Képzeljük el, hogy kacsák vagyunk. Békésen úszkálunk egy tavon – nem is egy tavon, hanem A Tavon, ami számunkra az egyetlen létező és szeretett élettér. Aztán miután kiúszkáltuk magunkat, kellemesen elfáradva kitotyogunk egy stégre. A Stégre… a mi stégünkre. Képzeljünk oda nádast, ami mellett persze ott egy kis ház is, az otthon, ahová mindig betérhetünk. Ez szintén hozzánk tartozik. Tudjuk, hogy itt nyugalomban és békében fogjuk eltölteni napjainkat, míg a Halál el nem választ tőle. Arra nem gondolunk, hogy Halál egyszer csak mellettünk terem… és mégsem akar elválasztani tőle?

f21

Az ESZME Egyesület és a Manna Produkció Kacsa, Halál, Tulipán című előadása noha önmagában nem ölel fel többet harmincöt percnél, mégis hosszú néma csendet és gondolatlavinát hagy maga után. A darab alaptörténete a német szerző, Wolf Erlbruch azonos címmel kiadott mesekönyvéből származik (Ente, Tod und Tulpe), melynek történetei a halál témáját próbálják a gyerekek számára feldolgozható formában átadni.

Az előadás író–rendező párosa, Bódi Zsófia és Fodor Orsolya kérdések sokaságát veti fel már a kezdettől fogva: Miért ez a cím? Már önmagában ezért is érdemes beülni a közönség soraiba, hogy megtudjuk, vajon milyen kapcsolatban is áll egymással ez a három dolog.

Hannus Zoltán és Barna Lilla - Jelenet a Kacsa, Halál, Tulipán c. előadásból
Hannus Zoltán és Barna Lilla. Jelenet a Kacsa, Halál, Tulipán c. előadásból (Forrás: thealter.hu)

Már a történet legelején abszurd helyzet bontakozik ki: egy kacsa szemben találja magát a Halállal, aki azt állítja, nem most érkezett, mindig is ott volt vele, körülötte. Ismeri a szokásait és régi emlékeit. Kész tények elé állítja a kacsát, de ez csak fokozza a döbbenetet: mit kezdjen ő ezzel, hiszen eddig sosem látta őt, a Halált, teljes valójában maga előtt… Hannus Zoltán, a kacsa bábfigurájának életre keltője mesteri finomsággal irányítja az állat mozdulatait, amelyek így ténylegesen képesek lesznek tükrözni az állapotokat és érzelmeket.

A kacsa ambivalens reakcióit figyelve elgondolkodhatunk, mi vajon hogyan reagálnánk, ha hasonló szituációval kellene szembesülnünk. Ha látszólag teljesen ártalmatlanul megjelenne és bekuckózna mellénk a Halál, de különösképpen nem tenne semmit. Csak úgy ott lenne. És talán épp úgy nem értené a fennálló helyzetet, mint mi. Belső kísértések, titkos és kicsinyes vágyak kerülnek napvilágra, mikor a kacsa fára akarna mászni. Csak néz felfelé egy deszkákból összetákolt létra alján. Az ég felé törekvés újabb érvényességet ad a Halál látható jelenlétének, a tanácstalan várakozás csendjében azonban még mindig ott vibrál a kérdés: most akkor mi lesz?

A Halál figurájának megjelenése a történetben egészen széles körű értelmezéseknek ad teret, a darab ebből adódóan játszik is a megjelenítés formájával. A kacsának néha kedve támad magához ölelni a Halált, máskor pedig elfut előle. Szembeötlő, hogy Barna Lilla karaktere a szokásos fekete csuhától eltérően fehér öltözetben, fekete sapkában lép színpadra. Egyszer ártatlan, gyermeki arcát mutatja a közönségnek, máskor koponyamaszk mögé bújó kíméletlen földöntúli jelenséggé válik. Fenyegető jelenléte mindvégig fenntartja a feszültséget, mert – bár tudjuk, mi is a szándéka – sok elbizonytalanító inger éri a nézőt.

Jelenet a Kacsa, Halál, Tulipán c. előadásból
Jelenet a Kacsa, Halál, Tulipán c. előadásból (Forrás: thealter,hu)

Továbbá a halál, mint jelenség színpadi alakká formálása a középkori misztériumjátékokat idézi meg, mint például Akárki történetét. Tény, hogy Akárki ember volt, kapcsolatai voltak, és élete delején kopogtat be hozzá a Halál, itt pedig csak egy magányos kacsáról van szó… Mégis húzható valamiféle végzetes és furcsa párhuzam a két történet között. Előbb vagy utóbb mindent és mindenkit felkeres ez a váratlan vendég. Így aztán a mi kacsánk is lehetne itt tulajdonképpen Akárki.

Végül pedig ott van még a tulipán… a piros tulipán, amit Barna Lilla az egész előadás alatt idegesen szorongat. Ennek szimbolikus jelentését valójában mindvégig homály fedi, csak a darab legvégén teljesíti be funkcióját és kaphatja meg jelentését az elmúlás zálogaként. Hannus Zoltán a záróképben egyedül marad a virággal, a Halál pedig elmegy. De legalább nem jött üres kézzel.

Szereplők:
Kacsa – Hannus Zoltán
Halál – Barna Lilla

Dramaturg: Bódi Zsófia
Látvány, báb: Virág Vivien
Koreográfia: Kovács Domokos
Zene: Csernovszky Márk
Effektek: Csernovszky Márton
Rendezőasszisztens: Rohály Hanna
Rendező: Fodor Orsolya

Kiemelt kép: thealter.hu