Szombat este a Toldi moziban tartották az idén húszéves jubileumát ünneplő Anilogue filmfesztivál díjátadó gáláját. Idén négy kategóriában versenyeztek a filmek: az egész estés filmek szekciójában egy portugál alkotás, a José Miguel Ribeiro rendezte Nayola, a rövidfilmes versenyben a szlovén Špela Čadež párkapcsolati drámája, a Steakhouse, a gyerekfilmek közül Jorn Leeuwerink holland rendező Disznó című alkotása nyerte el a zsűri tetszését, az ultrarövid filmek mezőnyéből pedig a közönség választhatott kedvencet.
A november 23. és 27. között zajló 20. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon 24 rövidfilm versenyzett a Best of Anilogue 2022 díjért. A zsűri tagjai Olga Bobrowska lengyel animációs filmelméletíró, Daniel Šuljić, az Animafest Zagreb igazgatója, valamint a számtalan díjjal elismert fiatal magyar animációs rendező, Tóth Luca voltak.
Az ezer eurós pénzjutalommal is járó fődíjat a szlovén Špela ČadežSteakhouse című filmje nyerte, mely egy kölcsönösen bántalmazó viszony hullámvölgyeibe nyújt betekintést. Olga BobrowskaA Szajna könnyei (Les larmes de la Seine) című francia alkotást tartotta különdíjra érdemesnek. Indoklása szerint a megrázóan erőteljes film magával ragadó szépséggel ábrázolja az erőszakot, mindvégig tiszteletben tartva az elnyomottak fájdalmát. Daniel Šuljić a Garrano című portugál filmet emelte ki, amely elmondása szerint nagyszerű filmes és rajztudással jelenít meg valahol az isten háta mögött zajló tragikus eseményeket. Tóth Luca az Ég veled, Jérôme! (Au revoir Jérôme) című francia rövidfilm mellett tette le a voksát, szerinte a játékos és kreatív vizuális költemény arra ad bizonyságot, hogy még a mennyországban is összetörhetik az ember szívét.
A fesztivál egyik legizgalmasabb programja az Animált éj, amelynek keretében animációs horrorokat lehet megtekinteni
Az egész estés filmek kategóriájában a fesztiválon új alkotásával is bemutatkozó Pierre Földes magyar származású animációs rendező és zeneszerző, az egyik legígéretesebb észt animációs alkotó, Sander Joon és Török Ferenc magyar rendező választották ki az idei Anilogue legkiválóbbját. A Nayola a 25 évig tartó angolai polgárháború véres valóságába repíti vissza a nézőt egy nagymama, lánya és unokája történetén keresztül.
A legkisebb nézők figyelméért 13 film rövidfilm versenyzett. Az Aurelia Aasa észt filmkritikusból, Elekes Dóra gyermekkönyvíróból és Yann Jouette francia animációs rendezőből álló gyerekfilmes zsűri döntött az ezer euróval járó díjról. Az általuk a legjobbnak ítélt merész és szellemes holland film, a Disznó (Pig) játékosan tárgyalja az energiapazarlás témáját.
Aurelia Aasa az Anyának mindig igaza van (Mom is always right) című cseh munkát részesítette elismerésben, amely ironikus csavarral láttatja a szülői létet. Yann Jouette tetszését eredeti témaválasztásával Palotás Adél Lámpák című rövidfilmje nyerte el, míg Elekes Dóra választása az abszurd humorú Franzy levese (Franzy’s Soup-Kitchen) című francia alkotásra esett.
Palotás Adél (fotó: Zsolnay Péter)
Az Anilogue-on hagyományosan a közönség is véleményt nyilváníthat a mozivásznon látott alkotásokról. A rövidfilmek között a Portugáliából érkezett Jégkereskedők (Ice Merchants) bizonyult a legnépszerűbbnek, a gyerekfilmek kategóriájában Palotás Adélnak sikerült egy újabb díjat elhódítania a Lámpákkal, míg az ultrarövid filmek népes mezőnyében a Nagy disznó (Big Pig) című francia film aratott elsöprő győzelmet.
Közel száz évet felölelő, majdnem négyszáz tételt számláló gazdag aukciós anyaggal jelentkezik a Múzeum Antikvárium 41. árverése. Babits Móricz Zsigmondnénak dedikált verseskötetétől József Attila Medvetáncának első kiadásán át egészen Weöres Sándor dedikált példányáig számos 20. század eleji írónk, költőnk jelentős művére licitálhatnak az érdeklődők a december 1-jei aukción a budapesti Kossuth Klubban vagy az online térben.
AMúzeum Antikváriumtéli árverésén kalapács alá kerülnekAdy Endre, Füst Milán, Hajnóczy Péter, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Kertész Imre, Márai Sándor, Pilinszky János és Radnóti Miklósművei — árulta el Antal Károly, a Múzeum Antikvárium társtulajdonosa, aki azt is elmondta, az aukció egyik tétele a 17 éves Jókai Mór versfordításának kézirata lesz, melyet a későbbi író iskolatársának ajánlott Jókay Móric aláírással, s amit 44 évvel később mint Jókai Mór erősített meg.
Egy szerencsés licitáló Rejtő JenőA megkerült cirkáló című kalandregényének rendkívül ritka első kiadásával gazdagodhat a meteorológiai tél első napján; de természetesen nem csak az irodalombarátok számára nyújt élvezetes böngészést az antikvárium aktuális árverése. Ezúttal ritka folyóiratokkal, Budapesttel és a Balatonnal kapcsolatos különlegességekkel, utazási és vadászati témájú kiadványokkal, valamint gasztronómiai csemegékkel is várják az érdeklődőket. Az aukciós anyag legérdekesebb tételei között egyaránt megtalálhatóak régi térképek és látképek, valamint fotók és kéziratok, melyek közül az egyik legjelentősebb egy kézzel színezett, nagyméretű litográfia, amely a Lánchíd egyik első hiteles ábrázolása, és hazai árverésen mostanáig még nem szerepelt. A másik ritkaság a kiegyezés utáni első, Szent István-napi körmenet litografált ábrázolásának emléklapja.
A 17 éves Jókai versfordításának kézirata (forrás: Múzeum Antikvárium)
A fotók sorában megtalálható a Notre Dame tornyát csodáló Radnóti Miklós portréja, mely valódi kuriózum, hiszen soha sehol nem publikálták ezt az amatőr felvételt a költőről; de a tételek között szerepel – a maga idejében a sajtó és a közbeszéd által pellengérre állított – Szendrey Júlia három gyermekével – egy korabeli vizitkártyán.
A kéziratok bőséges választékának különlegessége az árverés legrégebbi darabja, egy 1296-ban kelt, pergamenre írt szerződés, melyben egy magyar gyökerekkel bíró olasz család birtokmegosztási ügyeit jegyezték le. Az árverés legmagasabb kikiáltási árról induló tétele egy magyar nyelvű, Gönczy Pál kartográfus munkáját dicsérő földgömb és éggömb, melyek 1897-ben készültek. Az eredeti állványokon nyugvó, szinte kifogástalan állapotú éggömbből az árverési darabon kívül csupán egyetlen ismert példányt, míg a földgömbből csak néhány, közgyűjteményben fellelhető darabot tart számon a szakirodalom.
A szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt a Kossuth Klubban és az online térben december 1-jén 17 órakor.
Mit jelentenek a klímaszorongás és ökoszorongás szavak? Vajon a mi személyes problémánk, ha félünk a klímaváltozástól? Tehetünk a saját aggodalmunk ellen? A kortárs kapitalizmus indivídumai tisztában vannak egyáltalán a rendszer hibáival? Mi a kritikai pszichológia, és milyen megoldásokat kínál?
Többek között ezekre a kérdésekre keres választ Csányi Gergely és Kiss Kata Dóraa Klímaszorongás vagy ökoaggodalom? Egy radikális ökopszichológia felé című írásában. A tanulmány a Fordulattársadalomelméleti folyóirat 31. lapszámában jelent meg.
„Tudják, de mégis teszik”
A klímaszorongás vagy ökoszorongás olyan szavak, melyekkel sokszor találkozhatunk a kortárs társadalmi diskurzusokban. Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) 2020-ban készült kutatása alapján az amerikai lakosság 68%-a számolt be valamilyen szintű szorongásról, amit a klímaváltozás, a világválság és az ökológiai kimerülés jelenségei váltanak ki.[1]
A tanulmány elsősorban a klímaszorongás jelenségéről szóló pszichotudományos diskurzust elemzi a kapitalizmus ideológiájában elfoglalt pozíciója alapján. Az úgynevezett világrendszer-elemzés mások mellett Jason W.Moore nevéhez köthető, és a kapitalizmus ciklikus működésével foglalkozik, annak fel- és leívelő fázisait pedig mint hegemón ciklusokat határozza meg.
Jelenleg az amerikai hegemónia leívelőben van, válsága a jelenlegi, USA által dominált globális tőkefelhalmozási rendszer összeomlását jelentené, ami pedig nemzetközi geopolitikai átrendeződést tenne szükségessé. E leívelés következményeinek három forgatókönyvét Gagyi Ágnes: A válság politikái. Új kelet-közép-európai mozgalmak globális perspektívában című könyve foglalja össze, melyre Csányi és Kiss tanulmánya hivatkozik.
A három forgatókönyv közül a legismertebb a jelenlegi gazdasági rendszer fenntarthatatlanságát és ezen keresztül egy globális válság eljövetelét hangsúlyozza. Ez a teória a kapitalizmus tőkés termelési rendszerét veszi alapul: felívelését emberi és nem emberi fizetetlen munkával éri el, ezzel növelve termelékenységét földrajzi, geológiai és biológiai erőforrások felhasználásával. Egy újabb felívelő ciklus elindításával az a probléma, hogy a termelés erőforrásai már kiapadtak, ez pedig nemcsak az amerikai hegemónia, hanem az általunk ismert világrendszer végét is jelentené.
Forrás: pixabay.com
Ezzel a teóriával találkozunk, amikor a klímaválságról (climate change), és az azáltal előidézett klímaszorongásról (eco-anxiety) beszélünk. Slavoj ŽižekKarl Marx: „nem tudják, mégis teszik”[2] tételét „tudják, de mégis teszik”[3] parafrázisán keresztül aktualizálja. Ebben összefoglalja, hogy a társadalom tagjai általában tisztában vannak a kapitalista termelés fenntarthatatlanságával, illetve saját szerepükkel, mellyel hozzájárulnak a válsághoz, mégsem tesznek lépéseket a globális kimerülés és katasztrófa elkerülése felé. Az ideológiák befolyása alatt az egyén képessé válik arra, hogy ne vegyen tudomást az általa ismert valóságról. „Az ideológia így nem eltorzítja a valóságot, sokkal inkább segít elviselhetőbbé tenni azt, bizonyos módosításokon keresztül pedig segít beépíteni azt a szubjektum világértelmezésébe.”[4]
A „tudják, de mégis teszik” tételmondat pszichológiai aspektusaként értelmezhető az úgynevezett klímaszorongás-diskurzus, mellyel egyre gyakrabban találkozhatunk a médiában, a pszichológiában és a politikában is.
Klímagyász és ökológiai melankólia
A szorongás normális emberi érzelem. Egy stratégia a veszély elkerülése érdekében, így patológiáról csak akkor beszélhetünk, hogyha ennek mértéke kiugró tartományba sorolható. A szorongás minden esetben negatív érzettel jár, melyeknek kiváltó oka valamilyen veszély érzékelése[5], ugyanakkor a félelemtől az különíti el, hogy a negatív érzetnek nincs konkrétan megfogható oka, és hosszantartóan fennáll. Mi különbözteti meg tehát az ökológiai szorongást a „hétköznapi” szorongástól? Az APA definíciója alapján az ökológiai szorongás „a környezeti katasztrófától való krónikus félelem, amely az éghajlatváltozás visszavonhatatlannak tűnő hatásának megfigyeléséből, továbbá a saját és a következő generációk jövőjéért érzett aggodalomból ered”.[6]
De mi a baj az ökoszorongással? A kifejezés azt feltételezi, hogy az egyén abnormális/túlzott szorongást produkál, melynek kiváltó oka a klímakatasztrófa. De lehet-e az egyént vádolni vagy kategorizálni egy olyan érzelmi reakció alapján, amelynek hátterében egy valós globális probléma áll? Ez a fajta keretezés politikailag bagatellizál és pszichologizál egy olyan problémát, ami valójában reális. Itt jön be a képbe a kritikai pszichológia, melynek elsődleges gondolata az, hogy az egyént nem lehet környezete és annak hatásai nélkül vizsgálni. Az individualizáló pszichológiai diagnózisok az egyénre hárítják a felelősséget olyan tünetekért, melyek gyakran természetes reakciók a társadalmi berendezkedésünkkel és a hétköznapi életünkkel járó negatív hatásokra.
Emellett társadalmunk nincs hozzászokva a közösségiséghez, a szakszervezetiséghez, az egyén nem képes saját érdekeit közösségi szinten képviselni, nem képes reflektálni környezetére, hiszen nincs megtámogatva intézményrendszerekkel.
A „nyugati marxizmus” történelmében, már az ’50-es években előkerült az a gondolat, miszerint a kapitalizmus megdöntésének problémája abban áll, hogy az egyén nem képes egy nem kapitalista világ elképzelésére, így a cél és a motiváció is hiányzik a cselekvéshez.[7] Mark Fisher elhíresült mondata: „Könnyebb elképzelni a világvégét, mint a kapitalizmus végét.”[8] is ezt támasztja alá. A tanulmány szerzői szerint a képzelet hiánya áll a cselekvésképtelenség hátterében, mivel az emberek a kapitalista rendszert egy természetes, adott társadalmi berendezkedésnek tekintik, és nem tudnak elképzelni más típusú világot.
Max Horkheimer és Theodor W.Adorno szerint az ideológiák változtatásának főszereplője a kultúripar, a benne megtermelt javak képesek pillanatnyi örömmel szolgálni a fogyasztók számára, akik ezáltal kritikai gondolkodást nem végeznek[9]. Žižek és Fisher filmes példákon keresztül magyarázzák a fent említett jelenséget. A katasztrófafilmek materializálják félelmünket, aminek oka ezáltal megfoghatóvá válik, a film vége pedig feloldoz aggodalmunk alól és a megkönnyebbülés érzetét kelti. A filmekben általában nem a világvégét és a teljes pusztulást, hanem az általunk ismert kapitalista berendezkedés végét láthatjuk. Az apokalipszis utáni állapotot, mint egy gerillacsapatok vagy diktatórikus rendszerek által uralt, éhezéssel és szegénységgel küzdő világot jelenítenek meg, ahol a jelenlegi centrum (általában az USA) a perifériára kerül. Ez annak a félelemnek a beteljesülése, hogy a centrumterületek elvesztik privilégiumaikat és olyan helyzetbe kerülnek, mint amilyenben az általuk kizsákmányolt periféria lakossága valóban él.
Merjünk nagyot álmodni?
Csányi és Kiss hangsúlyozza, hogy a változáshoz a már jelen lévő hitek és elképzelések megkérdőjelezésére van szükség, ez a folyamat pedig elsősorban intézményes formában, nem pedig individualista formában kell, hogy létrejöjjön. Az álmegoldások, melyek az egyénre hárítják a felelősséget (mint például a „tudatos fogyasztás”, vagy az „ökológiai lábnyom csökkentése”) a kapitalista berendezkedésen belül maradnak és nem adnak lehetőséget az aktív cselekvésre. Az egyén hétköznapi fogyasztását szabályozó kisléptékű változtatások ugyanúgy beletartoznak a green-washing jelenségébe, nem tudnak valós cselekvéssé válni, mert a rendszer logikáján belül maradnak.
Az ökológiai szorongás esetében maga a szorongás lehetne egy pozitív érzelem is, amely gúzsba kötés helyett inkább cselekvésre ösztönözheti az embereket. A szerzők pont emiatt tartják fontosnak a helyes szóhasználatot: az ökofélelem vagy az ökoaggodalom talán célravezetőbb kifejezések lehetnek a globális katasztrófára adott válaszreakció keretezésére, hiszen a félelem és az aggodalom olyan érzelmek, melyek egy külső krízisre adott választ írnak le. Ha valós félelemként és aggodalomként tekintenénk a klímaválságtól való ijedtségre, akkor az talán több, rendszeren kívüli cselekvőképességet biztosítana az egyének számára.
Szép új világ
Csányi és Kiss kiemelik, hogy a klímakatasztrófát elsősorban egy strukturális probléma okozza. A gyorsan megjelenő technikai újítások, társadalmi változások beágyazódnak a már meglévő rendszerbe, ami a tőkefelhalmozás logikájának van alávetve. Minden emberi és nem emberi erőforrás, a társadalmi berendezkedések, a kapcsolatok és a környezet is mind a kapitalizmus alá vannak vetve. A megoldást ellenben egy posztkapitalista világ elképzelése (is) jelenthetné. A szerzők a Maria Ojala által megfogalmazott prefiguratív politika rendszerét mutatják be, mint lehetséges globális megoldást. Ez az elképzelés kombinálja a szolidáris gazdaságok rendszerét, hagyományos politikai építkezési lehetőségekkel (mint a szakszervezetépítés és klímaügyek).
„[A] stratégia egyszerre buzdít a jelenben való politikai cselekvésre és építi a konstruktív reményt, a folyamatos és aktív részvételt a társadalmi képzelet számára is.”[10] A helyzet súlyosságát tekintve és a társadalmi berendezkedésünk megkérdőjelezhetetlensége miatt az ilyen típusú összefogás és önszerveződő módszer lehetetlennek tűnik, ugyanakkor az intézményrendszerbe beilleszthető önsegélyezés és egymást segítő praxisok lehetőségének mielőbbi bevezetése egyre fontosabbá válik.[11]
A szövetkezeti mozgalmak és szakszervezetiség lényege a tőkefelhalmozás logikájától eltávolodott, informális hálózatok megerősítése, ezáltal a tőkés forgalomtól való elhatárolása. Magyarországon a Szolidáris Gazdaság Központ foglalkozik az erős hálózatok kiépítésével. A témáról bővebben lásd a Fordulat társadalomelméleti folyóirat 27. számát.
A tanulmány tehát egy multidiszciplináris nézőpontot javasol, melyben helyet foglal az ökológia, a politikai gazdaságtan, a pszichológia, a szociológia és a politikatudomány is. Ez az összehangoltság segíthet megérteni környezetünk folyamatait, valamint segíthet a jelenlegi világrendszeren belül értelmezni a fogyasztási stratégiákat és a hatalmi viszonyokat, a kulturális kódokat, normákat és az bizonyos érzelmek, érzések okait is. A konklúzióban megjelenik, hogy ugyan jelenleg nem léteznek kézzelfogható megoldások az ökológiai katasztrófa kezelésére, sem az azáltal kiváltott (társadalmi szintű) szorongásra, így a társadalmi és kritikai elméletek kölcsönhatásba kell lépjenek a pszichológiai diskurzusokkal, és együtt, közösen kell tenniük a radikális változás felé.
November 27-én megérkezett Efkilenc második, az efkilencben az f című albuma, ami a 25 éves rapper-producer egészen új, karcosabb oldalát mutatja meg.
A budapesti hiphop sound egyik legérdekesebb fiatal előadója egyértelműen nem szégyelli az őt ért hatásokat, ugyanúgy hallatszik az albumon a Balzac utcai vendégeskedés révén megismert Mulató Aztékok, mint Curren$y, a brit underground rap, vagy az oldschool hiphop revival vezéralakjai a Griselda kiadóból.
Efkilenc a HOLDUDVAR fiúbanda tagjaként már 2018-ban feltűnt. Eleinte főleg producerként jeleskedett, Dzsúdló Unom című számát közösen jegyzik Déével, illetve a zenekar más tagjaival is dolgozott mint beatmaker. Szólóban Efkilenc az egyik legaktívabb HOLDUDVAR tag, mind koncerteken, mind kiadványait tekintve. A 2021-es Vagy amit akartok után másfél évvel ismét egy nagyobb lélegzetvételű anyagot tár a közönség elé, ami zeneileg továbbra is a budapesti underground hiphop hangzásába illeszkedik, az előző albumon megalapozott eszköztárát a tőle már megszokott hangulatfestés mellett ezúttal a szveg szolgálatába állítja.
„Szövegíráskor általában annyit tartok szem előtt, hogy a barátaim minél többször állítsák meg a számot azzal, hogy »ez mekkora duma!” – mondja nevetve – „Szerencsére nekik is sikerült átadni ezt a hozzáállást”.
Fotó: Szabó Máté
A Vagy amit akartokhoz hasonlóan ismét rengeteg közreműködő jut szóhoz az albumon. Az efkilencben az f 8 szám alatt 10 vendégnek ad helyet, akik között akadnak igazi underground legendák, mint FAKTOR vagy Tink a Mulató Azték, olyan MC-k, akik már a rapper előző lemezén is szerepeltek, mint nyhill és a HOLDUDVAR-tagok, illetve az album végén ott figyel egy igazi ízig-vérig posse track is, Signo, Charga, TOM és Layerson közreműködésével, egy kétezres évek eleji FAKTOR beaten.
Az album a lo-fibeatmakereket tömörítő Farseers Collective égisze alatt jelenik meg. „Idén több közös bulink volt a fiúkkal, Fangs牙 vágta a mintát, amiből az első dal lett, meg FAKTORtól is kaptam zenéket, ezek után valahogy természetes volt, hogy ez egy Farseers-kiadvány lesz.” Az első MANYIMÉKERZ eseményen már együtt zenéltek 2022. tavaszán, azóta is sokfelé megfordultak SP-404-es szemplerjeikkel.
A sokoldalú alkotó szerint a közeljövőben sem kell hosszú szünetektől tartania a rajongóknak – 2023-ban érkezik az új HOLDUDVAR-album, Tefh-fel és Jambush-sal gőzerővel készítik az első CET-megjelenést, és továbbra is meg lehet találni Budapest különböző helyein, a rózsaszín Run The Jewels bandanába csavart szemplerjével,halászsapkában.
A Fodor Ákos:Benső beszéd: hangminta című irodalmi esten Podonyi Hedvig
szerkesztő, Szilágyi Enikő színművésznő és Fazakas István, a Fekete Sas Kiadó
vezetője beszélgetnek a hangoskönyv-ötlet megvalósulásának útjáról.
A rendezvényen vetített képek sorát láthatjuk Fodor Ákosról, belehallgathatunk
a hangoskönyvbe, és Szilágyi Enikő színművésznő előadásában élőben is
hallhatunk számos Fodor Ákos-verset.
Irodalmi rendezvények a hétre – November 28-tól december 4-ig
Folytatjuk Fall’22 névre keresztelt őszi évadunkat, aminek végén becsapódunk a 7. kerület kellős közepébe. Az ősi 400 helyére költözött nagy múltú Ellátó eddigi helyszíneinkhez képest hatalmas térrel csábított minket, mi pedig engedtünk a vonzás törvényének.
Velünk szállnak versekben az országos bajnokság döntősei, nálunk izzítja be a loopert az Irlanda tesók bandája, a Pavilon is. A max. 280 szék mindegyikére pedig nektek kell lezuhannotok majd.
Az este az országos döntősök 9 fős meghívásos versenyéből, a Trafóban díjazottak, zsűrizők és a versenyből kimaradók bemutatójából, Pavilon koncertből és a maximum 3 fős open micból áll majd. Az open micra jelentkezni az eseménybe írt poszttal lehet!
A 3 győztes ajándékkönyvekkel gazdagodik, és felkerül a neve a Pi slam dicsőséglistájára.
Behopp: 1500, a helyszínen gyűjtünk a verseny pénzdíjára, 500 forint ajánlott adománnyal támogathatod a fellépőket.
Novemberben a Késelés Villával beszélgetéssorozat visszatér a gyökerekhez, és fiatal pályakezdő irodalmároké lesz a főszerep.
Bánfalvi Samu (2002, Budapest) az ELTE szabad bölcsészet alapszakos hallgatója, verseket ír.
Bodor Emese (2004, Budapest) verset, prózát és kritikát ír. Az ELTE pszichológia alapszakos hallgatója, az f21.hu állandó újságírója. Szövegeit többek között a Helikon, a KULTer, a Pannon Tükör és a SZIFONline közölték.
A Petri-díjas Vados AnnávalSzegő János beszélget a Nincs véna című kötetről.
Vados Anna első verseskötetében a társas kapcsolatok zajlásait kísérhetjük végig. Az idő mintha köröket írna le: a történeteknek „se eleje, se vége nincsen”; a tér pedig – legyen az lakásbelső vagy egy városi utca – éppen a múltat és az elmúltat jeleníti meg, így rajzolva körbe a hiány alakzatait. Tóth Krisztina pontos szavaival: „magamban úgy hívtam ezt a fajta költészetet, hogy veszteséglíra, minthogyha mindig egy téma körül gyűrűznének a sorok, minthogyha mindig ugyanazt próbálná körbejárni, feldolgozni.” Vados Anna költészete radikális kísérlet egy olyan nyelv megalkotására és működtetésére, amely leírja a kapcsolatok, a patthelyzetek és a függőségek mélyszerkezetét. Mennyire vagyunk megírhatóak? Miképpen lehet magunkat vagy másokat kiolvasni? A Nincs véna sűrű szövésű, egymással is párbeszédben álló verseiben így kerül egymással metaforikus közelségbe a sebezhető, kiszolgáltatott test és a rejtőzésre alkalmas város, a dadogás és a kiabálás, a csönd és a visszhang, a zuhanás és a repülés, „az emlékekből épített palota” és a „felejtés azonnal őrölni kezdő malma”.
Irodalmi rendezvények a hétre – November 28-tól december 4-ig
„»Ha kíváncsi vagy, hamar megöregszel.« Gyerekkoromban ezzel fenyegettek a nagy testvéreim. Nem ijedtem meg, sőt egyre kíváncsibb lettem. Tanácsadóm lett a kíváncsiság. Mindent tudni szeretnék. Leginkább az emberekről. Ők érdekelnek a legjobban. Így lett kenyerem a kérdezés. Nem tudom megunni…”
Váradi Júlia immáron öt évtizede töretlen érdeklődéssel és lelkesedéssel beszélget a kultúra és a közélet jeles személyiségeivel. Könyvébe, hosszas válogatás után, végül 22 interjú került be: Esterházy Péter, Dés László, Darvasi László, Frenák Pál, Kerékgyártó István, Király Júlia, Konrád György, Kovalik Márta, Rajk László, Szelényi Iván, Megyesi Gusztáv, Nádas Péter, Nádas Pál, Nagy Bálint, Parti Nagy Lajos, Spiró György, Krasznahorkai Kata, Jancsó Miklós, Ragályi Elemér, Cserhalmi György, Strasserné Chorin Daisy és Závada Pál.
„Kérdezni nehéz, mert a jó kérdés nem feltételezi az előre kikalkulált választ. Mi is van a kirakat mögött, ha kérhetem. Állandóan résen kell lenni, mert a jó kérdező olyan helyzetet teremt, amelyben bármi megtörténhet. Valóságos birkózás az óceán partján. Váradi Júlia tudja ezt, szakmája fortélyait, eleganciáját, szigorú szolidaritását. Nyugodtan mondhatom, ő a magyar kulturális újságírás intézménye. És ez ebből a könyvből ki is derül.” — Darvasi László
2005-ben riporteri, szerkesztői és műsorvezetői munkásságát Joseph Pulitzer-emlékdíjjal ismerték el. Jelenleg hétről hétre portréinterjúkat készít a Klubrádióban a Dobszerda című műsorban.
Irodalmi rendezvények a hétre – November 28-tól december 4-ig
A Versek szódával produkció Mesterek és tanítványok című sorozatának befejező eseményére invitálunk minden kedves érdeklődőt. Ezúttal Lőrincz P. Gabriella lesz a talkshow vendége az óbudai Térszínházban. A Bella István-díjas költő Beregszász szülötte, Kárpátalján végzett kulturális tevékenységéért oklevéllel tüntette ki az Anyanyelvi Konferencia. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatójaként is számos fiatal alkotó pályaindulását segítette, közülük Kopriva Nikolett költő érkezik hozzá az estre, aki tavaly a Magyar Írószövetség Debüt-díjasa volt első kötetével. Részletek: versekszodaval.hu
Irodalmi rendezvények a hétre – November 28-tól december 4-ig
Régen kávéházakban töltötték az idejük jó részét az írók és a költők. Ott alkottak, ott
tájékozódtak a világ dolgairól, ott találkoztak kortársaikkal és rajongóikkal. Az idők folyamán ez a szokás kiveszett a mindennapokból, az író-olvasó találkozók viszont megmaradtak, többnyire kulturális intézményekben, klubokban, kávézókban. A Zsidó Művészeti Napok szervezői rendhagyó módon ezúttal a 7. kerület ikonikus szórakozóhelyeire invitálják meg az írókat, akik az érdeklődők gyűrűjében, bensőséges hangulatban ülhetnek asztalhoz.
A tervezett beszélgetéseket szakavatott moderátorok segítik, hiszen lehetősége lesz az olvasónak is megszólalni, ha felmerül benne az író munkásságával kapcsolatos kérdés vagy gondolat. A beszélgetés fő íve nem egy frissen megjelent kötet bemutatására épül, hanem az alkotási folyamatba kaphatunk betekintést. Megtudhatjuk például, hogy a szerző egy-egy regénye, novellája, esszéje milyen inspirációk hatására született, szüksége van-e egy képzeletbeli világ megteremtésére ahhoz, hogy alkotni tudjon, és könnyedén jár-kel-e a valóság és a fikció között.
Természetesen kéznél lesz néhány könyv is, és talán még fel is olvas egy-egy művéből részletet, hogy ezzel az élménnyel is emlékezetesebb legyen a találkozás. És ha már a zsidónegyed kellős közepén találkozhatunk a kiváló művészekkel, megtudhatjuk azt is, számukra mit jelent ez a városrész, van-e kötődésük a kerülethez, és van-e személyes emlékük, vagy családi történetük az egykori gettó falain belüli életről.
Meghívott író: Halász Rita
Moderátor: Oláh Andrea
Irodalmi rendezvények a hétre – November 28-tól december 4-ig
Hogyan hatott egymásra a 19. század végi Budapesten a sajtó és az irodalom?
Mit tudhatunk Kiss József és Móricz Zsigmond századfordulós kapcsolati hálójáról? Milyen volt Kiss József és Max Nordau szakmai-baráti kapcsolata a levelezésük és néhány nagyobb sajtómegjelenés tükrében? Hogyan jelent meg Mikszáth Kálmán A Hét lapjain?
Kik voltak a „dzsinnek”, A Hét belső munkatársai? Milyen álneveket használt a sajtóban megjelent írásai jegyzésére Ambrus Zoltán? Mit tudhatunk a Budapesti Napló szerkesztőségéről és virágkoráról? Mely lapok alakították Kosztolányi Dezső írói, újságírói indulását? Milyen volt Móricz Zsigmond írói és hírlapírói pályakezdése? Hogyan ábrázolta a sajtót, az újságot a regényeiben?
Az Országos Széchényi Könyvtár és a Petőfi Irodalmi Múzeum Szerkesztők és szerkesztőségek a századfordulón című konferenciáján mindezen kérdésekre választ kaphatnak az érdeklődők, emellett megismerhetik a Digitális Bölcsészeti Központ által újonnan fejlesztett platformot (dHUpla) a Móricz Zsigmond-levelezés kritikai kiadása, Kiss József levelezésének forráskiadása, valamint a hozzájuk kapcsolódó legújabb adatvizualizációk bemutatásával.
A tudományos tanácskozás zárásaként az Író, olvasó, szerkesztő a nagyvárosban című kerekasztal-beszélgetésen ismerkedhetnek meg a századvég és a századelő korszakával.
Mi is lehetne szebb ajándék, mint egy-egy dedikált példány kedvenc szerzőink könyveiből – akár személyre szólóan? Használd ki a lehetőséget, és ajándékozz névre szólóan dedikált könyveket karácsonyra!
Szeretettel meghívunk minden érdeklődőt a Csirimojó Kiadó, a Wonderland Alapítvány és a Diófa Books kiadó közös eseményére.
Az esemény apropója a kiadók által magyarul frissen megjelentetett lengyel mesekönyvek. A műhelybeszélgetésen mindhárom kiadó bemutatkozik, és bemutatja a magyar piacon különlegesnek számító, a megszokott gyerekkönyvektől eltérő könyveit. A könyvek képi világa és témája frissítően hathat.
Az eseményt Vörös Júlia antropológus, kulturális menedzser, a magyar gyermekkönyvek jó ismerője és kedvelője moderálja.
Irodalmi rendezvények a hétre – November 28-tól december 4-ig
Régen kávéházakban töltötték az idejük jó részét az írók és a költők. Ott alkottak, ott tájékozódtak a világ dolgairól, ott találkoztak kortársaikkal, és rajongóikkal. Az idők folyamán ez a szokás kiveszett a mindennapokból, az író-olvasó találkozók viszont megmaradtak, többnyire kulturális intézményekben, klubokban, kávézókban. A Zsidó Művészeti Napok szervezői rendhagyó módon ezúttal a 7. kerület ikonikus szórakozóhelyeire invitálják meg az írókat, akik az érdeklődők gyűrűjében, bensőséges hangulatban ülhetnek asztalhoz.
A tervezett beszélgetéseket szakavatott moderátorok segítik, hiszen lehetősége lesz az olvasónak is megszólalni, ha felmerül benne az író munkásságával kapcsolatos kérdés vagy gondolat. A beszélgetés fő íve nem egy frissen megjelent kötet bemutatására épül, hanem az alkotási folyamatba kaphatunk betekintést. Megtudhatjuk például, hogy a szerző egy-egy regénye, novellája, esszéje milyen inspirációk hatására született, szüksége van-e egy képzeletbeli világ megteremtésére ahhoz, hogy alkotni tudjon, és könnyedén jár-kel-e a valóság és a fikció között. Természetesen kéznél lesz néhány könyv is, és talán még fel is olvas egy-egy művéből részletet, hogy ezzel az élménnyel is emlékezetesebb legyen a találkozás. És ha már a zsidónegyed kellős közepén találkozhatunk a kiváló művészekkel, megtudhatjuk azt is, számukra mit jelent ez a városrész, van-e kötődésük a kerülethez, és van-e személyes emlékük, vagy családi történetük az egykori gettó falain belüli életről.
Meghívott író: Molnár T. Eszter
Moderátor: Nyáry Luca
Irodalmi rendezvények a hétre – November 28-tól december 4-ig
Az eseményen három kortárs hazai írónő műveiből olvas fel a KVTársulat – elhangzik majd Kalapos Éva Veronika novellája, Karafiáth Orsolya regényrészlete és szemelvények Kiss Judit Ágnes új, hamarosan megjelenő regényéből. Ezt követően az írónőkkel és a társulat közreműködő színészeivel Veiszer Alinda beszélget.
A Ne bánts! összművészeti projekt fókuszában az elszenvedő, az áldozat áll. A társulat célja, hogy felhívja a figyelmet a problémára, és művészi eszközökkel „láthatóvá tegye” a titokban, zárt ajtók mögött történő lelki bántalmazást, hangot adjon a falakon belül maradó csöndes szenvedésnek, ugyanakkor kérdőre vonja a mindannyiunkban ott rejlő kívülállót, a „nem láttam, nem hallottam semmit”, „nem az én dolgom” hozzáállást, a néma környezetet. A projektet a valóság inspirálta.
Kovács Edward 1995-ben született Margittán. Verseit többek közt az Alföld és a Litera közölte, 2018-ban szerepelt a Szép versek antológiában, 2019-ben Kulter StART díjat nyert.
Az est során készülő, A másik éj munkacímű debüt kötetéből olvas fel.
„Mi lesz belőled?” – kérdezi Örkény István novellájának címe, ahogyan elhangzik az életben is unásig, pedig ez a kérdés, igazán komolyan véve, lehetne ennek a kötetnek a címe is. Milyen felnőni, szeretni, másként látni a világot, amikor már úgy hangzik a kérdés: mi lesz belőlem? Hogyan írtak erről száz éve? És hogyan most, a 21. században?
A Tízig aludni című antológiában huszonöt olyan történet szerepel, amelyet a szerzők még harmincöt éves koruk előtt írtak. Ciklusonként három kortárs és két „kortalan”, összesen tizenöt mai és tíz már klasszikussá vált szerző novellája szövődik össze a válogatásban.
Az első három ciklusban nő-férfi viszonyokról, anyákról, apákról és gyerekeikről, majd a negyedikben az emberek és az állatok kapcsolatáról szóló novellák olvashatók. Az utolsóban olyan történetek szerepelnek, amelyekből az derül ki, hogy „az élet nem igazságos”.
A novellákat a Szívlapát, a Lehetnék bárki és a Szevasz című antológiák szerkesztője, Péczely Dóra válogatta. A borító és az illusztrációk Jásdi Juli munkái, akinek rajzain az együttérzés mellett gyakran megcsillan a humor és az élet derűs szemlélete.
A kötet bemutatóján az antológia szerzőivel, szerkesztőjével és illusztrátorával Vincze Bence kultúraszervező, a Nyolc Ág Kultúraközvetítő Stúdió igazgatója, az f21.hu alapítója és művészeti vezetője fog beszélgetni.
A kötetet szerkesztette: Péczely Dóra
Illusztrálta: Jásdi Juli
Az antológia szerzői: Kemény Zsófi, Ádám Szilamér, Mécs Anna, Móricz Zsigmond, Örkény István, Moesko Péter, Harag Anita, Czakó Zsófia, Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső, György Alida, Csáth Géza, Gubis Éva, Tömörkény István, Biró Zsombor Aurél, Moskát Anita, Hajnóczy Péter, Mészöly Miklós, Vonnák Diána, Papp-Zakor Ilka, Fehér Boldizsár, Kovács Bálint, Galgóczi Erzsébet, Puskás Panni, Mikszáth Kálmán
Irodalmi rendezvények a hétre – November 28-tól december 4-ig
„Az az általános vélekedés a sikeres, tehetséges vagy éppen gazdag emberekkel szemben, hogy nekik csak megszületni volt nehéz, az élet a tenyerén hordozza őket, minden az ölükbe hullik, nekik minden könnyen megy… Mert ugye amíg nem járunk a másik cipőjében, nem éljük az életét, addig nem is tudjuk, hogy neki milyen lehet, nem tudjuk, milyen nehézségekkel, vívódásokkal kell szembenéznie annak, akinek látszólag csodálatos élete van.”
Egy kis faluból származó dadogós fiú, aki bebizonyította a nagyvilágnak, hogy igenis értékes és sikeres tud lenni egy tanár. Jocó bácsi – ahogy mindannyian ismerjük – nem kevés megpróbáltatáson ment át eddigi életében. Átélte, megharcolta a nehézségeket, és tanulságaikat beépítette pedagógiai módszereibe is, legyen szó veszteségekről, így vagy úgy megdolgozott traumákról, közösségi életről, szerelemről, beilleszkedési nehézségekről, függőségről, de akár az önismeret és önértékelés területéről – azaz mindenről, ami alakíthat bennünket.
Vidékről városba, onnan a rivaldafénybe – hosszú és küzdelmes út vitt a mai influenszerségig. De Jocó már kiskorában is elsősorban tanár akart lenni, és ezt meg is valósította. Új könyvében a saját történetein, kudarcain és sikerein keresztül tanít, ahogyan ő tud, nyíltan, őszintén, kendőzetlenül.
Irodalmi rendezvények a hétre – November 28-tól december 4-ig
József Attila élete végén rendszeresen járt pszichiáterhez. Hetente háromszor jelent meg Gyömrői Editnél, aki ilyenkor arra kérte, hogy próbálja meg – lehetőleg mindenféle kontroll nélkül – elmondani mindazt, amire éppen gondol. A szabad asszociációs technika a pszichiátriai analízis bevett módszere, ennek segítségével az orvos következtetni tud a páciens gondolkodásmódjára, tudatalatti félelmeire, gátlásaira. A költő tisztában volt ezzel a technikával, maga is érdeklődött a lélektan iránt, olvasta Freud műveit, melyek a 20. század elején szinte divatolvasmánnyá váltak. Hogy tisztázza saját magát, hogy megszabaduljon bűntudatától, 1936. májusában arra gondolt, hogy nem csak szóban, hanem írásban is használja a szabad asszociációk módszerét.
Erre a terápiára nem orvosa kérte, Gyömrői Edit ugyanis elvileg ellenezte az írásos terápiát.
Egy intim vallomás és egy csodálatos utazás a lélek legbelseje felé, rengeteg verssel Sütő András előadásában.
Irodalmi rendezvények a hétre – November 28-tól december 4-ig
Bukta Imre festményeiből és installációiból nyílt nagyszabású kiállítás vasárnap a Godot Kortárs Művészeti Intézetben. A Műveljük kertjeinket! című tárlat kivételes képzőművészeti eseménynek ígérkezik. A tematikus tárlat, melynek vezérfonala a vidéken alkotó ember esztétikai, szociális és erkölcsi viszonyulása, hat különálló egységből épül fel.
Ahogy Földényi F. László írja Bukta Imre Nálunk, vidéken című kiállításához készült könyvben, a festő alkotói viszonyai mindig kettős képet mutatnak. Az azonosulás és a távolságtartás közötti feszültség Bukta művészetére jellemzően a természetábrázolásában is fontos szerepet kap. Ugyanúgy a kettősség másik vonatkozására mutat rá Jerger Krisztina. A festőt személyesen is jól ismerő művészettörténész a naivitás és az ősi bölcsesség szembenállását hangsúlyozza az alkotó művei kapcsán, amelyek mégis egymás mellé kerülnek.
Godot Kortárs Művészeti Intézet – BUKTA IMRE: Műveljük kertjeinket! Szabó Benedek felvétele.
Az ilyen szembenállások kísérik végig a nézőt a mostani kiállításon is. A vidék jellemző tárgyait – a sparheltet, vájlingot, drótkerítést – Bukta átemeli eredeti közegükből, és egy új helyszínen, újfajta kontextusban jeleníti meg. Ezzel jól láthatóvá válik mindaz, amit az alkotó a vidékről, illetve az ő falujáról, Mezőszemeréről gondol és érez. Egy – ki tudja miért – pusztulásra ítélt, elhagyott, senkinek sem kellő világot érzékeltet ezzel, pedig ez a világ egykor fontos értékek hordozója volt. Ezek az értékek persze nem tűntek el teljesen, de a tendencia jól láthatóvá válik az installációkon, festményeken.
Ez az általános lerontottság azonban nem csak az épített környezet ábrázolásánál jelenik meg. Bukta képein a növények, a fák, az állatok, de az ember is ennek az áldozata. Ami így láthatóvá válik, egyfajta mementója lesz egy régen más fényben álló vidéknek. Ez a gondolat igen nyomasztóan hathat, ám ez a művész interpretációjában mégis szépséget kap. Sajátos szépség ez, kimondottan a föntebbi tényezőket ismerve, ám ennél többről szól Bukta művészete.
Godot Kortárs Művészeti Intézet – BUKTA IMRE: Műveljük kertjeinket! Szabó Benedek felvétele.
Bukta Imre és jegenyefák
A kiállítás egyik első, s egyben legszembetűnőbb terében plafon felé állított láncfűrészek kerültek. Ezeket elölről, a néző felől hideg színű autófényszórók világítják meg, így a láncfűrészek árnyéka a falra vetül. Ezek az egymás mellé állított árnyak egy jegenyesor képét rajzolják ki, ami Bukta egyik igen kedvelt képi eleme. A vékony szárú, felfelé törő fák a különböző festmények kompozíciójában meghatározó szereppel bírnak, s szinte az alkotó védjegyévé váltak. Számos képen eltérő módon helyezkednek el ezek a fák. Van, ahol az előtér része, máshol a látóhatár utolsó eleme, így a közelség és távolság két dimenziójának is fontos tárgyai lehetnek.
Godot Kortárs Művészeti Intézet – BUKTA IMRE: Műveljük kertjeinket! Szabó Benedek felvétele.
A véges és határtalan érzete a kiállított festmények elidegeníthetetlen sajátja. Ez az érzület Bukta egy korábbi, Másik Magyarország címmel megjelent kiállításában is erősen jelen volt. Egyfajta művészetszervező erő ez, ami áthatja az alkotó műveit, a kompozíciók, a színek, az installációk mindegyike e felé az erő felé gravitál. Ezen keresztül válnak megfoghatóvá az alkotó problémacsoportjai, a kereszténység, a Krisztus-keresés, amelyeket vallási motívumok – Szűz Máriát ábrázoló szobor, vagy a Biblia – artikulálnak mind az installációk, mind a festmények esetében.
Élet a periférián
Egy másik problémakört mutatnak be a tárlatnak egyik termében látható képek. A romantika a legjobb üzlet? címet kapta az a tematika, amely középpontjában a periférikussá váló értékrendszerek legfontosabb elemei állnak. A vidékiség átalakulása, a hagyományos falusi élet lassú, de mégis megállíthatatlan elsilányosodása olyan veszteséget jelentenek, amelyek felett nem lehet szó nélkül elmenni. Ez azonban itt keserédes képi humorral kerülnek elő, s talán éppen ez a fajta leképzés mutatja meg legpontosabban a folyamat valódi természetét.
Godot Kortárs Művészeti Intézet – BUKTA IMRE: Műveljük kertjeinket! Szabó Benedek felvétele.
Az öreg művész
Ezeken az általános problematikákon felül – amelyeket Bukta már régóta keres és alkot meg – megjelenik egy egészen személyes vonal is. A kiállítás egyik emeleti termében egy vidéki nyugdíjasklub bálterme látható. A Megöregszünk mind? című tematikus egység egyfajta installációs elem, a falon diszkófények futnak és autógumiból készült díszek lógnak – amelyek azonban nem a művész alkotásai, egy mezőszemerei nyugdíjasklubból valók. A faasztalok üres vizespoharai előtt bábuk – az ünneplők – ülnek, ezek jelenítik meg azt, hogy az alkotó világában mi vár a vidéki emberre nyugdíjas korában.
A Nyugdíjasklub – Imi 70 című önreflexív installáció a tradicionális vidéki kultúra teljes eltűnését mutatja meg, azonban itt sem a tragédia lesz a legfőbb vonal. Az abszurd helyzet humora ugyanis más megvilágításban mutatja meg a vidék sajátos helyzetét, mint amiben az ilyen súlyú jelenségek általában láthatók. Ezzel az elsőre meghökkentőnek látszó, mégis lényegre törő megfogalmazással pontos képet fest egy nagyobb figyelmet igénylő problémáról.
Godot Kortárs Művészeti Intézet – BUKTA IMRE: Műveljük kertjeinket! Szabó Benedek felvétele.
Otthon, édes otthon?
Az otthon kérdésköre hasonlóan személyes indíttatásból kerülhetett Bukta témái közé. Az otthon természete – ahogy a művész misztikus világa is – párhuzamosan álló jelenségekből építkezik. Egy otthonhoz ugyanis kétféle módon lehet kötődni. Adott a fizikai világhoz, mint otthonhoz való kötődés, amikor földhöz, kerthez, tárgyakhoz alakítunk ki személyes viszonyt. Kötődhetünk ugyanakkor a kultúránkhoz, szokásainkhoz, hagyományainkhoz is. Ha a két, egymás mellett működő otthon egyszerre lehet sajátunk, kivételes helyzetben vagyunk, ám ez sokszor csak áhított állapot. A Hogyan válik emberekké az otthon? című egység ezt a témakört öleli fel, és mutatja be egy személyes alkotói világon keresztül.
Elveszett értékek Bukta Imre vidékén
A kiállítás egyik fő vezérvonala a vidéki élet esztétikai, szociális, s másik aspektusban vallási, etikai vonzata, a tematikus egységek ezeket tárják a néző elé. Egészen sokféle alkotások, festmények és installációk dolgozzák fel ezt a kérdéskört, így rendkívül sokszínű megvilágítást is láthatunk. A fő téma sokszor mégis az értékvesztettség állapota lesz és annak további vonzatai, a környezet romlása, az erkölcsök hanyatlása, s mindezek mellett az egyik legfontosabb közlésréteg, a szakrális jelenségekhez való ősi viszony elvesztése.
Godot Kortárs Művészeti Intézet – BUKTA IMRE: Műveljük kertjeinket! Szabó Benedek felvétele.
Az egész tárlat egy heterogén művészeti élményt ad, ám az alkotó világa következetesen végigkíséri a nézőt a legkülönbözőbb egységeken és installációkon. A nagyobb részeket több helyen apróbb videóboxok tagolják, amelyek néhány perces, állva is kényelmesen megnézhető felvételeket vetítenek. A felvételeken olyan alkotók szólalnak meg, mint a Kossuth-díjas író, Krasznahorkai László, vagy a Széchenyi-díjas művészettörténész, Keserü Katalin. A videókban előkerül a művészi univerzum működési szabályrendszereinek témája, illetve a hit alapvető fontossága – amely nem csak a vidéki élet meghatározója. Korniss Péter, a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett fotóművész a művészet és az időskor kapcsolatáról beszél, ami nála is olyan személyes hangnemet kap, mint Bukta művészetében.
Godot Kortárs Művészeti Intézet – BUKTA IMRE: Műveljük kertjeinket! Szabó Benedek felvétele.
Az elmúlt tíz év legnagyobb volumenű s nagy érdeklődésre számot tartó kiállításának egyik legfigyelemreméltóbb eleme a Kifordított ház. Ez az installáció a Műcsarnokban 2012. novemberében felállított eredeti újragondolt verziója, amely szintén egy házat formált. Ennek a háznak négy homlokzata volt, amely négy vidéki ház-archetípust rajzolt ki. Így kerülhetett egymás mellé – pontosabban egyazon épületbe – a vidéki vállalkozó, aki kétes ízlésről tanúskodó otthonából néz ki, és a szegényes putri lakója, aki a házát mindenféle hulladékból tákolhatta össze.
A mostani kiállítás háza bizonyos szempontból ennek az alkotásnak az ellenkezője. Itt egy házba leshetünk be, amelynek ablakain át mégis az udvart láthatjuk, ahol gyerekek játszanak, kutya jár körbe, vagy a kiállítás alkotója tevékenykedik valamit. A kifordított házból kívülre kerültek a bútorok, a konyha berendezései, az asztalok, vagy a szoba szekrényei – amelyek önálló installációként is működnek. Az átformált világ egy új szabályrendszerben mutatja meg a nagyon is létező, de az installációban mégis idegenné váló világot.
Godot Kortárs Művészeti Intézet – BUKTA IMRE: Műveljük kertjeinket! Szabó Benedek felvétele.
Bukta Imre egész életművére igaz, hogy művészete első látásra az absztrakt jegyeit hordozza, ám valójában mégsem az, legalábbis a magja biztosan nem lehet az. Bukta minden alkotása egy közvetlen tapasztalatból építkezik, az absztraktum már csak erre rakódik rá, mint egy új jelentéshordozó réteg. De ennek előfeltétele a tapasztalt látvány és a primer élmény, hiszen ez adja meg azt a tapasztalatot, ami nélkül a hiteles ábrázolás lehetetlen volna.
Bukta Imre Műveljük kertjeinket! című kiállítása 2022. november 27-től 2023. április 30-ig megtekinthető a Godot Művészeti Intézetben
Kiemelt kép: Godot Kortárs Művészeti Intézet – BUKTA IMRE: Műveljük kertjeinket!
Szabó Benedek felvétele.
A november 28-i hétre is színes programcsokrot ajánlunk társadalmi ügyekkel és kérdésekkel foglalkozó eseményekből. A héten szó lesz többek között arról, hogyan lesz valaki feminista, a 𝐁𝐚́𝐳𝐢𝐬 𝐊𝐨̈𝐧𝐲𝐯𝐞𝐤 első három kötetéről és Magyarország globális ellátóláncoknak való kitettségéről is.
11.29. | Különbözhet-e a politikai ellenzék a magyar társadalom állapotától?
Forrás: Új Egyenlőség Facebook-oldala
A Friedrich Ebert Stiftung Budapest és az Új Egyenlőség magazin 2022. évi közbeszélgetés-sorozatának őszi rendezvényein az elmúlt hónapokban a világban és hazánkban bekövetkezett politikai, gazdasági változások szolgáltak témaként. Az ősz harmadik pódiumbeszélgetését 2022. november 29-én 18.00 órakor az Aranytíz Kultúrházban tartják (Budapest, V. Arany J.u. 10.), melynek témája: különbözhet-e a politikai ellenzék a magyar társadalom állapotától?
12.30. | „NEM egyenlő – Nemi alapú egyenlőtlenségek Magyarországon” – kötetbemutató beszélgetés
Forrás: Az esemény Facebook-oldala
Hogyan élik meg a női mivoltukat a látássérült nők? Hogyan jelennek meg a nemi szerepek a politikai közbeszédben? És a gyereknevelés során? Hogyan reagálnak az apák lányuk menstruációjára? Milyen attitűdöket látunk a szexuális és a szülészeti erőszakkal kapcsolatban a mai Magyarországon? Hogyan lesz valaki feminista? Többek között ilyen kérdésekre keresi a választ a kötet, amely bemutatja a legfrissebb hazai kutatásokat a nemi egyenlőtlenség különböző területeiről. Legyen szó politikai közbeszédről vagy előítéletekről, empátiáról vagy neoliberális kapitalizmusról, azonos nemű párkapcsolatokról vagy hagyományos férfiasságról, a nők és férfiak közötti társadalmi viszonyrendszer lenyomata mindenhol megjelenik. A kötet ezeknek a nyomoknak a feltárásában segíti az olvasót.
12.01. | Politikai Analizátor – Öt politológus, egy könyv – Ivan Krasztev, Stephen Holmes: A fény kialszik
Forrás: Írók Boltja
Folytatódik az IDEA Intézet és a Méltányosság Politikaelemző Központ közös sorozata, melynek keretében kéthavonta öt politológus beszélget az elmúlt években megjelenő, fontos, a mindennapi gondolkodásra is relevánsan ható politikatudományi könyvekről. A cél a politika és a politikatudomány szemléletmódjának, elemzési lehetőségeinek újszerű bemutatása, továbbá a politikatudomány elhatárolása a kommentártól vagy a pártos állásfoglalástól. Az egyes alkalmak során az elmélet és a politikai cselekvés közötti kapcsolatot erősítve a politika komplexebb „olvasására”, de egyúttal fogyasztóbarát megismerésére tesznek kísérletet a meghívott vendégek.
December 1-jén az öt politológus Ivan Krasztev és Stephen Holmes A fény kialszik – A liberális demokrácia válságáról c. munkáját és a kortárs demokráciák krízisét tárgyalja.
Bourdieu a 20. századi szociológia központi figurája. Életművének egyediségét a társadalomelméleti innováció, a módszertani szempontból szerteágazó empirikus kutatások és az azok tétjét kijelölő hatalomkritikai él adja. Nem csoda, hogy antropológusok, struktúrakutatók, történészek generációira gyakorolt meghatározó hatást itthon és világszerte egyaránt.
A konferencia arra tesz kísérletet, hogy megvizsgálja 20 év távlatából, hogyan él tovább Bourdieu. Mik azok a területek, ahol Bourdieu belátásai továbbra is alapvető iránymutatásként szolgálnak; mik a legfontosabb kritikai meglátások elméletével kapcsolatban; a kortárs szociológia milyen irányba gondolja tovább annak elemeit?
12.02. | Hiány a bőség társadalmában (kerekasztal)
Forrás: Ökopolitika Facebook-oldala
A két évvel ezelőtti március brutálisan tárta elénk a globális ellátóláncok sérülékenységét. Az áruhiány és a nyersanyaghiány fogalma újra része lett a közbeszédnek. Magyarország különösen kitett a globális ellátóláncoknak. Lehetne ez másként? Kisebb kitettség, kisebb infláció?
12.03. | Bántalmazó, áldozat, szemlélő, védelmező – A bullyinghoz kapcsolódó szereprendszer
Forrás: Közünk van hozzá Facebook-oldala
Hogyan alakulnak ki a bullyinggal kapcsolatos szerepek és hogyan lehet kilépni belőlük?
Mi állhat a bántalmazó viselkedés hátterében? Miért nem lépek közbe? Jogos és nem jogos kifogások. Hogyan segítsük a gyermekek szemlélőkből védelmezőkké válását?
Hogyan segíthetek a gyermeknek, ha áldozat szerepbe került?
Többek között ezekre a kérdésekre keresik közösen a választ a résztvevők, illetve a pedagógusok tapasztalataira és igényeire építve összegyűjtik és kipróbálnak olyan, a gyakorlatban működő eszközöket és módszereket, amelyekkel felfegyverkezve a hétköznapokban magabiztosabban reagálhatnak ezekre az összetett és érzékeny helyzetekre.
Idén ősszel elindult a Bázis Könyvek. Ennek örömére szervez az Open Books egy estét a Gólyában, hogy a sorozat első három kötetéről beszélgethessenek a résztvevők, amelyeket koncert és DJ-szettek követnek.
Guy Debord: A spektákulum társadalma és Kommentárok a spektákulum társadalmához – Erhardt Miklós intermédia művész, a kötet fordítója és Sipos Balázs irodalmár, a kötet szerkesztője beszélgetnek
Erik Olin Wright: Hogyan legyünk antikapitalisták a 21. században – Csepregi Dávid és Schultz Nóra, a Belépési Küszöb podcast házigazdái beszélgetnek
George Orwell: Miért írok? – Déri Ákos a sorozat szerkesztője és Fehér Renátó költő, író beszélgetnek
December 17-én a Pagony Kiadó 2022-es Rajzolj nekem! jótékonysági eseménye az iskolai könyvtárakat támogatja a Könyvtárostanárok Egyesületével karöltve.
Kérj egyedi illusztrációt kedvenc illusztrátoraidtól karácsonyra, és segíts!
Neked ajándék – egy iskolai könyvtárnak segítség!
Az ötletadó házigazda, Dániel András mellett Agócs Írisz, Horváth Ildi, Kőszeghy Csilla, Pásztohy Panka, Metzing Eszter, Baranyai (b) András és Rátkai Kornél készítenek egyedi, névre szóló rajzokat. Idén a támogatásból befolyt összegből a Pagony Kiadó az iskolai könyvtárakat segíti a Könyvtárostanárok Egyesületével együtt. Az eseményen elkészült rajz karácsonyi ajándéknak is kiváló, és emellett nagy segítséget jelent sok iskolának, tanárnak, gyereknek.
A gyerekekhez és irodalomhoz egyaránt közel álló Pagony Kiadó még 2016-ban, Dániel András ötlete nyomán indította el a Rajzolj nekem! eseményt, hogy a maga eszközeivel segíthessen minden rászoruló, hátrányos helyzetben élő gyereknek és intézménynek, hogy megfelelő könyvhöz, játékhoz, tudáshoz és ismerethez jussanak. A népszerű illusztrátorok bevonásával megrendezett rajzolós eseményen a résztvevőknek évek óta lehetőségük van egyéni rajzot kérni kedvenc illusztrátoraiktól, és ezzel egy jó ügyet támogatva segíteni akár a kistérségi könyvtárak működését, akár a rászoruló gyerekeket.
Az iskolai könyvtár az a hely, ahol a 21. század fiataljai biztosan találkozhatnak könyvekkel. Éppen ezért alapvetően fontos, hogy a könyvtárak friss és a diákok számára izgalmas, vonzó állománnyal rendelkezzenek, amiért megéri a könyvtárba bemenni. A jelenlegi finanszírozási helyzetben kiszámíthatatlan, hogy az állami fenntartású iskolák könyvtárai mikor és mekkora összeghez jutnak, emellett vannak olyan iskolai könyvtárak, amelyek évek óta kívül estek a láthatáron, azaz semmi esélyük nincs, hogy könyvtárukat friss és kortárs gyerek- és ifjúsági irodalommal bővítsék.
A Könyvtárostanárok Egyesülete 2021-ben ünnepelte önálló egyesületté válásának 25. évfordulóját. Az elmúlt években az iskolai könyvtárak folyamatosan romló feltételeit a KTE körülbelül 140 tagjával, az érdeklődők számára évente kétszer megrendezett szakmai nappal, színvonalas, a szakmai fejlődést segítő könyvek kiadásával és pályázatokkal igyekszik kompenzálni, de nem oldja meg a könyvtárak évtizedek óta megszűnt támogatását.
Az idei Rajzolj nekem! eseménnyel arra is szeretnék felhívni a figyelmet, hogy vannak kiadók, szervezetek, melyek igyekeznek lépéseket tenni az iskolai könyvtárak fejlesztéséért. Ezért rajzol nyolc illusztrátor december 17-én szombaton a nemrég nyílt Pagony Cafe – Dió kávézóban. A Bakáts Pagony mellett található különleges kávézóban az eseményre előre regisztráltak személyesen, személyre szabottan kérhetnek a kiválasztott illusztrátortól rajzot, amit ott, csak nekik rajzolnak meg.
A támogatás minimális összege A5-ös méretű egyedi grafika esetén: 8500 Ft
A támogatást kizárólag készpénzben lehet majd a helyszínen kifizetni.
Az eseményre regisztráció szükséges, ezt ide kattintva lehet megtenni.
Illusztrátorok, akik részt vesznek a Rajzolj nekem! jótékonysági akcióján, és december 17-én megrendelésre rajzolnak – helyben, azonnal:
Délelőtt 10 és 13 óra között
Baranyai (b) András sokoldalú illusztrátor, képzőművész, festőművész, aki minden korosztálynak alkot, a legismertebb hazai grafikusok egyike. Rajzolt tankönyvet, reklámot, plakátokat itthon és külföldön egyaránt. Számtalan gyerekkönyvet illusztrált jellegzetes vektoros, számítógépes rajzaival, hatalmas része van a kétezres évek magyar illusztrációjának megújításában. Pár vonallal, geggel korunk társadalmának, emberének lényegét tudja humorosan és lényeglátóan elkapni. A Hubby Díjas illusztrátor rajzaival többek között a Csoda és Kósza, az Amíg utazunk, Az irodalom visszavág sorozatok lapjain vagy Szabó Borbála Most én olvasok! könyveiben találkozhatunk.
Dániel András IBBY-, Hubby- és Szép Magyar Könyv-díjas író, illusztrátor, a Rajzolj nekem! ötletgazdája – ha az ő könyveire gondolunk, elsőként a meglepetés szó jut az eszünkbe, legyen szó a már 19 kötetes kufli sorozatról, Kicsibácsiékról vagy A nyúlformájú kutyáról! Nem kedveli a bejárt utakat, szóban és képben is mindig a szokatlant, az újdonságokat keresi, ahogy Jaj, ne már! – mondta a hal című legújabb kötetében is láthatjuk.
„Évek óta csodálatos élmény az olvasókkal együtt részt venni ezen az adventi akción. Bízom benne, hogy az idei Rajzolj nekem! is nagyon sikeres lesz, és sok-sok könyvvel tudjuk meglepni az iskolai könyvtárakat, rajtuk keresztül pedig a gyerekeket. Legyen ez nekik a mi közös karácsonyi meglepetésünk!”
Horváth Ildi grafikus, illusztrátor, a Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett, tagja a Fiatal Iparművészek Stúdiójának. Munkái egyéni és csoportos kiállításokon is szerepeltek, és számos díjat nyertek el, például Szép Magyar Könyv díjat. Ínycsiklandozó rajzaival Kalas Györgyi Sandwich grófja és a nápolyi pizza és Pavlova kisasszony és a dobostorta c. köteteiben találkozhatunk a Pagonynál, az állatok szerelmesei pedig megtalálhatják kedvenceiket a Tacskó, vizsla és a többiek című kötetben, amit ő maga írt. De ő rajzolta Igaz Dóra Most én olvasok! sorozatát is. Benedek Elek, Lackfi János, Mészöly Ágnes köteteiben is megtalálhatók gyönyörű képei.
Metzing Eszter 2018-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. Az autonóm művészeti tevékenysége mellett néhány éve szabadúszó illusztrátorként dolgozik – azóta kettévált a munkássága: „az emlékezés pszichológiájával, a tudat és tudatalatti kapcsolatával, a gyermekkori, múltbeli emlékek életünkre gyakorolt behatásainak megfigyelésével foglalkozom képzőművészeti tevékenységem során.” A Göröngyös Úti Iskola sorozat kapcsán vált ismertté, a Pagonynál többek között Kerékgyártó István és Révész Emese köteteit illusztrálta.
Délután 14 és 17 óra között
Agócs Írisz illusztrációi a jellegzetes akvarell technikának köszönhetően jól felismerhetők. Készített már illusztrációt Berg Judit, Varró Dani, Tandori Dezső és Shona Innes szövegeihez is. Munkáit nemcsak a hazai közönség ismeri, rendszeresen dolgozik külföldi könyvkiadóknak is, emellett saját könyveket is ír, a Rajzolj egy krumplit! ötödik része Az Év Leginnovatívabb Könyve lett. Legújabb kötete a Mici megmenti a világot sorozatból a Tekla madarai.
„Rajzolni vélhetően tényleg a világ egyik legjobb dolga. Ha valaki örül annak, hogy én rajzolok neki, ő pedig cserében támogat egy olyan jó ügyet, ahol még több jó könyv kerül gyerekek kezében, az egy kis csoda. Csodának részese lenni elég jó érzés, ezért van, hogy a Rajzolj nekem! program kiemelten a kedvencem az összes rajzolós, közönségtalálkozós események közül.”
Kőszeghy Csilla a Képzőművészeti Egyetemen és Angliában végezte tanulmányait, írt és rajzolt képeskönyvsorozatot, illusztrált meseregényt, tankönyvet, múzeumi kiadványokat, magazint, dolgozott a BBC-nek oktató rajzfilmsorozaton. Az illusztrálás mellett kreatív foglalkozásokat is vezet. A Pagonyban legtöbben Berg Judit népszerű Két kis dínó sorozatának és Vadadi Adrienn Kockacukor lovassuli köteteinek képeiről ismeritek. A kicsiknek szól saját Bumburi sorozata.
Pásztohy Panka a MOME animáció szakán végzett. Kedves, szerethető rajzai immár 15 éve a legkisebbek kedvencei. Ő maga írja és rajzolja a Pitypang és Lili sorozatot, de sokan ismerik Vadadi Adrienn Ovis mesék című sorozatához készült képeiről is. Többszörös Arany Könyv díjas szerző. „Színes festéktubusok, vásznak és ecsetek között nőttem fel” – vallja magáról – „Számomra teljesen természetes volt, hogy az alkotás nyújtotta szabadsággal felvértezve élem az életemet, fejezem ki magam.”
Rátkai Kornél a grafikai tervezés felől érkezett az illusztráció világába. 2015-ben kezdett gyerekkönyveket illusztrálni, és könyveivel rögtön belopta magát a közönség szívébe. Rajzaival a népszerű 25 szelfi történelmi sorozatban találkozhatunk, valamint ő illusztrálta a Pagonynál Wéber Anikó Marci sorozatát és Czernák Eszter Sárkányovi sorozatát is.
Rajzolj nekem – és az iskolai könyvtáraknak!
Időpont: 2022. december 17. szombat 10–17 óráig
Helyszín: Pagony Cafe – Dió, a Bakást Pagony mellett (1094, Budapest, Bakáts tér 8.)
1899-ben járunk. Maura Franklin (Emily Beecham) a Kerberos nevű utasszállító hajó első osztályának utasa, és átszelni készül az Atlanti óceánt, hogy új életet kezdjen New Yorkban. Egy ilyen történetben valószínűleg az lenne a legnagyobb csavar, ha az óceánnak kiszolgáltatott, hermetikusan összezárt, többféle társadalmi rétegből és eltérő nemzetiségekből álló utasközösségben semmilyen konfliktus nem bontakozna ki, és a hajó zavartalanul érne célba, de valószínűleg nem árulok el nagy titkot azzal, hogy itt nem kell ilyesmitől tartani. Már csak az se jó ómen, hogy egy ugyanilyen utasszállító hajó, a Prometheus négy hónappal a cselekmény kezdete előtt nyomtalanul eltűnt, ráadásul erősen gyanítható, hogy a saját mentális épségét megkérdőjelező, furcsa és zárkózott Maura valamilyen módon kapcsolódik a történtekhez.
Az 1899-et jegyző író-rendező páros, Jantje Friese és Baran bo Odar neve a Dark című sorozat kapcsán lehet ismerős, ami a Netflix első német nyelvű fejlesztéseként fantasztikus nemzetközi sikereket ért el, mindemellett pedig szerintem is minden idők egyik legjobb sorozata. A Dark nagyszerűsége abban rejlett, hogy egy borzasztóan egyszerű sci-fi toposzból remek drámai érzékkel bontotta ki az emberi tényezőt; a sok karaktert mozgató történetben három évadon át figyelhettük, ahogyan a jót akaró, vagy legalábbis érthető motivációkkal rendelkező szereplők azáltal tartanak fent egy mindenki számára fájdalmas öngerjesztő kört, hogy a saját személyiségük és annak korlátai szerint cselekszenek. Bár a Dark egyértelműen sci-fi volt, legtöbbször maguk a sci-fi elemek lógtak ki a legjobban belőle, ezekkel azonban a gyakran bizonytalan felvezetések után mindig tudtak kezdeni valamit az alkotók, és a maga módján izgalmas feszültséget teremtett, hogy a néző valóban nem tudhatta, mire számíthat.
Az alkotók remekül játszottak emellett a klisékkel is; volt, amibe páros lábbal álltak bele, míg más esetekben évadokon keresztül vezettek minket félre, sejtettek bizonyos dolgokat, hogy aztán teljesen más irányba vigyék a történetet. Az internet világában, ahol a fogyasztók jelentős része napok vagy hetek leforgása alatt darálja le bármelyik sorozat bármennyi részét, pont valami ilyesmire van szükség ahhoz, hogy ki lehessen építeni egy stabil követői bázist.
A tévézés hőskorában alkalmazott cliffhangerek helyett (ami azt jelenti, hogy az epizódok végén történnie kell valami váratlannak, hogy a néző a következő héten is odakapcsoljon az újabb epizódra), felértékelődött az átívelő rejtélyek és az újranézési potenciált növelő, a különösen elkötelezett nézőknek szóló kikacsintások, az úgynevezett easter eggek szerepe, amik egyszerre adnak személyes többletjelentést, és teremtenek platformot arra, hogy a sorozatnézés közösségi élménnyé válhasson. Ezek természetesen már a streamingkorszak előtt is gyakran használt tévés fogások voltak, de a megtekintett órák alapján rangsoroló, az új előfizetőket hozó projekteket kereső Netflixen létfontosságúak lehetnek az életben maradáshoz.
Az 1899 egészen biztosan nem született volna meg a Dark nélkül. Már csak azért sem, mert egy átlagos sorozathoz képest drága volt, mondjuk megjegyezném, hogy a Stranger Things vagy A korona gyártási költségeinek a közelébe sem ért. A sorozattal együtt kiadott werkfilmből egyébként kiderül, hogy a készítők produkciós cége meg tudta vásárolni a Volume technológiát, amit azelőtt csak egy sorozat (The Mandalorian) forgatásához használtak, így talán nem meglepő, hogy a képi világ kifogástalan. Mind a hajó belsejének klausztrofób hangulata, mind pedig az óceán és az egyéb felbukkanó terek mássága remekül átjön, valóban élőnek tűnik a karakterek környezete. Valószínűleg egyébként ezzel költséghatékonyabbak is lehettek, mintha külső helyszíneken forgattak volna, de ennek elsősorban nem anyagi megfontolás, hanem a COVID-járvány volt az oka.
A sorozat egyik fontos alapköve a multikulturális szereplőgárda (forrás: TMDb.com)
A másik, sokkal nyomósabb indok, amiért nem hiszem, hogy a rendkívüli kreatív bizalom nélkül elindulhatott volna ez a sorozat, az az alapfelütés. A Titanicot, a Bermuda-háromszöget vagy Bolygó Hollandit megidéző asszociációkon felül a nyitó képkockákban és promóciós anyagokban felbukkanó háromszög- illetve piramismotívum nem túl erős, és talán mindennél többet elmond, hogy a megjelenés hetét beárnyékolta egy plágiumbotrány is. Pár nappal azután, hogy a sorozat felkerült a Netflixre, Mary Cagnin képregényrajzoló nagy port kavart a Twitteren, amikor kijelentette, hogy az 1899 bizonyos elemei megszólalásig hasonlítanak a Black Silence című képregényére, amiben ugyanilyen piramisok és pupillákban felbukkanó háromszögek szerepelnek.
Lezáratlan jogi vitákban abszolút nem tisztem véleményt nyilvánítani, de könnyű elképzelni, hogy egyik érintett fél sem az eredeti birtokosa az ötletnek, már csak azért sem, mert például tizenhároméves koromban én is rajzolgattam figurákat, amiknek háromszög volt a pupillájuk helyén, és nem hiszem, hogy ezzel egyedül lettem volna.
A klisé nem lenne probléma, hiszen, mint ahogy fentebb említettem, Jantje Friese és Baran bo Odar különösen tehetségesen tudja kezelni a toposzokat, az viszont már gond, hogy az első másfél-két részben ezeknél sokkal többet nem kapunk. A szereplők bemutatása és a párbeszédek nyögvenyelősek, az interakciók erőltetettnek tűnnek. A nézőnek folyton olyan érzése lehet, hogy figyelnie kellene, mert valószínűleg éppen valami fontos hangzik el, de amíg ezt a figyelmet nem nyerik el valamivel, addig képtelen lesz rá. Külön nehézség volt, hogy a sorozatot több nyelven forgatták, így egyébként is bonyolultabb lehetett összehangolni a színészeket a stábbal, azonban általában nem a színészi játék, hanem a forgatókönyv érződik száraznak. A Dark elején is észlelhető volt az okosnak mondott sorozatokra jellemző lassúság, bár ott talán több horog és írói ígéret sejlett fel az első részben. Az 1899 első másfél-két epizódját, ember legyen a talpán, aki őszintén élvezni tudja, és ez sokszor a túlzottan teátrális jelenetek, lapos dialógusok és nehézkes karakterdinamikák miatt van így.
Feltételezem, hogy fontos eleme a sorozatnak Maura és a Darkból is ismerős Andreas Pietschmann által alakított Eyk kapitány dinamikája, kettejük jeleneteinél viszont sokszor inkább olyan érzésem volt, mintha valami sima kosztümös drámát néztem volna. Majdnem minden karakter misztikus és távolságtartó, ez azonban drámai feszültség helyett inkább zavart szül. Az évad későbbi szakaszaiban sem kapunk a Darkhoz hasonló, erős személyiségeket, talán egy karaktert leszámítva, aki képes volt valódi érzelmi töltetet vinni a történetbe. Az utasok közül kiemelendőek a papként és annak ficsúr bátyjaként pózoló szeretők, Ramiro és Ángel, illetve a harmadosztályon utazó dán család erősen diszfunkcionális matronája, Iben, aki meg van győződve arról, hogy kommunikál Istennel. Az ő karaktereikben látok némi fantáziát, azonban úgy érzem, hogy sokkal több térre lett volna szükségük ahhoz, hogy igazi meglepetéseket okozzanak.
Kapunk viszont emellé egy teljesen kiszámíthatatlan sci-fi (vagy inkább sci-fantasy) világot, aminek a sorozat egyelőre egyáltalán nem fektette le a szabályait. Ez a nem konvencionális megközelítés borzasztóan frusztrálóvá teheti a befogadást, sőt, az első évad egy pontján szerintem majdnem minden néző fejében meg fog fordulni a gondolat, hogy olyan, mintha a készítőknek fogalma se lenne arról, mit csinálnak. A szezon vége felé elkezdett kitisztulni a kép, és egyre inkább az lett a benyomásom, hogy amíg a Darknál a világ szabályai egyszerűek voltak, és a karakterek személyisége abban mutatkozott meg, ahogyan ezeket a szabályokat kezelték, addig az 1899 esetében a világ szabályai azért bonyolultak, mert a szabályok maguk is a karakterek reflexiói. Amíg a Dark esetében a fő konfliktust az okozta, hogy többféle személyiség került hasonló helyzetbe, ezáltal közvetetten a saját transzgenerációs traumáikat idézték elő, addig az 1899-ben egy személyiség állhat a középpontban, és a többi karakterhez is az lehet a kulcs, ahogyan ennek a karakternek a világa formálja az életüket. Amennyiben ezt a szálat viszik tovább, abban rengeteg lehetőség és hatalmas írói kihívás lehet.
Fontos még az utazás motívuma, főleg, mert ez az egyetlen olyan elem a történetben, amit az első évad alapján magabiztosan meg lehetne ragadni. Az első epizódokban különösen a menekülés kontextusában jelenik meg mindez, azonban a későbbiekben újra is értelmeződik. Fontos kérdés lehet, hogy a sorozatban mit jelenthet a megérkezés, illetve talán az árulja el a legtöbbet a főszereplőről, Mauráról is, ahogyan ehhez a motívumhoz viszonyul.
Az összes epizód végignézése után újra belekezdtem az első részekbe, amik a később felfedett információkkal valóban értelmezhetőek lettek, szemben a korábban észlelt, üres titokzatoskodással. Érdemes tudni, hogy az alkotópáros minden sorozata cselekményét előre felépíti, és a forgatókönyvírás régi iskolás szabályai szerint mindig három évaddal számolnak, így tettek az 1899 esetében is. Jelenleg is arra várnak, hogy a Netflix berendeli-e a további két évadot, de szerintem senkinek nem mondok újdonságot azzal, hogy ebben bízni nem, legfeljebb csak bizakodni lehet, hiszen a streamingóriás első évados újoncai igen ritkán jutnak egy-két évadnál tovább. Nyolc epizóddal viszont az 1899 még távolról sincs kész, hiszen rengeteg kérdését nem válaszolta meg.
Számomra az 1899 egyelőre Schrödinger jó sorozata. Az első évad második fele nagyon erős lett, a folytatás nélkül, önmagában viszont nem értelmezhető. Az irány, amit felvázoltak, ugyanolyan valószínűséggel vezethet a Darkhoz hasonló, hektikusan zseniális, vagy zsáner szempontból azt is túlszárnyaló, karakterközpontú sci-fihez, mint egy üres mutatványhoz, ahol a klisés sci-fi fordulatokon és a néző sötétben tartásán kívül nincs sok eszköz az alkotók kezében. Én azért szeretnék bízni a sokat méltatott párosban.
A sorozatban egyelőre több a kérdés, mint a válasz (forrás: IGN.com)
Fontos pozitívuma a sorozatnak a számtalan megjelenő rejtély. Ha valaki kevésbé járatos a görög mitológiában, érdemes utánanézni a Kerberos jelentésének, ahogyan nem lehet véletlen a Maura éjjeli szekrényén lévő könyv sem, vagy a kabinajtókon lévő számok. Vannak jelenetek, amik szerintem szándékosan épültek fel úgy, hogy a Darkra hasonlítsanak, ezek vagy stíluselemek, vagy pedig apró kikacsintások lehetnek. Mindemellett a sorozat megteremti a saját, önálló világát is, és ha valaki képes átverekedni magát az első epizódokon, meg fog térülni a befektetett energia.
Remélem, a Netflix a következő évadok berendelése mellett dönt, már csak azért is, mert kíváncsi lennék, hogy mennyire sikerült megértenem az írói szándékot, mert néha igencsak Rorschach-teszt szerű lesz, hogy az adott néző mit tart fontosnak a történet értelmezésében. Annyi biztos, hogy Jantje Friese és Baran bo Odar különleges tehetséggel megáldott szerzőpáros, és jelenleg metaforikus értelemben pont olyan kapitányai ennek a látszólag a semmibe tartó, mindenfélével megpakolt hajónak, akikben megbíznék, hogy el tudják navigálni a járművet a célig.
Kiemelt kép: Jelenet az 1899 c. sorozatból (forrás: TMDB.com)
Manapság már szinte mindenki megtalálhatja az érdeklődésének megfelelő podcastot, a romák hangja azonban ebben a műfajban is halk maradt. Egészen idáig: itt a ROMAKÉNT., a Romaversitas Alapítvány videós podcastje.
A ROMAKÉNT. podcastban több különböző területen alkotó és dolgozó romával beszélgetünk identitásukról, a világról alkotott véleményükről és a szakmájukról. A beszélgetések célja, hogy bemutassa a magyarországi romák különböző értékrendjét, gondolatait, világlátását. A műsort Horváth Zsolt, a Romaversitas kommunikációs menedzsere vezeti, aki ezzel párhuzamosan a Kultikus podcast hostja is, amelyben technológiai, társadalmi kérdések popkulturális vonatkozásairól beszélget a meghívott vendégekkel.
A mostani podcastban pedig a vendégeket új oldalukról ismerhetjük meg. Betekintést nyerhetünk gondolkodásmódjukba, és rajtuk keresztül tudhatjuk meg, hogy milyen romának lenni Magyarországon.
A ROMAKÉNT. első vendége Varga Erikadivattervezővolt, a Romani Design megálmodója, ezután pedig Hegedűs Józsiénekes-dalszerzővel tért vissza a podcast. Új részünkben Fátyol Kamilla színésznő mesélt saját életéről és pályájáról. Az adásból kiderül, hogy miért zavarja, hogy csak roma szerepekkel keresik meg, mi a problémája a média romaábrázolásával, illetve azt is megtudhatjuk, hogy milyen volt a Ridley ScottMentőexpedíciójában szerepelni.
