Csete Soma versei

Kortárs, az f21.hu rovata pályakezdők és rendszeresen publikáló szerzők részére.

Ezúttal Csete Soma verseit olvashatjátok.

nektek, akik sínen vagytok

Megint megpróbáltak elmenekülni a fasizmus elől,
ami, értelemszerűen, lehetetlen: komoly, szétszórt,
intézményi fiatalok a tengerparton. Az élet munka,
hatalmas munka, tavaly epret szedtem Dániában,
mondja egy másik valaki, nekem meg lóg ki az egész
lábam a semmibe a tenger fölé, és esküszöm, hogy
valami végigsimít a talpamon.

Oda menekültök, ahonnét,
haza, ahol a munka folytatódik majd.

Otthon rendbe rakjátok a dolgaitokat,
sínen lesztek megint. Nem tudom. Nem akarom összemérni,
de én sosem voltam otthon úgy, csak
a bordakosárig húzott Guess-gatyák,
az olcsó és provokatív parfümök, a csuklóejtés,
és a feltűrt kabátujjak világában, ahol nem én —

mondom, én nem akartam összemérni, mégis összemérettem.

mindenki áldozat

A pedofília újabb fennsíkot ad, hogy kifújjam belőle magam,
a lány, aki elfele sétál a buszmegállóból, újra csíp
a levegő, bágyadt kültelek és türkiz kardigánban van,
szépen feltűrt ujjakkal és szépen feltűrt hajjal,
egyik fülében karika, ártatlan és depressziós,
kifordul innét ő, aki újból én vagyok.

Az ég óvja azt, aki nem én vagyok, vagyis azt, aki,
mielőtt lennék (újra lennék).

A legrosszabb tulajdonságaim még mindig a gondolataim,
sétálok az utcán, mindenki áldozat.

Csete Soma 1996-ban született Szekszárdon, Pécsett érettségizett, jelenleg Budapesten él és tanul. Verseket, kritikákat ír. A Késelés Villával című irodalmi estsorozat társmoderátora, a Kóspallagi Írótanya társszervezője és a litera.hu-n futó Késelés Késsel című reflexiós rovat társkritikusa.