A Corvinus Művészeti Akadémia célja, hogy bebizonyítsa: a kultúra lehet a fiatalok életének része. A következőkben a szervezet egyik tagja számol be a tapasztalatairól.
Lengyel Hanna beszámolója
Egyetemista éveinkben nem sok lehetőségünk van művészetekkel foglalkozni: lefoglal minket a tanulás, a munka és persze, néha a bulizás. A fiatalabb generációkat talán annyira már nem is érdekli az efféle kikapcsolódás, de a Corvinuson van egy közösség, akiknek elsődleges célkitűzése a művészet fókuszban tartása. A Corvinus Művészeti Akadémia (CMA) immár 10 éve gyűlik össze minden héten, olyan programokat szerveze, amelyek kinyitják a fiatalság előtt a kulturális kikapcsolódás lehetőségeinek kapuját.
Közösségünk sokszínű diákokból áll, akiket a művészetek iránti lelkesedés köt össze. Nem kell ahhoz tehetségesnek lenni, hogy részt vehessünk ezekben a programokban, a művészet minden formáját próbáljuk elérhetővé tenni a vendégek számára. Erre tökéletes példa az idén futó CMAX Fesztiválunk, amely minden hónapban a művészet különböző ágaiba ad betekintést színes programok segítségével.
Március volt a képzőművészet hónapja, így az egyik legsikeresebb eseményünk a kiállításmegnyitónk volt, ahol a diákszervezet tagjai (és külsősök) az „örökség” témájában mutathatták be alkotásaikat. Az áprilisi hónap az irodalomról szól, ennek első programja a magyar költészet napján megrendezett Open Mic versfelolvasó est volt. Itt a vendégek szabadon elszavalhatták saját vagy kedvenc költeményeiket. Mondanom sem kell, sok tehetséges költőt ismerhettünk meg.
A hónap második felében két irodalmi kerekasztallal várjuk az érdeklődőket, amelyeken gazdasági és színházi témákat is érintünk majd. Májusban a zene hónapját ünnepeljük, amelyre szintén sok izgalmas projekttel készülünk, azonban ennek a hónapnak a legnagyobb – és egyben a fesztivált lezáró – eseménye a diákszervezet saját együttesének, a CMA Bandnek a koncertje lesz.
A szervezet eseményei (plakát: Gáspár Hanna)
A CMAX-on kívül egyéb szórakozási lehetőségeink is vannak: közösen járunk színházba, kiállításokra, filmklubokat tartunk, alkotókkal, a kultúrában fontos szerepet foglaló személyekkel szervezünk beszélgetéseket.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy egy olyan társaságba tartozhatok, ami próbálja népszerűsíteni az ilyen szórakoztató programokat, és ezáltal magát a művészetet. Hiszen a kultúra tökéletes terep az érzelmek kifejezésére, a világ új oldalainak megismerésére. Fontos, hogy erről soha ne feledkezzünk meg.
Kiemelt kép: Pillanatfelvétel a szervezet tavalyi koncertjéről (fotó: Fekete Tibor Kristóf)
Április 11-én folytatódott a Késelés Villával beszélgetéssorozat a Nyitott Műhelyben. Ezúttal a magyar költészet napja alkalmából fiatal költőkkel beszélgetett Vida Kamilla és Csete Soma a fiatal költészet állásáról.
Vendégek:
Fancsali Kinga (2000, Marosvásárhely) verseket és színházkritikát ír, jelenleg a szociális szférában dolgozik egy civil szervezetnél.
Horváth Florencia (2002, Celldömölk) az ELTE magyar-színház szakos hallgatója. Verseket, kritikákat, cikkeket ír, nyaranta kreatív írást tanít gyerekeknek, a Kötetlenül című beszélgetéssorozat állandó moderátora.
A Warner egy szerdai sajtóeseményen jelentette be, hogy sorozatformátumban adaptálja J. K. Rowling regényfolyamát. Jön a Harry Potter-széria!
A legendás szemüveges varázslót utoljára 2012-ben láthattuk a mozivásznon, s azóta évről évre felröppentek az azzal kapcsolatos pletykák, hogy a fantáziavilág filmes jogait birtokló Warner valamilyen módon vissza akarja majd hozni az eredeti hősöket. Volt szó színdarab-adaptációról (Az elátkozott gyermek alapján) és teljesen új történetről is, végül azonban 2023-ban jutottunk el oda, hogy a rajongók álma (vagy épp rémálma?) megvalósuljon. A Warner szerdán több produkciójával kapcsolatban is fontos bejelentést tett, ezek egyike pedig az volt, hogy elkészül a várva várt HP-sorozat, mégpedig teljesen új szereposztással és narratív koncepcióval.
A színészek tehát – legalábbis főbb szerepekben – nem térnek vissza, az emblematikus karaktereket más művészek alakítják majd. Ráadásul igen hosszú ideig, hiszen az HBO sorozatának minden egyes évada egy könyvet fog feldolgozni, a csatorna így már most is egy évtizedes szériáról beszél.
Azt persze egyelőre nem tudhatjuk, hogy pontosan honnan datálódik ez az intervallum, de egy dolog biztos: J.K. Rowling executive producerként részt vesz a munkálatokban.
Holnaptól látható a mozikban a Suzume, egy igazán különleges anime, amelyet a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába is beválogattak.
Suzume egy átlagos 17 éves diáklány egy japán kisvárosban. Ám egy nap találkozik valakivel, és attól kezdve semmi sem átlagos, ami vele történik. Az ő dolga lesz, hogy megküzdjön a föld alatt élő istenekkel, és megakadályozza, hogy az országszerte létező portálok valamelyikén keresztül a felszíni világba jusson a féreg, ami a földrengéseket okozza. Lehetetlen? Mesebeli? Ilyen tuti nincs? Eddig ő is így gondolta.
A film plakátja
De megismerkedik a jóképű sráccal, Sotával, akiről nemsokára kiderül, hogy különleges feladata van: ő egy Záró, akinek ki kell üldöznie ebből a világból a gonosz isteneket. Suzume új barátja társaságában bejárja Japánt, hiszen egyre több támadást kell visszaverniük. Miközben új tájakon járnak, új emberekkel ismerkednek meg, evilági és túlvilági veszélyeket küzdenek le, a lány rájön, hogy nem véletlenül keveredett bele ebbe a kalandba. Talán, valaha már járt az egyik titokzatos ajtó túloldalán…
A japán kultúra szerelmeseinek kedveskedik Makoto Shinkai filmje, melyet a kritikusok külföldön egyöntetűen pozitívan fogadtak. A magyar mozikban csütörtöktől lesz látható, eredeti nyelven, magyar felirattal.
Kiemelt kép: Jelenet a Suzume c. filmből (forrás: Dan of Geek)
„A történelmi és művészeti műemlékek elleni támadások gazdasági kárt okoznak a közösségnek” — hangsúlyozta az olasz kulturális miniszter.
A Giorgia Meloni miniszterelnök vezette kabinet megállapodott arról, hogy 10 ezertől 60 ezer euróig terjedő kártérítés megfizetésével, valamint büntetőjogi szankciókkal is sújthatják Olaszországban a kulturális javakat rongálókat — írja a 24.hu.
A kílmaaktivisták több európai országban hajtanak végre akciókat, hogy felhívják a figyelmet a környezetszennyezésre.
„Itt az idő, hogy kimondjuk: elég volt. Művészeti és kulturális örökségünk elleni módszeres vandalizmussal állunk szemben, amelynek az égvilágon semmi köze a környezetvédelemhez” — jelentette ki az olasz kulturális miniszter, Gennaro Sangiuliano a kabinetülés után.
Az olasz parlamentnek két hónap áll rendelkezésre, hogy törvényerőre emelje a javaslatot.
Idén is saját színdarabbal és csaknem 500 további programmal várja a fesztiválozókat a 32. Művészetek Völgye július 21. és 30. között Kapolcsra, Vigántpetendre és Taliándörögdre.
A Művészetek Völgye az ország legnagyobb összművészeti fesztiválja, ahol az irodalom, a színház és az újcirkusz ugyanúgy fontos szerepet tölt be, mint a zene. A 10 napos rendezvény mostanáig csaknem 500 programot jelentett be, a Panoráma Színpad mellett már teljes a Kaláka Versudvar, a POKET Udvar, a Cirque du Tókert, a Színház Színpad, a Hobo Udvar és a Világzenei Udvar programja is.
A Művészetek Völgyében immár hagyomány, hogy a nyitónapon a fesztivál saját előadást mutat be, ezúttal GoldoniMirandolina című darabja debütál Szulák Andreával, Szemenyei Jánossal és Jantyik Csabával a főbb szerepekben.
A Színház Színpadon emellett olyan társulatok produkciói élvezhetők majd, mint az Art-Színtér, a Játékszín és a Lepkegyűjtő Produkció, a Kaposvári Csiky Gergely Színház, a Nézőművészeti Kft., az Orlai Produkció vagy a Veszprémi Petőfi Színház.
A vigántpetendi Cirque du Tókert tíz napra zsonglőrök, artisták, táncosok, operaénekesek és különleges koncertek otthonává válik. Itt lép fel többek között a Recirquel újcirkusz-társulat, amely Solus Amor című előadásával érkezik, a Duda Éva TársulatMirror című darabját hozza el, a Feledi Projecttől pedig a Car(wo)men című táncszínházi előadás látható majd.
A Cirque du Tókertben minden nap új trükköket tanulhatnak az érdeklődők a Firebirds társulat tagjaitól, de itt lép fel Zorán, Dés László, Kern András és a Danubia Zenekar is. Az irodalom kedvelőit tizenharmadik éve várja a Kaláka Versudvar, ahol ezúttal sem maradnak el a Lackfi János vezette Zenés Versimprók és Versműhelyek, de lesznek világzenei és népzenei koncertek, valamint gyerekműsorok is.
Vigántpetenden a POKET Udvar az irodalom és a zene találkozási pontja lesz. A Vecsei H. Miklós vezette helyszínen rengeteg kvíz, beszélgetés, koncert és workshop várja a fesztiválozókat, és újdonságként minden nap dalpremier is lesz. Vecsei H. Miklós megkeresésére ugyanis Szakács Gergő, Noémo, a Blahalouisiana, Barabás Lőrinc és más előadók megzenésítettek egy-egy Csoóri Sándor-verset, amelyet a fesztiválon mutatnak be.
A kapolcsi katolikus templom komolyzenei koncerteknek ad helyet: itt lép fel többek közt Szokolay Dongó BalázsFohász című előadásával, a Weiner-nap alkalmával bemutatkoznak a Weiner Leo Zeneiskola ifjú tehetségei, de játszik a Budapesti Vonósok Kamarazenekar és a Danubia Zenekar brácsaegyüttese is.
A taliándörögdi Világzene Udvarban olyan előadók muzsikálnak majd, mint Palya Bea és zenészei, a Kerekes Band, a Besh o droM, a Cimbaliband, a Góbé, valamint Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák. A vigántpetendi Hobo Udvar előadóestjeivel vezeti be a Hobo zenéje iránt is rajongó közönséget az irodalom és színház mélységeibe.
Az alkotni vágyókhoz szól a taliándörögdi Analóg Udvar, ahol egy óriás lyukkamera belsejében tett látogatás során megtudható, hogyan jön létre a fénykép, a fotólaborban megismerhető a fényképezés mágiája, sőt az archaikus, nedves kollódiumos fotóeljárás is.
Szintén Taliándörögdön várja a helytörténet és a falusi szokások iránt érdeklődőket az Ősök Háza, ahol Szőke András filmrendező vezeti be a látogatókat olyan rejtelmekbe, mint a gyógy- és fűszernövények termesztése.
A frissen bejelentett helyszínek programjai már elérhetők a fesztivál weboldalán.
A költészet napja alkalmából idén is megtelik a főváros irodalmi rendezvényekkel, mi pedig elhoztuk nektek kategorizálva a legizgalmasabb programokat. Egy helyen a magyar költészet napjának kiemelt verses kerekasztal-beszélgetései, felolvasói, előadásai, kötetbemutatói, filmélményei, de megmutatjuk, milyen programok várják napközben is az irodalomkedvelőket.
Ünnepeld a Centrál csapattal a magyar költészet napját, repülj vissza az időben és hallgasd meg irodalmi pincérek előadásában leghíresebb hazai költőink műveit!
A régi Centrál Kávéház egyik legfontosabb hagyománya a híres vendéglátáson túl a kávéház intellektuális jellege, a pezsgő kávéházi szellemi élet volt. Egykor az éjjel-nappali nyitvatartás mellett festők, újságírók, színházi emberek, fotósok, muzsikusok, de legfőképp számos hazai költőnk otthona, törzskávéháza volt. A Centrál, mai kifejezéssel élve, saját korának tudás- és információs központja volt.
A régi kávéházat thonet székek, öntöttvas lábakon álló márvány asztalok, perzsaszőnyegek, angol klub bőrgarnitúrák díszítették. A falon városfotók, grafikák és tükrök, az asztalokon nemes vonalú kerámiák sorakoztak. A hely történelmi múltja előtt tisztelegve hazai költőket ábrázoló portrék és korhű írógép kiállítás tekinthető meg, olyan írógépekkel melyekkel az 1900-as évek elején dolgoztak az írók, költők.
Április 11-én a múzeum falain belül és kívül, változatos programokkal ünnepelik a magyar költészet napját. A Duna-parton Versdobolással és múló emlékműállítással, a kiállításokon tematikus tárlatvezetésekkel, Landerer nyomdával és Másik János koncertjével várjuk látogatóinkat.
Milyen új formákat talál a költészet a 21. században? Hogyan alakulnak át a versek a közösségi média korában? Van-e jövője a tisztán papíralapú versesköteteknek, és kell-e félnünk attól, hogy a költészet audiovizuális műfajjá válik? Ezekről a kérdésekről, és még számtalan izgalmas témáról beszélget három költő a Libri és a Képező Galéria közös eseményén.
Résztvevők: Tóth Réka Ágnes költő, író, dramaturg; Katona Ágota költő, író; Simon Márton költő, műfordító, slammer
Fancsali Kinga (2000, Marosvásárhely) verseket és színházkritikát ír, jelenleg a szociális szférában dolgozik egy civil szervezetnél.
Horváth Florencia(2002, Celldömölk) az ELTE magyar-színház szakos hallgatója. Verseket, kritikákat, cikkeket ír, nyaranta kreatív írást tanít gyerekeknek, a Kötetlenül című beszélgetéssorozat állandó moderátora.
Az UPódium sorozat első születésnapját ünneplő, a Magyar Költészet Napjához – József Attila születésnapjához – kapcsolódó estjén, április 11-én Juhász Anna irodalmár vendégei Grecsó Krisztián József Attila-díjas író, költő, valamint Csemer Boglárka ’BOGGIE’ énekesnő. Az esten betekintést kaphatunk – most elsőként – hármójuk alkotói világába, közös gondolkodásukba, és a trialógus mellett az író és énekesnő személyes, zenei párbeszédébe is.
Április 11-én Grecsó Krisztián és Csemer Boglárka ‘Boggie’ saját történeteiket fűzik csokorba a zene és az irodalom nyelvén. Három ember személyes beszélgetésébe pillanthatunk bele, ami tele van érzelmekkel és spontaneitással. Gyakran még saját maguk számára is zavarba ejtő vizekre eveznek, de büszkén felvállalják esendőségüket, hétköznapiságukat. A három alkotó izgalmas műsorában, nemcsak hogy közel kerülhetünk az alkotás titkaihoz, de betekintést nyerhetünk univerzumukba is. Zene, irodalom és egy kis életről való elmélkedés.
A színpadon: Grecsó Krisztián (ének, gitár, vers, próza), Csemer Boglárka (ének), Antal Gábor (zongora), Szakonyi Milán (gitár, vokál).
A vErST eseménysorozatot immár tizenötödik alkalommal rendezik meg, harmadjára a Tompa17-ben. A program célja, hogy átrajzolja a költészet határait, és a művészetet visszavezesse oda, ahonnan származik: az emberek közé. Az esten a versek mellett zenével is készülnek a fellépők.
Felolvasók: Fehér Enikő, Friss Benjámin, Herczeg Jonatán, Kutrovátz Renátó, Sárközi Bence, Tóth Zsófi
Április 11-én, a B32 színháztermében egy igazán unikális összművészeti svédasztallal várunk, amiből mindent ki kell próbálnod. Ethnobeat szólógitárral, slam poetry, spoken word, költészet, színház a fiatal művészgeneráció legízesebb hangjainak tolmácsolásában.
Agócs Márton, az Aurevoir zenekar és az Alexander Petrovits Koktél frontemberének kalandozó gitárjátékain át, Bárány Bence, a VATES művészetinspirált ruhamárka alapítójának húsbavágó spoken word történetein keresztül Kustos Júlia gyöngéden villámló költői univerzuma találkozik Mészáros Péter, országos slam poetry bajnok abszurd tragikomédiáival ebben a rendhagyó, egyórás előadásban.
A nézőnek csak annyi a dolga, hogy belekóstoljon, vagy éppen teljesen jól lakjon azzal, ami legközelebb áll az ízléséhez. Mindenből annyit viszel haza, amennyit csak szeretnél.
A Kelet-Nyugati Alkotóműhely a költészet napja alkalmából open stage felolvasóestet tart az Easy Art Space-ben. A KeNya irodalmi műhelyének tagjai olvasnak fel, emellett lehetőséget adnak a résztvevőknek is, hogy megmutassák műveiket.
Az egyedülálló Vastaps a költőnek… projekt Romániában már számos teltházas előadást ért meg, és most új formában jelentkezik, amelyben az ismertető-jellegű előadás és a versmondás váltakozik egymással. A Magyar Költészet Napján Budapesten és Szegeden is megemlékeznek a március 21-i Költészet Világnapjáról is, és együtt ünnepeljük a verset, a lírát, annak egyetemes voltát.
Az eseményen Mihai Eminescu, Tudor Arghezi és George Coșbuc verseit hallhatjuk Dsida Jenő, Kacsó Sándor, Székely János, Képes Géza, Berde Mária, Kiss Jenő, P. Tóth Irén és Szemlér Ferenc fordításaiban.
Demeter András színművész élőben közvetíti a verseket, amelyeket a román előadóművészet meghatározó képviselőinek – Victor Rebengiuc, Mariana Mihuţ, Mihaela Radescu, Ion Caramitru – online videóintervenciói egészítenek ki, Ovidiu Miculescu és Oltea Şerban-Pârâu, a Vastaps a költőnek projekt kezdeményezőjének, illetve művészeti tanácsadójának beszédei mellet, amelyek a költészet fontosságáról szólnak, valamint arról, hogy miért is kell fenntartani ezt a mára már marginalizált előadói formát abban a felgyorsult században, amelyben élünk.
A nagy sikerű Gyenge Veroni span poetry est győzteseként most Sárközi Richárd országos bajnokot kértük fel, hogy válasszon kilenc versenyzőt. Megtette. Hívott barátokat, példaképeket, vagyis egyszerűen azokat, akinek imádja a szövegeit.
Mivel az est éppen április 11-re esik, nem hagyhatjuk szó nélkül kedvenc élő költőit, íróit sem, akik közül öten vállalták, hogy megmutatják a Mindennapi költészet erejét. Az esten sárközi több formában is feltűnik: slamet mond, hozzászól, slamet mond, műsorvezet, slamet mond, piát kér, stb.
A 9 slamspan: Baranyai Barna, Bíró Dénes, Csősz Gergő, Irlanda Máté, Miklya Anna, Nagy Sándor, Színész Bob, Tengler Gergely, Zebbulon zé.
Író-/költőspanok: Garaczi László, Sirokai Mátyás, Szaniszló Judit, Tolvaj Zoltán, Turi Tímea
A költészet napján induló programsorozat, a Magvető Napok első rendezvényén az Időmérték-sorozat két új kötetét mutatja be a Magvető. Kellerwessel Klausszal és Pál Sándor AttilávalTuri Tímea beszélget.
Pál Sándor Attila: Daloskönyv
Pál Sándor Attila verseskönyve egy énekes-dalszerző szólólemezéhez hasonlít: különböző stílusokat és hangnemeket próbálva szólalnak meg a hol melankolikus, hol fanyar dalok, vagy éppen a monumentális hosszúversek. A Balladáskönyvhöz hasonlóan az újabb kötet a dal mint műfaj megszólalási lehetőségeit keresi egy jellegzetesen középeurópai térben, ahol az irodalmi hagyományok olyanok, mint a ritkán látott rokonok: akikre nem tudunk nem hasonlítani, és akiktől nem tudunk nem különbözni.
Kellerwessel Klaus: Hátam mögött a hulló porcelán
A fiatal költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője Kellerwessel Klaus, aki egyaránt otthonosan mozog a klasszikus verselésben, a rendhagyó kísérletekben és a slam poetryben is. Mégis szuverén: minden hatást sajátjává csiszol. A Magvető Időmérték sorozatában debütáló kötete lendületes tempót diktál, miközben hol humoros, hol megejtő módon mutatja be azt a torokszorítóan várakozásteli érzést, hogy milyen ma huszonévesnek lenni.
A költészet napján, április 11-én jelenik meg Gál Ferenc új verseskötete, a Ház körüli munkák a Prae Kiadó gondozásában. A kollekció nyolc évvel követi a legutóbbi, Az élet sűrűjében című kötetet. Bemutató: április 11-én 19 órától a Kis Présházban Áfra János és Gál Ferenc szerző jelenlétében.
Rendezte: Reisz Gábor Szereplők: Reisz Gábor, Nagy Katica, Kovács Zsolt, Takács Katalin
A 30-as évei elején járó rendező, Merthner Tamás magánélete váratlanul darabokra hullik, amikor párizsi ösztöndíját töltő barátnője, Anna szakít vele. Tamás összetörve tér vissza Budapestre, és mivel a jelenben nem talál vigaszt, a múltjába merülve igyekszik választ kapni arra, hogy hol veszítette el önmagát abban a valóságban, ami az elmúlt harminc évben körbevette Magyarországon.
Rendezte: Peter Weir Szereplők: Robin Williams, Robert Sean Leonard, Ethan Hawke
Ifjú lelkeket lángra lobbantó különc tanárember kezdi meg varázslatos működését 1959-ben a Welton Akadémia ódon falai között. Lapról lapra tépeti szét diákjaival a tankönyvet, mert azt akarja, hogy felfedezzék: életük maga a költészet. A felismerés egyeseknek életre szóló szerelmet, másoknak tragédiát hoz. A hagyománytisztelő iskolában azonban tanyát ver a lázadás szelleme.
Gunnar Garfors elsőként járt öt kontinensen ugyanazon a napon, később tizenkilenc országot látogatott meg huszonnégy óra alatt, és ő az első ember, aki járt a világ minden országában – kétszer. A norvég médiaszakembernek és írónak 2023-ban jelent meg magyarul a Cser Kiadónál a világ húsz legkevésbé látogatott országáról szóló könyve, az Ahol csak a madár jár. A kötetről a Norvég Királyság Nagykövetségén faggattam.
A könyved majd’ minden oldalára jut egy-egy elképesztően izgalmas dialógus. Hozzám hasonlóan te is felveszed a helyiekkel folytatott beszélgetéseidet, vagy emlékszel rájuk, esetleg egyből le kell írnod őket?
Nem, nem veszem fel őket, mert rengeteg időbe telne visszahallgatni mindent, viszont mindig van nálam egy igazi, régimódi jegyzetfüzet, mint a tied itt, csak kisebb, mert el kell férnie a felsőm zsebében. Szóval általában leírom a dialógusokat, de persze valószínűleg ez sem 100%-osan a valóság, de ez az a verzió, ahogy emlékszem a valóságra, fontosak nekem ezek a jegyzetek, illetve készítek fotókat, videókat is.
Mivel fotózol? A könyvben többször említed, hogy a telefonod multifunkciós eszköz az életedben. Használsz néha kamerát is?
Igen, a telefonom mindig velem van, de van egy félprofi FujiFilm kamerám.
(Megmutatom a kamerámat.) Olyasmi, mint ez?
Nem, ennél azért kisebb, szóval a tied jobb. (nevet) Először is, nem szeretek nagy kamerával mászkálni, mert ezek között az országok között is van olyan, ahol bajba kerülsz, ha fotózol – ahogy olvastad is, Dél-Szudán az egyik ilyen. Erre jó a telefon, bár néha így is észreveszik, hogy épp képet csinálok.
Ilyen esetben el lehet játszani, hogy csak telefonálsz…
Igen, trükkösnek kell lenni. Máskor meg, főleg, ha portrét készítesz, fontos, hogy rendes kamerád legyen, mert a telefonnal ellentétben olyankor jobban tudatosul bennük, hogy igen, fénykép fog készülni róluk.
Az biztos, hogy profibbnak tűnik, és tudják, hogy nem személyes használatra készíted a képeket. Mik egyébként a legfontosabb tárgyak, amiket mindig magaddal viszel, ha utazol?
Csak kézipoggyásszal utazom, nagyon nem szeretem, ha a sok nehéz dolog lehúz, lassít. Biztonságosabb is, flexibilisebb vagyok, ha nagy bőrönddel utazom, nem tudok mondjuk motorozni vagy túrázni menni olyan egyszerűen. Így nincs is nálam sok holmi, de a legfontosabbak talán a telefonom, a pénztárcám, az otthoni lakásom kulcsai, és az útlevelem, a többit be tudom szerezni, ha ellopták, ha elveszett. A magas szegénységi rátával rendelkező országokba úgy utazom, hogy tudom, hogy ha van egy jobb telefonom, az abban az országban az átlagember hároméves fizetésével egyenlő értékű, szóval nem kezdem el mutogatni, pláne nem kérkedni vele.
Patat Bence, az Ahol csak a madár jár magyar fordítója (balra) és Gunnar Garfors (jobbra). Fotó: Ozsváth Eszter
Szokott lenni nálad bármilyen elsősegély-csomag?
Igen, sebtapasz és paracetamol, de azt hiszem, ennyi. Ja, meg tű és cérna, ha meg kell javítanom valamit, mint például a hátizsákomat valamelyik nap.
Olvastam, hogy elég különleges hátizsákkal utazol, hisz rólad nevezte el egy könyvrajongó barátod (a kollekció többi darabja John Steinbeck, Oscar Wilde és Pablo Neruda nevét viseli). Ötleteket is adtál hozzá, vagy csak a nevedet?
Egy Thaiföldön élő barátom, Nina Pimpisa és az anyukája létrehoztak egy divatmárkát, és Nina megkérdezte, hogy használhatja-e a nevemet az egyik darabjához. A legfontosabb nekem az volt a táskával kapcsolatban, hogy könnyű legyen vele utazni. Az oldalán van egy rekesz, amibe egyszerű bepakolni a laptopom, illetve kivenni onnan, ez például a reptéri átvilágításnál fontos. Azt hiszem, mind elkelt ebből a táskából, és nincs utángyártás. Nem kerestem amúgy rajta, de kaptam egyet ingyen.
A különböző egzotikus rovarok ellen mivel védekezel?
Szúnyoghálót viszek magammal, ha maláriával fertőzött országba megyek.
Volt már az útjaid során szükséged kórházi ellátásra?
Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hisz eddig csak egyszer voltam kórházban külföldön, Kínában, egy táncos baleset következtében. (Mindketten nevetünk.) Sanghajban tanultam, egy csapat norvéggal, késő este volt, egy klubban táncoltunk, én fel-le ugráltam és kiment a bokám. Annyira fájt, hogy másnap reggel biztos voltam benne, hogy eltört, meg is kellett röntgenezni.
Milyen ruhadabokkal/öltözékkel készülsz egy-egy útra? Milyen az, amikor a norvég télből egzotikus országba, nyári forróságba utazol, majd megint egy hidegebb helyre?
Pénteken pont Ugandába utazom, mert a következő könyvem az Egyenlítő országairól szól majd, tehát a kérdés nagyon is aktuális. Tegnap egyébként itt is kifejezetten hideg volt, szeles, de nem hoztam dzsekit, mert Ugandában nem kell. Szóval ez a zakó van rajtam, illetve van egy kapucnis pulóverem, amit alá tudok venni. A tavaly februári alaszkai és kanadai utam során, amikor -61 fok volt és azt hittem, meghalok, annyira fájt mindenem a hidegtől, akkor például volt rajtam egy hatalmas, bélelt kabátom, alatta gyapjúpulóverrel. Néha viszont egész egyszerűen elhasználódott holmikat viszek magammal, és amikor vége az útnak, otthagyom őket és veszek valami helyit, amivel egyrészt támogatom az ottani gazdaságot, másrészt pedig én is gazdagodom, egy olyan ruhadarabbal, amilyenje otthon senkinek nincs. A legtöbb ember túlpakol, ha utazik, én inkább mosok. Ja, igen, mosóport is igyekszem mindig vinni magammal.
Az Ahol csak a madár jár magyar kiadása (Cser Kiadó, 2023, fordította: Patat Bence.)
Sokat szoktál futni, és ez a tevékenység a könyvben is megjelenik, mint kiváló alkalom és lehetőség a helyiekkel való találkozásra, kapcsolatépítésre. Mennyiben segít neked a futás, a sport abban, hogy fizikailag is követni tudd a körülményeid folyamatos változását? Segít esetleg a jetlag leküzdésében?
Már nincs jetlag-em, régen nagyon szenvedtem tőle. Most legalább heti egyszer futok, tényleg nagyon könnyű így megismerkedni érdekes emberekkel, még ha csak annyira is, hogy megjegyzi, hogy „ja, igen, te voltál az a fickó, aki tegnap is erre futott”. Ha sokat utazol, akkor nagy valószínűséggel nem mindig tudsz főzni magadnak, egészségtelenebbül étkezel, sokat vagy repülőn, reptereken, sokat ülsz, ésatöbbi. A futás fitten tart, ez nekem fontos.
Mentálisan hogyan készülsz egy-egy utazásra? Vannak még elvárásaid, ha számodra új helyre látogatsz, vagy csupán igyekszel minél inkább jelen lenni abban, amit a helyzet kínál számodra?
Hát, valamiféle elvárásom mindig van, de szeretek impulzív is lenni. A legtöbb norvég elég félénk egyébként, ami sokaknak az arroganciára hajaz. Sokan, amikor mondom nekik, hogy norvég vagyok, meglepődnek, hogy „hé, te nem is vagy olyan arrogáns”, és próbálom is mindig jelezni, hogy ez nem arrogancia. Szóval norvégként az utazásaim kezdetén gyakran rá kellett magam erőltetni arra, hogy kapcsolatba lépjek emberekkel, mára ez elmúlt. Jó, ha bizonyos helyeknek, szokásoknak utána tudok olvasni, akár politikai vagy vallási okokból.
A legjobb, ha egyenesen olyan emberrel tudsz kapcsolatba kerülni, aki a célországban él, vagy onnan származik, ők a legjobb idegenvezetők. Olyan útikönyvet, amit külföldi írt az adott országról, méghozzá olyan külföldi, aki 3-4 évvel azelőtt eltöltött az adott helyen 2-4 napot, nem érdemes vásárolni. Nem is tudsz olyankor semmit a szerzőről, lehet, hogy teljesen más érdekli, mint ami mondjuk téged.
Az utazók egy-egy országban sokszor úgy viselkednek, mintha egy állatkertet járnának be, mindenki ugyanazokat a helyeket látogatja végig. Ha helyiként van egy éttermed, ahova sok külföldi jár, akkor megemeled az árakat a másfélszeresükre. Ami jó, hiszen stimulálod vele a lokális gazdaságot, és a külföldiek még mindig megengedhetik maguknak, hogy az adott helyen egyenek – a helyiek azonban már nem. Pedig az utazásnak nem a fotókról meg a lájkokról kéne szólnia, hanem a kapcsolatépítésről, a találkozásokról, és egymás hátterének, múltjának, jelen körülményeinek megismeréséről, megértéséről.
Általában hozzánk hasonló nyugatiakkal utazik az ember, s így nem lehet kapcsolatba lépni helyiekkel. Gyakran épp azokban a szép hotelekben, amelyekben olyan kényelmes megszállni, beszélnek le minket az ott élőkkel való érintkezésről, vagy úgy általában a sétáról, mondván, hogy az „túl veszélyes”. Ezek általában nagy, külföldiek által irányított szállodaláncok, akik inkább fuvart intéznek neked, csak ne menj ki a helyiek közé. Ennek nyilván financiális okai vannak elsősorban, s így a pénz kimegy az adott országból. Szerintem ilyen esetekben megéri kissé agresszívebben fellépni, és igenis a lokális felé hajlani a globálissal szemben.
Részlet az Ahol csak a madár jár című könyvből (forrás: Cser Kiadó)
Turista-dzsentrifikáció, vagy valami ilyesmi…
Pontosan, és egyébként a világ GDP-jének 10,3%-a épp a turizmusból származik, így az utazás sok embert munkához segít, de ha mind szállodaláncokban szállunk meg, akkor ugyanazt a pár, eleve gazdag embert támogatjuk. Jó lenne, ha a különböző országokban hagyott pénz egyenlőképp oszlana meg a helyiek között.
Mit gondolsz, az átlagos utazó (vagy turista) eljut eddig a felismerésig?
Ha nem is, próbálok ezen kicsit segíteni, az Ahol csak a madár járral például. A könyvben megjelenő országok legtöbbjében (meg korábban Afganisztánban vagy Türkmenisztánban) például szinte kizárólag helyi szállodák vannak, mégis, van egy elit, így sokszor a legszebb hotel az elnök tulajdonában áll, vagy az ő emberei irányítják. Lehetne több női elnök, sokkal jobb lenne a világ szerintem. Visszatérve, sok világjáró csak kipipálja, hogy volt az adott országban, de nem akar magának kényelmetlenséget, így csak sokcsillagos hotelekben száll meg, és nem igazán gondolnak másra, például arra, hogy hozzá is tehetnének valamit a helyi élethez. Kevesebb szelfi, több kép a helyiekről!
„Kérlek, mondd meg, melyik úton menjek tovább? — kérdezte Alice. Ez függ attól, hová szeretnél eljutni — felelte a macska.”
Lewis Carroll Alice Csodaországban című regénye, amely igazi klasszikussá vált az évtizedek során, sokkal többet rejt magában, mint azt első ránézésre gondolnánk. Hiszen nemcsak egy egyszerű mesés történet, hanem olyan mű, amely mélyen érinti meg a lelkeket és segíti a gyerekkori traumák feldolgozását. Egy történet, amely az álmok világába vezeti az olvasót, miközben a valós életről is számos fontos üzenetet és jelentéstartalmat hordoz magában.
Szerző: Nagy Krisztina
A főszereplő fiatal lány, Alice a történet elején egy furcsa világban találja magát, ahol semmi sem úgy van, ahogyan lennie kéne a mindennapok mércéjéhez viszonyítva. A regénynek és a benne kirajzolódó alternatív valóságnak számos olyan eleme van, amely a gyerekkori traumák feldolgozását és a valóságtól való elrugaszkodást mutatja be. De mik is ezek?
Az egyik ilyen a főszereplő érzékelésének megváltozása. Alice kezdetben bizonytalan a számára ismeretlen világban, folyamatosan kételkedik önmagában és az őt körülvevő dolgokban. Ahogy azonban folytatja a kalandját, érzései egyre hitelesebbé és erősebbé válnak, a regény végén pedig már olyan dolgokat is lát, amelyek teljesen eltérnek a valóságtól. Hiszen képes megváltoztatni a méretét és beszélgetni tud az állatokkal. Ezek a jelenetek az álmok és a fantázia világát mutatják be, és azt sugallják, hogy az emberi képzelőerőnek nincsenek határai. A szárnyalás univerzuma lehetőséget ad arra, hogy az ember olyan dolgokat érjen el, amelyek a való életben nem lehetségesek.
A regény során a hősnő számtalanszor találkozik olyan karakterekkel, akik furcsa, különös és irracionális viselkedést mutatnak. Ezek a figurák gyakran a lány belső világát tükrözik.
Ez nem igaz, nem igaz — mondta Alice magában. — Bizonyosan vagyok valami; hiszen különben miért lennék itt? Még ha bármilyen furcsa is, legalábbis valamilyen jelentése kell legyen.”
A regény írója, Lewis Carroll (forrás: bookriot.com)
A történet karakterei reprezentálják azokat az érzelmeket, amelyeket a főhős magában hordoz, és amelyek emocionális traumájához kapcsolódnak. Példának említhetjük az önmagával és identitásával kapcsolatos bizonytalanságát, valamint azt, hogy úgy érzi, a felnőttek nem értik meg őt, és hogy nem tudja, hogyan kell megfelelően viselkednie velük. Az állati figurák a regényben olyan lehetőségeket kínálnak, melyek elősegítik, hogy Alice megismerje és elfogadja az érzelmeket, amelyeket addig nem volt képes kifejezni. Nemcsak különleges jellemzőkkel rendelkeznek, de a regény számos olyan metaforával is felruházza őket, amelyek az érzések kifejezését és elfogadását hivatottak segíteni.
Majd később aggódhatunk róla, hogy ki vagy mi vagyok, ha van rá okunk — mondta magában Alice, és utánarohant a nyúlnak. A Fehér Nyúl azonban tovább rohant, és mialatt Alice utána futott, azt kiabálta vissza neki: Ha nem törődünk magunkkal, senki más sem fog törődni velünk!”
Az állatok nemcsak az érzelmek kifejezésében és elfogadásában segítik a főhőst, hanem olyan fontos eszméket is közvetítenek, mint az együttérzés, a mások elfogadása, illetve a szubjektív valóság.
A regény egy másik kulcseleme az idő fogalma. Jelentős szerepet játszik a gyerekkori trauma feldolgozásában, mivel a lelki sérülés átélésének időpontja eltérhet a tényleges időtől. Olykor nagyon lassan, esetleg nagyon gyorsan telik, de minősége is változhat, ahogy azt több ízben szemlélteti a meseregény. Van, mikor elkezd hátrálni vagy éppen előre menni – például ha Alice szorong vagy stresszes – és van, mikor teljesen megáll. Ezek is mutatják, hogy a történetben maga az időfogalom is megváltozik, ez pedig tükrözi a címszereplő folyamatosan alakuló érzelmi állapotát.
A Fehér Nyúl – aki az elsők között jelenik meg a regényben –, az idő képviselője, és jellemzően kapkodó viselkedése tükrözi Alice nehézségeit az időtartammal való percepcióban. A történet egyik kulcsfigurája, szerepe számos fontos eseményt kivált, és sokszor beindítja a cselekményt azzal, hogy sietős küldetésekre indul.
Jaj, jaj, milyen későn leszek!”
Az idő jelentősége tovább fokozódik azáltal, hogy Alice állandóan igyekszik elérni a következő pillanatot, de sosem sikerül neki, rendre elkésik. Ez a téma a regényben számos alkalommal megjelenik, és azt mutatja be, hogy a lány számára az idő fogalma szinte teljesen elveszíti jelentőségét, nem emlékszik bizonyos eseményekre, időszakokra, mert a tudata vagy az emlékei szétcsúsznak.
Ez a tapasztalat egyfajta pszichológiai disszociációt mutat be, amely gyakran előfordul traumatikus élmények után. Egy olyan állapotról van szó, amikor a személy elveszíti az összefüggő tudatosságot, és az emlékezet, az identitás, illetve az érzelmek koherenciája szétválik. Ez lehet átmeneti vagy hosszabb távú. Különböző okokból alakulhat ki, melyek között lehetnek a stressz vagy a traumatikus élmények is. A disszociáció működhet egyfajta védekezési mechanizmusként, de hosszabb távon akadályozhatja a személyt, mivel hatással lehet az érzelmekre, a kapcsolatokra és a teljesítményre is.
A történet során ez az állapot a valóság és a fantázia határainak elmosódásával is jellemezhető, ami lehetővé teszi a fiatal lány számára, hogy olyan helyzeteket éljen át, amelyekben az idő fogalma elveszíti jelentőségét. Ez a tapasztalat egyfajta menekülési mechanizmus lehet azokból az élethelyzetekből, amelyeket az egyén nem tud megfelelően kezelni.
A regényben megjelenő kalandok is tükrözik Alice belső utazását és a traumatikus élmények feldolgozását. A cselekmény során a főhős sok olyan szituációba kerül, amely szorosan kapcsolódik az érzelmi állapotához. A különleges helyszínek és események valójában olyan szimbólumok, amelyeket a lány saját életéből és belső világából hoz magával.
Az egyik legjelentősebb az egér, amely az érzelmi támogatás szimbóluma, míg a nyúlüreg az idővel és az egyén életének változásaival való küzdelmet jelképezi. Az üregen keresztüli áthatolással Alice tulajdonképpen a belső világába lép be, ahol meg kell tanulnia, hogyan fedezze fel a múltját és változtassa jelenét. Az őrült teaparti a kommunikációs nehézségek szimbóluma, míg az aranykulcs a tudás megszerzését és az út kezdetét jelöli, mely lehetővé teszi a fiatal lány számára, hogy kinyissa az ajtót Csodaországba, és megkezdje utazását az új ismeretek és önmaga megértése felé.
Alice karakterének megváltozó érzékelése és az álomszerű világban való bizonytalansága, valamint a karakterek furcsa viselkedése mind a trauma hatásainak tükröződése. A regény megmutatja, hogy a megrázkódtatások átélését és feldolgozását nemcsak a szóban forgó személy, hanem a környező emberek és a világ is módosíthatja.
Eleinte Alice egy bizonytalan, félénk és gyakran kétségbeesett kislányként jelenik meg az olvasó előtt, de ahogy halad előre a történetben, egyre erősebb és magabiztosabb lesz. Ez azt szemlélteti, hogy az átélt traumák nemcsak megváltoztatták, hanem fejlesztették is őt.
Ha viszont azt hiszik, hogy csak álmodtam mindent, akkor úgy is van; de milyen furcsa is az élet, hogy valami álmot sokkal reálisabbnak és érdekesebbnek találunk a valóságnál. Legalább is, ha ez egy álom volt, semmi sem volt olyan furcsa benne, mint az igazi életben.”
Az Alice Csodaországban egy időtlen irodalmi mű, amely ma is aktuális, értékes üzeneteket hordoz. A regény megmutatja, hogy az érzelmi traumák feldolgozása nem egyszerű folyamat, de a szembenézés és a megértés segíthet abban, hogy elinduljunk a gyógyulás útján. Nem mellesleg arra emlékeztet minket, hogy minden kihívás, amellyel szembe kell néznünk, egyúttal lehetőséget is jelent, és hogy akkor se riadjunk vissza, ha álmunkban egy nyúlüregben találjuk magunkat.
Új lemezt jelentet meg az ausztrál szupersztár popcsapat, a 5 Seconds of Summer, akik a lemez megjelenésével egyidőben világkörüli turnéjukat is bejelentették. A többszörös platinalemezes csapattermészetesen nem hagyja koncert nélkül magyar rajongóit sem, így a Live Nation szervezésében október 10–én az Arénában énekelhetjük együtt a 5 Seconds of Summer slágereit.
A többszörös platinalemezes pop–rock zenekar, a 5 Seconds of Summer április 14–én jelenteti meg új lemezét, az élő felvételeket tartalmazó The Feeling of Falling Upwards –Live from The Royal Albert Hallt, amely egyszerre jelent egy fontos mérföldkövet a zenekar életében és kikacsintást a kezdetekre. A világhírű londoni Royal AlbertHallban fellépni sok zenész álma. Amikor 10 évvel ezelőtt a csapat az Egyesült Királyságba költözött, hogy megírják legelső lemezük dalait, még csak a neves koncertterem előtt utcazenéltek, tavaly azonban valóra vált régi álmuk, és egy különleges koncertetadtak ott. A The Feeling of Falling Upwards c. előadáson a 11 éves repertoár dalainak újragondolt verziói csendültek fel, köztük vadonatúj szerzeményekkel a kritikusok által is sokat dicsért 5SOS5 c. ötödik lemezükről, mindez egy 12 tagúvonószenekarésegygospelkóruskíséretében.
„The Feeling of Falling Upwards egyszerűen azt az érzést hivatott bemutatni nektek, amit együtt éltünk át, azt az érzést, amikor úgy döntöttünk, hogy egy olyan ingatag dologba vetjük bele magunkat, mint a zene” — mondta el Ashton Irwin énekes és dobos a Royal Albert Hall színpadán.
És ezen az élményen osztozunk közösen évről évre, évszakról évszakra életünk során.”
Ez a fontos momentum is jól mutatja, hogy a Luke Hemmings, Michael Clifford, Calum Hood és Ashton Irwin alkotta 5 Seconds of Summer csillaga 2011–es megalakulása óta egyre fényesebben ragyog. A csapat a kezdetekkor még YouTube–ra töltötte fel feldolgozásvideóit, amelyre egyből rákattant az online közönség, élőben pedig hamarosan már a OneDirection vendégzenekaraként mutathatták meg magukat a világnak. Első, cím nélküli albumuk 11 ország eladási listáját hódította meg. A zenekar azóta összesen öt albumot jelentett meg, és számos sláger köthető a nevükhöz. A Rolling Stone a „világ legnagyobb új rockzenekarának” nevezte őket. Ők az egyetlen olyan formáció a történelemben, amelynek első három nagylemeze a Billboard 200–as listájának első helyére került. A 5 Seconds of Summer világszerte több mint 13 millió albumot adott el, koncertjeikre 3 milliónál is több koncertjegyet adtak el, miközben zenéjükkel többször is bejárták a világot. Az ausztrál négyes pedig két év várakozás után tavaly végre a hazai rajongókhoz is eljutott a Budapest Parkban.
Azóta megjelent 5SOS5 c. új lemezükkel a formáció zeneileg is a következő szintre emelkedett, megmutatva sokoldalú művészi képességüket és a 10 éves karrierjük során bekövetkezett fejlődésüket. Ennek fontos állomása a hamarosan megjelenő élő album is, amin előadóként definiálják magukat és ünneplik eddigi eredményeiket. Mindezt pedig készek egy világkörüli turnén is bizonyítani, így a magyar rajongóknak ideje bevésni a naptárba: 5 Seconds of Summer koncert október 10–én az Arénában.
A koncertre a jegyeladás a Live Nation oldalára regisztráltaknak április 12–én indul, a normál jegyvásárlás pedig április 14–től érhető el.
