Nyolc előadás, amit meg kell nézned 2019-ben

f21.hu 2019. jan. 3. 0 0

2018 a színházi életet is felrázta: az évek óta közönségkedvenc darabok mellett számos sikerre ítélt új előadást mutattak be, történtek kisebb-nagyobb botrányok, támogatásokat vontak meg, összefogásra késztetve a magyar színházi szférát. Mi pedig megjártuk a fővárosi és vidéki, sőt határon túli színházakat és fesztiválokat is: az itt látott előadásokból össszeállítottunk egy szubjektív (!) listát a darabokról, amelyek a legnagyobb hatással voltak ránk. 

1. AUGUSZTUS, Maladype
A Maladype Színház legújabb előadása Bruno Schulz Fahajas boltok című műve alapján varázsol egyedi világot a színpadra. A hangsúly a képen van; egy hagyományos prózai előadással szemben nem a szöveggel, hanem a látvánnyal, különböző érzetek közvetítésével történik a közlés. Igazi színházi csemege az alternatív kedvelőinek.

Forrás: Németh Mónika

2. EGYASSZONY, Jurányi Produkciós Inkubátorház 
A Füge és az Orlai Produkciós Iroda Paczolay Béla rendezésében és Tasnádi István átdolgozásában, 2015-ben állította a Jurányi Ház kamaraszínpadára Péterfy-Novák Éva megrendítően őszinte történetét. Mégis helyet kapott idei kedvenceink listáján is, hiszen a közönségre gyakorolt hatása évek múltával, jóval a 100. előadás után sem változott. Tenki Réka még mindig ugyanolyan ösztönös humorral és elementáris, zsigeri életerővel képviseli a színpadon azt az édesanyát, „…aki nem félt elmondani, amiről mindenki hallgat.” A színésznő a másfél órás monodráma egyetlen pillanatában sem veszíti el a néző figyelmét. Remeg és rezeg körülötte a levegő. Bennünk is hasonló, élénk nyugtalansággal mozognak a részecskék hol a nevetéstől, hol attól a bizonyos torokszorító érzéstől. Mert bizony, amit az iróniával felvértezett asszony elbeszélése a deszkákon hagy, az egyszerre elborzasztóan tragikus és felfoghatatlanul szép. Részletezhetném még milyen dramaturgiai zsenialitással támogatja a díszlet, a jelmez- és eszközhasználat, valamint az időkezelés az előadás központi magját: a történetet, de minderről olvashattok egy korábbi cikkünkben. Jómagam csak annyit tennék hozzá: elolvasod, megnézed, befogadod, felfogod, és ami utána marad, azt többé sosem teszed le igazán.

3. ELTŰNŐ INGEREK, Trafó
A történet egy halálos betegség témáját és annak kísérőit járja körül: a leépülés folyamatát, a trauma fogadását és feldolgozását. Pass Andrea a saját tapasztalataiból írt drámájából rendezett, tehát egy rendkívül érzékeny és személyes darabról van szó, és sikerült a történetet hatásosan, őszinteségét megőrizve színpadra állítani. Minden tekintetben egy nagyon fontos, erős és élvezetes darabról van szó, kimagaslóan a legkatartikusabb színházi élményem a 2018-as évben.

4. FELHŐ A NADRÁGBAN, Kosztolányi Dezső Színház
Ki mondja meg, hogy egy forradalomnak, (m)ilyennek kell lennie? Lehet szivárványszínű ruhákba bújva, virágkoszorúkkal, rózsaszín szemüveggel és pelyhes boasálban is? Erőszakos szájbarágás helyett az előadás két elemmel mutat görbe tükröt a társadalmunknak: a tagadással, és szatírával.
Felhő a nadrágban egy bátor, merész előadás, amely egy komoly témát könnyen fogyaszthatóan, szellemes és szórakoztató módon mutat be. Nem beszél félre és nem rág szájba: a történeteken derülve magunk ébredünk rá, hogy tulajdonképpen a valóságon mulatunk: a helyzet, amelyben élünk (sokszor) nevetséges.

5. ŐRÜLT NŐK KETRECE, Átrium
A szórakoztatáson túl ez az üzenete Alföldi darabjának, amiről állíthatom, hogy rég volt ilyen jó színházi élményem. Stohl András a lecsúszott, egykori transzicsillag Zaza szerepében felejthetetlen, nem lehet rá szavakat találni (a csodálatos rózsaszín zoknijáról nem is beszélve). Igaz ez még Jean-Michelre is (Fehér Tibor), aki Zaza inasaként alkalmazott, de mivel “szobalány-komplexusban” szenved, a legabszurdabb szobalány öltözékekben mutatkozik és a saját maga által kialakított munkakörben tetszeleg. A Madárkák (a transziklub táncosai) pedig szintén imádni valóak, bár sejthetjük, hogy a sztereotípiában élő tipikus transzvesztita vonások jócskán fel vannak bennük erősítve, fokozva ezzel az ironikus hangvételt. A darab sok különlegessége közül az egyik az egyre gyakrabban alkalmazott kiszólási technika, ezzel bevonva a nézőket is a játékba; lehet viszont ezt gagyin is csinálni, amitől a néző inkább lecsúszik a székén, mert kellemetlen a szitu és csak meg ne szólítsák. De ez itt nem így volt. Stohl és Hevér Gábor úgy vonta be az előadásba a nézőket, az „édes kis virágoskertjeit, pipikéit”, hogy irultak-pirultak, könnyezve nevettek, egyszerűen nem hitték el, ami itt folyik, és szemérmességük mértékétől függően reagáltak. A színészek mindenesetre cseppet sem szemérmeskedtek, és ez a (minek nevezzem?) őszinteség zavarba ejtő volt, ugyanakkor percek alatt át lehetett rá állni nézőként is.

6. PÁL UTCAI FIÚK, Vígszínház
Megjelenése óta A Pál utcai fiúk nem hiába az egyik legtöbb érdeklődőt vonzó darab a Vígszínházban. Játékos, de mégis rendkívül komoly színmű a barátságról, otthonról, és az igazi gyermekkorról, melyet kicsi és nagy egyformán tud élvezni a precíz színészi játéknak, a rendezésnek, és a daloknak köszönhetően. Igazi grundélmény, ami mindannyiunkban felidézi kisiskolás korunk kötelező olvasmányát, újra meg újra életet lehel a Pál utcai fatelep mesebeli birodalmába és a kis Nemecsek Ernőbe, akinek az elvesztése 1907 óta egy egész országnak fáj. Aki nem látta, az látni akarja, aki látta, annak sosem elég belőle.

7. PÁRNAEMBER, Radnóti Színház, Ódry Színpad 
Martin McDonagh megrázó és egyben lebilincselő drámáját, a Párnaembert két évig játszotta hatalmas sikerrel a Radnóti Színház – az idei évadban azonban az Ódry Színpadon folytatja műsorát. Ez a meg nem nevezett diktatórikus állam rendőrségi kihallgatójában játszódó történet megkérdőjelezi a művészet hatását, az emberi kapcsolatokat és morális értékeiket, miközben döbbenet és a visszafojtott lélegzet csendje lengi be a nézőteret. Egyszerre szól mesékről és kőkemény valóságról. Szikszai Rémusz rendezése mellett olyan színészek állnak a főszerepben, mint Pál András, Schneider Zoltán, Köles Ferenc és Rusznák András.

8. A SALEMI BOSZORKÁNYOK, Weöres Sándor Színház 
Arthur Miller a salemi boszorkányüldözés elhíresült eseményeit dolgozta fel drámájában egy olyan kor allegóriájaként, amelyben Amerika újra lázasan hánykolódott; boszorkányok helyett kommunistának vagy szovjet kémnek vélt embereket kergettek nem ritkán a sírig. Az előadás némán kér fel minket az utazásra: vizsgáljuk meg együtt, miképpen lehet a legszemélyesebb magánügyből közügy, amely szinte azonnal visszaszáll az egyénre, és a véletlen állása szerint akár meg is semmisíti azt. Alföldi Róbert megkerülhetetlen stílusjegyei, a játszók önazonossága és a mindenkire érvényes halálzajos vészcsengő jól szabott együttesének varázslata a vidéki színházban.

Kiemelt kép: Kilyan Sockalingum

Tags: A salemi boszorkányok, Az Őrült nők ketrece, Jurányi, Jurányi Ház, Jurányi Produkciós Inkubátorház, KDSZ, Kosztolányi Dezső Színház, Pál Utcai Fiúk, Párnaember, Radnóti Színház, Színház, Sztalker, Sztalker Csoport, Trafo, Vígszínház Categories: SZÍNHÁZ
Related Posts