Antal Évit a social media platformokon – Instagram, Youtube – Vászonzsákoslány néven ismerheti az ember. Az influencert többek között környezetbarát és vegán esküvőjéről, a közösségi médiában való jelenlétéről, valamint a környezettudatos, hulladékmentes és vegán életmódjáról kérdeztük. Jelen cikkünkben a vele készült nagyinterjú első részét közöljük.

Évi jelenleg Budapesten él, és humánökológia mesterszakon tanul az ELTÉ-n. Korábban a MOME designkultúra alapszakján diplomázott. Bár érdekli őt a kortárs művészet, mégis a társadalmat érintő kérdések, szociális problémák, a fenntarthatóság és a környezetvédelem foglalkoztatta elsősorban. A fenntarthatóság és a vegán életforma előnyeiről, a hulladékmentes életmód hatásairól és az ökológiai lábnyomunk csökkentése érdekében tett lépésekről tapasztalatait, tippjeit online felületeken is megosztja. Számos vegán receptet is elleshetünk tőle, melyekben megmutatja, hogy ezek az ételek egyáltalán nem unalmasak, hanem színesek, organikusak és rengeteg tápanyagot tartalmaznak. Férjével, Tomival 2022. őszén házasodtak össze.

Milyen indíttatásból fordultál a szociális kérdések felé?

Saját indíttatásból, egyszerűen azt gondolom, hogy a klímakatasztrófa idején, amennyiben valakinek lehetőségében áll cselekedni, elengedhetetlen, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Ez nem csak klímaválságot jelent, hanem egy szociális válságot is, ez gyakorlatilag rólunk szól. Szokták azt mondani, hogy a bolygót meg kell menteni. A bolygót nem kell megmenteni. A bolygó az egy glóbusz, ami a Nap körül kering és rengeteg természeti katasztrófát túlélt már. Valószínűleg a klímaválságból, a klímaváltozásból is majd kiheveri magát. Viszont mi, emberek nem fogunk tudni olyan jól alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz. A saját érdekünk az, hogy a károkat mérsékeljük és változtassunk a jelenlegi tendenciákon.

Ez volt az, ami engem elkezdett motiválni ebben. Először a hulladékmentes életmóddal kezdtem foglalkozni. Rájöttem, hogy ez kevés, és más szinteken is kellene foglalkozni ezzel, mert a hulladék mennyiségét redukálhatjuk, de attól még az ökológiai lábnyomunk nem igazán fog csökkenni. Eljárhatok csomagolásmentes boltba minden nap, de ha ezt egy magas fogyasztású autóval teszem, nem jutottunk egyről a kettőre. Vásárolhatok csomagolásmentesen Angus marhát, de akkor sem csökkentettem az ökológiai lábnyomom, annak ellenére, hogy nem volt becsomagolva a termék. A csomagolás csak egy nagyon pici részét képezi ennek a problémának, és az ökológiai lábnyom redukáláshoz inkább az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésén kellene dolgozni, úgyhogy elkezdtem növényi alapú étrendekkel foglalkozni, biciklivel közlekedni és energiatakarékos háztartást kialakítani.

Aztán rájöttem, hogy az ökológiai lábnyom csökkentése nem száz százalékosan az egyéneken múlik, hanem mindennek a hátterében komoly társadalmi problémák vannak, a történelemben meghúzódó gyökerekkel, és hogy ezeken változtatni tudjunk, ahhoz mélyebb kutatásra és nagyobb tudásra lenne szükségem.

Szerinted annak kellene beleállnia ebbe a kérdésbe és felelősségvállalást mutatnia, akinek meg van hozzá a privilégiuma?

Annak mindenképpen bele kell állnia ebbe a kérdésbe, de ahhoz, hogy szélesebb rétegek tudjanak vele foglalkozni, az oktatáson kell változtatni, mert az oktatási rendszer hibája Magyarországon az, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket még inkább elmélyíti, tovább fokozza őket. Ezzel pedig ott tartunk, hogy politika az egész.

Zero waste vagy low waste, hogyan definiálnád a fogalmakat? Te melyik életmódba sorolod magad?

Az elején a hulladékmentességet vagy környezettudatos életformát úgy hívtam, hogy zero waste. A zero waste az egy mozgalom, amit Bea Johnson, egy középkorú, Kaliforniában élő francia származású hölgy indított el. A zero waste fogalom már korábban is létezett, Bea Johnson rávetítette ezt egy életformára. Ami olyan szempontból meredek, hogy egy nem zero waste alapon működő társadalomban lehetetlen kivitelezni a zero waste-et. Minimális hulladékot biztosan fog termelni az illető, még az is, aki a lehető legjobban igyekszik elkerülni az összes eldobható felesleges szemetet, de Bea Johnson is leszögezi azt, hogy lehetetlen a nulla hulladékot kivitelezni.

Az embereket nagyon zavarja az, hogy bármibe belekezdesz, azt tökéletesen kell csinálnod, nincsen hibázási lehetőséged. Ez nem így működik a világban, és nekem egy idő után elegem lett az erről való vitatkozásból. Nagyon zavart az, hogy ezzel eltereljük a témát a fontos kérdésekről. Úgyhogy egy idő után azt mondtam, hogy „jó, figyeljetek, akkor low waste”. Most már a low waste-et sem feltétlenül használom, inkább azt mondom, hogy tudatos vásárló vagyok, fenntarthatóságra, környezettudatosabb életmódra törekszem. Ebben benne van az, hogy törekszem, de nem vagyok tökéletes, mert egy nem zero waste alapon működő társadalomban próbálok valami megoldást találni. Azóta érdekes módon egyébként nem is nyitnak velem vitákat ilyenekről, azóta nem merülnek fel nem releváns kérdések, hanem inkább a témára koncentrálunk.

Szeretném hozzátenni, hogy az elején nekem is kevés tudásom volt az egészről. Egy átlagos, budapesti egyetemista voltam, aki próbált megoldásokat találni, hogyan csökkentheti a saját ökológiai lábnyomát. Nem volt tág, komplex, holisztikus képem arról, hogy miből áll össze az egész, és milyen sokrétű valójában a környezetszennyezés. A csatornán az elején csak a hulladékkérdésre összpontosítottam, de a diskurzust azóta szerintem jóval magasabb szintre emeltük: már olyan dolgokról is beszélünk, mint hogy a méhlegelők hogyan járulnak hozzá a biodiverzitás visszanyeréséhez vagy megőrzéséhez, vagy hogy a gyógyszeripart hogyan tehetjük fenntarthatóbbá.

A jövőben tudományos jellegű témákkal szeretnénk foglalkozni, mert a hulladék nagyon pici részét képezi ennek a kérdésnek, ugyanakkor viszont jó, ha valaki elkezd foglalkozni a problémával, mert ez egy jó első lépés. Ebből aztán rávezetheti magát arra, hogy egyébként milyen más területei vannak a fenntarthatóságnak. Gondolok itt az étrendre, a közlekedésre, a háztartáson belül a fűtésre, hűtésre, légkondicionálókra, a különböző háztartási eszközöknek az energiafelhasználására. Érdemes tudni azt is, hogy a termékek, amiket fogyasztunk, honnan és milyen környezetkihasználás által érkeznek. Ezek alapján sokkal tágabb képet is kaphat az ember arról, hogy mi a mozgatórugója a jelenlegi túlfogyasztásnak és környezetszennyezésnek.

Mikor kezdett el benned kialakulni az érzés, hogy ezzel tudatosabban is foglalkozz?

12 éves korom körül, amikor bejött a nevelőapám az életünkbe. Elkezdtünk komposztálni a kertben – nekünk ez új volt –, elkezdtük szelektíven gyűjteni a szemetet, ő vezetett be minket ezekbe. Szerintem az állatok megóvása, az állatok fogyasztásával kapcsolatos etikai kérdésekről való gondolkodás is része a természet- és környezetvédelemnek. Az olyan kérdések, mint a természet- és környezetvédelem, embertársaink védelme vagy a saját egészségünk védelme nagyon szoros összefüggésben vannak. Ezért mondom azt, hogy holisztikus rálátás, mert ezeket nem lehet különválasztani egymástól. Adott esetben egy környezetvédelmi kérdésnek akár lehet társadalmi vagy állatokkal kapcsolatos vonatkozása is.

Az, hogy közben vegetáriánus lettem, szerintem már összefüggésben volt azzal, hogy kezdtem elmélyülni ebben a témában. 2017-ben pedig volt egy „aha!-élményem”. Nagyon sok dokumentumfilm, cikk, hír és videó jelent meg a műanyagszennyezéssel kapcsolatban, akkor kezdett el Greta Thunberg is bekerülni a médiába. A 20. század közepe óta már foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de ekkor éreztem azt, hogy „wow, ez most már nagyon benne van a köztudatban”.

A vegetáriánus életmód után jött az, hogy vegán leszel?

Az még később jött. Elkezdtem a hulladékmentességgel foglalkozni, idővel pedig rájöttem, hogy vehetem a piacon a csomagolásmentes sajtot, de semmit nem érek el vele, mert a csomagolás a sajtnak az ökológiai lábnyomában a legkisebb dolog, magával a termékkel van a probléma. Az elején ellenálltam a növényi tejnek meg ezeknek a termékeknek, de elkezdtem utánanézni, hogy az iparosított állattartásnak milyen ökológiai hatása lehet. Elkezdtem mélyebben foglalkozni a témával, és a 2018-as Dominion, vagyis Uralom című dokumentumfilm hatására lettem tulajdonképpen vegán.

A veganizmus nem egy étrend, sokan összetévesztik. Valójában a veganizmus egy életforma, életfilozófia, ami mindenre kiterjed. Nem csak a táplálkozásra, hanem az öltözködésre, a kozmetikai termékekre, szabadidős- és sporttevékenységekre is. Gyakorlatilag az életünk minden egyes szegmensére. Ahol és amennyiben lehetséges, próbálunk olyan opciókat választani, amivel nem használunk ki állatokat. Azért mondom, hogy amennyiben lehetséges és kivitelezhető, mert nyilván vannak olyan területek, amiket nem lehet elengedni. Például a gyógyszereket, ha betegek vagyunk, akkor nem hagyhatjuk el. Viszont az abszolút kivitelezhető például, hogy zabtejjel kérjem a kávét, vagy az is, hogy ha ruhát veszek, akkor megnézem a címkét, hogy van-e benne gyapjú, és próbálom elkerülni az ilyen termékeket. Látható, hogy ennek azért vannak fokozatai.

Mondtad, hogy a veganizmus nem étrend, hanem életfilozófia, életforma. Hogyan szoktad elmondani ilyenkor egy laikusnak, hogy ez nem jár minden téren lemondásokkal?

Ez nem teljesen igaz, mert lemondásokkal jár. Attól még, hogy növényi alapúan eszünk, nekem még mindig a kedvenc ételem a túrós csusza pörccel, de meg tudom oldani, hogy legyen vegán túrós csusza padlizsánpörccel, aminek majdnem ugyanolyan íze van. Lehet enni bolognait, hamburgert, igazából bármit, mert sokat fejlődött a növényi alapú ipar az utóbbi időben. A legtöbb étteremben is lehet kapni vegán ételeket – hagyományos éttermekben is –, nagyon sok vegán étterem van Budapesten, ilyenekről sem kell lemondani. Akár teljes értékűen is lehet csak zöldségből, gyümölcsből, olajos magvakból, hüvelyesekből, gabonafélékből olyan ételeket készíteni, amik emlékeztetnek a régi ízekre. Úgyhogy nem érzem azt, hogy lemondásokkal járna, de hogyha szigorúan véve nézzük, akkor igen, lemondásokkal jár. Illetve meg kell tanulni újra főzni, ami egy kis tanulási folyamattal jár. Összességében rengeteg pozitívum származik belőle, ha az egészséget nézzük, ha a fenntarthatósági oldalát vagy ha az etikai oldalát vesszük. Nagyon izgalmas, kreatív dolgokat lehet kihozni az alapanyagokból, már ez is egy élmény azoknak, akik szeretnek főzni.

Az ételek színe sem másodrendű. Ezáltal jobban esik valahogy megenni az ételt? Vagy ez csak placebo?

Nem placebo, egyszerűen tényleg jólesik. Én nem vagyok se spirituális, se vallásos, de valahogy jobb érzés olyan dolgot megenni, ami nem halt meg. Valahogy más az energiája egy olyan ételnek, mások a rezgések körülötte. Miközben én abszolút egy tudományban hívő, racionális, két lábbal a földön álló valaki vagyok, közben az az érzésem, hogy teljesen más a hangulata egy olyan ételnek, ami csak növényekből készült, mint egy olyannak, ami halott állatokból.

A fenntarthatóbb és vegán étkezés sokszor megkapja azt a kritikát is, hogy drága, ezért rengetegen máris elutasítják. Meg tudod ezt cáfolni?

Lehet drága, például ha sok kész élelmet vesz az ember. De ha inkább teljes értékű vagy kevésbé minőségi alapanyagokat választunk, akkor azt meg lehet oldani olcsón is. A legolcsóbb alapanyagok mind vegánok: a rizs, a bab, a lencse, a krumpli, ezek a világon a legolcsóbb élelmiszerek. Ami drága, az a hús, a sajt meg a tojás. Mi alapból nagyon szeretjük a minőségi ételeket, ezért sokat költünk kajára, de meg lehet oldani olcsóbban is.

Hogyan csökkenthetjük az ökológiai lábnyomunkat az étkezéseink során?

Az élelmiszerpazarlás csökkentése iszonyatosan fontos, egy átlagember Magyarországon évente 65 kg élelmiszert dob ki. Ez ellen úgy tudunk tenni, ha befőzünk, ha fagyasztunk (ha marad valami maradék, akkor azt lefagyasztjuk), ha újrahasznosítjuk valahogy az ételeinket, ha figyeljük a lejárati időket. A hűtő rendezése is eleve nagyon sokat számít, mert a különböző szinteken különböző a hőmérséklet, és az egyes szintekre bizonyos dolgoknak kell kerülnie, tehát azzal, hogy normálisan rendezzük a hűtőt, sokat tudunk segíteni.

Próbáljunk meg olyan dolgokat vásárolni, amik minél közelebbről érkeztek. Hazai, európai és szezonális dolgokat fogyasszunk, ezzel a hazai gazdaságokat támogatjunk. Másrészt jóval alacsonyabb az ökológiai lábnyomunk a szállítás miatt, illetve nem kellett annyi energiát használni arra, hogy felneveljék a zöldséget, gyümölcsöt az üvegházban. Ha valaki teheti, inkább vásároljon organikus zöldséget, gyümölcsöt, mert azokhoz nem használnak olyan peszticideket, amik kimerítik a talajt, nem használnak olyan növényvédő, rovarölő vegyszereket, amik a talajeróziót indikálják. Viszont a bio élelmiszerek jóval kevésbé merítik ki a talajt. Nem azért veszek bio dolgokat, mert nagyon egészséges lenne – nagyon egészséges egyébként, magasabb a vitamintartalma, tápanyagtartalma egy bio paradicsomnak, mint egy ipari körülmények közül származó paradicsomnak –, hanem inkább ökológiai okokból. A szupermarketekben is lehet kapni bio zöldséget, gyümölcsöt, illetve száraz termékeket, vagy lehet akár kisgazdaságokból is venni ezeket, kosárközösségekhez csatlakozva.

Mindenképpen csökkentenünk kell az állati termékek fogyasztását, ez elemi érdek, nagyon fontos. Nem mondom, hogy mindenki legyen vegán öt perc alatt, mert ezt nem tartom teljes mértékben kivitelezhetőnek, de hogy csökkentse mindenki az állati termékek fogyasztását, az abszolút megoldható mindenki számára. Már a csökkentéssel is el tudunk érni nagy változásokat. Olyanokat javaslok, hogy húsmentes nap, húsmentes hét, húsmentes hónap, kijelölni időszakokat, étkezéseket, amikor vegán módon táplálkozik az ember. Persze hús és hús között is van különbség ökológiai lábnyomban, például a csirke ökológiai lábnyoma és a marha ökológiai lábnyoma között van különbség.

Hogyan kezdjen el valaki környezetbarát és környezettudatos módon élni, ha ehhez gyökeresen kell változtatnia addigi életmódján?

Szerintem azzal, hogy tájékozódjon, anélkül ne kezdjen el semmit csinálni. Azt javaslom, hogy nézzen meg egy-két dokumentumfilmet, nagyon jó dokumentumfilmek vannak a környezetvédelemmel kapcsolatban. Érzékenyítéshez Attenborough filmjeit szoktam ajánlani, mert a természet szeretetét abszolút át lehet ebből érezni. Állatokkal kapcsolatos érzékenyítéshez pedig a Dian Fossey-ról készült filmet, a Gorillák a ködbent ajánlanám, vagy a Tanítóm, a polip is ehhez a témához kapcsolódik. Ami effektíve környezetvédelemről szól, az a Plastic Ocean, ez csak és kizárólag az óceáni műanyagszennyezés problémáját járja körbe. Az Ice on Fire a klímaváltozásról szól, a Kiss the ground a talajerózió okait és következményeit segít megérteni. Az iparosított állattartásról és környezetszennyezésről szól a Cowspiracy, ennek a második része a Seaspiracy, ami a tengeri halak fogyasztásáról és az azzal járó ökológiai hatásról szól. A divatipar etikátlan működéséről és fenntarthatatlanságáról a The True Cost című dokumentumfilmet ajánlom.

A Netflix saját gyártású Tanítóm, a polip (2020) című dokumentumfilmjének plakátja (forrás: criticalmush.com)

Látható, hogy egy csomó dokumentumfilm van, ami segíthet elindulni ebbe az irányba. Utána pedig azt mondanám, hogy olyan dologban kezdjen el változtatni az ember, amihez érzelmileg annyira nem kötődik. Sokak számára azért nehéz először az étkezést megváltoztatni, mert az étkezéssel nagyon szoros érzelmi kapcsolatunk van: a mamánk kedvenc főztje, a mi kedvenc ételünk, a hagyományos, tradicionális íze. A kultúránk iszonyatos mértékben össze van kötődve az étkezéssel. Nem mindenkinek szokott ez elsőre menni. Nekem is az étkezés megváltoztatása volt az utolsó dolog a közelmúltban.

Kezdjen mondjuk a hulladékcsökkentéssel, az első körben egy jó irány. A hulladékcsökkentésről sokan azt szokták ajánlani – és ez tényleg egy jó módszer –, hogy az ember terítsen le valami rongyot, borítsa ki a szemetest, amikor már tele van, és nézze meg, hogy miből van sok. Lehet, hogy lesznek olyan dolgok, amiket lehetett volna szelektíven gyűjteni vagy komposztálni, illetve amiket el lehetne hagyni. A szelektív hulladékgyűjtés és a komposztálás már nagy előrelépés. Aztán az újra használható zacskókat nagyon egyszerű elkezdeni beiktatni a vásárlásokhoz.

Ezután pedig jöhet az, ami kivitelezhető az ember számára. Ha meg tudja oldani azt, hogy a városban inkább tömegközlekedéssel menjen vagy biciklizzen, akkor válassza ezeket a lehetőségeket. Lehetséges a ház energiatakarékossá tétele is – most mindenki ezzel foglalkozik –, mi például klímával fűtünk, és így még olcsóbban jövünk ki a rezsivel. De lakásfüggő, hogy melyik a fenntarthatóbb megoldás, és lehet-e egyáltalán változtatni.

A kiemelt képen Antal Évi látható.