Kezdőlap Blog Oldal 39

Maffiózók tematikájú bár nyílt a Wesselényi utcában

Az HBO Sopranos (Maffiózók) című sorozatának tematikájával nyílt bár a belváros szívében, a Wesselényi utca 32. cím alatt.

A Badabing választéka a hétköznapi italoktól a kézműves szeszekig és koktélokig terjed, hétvégente pedig DJ biztosítja az alaphangulatot egy igazi körutas kikapcsolódáshoz. A földszint kötetlensége mellett egy 40 fős galéria garantál teret születésnapoknak, céges csapatépítőknek, nagy baráti társaságoknak.

bar_f21

A széles italválaszték és az atmoszferikus enteriőr mellett a bárba érkezők különböző akciókra is számíthatnak. A Badabing 18 és 19 óra között happy hourt tart, majd ezt követően 19 és 22 óra között minden nap más italt – döntő többségben koktélokat – fogyaszthatnak el kedvezményesen a vendégek.

Mindemellett a nyitást követő időszakban a pultnál bemutatott 5*-os Google értékelésért cserébe egy, a vendég által kiválasztott italra 10% kedvezményt biztosít a bár minden kedves ottfogyasztójának.

A Badabing Bar a vasárnapok kivételével minden nap látogatható, foglalni a bár Facebook oldalán lehetséges.

Nyitvatartás:

Hétfő-kedd-szerda: 18:00–01:00

Csütörtök: 18:00–03:00

Péntek-szombat: 18:00–04:00

A figyelem csendessége – Gimesi Dóra: Emma csöndje, Takács Mari illusztrációival

emma csöndje f21

„Egy pici tengeri uborka vagyok az akvárium fenekén. A tengeri uborkák nem zavarnak senkit. A tengeri uborkák láthatatlanok” – fogalmazza meg sok iskoláskorú gyerek érzéseit Gimesi Dóra Emma csöndje című könyvében, ami 2022-ben jelent a Pagony Kiadó gondozásában. A mese új, izgalmas vállalása, hogy középpontjában egy szuperérzékenységgel küzdő kislány áll, hiszen ilyen irányú érzékenyítéssel ritkán találkozunk. 

A történet az önelfogadásról szóló mesék ismerős alaphelyzetével indít: a hétéves Emmát csúfolják osztálytársai. A csendes, visszahúzódó kislány ugyanis nem szeret beszélni, és érzékeny a hangos zajokra (mint például a kiabálás vagy az autók zaja). Azonban Emma csak az emberek világában érzi kényelmetlenül magát, ugyanis van egy különleges képessége: beszél az állatok, elsősorban a tengeri állatok nyelvén.

Emma az önelfogadás megszokott útját járja be, érzékenysége, ami kezdetben akadályozza őt a mindennapokban, egyedi, különleges képességgé válik: felfokozott figyelme lehetővé teszi számára, hogy közvetítővé váljon az emberi és a tengeri világ között. A szerző az olvasó tapasztalatára, fantáziájára bízza, hogy milyen probléma/zavar felől közelít Emma történetéhez. A hangok ingerlő hatása, a csend és a nyugalom iránti vágy az én olvasatomban a szuperérzékenység-értelmezés felé mutatnak, ami még inkább különlegessé és egyedivé teszi a kötetet, hiszen egy olyan zavart helyez a figyelem középpontjába, amivel itthon a felnőtteknek és gyerekeknek szóló irodalomban is alig foglalkoznak. Az Emma csöndje ily módon az elsők között teszi meg a lépést afelé, hogy egy egyre inkább köztudatba kerülő érzékenységről meséljen a kisiskolás korosztálynak.

emma csöndje f21
Takács Mari illusztrációja az Emma csöndje című mesekönyvhöz (forrás: Könyves Magazin)

Gimesi Dóra egy sokszor elmondott történeten keresztül, azonban izgalmas, tengeri közegbe helyezve beszél erről a kortárs problémáról. Emma szülei tengerbiológusok egy állatkórházban, így a kislány napjai a magyar gyerekolvasók számára egzotikus narválok, lamantinok és cápák között telnek. A szöveg az olvasó érdeklődését a tengeri élőlények iránt olyan izgalmas információkkal is mélyíti, mint hogy a polipoknak három szíve van. Ennek a világnak a varázslatosságát erősítik az illusztrációk is.

Takács Mari kedvesen mosolygó állatokkal és élénk színekkel dolgozik. A rajzok színkezelése Emma felfokozott figyelméhez illeszkedve a valóságosnál sokkal vibrálóbbá teszi a képeket, ami ismét a szuperérzékeny tapasztalat irányába mozdítja az értelmezését. A lenyűgöző színvilágból mindenképpen ki kell emelnem a majdnem minden oldalon megjelenő víz különféle kék árnyalatait. Az illusztrációkból áradó nyugalom és melegség még vonzóbbá teszi azt a befogadó közeget, amiben a kislány nevelkedik.

Takács Mari illusztrációja az Emma csöndje című mesekönyvhöz (forrás: Könyves Magazin)

A mese középpontjában Emma fejlődése és képességeinek felismerése áll, ugyanakkor a kötet fontos állításokat fogalmaz meg a környezetvédelemről, a szemetelésről és az ember érdektelenségéről környezete iránt. Gimesi Dóra a legkisebbek számára is könnyen érthető módon ír az ördögráját megbetegítő mikroműanyagokról, vagy tesz olyan súlyos kijelentéseket, mint például Iván, a fehércápa megjegyzése, miszerint: „Már rég az ember a csúcsragadozó, nem tudtad?”. A történet több nézőpontból érzékenyít: nemcsak a kislány, hanem az állatok is folyamatosan küzdenek saját szorongásaikkal – Iván például fél a tengertől egy hajócsavarral történt baleset miatt.

A mese felvetett problémái és nyelvezete alapján egyértelműen a kisiskolás korosztálynak szól, ugyanakkor olyan világot teremt, amihez a felnőtt olvasók is örömmel tartoznának. A családként veszekedő, vitatkozó állatok világa kedves, befogadó közegként veszi körül a kislányt, akárcsak a szülők, akik ellensúlyozva az emberek általános érdektelenségét (pl. az állatok iránt), végig támogató, segítő szerepben vannak jelen. Emma környezete biztonságos közeg, ami korosztálytól függetlenül vonzó lehet minden olvasó számára.

A könyv borítója (forrás: Líra)

Az Emma csöndje tehát miközben az önelfogadás-történetek tipikus ívét járja be, mégis izgalmassá teszi a történetet olyan témákkal, mint a környezetszennyezés hatása a tengeri élőlényekre vagy az érzékenység és a csendes megfigyelés haszna az alapvetően zajos világunkban. Gimesi Dóra értően, de mindenekelőtt kedvesen ír a szorongásokkal való megküzdés témájáról, miközben olyan mesevilágot hoz létre, ami biztonságos, befogadó közegének, illetve egzotikus tengeri világának köszönhetően nemcsak a gyerek, hanem az idősebb olvasók számára is élvezhető.

A mese, amelyet a szerző először dráma formájában írt meg, népszerű bábszínházi előadásként folyamatosan látható a Kolibri Színházban. A darab Takács Mari rajzaihoz hasonlóan élénk színekkel és részletgazdagon megalkotott tengeri világgal vezeti be a nézőt Emma világába.

Kiemelt kép: Pagony

Bűnténybe zárva – Kritika az Isten útjai kifürkészhetetlenek című filmről

Isten útjai

A 2022-es év egyik utolsó meglepetését, az Isten útjai kifürkészhetetlenek (Los renglones torcidos de Dios) című spanyol thrillert december elején mutatta be a Netflix. A történet egy pszichiátriára bejelentkező nyomozónő útját követi végig, aki egy öngyilkosság körülményeit deríti fel. 

Szerző: Székács-Boros Rebeka

Természetesen első olvasásra sokunknak eszébe juthat a kérdés: milyen csavart tud nyújtani egy pszichiátrián játszódó bűnügyi film azon kívül, hogy valójában a nyomozó maga is páciens? Ezzel alighanem a Viharsziget című filmben már találkoztunk. 

A film Spanyolországban, nagyjából végig egy elmegyógyintézet falain belült játszódik. Miután egy páciens öngyilkosságot követ el, megismerjük Alice Gould nyomozót (Bárbara Lennie), akit az öngyilkos fiú apja bíz meg a tragédia körülményeinek felderítésével. Alice önként vonul be az elmegyógyintézetbe, ahol kivételes intelligenciával megáldott paranoiás betegnek tetteti magát. Itt megismerkedik néhány pácienssel: Ignacióval (Pablo Derqui), aki maga is tudja, hogy beteg (vízfóbiája van), Romulusszal és Remusszal (Samuel Soler), akik az intézet falai közt születtek, egy perverz törpével (Luis Sacristán) és egy visszataszító, mogorva óriással (Francisco Javier Pastor). A főhős az orvosokkal és az ápolókkal is gyakran érintkezik, és minden alkalommal megpróbálja bebizonyítani nekik – köztük az igazgatónak, Samuel Alvar doktornak (Eduard Fernández) –, hogy nem igazi páciens, ám a doktort ez nem hatja meg, és kezelésnek veti alá Alice-t.

Ahogy azonban haladunk előre az időben, főszereplőnk egyre inkább tűnik valóban paranoiásnak és téveszmésnek, mígnem nagyjából a film háromnegyedénél válaszúthoz érkezik a néző: Alice-nek higgyen, aki megrögzötten állítja, hogy az öngyilkos fiú édesapja küldte őt az elmegyógyintézetbe, és valójában egészséges, vagy az intézet igazgatójának, Alvar doktornak, aki mindenáron kitart amellett, hogy a nő paranoiás, ráadásul meg akarta mérgezni a férjét (David Selvas)? Annyit tudunk, hogy Alice igazán nyomoz, és az orvosai nem könnyítik meg a dolgát, de akkor miért gyanakodunk rá minden egyes beszélgetése után, amit az igazgatóval folytat? 

Isten útjai kifürkészhetetlenek
Jelenet a filmből (forrás: Mafab.hu)

Való igaz, hogy a két és fél órás film alatt nagyjából tizenöt percenként kapjuk az újabb csavarokat, amik egészében megváltoztatják a gondolkodásunkat a főszereplőről. Míg a Viharsziget esetében a fordulatok mind a végső csattanó felé mutatnak, az Isten útjai kifürkészhetetlenek felénél megjelennek teljesen céltalan jelenetek, a törekvések arra, hogy a film más legyen, mint ami eredetileg. Például, amikor Alice nem működik együtt az orvosokkal, és feldühödik, egy gyors elektrosokk-terápia után a „kalitkába” viszik, ami egy börtönszerű hely a rossz magaviseletet tanúsító páciensek számára. Itt a nyomozónő tévképzeteiben a hasadt elméjű betegek zombiként kalimpálnak a rácsok mögül, és az egész film tíz percen keresztül egy közepesen gagyi horrorrá változik, majd, mintha mi sem történt volna, Alice felébred, és folytatódik a nyomozás. 

Ezek után nem meglepő, hogy a mozi olyan fordulattal zárul, ami ránk bízza a történet befejezését. Igaz, szeretjük azokat a filmeket, amik hagyják a nézőt gondolkodni, de úgy gondolom, lehetett volna sokkal egyértelműbb a lezárás, hogy aztán ne úgy keljek föl a kanapéról, hogy „most akkor mi is történt?!”. Két és fél órán keresztül vártam arra, hogy kiderüljön, Alice valószínűleg mégis beteg, de a film végi csavar számomra nem támasztotta alá teljesen ezt a tényt, így hiányérzettel kapcsoltam ki a tévét.

Hogy ne csak negatívumokat említsek, azt muszáj az ötletes megoldások közé sorolnom, hogy a jeleneteket nem mindig időrendben látjuk, így összekeveredik két gyilkossági ügy is. Habár nem számít újdonságnak a lineáris szerkezet megbontása, mégis össze tudott zavarni, amikor kiderült, hogy a film eleje valójában a vége, és a gyakran emlegetett öngyilkosság részletei valójában a film végi gyilkossághoz kapcsolódnak. 

A két főszereplő, Samuel Alvar doktor és Alice Gould harca lehetővé teszi, hogy a film nézése közben többször is szemléletet váltsunk – ez pedig azért (is) valósulhat meg, mert mindkét karakterhez megfelelő színészeket választottak. Bárbara Lennie egyszerre alakít titokzatos és kívánatos feleséget, hitelesen rögeszmés nyomozót, akinek isszuk a szavait, és képes valami olyanná válni, amiből a film végén szép lassan kiábrándulunk: egy megrögzött hazudozóvá, aki becsapja a bizalmasait, majd csapzottan, viharverten őrül bele a nyomozásba. Samuel Alvar szerepére Eduard Fernández azért bizonyult kitűnő választásnak, mert képes egy kezdetben ellenszenves és közönyös, később egyre szavahihetőbb karaktert alakítani anékül, hogy bármilyen erős érzelmet elárulna a mimikája vagy a testtartása. Csupán Alice adja meg Alvar karakterének a gonosz színezetet. 

Az Isten útjai kifürkészhetetlenek közepesen jó thriller, ami időnként nem igazán tudja, horror legyen, vagy éppen krimi, de a kettő együtt biztosan nem valósul meg. Emellett néha olyan dramaturgiai hibákba ütközünk, amelyek az átgondolatlanság érzését kelthetik bennünk (például Ignaciónak, aki betegesen retteg a víztől, felhólyagosodik a bőre, mikor vízzel érintkezik – zuhanyozni például hogyan szokott, ha ő az egyik legtisztább és legjobban öltözött páciens?). A karakterek jelleme alaposan kidolgozott, mindenkinek van legalább egy rövid háttérsztorija. Az ellentmondásoktól eltekintve egyszer nézhető film ez, ami arra jó, hogy miközben kicsit borzongunk, átmozgassa az agytekervényeinket is.

Kiemelt kép: Jelenet az Isten útjai kifürkészhetetlenek c. filmből (forrás: TMDb.com)

A manierizmus lényegéről – Egy válságkorszak művészete

A manierizmus a művészettörténet egy sokáig száműzött, kevésbé értékelt, ugyanakkor rendkívül izgalmas jelensége. Képzőművészeti termése már a maga korában nem egyszer értetlenkedést váltott ki, de főleg lecsengésével, vagyis a 17. századi művészetteória (főképp a Vasari örökébe lépő Bellori) olvasatában alkotásai leginkább negatív példaként szolgáltak, a korszak pedig hanyatlásként értelmeződött. A szorosan vett művészettörténet-írásban is csak viszonylag későn nyerte el végleges helyét, főképp Max Dvořák osztrák művészettörténész munkássága révén.

Szerző: Kovács László

Az itáliai kultúrkörben kibontakozó, és onnét kisugárzó stílustendencia egyértelműen egy sorsfordító, változásokkal teli korszak szülötte, hasonlóképpen, mint a későbbiek során a 20. század eleji avantgárd. A manierizmus lényegében átmenetet képez reneszánszból a barokkba, de fogalmazhatunk úgy is, hogy felvet bizonyos alternatívákat, felszínre hoz olyan energiákat, melyeket tudatosan majd csak a barokk korszaka csatornáz be a maga eljárásaiba.

A manierizmus csíráit tulajdonképpen már az érett reneszánsz programjának beteljesedésében fellelhetjük, vagyis előfutárai, némi túlzással első képviselői maguk a cinquecentót csúcsra járató művészek: mindenekelőtt Raffaello és Michelangelo. Már az ő kései alkotásaikban fellelhetők a korábbi harmónia megbomlásának jelei. Utóbbi esetében a fokozódó belső forrongásról (ami igazából Michelangelóra már kezdetektől fogva jellemző volt) szépen árulkodnak a művész kései szobrai, épülettervei, és a Capella Paolina két falképe is. Vagy egy egészen újfajta, egyetemes léptékű nyugtalanságot tükröz már az Utolsó ítélet gigászi együttese is, bár ahogy Daniel Arasse fogalmaz, a Sixtus-kápolna michelangelói együttese összességében is az új (manierista) nemzedék „kincsesbányájaként” szolgált.

Michelangelo – Utolsó ítelet. Forrás: commons.wikimedia.org

A manierizmus lényegéhez tartozik a belső történésekre való hangolódás, a szélsőségesen felfokozott állapotok, például az eksztatikus vallási érzület, és úgy összességében az érzelmek szerepének, ezzel együtt a művész egyéni látásmódjának, élményvilágának felértékelődése. A művész az ilyen belső indíttatású, látomásos tartalmak kifejezése, vagy éppen a bravúros festői tudás csillogtatása érdekében, a korábban érvényes sémákat mellőzve, gyakran szokatlan anatómiai vagy egyéb torzításokkal élt. A humanista eszménykép gyengülésével a harmónia helyett a diszharmónia és a nyugtalanság uralkodott el a művészeten. A reneszánsz feszes szimmetriája, racionalizmusa és természetelvűsége helyébe zsúfolt, átláthatatlan kompozíciók, erőteljes érzelmi töltet, illetve vizuális paradoxonok sokasága férkőzött. A jelenséget kissé kisarkítva megközelíthetjük akár úgy is, hogy a manierista művészek a festészet rendszerébe felvették a „szép” mellé a „csúfot”, a bizarrt is, ezáltal megvalósítva egy a korábbinál jóval teljesebb valóságfelfogást.

Giambologna – Szabin nők elrablása. Forrás: commons.wikimedia.org

Formai szempontból szembetűnő még a természetellenes színhasználat, a fény-árnyék hatások szubjektív kezelése, a furcsa léptékváltások, vagy a centrális perspektíva elhagyása, a jelenetek így nem egyszer egészen meghatározhatatlan terekben játszódnak. Mindezeket jól szemlélteti sok egyéb mű mellett a firenzei kora-manierizmus jeles alakjának, Jacopo Potormonak az egyik főműve, a Santa Felicita templom számára készült Levétel a keresztről (1527). A festmény kapcsán jól azonosítható Michelangelo hatása, nem csupán a Pietà motívumának idézése, hanem a fanyar színhasználat is rá emlékeztet. De a torzításokra szintén karakteres példa lehet Parmigianino Hosszúnyakú Madonnája is, ahol a Madonna szándékoltan nyúlánk anatómiáját egy a háttérben látható oszloppal is hangsúlyozta a festő. A manierizmus persze nem csak a festészet műfajában jelentkezett, a szobrászat és az építészet terén éppen úgy megtalálhatjuk markáns képviselőit. Előbbi szempontjából talán a legkarakteresebb a röviden csak Giambologna néven ismert, eredendően németalföldi szobrász munkássága. A korszak ábrázolásainak védjegyszerű kelléke az úgynevezett figura serpentinata, vagyis a különös, egészen kicsavart testtartások alkalmazása talán az ő alkotásait szemlélve érhető leginkább tetten. Az építészet szempontjából pedig mindenképpen megemlítendő a későbbiekben nagy hatást kifejtő Palladio szeszélyes, és sok szempontból újító munkássága.

Parmigianino – Hosszúnyakú Madonna. Forrás: commons.wikimedia.org

A romantikus zsenik elődei

Ezek fényében nem meglepő, hogy az excentrikus jelleg, a különcség nem pusztán a korszak műalkotásaiban realizálódott, nem egy esetben az alkotók temperamentumában, élettörténetében is megmutatkozott. Jól példa lehet erre Parmigianino esete, aki élete végére teljességgel az alkímia megszállottjává vált, olyan szinten, hogy lényegében mindenét – beleértve saját művészi tevékenységét is – feláldozta, háttérbe szorította ilyen irányú kísérletezései érdekében. Vagy ott van Rosso Fiorentino, akinek nevéhez tulajdonképpen a művészettörténeti irodalom egyik első dokumentált öngyilkossága kötődik. De az állandó nyugtalanság, a befelé forduló magány jeleit fedezhetjük fel akkor is, ha Pontormo élettörténetére tekintünk, aki kétség kívül a neurotikus művészek táborát gyarapítja. Egy másfajta, egészen öntudatos és szenvedélyes, de szintén különc jellemet mutat a korszak másik nagy szobrásza és ötvöse, Cellini is. Hasonlóképp tudatos konvencióellenesség jellemezte a velencei Tintorettót, és a manierizmus kései képviselőjének számító, Spanyolországba települő El Grecot is. Az ő alakjukban (és persze a reneszánsz nagyjaiban) lényegében a 19. században kiteljesedő romantikus művész-típus: a saját elképzeléseit követő zseni archetípusa körvonalazódik.

Jacopo Pontormo – Levétel a keresztről. Forrás: commons.wikimedia.org

Ezen új művész-típus kialakulásának előfeltétele természetesen a képzőművészet emancipálódása, vagyis az artes liberales rangjára való emelkedése, ezzel együtt a művész – mint szellemi tevékenységet folytató kreatív géniusz – a céhrendszer kötöttségeibe tagozódott mesterember státuszából való kiemelkedésének folyamata volt, mely már a reneszánsz idején kezdetét vette. Ehhez kapcsolódik egyébként egy másik újkori, szintén a romantikával újjáéledő toposz elterjedése is. Ugyanis ennek a presztízsemelkedésnek egyik serkentője éppenséggel az volt, hogy a korábbiakban – az ókori eredetű temperamentum-tan által hirdetett, és annak neoplatonikus átvételével és kibővítésével – csak a nagy költőkre és politikusokra alkalmazott szaturnuszi vérmérséklet privilégiumát, vagyis a melankólia „szent őrületének” (Platón) kreativitást biztosító áldásos, de kétélű ajándékát a reneszánsz elméletírói kiterjesztették a képzőművészekre is. Ettől fogva mondhatni kötelező jelleggel minden valamelyest kiemelkedő mestert melankolikusnak tartottak, és nem egy esetben ők is így hivatkoztak saját magukra. Ez az összetett folyamat vezetett végül is hosszú távon a művészet és az őrültség reflektálatlan, és egyébként általánosságban véve téves összekapcsolásához is.

A stílus háttere

A maga korában a manierizmus létrejötte mondhatni törvényszerű volt. Két okból is. Egyrészt a fiatal nemzedék számára, akik szintúgy valami jelentőset kívántak létrehozni, készen adódott a reneszánsz (túl)érett formája, ebből fakadóan saját tevékenységüket a korábbi művészi problémák megoldásának szempontjából joggal érezhették immár feleslegesnek. A másolás lehetőségén túl természetszerűen felélénkült az újításvágy, az eddig még nem bejárt utak felfedezésének kalandja. Ezért is lehet, hogy a korszakban olyannyira felértékelődött a találékonyság, az invenció szerepe, mely nem egy esetben persze egészen szélsőséges, vagy akár mesterségesnek tetsző megoldásokat eredményezett.

Bronzino – Garcia de’ Medici. Forrás: commons.wikimedia.org

Másfelől nem elhanyagolható az a körülmény sem, hogy a 16. század valóban egy több szinten zajló krízis időszaka. A korábban érvényes evidenciák sorozatos megkérdőjeleződésének kora ez, melyet a politikai zűrzavar, a reformáció okozta feszültség, a tudományos életben pedig a kopernikuszi fordulat beállta jellemez. Az új stílus formáinak bizonytalansága, illetve a kor alkotóinak nyugtalansága sok szempontból tehát az egyre inkább instabillá váló világ- és emberképből fakadnak. A manierizmus tulajdonképpen a külső körülmények kaotikusságára adott sajátos válaszreakcióként is értelmezhető. Formai torzításai tehát nem öncélúak, hanem sokkal inkább a külső kapaszkodóktól egyre inkább megfosztott és a korábbi eszményeken némiképp túllátni akaró, új kapaszkodókat kereső, és a spiritualitás örökérvényű birodalmában menedéket találó művészi individuum útkeresésének jelei. A manierizmus törekvései egyben az új esztétikai igényeknek való megfelelést, és a vallásos művészet megújulásának kísérletét is magukban foglalják, mely szándék a maga teljességében El Greco életművében kristályosodik ki. Alakjait ő már végképp egy meghatározhatatlan, látomásos térben, misztikus belső fényt sugározva jeleníti meg. A világi művészetben pedig Bronzino arisztokratikusan hűvös portréi és zsúfolt mitológiai kompozíciói képezik a stílus betetőzését.

Az avantgárd párhuzam

Végül az avantgárd párhuzamként való említése korántsem indokolatlan. A maga korában vizsgálva a manierizmus maga is tekinthető egyfajta modernitásként, legalábbis abban az értelemben, hogy egy olyan alkotói attitűdöt jelöl, mely tudatosan lemond a korábban érvényes ábrázolási konvenciókról. Bár lecsengését követően valóban hosszú időre háttérbe szorul, lényegében már a romantika elkezd egy újfajta érzékenységgel közelíteni felé. Az igazán jelentős áttörést azonban a 20. század hozta, amikor is a manierizmus anti-klasszikus formaképletei és szellemisége az avantgárd egyik legfontosabb történeti előzményévé avanzsált. Különösképpen El Greco festészete került az érdeklődés fókuszába, akinek művei vagy műveinek reprodukciói helyet kaptak az avantgárd fontos fórumain.

El Greco – Az ötödik pecsét feltörése. Forrás: commons.wikimedia.org

Többek között kiállításra került két műve – Picasso és Van Gogh mellett – a 1912-ben megrendezett kölni Sonderbund tárlaton, mely az avantgárd egyik első jelentős nemzetközi tárlata volt. De ugyanígy a német expresszionisták is távoli előképüket vélték benne felfedezni, és már a fiatal Picasso számára is referenciát jelentett a nagy előd festészete. Önmagáért beszél már csak az is, ha összevetjük Greco egyik utolsó remekművét: Az ötödik pecsét feltörése című vásznat, a kubizmus nyitányát jelentő Avignoni kisasszonyokkal. Egészen hasonló beállításokkal, és ugyanazzal a titokzatos földöntúli erőket sejttető, borzongató atmoszférával találkozhatunk. Végül ugyanígy a magyar művészet vonatkozásában is találunk példát a korabeli, nemzetközi művészeti életet átható Greco-láz érintettjeit illetően, ugyanis Perlrott-Csaba Vilmos számára is komoly jelentőséggel bírt spanyol tanulmányútja során a toledói mester alkotásaival való találkozás.

Pablo Picasso – Avignoni kisasszonyok. Forrás: commons.wikimedia.org

A kései reneszánsz és a manierizmus időszaka összességében tehát kétségkívül egy meghatározó időszak az újkori művészet történetében, jelentős kihatással annak későbbi alakulására nézve. A stílus tanulmányozására jó lehetőséget biztosít a Szépművészeti múzeum El Greco életművét bemutató aktuális időszaki tárlata, de az állandó gyűjtemény is erős manierista anyaggal rendelkezik.

Kiemelt kép: El Greco – Az ötödik pecsét feltörése. Forrás: 3minutosdearte.com

Ha nem tűnsz el, nem térhetsz vissza – Zoltán Gábor: Levegőt venni

Zoltán Gábor f21

Zoltán Gábor nem fél a kihagyásoktól, legyen szó évekről vagy szövegek közreadásáról. Szépirodalmi munkássága terén nagy visszatérést jelentett a 2016-ban megjelent, Orgia című regény, amelyet tíz év szünet után közölt. Termékeny időszak következett, előállt előzményregénnyel és abszurd antológiával, majd 2022-ben a Levegőt venni című prózakötettel, amely az elmúlt húsz esztendő novellaterméséből válogat.

Leginkább a kíváncsiság dolgozott bennem, amikor kézbe vettem a könyvet, főleg az Orgia vegyes fogadtatása, és annak súlya miatt, hogy egy húsz év utáni visszatérésnek igazán ütősnek, eget rengetőnek kell lennie. Szurkoltam, hogy sikerüljön. Átfutottam a tartalomjegyzéket, a felsorolt címek mögött megtalálható keletkezési dátumokat, amelyek időrendben visszafelé, 2019-től 1999-ig sorakoznak fel.

Jó jelnek tekintettem, hogy nem láttam görcsös ragaszkodást ahhoz, hogy minden időszakból, minden egyes eltelt évből szerepeljen írás, látszott tehát a szerkesztés szigorúsága, ami egy ilyen vállalás esetében elengedhetetlen. És a könyv elején – mintegy mottóként – megjelent a Lamed Wufnik című rövid szöveg. A zsidó hagyomány megidézése, miszerint harminchat igaz ember tartja fenn a világot, szépen összefoglalja a kötet egészét, hiszen a kisprózákban sérült, torz, szeretetéhes, beteges gondolkodású emberekkel találkozhatunk, akik bár nem mindig tűnnek eviláginak, máskor pedig túlságosan is hétköznapiak, mindig van valami belső késztetésük, meghatározott céljuk, ami vezeti őket.

A könyv emberi kapcsolatokat, apákat és fiúkat, kollégákat mutat be, rögös utakat, amelyeket végig járva közelednek egymás felé vagy éppen távolodnak. Az elbeszélő gyakran része a történetnek, vele esnek meg a dolgok, a saját perspektívájából mesél, értékel. Sokszor olyan pontosan ábrázol érzelmeket, viszonyokat és hiányokat, hogy felmerül a személyesség kérdése. Ezt erősíti Az első író című novella, amely már a címében is utal a „mester és tanítvány” viszonyra, arra, hogy maga a szerző mesél most nekünk. Erről a hétköznapi értelemben véve szó sincs, inkább egy bölcs és értő beszélőt hallgatunk, aki megosztja velünk élettapasztalatát. Fontosak a szimbólumok, a mögöttes tartalmak, amelyeket az egyes dolgok, események jelképeznek.

Zoltán Gábor f21
Forrás: libri.hu

Máskor az elbeszélő kívülről figyel, áthatol az időn, elemez. Mégis egységes hangon szólal meg, mondatai élesek és húsbavágók, adott esetben szívbe markolók. Amikor egyszerű tőmondatokkal dolgozik, nyelvileg akkor is igényesen megformált szövegekről van szó. Erős kettősség uralkodik, hiszen egyszerre hatja át valami elvetemült és hátborzongató hangulat, illetve szentimentalizmus a kisprózákat. Azok a részek, amik átfordulhatnának giccsbe, az utolsó pillanatban visszabillennek. A zárlatok pedig ellensúlyoznak mindent, bátrak, nem riadnak vissza a direkt kimondástól sem – ami bármilyen meglepő –, jót tesz nekik.

Zoltán Gábor reflektál magára az írásra, tudatosítja az olvasóval, hogy éppen egy történetben vagyunk, kiszól a cselekményből.

Miért ne kezdeném a felhőkkel? az éggel, amire föl se kell nézni, tudható anélkül is, hogy szürke? Folytatva azon, hogy Muth, akiről szó lesz, amúgy szereti a szürkét…” „… és ha ebbe a mesébe belefogott volna, felmerülne a kérdés, hogy a történet miről szól, a hangokról és jelekről vagy a barátságról.”

De megjelenik a misztikum, a rejtély is, ami a figyelmes olvasó fejében azonnal összekapcsolódik az előbbivel. Azt gondolom, a könyv egyik nagy kérdése, hogy miből születnek ezek a szövegek. Mindegyikük mélyén fájdalom, keserűség, vágyakozás és a múlt gyászolása rejlik.

A címadó novella egy uszodában kötött barátság történetének indul, végül gyilkosságba csap át, ám az egészen általános, bárkire vonatkoztatható beszédmód miatt – „ha betöltöttük negyvenedik életévünket…” – nem tudhatjuk, hogy a szövegen belül valóban megtörténik, vagy csak fantáziál róla az elbeszélő. Mindenesetre szépen szimbolizálja egyrészt azt a fordulópontot, amit a változókor jelent az ember életében, másrészt a könyv minden történetében sokszor sötét mélyben bolyongó alakok vágyott fellélegzését, illetve magát a könyv megírását is – ahogy Zoltán nyilatkozta, ezek a novellák korábban ugyan megjelentek folyóiratokban, mivel nem lett belőlük könyv, úgy érezte, eltűntek a felejtés bugyraiban. Így tehát a kötet egészét átfogva, több síkon is jelentőségteljes a kispróza zárlata: „… elengedhetjük, felemelkedhetünk végre, levegőt venni.”

Kiemelkedő még a Próbák könyve, a leghosszabb, negyvenoldalas írás. Az első pillanattól az utolsóig fenn tudja tartani a figyelmet, olyan, mintha egy szövevényes krimit olvasna az ember. Liza és Emil történetében keveredik az idő, ami által szépen kibontakozik, hogy minden mindennel mennyire összefügg. És ez jellemző az egész kötetre, hiszen nincsenek ugyan áthallások, szándékos kapcsolódási pontok az egyes szövegek között, mégis közös motívumok – szeretet, vér, áldozatok – és leginkább azonos hangulati árnyaltság fedezhető fel bennük. A borongósság, ami néha elszorítja a torkot, máskor felszabadít.

Zoltán Gábor f21
Forrás: litera.hu

Ezt jól példázza a Nadrágot venni című szöveg is, amely az elfoglalt fiú szemszögéből meséli el egy új nadrág megvásárlásának a történetét az apa számára. Azokkal a jelenetekkel, mikor a fiú nem figyel apjára, ímélekre válaszol, intézi mindennapi dolgait, miközben apja a próbafülkében igyekszik megtalálni a tökéletes darabot, a novella bűntudatot kelt az olvasóban. Sajnálni kezdjük az apát, aki tehernek érzi magát, a fiú pedig bármennyire igyekszik, nem tud úgy odafordulni hozzá, ahogy szeretné.

Rég éreztem ennyire át egy szöveget. Zoltán ismeri az emberi lelket, könnyen rátapint azokra a pontokra, amelyek által az olvasó maga is beleszivároghat a történetbe. Valljuk be, valamelyik figura helyében már mindannyian voltunk. És mindezt még meg tudja csavarni, még mélyebbre tudja nyomni a befogadót, amikor kiderül – a történet bravúros végigmondása után – hogy mindez a képzelet szüleménye, soha nem történhet meg. „Lefelé a lépcsőn. Jönne mellettem. Az apám. Ha lenne. Ha volna.”

Megterhelő olvasmány, főleg a második felére sűrűsödik be nagyon. Mire a végére értem, ellenőriznem kellett, hogy jól emlékeztem-e az évszámokra. Azt hittem, keletkezési sorrendben vannak a szövegek; kiderült, hogy tévedtem. Ami még jobban alátámasztja a címet, hiszen a legnyomottabb hangulatú szövegek születtek a legkorábban, az elején lévő, kevésbé terheltek pedig néhány éve. Ahogy telik az idő, úgy úszunk a felszín felé – igyekszünk kitörni a mélyből.

Kiemelt kép: nepszava.hu

„A veganizmus egy életforma, ami mindenre kiterjed” – Interjú Antal Évivel (II.rész)

antalévi_f21

Antal Évit a social media platformokon – Instagram, Youtube – Vászonzsákoslány néven ismerheti a közönség. Az influencert többek között környezetbarát és vegán esküvőjéről, a közösségi médiában való jelenlétéről, valamint a környezettudatos, hulladékmentes és vegán életmódjáról kérdeztük. Jelen cikkünkben a vele készült nagyinterjú második részét közöljük.

Évi jelenleg Budapesten él, és humánökológia mesterszakon tanul az ELTÉ-n. Korábban a MOME designkultúra alapszakán diplomázott. Bár érdekli őt a kortárs művészet, mégis a társadalmat érintő kérdések, szociális problémák, a fenntarthatóság és a környezetvédelem foglalkoztatta elsősorban. A fenntarthatóság és a vegán életforma előnyeiről, a hulladékmentes életmód hatásairól és az ökológiai lábnyomunk csökkentése érdekében tett lépésekről tapasztalatait, tippjeit online felületeken is megosztja. Számos vegán receptet is elleshetünk tőle, melyekben megmutatja, hogy ezek az ételek egyáltalán nem unalmasak, hanem színesek, organikusak és rengeteg tápanyagot tartalmaznak. Férjével, Tomival 2022 őszén házasodtak össze.

Az Európai Unió betiltotta azon termékek gyártását és forgalmazását a kozmetikai termékek terén, amiket állatokon teszteltek. De mitől válik egy szépségápolási termék nem környezetbaráttá és milyen alternatívák vannak fenntarthatóbb szépségápolási termékekre?

Az egy dolog, hogy Európában betiltották, de ha egy márka – akár európai márka – elad Kínába, akkor tesztelik állatokon. A kínai állam nem ad el semmilyen kozmetikai terméket, amit nem teszteltek állatokon. Érdemes erről is bővebben tájékozódni, ha valaki nem jártas ebben a témában. Ajánlom a Save Ralph című animációs kisfilmet arról, hogy hogyan történnek ezek az állatkísérletek. Teljesen máshogy képzeltem el az egészet. Valójában az állat szemébe dörgölik, lenyeletik vele a termékeket, konkrétan abuzálják ezeket az állatokat. Nem csak nyulat, egeret, patkányt, hanem beagle kutyát, majmokat is használnak állatkísérletek során. Az sem teljesen igaz, hogy Európában nem tesztelnek állatokon, mert kozmetikai termékeket nem tesztelnek ugyan, de gyógyszereket igen.

Hogyan lehet fenntarthatóbbá tenni? Mitől lehet egy kozmetikum nem vegán?

Nyilván itt is vannak minősítések: natúrkozmetikai-és bio kozmetikai minősítések. Lehet egy kozmetikum vegán és nem vegán. Használhatnak olyan glicerint, ami állati eredetű, különböző tejeket [például kecsketejet – a szerk.] vagy olyan színezéket, amik állati eredetűek. A kármin, amit rúzsoknál és szemfestékeknél használnak, bíbortetűből van. A méhviasz, méhpempő, méz lehet még a kozmetikumokban. Különböző parfümök is lehetnek állati eredetűek. Az se mindegy, hogy milyen alapanyagból készül a termék. Például pálmaolajat, pálmavajat, pálmazsírt is használnak kozmetikai termékekben. Érdemes olyat választani, amiben nincsen pálmaolaj, mert a pálmaolajtermelés felelős részben az erdőírtásért, hogy aztán pálmaerdőket ültethessenek, illetve az orángutánok területének fogyatkozása is összeköttetésben áll a pálmatermeléssel.

Magunknak is készíthetünk egy csomó kozmetikumot. Szappant egyszerű készíteni otthon, nem kell hozzá más csak lúg, desztillált víz meg valamilyen zsíradék. Általában shea vajat és illóolajat szoktam használni. Egy szuper karácsonyi ajándék lehet, sokkal bőrbarátabbak és kevés alapanyagból készülnek. Lehet dezodort is készíteni otthon, én azt szódabikarbónával, zsíradékkal, keményítővel, illóolajjal szoktam csinálni. Akinek érzékeny a bőre, annak a szódabikarbonát el lehet hagyni, de hogyha valakinek nem, akkor az egy nagyon jó szagtalanító. Összetevőiket nézve is sokkal egyszerűbbek, szóval lehet otthon készíteni kozmetikumokat.

A szeptemberben tartott esküvődről szeretném, ha mesélnél. Amihez ezúton is gratulálok. Az esküvő környezetbarát és vegán módon jött létre. Te szervezted meg az esküvő minden egyes részletét vagy kaptál segítséget?

A barátaim abban segítettek, hogy a helyszínt kidekorálták és a házassági gyűrűinket egy nagyon jó barátunk készítette. Egyébként mindent én szerveztem meg és találtam ki, a párom pedig mindenre áldását adta. Nyilván megbeszéltünk mindent, de az esküvőt azt én szerveztem. Pinteresten gyűjtöttem inspirációkat, ötleteket, de voltak már elképzeléseink, hogy miket szeretnénk és ez adottá tette, hogy mit keressek. Nem akartunk egyházi esküvőt, úgyhogy a templomi szertartás ki lett lőve. Mindenképpen polgárit szerettünk volna és mivel szerettük volna, hogy a kutyánk és édesapám kutyája is ott legyen, ezért adott volt az is, hogy szabadtéren vagy félig szabadtéren lesz. Ennek megfelelően tudtunk tervezni, hogy milyen dekorációs elemeket kellene megoldani vagy kivitelezni.

Tudsz példákat, konkrétumokat, ötleteket mondani? Hogyan kell elképzelni egy környezetbarát és vegán esküvőt? Milyen előkészületek voltak szükségesek?

Egyrészt növénydekorációk voltak, amik aztán komposztálhatóak voltak. A virágokról kevesen tudják [a virágárusnál kapható virágokról – a szerk.], mivel külföldről jönnek nagy az ökológiai lábnyomuk és sok vegyszert használnak hozzájuk, hogy szépek lehessenek. Mi egy magyar virággazdaságot választottunk és onnan hoztuk a virágokat. Ők nagyrészt hazai őshonos virágokat termesztenek, ami szintén egy pozitívum, mert nagyon különlegesek voltak a virágok. Tőlük volt a növénydekoráció, a menyasszonyi csokor és szülőköszöntő csokrok is.

A dekoráció másik felét én készítettem. Volt szójagyertya, amiket régi, használt befőttesüvegekbe tettünk és illóolajokkal illatosítottunk. Azért volt ez jó, mert nagyokat tudtunk belőlük csinálni és az egész lagzit kibírták a gyertyák, sőt. Megmaradt a felük, úgyhogy fel lehet őket használni, így gyakorlatilag ez hulladékmentes volt. Az ültetési rendhez a kis névtáblákat úgy oldottam meg, hogy kettévágtam egy használt parafa borosdugót, bemetszettem és beleállítottam a táblácskákat. A vázákat használt borosüvegekből csináltam, lefestettem őket arany-és bronzszínűre, abba állítottuk bele a virágokat. A gyűrűtartó dobozt is én csináltam: mohával tömtem ki az otthon talált kis fadobozt. A gyűrűink fehéraranyból készültek. Erről azt kell tudni, hogy az ékszer tulajdonképpen mindig újrahasznosított, mert régi ékszereket szoktak beolvasztani és abból csinálnak újat.

gyűrűtartódoboz_f21

Ezenkívül még a ruhám volt érdekes, ami egy vintage, használt menyasszonyi ruha volt. Picit meg volt sárgulva, de egyébként nem nagyon voltak rajta hibák, az egyik alsószoknyáján volt egy szakadás, azt megvarrtam és elvittem egy ruhatisztítóba és hófehér lett tőle. Teljesen olyan volt, mintha új lett volna. A vőlegény outfitje is különleges volt. Bőrcipőből vegánt találni nagyon nehéz, általában nagyon drágák is, úgyhogy azt teljesen elvetettük. Sportcipőben volt, ami vegán bőrből készült, újrahasznosított műanyagból, nagyon jól nézett ki. Az összes többi ruha rajta szintén vintage és használt volt. A csokornyakkendője volt a legizgibb, azt egy pécsi kisvállalkozás készítette, ők újrahasznosított csokornyakkendőket csinálnak. Tomié egy otthonkából készült.

Annak ellenére, hogy fenntarthatóan oldottuk meg és vegán volt a menü, nem éreztem azt, hogy ez bennünket bármiben korlátozna.

csokor_f21

A vendégsereg mit szólt ahhoz, hogy vegán ételek vannak a menün?

Senkinek nem volt egy szava sem ehhez. Bejelentettük előre, hogy vegán esküvő lesz, egyébként ezt várta mindenki, nem volt kérdés, de azért mindenkinek előre jeleztük. Így tartottam fairnek. Volt egy kérdőív is, jóval az esküvő előtt, ahol jelezték a vendégek, hogy van-e valamilyen ételintoleranciájuk. Nekem ez fontos volt, mert régebben vegetáriánusként meg sem tudom számolni hány olyan családi összejövetelen voltam, ahol én, mint vegetáriánus nem voltam számba véve. Nyilván ez rossz érzés volt, és ezt el akartam kerülni a mi esküvőnkön. Ha valakinek van valamilyen érzékenysége vagy étrendje, akkor szerintem jó, hogyha ezt számba veszik. Jó érzés annak az embernek, hogy gondoltak rá és nincs kirekesztve. Így voltak cukormentes és gluténmentes fogások is.

Egyfajta küldetéstudatnak érzed azt, hogy a social media platformokon megoszd az emberekkel az életedet, vagy milyen indíttatásból kezdted el?

Több mint négy évvel ezelőtt napló-szerűen kezdtem el csinálni az Instagramon, szóval a régi posztjaimnál érződik, hogy napló-szerűen számolok be erről az egészről. Nem volt mögötte semmilyen komoly indíttatás, ez véletlenül alakult így, de ha már így történt, akkor nekem az a célom, hogy teljesen átlagos emberek szemléletét formálni tudjam. Ezt kisebb-nagyobb intenzitással csinálom, most a Youtube-ot megint próbáljuk heti rendszerességgel csinálni, a TikTok-ot van, hogy sok energiám van csinálni, időnként meg nincs rá energiám. Workshopokat rendszeresen szoktam tartani a K11-ben. A következő nagy lépés pedig tulajdonképpen egy szakácskönyv megírása. Ez egy nagyon hosszú folyamat, körülbelül már egy éve csináljuk.

Azt mondod, hogy „csináljuk”. Kivel dolgozol rajta?

Egy fotóssal csináljuk, ő fotózza és véleményezi a recepteket. Tomi az ételkóstolóm, ő is része ennek a munkának. Mikor többes számban beszélek, akkor azt általában Tomira értem, mert többnyire ő vágja a videókat, ő az operatőröm is. Előfordul, hogy témát is együtt találunk ki. Ezt ketten csináljuk, ez csapatmunka és a Youtube-csatorna abszolút egy közös gyermek. Összességében azt mondhatom, hogy nagyon szerencsések vagyunk és nagyon szeretjük ezt csinálni.

Hogy érzed befogadóak vagy elutasítóak az emberek Magyarországon arra, amit te képviselsz, közvetíteni próbálsz nekik?

Attól függ, hogy milyen témát oszt meg az ember. Amikor valamilyen komolyabb témát veszek elő, akkor lehet látni a csatorna nézőszámain, hogy kevesebben nézik meg. Ha valamilyen populáris témát hozok be azt többet nézik meg. Azt csináljuk mostanában, hogy időnként komolyabb témákról van szó, időnként pedig populárisról, váltogatjuk őket. Csinálhatnám azt, hogy csak populáris témákról beszélek és folyamatosan nagy nézőszámaink vannak, de az a lelkemnek tenne rosszat. Nem szeretném, hogy csak és kizárólag olyan dolgokról beszéljünk, aminek az emberek örülnek. Egyrészt sosem fog elindulni változás, másrészt engem az nem elégít ki. Engem érdekelnek olyan témák is, amiket lehet, hogy kevesebben néznek meg, de az a kis tábor megnézi és beszélget róla, ez pedig elindít valamiféle változást vagy gondolatfoszlányt.

A kiemelt képen Antal Évi látható.

Van a mai magyar undergroundnak vágyott ideája? – Gondolatok Szomjas György Kopaszkutya c. filmjéről

Szomjas György Kopaszkutya (1981) című filmjével kapcsolatban számos olyan kérdés felmerülhet, mely legalább annyira jelenidejű, mint múltbéli. Mennyire feladata az értelmiségnek látni a nem-értelmiséget, illetve jobb-e a Nyugat egyfajta örök, vágyott ideaként? 

Ottlik Géza Másik Magyarország című írásának (mely egyébként ugyanabban az évben jelent meg, mint a Kopaszkutya) középpontjában a szellemi Magyarország visszaállításának, újraépítésének vágya áll az intézményi Magyarországgal szemben. Voltaképpen a Nyugat folyóirat örökségét szerették volna újra piedesztálra emelni, és felülemelkedni az ezt egyre inkább figyelmen kívül hagyó kereteken. Természetszerűleg felmerül a kérdés, hogy a pasaréten is hallatszó géppuskazaj általi felindultságban Ottlikék képesek voltak-e arra, hogy a szellemi Magyarország ideájának kergetése mellett figyelembe vegyék a nem szellemi Magyarországot is, azt a társadalmi régiót, amely az ő általuk „szelleminek” nevezettbe már nem illeszthető.

Forrás: pim.hu

A Kopaszkutya szereplői, illetve a filmben megjelenített Colorado zenekar tagjai evidensen egy olyan közeghez tartoznak, melyhez – a regnáló rendszer megítélése szerint – a tűrt vagy a tiltott kategóriába sorolható művészek tartoztak. A „Másik”, amit általánosan fel kell ismernie egy rendszernek, képes olyan kulturális kódokat és elemeket létrehozni, melyeket egy ilyen, alapjaiban szellemi konstrukciónak, mint a szocializmus, egy jóval komplexebb értékmérő akarattal szükséges szemlélni. Szomjas kellő iróniával jeleníti meg ezt az underground közeget, melynek megítélése primitív preskripciókon alapul, mindazonáltal el kell mondani azt is, hogy ez a fajta megítélés, és az ezzel járó parabolikus gondolkodás (mely a nyolcvanas évek zenekarainál egy közös beszédmódnak is tudható be) az erejét is adja azon daloknak, amelyeket ezek a közösségek létrehoznak.

A politikai rendszer általi előírások, amelyek alapján gyakorlatilag zenekarokat skatulyáztak be, egy alapvetően értelmiségi attitűdből jönnek, amibe azok a bárdolatlan jegyek, melyek a Kopaszkutyában is vannak (látszólag igénytelen kinézet, öntörvényűség, szabadságra való vágy, labilis természet) nem férnek bele. Ezek a felületi tényezők elegendőek arra, hogy a rendszer voltaképpen teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a lényegi gondolkodást, amely a peremreszakadt fiataloknak ugyanúgy lehet sajátja, mint a fent említettek. Ennek egy jó példája a filmben Allen Ginsberg megjelenése, aki magát alakítja, és Földes László „Hobo” a közös apjukként hivatkozik rá, erre a menedzsert játszó Schuszter Lóránt Bélaként mutatkozik be neki. Azt is jelentheti ez számunkra, hogy – bár a rendszer ezt nem veszi figyelembe – a szellemi regiszterek nemes része és a kisember bárdolatlansága és egyszerűsége egyidejüleg van jelen ezekben a társadalmi közegekben.

 

Forrás: mafab.hu
Forrás: AP/Press Association Images

Az a tény, hogy Ginsberget egy bizonyos értelemben szellemi előképnek tekinti a filmbéli közeg, mutatja azt is, hogy van egy vágy a nyugati világra, és annak is speciálisan a kulturális világára. Az persze mindmáig érvényesen előttünk álló kérdés, hogy ezekhez a vágyott kulturális alapvetésekhez való hozzáférhetetlenség és az ebből fakadó feszültség teszi-e egy rock and roll zenekar állítását az adott időben erőssé és érvényessé, vagy a nyugati kultúra teljes és átfogó ismerete, amit értelmezhetünk úgy is, mint az említett vágy beteljesedését.

A Kopaszkutya valahogy mind a két irányt magába foglalja. Az utóbbit leginkább a film zárójelenete igazolja, amikor Béla visszaviszi a sintértelepre a kabalakutyát, és ott találkozik azzal a sintérfiúval, aki rock and roll rajongó, majd elkezd neki dúdolni valamit – ez értelmezhető úgy is, hogy a rock and roll nem vész el, az mindig összeköt, az már beszivárgott, mint „nyugat”, tehát voltaképpen a vágy beteljesült. A keretek viszont megmaradtak, amik által egy folyamatos feszültség járja át az alkotói aktusokat, így a filmben felvonultatott zenekar végül is a létét köszönheti azoknak a kereteknek, amely kereteket mindinkább le szeretné bontani. Kérdés persze az is, hogyha ezek a keretek széthullanak, ahogy ez a rendszerváltáskor történt, akkor milyen ontológiai mezők sérülnek, és mik azok az elemei a társadalomnak, melyek végérvényesen megszűnnek. Nagy kérdés, hogy jelenünkben mik azok a szétfeszíthető keretek, és mi a „nyugati világ”.

Forrás: plakatfiu.com

Visszakanyarodva a szellemi konstrukció önértelmezésére és a maga körüli dimenziókról való gondolkodására, meg kell állapítani tehát, hogy egy ilyesfajta undergroundnak mondható közegről, a közeg hangja nélkül, a „Másik” hangja nélkül kérdéses bármilyen állítást megfogalmazni. Lajos Veronika így vélekedik erről a Modernitás eleganciája című tanulmányában: „Joggal kételkedhetünk abban, hogy egyáltalán még feltételezhető-e – illetve létezett-e valaha – beavatkozás és ideológiamentes kutatás, az etikai konfliktusok nélküli, apolitikus tudományos munka, hiszen a többi kvalitatív módszerrel együtt a terepmunkát is át – meg átszövik a politikai és etikai kérdések. Kezdve onnan, hogy a kutató hogyan bánik a kutatottakhoz képesti relatív státuselőnyével és hatalmi pozíciójával, addig, hogy írásaiban kinek a hangját teszi hallhatóvá és vajon ez a hang ugyanarról beszél-e, mint amit a vizsgált csoport saját politikai és civil társadalmi reprezentációja közvetít.

Elfogadhatjuk, hogy nem apolitikus közeledésről van szó a szocialista rendszer esetében, és nem is ideológiamentes „kárhoztatásról”, viszont ez a szelleminek is nevezhető konstrukció nem veszi figyelembe a Kopaszkutyában felbukkanó alakok hangját. Teljesen más lenne a helyzet akkor, ha ezt a „másik hangot” figyelembe venné ez a szellemi konstrukció, és utána tenné be a tiltott vagy tűrt kategóriába.

 

Kiemelt kép: port.hu 

Két Netflix-film is megelőzte a Top Gun folytatását a hazai nézők körében

bíbor_szívek_f21

Elkészült a Magyar Filmadatbázis éves összesítése. 

Talán még sosem válogathattak a magyarországi nézők olyan gigászi filmes felhozatalból, mint a tavalyi évben. A covid után a mozik is magukhoz tértek, a streaming robbanás pedig végképp nagyot dobott a kínálaton. A Magyar Filmadatbázis most nyilvánosságra hozta az egyes filmadatlapok megtekintési adatait, ami egészen meglepő eredményt hozott. A Top 10 első két helyén két romantikus Netflix-film – a Bíbor szívek és a Két világ között – áll és csupán a harmadik helyen végzett a Top Gun: Maverick, ám ha a nézők értékeléseit vesszük alapul, Joseph Kosinski akciófilmje 87%-kal az első helyen áll.

Egy katona is lehet sebezhető – Bíbor szívek filmajánló

 

A negyedik helyen Az elveszett város végzett Sandra Bullockkal a főszerepben, bár a tetszési indexe az első tízből ennek a filmnek volt a legalacsonyabb, csupán 64%. Végül az ötödik legkeresettebb filmnek bizonyult csupán az Avatar: A víz útja, ám 80%-kal lett ez a harmadik legjobb film a hazai nézők körében.A hatodik helyen egy újabb Netflix – és egy újabb, ezúttal spanyol romantikus – film, Az ablakomon át áll.

Végül a felsorolásból nem maradhat ki a Columbia Pictures Ahol a folyami rákok énekelnek című, romantikus elemekben is bővelkedő felnövéstörténete, melynek bár adatlapját csak a hetedik leggyakrabban tanulmányozták a nézők, azok, akik megnézték, a harmadik legjobb filmnek ítélték.

Ezek alapján az rajzolódik ki, hogy meglehet a streaming tartalmak előre törtek a nézettségi listákon, a közönség tetszését még mindig a hollywoodi alkotások nyerik el leginkább. A 8., 9. és 10. helyen olyan sikerfilmek végeztek, mint a szintén netflixes Hétvégi kirándulás, a Fekete telefon és Brad Pitt akciófilmje, A gyilkos járat.

Netlfix-Top 10-Mafab
Jelenet a Gyilkos járat c. filmből (forrás: A Hetedik Sor Közepe)

Kiemelt kép: Jelenet a Bíbor szívek c. filmből (popsugar.co.uk)

Képek és könyvek – Jön a harmadik Pagony Szalon!

pagony szalon f21.hu

A Pagony Szalon idei első, a könyvek és az illusztráció témakörét körüljáró alkalmára január 26-án, csütörtökön 18 órakor kerül sor a Pagony Café – Dióban, a Bakáts Pagony mellett.

Tavaly októberben indult útjára a Pagony Szalon, a Pagony Kiadó hiánypótló és inspiratív programsorozata, mely elsősorban felnőtteknek, szülőknek, alkotóknak, valamint a gyerek- és ifjúsági irodalom iránt érdeklődőknek szól.

A hagyományteremtés céljával létrehozott Pagony Szalon eseményein az elmúlt időszakban megjelent Pagony Kiadó és Tilos az Á Könyvek friss megjelenéseit ismerhetik meg a részvevők egy önfeledt, tartalmas és kötetlen beszélgetésen a meghívott írók, illusztrátorok segítségével.

A Pagony Szalon harmadik programja

2023. január 26. csütörtök | 18 óra | Dió Café

Az idei első beszélgetés lehetőséget biztosít arra, hogy közösen gondolkozzunk a képeskönyvekről, a képeskönyvek létjogosultságáról, kép és szöveg viszonyáról és a műfaj itthoni, kissé mostoha sorsáról.

Meghívott beszélgetők

Agócs Írisz, Dániel András, Harcos Bálint, Marék Veronika, Pásztohy Panka

A beszélgetés háziasszonya

Bagossy Laura, a Tabán Pagony üzletvezetője

Minden, mesekönyvek és a gyerek- és ifjúsági irodalom iránt érdeklődő felnőttet, szülőt, alkotót szeretettel várnak a szervezők.

Az esemény további részleteit tartalmazó Facebook esemény IDE kattintva érhető el.

Kiemelt kép: Pagony

 

Késelés Villával: Sárvár

késelés villával sárvár f21

Január 5-én folytatódott a Késelés Villával beszélgetéssorozat a Nyitott Műhelyben, az idei év első kerekasztalának témája a fiatal szerzők pályakezdését már lassan fél évszázada meghatározó sárvári Kárpát-medencei Középiskolás Irodalmi Pályázat és Tábor volt.

A tábor négy és fél évtizedes múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettek a moderátorok (Vida Kamilla és Csete Soma) a tábor szervezőivel és állandó zsűrijével, Kemény Istvánnal, Mezey Katalinnal, Papp Márióval és Vörös Istvánnal.

Ha lemaradtál a beszélgetésről, vagy szívesen felidéznéd a hallottakat, az alábbi linken meghallgathatod az estről készült hangfelvételt:

A Késelés Villával rendezvénysorozatot az idei évadban a Fővárosi Önkormányzat támogatja.

A Nyitott Műhely nem csak a mi otthonunk, hanem sokan mások közös otthona is. Támogassátok, ha megtehetitek! www.nyitottmuhely.hu/tamogatas/ 

Kiemelt kép: Garai Bálint

LEGUTÓBBI CIKKEK