Kezdőlap Blog Oldal 141

Programsorozat a magyar költészet napjára

A magyar költészet napjára az f21.hu kulturális weboldal a magyar líra különböző tereit bejáró programsorozattal készül: április 10-től 12-éig három élő kerekasztal-beszélgetés lesz megtekinthető a portál Facebook-oldalán. Az volt a szervezők célja, hogy a kortárs líra három olyan területét dolgozzák fel ezeken a beszélgetéseken, amelyek vagy alulreprezentáltak, vagy egy új szempontú megközelítés izgalmassá teheti a vizsgálatukat.

A magyar költészet napját 1964. április 11-e óta ünnepeljük; azon kevés ideológiai gyökerű ünnepeink közé tartozik, amely sikerrel honosodott meg a magyar kultúrában – természetesen nem függetlenül József Attilától, akinek a születésnapja színesíti minden évben ezt a jeles napot.

Vincze Bence, a lap főszerkesztője elmondta, hogy szó lesz a fiatal erdélyi líra jelenéről, a kortárs magyar líra elmúlt öt évének legjelentősebb eseményeiről, köteteiről és karaktereiről, harmadikként pedig a gyermekköltészet helyzetéről. „Úgy gondolom, hogy mindhárom beszélgetés képes lehet elindítani az adott témakörökben egy fontos diskurzust, ezért is helyeztük ezekre az ágazatokra a nagyobb hangsúlyt” – árulta el a témaválasztás metódusát.

„Személy szerint a kortárs líra elmúlt öt évével kapcsolatban tudok nyilatkozni, amit Eszenyi Fannival együtt szervezünk és moderálunk majd. A mi beszélgetésünk kulcsfontosságú eleme a sokszínű megközelítés lesz, hiszen megszólítjuk a kritikusi, az irodalomszervezői, a szerkesztői, a vizsgálói és a szerzői hangnemet is, továbbá érdekesség, hogy magának a beszélgetésnek az apropóját egy közösségszavazás adta, ami sok tekintetben meglepetést okozott, emellett pedig fontos részleteit mutatta meg a kortárs irodalom működésének is.”

Az erdélyi líra jelene

Időpont: április 10. 16 óra

A magyar költészet napja alkalmából indított eseménysorozat első állomásán az erdélyi líra kerül terítékre. Szó lesz a metamodernizmusról, generációs vonulatokról, irodalmi csoportosulásokról és mindenről, amire kíváncsi vagy az erdélyi líra kapcsán.

,,Amikor kortárs magyar líráról akarunk beszélni, akkor kihagyhatatlan, hogy a határon túli magyar líráról is beszéljünk. Erdélyben van egy nagyon erős mag, amire érdemes odafigyelni. A nemrég szerkesztett Címtelen föld antológia is erre erősít rá, ahová huszonhat fiatal szerző versei kerültek be. Ezeknél a szerzőknél egyedi kísérletező jelleg figyelhető meg, amely eltér a magyarországi líranyelv fősodrától. A másféle szocializációs közeg által a kérdésfelvetések egy eltérő nézőpontból születnek meg. A kétezres évek közepén jelenlevő hiány után az elmúlt fél évtizedben több, mint tíz tehetséges fiatal alkotó jelentkezett kötettel. A digitális világ miatt azt hinnénk, hogy kisebbek lettek a távolságok, de mégis méltatlanul kevés figyelem irányul a határon túli szerzőkre. Arról mindig érdemes beszélni, ami jó” – vallja a romániai magyar irodalomról György Alida író, a beszélgetés egyik moderátora.

A meghívottak: André Ferenc, Codău Annamária, Horváth Benji, Kemenes Henriette, Mărcuțiu-Rácz Dóra

A beszélgetést vezeti: György Alida és Nagy Zalán.

A beszélgetés az f21.hu Facebook-oldalán lesz megtekinthető. A Facebookon az élő interjú keretében bárki kérdezhet a meghívottaktól hozzászólás formájában.

költészet napja
Magyar költészet napja az f21-en – Az erdélyi líra jelene

Hol állunk most? – Költészet napi szemle az elmúlt öt év lírájáról 

Időpont: április 11. 17 óra

Az f21.hu az elmúlt hetekben szavazást indított; azt szerettük volna megtudni, hogy mik voltak az olvasók számára az elmúlt öt év (2015–2020) legjobb, legmeghatározóbb kötetei. A szavazás kapcsán a szerkesztők most egy beszélgetésre is invitálják az érdeklődőket, amelynek keretében az elmúlt öt év magyar líráját tekintik át a meghívottak.

Milyen szempontok alapján választja ki és értékeli a versesköteteket a mai irodalomkedvelő? Milyen változásokat figyelhetünk meg az irodalom-népszerűtési tendenciák terén? Fontos-e a közösségépítés? Lehet-e költészetből brandet, arculatot építeni? Miben változott és merre tart a kortárs magyar líra? Emellett szó lesz a szavazók által választott top 10 verseskötetről, a fiatalok költészethez való közeledési lehetőségeiről, a kritika és a kritikai nyelv szerepéről, a hagyományos irodalmi platformokról és koncepciókról, az elmúlt öt év legfontosabb irodalmi eseményeiről és persze a kortárs magyar líra jövőjéről.

A beszélgetés az f21.hu Facebook-oldalán lesz megtekinthető.

Meghívottjaink:

Beck Zoltán (1971, Devecser) a 30Y frontembere, dalszerző, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, a Zenélő Egyetem szakmai igazgatója, a Libri irodalmi díj zsűrijének tagja.

Csete Soma (1996, Szekszárd) költő, kritikus, irodalomszervező, a Késelés Villával irodalmi beszélgetéssorozat moderátora, a Késelés Késsel reflexiós rovat kritikusa.

Péczely Dóra (1968, Gyöngyös) szerkesztő, kritikus, a Szívlapát és a Lehetnék bárki című fiataloknak szóló népszerű versantológiák szerkesztője, a Prae Kiadó szerkesztője, a Tilos az Á Könyvek egykori főszerkesztője.

Visy Beatrix (1974, Budapest), irodalomtörténész, kritikus, esztéta. A Lakásszeminárium művészeti műhely megálmodója. A kortárs irodalom elkötelezett olvasója.

Az est moderátorai Eszenyi Fanni (költő, kulturális újságíró) és Vincze Bence (kultúraszervező, az f21.hu főszerkesztője) lesznek.

költészet napja
Magyar költészet napja az f21-en – Hol állunk most? – Költészet napi szemle az elmúlt öt év lírájáról

Gyerekköltészetről a költészet napján

Időpont: április 12. 17 óra

Miben különbözik a gyerekköltészet a „rendes” költészettől? Milyen a kortárs gyereklíra, egyáltalán hol van a helye a klasszikusok uralta kánonban? Milyen utakon juthat el egy szöveg a gyerekekhez? És a gyerekversek tényleg csak gyerekeknek szólnak? – ilyen és ehhez hasonló kérdéseket járnak körül egy izgalmas beszélgetés során a téma magyar művelői.

Az f21.hu és a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum közös szervezésében megvalósuló kerekasztal-beszélgetés során a kortárs gyereklíra helyzetét szerzői, szerkesztői, kutatói, kritikusi és pedagógiai nézőpontból térképezik fel, miközben mindenkit arra igyekeznek sarkallni, hogy ne higgyen annak, ha valami komolytalanul hangzik, hiszen a legkomolyabb dolgokról is lehet – sőt, kell – néha komolytalanul beszélni.

,,Az a tapasztalatom, hogy amikor gyerekversekről beszélünk, évtizedek óta ugyanazon panelek mentén gondolkodunk. Például tudjuk, hogy Weöres Sándor megírta a Bóbitát, amit iskolai szavalóversenyen Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című versével egyetemben legalább tízszer hallottunk (és persze mindenkinek cseng a fülében a »Donászi Magda verse« mondat is), és miközben a tanáraink talán elejtik azt a félmondatot, hogy Weöres gyerekversei nem csak gyerekeknek szólnak, ez a gondolatmenet itt általában meg is reked” – szemlélteti a problémafelvetését Katona Alexandra, az f21.hu gyermekirodalom rovatának vezetője – „Úgy érzem, valamiért az oktatás és az irodalmi élet is hajlamos szőnyeg alá söpörni azt, hogy a gyerekversek nem egy, az ún. „magasirodalmi” téren kívül álló, annak egy „alacsonyabb” szintjén megszólaló kategóriát képeznek – főleg, hogy ez távolról sem homogén kategória, így újfent a túláltalánosítás csapdájába eshetünk bele. Amit pedig az oktatási rendszer felépítése miatt fontos hangsúlyozni, az az, hogy a gyerekvers-költők – és egyáltalán a költők! – még ma is élnek és alkotnak, és nem Varró Dani a kortárs magyar gyereklíra egyetlen képviselője. Sőt, az úgymond nem gyerekvers-költő költők – mint például Parti Nagy Lajos, Kovács András Ferenc, Szabó T. Anna, Kukorelly Endre vagy Krusovszky Dénes – is írnak gyerekverseket, ami megint csak intő jel lehet arra nézve, hogy érdemes lenne elgondolkodunk a gyerekeknek és a nem gyerekeknek írt versek hierarchikus, jelenleg kissé torz viszonyáról.”

A beszélgetés az f21.hu Facebook-oldalán lesz megtekinthető.

Résztvevők:

Kollár Árpád (1980, Zenta): József Attila-díjas költő, műfordító, irodalomszervező. Kötetei: Például a madzag. Versek, FISZ, 2005; Nem Szarajevóban, FISZ, 2010; Milyen madár; Csimota, Bp.; 2014; A völgy, írta Tárkony, Csimota, 2016.

Szekeres Nikoletta (1978, Budapest): Kritikus, szerkesztő, a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum elnöke, irodalomszervező.

Vojnics-Rogics Réka (1996, Szeged): Kritikus, irodalomtörténész, magyar–történelem szakos tanár, a századfordulós gyermekirodalmi sajtó kutatója.

Moderátor:

Katona Alexandra (1997, Veszprém): az f21.hu gyermek- és ifjúsági irodalom rovatának szerkesztője. Kritikákat ír, kutatási területe a kortárs magyar ifjúsági krimiirodalom.

költészet napja f21
Magyar költészet napja az f21-en – Gyerekköltészetről a költészet napján

Polc előtt Vida Kamillával

Időpont: április 13. 17:00

Az f21 költészet napi programsorozatának utolsó eseménye és egyben debütáló interjúsorozat első epizódja a Polc előtt, ahol megjelenés előtt álló kötetek szerzőivel ismerkedhetnek meg a nézők fél órában.

A Polc előtt debütáló részében Vida Kamilla lép színre első kötetével, a Konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal (Magvető, 2021). Művei kapcsán generációzásról, közéletiségről, zenéről és iróniáról is szó esik.

Vida Kamilla (1997, Pécs) költő, az ELTE BTK-n diplomázott, jelenleg a BME GTK és a Társadalomelméleti Kollégium hallgatója.

A beszélgetést vezeti:

Kovács Boglárka (2001, Székesfehérvár) költő, újságíró, az ELTE BTK hallgatója.

költészet napja f21
Magyar költészet napja az f21-en – Polc előtt Vida Kamillával

 

 

 

Mint egy combos kézrázás – Burning Dame – Beware The Dame lemezkritika

Burning Dame
A Burning Dame már nem ismeretlen a hazai metálos arcok számára, a Beautiful Monotony című kislemez egy szép bemutatkozás volt, de mégis egy nagyon fontos lépés minden zenekar életében az első nagy projekt, az első nagylemez. Megjelent a Beware The Dame!

Ismerkedés

Alapvetően a hazai kisebb bandák esetében az egyik legnagyobb buktatópont az, hogy semmi újat nem tudnak mutatni, csupán egy tizennyolcezredik core-alapokra helyezett fecsegést hallunk. A metál szcénában kevesen nőnek fel odáig, hogy egyszerre maradjanak autentikusak, közben pedig nagyobb tömegeket is megmozgassanak. Az első lemez egy hallgató esetében olyan, mint amikor a szerencsétlen tinédzser srácot fogadja kiszemeltjének apukája – ilyenkor szinte minden az első kézrázáson dől el. A Burning Dame nemcsak megrázta azt a metaforikus apai kezet, hanem sáros lábbal berongyolt a nappaliba, és belakta azonnal a házat. 

Az első hallgatás

A lemez első hallgatásának kissé félve álltam neki, ugyanis a hazai rockszcéna korábbi női énekesei megdolgoztak a fenntartásaimért, ám Szőke Luca – akit az EP óta még extrémebbnek hallottam – azonnal meggyőzött. Kicsit olyan, mintha Avril Lavigne-t megette volna Vicky Psarakis, és ebből a személyiségzavarból kijönne valami eszelős téma, ami nemcsak illik a zenére, hanem többé is tudja tenni azt. 

Burning Dame
Forrás: Burning Dame

Az intro alatt végig az Architects új lemezének elejére gondoltam – mintha már direkt húznák a hallgató agyát ezzel a nyújtással, aztán a Beware The Queen végre rá is rúgja az arcunkra azt az egészet, amit a Burning Dame valószínűleg egy ideje már ki akart adni. 

A teljes lemez itt hallgatható Spotify-on.

Aztán az album korrektül végigfolyik rajtunk, ami alatt elsőre nem is külön a dalokra gondolunk, hanem arra, hogy mennyire jó lenne ezt élőben hallani, mennyire istenesen lehetne Burning Dame-koncerten pogózni, és milyen jó lenne másnap sípoló füllel ébredni.

A Beautiful Monotony után ez az album egy komoly előrelépés, az viszont kérdéses, hogy itthon van-e egyáltalán piaca, hiszen az angol nyelv ilyen zenei kontextusban itthon kifejezetten nem vonzó, a minőség viszont annál inkább. Szerencsére nem olcsó, monoton-kalapáló dalokat kapunk, hanem komoly és komplex alt-metál történetet, eszméletlenül röfögő basszussal, és ijesztően jó mastereléssel is (ami Brucker Bencének köszönhető).

A kezdő zenekaros gyermekbetegségektől tekintve kevés ilyen jó és erős első nagylemez készült itthon, ami ilyen szép irányt ad a Burning Dame-nek. Erőssége lehet az albumnak az is, hogy nincs tele töltelékszámokkal, mégis van benne erő, és még a kivezetésben a Tears Of Us is hagy valami maradandót, nem egy gagyi, „most meg tessék meghatódni”-érzést kiváltó akusztikus számmal zárul a Beware The Dame.

A már klippel megjelent Lines&Lies mellett a személyes kedvencem a Beware The Queen lett, de érdemes átpörgetni többször az összes számot.

A Burning Dame az a banda lett, amit főbenjáró bűn halkan hallgatni. 

A Burning Dame lemezkiegészítője

A lemezen már a Beautiful Monotony EP megjelenése közben elkezdtünk gondolkozni, mivel volt már egy-két tétel, ami az EP-re nem fért fel, de mindenképp meg akartuk csinálni teljes értékű dalnak. Folyamatosan jöttek a dalötletek és nagyon kreatív időszakunkat éltük, szerencsére sokat tudtunk próbálni. Ekkor már a lemez nagy részét vázlatosan össze tudtuk rakni, viszont a vírus első hulláma ezeket a folyamatokat félbeszakította. Sajnos ez az időszak próba és találkozás hiányában telt.

Ezután nyáron vetettük bele magunkat a finalizálásba, ami szeptember elején csúcsosodott ki egy négy napos tömény demózásban Kökényes Dani segítségével. Magunkhoz híven az utolsó pillanatokra hagytuk ezt a demózást, és úgy kellet összerakni az alapokat, hogy ne csak egy telefonos hangfájlból dolgozzunk. Hál’ isten vagyunk annyira szerencsések, hogy a zenekar körül lévő barátok kisegítettek, itt megemlíteném Nagy Sanyit, aki nagyon szépen bepötyögte nekünk a megírt dobot midibe, hogy időben – nem, dehogy időben (nevet) – előkészüljünk a felvételre. Ezután rögtön beköltöztünk a stúdióba, ahol éjszakákba nyúlóan vettük fel és tökéletesítettük a dalokat. Itt szeretnénk megköszönni Daninak, hogy nemcsak szakmailag segített, hanem barátilag is ennyire támogatott és elviselt minket, illetve ekkora mértékben a szívén viselte a projekt sorsát. A tömény három hetet követően az Y Soundban folytattuk az énekfelvételeket, itt is Dani vezetésével dolgoztunk.” 

„Tanulságos volt az egész lemezfelvételi időszak. Én őszintén örülök, hogy nem nyírtuk ki egymást. (Tupi)”

„Érzelmileg volt itt minden, mint egy brazil szappanoperában. Imádtuk a stúdiókanapén való alvást, a két take közötti Family Guy-nézést, az összeveszést azon, hogy ki hány cukorral issza a kávét, a félrefogott hangok miatti anyázást és a megérdemelt cigiszüneteket, ahol valaki mindig tarhált.

„Kedvenc emlékem Dani arca, mikor Luca felénekelte a Terms végét.” (Livi)

 Kiemelt kép: Burning Dame YouTube-csatorna

Újdonságok a magyar könnyűzene palettájáról – A Hónap Hangjai, 21/3.

Hónap Hangjai
A Hónap Hangjai cikksorozatban az aktuális hónap elsősorban magyar nyelvű zenei terméséből készülünk nektek gondos válogatással. Az 5+1-es felállásban öt magyar és egy angolul megszólaló hazai könnyűzenei alkotást ajánlunk figyelmetekbe.

MMAMT – Rozsda

Már engedi a színét, ahogy mossa át a szürke
Így folynak el, így folynak örökre

Egyedi Péter kísérletező kedvű márciusi szólólemezén hallható a Rozsda, ez a rendkívül szuggesztív című dal. Egy ilyen elnevezés után az ember szinte kötelességének érzi felfedezni magának a zenét.

Súlyos, aztán mégis felszabadító melankólia mély feszültségeket hordozó hangszereléssel,  szöveggel, énekkel, amelyek egyszerre zavarba és ámulatba ejtőek.

Helo Zep! – Éltünk-e tényleg?

Az anonim tábor eltakar és ápol
A sajat arca mögül egyik se bátor

Direkt, életerős szövegelés egy kicsit meghaladva a hagyományos punk-rock határokat, ami mindenképpen pozitív. Lendületesen, energikusan pörög a zenekar, olyan típusú szellemiséget testesítenek meg, amitől el is várjuk, hogy kiabáljanak valamit a korlátozások idején. Bírjuk ki épp ésszel.

WaTa – 1perc

Elmúlunk nyomtalan
Nem tudok te is lenni egymagam
Falhoz állítom az istened
Mondja meg, ki hisz még neked

A WaTa-féle beatek, elektronikus dallamok Ohnody által egészültek ki az 1 perc erejéig. Igazából az egész egy igen erős vibe, semmi több, de Ohnodyt mindig érdemes hallgatni, énekelhet akármit akárhol.

Mocsok 1 kölyök – Előttünk a nap

Néha minden olyan jó
Csak ahhoz lenne kedvem
Bejárjam a világot
Vagy körbe tekerjem

Öntözzük a virágot, gazzal nem foglalkozunk. Karakteres, jól eltalált hangnem, furcsa de mégis helyénvaló szöveg, ami (nagyon helyesen) kiáll a biciklizés fontossága mellett. Hibátlan elktronikával vegyített okos gitárzene, art rockos hangulat, meg egy nagyszerű ritmika, ami a végtelenségig elhajtja a dalt.

LADY / BIRD – Márciusi mantra

Halkan súgják: a lélek úgyis mindent áttelel
Ez messze nemjó,  a célnak ígyis bőven megfelel

Semmiképp sem akar sok lenni a Lady/Bird féle muzsika – óvatos verselés atmoszférikus varázzsal, kedves-kellemes bánatba bújás. Valamiért énekeshölgyünk nem akarta, hogy kitisztuljon a kép, ezzel tartva magát a shoegaze hagyományaihoz, hiszen az éneken végig rajta marad a kazettás magnó-effekt, így néhol nyomozni kell a dalszöveg értelme után, de ha az megvan, akkor joggal érezhetjük, hogy valami szépet és igazit találtunk.

Carson Coma – Pók

A fiúk lassan kezdik felfeszíteni alternatív kategóriájukat, és egyre nagyobbakat szólnak a dalok. A Pók is ügyes mémdal lett, ironikus hangvétel dögös R’n’R-os csikorgós gitárszólóval, és bizarr szinti betétekkel.

Somody – Let Me Hold You

Ready to forget all these lies
I just wish i could look into your eyes

Maximálisan kidolgozott hangzás, izgalmasan, szépen építkező dalszerkezet, és hiteles előadásmód. Elég sok minden belefért ebbe a debüt dalba, annak ellenére, hogy a fresh-folk pop viszonylag szűk keretrendszerében mozog.

Kiemelt kép fotó: facebook.com/helozep/

Madaras Márton novellája

madaras márton novella kortárs

Kortárs, az f21.hu rovata pályakezdők és rendszeresen publikáló szerzők részére.

Ezúttal Madaras Márton novelláját olvashatjátok.

Farkaskölyök

1.
A jeges sziklák farkasfogakként martak a tenyerébe. Magasan voltak. Csak a mindenek atyja tudja, milyen magasan.

— Szegény szerencsétlen Snorri — Niels sokat beszélt. Ez bosszantó tudott lenni. — Hát, a sziklák csúszósak — nem igazán érdekelte a társuk sorsa. A viharos szél az arcába verte a havat és a téli Nap dideregve kezdett a horizont mögé húzódni. Fentebb kellett jutniuk arra a lapos tisztásra az éjszaka előtt.

— Jó ötlet volt ez a kampós kötél. Vág az eszed, mint Loki tréfái. Ha ez túléljük, állok neked egy habzósört, te farkaskölyök — vakarta meg vigyorogva a rozsdás szakállát Niels. — Ez az első vadászatod?

— Nem — oda sem figyelve pörgette meg a kezében a kötelet. A szél pajzsfalként feszült az oldaluknak és minden egyes rohamával azzal fenyegetőzött, hogy leveti őket a hélként tátongó sötét mélybe. A krakenfogszerű fémkapó megakadt az érdes jégfalban, így elkezdhették magukat felhúzni a következő szirtre. A szőke szakállát deresre festette a hó. Szerette a hideget. Szerette a fagyot. Otthon érezte magát benne.

— Hiányzik a falum, kölyök — Niels vékony, öreg teste száraz gallyként recsegett mászás közben. — Ennek a völgynek a gyermeke vagy?

— Nem. A hegyeken túlról jöttem — Niels hangja megváltozott, mikor az otthonáról beszélt. Erre figyelnie kell.

— A jarl csarnoka. A vacsorák. A telt keblű asszonyok — az öreg elmosolyodott beszéd közben. — De érted, miről beszélek, nem, kölyök?

— De — fordított egy erőltetett vigyort a társa felé.

Mindenhol csak jég volt. A hó is megfagyott. Mintha Niflheimben jártak volna, az örök köd és fagy birodalmában. Itt már nem látszott az életnek nyoma sem. Az öreg fáradtan dobta le a vászonba tekert felszerelését. A lándzsák és a hótalpak tompán kondultak a jégtükörré fagyott talajon.

— Pihenjünk meg, farkaskölyök — vágta magát le a földre Niels. — A falusiak várhatnak reggelig a trófeájukra.

— Mozgásban kéne maradnunk — ellenkezett. — Ha megállunk, megfagyunk és Odin sörtől és vadkansülttől illatos csarnoka helyett csak Hél csontig hatoló sötétsége vár majd ránk.

— Hah, hát nincs is neked lelked!

Olyan lendülettel fordult meg, mint akire álmában törték rá a kunyhóját. Niels a lábát csapkodva nevetett a reakcióján.

— Ne haragudj. Ilyen egy vénember megfásult humorérzéke — törölgette az arcára fagyó könnyeket Niels. A fiatal vadász mellkasában kezdett alább hagyni a felismerésből adódó fújtatás. Vajon ilyen lenne a félelem?

— Tényleg tovább kéne mennünk, öreg — szedegette szét kesztyűs kezével a fagyott szálakat a szakállából. Niels hatalmas sóhajtással feltápászkodott.
— Igazad van, farkaskölyök. Sótlanabb vagy, mint a hering egy arhusi fogadóban — törölgette ismét, repedezett arcát Niels. — Lehet, sör helyett inkább egy asszonyt kéne fizetnem neked.

Úgy érezte, most vigyort vagy nevetést várnak tőle, szóval az öregre villantotta a hófehér fogait. Az eddig karmokként meredező csúcsok itt ellaposodtak, ezért felcsatolták a hótalpaikat.

— Hogy hívták a faludat? — Niels nem akarta befogni a halbűzös száját.

— Tyhjyys.

— Szép hely volt?

— Büdös.

Niels felnevetett. Ez vicc lett volna? Ő is nevessen?

— Voltak szép asszonyok, farkaskölyök? — a szél bestiaként üvöltött a fülükbe. — Volt leánykád?

Az apja a jarl egyik embere volt, az anyja hálókat szőtt a halászoknak. Valószínűleg szerették. Egyszer az anyja megemlítette, hogy Corey, az apja pajzstartójának a lánya milyen szép, és hogy többet kéne vele találkoznia.

— Egy volt — mondta elgondolkodva.

— Áh, szóval ilyen szerelmes típus vagy — csapkodta meg az izmos vállát a csontos kezével Niels.
Szerelmes?

— És mi lett a menyecskéddel? — hajolt közelebb a vénember. Nagyon halolajszagú volt a szakálla.

— Meghalt.

Niels arca fájdalmas fintorba facsarodott. Vajon rosszat mondott volna? Most nincs erre idejük.

— Sajnálattal hallom, farkaskölyök. Egy ilyen vénember, mint én, már nem tud jól reagálni a gyászra. Ezért hagytad el az otthonod? — Niels bátorítóan megszorította a karját. Gyász? Már hallotta ezt a kifejezést. Mikor egyik reggel nem ébredt föl Corey lánya, az apja a gyászról beszélt. Nem tudott visszaemlékezni, hogy hogyan viselkedtek a gyászolók, ezért inkább témát váltott.

— Neked szép volt a falud?

Niels arca teljesen felderült a kérdés hallatán.

— Az én falumat Kotonának hívták. A nyugati fjordok által körbeölelve, a bálnák útja mellett terült el. Gyermekként mindig néztem, ahogy a hatalmas tengeri istenek megrepesztik a jégtükröt az örök vándorlásuk során. Kevesen éltünk ott, így mindenki ismert mindenkit. Apám halász volt, anyám a jarlunk konyhájában dolgozott. Ott nőttem föl, ott voltam először szerelmes, ott sírtam és ott nevettem először életemben, farkaskölyök. Minden nap hiányzik. A hóvirág a régi kunyhónk tövéből az első télvíz idején. A pisztrángok az erdő melletti csermelyből. Az éneklés a csarnokban, miután visszatérnek a férfiak a tengerentúlról — emelte a magasba a kezét Niels. — Skol! Hiányzik, fiam.

Fél füllel hallgatta az öreget. Hatalmas mancsnyomok voltak előttük, amik beszaggatták a fagyott havat.

— Miért jöttél el? — tapasztotta a tenyerét az egyik karmos mélyedésbe. Kesztyűn át is meleg volt. Közel járnak.

— Egy férfinak világot kell látnia, farkaskölyök, hogy legyen mit mesélnie az utódjainak. Egy öregember történetek nélkül olyan, mint egy szarvas agancs nélkül. Nincs benne semmi méltóság.

Nem tudta eldönteni, hogy most viccet hallott-e, ezért inkább nem mosolygott. A vihar ismételten üvöltve vágódott el mellettük. De ez nem Thor seggének a dörgése volt. A hóforgatagok mögül egy sebzett démon bukkant elő.
A fenevad fekete bundája csapzottan verte a megszakadt oldalát. Ilyenkor szunnyadnia kellett volna, de az elméjét mérgező téboly nem engedte, hogy átaludja a telet. Ahogy a bestia két lábra állt és rájuk bömbölt, csak gyűlöletet látott a gennysárga szemeiben. Gyűlöletet minden létező iránt.

Már rá akart rontani a hegy királyára, mikor látta, hogy Niels csak áll. Áll és remeg. Nem értette.
— Niels, fázol?

A vénember nem válaszolt, csak tátogó szájjal remegett. Hosszú élete során, még soha nem látott ekkora medvét.  A szeme üvegessé vált és gyorsan fagyó könnyel telt meg. Erre most nem volt idejük.
Sieluton üres precizitással emelte fel a lándzsáját. A válla mögé húzta. Aztán dobott.

2.
A gyönge tábortűz összerezzent az északi szél alattomos rohamától. Mindig vitt magával előre bekészített száraz gallyakat a vadászataira, de most még fókazsírral is be kellett kennie őket, hogy lángra kapjanak ebben a megfagyott világban. Kockázatos volt letáborozniuk estére, de ha nem teszik, nem érték volna meg a reggelt.

— Úgy horkol a vén rohadék, mint egy rozmár — köpött a tűzbe Snorri egy megrághatatlan mócsingot. A szárított szarvas hús volt az egyetlen étel, amit ilyen útra érdemes volt elhozniuk.
Elmosolyodott. Régen megtanulta, hogy a hasonló megnyilvánulásaikra az emberek helyeslő vigyort várnak el. Niels egy prémes hálózsákban szörcsögött a tűz vetette fénypermet peremén.

Snorri egy jóízűet cuppantott a kopott kulacsából majd átnyújtotta neki.

— Igyál. Átmelegít, farkaskölyök — nézett rá komolyan. Snorri nem volt szép ember. Sőt, kifejezetten ocsmányul festett a többszörösen törött orrával, a zsíros bőrével és ritkás szakállával.

— Mi ez? — szagolt bele krákogva az erős italba Sieluton. Olyan büdös volt, mint Snorri pofája.

— A ruszok készítik a lapos keleten — vigyorodott el Snorri. Az a kevés foga is mind feketén éktelenkedett a gyulladt ínyében. — Igazi ínyencség, de akkorát üt, mint Thor pörölye.

Nagyot húzott az italból, majd majdnem kiköpte, mikor végigmarta a torkát. Prüszkölve nyújtotta át törött orrú társának a kulacsot.

— Jártál a Rusz Kaganátuson? — meresztette szürke szemét a nagyokat kortyoló Snorrira. A férfi ismételten cuppogtatott egyet az ajkaival, majd felé fordult.

— A jarlom portyát vezetett tizenöt télvízzel ezelőtt keletre. Mindenkinek tömérdek kincset és hófehér nagymellű nőket ígért — beszéd közben a kezeivel a maga elé képzelt nő melleit markolászta, majd elfintorodott. — Keleten viszont nincsen semmi, csak rohadt sok fagyott fű. Az első négy falu, amit találtunk, olyan szegény volt, mintha már kifosztották volna őket. Pár kosárnyi büdös halon és fonnyadt répán kívül nem tudtunk elvinni semmit. A jarlom, Thorsson, az a megveszekedett barom, ekkor kitalálta, hogy zsoldba állít minket egy évre az egyik közeli rusz uraság alá. A szokásos tervvel állt elő. A zsoldból és a fosztogatásból mind gazdag emberként térünk haza, ha meg nem, helyet foglalunk egymásnak Odin csarnokában — ütögette meg a halántékát Snorri.

A hegyek közt sikoltó szél egy kuvik rikoltását hozta a hátán. Sieluton összeráncolta a szemöldökét és egy ragadozó kíváncsiságával döntötte oldalra a fejét.

— Mi történt valójában?

Niels nagyot horkantott álmában.

— Az uraság, az a dagadt seggű rohadék, nem említette, hogy nemrég halt meg a Rusz Kaganátos kánja, ami polgárháborút vont maga után. Nem könnyed fosztogatásokra küldtek minket, hanem több ezres seregek első sorában álltunk a pajzsfalban — vakarászta a rühes szakállát Snorri. — A sagák nem mesélik az akaratodon kívül kiengedő hólyagod, mikor a pajzsfalból kipillantva több ezer nehézlovast látsz feléd vágtatni. Ahogy azt sem, hogy a férfiak nagy része nem Odint párbajra hívva, hanem az anyja nevét sikoltva hal meg.

Sieluton elgondolkodva nézett az előtte ülő férfira. Snorri magára húzta a prémes hálózsákját, majd elfordult a fiatal társa felől.

— De a zsold valóban nem volt rossz. Persze azóta mind elkockáztam — Snorri hangján érződött, hogy jókat vigyorog beszéd közben. — Váltáskor ébressz föl, farkaskölyök.

— Odint nem érdekli, hogy kit hívsz, ha pajzzsal és karddal a kezedben, csatában várod a halált.

Snorri horkantott egyet, majd felkönyökölt.

— Mit érdekel téged Odin, farkaskölyök?

— Ezt meg hogy érted? — ráncolta a homlokát Sieluton.

— Látlak téged. Mi nem fogunk találkozni az örök lakomák asztalánál.

Sielutonnak megfeszült a keze a maga mellé fektetett fejszéjén.

— Gyávának nevezel, Snorri?

— Nem! Nem erről van szó, farkaskölyök — emelte fel békítőleg a kezét a férfi, majd a társa mellkasa felé bökött. — Látom a benned lakozó ürességet.

Sielutonnak megfeszült az állkapcsa, de nem emelte fel a fegyverét.

— Mióta tart ez, farkaskölyök? — Snorri hangjában őszinte bánat lakozott, ami bosszantotta a fiatal férfit.

— Mindig is így volt. Születésem óta vagyok ilyen.

— Üres vagy — bólintott Snorri. Sieluton a fogát csikorgatta. — Jól leplezed. Harcoltam egy medvebőrös mellett, aki hasonló volt, mint te, de ő alig tudta elnyomni a folyamatos őrjöngését. Ő a dühön kívül nem érzett semmi mást. De te más vagy, nem igaz?

— Igen — nézett a társára kifejezéstelen tekintettel Sieluton. — Más.

— Érzel bármit?

— Nem tudom — vonta meg a vállát őszintén a férfi. — Idővel megtanultam eljátszani, mire mit várnak tőlem az emberek, így hát néha elhiszem, hogy érzek.

— Loki jól kibaszott veled, farkaskölyök. Te vagy az egyik legkegyetlenebb tréfája — facsarodott fintorba Snorri arca. — Egy ember lélek nélkül. Nincs minek elutaznia belőled a Valhallába.

Sieluton nem felelt, csak a lassan haldokló lángokat nézte. A kuvik ismét felrikoltott, most mintha közelebb lett volna.

— Hálás lennék, Snorri, ha ez köztünk maradna.

— Ne aggódj, farkaskölyök — legyintett a prémek alatt elfordulva Snorri. — Ez egy olyan történet, amit csak Odin csarnokában érdemes elmesélni örök alkoholmámorban fetrengve.

— Igazad lehet — mosolyodott el örömtelenül Sieluton. A szürke szemét a társa hátának szegezte. — Hajnalban tovább indulunk. Majd óvatosan a szirtek peremén, Snorri. A sziklák csúszósak.

— Persze, persze — Snorri hangja egyre gyengült, ahogy légzése kezdett egyenletessé válni.
A tűz lassan kialudt.


madaras márton novella kortarsMadaras Márton 1999-ben született Budapesten. Gyöngyösön nőtt fel, ott is érettségizett. Novellákat, cikkeket ír. Az f21-nél, az ELTE Online-nál és a PRAE.hu-nál dolgozik újságíróként. Évekkel ezelőtt a Palócföld Ugródeszka rovatában jelent meg egy novellája, jelenleg egy regényen dolgozik.

Kiemelt kép: Joos de Momper Anthropomorphic Landscape című képe (szerkesztett, forrás: https://www.instagram.com/avant.arte/)

Megérkezett az Év Leginnovatívabb Gyerekkönyve shortlist!

HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum idén is kiosztja az Év Gyerekkönyve díjakat. A tavalyi évhez képest az Év Gyerekkönyv Írója elismerést két, 0-6 év és 6-12 év közötti kategóriára osztották, továbbá a díjazás két kategóriával bővült: idén az Év Illusztrátorát és az Év Ismeretterjesztő Könyvét is kiválasztják. A HUBBY elsőként a tavalyi év legjobban sikerült ismeretterjesztő könyveinek rövidlistáját tette közzé, most pedig az innovációs kategória shortlistje érkezett meg.

A díjazás kategóriái:

Év Gyerekkönyv Írója díj (0-6 éves)
Év Gyerekkönyv Írója díj (6-12 éves)
Év Ifjúsági Könyv Írója díj
Év Illusztrátora díj
Év Fordítója díj
Év Leginnovatívabb Könyve
Év Ismeretterjesztő Könyve

A díjakat odaítélő zsűri:

Csatlós Judit, muzeológus, a Kassák Múzeum munkatársa
Győrei Zsolt, író, fordító, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, a Károli Gáspár Református Egyetem óraadó tanára
Hansági Ágnes, irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem tanára, a HUBBY elnökségi tagja
Halupa-Tiba Gabriella, könyvtárostanár, a Könyvtárostanárok Egyesületének kitüntetett tagja
Péterfy Gergely, író
Sándor Enikő, a HUBBY elnökségi tagja.

Az Év Leginnovatívabb Könyve kategória shortlistje:

Lehetnék bárki, szerkesztette Péczely Dóra, Tilos az Á Könyvek, 2020
forrás: pagony.hu
Amikor a kukák világgá mentek, szerkesztette Ughy Szabina, Móra Könyvkiadó, 2020
forrás: libri.hu
Meseország mindenkié, szerkesztette Nagy Boldizsár, Labrisz Könyvek, 2020
Az Év Leginnovatívabb Gyerekkönyve shortlist
forrás: libri.hu
Kiemelt kép: HUBBY (Szabó Imola Julianna munkája)

 

Hírek a popkultúra világából – 29. epizód

LONDON, ENGLAND - MARCH 09: Paul Ritter attends the "Friday Night Dinner" photocall at Curzon Soho on March 09, 2020 in London, England. (Photo by Dave J Hogan/Getty Images)

Ismét jelentkezünk a popkultúra világának legizgalmasabb aktualitásaival. 

Elhunyt a Csernobil kultikus színésze

54 éves korában, agytumor következtében hunyt el Paul Ritter, a Csernobil sorozat ikonikus színésze – derült ki a Puliwood beszámolójából. A hírt a színész ügynöke jelentette be, aki szerint Ritter békésen távozott a felesége, Polly, valamint fiai, Frank és Noah körében. Mi leginkább a két éve megjelenő, zseniális Csernobil sorozat szenvtelen hivatalnokaként, Anatolij Djatlovként ismerhettük meg. Az ő alakításához köthető az azóta mémmé vált, de az egész kommunista berendezkedésnek görbe tükröt tartó, „nem jó, de nem is tragikus” kijelentés. A brit származású Ritter egyszerre számított kiváló drámai színésznek és elismert komikusnak. Az Egyesült Királyságban az okkal kultikusnak számító Friday Night Dinner című sitcomban alakította Martin Goodmant, szerepelt a 2008-as A Quantum csendjében és statisztált a Harry Potter és a Félvér Hercegbenírja a Puliwood.

Nyugodjon békében!

Forrás: hu.ign.com

Fekete szamurájjal újít be a Netflix

Tudom, mire gondolnak sokan a felső sor láttán, de nem, most nem a Netflix állandó diverzitásra való törekvésének „esett áldozatul” a japán kultúra. A Yasuke legendája egy valós alapokra épülő amerikai anime-sorozatként fogalmazható meg a legkönnyebben. Valóban élt egy afrikai származású szamuráj Japánban a 16. században, aki valószínűleg olasz jezsuitamisszió során kerülhetett a szigetre. Az élete igen lazán dokumentált, de annyi bizonyos, hogy az Oda klán szolgálatában dolgozott testőrként. Ennyi talán elég is a történelmi háttérből, mert még így az olvasó számára megelőlegeznék annyit az előzetes megtekintése előtt, hogy Yasuke NEM harcolt sem vérfarkasokkal, sem lila aura által démoni erővel felruházott ősi gonosz katonákkal. Mostanában a Netflix kínálatában egyébként kifejezetten minőségi amerikai animék készülnek (Castlevania – Démonkastély, Dota: Dragon’s Blood), reméljük, a Yasuke is ezek sorát fogja erősíteni.

Életjelet adott magáról a készülő Loki-sorozat

Három hónap után ismét kaptunk egy újabb, most már sokkal látványosabb előzetest a Tom Hiddleston főszereplésével készülő, különálló Loki-sorozatból. A történet szerint a Bosszúállók: Végjátékban látható idővel való játszadozás miatt Loki lelép az első Bosszúállók cselekményét követő letartóztatásából a Tesseracttal. (Igen, egy kicsit kacifántosan hangzik a cselekménye.) Ez azonban szakadáshoz vezet az idő végtelen fonalán, amit rendbe kellene hozni, már ha Loki egyáltalán túljut az adminisztráció folyton őrlő kerekein.

Az előzetes nem árul nagy zsákbamacskát, egy átlagos Marvel-produkcióra kell készülnünk. Könnyed humor, szép látványvilág, látványos akciójelenetek! De pont emiatt imádjuk.

Végre megérkezett a Space Jam – Új örökség első előzetese

Ez most az izgalmas előzetesek hete.

Az elmúlt időben számos „balhé” lengte körül a Zűr az űrben folytatását, mikor kiderült, hogy Lola nyuszi nőies jellegéből is visszavettek és Pepe lö Pici, a Bolondos dallamok legnagyobb kaszanovájának a jelenete vágólapra került annak szexista jellege miatt. A forrongó közhangulat még nagyobb figyelmet szentelt az egyébként is várva várt folytatásnak, amit meg is háláltak egy, a napokban nyilvánosságra hozott előzetessel. Michael Jordant egyébként LeBron James váltotta a főszerepben, aki úgyszintén a Bolondos dallamok megszokott csapatával áll össze Tapsi Hapsitól a Gyalogkakukkon és Speedy Gonzalesen át a Tasmán ördögig. Lehet, hogy a köntös első látásra gyermekdednek tűnik, de a tartalom maga továbbra is kortalan. Én legalábbis biztos, hogy befizetek rá, ha már másért nem, a nosztalgia kedvéért.

 

 

Éjjel a városban – Romániai különkiadás

Románia, Szilágycseh
Románia, Szilágycseh

Ahogy az egész világon az élet, úgy az Éjjel a városban cikksorozatunk is leállt egy időre. Az emberek nem járnak szórakozni, a kocsmákban a székeket az asztalok tetejére pakolták, a diszkók lámpáit belülről szövik a pókok, az utcák este kihaltak. Bár nem merném azt állítani, hogy már belátható távolságban van a változás, de mintha mégis pislákolna az alagút végén a fény.

Ameddig erre várnunk kell, addig idézzük fel az olyan távolinak tűnő görbe esték boldog pillanatait az Éjjel a városban sorozat következő részével, ami pedig nem máshova kalauzol el minket, mint a bivalyerős pálinkák, a jó hoki és az illatos csülkök országába, a medvék birodalmába, Romániába, azon belül Erdélybe.

Éjjel a városban – Te hol és hogyan szórakozol?

Úgy „jó száz évvel ezelőtt”, mikor én még kiskamasz voltam, többször is lett volna lehetőségem az egykori gimnáziumom által arra, hogy egy cserediák program keretében ellátogassak Erdélybe. Mivel az összes barátom járt már ott, és óriási kalandokról meséltek, nekem is az egyik leghőbb vágyammá vált, hogy lássam a Gyilkos-tavat, a Vajdahunyadi várat és barangoljak a Tordai Sóbányában.

Sajnos ez akkoriban nem valósulhatott meg, ami hatalmas szívfájdalmat jelentett számomra. Azonban néhány évvel ezelőtt egy baráti kirándulás során egy pár nap erejéig meglátogathattam minden látványosságot, amivel előtte még csak álmaimban találkoztam. Ekkoriban dolgoztam az Éjjel a városban – Célkeresztben Gyöngyös cikkemen, és már akkor körvonalazódott a fejemben, hogy egyszer egy erdélyi kitérőt mindenképpen meg szeretnék ejteni ebben a sorozatban.

Egy kedves barátom közreműködésével, aki a fél életét a határtól tőlünk keletre élte le, most erre lehetőségem is nyílt és izgalmas dolgokat mesélt Erdély éjszakai életéről.
A nevét szokás szerint megváltoztattuk.

Ifjúsági közvélemény-kutatásunk, ha nem is reprezentatívan, de beszédesen tudósít Magyarország (jelen esetben a Kárpát-medence) vidéki városairól: fiatalokat (jellemzően a tízes, húszas korosztályt) kérdezünk az adott település szórakozási lehetőségeiről, kocsmakultúrájáról, közbiztonságáról – adott esetben ezek hiányára is fény derül.

Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút! Szerintem kezdjük a megszokott kérdésekkel. Hova jártatok a városban szórakozni? A zenés helyeket, a kocsmákat, vagy a házibulikat részesítettétek előnyben?

Nono: Nos, én Szilágy megye egy hétezer fős kisvárosában nőttem föl, Szilágycsehben. A kérdésedre a válasz eléggé vicces és szívmelengető számomra, mert mikor először elkezdtem járni a társaságommal bulizni, abba a bárba jártunk, amit, ha fogalmazhatunk így, még a mi szüleink „csináltak”. Szépítgették, javítgatták, szinte benne éltek. A hely neve Colina volt, ez tulajdonképpen egy családi ház, aminek az alsó szintjét kiadták és bolt lett belőle, az emeleten pedig három nagy szoba volt egybenyitva egy óriási nagy terasszal. Nagyjából 2010-2011-ig jártunk oda, ekkor zárta be végleg a kapuit. (Még azon is elgondolkodtunk, hogy múzeumot csinálunk belőle.) Csodálatos, hogy még édesapámnak és édesanyámnak is volt ott képe, mikor valami óriási buli közepette ropják az asztalon.

Szerintem egyébként mind a mai napig a zenés helyeket preferálják a szilágycsehi fiatalok. A Colina után lett egy All Times nevű hely, ez is hétvégente és az ünnepeken zenés-táncos helyként funkcionált. Mindezek mellett rengeteg tábor is van a településen, néptánc tábor, a román közösségnek egyházi zarándok táborai (akik egyébként nyári szezonban eléggé belendítették az All Times szekerét).

Románia, Szilágycseh, All Times (forrás: Facebook)
Románia, Szilágycseh, All Times – Frrás: Facebook

Mivel eléggé egy elöregedő félben lévő településről beszélünk, a fiatalok számára jóleső érzés volt, hogy a különböző tematikus események felpezsdítették az éjszakai életet. Főleg, hogy szombat esténként a Szilágycseh környékén lévő falvakból is bejöttek a fiatalok szórakozni.

Voltak kifejezett törzshelyeitek?

Nono: Igazából ez az egy, vagyis kettő, amit az előbb említettem, mivel nem volt semmi más hely a városban.

Milyen alkoholt ittatok általában? Mi volt a trend?

Nono: Ez érdekes, mivel azt mondják, az erdélyi pálinkánál nincs jellegzetesebb, de mi soha nem ittunk pálinkát. Nem tudnék olyan alkalmat mondani a huszonharmadik életévemmel, mikor én a határon túl ittam volna pálinkát. Mi speciel megfőzzük és eladjuk, de nem isszuk. Családon belül sem volt gyakori, hogy koccintsunk és igyunk egy felest. Ami viszont nálunk iszonyatosan elterjedt volt, de még sehol máshol nem láttam, az a Jäger, naranccsal. Azaz, hogy lehúzod a röviditalt és ráeszel egy „cikk” narancsot. Ez nálunk általános, Romániában akárhova mész, naranccsal adják a Jägert, legyen az fesztivál, vagy csak egy sima pub. A Tequila is elterjedt, a bort viszont nem fogyasztják kifejezetten sokan, annak ellenére, hogy itt is rengeteg bort készítenek, hisz sok szőlőhegyes vidékünk van.

Mennyire éreztétek magatokat biztonságban éjjel? Hallottatok bűnesetekről, balhéról? Találkoztatok kábítószerrel?

Nono: Igazság szerint büszkén mondhatom, hogy nagyon biztonságos a város éjjel-nappal. Ennek ellenére nem volt olyan hétvége, hogy ne lett volna balhé és ne mindig az a nagyjából öt ember kapott volna össze. Itt mindenki ismer mindenkit, mindig találkozol ugyanazokkal az arcokkal, akikkel múlt héten, de töretlenül megvolt az az öt-hat személy, akiről tudtad, hogy hajnali négykor az orra törik, vagy az ablak is vele együtt.

Viszont szerencsére kábítószerrel egyáltalán nem találkoztam. Se fűvel, se semmilyen másikkal, ez még annyira nem elterjedt nálunk. Esetleg a harminc kilométerre lévő megyeszékhelyen, Zilahon már belefuthatnánk, de érzésem szerint ettől még félnek az otthoni fiatalok szerencsére.

Mikor szórakozni mentetek, taxival, gyalog, vagy tömegközlekedéssel jártatok?

Nono: Romániában tudni kell, hogy kriminálisan rossz a tömegközlekedés. A legközelebbi nagyváros hozzánk Kolozsvár, ahol tizenegy óra után konkrétan megszűnik ez a szolgáltatás. Kizárólag csak augusztus első hetén, az Untold Fesztiválon lehet tizenegy után is igénybe venni buszjáratokat. 2020-ban tartották volna meg hatodszor az Untoldot, én ebből a hatból az első négyen vettem részt. Taxival ritkán járunk, mert nem éri meg. Inkább mindig van egy önkéntes szamaritánus, aki kinevezi magát sofőrnek, ha mondjuk, Zilahon bulizunk. Szilágycsehen belül meg nagyon kicsik a távolságok, szóval bármikor eljutsz gyalog a város egyik végéből a másikba. Ha pedig nem, nagyon sok a zöld terület és bárki talál magának egy kényelmes padot, ahol megpihenhet.

Mesélj el egy-két emléket az éjszakai élettel kapcsolatban! Lehet ez jó és rossz is.

Nono: Emlékszem, mikor a család először elengedett Zilajra (Zilah „becézése”, a szerk.) szórakozni, egy tematikus buli volt, a híres-neves Dj Szatmári volt meghívva, ami akkora nagy szám volt, hogy arra muszáj volt elmennünk. A szüleim nagyon féltettek mindig attól, hogy autóba ülünk és biztos vagánykodni fogunk, és őszintén szólva annyit mondogatták ezt, hogy én is elkezdtem tartani attól, hogy na basszus, most ez alatt a harminc kilométer alatt eljátsszuk a Halálos iramban összes részét egyszerre. Ezzel szemben a legnagyobb meglepetésemre konkrétan konvojban jött haza az egész szilágycsehi csapat, ami persze valószínűleg a véletlen műve volt, de úgy néztünk ki, mint egy lakodalmas menet. Számomra elképesztően pozitív élmény volt, hogy mindenki vigyázott a másikra, senki nem előzött, az összes sofőr az eszénél volt.

Románia, Zilah (Forrás: Kronika.ro)
Románia, Zilah – Forrás: Kronika.ro

Ami még fontos, hogy mivel kisvárosról beszélünk, mi nagyon tartjuk a különböző bálokat. Olyan öt-hat évvel ezelőtt még felvonulásos szüreti bál volt, szekéren ülve, énekelve. De ez csak egy a sok közül. Jótékonysági bálok, húsvéti bál, pünkösdi bál, farsangi bál és a többi. Ezek mind négyszáz-ötszáz fővel mennek, a szüleink, nagyszüleink és mi is ott vagyunk. Ezek generációkon átívelő mulatságok. Nyilván nem népviseletben, a bevett szokás szerint, de élőzenés, Dj-s báljaink vannak mind a mai napig. (Persze idén nem, hisz tudod, világméretű pandémia meg hasonló finomságok.)

Őszinte leszek, én nem tudok negatív emléket mondani. Rengeteg élményem van erről az időszakról és olyan sok eszement, bocsánat, hogy így fogalmazok, hülyeséget csináltunk, hogy az döbbenetes, de egyiket sem bántam meg. Szerintem egy ilyen kisvárosban nem is tudsz olyat csinálni, amit nagyon megbánhatnál. Maximum, ha detoxba kerülsz, de nem volt ilyen. A verekedős estékben nyilván volt egy jó nagy adag adrenalin, de kívülről nézve én elvoltam vele. Hála Istennek én nem kerültem ilyen, negatív kimenetelű buliba.

Fedeztél fel különbséget az erdélyi és a magyarországi éjszakai élettel kapcsolatban? Különböznek a szórakozási normák?

Nono: Ég és föld. Én becsöppentem egy olyan közegbe, ahol az emberek nem ismerik egymást. Elmegyünk egy szórakozóhelyre és vannak tök idegen emberek. Már ez maga furcsa élmény volt nekem. Persze azt illik hozzátennem, hogy néptáncoltam és nálunk a környéken nagyon sok hagyományőrző néptánc egyesület volt, ezáltal eléggé bejártam a környező településeket. Így, ha mondjuk Zilahon is buliztunk, akkor is nagy örömmel fogadtuk az ismerősöket, akikkel legutóbb valami falunapon táncoltunk együtt.

Ezzel szemben Magyarországon eléggé furcsán éltem meg ezt a „nyugatias bulit”. Az első ilyen estém az Ötkertben volt, ahol volt egy csomó ember, és senkit nem ismertem azon az egy emberen kívül, akivel elmentem szórakozni. Én Nyíregyházára jártam gimnáziumba 2012-től, és bár nem csöppentem bele annyira az éjszakai életébe, mivel hétvégén nem lehetett a kollégiumban aludni, de azért ott is megvolt a törzshelyünk, a kollégium mellett, a „Széna téri” Sörszalon. Azonban itt is magunk voltunk. Ha rendeztünk néha egy kint alvós bulit, a tulaja a bárnak ott maradt velünk, amíg ki nem nyitott a kollégium, vagy be nem zártak három órakor és mi a játszótéren aludtunk a csúszdában. Vagy lefizettük a portást, és beengedett minket.

Összességében másabb, ugyanakkor mégis azt kell, hogy mondjam, mind a mai napig otthon buliztam életem legjobbjait, akár csak ha visszagondolok a 2019-es karácsonyi bálra. Ami egyben talán az utolsó nagy buli volt a pandémia miatt, mert a farsangi lett volna a következő, de azt már nem tudták megtartani. Itt nyertem a tombolán, de nem emlékszem már, mit, talán egy lapítót.

Romániában Bukarestről mondják azt, hogy a „város, ami soha nem alszik”, vagy vannak más nagy bulivárosok is?

Nono: A romániai, egyetemi városok, akár mondjuk Marosvásárhely, rendkívüli nagy bulivárosnak számítanak. Az előbb említett nagyon felkapott lett az elmúlt öt-tíz évben, rengeteget hallani arról manapság, hogy Marosvásárhelyen mekkora nagy az élet esténként. Ez viszont azzal is jár, hogy Marosvásárhely tizenöt éve egy teljesen magyarlakta település volt, mostanra meg már nem, hogy fele-fele, de már inkább nagyrészt románok, azok, akik, ha nem is lakják, de ott tanulnak.

Románia, Marosvásárhely (Napi.hu)
Románia, Marosvásárhely – Fotó: Napi.hu

Persze Kolozsvár és Nagybánya mellett sem lehet elmenni, és tapasztalatom alapján Zilah is annak számít. Bár nyáron, mikor több száz fős néptánc táborokat tartottunk, ahová Magyarországról, például Debrecenből, Nyíregyházáról, vagy akár Budapestről jöttek táncosok, akkor a környező nagyvárosokból jöttek át hozzánk bulizni a fiatalok. Szóval vannak kivételes esetek, mikor mondjuk Szilágycseh is igen nagy bulivárossá válik, a kőkemény hétezer főjével. Azt azért viszont hadd tegyem hozzá, hogy sokszor megkaptuk már, hogy úgy, mint mi, senki nem bulizik.

Bár tudom, érzékeny kérdés, de mint máskor, most is meg kell kérdeznem, mivel valószínűleg sok olvasónkat érdekelheti. Ért benneteket atrocitás amiatt, hogy magyarok vagytok? Román-magyar fiatalok jártak együtt bulizni?

Nono: Ez az egyik kedvenc témám! Mert mindenki azt hiszi, hogy hűha, itt körülbelül háborús helyzet van. Van egy réteg a román kultúrában, aminek a tagjai, már bocsánat, hogy így fogalmazok, de taplók. Neveltetéséből fakadóan barmok. Ezt nehéz megfogalmaznom, mert ilyen-olyan oldalról bárki kiforgathatja a szavaimat, de egyszerűen belenevelik az ellenérzést a másikkal szemben. Majd ez az ember bekerül az All Timesba, és hopp, egyik pillanatról a másikra csak összebarátkozik a magyar srácokkal és ott jägereznek a pultnál. Nyilván van az a piamennyiség, mikor atrocitás éri őket a magyarok által és a magyarokat is mondjuk a románok által. Viszont nem tudom azt mondani neked, hogy lett volna bármilyen különösebb probléma.

A gondok akkor kezdődtek, és az All Timesnak azért is kellett bezárnia, (pontosabban nyitva van, de hétvégén kong az ürességtől) mert többfelé híre ment, hogy a Colina után nyílt egy kulturált, jó minőségű szórakozóhely Szilágycsehen. A legtöbb esetben, mikor már egy kis, barátságos bulihelyre nem az általános törzsvendégek járnak, valamilyen szintű felhígulás történik és nem volt ez másként az All Times-szal sem. Egy idő után már nem jártunk oda, mivel egyre több lett a rosszarcú, agresszív, erőszakos arc, akikkel nem lehetett megférni egy légtérben.

Ha jól emlékszem, ez nagyjából három éve történt, ma már csak a fiúk járnak le hétközben meccset nézni, néha odamegyünk forrócsokizni, de nincsenek izzadásig telt bulik többé a helyen. Azóta találtunk rá alternatívát, van egy kis ház az erdő közepén, amit Kabannának (Cabanã) hívnak (ez konkrétan házat jelent az erdő mélyén, a szerk.) és ez bulihelyként funkcionál. Ha van belépő, az a bérleti díjba és a takarításba megy. Ide több társaság is jár, plusz persze mindig lehet ismerősöket is hívni, ami viszont a legfontosabb, hogy én még soha nem találkoztam semmilyen balhéval ezen a helyen. Ha összegeznem kéne a kérdést, kulturált emberek között semmi problémát nem jelent az, hogy valaki román vagy magyar-e. Ostobák pedig mind a két oldalon vannak.

Kiemelt kép: Wikipedia

Áprilisi streamingkörkép – Milyen újdonságok várnak ránk a hónapban

streaming

Korábbi sorozatunkat újraélesztve mostantól minden hónapban összeszedjük az előttünk álló hetek legizgalmasabb streamingpremiereit. Tekintsük át a Netflix és az HBO havi kínálatát. 

A mozik továbbra is zárva, így a legnagyobb streamingszolgáltatók kínálata jelenthet vigaszt a filmrajongóknak. Hosszú idő után tér vissza a kisképernyőre Kate Winslet, nagyszabású fantasysorozattal készül a Netflix, de Amanda Seyfried is főszereppel jelentkezik áprilisban. 

Knutby: Imádkozz, engedelmeskedj, ölj

Egy közelmúltbéli bűneset dokumentumfilmes feldolgozása nézhető az HBO GO kínálatában. Knutbyban egy fiatal nőt gyilkolnak meg, a gyanú pedig hamar a korábban a lány által is látogatott gyülekezetre terelődik. A sorozat mind a hat epizódja egyszerre vált elérhetővé.

Premier: április 4.

The Nevers – első évad

Visszatér a televíziók képernyőjére Joss Whedon. A Marvel univerzumának kiépítésében is kulcsszerepet vállaló filmes egy sci-fi sorozattal jelentkezik az HBO-n, melyben néhány viktoriánus kori nő vállal veszélyes küldetést. Az epizódok hetente érkeznek majd, főszerepben Laura Donnelly, Olivia Williams és James Norton.

Premier: április 12.

Easttowni rejtélyek

Hosszú idő után láthatjuk újra tévéképernyőn Kate Winsletet is, Mare Sheehan nyomozónő szerepében. A rendőrnő a kisváros életét felforgató gyilkosság ügyében nyomoz, eközben azonban saját múltjával is küzd. Winslet mellett olyan színészek tűnnek még fel Craig Zobel és Brad Ingelsby sorozatában, mint Guy Pearce, Jean Smart vagy Julianne Nicholson. A hétrészes miniszéria epizódjai hetente érkeznek.

Premier: április 19.

Árnyék és csont – első évad

Leigh Bardugo regénytrilogiája elevenedik meg a Netflix kínálatában, újabb nagyszabású fantasy készül tehát, melyet egyébként – a Vaják első évadához hasonlóan – részben hazánkban forgattak. A sorozat egy fiatalon árván maradt lányt követ veszélyes küldetésén, miközben az egész birodalmat háború uralja. A Jessie Mei Li, Ben Barnes és Archie Renaux főszereplésével készült produkció nyolc részes első évaddal jelentkezik.

Premier: április 23.

Things Heard & Seen

Az Oscar-jelölt Amanda Seyfried főszereplésével jön a Netflix következő horrofilmje. A történetről egyelőre nem sokat tudni, egy fiatal házaspár költözik új városba, az életük pedig nem egészen úgy alakul, ahogy tervezték. Seyfried mellett James Norton, illetve a Stranger Things sztárja, Natalia Dyer is feltűnik a filmben.

Premier: április 29.

A szolgálólány meséje – negyedik évad

Immáron negyedik szezonjával érkezik a Margaret Atwood regénye nyomán készülő sorozat, mely időközben sok rajongót vesztett, sőt általános vélemény, hogy a széria már korántsem olyan színvonalas, mint kezdetekben, most azonban már totális háború dúl majd Gileadban. Hogy ez mennyire jelent új irányt, az kérdés, mindenesetre a készítők hosszú távra terveznek a sorozattal. A tízepizódos szezon részei hetente érkeznek.

Premier: április 29.

Kiemelt kép: TMDb. com

Ezek voltak az elmúlt öt év legjobb verseskötetei – Véget ért a szavazás!

Március 30-án közzétettünk egy szavazást, melyben arra voltunk kíváncsiak, hogy szerintetek melyik volt az elmúlt öt év (2015–2020) legjobb verseskötete. A szavazás tegnap éjfélkor zárult. Az elmúlt hat napban 705-en adtátok le a voksaitokat és összesen 173 kötetre érkezett szavazat. Ezek közül első helyen Kemény István Nílus című verseskötete végzett kimagasló, 14,8%-os szavazati aránnyal, a top tíz egyetlen duplázó költője pedig Terék Anna lett. Az alábbiakban közöljük a közönségszavazás toplistáját. 

Az f21.hu közönségszavazásának első 10 helyezettje:

  1. Kemény István: Nílus – 104 szavazat (14,8%)
  2. Vajna Ádám: Oda – 98 (13,9%)
  3. Simon Márton: Rókák esküvője – 81 (11,5%)
  4. Peer Krisztián: 42 – 80 (11,3%)
  5. Terék Anna: Háttal a napnak – 74 (10,5%)
  6. Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt – 71 (10,1%)
  7. Takács Zsuzsa: A Vak Remény – 68 (9,6%)
  8. Biró Krisztián: Eldorádó ostroma – 64 (9,1%)
  9. Izsó Zita: Éjszakai földet érés – 63 (8,9%)
  10. Terék Anna: Halott nők – 61 (8,7%)

Az első 25 helyezett között rajtuk kívül helyet kapott Závada Péter: Roncs szélárnyékban, Mész; Kali Ágnes: Ópia; Szálinger Balázs 360, 361; Áfra János: Rítus; Kemenes Henriette: Odú; Horváth Benji: A dicsőséges Európa; Seres Lili Hanna: Várunk; André Ferenc: Szótagadó; Fehér Renátó: Holtidény; Horváth Veronika: Minden átjárható; Mesterházy Balázs: Soha nem látott bálnák hangja; Kertai Csenger: Mindig kivirágzik és Dékány Dávid: Dolgok C-hez című kötete.

Gratulálunk a toplistásoknak és minden kötetnek, ami felkerült a listára! Az olvasóknak pedig köszönjük a rengeteg szavazatot!

A szavazás pedig, ahogy ígértük, egy, a magyar költészet napján élőben követhető beszélgetés egyik fő témáját fogja képezni. Facebook oldalunkon április 11-én 17 órakor kezdődik majd a Hol állunk most? – Költészet napi szemle az elmúlt öt év lírájáról című kerekasztal, melynek vendégei Visy Beatrix, Péczely Dóra, Csete Soma és Beck Zoltán lesznek, a moderátori „székben” pedig Eszenyi Fanni és Vincze Bence ülnek majd.

A Facebook-esemény leírásából:

„Milyen szempontok alapján választja ki és értékeli a versesköteteket a mai irodalomkedvelő? Milyen változásokat figyelhetünk meg az irodalomnépszerűtési tendenciák terén? Fontos-e a közösségépítés? Lehet-e költészetből brandet építeni? Miben változott és merre tart a kortárs magyar líra? Emellett szó lesz az általatok választott top 10 verseskötetről, a fiatalok költészethez való közeledési lehetőségeiről, a kritika és a kritikai nyelv szerepéről, a hagyományos irodalmi platformokról és koncepciókról, az elmúlt öt év legfontosabb irodalmi eseményeiről és persze a kortárs magyar líra jövőjéről.” 

Röviden: megpróbáljuk körbejárni, hol is állunk most.

legjobb verseskötet szavazás - f21
A szavazás eredménye lesz az egyik fő témája a Hol állunk most? – Költészet napi szemle az elmúlt öt év lírájáról című beszélgetésnek

„Meghívottjaink:

Beck Zoltán (1971, Devecser) a 30Y frontembere, dalszerző, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, a Zenélő Egyetem szakmai igazgatója, a Libri irodalmi díj zsűrijének tagja.

Csete Soma (1996, Szekszárd) költő, kritikus, irodalomszervező, a Késelés Villával irodalmi beszélgetéssorozat moderátora, a Késelés Késsel reflexiós rovat kritikusa.

Péczely Dóra (1968, Gyöngyös) szerkesztő, kritikus, a Szívlapát és a Lehetnék bárki című, fiataloknak szóló népszerű versantológiák szerkesztője, a Prae Kiadó szerkesztője, a Tilos az Á Könyvek egykori főszerkesztője.

Visy Beatrix (1974, Budapest), irodalomtörténész, kritikus esztéta.  A Lakásszeminárium művészeti műhely megálmodója. A kortárs irodalom elkötelezett olvasója.

Az est moderátorai Eszenyi Fanni (költő, kulturális újságíró) és Vincze Bence (kultúraszervező, az f21.hu főszerkesztője) lesznek.” 

Fedezz fel! – Szesztay Dávid – Ide rejtem a ház kulcsát

Szesztay Dávid
Az utóbbi években jelentősen erősödött a szólólemez, szólóprojekt-jelenség a hazai zenei világban. Csak az elmúlt pár hónapban három ilyen jellegű anyag is megjelent a magyar undergroundban. Jakab Péter és Egyedi Péter lemezei mindkét zenész életében fontos mérföldköveknek bizonyultak, most pedig egy harmadik lemez kapcsán a Kiscsillagos és Santa Diveres Szesztay Dávid munkáját ajánljuk figyelmetekbe. Kis hazánk nagy zenéi az f21-en! 

Igényesség mindenek előtt 

A lemezről korábban kiadott első, címadó dal már megjelenésekor felkeltette figyelmünket, azonban az első dalt hallgatva nem gondoltam, hogy egy ennyire változatos, komplex és komoly anyag érkezik a teljes lemez formájában. Nem arról van szó, hogy ez az első track gyengébb lenne, mint a lemezen szerepelő többi hét dal, sőt… Az Ide rejtem a ház kulcsát az egyik legigényesebb popszám, amit valaha hallottam, de az tény, hogy stílusával és viszonylagos könnyedségével igencsak elüt a lemez további dalaitól 

Az érzelmek tengerén

Így aztán rendes sokként ért a lemez többi része, hiszen mindenre számítottam, csak erre a már-már tökéletesen komponált komplexitásra nem – értve ezt mind zenei, mind érzelmi értelemben. A dalok sokszínűsége ellenére a teljes albumot áthatja és egyben tartja egy nehezen szétbontható érzelmi esszencia, melyben melankólia, felszabadultság, a múlt feldolgozatlansága és feldolgozottsága egybeolvadva léteznek.

A tudás, a kreativitás, és az érzelmek hármasa 

A korábban már szóba hozott igényesség mögött jól detektálható zenei kompetenciák jnak meg, ez folyamatosan érzékelhető a koncepció átgondoltságából, a hangszerelés (már-már szélsőségesen kreatív) változatosságából, a hangszeres játékok kiemelkedő minőségéből, valamint Dávid énekszólamaiból, melyek (hála a jó égnek) teljesen nélkülözik a hazai alternatív zenében túlságosan is jellemző – bár a mai napig sok esetben akár jól is megszólalni képes – felvett modorosságot, hanyagságot. Ez a profi zenész” attitűd esetünkben nem jelenti azt, hogy kiveszne az őszinteség a zenéből, így egy teljes élményt kapunk az album meghallgatásával, mely szellemi és érzelmi értelmemben is üdítően kielégítő élmény.

A mérték 

Ritka az olyan zene, melyben az énekes mindig tudja, hogy mennyi kell, mennyi fér bele. Aki egyfelől jól ismeri a saját határait, másrészt hajlandó beáldozni saját képességeinek mutogatását a harmónia és az egység oltárán. Az Ide rejtem a ház kulcsát minden pillanata arról tanúskodik, hogy Szesztay Dávid egy ilyen énekes.

Fedezd fel Szesztay Dávidot!

Az introvertált érzékenység és a pontosságra törekvés nemcsak a dalszerkezeteket hatja át, de Szesztay Dávid dalszövegeit is. Az általa használt képek néhol erősen filmszerű és asszociatív jellege pont annyit enged meg a fantáziánknak, amennyit mi és Dávid közösen együttműködve, dalról dalra megszabunk neki. A feleslegesség és túlírtság elkerülésére való törekvés áthatja az albumot, mely ezzel együtt néhol egészen merész zenei megvalósításokkal él. Hallgassátok a teljes lemezt Spotifyon vagy Youtubeon.
CD vásárlásával itt van lehetőség az előadó támogatására.

A kiemelt képbe illesztett albumborító Szathmáry István – Thyillustration munkája.

LEGUTÓBBI CIKKEK