Az Eufória alkotói John David Washingtonnal kiegészülve hozták el az egyik első, már a járvány alatt forgatott filmet, a Malcolm és Marie azonban nemcsak emiatt érdemes a figyelmünkre.
Lassan egy éve történt, hogy globális szinten megváltozott és lelassult az életünk, bezártak kedvenc helyeink. Számtalan munkahely mellett a filmiparban is forgatási szünetet kellett kiáltani és rengeteg, már kész alkotás várakozik a polcokon, hogy végre nagyvásznon mutathassák meg magukat a közönségnek. Az Eufória második évadának forgatása éppen tavaly márciusban kezdődött volna, azonban ezt le kellett fújni.
A sorozat alkotója, Sam Levinson, a sorozat magyar operatőre, Rév Marcell, a Rue-t alakító Zendaya és a csapathoz csatlakozó John David Washington (Csuklyások: BlacKkKlansman, Tenet) egy kisebb stábbal „karöltve” (vírusbiztosan) nem tétlenkedtek, és alig két hét alatt leforgatták a Malcolm és Marie című kamaradrámát.
Van egy párosunk – akik nem meglepő módon –, Malcolm és Marie. Éppen a Malcolm által írt és rendezett film premierjéről érkeznek meg a pazar kinézetű kecóba, amely az elkövetkezendő 1 óra 46 perc helyszíne is egyben. A bemutató egészen jól sikerült, ezt Malcolm örömtánca is szemléltette, amit James Brown egyik remek számára lejtett. Miközben Marie rágyújt a látványos öngyújtóval egy cigire, Malcolm megmosolyogtatva mesél picit a kritikusok film utáni kérdéseiről és véleményeiről, elképzelve, vajon milyen kritikák fognak születni – mindezt egy kellemes kameramozgás kíséri.
Lefekvés előtt még evésre készülnek főszereplőink, azonban a sajtos makaróni elkészítéséhez szükséges, éppen forrni kezdő víz hőmérsékletével egyenes arányosságban a hangulat is fokozódik. A „Valami baj van?” kérdésre elhangzik a klasszikus „Semmi” válasz. A semmibe beletartozik (többek között), hogy Malcolm elfelejtette megemlíteni Mariet a köszönőbeszédében és ezzel meggyújtotta egy „konfliktusbomba” hosszú kanócát, amely veszekedésbe torkollik. Ezzel együtt mi, nézők jegyet váltunk egy olyan érzelmi hullámvasútra, amelyből rengeteg mindent megtudunk hőseinkről és kapcsolatukról.
A „történet dióhéjban” szekció után érdemes megemlíteni, hogy a film (mármint a Malcolm&Marie) gyakorlatilag az első olyan alkotások között szerepel, amely a pandémia alatt forgott és már látható is a közönség számára a Netflixen.
Az erőteljes jelző mindenképpen illik a filmre, amely a történetben, a dialógusokban, Zendaya és John David Washington játékában is visszaköszön. A kéthetes forgatás csakugyan egy komoly és szűk időnek hangzik, mivel sokszor egy rövidfilmet is tovább tart leforgatni, nem egy egész estés drámát. Természetesen egy helyszínen játszódik a történet, de azért valljuk be, sok esetben ez nehezítő körülmény egy ilyen hosszúságú filmnél, hogy a néző figyelme ne lankadjon. Ráadásul ezt az egy helyszínt kifogásolhatatlan kreativitással használták ki.
Miután az említett kanóc meggyullad, szinte mindent kiadnak magukból a karakterek. Heves, feszült kommunikáció, kis szünet, átvezetés (egy zene a telefonról, egy pohár ital vagy egy cigi), majd folytatódik. Aztán, amikor úgy érezzük, hogy elaludt a kanóc, valaki újból meggyújtja. A szövegek mesteriek és természetesek, tényleg a szívükből és lelkükből jön, erőteljesen. Ráadásul a viharos összetűzéseken keresztül kapunk egy képet arról, hogy kik is ők pontosan, nagyjából milyen a múltjuk és mennyire szeretik vagy éppen gyűlölik egymást.
A higgadtság nem éppen a fő jellemzője a vitáknak (Scorsese vagy Tarantino is megirigyelheti a „fuck” szavak számát), de mégis Marie karakterében fellelhető némi megfontoltság, míg Malcolm többször elővesz kemény mondatokat és gondolkodás nélkül Marie fejéhez vágja azokat. Ennek ellenére, véleményem szerint mindkét karakter megérthető és nincsen olyan, hogy „ő az abszolút jó, ő meg az abszolút rossz” – persze erről lehet vitatkozni.
A két színész, Zendaya és John David Washington – ahogyan már említettem – erőteljesek. A képernyőből kipattan és látható a feszültség, amit teremtenek. A színészek között 12 év különbség van, amely elsőként talán Zendaya esetében vet fel kérdéseket: vajon tud-e egy felnőtt női karaktert hozni az a Zendaya, akit sokan az Indul a risza!-ból ismertek meg és 2018-ban még tinikémként is látható volt? Természetesen ezt a kérdést az Eufória előtt is fel lehetett tenni, hiszen Rue (az Eufóriában így hívják) sem egy könnyed Disney Channel-karakter.
Mégis elsősorban egy tinédzser-szerep illene rá, lehet korai a felnőtt, érett női karaktert megpróbálni még – gondolta több kritikus. Szerencsére Sam Levinson nem így látta. Bár a filmből nem derül ki pontosan mennyi korkülönbség van a karakterek között, az nyilván látszik, hogy körülbelül annyi, amennyi a valóságban, és az is, hogy ennek nagy jelentősége nincs.
Zendaya egy kiváló színésznő és nagyon jól hozta Mariet, így egy teljesen új oldalát is láthatjuk. A film egyik zseniális jelenete, amikor Malcolm elolvassa a frissen megjelent kritikát. Rengeteg igazság hagyja el a száját, ami által rendesen odaszól Hollywoodnak (végre hallani valami ilyet is), de nem részletezem, nem veszem el a jelenet misztériumát – de John David Washington játéka ebben a jelenetben (is) elképesztő és humoros.
A filmben hallható zenéknek roppant fontos szerepük van, hiszen azontúl, hogy hangulatot teremtenek, a karakterek közti kommunikációs eszközök is.
Külön öröm a film kapcsán, hogy Rév Marcell csodás képei növelik az élvezeti faktort. Marcell a Gyilkos nemzedéken és a már többször említett Eufórián is dolgozott együtt Sam Levinsonnal. A látható és tapintható feszültség neki is köszönhető, hiszen több snittben olyan közel visz minket a karakterekhez, hogy – ahogyan ő fogalmazott egy interjúban – „szinte velük lélegzünk”.
Ezt azért fontos kiemelni, hiszen a mimikát is roppant közelről látjuk, ami természetesen hozzáad a végeredményhez. Az alkotás fekete-fehér, amely alapvetően megteremt egy miliőt, de ezt nem kell túlmagyarázni: gyönyörű. Érdekesség, hogy a film celluloid nyersanyagra forgott – ezt azontúl, hogy észrevettem a finom szemcsékből, Marcell egyik interjújában is olvastam, így hibafaktor nélkül mertem leírni.
A producerek sorában olvasható a két főszereplő neve is, amely nem csupán azért van ott, mert az jól néz ki. Rév Marcell elmondta, hogy mindkettő színész pénzt tett a filmbe és az amúgy sem megszokott forgatási körülmények miatt ez a mű négy ember közös és kemény munkájának az eredménye.
A Malcolm és Marie egy lendületes, heves vitákkal/veszekedésekkel operáló alkotás, amely többet jelent a Malcolm és Marie közötti ellentéteknél. Megfogalmaz egy komoly kritikát a kritikusokról, egy iparágról, több helyzetben felismerhetjük benne magunkat, mint embereket és megmutatja, hogy sokszor nem árt kiordítani a feszültséget. Továbbá rávilágít arra, hogy a „semmi” az sosem semmi, és muszáj vitáznunk – ha nem is ilyen hevesen – de muszáj kicsomagolnunk a semmit.
Kiemelt kép: Variety.com
