Életünk meghatározó állomása a kamaszkor, amikor minden megváltozik. Kelly Fremon Craig legújabb filmje, az Are You There God? It’s Me, Margaret. a tizenegy éves Margaret Simon szemszögéből mutatja be, hogy milyen változásokon megy keresztül a pubertáskorba lépő hősnő, akinek még a vallási hovatartozását is rendeznie kell magában.
A felnövéstörténetek elsősorban a tinédzserkor különböző szakaszait és a mindenki számára jól ismert élethelyzeteket dolgozzák fel: a szereplőknek humoros és sokszor zavarba ejtő szituációkból kell valahogy kievickélniük és megtanulniuk az élet leckéit. Ugyanakkor napjainkban elterjedtek az úgynevezett megkésett felnövéstörténetek is, melyek a húszas éveik végét taposó felnőttekre fókuszálnak. Ennek kiváló példája a Greta Gerwig főszereplésével készült Frances Ha, ha pedig csak az elmúlt pár évet nézzük, akkor ilyen volt A világ legrosszabb embere és A legjobb dolgokon bőgni kell is.
A műfaj legtermékenyebb altípusa a 15–16 éves tiniket szerepeltető filmek, melyek főként az első szerelmet és a szüzesség elvesztését dolgozzák fel, valamint a középiskola végén a pályaválasztással járó dilemmákat járják körül. A ’80-as években – az író-rendező, John Hughesnak is köszönhetően – a tinifilmeket a stúdiók szinte darabszámra gyártották és ezzel a moziba vonzották a fiatalabb korosztályt. Később azonban a népszerű zsáner átköltözött a televízió képernyőjére, és ma már elsősorban valamelyik streamingplatformon találnak a kamaszok olyan filmeket, sorozatokat, amelyek kifejezetten nekik és róluk szólnak.
A pubertáskor korai éveit, tehát a 10–11 év körüli időszakot bemutató filmek szintén elenyészőben vannak, ezért külön örvendetes, amikor olyan alkotás érkezik, amely arra az életszakaszra fókuszál, amikor a nemi hormonok működésbe lépnek és a gyerekek testében, pszichéjében komoly változások mennek végbe. A kiskamaszokra fókuszáló művek között találunk kalandfilmet (Kincsvadászok), családi filmet (Apád-anyád idejöjjön!), és dramedy-t (My Girl – Az első szerelem, Tegnap és ma, Változó szerelem). Utóbbi kategóriába sorolható az Are You There God? It’s Me, Margaret. is.
Az 1970-es évek Amerikájában az írónő, Judy Blume fiataloknak szánt könyveivel ért el nemzetközi sikereket, legismertebb műveként az Are You There God? It’s Me, Margaret.-et tartják számon, melyet sok-sok évvel később az amerikai író-rendező, Kelly Fremon Craig a 2016-os Egy magányos tinédzser (Edge of Seventeen) című filmje után választott második filmje alapanyagának. Craig visszafele halad a női életúton, míg a 2009-es Diploma után forgatókönyvírójaként az egyetem utáni tanácstalanságot dolgozza fel, addig rendezői debütálásában a 17 éves Nadine mindennapjaiba nyerünk betekintést. Legújabb filmjében nemcsak az ifjúság, különösen a lányok problémáit veszi górcső alá, hanem felidézi a ’70-es évek amerikai kertvárosi miliőjét és – ahogy arra a cím is utal – behozza a vallási kontextust.
Margaret (Abby Ryder Fortson) éppen a gondtalan és élményekben gazdag nyári táborból érkezik vissza New Yorkba, amikor szülei (Rachel McAdams, Benny Safdie) közlik vele, hogy apja új állása miatt New Jerseybe költöznek, ezért az új tanévet már ott kezdi meg, és ez azt jelenti, hogy a lánynak idegen környezetben és ismeretlen emberek között kell megbirkóznia a kamaszkorral járó nehézségekkel és azzal, hogy keresztény anya és zsidó apa gyerekeként a szülők rábízzák a vallási elköteleződés kérdését. Margaret döntését egyedül apai nagymamája (Kathy Bates) szeretné befolyásolni, aki szomorúan veszi tudomásul, hogy unokáját ezentúl kevesebbet fogja látni.
Az érzékeny és barátságos lány New Jerseyben hamar barátokra talál és három másik lány társaságában várja azt, hogy nővé érjen. A szomszédban lakó Nancy (Ella Graham) vezetésével titkos klubot alapítanak, melynek gyűlésein beszámolnak a fontos eseményekről; ilyen az első melltartó megvásárlása és a mellméret összehasonlítása, a menstruációra várakozás és a kiszemelt fiú meghódítása. Miközben Margaret újdonsült barátnőivel új élményekre tesz szert, éjszakánként Istenhez beszél és egyfajta képzeletbeli barátként hozzá fordul segítségért.
Az Are You There, God? It’s Me, Margaret. remekül keveri a könnyed hangvételt a drámai pillanatokkal, továbbá nem bagatellizálja el hősnőnk problémáit, így nem képzi vicc tárgyát, amikor Margaret azért könyörög Istenhez, hogy végre neki is szüksége legyen egészségügyi betétre. A biológiai változások mellett a lány két vallás közötti őrlődése mélyíti el az egyébként roppant szórakoztató és bájos film mondanivalóját, illetve a rendező a családon belüli konfliktusokkal képes megszólítani a szélesebb közönséget. Margaretnek nemcsak a tinilét akadályai között kell navigálnia és helyes döntéseket hoznia, hanem anyját is meg kell értenie, aki a vallási ellentét miatt megszakította kapcsolatát a szüleivel, és ezért vonakodva fogadja, amikor lánya érdeklődni kezd a hit iránt.
Margaret útkeresésével párhuzamosan megismerjük az anyja, Barbara dilemmáit is: ilyen a kertvárosi szülői léthez való alkalmazkodás és önmaga megtalálása az új közegben. A New Yorkban művészetet tanító nő ugyanúgy szeretne beilleszkedni, mint a lánya, azonban hamar rá kell jönnie, hogy a háziasszony szerep nem teljesen elégíti ki. Barbara krízisét tovább bonyolítja a szüleihez fűző rendezetlen viszony, mely szakadékot teremt közte és a lánya között.
Kelly Fremon Craig finoman és játékos eleganciával fűzi fel anya-lánya felnövéstörténetét, akik a film végére visszatalálnak egymáshoz. A ’70-es évek autentikus közegében otthonosan mozognak a Judy Blume karaktereit megformáló színészek. A főszerepben Abby Ryder Fortson manírmentes és őszinte alakításával rögtön elnyeri a néző szimpátiáját és átélhetővé teszi Margaret karakterfejlődését. A szülők, Rachel McAdams és Benny Safdie az elfogadó és modern gondolkodású családtagok képviselői, kettőjük közül McAdams ismét bebizonyítja, hogy a drámai szerepek sem okoznak neki gondot. Az ügyes gyerekszereplők mellett a film leghumorosabb pillanatait a színészlegenda, Kathy Bates szállítja, aki Margaret zsidó nagymamájaként a lány New York-i mentsvára.
Az Are You There God? It’s Me, Margaret. nosztalgikus, ártatlan és letisztult. Olyan film, melyet szívesen ajánlunk a kamaszkor küszöbén álló lányoknak, fiúknak és az őket a helyes irányba terelni kívánó szülőknek, tanároknak. Napjainkban talán még inkább szükség van olyan művekre, melyek az elfogadásról szólnak és arról, hogy a továbblépés csak akkor lehetséges, ha felvállaljuk hibáinkat és tanulunk belőlük.
