Várudvar Fesztivállal indul a balatoni régió új kulturális és gasztronómiai központja, a Szigliget Várudvar nyári szezonja június 17-19. közt – közölték a szervezők az MTI-vel.
A három nap alatt olyan együttesnek lépnek majd fel Szigligeten, mint a Follow The Flow, a Carson Coma, a Fran Palermo, a Tudósok vagy a Honeybeast. Aki jegyet vált az eseményre, belépést nyer vele a szigligeti várba és a Veszprém megyei település strandjára egyaránt – jelezték.
A fesztivált követően a Várudvar egész nyáron koncertekkel és szabadtéri színházi előadásokkal várja a kikapcsolódni vágyó közönséget. Fellép mások mellett a Tankcsapda, Zorán, a Wellhello, a Budapest Bár, Kamarás Iván, László Boldizsár, Szekeres Adrien, Szűcs Gabi, Falusi Mariann, Váczi Eszter és Geszti Péter is.
Forrás: programturizmus.hu
A koncertek mellett szabadtéri színház és szabadtéri mozi is gazdagítja a kínálatot. A Centrál SzínházHázassági leckék 1. és 2. előadásaiban Stohl András, Kovács Patrícia, Balsai Móni és Schmied Zoltán is látható lesz, de más színházak darabjaival is készülnek, például a Meseautóval, az Egérfogóval vagy A miniszter félreléppel. Színpadra áll a Rezes Judit-Szabó Győző házaspár, Csányi Sándor, Thuróczy Szabolcs, Pokorny Lia, Hernádi Judit, Kern András, és Dobó Kata is.
A Várudvar gasztronómiai részlegén a Nem rossz süti by Rácz Jenő, a Buja Disznó(k) Bíró Lajossal, a Digó Pizza és a Costes kínálatát is megízlelheti a közönség, és lesz egy olyan stand is, ahol hétről hétre más és más éttermek főznek – tájékoztattak a szervezők.
A Külön falka lett a legjobb nagyjátékfilm, A feleségem története kapta a legtöbb díjat.
A Külön falka kapta a legjobb játékfilmnek és a legjobb elsőfilmnek járó díjat is, az Ida regénye pedig a legjobb tévéfilmnek járó elismerést, a veszprémi Petőfi Színházban tartott vasárnap esti gálán, mely a Magyar Mozgókép Fesztivál ünnepi záróeseménye volt. A legjobb rendező Enyedi Ildikó lett, míg a legjobb elsőfilmesnek járó díjat Kis Hajninak ítélte titkos szavazással a Magyar Filmakadémia tagsága. A legjobb női főszereplőnek járó díjat Hámori Gabriella vehette át, míg a legjobb férfi főszereplő díját Kulka János vihette haza. Összesen húsz kategóriában osztották ki Magyar Mozgókép Díjakat, a közönség a Nagykarácsony című filmet találta a legjobbnak.
A legtöbb díjat – legjobb rendező, legjobb operatőr, legjobb vágó, legjobb jelmez, legjobb maszk – Enyedi Ildikó A feleségem története című alkotása kapta.
Szántó Fanni és Kis Hajni veszi át az elismerést. Forrás: Rockstars Photographers.
Magyar Mozgókép Fesztivál 2022 – Díjazottak
Legjobb játékfilm
Külön falka (rendező: Kis Hajni, producer: Berkes Júlia, Zachar Balázs)
Legjobb tévéfilm
Ida regénye (rendező: Goda Krisztina, producer: Lajos Tamás)
Legjobb egészestés dokumentumfilm
Egy mindenkiért (rendező: Muhi András Pires, producer: Muhi András Pires, Horváth-Szabó Ágnes, Mesterházy Ernő)
Legjobb rövid dokumentumfilm
Jankovicsok (rendező: Szabó Szonja, producer: Csortos Szabó Sándor)
Idén sem múlhatott el eső nélkül a Margó Irodalmi Fesztivál, ez azonban nem befolyásolta a hangulatot. Az esemény első napján többek között Moskát Anitával találkozhattak az érdeklődők. A szerzővel Kleinheicz Csilla beszélgetett legújabb kötetéről, A haugság téziseiről.
A könyvfesztiválról szinte közhelyszámba menő mondás, hogy eső nélkül nem létezik, de a június kilencedikén délután beköszöntő vihar mintha szándékosan igyekezett volna erőset alkotni egy egyébként is impozáns mezőnyben. Amikor fél négy körül a Városmajor felé tartottam, a vihar már teljes erejével tombolt, és érzékelhető volt egy általános pánikhangulat a városban. Sokan még esernyővel is kivártak valamilyen fedezékbe húzódva, remélve, hogy pár perc múlva talán minden jobb lesz (nem lett jobb), és csak a nagyon eltökéltek voltak úton, valószínűleg ők is azért, hogy minél hamarabb hazajussanak.
Szerencsém volt, hogy kicsivel korábban érkeztem a tervezettnél a Széll Kálmán térre, mert nekem is szükségem volt tizenöt perc lélektani jellegű bujkálásra a metrómegállóban ahhoz, hogy neki merjek vágni az útnak a Városmajor felé, tudva, hogy a főbejárathoz egy parkos részen keresztül vezet az út, amit sárba és pocsolyába lépés nélkül aligha lehet majd megúszni.
Nem volt meglepő, hogy egy kihalt rendezvényhelyszínre érkeztem, ahol a fedetté avanzsált kis- és nagyszínpadokon hősiesen folytatódtak a programok. Ami meglepőbb volt, hogy Moskát Anita könyvbemutatójára még ilyen körülmények között is folyamatosan érkeztek az emberek, olyannyira, hogy a beszélgetés tizenötödik perce környékén még plusz székeket is be kellett hozni. Magyarországon, ahol a zsánerirodalom hajlamos kicsi, belterjes buborékként működni, és különösen egy harminchárom éves (tehát még egészen biztosan hosszú pálya előtt álló) fantasyírónál szerintem ez nagyon különleges dolog.
Nem gondolom véletlennek, hogy a beszélgetést vezető Kleinheicz Csilla (ő szerkesztette Moskát Anita korábban megjelent köteteit) is reflektált erre a népszerűségre, és felmerült, hogy az eddig közreadott szövegek egyszerre voltak képesek a fantasztikus zsáner és a szépirodalom olvasóit is megszólítani (hozzátéve, hogy ahogyan a zsánerirodalommal foglalkozók többsége, úgy ő sem hisz benne, hogy a szépirodalmat külön kategóriaként kéne kezelni).
Nekem is az a tapasztalatom, hogy a hazai zsánerírók közül Moskát Anita neve az, amelyik azoknak is ismerősen szokott csengeni, akik nem olvasnak ebben az irányban. Ennek egyik lehetséges oka lehet, hogy a világépítés jellegzetesen egy társadalmi kérdés köré centralizálódik (például a Horgonyhely világában a terhes nők különleges jogokkal rendelkeznek, ami alapvetően megváltoztatja a nemi szerepeket). Maga Moskát Anita is említette, hogy ahol csak lehet, igyekszik megkérdőjelezni, hogy a szereplői mennyire kezelhetik mágiaként azt, ami az ő világukban tulajdonképpen természetes; illetve amennyire csak lehet, igyekszik átlagos főszereplőket írni. Ez a fajta realitás talán könnyebben rezonálhat egy szélesebb olvasói réteggel.
Emellett az sem lehet véletlen, hogy a kortárs irodalomban egyre szélesebb rétegeket nyer meg magának a fantasy. A social media világában az egyszerű, de fontos üzenetek könnyen didaktikussá válhatnak. Ahogyan a szerző is megfogalmazta, a fantasy világépítése terepet jelent olyan kérdések feltevésére, amik relevánsak a számunkra, de a mi világunkban ebben a formában mégsem léteznek, ezáltal újra aktualitást nyerhetnek az olvasónak. Itt felhozta a posztnarratív viselkedést. Ennek a fogalomnak röviden annyi a lényege, hogy egy érzelmi töltettel rendelkező szöveg sokkal komolyabb hatással van az egyén gondolkodására, mint a száraz információk. Nem hangzott el konkrétan ilyen reflexió, de egy biológus végzettségű szerzőnél a szakmai felelősségvállalás is felmerülhet.
Moskát Anita új műfajjal kísérletezett
A most megjelent, A hazugság tézisei című novellagyűjtemény Moskát Anita negyedik önálló kötete és egyben az első novelláskötete. A beszélgetés elején Kleinheicz Csilla megjegyezte, hogy a pályafutása elején a szerző kifejezetten idegenkedett a novellaírástól, és hogy ez a viszony az utóbbi pár évben puhult fel. Ezt a pálfordulást Moskát Anita a novella adta lehetőségekkel magyarázta. Sokkal biztosabb terepet ad például a formai kísérletezésre. A fekete monitor című novella lapozgatós könyv formájában íródott, míg a Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszerekbe fiktív szaknyelvi közeget teremt, illetve vannak olyan témák, amikkel foglalkozni szeretett volna, de egy teljes regény terjedelmét nem töltötték volna ki.
Forrás: moly.hu
Ha valaki keresné, A hazugság tézisei című novellát nem fog találni, ez a kötetnek adott, átfogó cím, amit a szerző és a szerkesztő a beválogatott írások közös jegyei alapján választottak ki. Mindegyik szövegben fellelhető az igazság motívuma, a legelső, A mesterhazugság című novellában például egészen direkt módon: hazugságokkal lehet mágiát teremteni. A szerző hozzátette, hogy az igazság fluiditása izgatja a legjobban, általános igazságokban nagyon ritkán hisz. Példának hozta fel a Négyszemközt című novellát, amiben egy párkapcsolaton belüli erőszakot elszenvedett lány és édesanyja konfliktusát látjuk kibontakozni – a műben a generációs különbségek okoznak feloldhatatlan ellentéteket.
Rosszul működő szülő-gyerek kapcsolatok és szerzői igazságszolgáltatás
Itt merült fel a kötet másik visszatérő eleme; Kleinheicz Csilla megemlítette, hogy a szövegek válogatásánál észrevették, hogy sok a diszfunkcionális szülő-gyerek kapcsolat. Az eddig megjelent három regényben eddig csak a Horgonyhely kapcsán merült fel ez a motívum, és ott is leginkább a szülő-gyerek kapcsolat hiánya az, ami meghatározó. A szerző viccelve megjegyezte, hogy az olvasók az eddig kimaradtakért cserébe most egy teljes montázst kaphatnak.
Az igazságosság kérdése a történetépítés szintjén is előkerült. Kleinheicz Csilla kiemelte, hogy Moskát Anitánál észrevette a„zéró összegű játék” történetmesélési elvét; hogy ha egy szereplő nyer, megvalósítja a célját, akkor az mindig valaki kárára fog történni. Ez a szerzői igazságosság is beemelhető a szövegek értelmezésébe.
A bemutató olvasói kérdésekkel és dedikálással zárult. Én az olvasói kérdések közül a legutolsót emelném ki, amely anők érvényesüléséről szólt a fantasztikus irodalomban. Van abban valami nyomasztó, ha egy női szerzőt azzal próbálnak dicsérni, hogy „lány létedre nem számítottam volna tőled erre”, ahogyan önmagában az is nyomasztó, hogy a nőként érvényesülés témája szinte minden presztízzsel járó helyzetben előkerül, és gyakran van aktualitása is.
A kötetben megjelenő novellák vegyesen lettek összeválogatva; vannak régebbi és frissebb írások is, illetve akadnak olyan szövegek, amelyeket valamilyen formában már publikáltak. Azoknak, akiket eddig az rettentett el Moskát Anitától vagy általában a fantasztikus irodalomtól, hogy nem szeretik a nagyprózát, mindenképpen érdemes lesz beleolvasniuk a könyvesboltokban.
Ó, mily könnyű volna A besúgóról egy évvel a megjelenés előtt, vagy jócskán a premier után kritikát írni. Csak az volna baj, hogy nem olvasná el senki (annak a hat szemnek bestiálisan drukkolok). Mégis adott, hogy ilyen meglehetősen botrányosan nehéz. Akár a flipperzsetonokat a gravitáció keze, úgy lökdösi a kritikai oppozíció az olvasói pozíciót, az alapvető befogadói nullpont pedig a képzelet látszi’ terébe összpontosul. IlyesformánA besúgó című 2022-es magyar sorozat kritikai értelmezése egy skála. Álláspontba zuhanások összessége egy olyan térben, ami a jelen egy frekvenciáján zajló kritikai vitáját foglalja magába.
A Gerikém, na meg a Zsolt! (a történelmi kontextusról)
Nem játékból olyan bonyolult A besúgó kortárs történelmi sorozatot értelmezői keretbe igazítani/keretet rajzolni köré/kimutatni önnön kereteit. Az első rész debütálása óta már több mint tíz kritika született róla és lapzártakor két szakértői interjút is publikáltak már a sorozat kapcsán, többek között a Partizán, a 24.hu és a Telex is foglalkozott a produkcióval. A tudományos interjúk egyikének köszönhetjük a
A besúgóban minden olyan, ami nem történhetett meg
bon mot is. Ez a ,,minden”: az ügynöki beszervezés milyensége (nem zsarolhatták a főszereplőt gyógyszerekkel), az ügynöki találkozások helyszíne (jobban titkolták ezeket), az ÁVO és az ellenzéki szövetkezések bemutatása (nem működött egyik sem olyan individuálisan). Továbbá egyéb kisebb-nagyobb anomáliák, mint ahogy Klág Dávid a telexes mesterkritikájában kifejtette: ,,hogy lehet, hogy 1985-ben senkinek nincsen arcszőrzete”?
Váradi Gergely, Patkós Márton és Szász Júlia a sorozatban. Forrás: Port.hu
A kritikusi közösségeken kívül számos magánember is kifogásolta a történelmi kulisszák esetlen esetlegességét (Kalapos Éva Veronika írónő) vagy méltatta őket, beismerve súlyos hiányosságaikat (Dévényi István publicista). Súlyosbító tényező, hogy a sorozat a magyar HBO Max első itthoni szériája, tehát ezáltal valami szimbolikus többletértéket is (jel)képez. Mindeközben a kritikusok egy stabil százaléka, mint a telexes Sarkadi Zsolt, fizikai fájdalomra hivatkozva vizsgálta A besúgót és nem csak a történelmi hiteltelensége miatt. ,,A divat és a díszletek hitelesek [egyedül]”, állítják a történészek máshol. Kérdés persze az, hogy ha ennyire hiteltelen történelmileg és sematikus minden más téren, mégis miért váltott ki ekkora visszhangot?
Új tehetségek vállára rakott sorozat? (a színészi játék)
A sorozatban sok típusú játék megfigyelhető, ami azért is érdekes, mert a produkció részletgazdag kisközösségeket mutat be. A főszereplő, Demeter Geri megformálása aprólékos, mimikaalapú (helyenként Piton professzor tipikus arckifejezését megidéző), megfigyeltje, a nagyhírű Száva Zsolt gesztusalapú és dinamikus megjelenítése ezzel szemben gyors mozdulatokból áll. Máténak, aki a főhős szobatársa/csencselős barátja mintha minden sora egy ‘90-es évekbeli reklámszlogen lenne. A tartótiszt lánya, Kiss Judit (Szőke Abigél), egy régibb típusú gesztuskészletet használ, ami más mintákból merít, ahogy Horváth Adél (Hermányi Mariann) is, aki akár egy női antihősnek nevezhető (ebben egy tudatos irónia is megfigyelhető).
Hermányi Mariann A besúgó című sorozatban.
Az ÁVO-s tartótisztet játszó Thuróczy Szabolcs jellegzetesen alakítja a polgárosodás szélén ingázó figurákat, így megkapó választás egy megosztó szerepre. Említhető még a híres alternatív rendező, Hajdu Szabolcs egyetemi tanárja, aki morális döntéshelyzeteket ábrázol.
Repül a nehéz ütőér, ki tudja, hol áll meg (a generációs jellegről)
A magyar filmtörténetben kevés a szimbolikus anya-/apagyilkosság. Egy ilyen aktust az jelentene, ha lenne egy generáció, aki az őt megelőző, még ereje teljében lévő, kritikaképes nemzedék alapélményét filmesítené meg – nem a szótlan respektus hangján. A legtöbb generációs témával foglalkozó hazai alkotás merőben autobiografikus (önéletrajzi), mint a Bereményi Géza és Gothár Péter által jegyzett Megáll az idő vagy a színművészetis vizsgafilmként született Moszkva tér (részben a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan is, bár az inkább egy ember története, mint egy közösségé). A történelmi fikciós alkotások, mint a Saul fia, a Napszállta, vagy A napfény íze viszont célzottan néhány szereplő személyes, intim történetét jeleníti meg.
A besúgó a klasszikus, féltávoli nyolcvanas évek képi variálásával veszi célkeresztjébe azt, amit nosztalgia látcsövén keresztül a leginkább igaznak látunk, a közösségiséget. Az 1980-as évek: amikor még nem volt internet, kint a parkokban bandáztak a diákok, alakultak a házibulik, dívtak a nyári táborok és minden interakciót belengett egy kisvárosi báj. Összeegyeztethető ez a kép azzal, hogy mindeközben voltak emberek, akik piszkosul szenvedtek, és épp egyfajta magánytól?
A besúgó című sorozat előzetese az amerikai coming of age-filmeket idézi meg. Tesze-tosza, de azonosulható főszereplőnk új környezetbe kerül, ahol legnagyobb kihívása a beilleszkedés, máskor a csajozás, történnek vele dolgok, majd a sztori végére felnőttebbé válik. Ez a zsáner az Y- vagy a Z-generációhoz, a most huszonévesekhez sokkal közelebb is áll, mivel sok televíziós vagy streaming-sorozat is erre épült (mint Never have I ever, az Euphoria, a Jóbarátok és középiskolákban játszódó sorozatok zöme). Ez a megközelítés a magyarok angolszász-idealizmusát is játékba hozza. A féktelen bulik, drámai konfliktusok vagy autós üldözések megjelenítésükben (ami Szatmári Péter operatőri munkáját is dicséri) megidézik a nyugati sztenderdeket, mégis tartalmaznak direkt ironikus kisszerűségeket (ami már az ügynökös alapképletre is elmondható). Ezek a sorozat elejében sokkal kidolgozottabbak és az utolsó pár epizódban kifejezetten idealisztikusak vagy sematikusak (mint az 1789 stílusúra vágott sétálós tüntetés, ahol a volt lakótársam cameózott).
Demerter Geri, a sorozat főszereplője. Forrás: A hetedik sor közepe.
Lányok, lányok nagy szemek (a feminizmus szempontjairól)
Érdekes szempont lehet a feminista kritika is a sorozat kapcsán. A korhangulat illusztrálásához fontos anyag lehet a Partizán A magyarok különös viszonya a pornóvalcímű dokumentumfilmje, ami nők anyagi kiszolgáltatottságáról és legitimációs korlátairól szól a ‘80-as, ‘90-es években. Többen felróják a sorozatnak (például a korábban említett Sarkadi Zsolt), hogy sete-suta a forgatókönyv, és szerintük ez sem válik a női szereplők javára. Kiss Judit, Szabó Kata és Horváth Adél nevében észrevehető némi irónia/vagy a gyanú, hogy valaki rákeresett a legnépszerűbb magyar vezetéknevek wikipédiás listájára.
Véleményem szerint azonban, bár A besúgót három férfi rendezte (Szentgyörgyi Bálint, Mátyássy Áron és Miklauzic Bence) érzékelhető benne egy erős nőjogi vonal – elsősorban a narratíva nézőpontjában. Ahogy a férfiak morális előképek híján ki vannak téve az imágójátszásnak, az is látszik, ahogy a nők ezzel szemben eszköztelenek. Van olyan jelenet, ahol az értelmiségi apuka kicsinyesen kikezdi lánya önbecsülését, de Kata mielőtt dühösen elviharozna, ,,feltesz egy paprikáskrumplit”. Vagy Máté szerelmi bánata, aki szerint barátnője orvul megcsalta, míg ő ,,csak csókolózott”.
Az aszódi találkozót bemutató részben egy olyan dramaturgiai tetőpont is található, ami megmutatja, hogyan válik minden típusú tekintély eszközzé egy egzisztenciális paranoia térképén. A sorozat közepén egy átélhető női antihős is megjelenik, a KISZ-tag Horváth Adél szerepében. Ugyanakkor nem elvitatható, hogy ez a jótékony hatás nagyon sokban múlik a színészek játékán is, akiken érződik, hogy több korabeli archív anyagot és archetípust is tanulmányoztak (és itt kiemelendő Szőke Abigél, némiképp ötvözi filmbéli szülei mozgáskultúráját is).
Jelenet a sorozatból. Forrás: Filmhu
A filmben bemutatott családszisztémákban is felfedezhető egy hierarchiai egyenlőtlenség férfiak és nők között (négy családstruktúrába kapunk betekintést, ezek mindegyikében), amit az, hogy ebből kettőben található antihős apa-archetípus is túlhangsúlyoz. Kérdés, hogy ez a hatás szándékoltan domborítja-e ki a női karakterek sokszor frusztráló passzivitását. Ám ez azért is nehezen megállapítható, mert a színésznők munkáján látszik ez a fajta tudatosság.
Vagdalkozás, összefoglalás, indoklás
A Partizán recenziója mutatott be egy olyan kritikai nézőpontot, ami súlyos vád lehet a sorozattal kapcsolatban. A fiktív Kilián kollégium és Marx Károly Közgazdasági Egyetem tekintetében azt a gondolatot vetették fel, hogy A besúgó talán a Fidesz megalakulásáról szól, csak éppen az azóta elkerülni áhított kettős beszéd módján. Ez módszeresen alátámaszthatatlan, de cáfolhatatlan is.
A felvetés párhuzamot mutat a sorozat egyéb kritikáival is, hogy a sorozat, nem olyan, ahogy megtörténtek a dolgok, még csak olyan sem, ahogy megtörténhettek volna. Inkább olyanok, ahogy ,,Móricka elképzelte”, idézi Miklya Anna összefoglaló kritikai cikkében a noizz.hu-n. Természetesen a nyolcvanas évek legnagyobb elhallgatás-problematikájáról sorozatot rendezni nehéz. Azonban kérdés az is, hogy mikor jut el egy kritikus oda, hogy megjegyezze, hogy egy film vagy sorozat által tétté tett téma, vagy koncepció, istenbocsá’ nehéz, sok felkészülést igényel. Miért kéne kardoskodni vagy empátia pirospontokat jóváírni ezen a téren?
Szerintem A besúgóban megragadott lényeg a szubjektív viszonylaton van. Lehetséges, hogy Móricka egyéni szűrőjén keresztül látjuk az eseményeket, de nem a képzelete miatt, inkább, mert a felnövés grandiozitásában kerül bemutatásra, ráadásul azt is feltételezem, hogy ez nem baj. Sokkal problematikusabb, hogy az utolsó pár részben érezhető egy ritmustalanság, ami erősen igénybe veszi az első részekben felépített atmoszférát is. Az ügynök-téma képzeletbeli és coming of age-film-elemekkel tűzdelt ábrázolása így esztétikai homogenitás szintjén két szék közé, a pad alá esik, művészi performansz szintjén mégis túlteljesít. Ráadásul a retróesztétika hazai kritikája is megjelenik benne, ami a posztmodern-metamodern bugyraiban különös integratív állandóval bír.
Akármelyik századra tekintünk is vissza, az ember mindig ember volt, s mindennapi életében jelentkező kérdések, problémák is hasonlóak voltak, noha általánosan illeszkedtek az adott kort meghatározó jellemzőkhöz. Ha elgondolkodunk akárcsak saját életünkön, megállapítható, hogy az embert a jó életre való törekvés határozza meg, s a negatív élményeket, élettapasztalatokat rendellenességként éli meg.
Manapság egyre elterjedtebb pszichológust felkeresni, aki útmutatást, tanácsokat ad a mélyvizekben, de akár általános életviteli kérdésekben is. A pszichológia, akárcsak görög eredetű neve mutatja (pszicho=lélek, logosz=tan), a lelki jelenségekkel foglalkozik, ám önálló tudománnyá csak a 19. században vált. A régebbi korokban a mai pszichológia helyét a teológia töltötte be, noha egészen más módszerekkel dolgozott: célja a megüdvözüléshez vezető helyes út kialakítása volt, mely sok esetben lemondások sorát jelentette, az evilági élet redukálását a túlvilági élettel szemben. A teológia előtt – noha a kora középkorig nagyon közel álltak egymáshoz – a filozófia volt hivatott az ember életét illető kérdésekben útmutatást adni, míg később végérvenyesen bevonult az egyetemi falak közé, elméletté vált, egyúttal sokkal megközelíthetetlenebb lett az egyszerű ember számára.
Az ókorban a filozófia életművészetként, a szenvedélyek terápiájaként jelentkezett. A különböző filozófiai iskolák mind sajátos gyógymóddal álltak elő, célja mindegyiknek hasonló volt: az én megmunkálása, jobbá válása, a „szépen élés” elsajátítása. Nem véletlen, hogy helyenként az orvostudománnyal hozták kapcsolatba. Plutarkhosz szerint például a filozófia és az orvostudomány területe ugyanaz. Epiktétosz fontosnak tartja, hogy iskoláját ne csupán oktatási intézményként tartsák számon, hanem „a lélek rendelőjeként.”
A görög városállamok egyik legfontosabb alapelve a „Törődj önmagaddal!” felhívás, noha uralkodó morális alapelvként a delphoi jósda fölötti felirat, az „Ismerd meg önmagad!” vált népszerűvé. Az ember legfontosabb feladata az énnel való törődés, a megismerés csak e során, illetve ennek beteljesedéseként történhet meg. Rengeteg más dologhoz hasonlóan ez is Szókratész alakjához köthető elsősorban. Az önmagunkkal való törődés első filozófiai kidolgozása Platón az Első Alkibiadész című apokrif dialógusában történik meg. Szókratész azt mondja Alkibiadésznek, hogy céljai elérésének érdekében önmaga felé kell fordulnia: törődnie kell magával. A dialógus végén döbben rá Alkibiadész, hogy mindez lelkének vizsgálatával történhet meg.
Az antik filozófiai iskolák majdhogynem mindegyike a testben látta az ember boldogtalanságának gyökerét: szenvedélyei, vágyai, félelmei megakadályozzák abban, hogy teljes értékű életet éljen. Az „öngondozás” minden esetben gyökeres élet- és látásmódbeli változást jelentett. Példaképp tekintsünk be két fontos filozófiai iskola alapelveibe. A sztoikusok szerint az ember elérhetetlen javak, kielégíthetetlen vágyak, alaptalan félelmek, illetve értékítéleteit torzító képzetek miatt boldogtalan elsősorban. Rendkívül fegyelmezett iskoláról beszélünk. Számos esetben hangsúlyozzák, hogy az ember legtöbbször nem a dolgoktól, hanem valójában az azokról alkotott véleményétől szenved. Bizonyos dolgokra egész egyszerűen nem lehetünk hatással, emiatt értelmetlen rajtuk rágódnunk, s inkább azokra kell fordítanunk energiánkat, melyekre hatással bírunk:
„Minden dolgot kétfelől lehet megfogni: ha az egyik oldalról fogod meg, elbírsz vele, ha a másikról, nem bírsz el vele. Ha a testvéred igazságtalan hozzád, ne arról az oldalról fogd meg, hogy igazságtalan; mert ha erről az oldalról fogod meg a dolgot, nem bírsz el vele. Inkább arról az oldalról fogd meg, hogy a testvéred, és veled együtt nevelkedett; ha így nyúlsz hozzá, elbírható.” (Epiktétosz)
A figyelem (proszokhé) a sztoikus iskola egyik alapvető tanítása: meg kell tanulnunk figyelni a lélek rezdüléseire, ébereknek kell lennünk. Mindez történhet meditációs tevékenységgel („az értelem gyakorlata”), melynek jó kiindulópontja lehet egy-egy költői vagy filozófiai mű elolvasása. Ám ugyanúgy ide tartozik a különböző életszabályok emlékezetbe vésése és a róluk való elmélkedés. A képzelet aktiválása során felidézhetők, elképzelhetők az eljövendő események, és lehetővé válik az azokra való helyes felkészülés.
Meggyőző érveket alkalmazva kordában tarthatóak a düh, szomorúság, félelem érzései. Azt kell elérni, hogy ezek folyamatosan „kéznél legyenek” a mindennapok során, hogy az ember jó szellemben, értelemmel hajtsa végre cselekedeteit. Nagy figyelmet szentelnek a jelen pillanat tünékenységének, azon észrevételnek, hogy a jelen borzasztóan rövid időt foglal magába, észrevétlenül lesz múlt, tehát meg kell élni, „körül kell határolni”: „Ragadj meg minden órát: az lesz az eredmény, hogy kevésbé fogsz függni a holnaptól, ha a mának nekifekszel. Míg halogatjuk az élet kötelességeit, elfut előlünk az élet. Minden a másé, kedves Lucilius, csak az idő a miénk. Csak ennek az egyetlen tovatűnő, bizonytalan dolognak birtoklására szánt minket a természet…” (Seneca)
A sztoikusokhoz hasonlóan az epikureusok is az alaptalan félelmek, kontrollálatlan vágyak burjánzását tartották az emberi boldogtalanság gyökerének. Epikurosz tanításáról azt szokták mondani: a derű filozófiája. Célja tulajdonképpen a létezés szimpla gyönyörének megtapasztalása, gyógymódja az ehhez való visszatérésben áll. A sztoikusokkal szemben, akik a lélek fegyelmét tartják elsődlegesnek, az epikureizmusban az öröm érzésén van a hangsúly. Az epikureista tanítás része a négyes gyógyír (tetrapharmakon), miszerint az istenektől nem kell félni, a halálban nincs veszély, a jó könnyen elérhető, a rosszat pedig el lehet viselni. Fizikájukban nagy terhet vesznek le az emberről: rámutatnak arra, hogy az isteneknek nincs befolyása a világ menetére, a halál pedig nem az élet része: „ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, amikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé”. (Epikurosz)
Az epikureizmusnak lényeges eleme a hála érzése a Természet felé. Úgy tartották, a szükséges dolgok megszerezhetők számunkra, a nehezebben megszerezhetőkre pedig annyira nincs is szükségünk. A legalapvetőbb tanításokról való elmélkedés és a fizikai világ szemlélése itt is kitüntetett szerepet kap. A természettudományoknak szentelt idő megváltoztathatja bennünk a dolgok szemlélését, és különös gyönyört, derűt adományozhat. Ebben az iskolában is alapvető felismerés, hogy az ember folyamatosan a múltban vagy a jövőben kalandozik. Ők a múlt gyönyörű pillanatainak felidézését hangsúlyozzák a jelen boldogságának érdekében.
Nem volt szükségszerű az, hogy valaki elszegődjön valamely iskolához. Ifjabb Plinius, I-II. századi római író például egyik iskola tanait sem vallotta magáénak, ügyvédi és irodalmi tevékenységeivel foglalatoskodott, mégis a saját magával való törődést tartotta legfontosabbnak: „olvasgatok vagy írok, vagy éppen egészségemet ápolom (…), csak saját magammal és a könyveimmel társalgok.”
A cél valahol azonos mindegyik tanítás esetében: egy olyan boldogság megélése, mely független a külvilágtól – belülről fakad. Éppen ezért állandó és autonóm, felülkerekedik a kívülről jövő gondokon. A régi bölcsek tanácsai – bár felfogásaik alapvetően szigorúnak, fegyelmezettnek tűnhetnek a mai ember számára – végső soron örökérvényűek, s akár számunkra is útmutató jelleggel bírhatnak. Talán legmélyebb következménye ennek az útnak, hogy végeredményben az ember megtanulja kezelni mások és önmaga eljövendő halálát. Nem véletlen Platón azon kijelentése sem, miszerint filozofálni annyit tesz, mint megtanulni meghalni.
Június 10-én, az Ünnepi Könyvhét keretein belül adták át a Libri és a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum Év Gyerekkönyve díjait, valamint a kiemelkedő szerzői, illusztrátori vagy kiadói munkát elismerő HUBBY-díjakat. Az előző évben a koronavírus-járvány miatt nem tudott összeülni a gyerekzsűri, így visszamenőleg az általuk odaítélt díjakat is kiosztották.
A szakmai elismerés egyben az alkotói sokszínűséget is ünnepli, hiszen az öttagú zsűri döntése alapján a díjat gyerekkönyvírói (a 0–6, illetve a 6–12 éves olvasóközönséghez szólva), ifjúsági írói, illusztrátori, műfordítói, továbbá innovációs és ismeretterjesztő kategóriákban adják át az előző évben megjelent, kiemelkedően színvonalas munkák készítőinek. A márciusban már nyilvánosságra hozott shortlistekről a szakmai zsűri mellett egy gyerekzsűri is kiválaszthatja a kedvencét és díjazhatja annak szerzőjét.
A szakmai zsűri
A független zsűri tavaly óta új rendszer szerint egymás után két „évadot” visz. 2022-ben a shortlistre került könyvekről és a nyertesekről Fábián László (az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumának magyar szakos vezetőtanára), Kérchy Anna (irodalmár, a Szegedi Tudományegyetem oktatója), Nádori Lídia (műfordító, a Magyar Műfordítók Egyesületének elnöke), valamint Szekeres Nikoletta (szerkesztő, kritikus, a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum elnöke) döntött. Körükbe nem csupán a gyermekirodalomhoz kapcsolódó szakember kerülhet – ebben az évben ez a tag Gerhes Gábor képzőművész, egyetemi oktató.
A 2022-es Év Gyerekkönyve díjak nyertesei
A szakmai zsűri díjazottjai
Az Év Fordítója: N. Kiss Zsuzsa(Adam Kay: Testünk kívül-belül), Manó Könyvek
Az Év Ismeretterjesztő Könyve: Fenyő D. György: Útikalauz a vershez, Gráf Dóra illusztrációival;Boncsér Orsolya: Fotózni jó!, Magánkiadás
Az Év Ifjúsági Könyve: Takács Zsuzsa: Spirálfüzet, Turi Lilla rajzaival, Magvető
Az Év Leginnovatívabb Könyve: Agócs Írisz: Rajzolj egy krumplit! 3., Pagony
Az Év Illusztrátora: Nemes Anita (Illés Andrea: Mi leszek, ha nagy leszek? – Mesterségek, foglalkozások nagy mindentudója, Scolar Kiadó)
Az Év Gyerekkönyve (0–6 év): Bendl Vera: Matyi tigrissel álmodik, Szimonidesz Hajni rajzaival, Pagony
Az Év Gyerekkönyve (6–12 év): Laboda Kornél: Gavarin és az álomantenna, Jásdi Juli rajzaival, Pagony
(forrás: a Libri Facebook oldala)
A gyerekzsűri díjazottjai
Az Év Ismeretterjesztő Könyve: Kalas Györgyi: Sandwich grófja és a nápolyi pizza – Kedvenc ételeink története, Horváth Ildi rajzaival, Pagony
Az Év Ifjúsági Könyve: Péczely Dóra (szerk.): Szevasz! – 25 kortárs novella, Szinvai Dániel illusztrációival, Tilos az Á Könyvek
Az Év Illusztrátora: Nagy Norbert (Tóth Gyula Gábor: Mese a Mindenről, a Semmiről és más furcsa mesék), Csimota Kiadó
Az Év Gyerekkönyve (6–12 év): Tasnádi István: Helló, Héraklész!, Felvidéki Miklós rajzaival, Pagony
A 2021-es Év Gyerekkönyve Díj gyerekzsűrijének díjazottjai
Az Év Ismeretterjesztő Könyve: Vibók Ildi: Szeretnék egy aranyhalat!, Mayer Tamás rajzaival, Pagony
Az Év Ifjúsági Könyve: Dóka Péter (szerk.): Janikovszky Éva: Naplóm, 1938-1944, Móra Kiadó
Az Év Leginnovatívabb Könyve: Nagy M. Boldiszár (szerk.): Meseország mindenkié, Bölecz Lilla rajzaival, Labrisz Leszbikus Egyesület
Az Év Gyerekkönyve (6–12 év): Kiss Ottó: A bátyám öccse, Baranyai (b) András rajzaival, Pagony
HUBBY-díjak
Baranyai (b) András
Baranyai (b) András grafikus, képzőművész. Könyvillusztrációi egyszerre idéznek fel egy ismerős világot valahonnan a nyolcvanas évekből, hangolják újra a régi görög mítoszokat vagy éppen lakják be a legmodernebb városokat. Talán nyugodtan kimondhatjuk, Baranyai (b) András egyike azon művészeinknek, akik alapvetően meghatározzák a kortárs gyerekkönyv illusztrációt, téve mindezt a legnagyobb szerénységgel és az állandó megújulás képességével.
Pacskovszky Zsolt
Pacskovszky Zsolt író, fordító, szerkesztő. Gyerekkönyvei és kamaszoknak szóló írásai fontos problémákra világítanak rá. Fordítói munkájának köszönhetően olyan szerzők könyveit olvashatjuk magyarul, mint Thimothée de Fombelle vagy Jean-Claude Mourlevat, és nem mellesleg számos gyerek- és ifjúsági könyv alapos szerkesztőjeként is ismerhetjük őt.
Az Év Gyerekkönyve Díj kiosztása a Libri Könyvesboltok támogatásával valósult meg. A Libri részt vesz a díj online és offline kommunikációjában, és hírleveleiben, kiadványaiban, kampányaiban és a bolthálózati kihelyezésekben kiemelt helyet ad a díjnyertes és shortlistes könyveknek.
Szürreális, ugyanakkor ijesztően hihető világba kalauzolja az olvasót Szalay Álmos Kék Hotel című, a Noran Libro Kiadó gondozásában megjelent regénye.
Időnként legszívesebben kimenekülnénk a világból. Bizonyos esetekben erre kísérletet is teszünk: távoli helyekre utazunk, hogy elmeneküljünk a problémák elől. Aztán rádöbbenünk, hogy a problémákat hurcoljuk magunkkal, hiába változtatunk helyszínt, ott vannak velünk. Kis idő elteltével pedig kénytelenek vagyunk visszatérni a régi kerékvágásba. Szalay Álmos Kék Hoteljében ez a probléma nem merül fel. Aki betér oda, elfelejti korábbi életét, és vissza sem tud térni abba. Irigylésre méltónak tűnhet ez a lehetőség, ám végigolvasva a könyvet egyre inkább beigazolódott számomra: valójában korántsem az.
A Kék Hotel hihető hangnemben rugaszkodik el a valóságtól
Szalay regényének világa bizarr, ugyanakkor végtelenül mai amellett, hogy múltbéli korokat is felidéz – elég akárcsak az ósdi, múlt századbeli vonatra gondolnunk. Adott egy hotel valahol a semmi közepén, amelyben egytől-egyig eltűnt emberek laknak. Bár valós életüket a hotelben való jelenlét többnyire törölte emlékezetükből, szobáik ezen élet darabkáiból épülnek fel. Úgy érezhetjük, az épület ténylegesen él, lélegzik. Végtelenül komplex: kívülről egyemeletesnek tűnik, valójában azonban legalább hat emelete van: „A ház egyszintes – jegyeztem meg. – Láttam kívülről. […] Meglátja az úr, kérem, a lift jobbra lesz. A szoba, amit parancsolt, a hatodik emeleten található.”
Forrás: duol.hu
Akárcsak a tér, az idő működése is abszurd. Órák tulajdonképpen nincsenek, vagy ha mégis, nem láthatók: Az órát nézed, cukorfalat? – fordult hozzá őszinte törődéssel Lili. Dodi ránézett, és azt hitte, hangosan kimondja, hogy igen, de csak bólintott. […] Az egy perverz vénember. Ne foglalkozz vele. Egyébként csak te látod. Mi már jóideje nem.” Az évszakok, hónapok sem egyértelműek, mindenki másról van meggyőződve:
A Hotelben teljesen mindegy volt, október hanyadika van. Wheeler szerint például késő ősz volt, de ő a harmadik emeleten lakott, jelentősen más fényviszonyok között, mint akár az első, akár a második emelet lakói. Olive Danse például a második emeleten élve úgy érezte, hogy általában március vége felé járhatnak.”
Egyszerre van benne múlt, jelen, és jövő. A szereplők a szobákból nyíló „korridorokon” keresztül szabadon juthatnak át egyik idősíkból a másikba, egyik helyszínről a másikra, noha a visszatérés egyes esetekben problémás lehet, bennük lehet ragadni – ezek az úgynevezett „csalóka zárványvilágok” –, ha az ember nem figyel.
Zárt mikroverzum saját törvényekkel
A Kék Hotel bizonyos értelemben magához idomítja lakóit a beköltözés után. Ezt kifejezetten jól szemlélteti egy nyelvi mozzanat: a szereplők tekervényes mondatokban fogalmazzák meg mondanivalójukat, s gondolataik is hasonlóképpen körülményesek. A különböző nyelvek megértésére vonatkozó akadályok eltűnnek: értenek és beszélnek olyan nyelveken, melyeket a való életben nem ismertek. Emellett a gondolat és a kimondott szó közötti határvonalak is elmosódnak, sok esetben teljesen eltűnnek:
Nem jár az óra […] Később rájött, hogy ezt a mondatot csak gondolta, de akkor nagy zavarában őszintén meg volt róla győződve, hogy kimondta, mert mindenki megrezdült. Ebben akkor még nem volt biztos, csak jóval később tudta meg, hogy a gondolatok, a kimondott és a ki nem mondott mondatok e helyen rendellenesen viselkednek.”
A főszereplők többnyire napjainkból valók, leginkább Budapestről vagy Szegedről. Ezen mozzanat által talán még erőteljesebben azonosulni tudunk velük. Élik a valami miatt rossz irányba fordult életüket, néhányuk tudatosan menekül jelenlegi helyzetéből: Dodi Freyburg egy mérgező párkapcsolatból, míg Martint egy be nem teljesedett szerelem emléke kísérti felesége és gyermekei mellett, akiket sosem szeretett.
Forrás: lira.hu
Némelyikük viszont nincs teljesen tudatában annak, mi történik, így például a 401-es szoba lakói, akik a gyerekvállalás miatt Pest után vidéken telepednek le, s a hotel felé tartó vonat a házuktól pár centire robog el minden éjjel. Vagy az író Wheeler esetében, aki a Konstruktőrrel – a Hotel megálmodójával – való véletlen találkozás után egy jó sztori reményében látogat el a hotelbe. A könyv karakterei kidolgozottak, s bár legtöbbjük kap egy külön fejezetet, érdekfeszítő történetükből fakadóan úgy érezhetjük, akár egy külön regényt is elbírnának.
A történet több idősíkon fut, nem lineárisan építkezik. A fejezeteken belüli alfejezetekben ide-oda vándorlunk az idősíkok között, valamint az elbeszélésmódokban: többnyire az egyes szám első és az egyes szám harmadik személyű narráció váltakozik. Előfordul, hogy a rövid fejezetek (akárha egy film jelenetei lennének) csupán villanásnyi hosszúságúak. A Kék Hotel e mozzanat által filmszerűnek tűnhet, noha alapvetően sem elvitatandó, hogy valószínűleg érdekfeszítő fantasy-t lehetne forgatni belőle.
A létezés viszonylagossága
A karakterek történeteit s a hotelben zajló hétköznapok elbeszélését állandóan keresztülszövi az a tény, hogy a Hotel pusztul, s Dodi Freyburg egyértelműen az utolsó vendég. A könyvben rövid, néhány mondatos fejezetek erejéig sejlik fel a pusztulás utáni időszak, mígnem egy idő után azon kaphatjuk magunkat, végérvényesen eluralkodott a káosz, s a szereplők valóban veszélyben vannak. Szalay egy végtelennek tűnő sivatagnak írja le ezt az állapotot, mely egész Európát beteríti: „Elindultunk. Ki erre, ki arra. Hogy találkozni fogunk-e mindenen túl? Én úgy hiszem, igen.”
A körülményekről nem tudunk sokat, ahogy arról sem, mi jön ezután. Jön egyáltalán bármi? A kérdés súlya ránehezedik az olvasóra. A végességet alapvetően a halállal párosítjuk, itt viszont azt gondolnánk, hús-vér emberek barangolnak a semmi közepén, meglehet, hogy egy örökkévalóságig. Talán épp emiatt válik kérdésessé a szereplők léte, s persze nem elengedhető az sem, hogy saját életükből már ki lettek szorítva. Létük tehát relatív, de ugyanúgy a Kék Hotelé is: „A hajó tatjáról néztem őket. Távolról persze nem látszott semmi, se láng, se füst, csak ők álltak ott a sötétedésben. A Kék Hotel már csak ilyen volt: relatív. Ő maga is relatív volt, a lakói is. Az is, hogy van-e egyáltalán bármi vagy bárki azon a helyen.”
Érdemes elgondolkodnunk a Konstruktőr személyén is, aki a Kék Hotel tervezője, építője. Fejezeteken keresztül csak annyit tudunk róla, hogy létezik, de nem lehet vele találkozni. Aztán Wheeler történetében hús-vér valójában is feltűnik, s elmeséli a hely történetét, mely lényegében sok száz évre vezethető vissza. Az is kiderül, nem csupán a hotel a teremtménye: „A Nap is a te műved, igaz? […] Az a Nap, ami itt és most van, az én művem, csak függeszkedik, és ontja a narancsszínű fényt.”
A Konstruktőr személyét időtlenség lengi körbe, akár azt is mondhatnánk, a Kék Hotelt környező egész világnak ő az Istene. S hogy jó vagy rossz Isten ő? Nem egészen egyértelmű, az viszont mindenképp megjegyzendő, hogy például Wheelert is ő csalta a Hotelbe, ahonnan a küszöb átlépésével nem tudott szabadulni. Pedig a bestsellerírónak látszólag semmi gond nem volt az életével.
Szalay egy szürreális világba kalauzol minket, melyről mindenki maga döntheti el, mi is pontosan. Valós helyszín? Önkívületi állapot? Az bizonyosan kijelenthető, jobb arra törekednünk, hogy ne időzzünk túl sokáig privát poklunkban. Nem tudhatjuk, mikor kötünk ki önmagunk Kék Hoteljében, ahonnan a visszatérés már nem rajtunk fog múlni.
A magyar versenyfilmek közül Az elveszíthető dolgok szeretete és a Felhők felettgyőzött, a nemzetközi válogatásból a litván techno-felnövéstörténetet díjazták.
Teltházas vetítésekkel, hamisítatlan fesztiválhangulatban zajlott a X. Friss Hús Budapest Rövidfilmfesztivál, melynek nyerteseit a szerdai díjátadón jelentették be a Toldi moziban. A magyar versenyprogram elismeréseiről Slava Doytcheva színész-rendező, Moritz Lehr, az Interfilm Berlin szervezője, designer, valamint Nagy Borbála rendező, a tavalyi Friss Húson a legjobb magyar rövidfilmnek választott Pannónia dicsérete rendezője döntöttek. A nemzetközi zsűri tagjai Zachar Balázs producer, Lakos Nóra rendező, a CINEMIRA Gyerekfilm Fesztivál igazgatója, valamint Henning Backhaus rendező voltak.
A szakmai zsűrik mellett a X. Friss Hús közönsége négy kategóriában választotta ki kedvenceit. A Queer Dreams szekcióban Vermes Dorka Alba Vulva című filmjére érkezett a legtöbb szavazat, a @Midnight nevű horror blokkból a belga You’re Dead Helent díjazták, a nemzetközi dokumentumfilek között az I Miss You, Marius örvendett a legnagyobb népszerűségnek, a nemzetközi versenyprogramból pedig a The Last Day of Patriarchy kapta a közönségdíjat.
Jelenet az Alba Vulva c. filmből.
A nemzetközi válogatásból Kevin T. LandryWoodpecker című drámája különdíjban részesült az emberi kapcsolatok érzékeny és komplex ábrázolásáért. A legjobb nemzetközi rövidfilm díját a litván Saulius Baradinskas kapta Techno, Mama című alkotásáért. A zsűri az indoklásában kiemelte, hogy a film erőteljesen, mégis kifinomult eszközökkel ábrázolja az önelfogadás folyamatát.
A magyar versenyprogramból két különdíj talált gazdára. Vermes Dorka Alba Vulva című alkotása „a női és leszbikus intimitásra, sebezhetőségre és erőre világít rá, amire nagy szükség van”. Szintén különdíjat nyert Fábián Nikolett animációs rövidfilmje, a Nyugvó köd. A zsűri a Nyugvó köd gazdag és misztikus atmoszféráját, valamint a könnyedén egymásba olvadó képek szépségét dicsérte.
A Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének különdíját Sólyom András adta át. Az elismerést a Lesen című film alkotója, Karácsony Péter kapta a rendkívül magas színvonalú mezőnyből kiemelkedő rendezői teljesítményéért. A nyeremény a Berger Studios felajánlásából VFX/főcím-készítési lehetőség 1 millió forint értékben, mely egy éven belül felhasználható a rendező következő filmjére.
A legjobb színész díját Kuru László Ádám nyerte az Egy csapat vagyunk című filmben nyújtott alakításáért. Az indoklás szerint Kuru a karakter megformálása során „egyszerre tudta megjeleníteni a kétségbeesést és a reményt, a küzdelmet és a szeretetet”, emiatt ismerte el színészi munkáját a szakmai zsűri. Kuru László Ádám amatőr színész, a forgatás idején 14 éves volt, a filmben az Utcaszínházi Alkotóközösség révén összekovácsolódott, kamaszokból álló csapattal játszanak együtt.
Kuru László Ádám az Egy csapat vagyunk c. filmben.
A legjobb színésznőnek Magyar Évát választották, aki a Ma még nem című alkotásban a demencia korai tüneteit mutató nagymamát formált meg. A Londonban élő színész-táncos-koreográfus ritkán szerepel magyar filmekben, a Ma még nem főszereplőjét sújtó fájdalmas átalakulás erőteljes megjelenítésével győzte meg a zsűrit.
A legjobb magyar animációs filmnek járó, 300.000 forint értékű díjat Hárshegyi Vivien nyerte. A Felhők felett című alkotást az intimitás újszerű és izgalmas képi ábrázolása miatt dicsérte a zsűri.
A legjobb magyar rövidfilmnek járó elismerést Az elveszíthető dolgok szeretete című film kapta. „Ladányi Jancsó Jakob alkotása jelenetek laza szövetével mesél az identitását hol kétségbeesve, hol rezignáltan kereső Z generációról. Egyszerre szórakoztat és gyomorszájon vág.”
A pénteken rendezett pitchfórum díjait is átadták, a nyolc rövidfilmterv közül Erdős Ákos, a Paprika Studios nemzetközi és magyar vezérigazgatója, Tiszeker Dánielfilmrendező és Sümeghy Claudiaproducer választották ki a nyerteseket. A zsűri kiemelte, hogy az utóbbi évek egyik legerősebb mezőnyéből válogathatott, idén először pedig két új különdíj is gazdára talált. A Paprika Studios különdíját Villányi DánielSzerbusztok, gyerekek című filmterve kapta. A projekt a kiemelkedő dramaturgiai leleményességgel bíró koncepció okán győzte meg a zsűrit.
A JUNO11 különdíját Csánki Zsófia Lokál: Csepel Unleashed című kevert technikájú tervének ítélték oda. „A koncepció, a hangvétel és a karakterrajzok egy olyan rövidfilmet ígérnek, amely szórakoztató tartalom lehet a hazai közönség számára, ugyanakkor megfelelően egzotikus a külföldi fesztiválok szempontjából.” –hangzott a méltatás.A különdíj magában foglalja a filmterv további fejlesztésében és a finanszírozás megteremtésében való közreműködést, valamint az alkotó szakmai mentorálását.
A Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete zsűrijének díja a KRAFT Rental által felajánlott eszközbérlési lehetőség 1 millió forint értékben, melyet a nyertes a terv megvalósulására fordíthat. A díjat Villányi Dániel Szerbusztok, gyerekek című filmterve kapta. A zsűri „a történet alapkoncepciójàn túl a kisfilmet végiguraló feszültséget, az izgalmas színészvezetési lehetőségeket és az átgondolt képi koncepciót” díjazta.
Villányi Dániel pitcheli a filmtervét.
A Lovas Nándor-díjat, azaz a pitchfórum idei fődíját Dezső Bálint nyerte a Marcival minden rendben című projektjével. A 300.000 forinttal járó elismerést a zsűri „felkészült és szórakoztató pitch mellett a filmterv egyedi hangvételéért és az identitáskeresés szépségének fanyar kontrasztba állításáért” ítélte oda.
Bár a X. Friss Hús véget ért, a filmeket néhány alkalommal még meg lehet nézni. Június 11-én és 16-án 19 órától a Best of Friss Hús 2022 keretében vetítik a nyertes filmeket a Toldi Mozi nagytermében. Június 24-én pénteken 21 órától pedig a Városháza udvarán lehet majd bepótolni vagy újranézni a díjazottakat. Ugyanitt a sportfilmes válogatás is látható lesz június 17-én. Jövő héttől pedig a nyertes alkotások, a Queer Dreams szekció filmjei és további Friss Hús-meglepetések is elérhetők lesznek a Cinego felületén.
A X. Friss Hús Budapest Rövidfilmfesztivál díjazottjai:
Magyar versenyfilmek:
Legjobb magyar élőszereplős rövidfilm – Ladányi Jancsó Jakob: Az elveszíthető dolgok szeretete
Legjobb magyar animációs rövidfilm – Hárshegyi Vivien: Felhők felett
Legjobb színésznő – Magyar Éva (Ma még nem)
Legjobb színész – Kuru László Ádám (Egy csapat vagyunk)
Különdíj:
Vermes Dorka: Alba Vulva
Fábián Nikolett: Nyugvó köd
Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének díja a legjobb magyar kisjátékfilmnek – Karácsony Péter: Lesen
Nemzetközi versenyfilmek:
Legjobb nemzetközi rövidfilm – Saulius Baradinskas: Techno, Mama
Elismerő oklevél – Kevin T. Landry: Woodpecker
Közönségdíjak:
Legjobb nemzetközi kisfilm – Olmo Omerzu: The Last Day of Patriarchy
Legjobb nemzetközi dokumentumfilm – Becz Péter: I Miss You, Marius
Legjobb film a Queer szekcióban – Vermes Dorka: Alba Vulva
Legjobb film a @Midnight szekcióban – Michiel Blanchart: You’re Dead Helen
Szakmai díjak:
Lovas Nándor-díj a pitchfórum legjobb filmötletéért – Dezső Bálint: Marcival minden rendben
Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete zsűrijének díja: a KRAFT Rental által felajánlott eszközbérlési lehetőség 1 millió forint értékben (pitchfórum) – Villányi Dániel: Szerbusztok, gyerekek
Paprika Studios különdíja – Villányi Dániel: Szerbusztok, gyerekek
Képzeljük el, hogy kacsák vagyunk. Békésen úszkálunk egy tavon – nem is egy tavon, hanem A Tavon, ami számunkra az egyetlen létező és szeretett élettér. Aztán miután kiúszkáltuk magunkat, kellemesen elfáradva kitotyogunk egy stégre. A Stégre… a mi stégünkre. Képzeljünk oda nádast, ami mellett persze ott egy kis ház is, az otthon, ahová mindig betérhetünk. Ez szintén hozzánk tartozik. Tudjuk, hogy itt nyugalomban és békében fogjuk eltölteni napjainkat, míg a Halál el nem választ tőle. Arra nem gondolunk, hogy Halál egyszer csak mellettünk terem… és mégsem akar elválasztani tőle?
Az ESZME Egyesület és a Manna Produkció Kacsa, Halál, Tulipán című előadása noha önmagában nem ölel fel többet harmincöt percnél, mégis hosszú néma csendet és gondolatlavinát hagy maga után. A darab alaptörténete a német szerző, Wolf Erlbruch azonos címmel kiadott mesekönyvéből származik (Ente, Tod und Tulpe), melynek történetei a halál témáját próbálják a gyerekek számára feldolgozható formában átadni.
Az előadás író–rendező párosa, Bódi Zsófia és FodorOrsolya kérdések sokaságát veti fel már a kezdettől fogva: Miért ez a cím? Már önmagában ezért is érdemes beülni a közönség soraiba, hogy megtudjuk, vajon milyen kapcsolatban is áll egymással ez a három dolog.
Hannus Zoltán és Barna Lilla. Jelenet a Kacsa, Halál, Tulipán c. előadásból (Forrás: thealter.hu)
Már a történet legelején abszurd helyzet bontakozik ki: egy kacsa szemben találja magát a Halállal, aki azt állítja, nem most érkezett, mindig is ott volt vele, körülötte. Ismeri a szokásait és régi emlékeit. Kész tények elé állítja a kacsát, de ez csak fokozza a döbbenetet: mit kezdjen ő ezzel, hiszen eddig sosem látta őt, a Halált, teljes valójában maga előtt… Hannus Zoltán, a kacsa bábfigurájának életre keltője mesteri finomsággal irányítja az állat mozdulatait, amelyek így ténylegesen képesek lesznek tükrözni az állapotokat és érzelmeket.
A kacsa ambivalens reakcióit figyelve elgondolkodhatunk, mi vajon hogyan reagálnánk, ha hasonló szituációval kellene szembesülnünk. Ha látszólag teljesen ártalmatlanul megjelenne és bekuckózna mellénk a Halál, de különösképpen nem tenne semmit. Csak úgy ott lenne. És talán épp úgy nem értené a fennálló helyzetet, mint mi. Belső kísértések, titkos és kicsinyes vágyak kerülnek napvilágra, mikor a kacsa fára akarna mászni. Csak néz felfelé egy deszkákból összetákolt létra alján. Az ég felé törekvés újabb érvényességet ad a Halál látható jelenlétének, a tanácstalan várakozás csendjében azonban még mindig ott vibrál a kérdés: most akkor mi lesz?
A Halál figurájának megjelenése a történetben egészen széles körű értelmezéseknek ad teret, a darab ebből adódóan játszik is a megjelenítés formájával. A kacsának néha kedve támad magához ölelni a Halált, máskor pedig elfut előle. Szembeötlő, hogy Barna Lilla karaktere a szokásos fekete csuhától eltérően fehér öltözetben, fekete sapkában lép színpadra. Egyszer ártatlan, gyermeki arcát mutatja a közönségnek, máskor koponyamaszk mögé bújó kíméletlen földöntúli jelenséggé válik. Fenyegető jelenléte mindvégig fenntartja a feszültséget, mert – bár tudjuk, mi is a szándéka – sok elbizonytalanító inger éri a nézőt.
Jelenet a Kacsa, Halál, Tulipán c. előadásból (Forrás: thealter,hu)
Továbbá a halál, mint jelenség színpadi alakká formálása a középkori misztériumjátékokat idézi meg, mint például Akárki történetét. Tény, hogy Akárki ember volt, kapcsolatai voltak, és élete delején kopogtat be hozzá a Halál, itt pedig csak egy magányos kacsáról van szó… Mégis húzható valamiféle végzetes és furcsa párhuzam a két történet között. Előbb vagy utóbb mindent és mindenkit felkeres ez a váratlan vendég. Így aztán a mi kacsánk is lehetne itt tulajdonképpen Akárki.
Végül pedig ott van még a tulipán… a piros tulipán, amit Barna Lilla az egész előadás alatt idegesen szorongat. Ennek szimbolikus jelentését valójában mindvégig homály fedi, csak a darab legvégén teljesíti be funkcióját és kaphatja meg jelentését az elmúlás zálogaként. Hannus Zoltán a záróképben egyedül marad a virággal, a Halál pedig elmegy. De legalább nem jött üres kézzel.
Szereplők:
Kacsa – Hannus Zoltán
Halál – Barna Lilla
Dramaturg: Bódi Zsófia
Látvány, báb: Virág Vivien
Koreográfia: Kovács Domokos
Zene: Csernovszky Márk
Effektek: Csernovszky Márton
Rendezőasszisztens: Rohály Hanna
Rendező: Fodor Orsolya
Június 11. és 16. között rendezik meg a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóját, idén a Ciróka Bábszínház szervezésében. A rangos szakmai eseményen az ország valamennyi bábszínházának vezetői és társulatai képviseltetik magukat.
Az első országos bábszínházi találkozóra 1992-ben került sor, az elmúlt 30 évben pedig szakadatlanul folytatódott és immár hagyománnyá vált az esemény Kecskeméten. A nézők most is ingyenes vagy kedvezményes áron vásárolt jeggyel tekinthetnek meg a város több pontján olyan produkciókat, amelyek eddig nem voltak láthatóak a kecskeméti közönség előtt.
A rendezvény egyik központi helyszíne a város Fő tere, emellett számos előadás lesz látható többek közt a Ciróka Bábszínház termeiben, a Kelemen László Kamaraszínházban, a Ruszt József Stúdiószínházban és a Hirös Agórában is. Idén, a 15. találkozón az öt nap folyamán 34 színháztermi és 14 szabadtéri előadást láthatnak a nézők, a hatodik napon pedig szakmai fórumok kerülnek megrendezésre, ahová szeretettel várják az érdeklődő közönséget is.
A Ciróka Bábszínház plakátja – Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója (Forrás: ciroka.hu)
A rendezvény programja a következőképpen alakul:
Június 11.
10:00 – Dobronka cirkusz világszám – a Mesebolt Bábszínház és Magamura Alkotóműhely előadása – Fő tér (ingyenes)
11:00 – Vitéz László – Pályi János előadása – Fő tér (ingyenes)
11:00 – Anima – a Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad) előadása – Ciróka Bábszínház, Nagyterem
14:00 – Piroska és a farkas – Fő tér (ingyenes)
14:30 – A jegesmedvék etetése tilos – a Manna Produkció és Bethlen Téri Színház előadása – Kelemen László Kamaraszínház
14:45 – Az állatok farsangja – Bartha Katalin előadása – Fő tér (ingyenes)
16:00 – Sárkányölő Sebestyén – a Bóbita Bábszínház, KL Színház és Magamura Alkotóműhely előadása – Fő tér (ingyenes)
16:30 – A fekete kakas – Fabók Mancsi Bábszínháza előadása – Ciróka Bábszínház, Nagyterem
17:30 – A fabatkák kertje – a Mesebolt Bábszínház és Kőszegi Várszínházelőadása – Fő tér (ingyenes)
19:00 – A kisgömböc – A KL Színház és a Magamura Alkotóműhely közös produkciója – Otthon Teázó
19:00 – Triciklis mesék – Cirkusz Minimus! – Vojtina Bábszínház előadása – Fő tér (ingyenes)
Jelenet A jegesmedvék etetése tilos! c. előadásból – Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója (Forrás: mannaprodukcio.hu)
Június 12.
10:00 – Fehérlófia – Ciróka Bábszínház, Kisterem
10:00 – Piroska és a farkas – a Majoros Ági Bábszínháza előadása – Fő tér (ingyenes)
10:00 – Moll tündér álma – a Harlekin Bábszínház előadása – Ruszt József Stúdió
11:00 – Horgászni tilos! – a Tintaló Társuláselőadása – Fő tér (ingyenes)
11:30 – Madarak nyelve – Bóbita Bábszínház előadása – Kelemen László Kamaraszínház
14:00 – Kuszakeszi történet – a Veszprémi Kabóca Bábszínház előadása – Fő tér (ingyenes)
15:00 – Vas Laci – a Vojtina Bábszínház előadása – Hírös Agóra Kulturális és Ifjúsági Központ
15:30 Pulcinella éneke – Nizsai Dániel előadása – Fő tér (ingyenes)
17:00 – Hacukaland – a Góbi Rita Társulat és a BábSzínTér csoport előadása – Ciróka Bábszínház, Kisterem
17:00 – Moll tündér álma – a Harlekin Bábszínház előadása – Ruszt József Stúdió
17:00 – Vitéz László – Az elásott kincs – a Mesebolt Bábszínházelőadása – Fő tér (ingyenes)
18:00 – Babszem Jankó – aZirano Bábszínház előadása – Fő tér (ingyenes)
18:30 – A Szerb Antal-kód avagy a Pendragon legenda – a Budapest Bábszínház előadása – Ciróka Bábszínház, Nagyterem
19:00 – Az okos lány – a Ládafia Bábszínház előadása – Fő tér (ingyenes)
Jelenet a Szerb Antal kód, avagy a Pentagon legenda c. előadásból – Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója (Forrás: budapestbabszinhaz.hu)
Június 13.
10:00 – A halhatatlanságra vágyó királyfi – a Free SZFE előadása – Kelemen László Kamaraszínház
11:30 – Egyszer voltam… – a MárkusZínház előadása – Ruszt József Stúdió
11:30 – Rómeó és Júlia – a Veszprémi Kabóca Bábszínház, a Veszprémi Petőfi Színház és Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadása – Ciróka Bábszínház
15:00 – Pán Péter – a Napsugár Bábszínház előadása – Hírös Agóra Kulturális és Ifjúsági Központ
17:00 – Egyszer voltam… – a MárkusZínház előadása – Ruszt József Stúdió
17:00 – Rómeó és Júlia – a Veszprémi Kabóca Bábszínház, Veszprémi Petőfi Színház és Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadása – Ciróka Bábszínház
19:00 – Emma csöndje – a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház előadása – Katona József Színház, Kamaraszínház
Jelenet az Emma csöndje c. előadásból – Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója (Forrás: eszinhaz.hu)
