Bennünk a csillag – Ilyen volt a II. Nyolc Ág Művésztábor

Vincze Bence 2018. aug. 20. 0 0

Színház, irodalom, zene és képzőművészet – erről szólt az idén már második alkalommal megrendezett Nyolc Ág Művésztábor tematikája. Kámban egy év elteltével újra összegyűltek a fiatal és ambíciókkal fűtött művészpalánták, hogy alkossanak, beszélgessenek és tanuljanak egymástól és az adott témák jelesebb képviselőitől. Idén már jelentősen több programmal és vendéggel szolgál a tábor, melynek lakói aktív és lelkes résztvevői voltak a rendezvény minden mozzanatának.

Önszerveződő – a szó, ami napi rendszerességgel többször is kihallható volt a beszélgetésekből. Ami még fontosabb, hogy általában ez a kifejezés büszke hanglejtéssel csendült fel. A tavalyi év elején megálmodott tábor megtartotta a nagyobb létszám ellenére (kétszer annyian érkeztek a Vas megyei településre, mint az előző évben) is ezt a tulajdonságát. A főként egyetemistákból és középiskolásokból összeverődő csoport közösen készült az egyes feladatokra, készítették elő a terepet az érkező vendégeknek és természetesen a művészettől kitekintve a környezeti mozzanatokat, mint például a mosogatást, főzést és a zuhanyzóépítést is együttes erővel végezték el. Ha pedig úgy adódott, hogy senkinek nem volt dolga, vagy az adott időszakban program sem volt bejegyezve, az idilli környezet mindenkinek nagy ihlet-, esetleg pihenőforrást nyújtott. Ezt megerősítve a szervezők egy medencével is feldobták a hangulatot a napközbeni chill-es időszakoknak kedvezve. Természetesen nem maradtak el a tavalyról már szállóigévé váló mozzanatok sem, hiszen a házban “sátrazásnak”, a teraszon életmegváltó gondolatok kialakulásának, a tábortűznek és az éjszakákba nyúló trash zenék hallgatásának is elképesztően idilli hangulata tud lenni.

Fotó: Szép Kornél

Augusztus 11 – Színház

A kezdő nap reggele egy kellemes csapatépítő programmal indult; a korán érkezők besegíthettek a szervezőknek a kültéri zuhanyzó felépítésében, ami bár nem sikerült szemet gyönyörködtetőre, de talán a tábor egyik legnagyobb szürrealista műalkotásává vált és szimbólumként mutatta az összefogást. A nagy érkezési hullám a déli órákban indult el és kora délutánra már annyian gyűltek össze a kámi művelődési ház teraszán, mint az előző évben a három nap folyamán összesen. Ezzel kezdetét is vehette a színházi program, amivel az előző táborhoz képest négy tematikus napra duzzasztották idén a rendezvényt. Délután négy órakor megérkezett a Körmendi Kastélyszínház Társulat, hogy megtartsák a nyitó eseményt. A színjátszó csoport két bohózattal érkezett, mégpedig Rejtő Jenő: Rézrúd-jával és Vadnai László: A hipnózis-ával. Az előadások közönsége több helyi lakossal is bővült, hiszen nyílt program volt. A tapsot követően Csendes Máté újságíró beszélgetett  Vörös Attilával („Vörével”), a társulat elnökével, aminek köszönhetően a közönség is jobban megismerhette a Vas megyei kisváros színházát.

Fotó: Zrínyi Anna

Kicsivel a sötétedés előtt vette kezdetét a nap második fő eseménye, Horváth Máté, a tábor egyik szervezője Betekintés a bársonyfüggöny mögé címen tartott a táborozóknak egy drámajátékokból, improvizációs, beszédtechnikai és mozgástréning feladatokból álló “csapatépítő tréninget”. Ezáltal nemcsak, hogy jobban megismerték egymást a résztvevők, de nagyon érdekes és új élmény volt mindazok számára, akik még nem próbálkoztak színjátszással. Ami bár sokak szerint a közönség soraiban ülve már-már gördülékeny és könnyű műfajnak bizonyulhat, itt mégis megtapasztalhatták, hogy mekkora nehézségeket is rejt ez a csodálatos szakma. És nem csak a bohózatok könnyed szálát vitték tovább ezek a feladatok, de gyakran erősen drámai jeleneteket is megfigyelhettünk a színpadon. A végeláthatatlan  improvizációs szerepjátékok minden témát és szituációt érintettek, amit csak ember el tud képzelni.

Augusztus 12. Irodalom

A tábor egyik legtöbb programmal kecsegtető állomása a második, irodalmi nap volt. A korán kelők az “ágyaikból” kipattanva frissítő jógával kezdhették a felkészülést a programokra, amit a résztvevőkön kívül tetemes nézőközönség figyelt az árnyékban és a medencében hűsölve. A reggelit és a testi felfrissülést követően a táborozók az elméjüket is megmozgathatták, hiszen a délelőtti chill maximumra fokozása érdekében egy társasjáték kitelepülésen vehettek részt a Szombathelyi Társasjátékozók jóvoltából. A választék hatalmas volt, ahogy a megmérettetések is. Délután két órától kezdetét vette a várva várt kerekasztal beszélgetés a 21. századi irodalom jelenségeiről, populáris művészetfelfogásról és slam poetry-ről. A beszélgetők: dr. Fűzfa Balázs, Barták Balázs, Sárközi Balázs és Krausz Dávid, aki pedig a társalgás ívét biztosította: Székely Zoárd volt. A hangolódás érdekében két slamet is meghallgathattunk, először a Veszprémi OdaLÖKött KÖLtészet csapatának tagja, és egyben a tábor egyik lakója Orbán Bence szövege nyűgözte le a beszélgetőtársakat és a hallgatóságot is, majd maga a moderátor (Zoárd), a szombathelyi Savaria Slam Poetry egyik vezéralakja mondta el saját slamjét. A beszélgetés innentől kezdve könnyed lineáris tematika szerint haladt, kezdve a slamről alkotott véleményekkel, majd az irodalommal és végül a 21. századi irodalmi felfogással zárult. Közte pedig – nem egyszer a közönség tagjai is beleszólva – a két véglet minden mozdítható elemét felvették, megrázták, összetörték, megsimogatták, majd szépen visszahelyezték azokat a beszélgetés által elfogadottnak vélt helyükre.

Fotó: Horváth Tünde

Az irodalmi hatást tovább fokozta a következő fellépés – Lutor Katalin és Paukovics Gergely előadásában hallhattuk egy ülésben Kassák LajosA ló meghal a madarak kirepülnek című monumentális alkotását. Egy szusszal, egy ütemben, végig Kata hangján megszólalva, csodálatos hangulatot keltő gitárdallamokkal összefűzve egy nagy, erős és csodálatos egésszé. A meghatottság, a némaság, a figyelem és milliónyi, talán egészen megmagyarázhatatlan, mélyről előtörő érzés, lét-kapaszkodás váltotta egymást annak az írásnak a hallgatása során, amit ember szinte csak olvasva fogadhatott magába eddig. Az új átadói érába helyezkedő szöveg pedig megnyitott olyan ajtókat az értelmezésben és az átélés magaslatában, amit csak így, ebben a formában lehet megteremteni. Különös és egyben minden pozitív jelzőt igazoló momentum volt, mikor a nikkelszamovár elrepülését követő lezárást nem egyből felzengő taps, hanem több másodperces dermedt némaság, a hideggel együtt rázkódó emberek csendje konstatálta. Majd természetesen megérkezett a megérdemelt, hálás taps is. Nagy élmény, nagy munka, nagy kalapemelés.

Fotó: Zrínyi Anna

Bár nagyjából egy órás csúszás jellemezte a nap programjait, ezt az esti workshoppal minimálisra csökkentette a csapat. Nagyjából fél hét körül a pavilonok alá gyűltek újra a táborlakók, hogy meghallgassák Magolcsay Nagy Gábor költő előadását. A bemutató interjúban, amiben Vincze Bence szervező volt a beszélgetőtársa megismerhettük a Miskolcról induló poétát és jelentős irodalmi elképzeléseit, terveit. Betekintést nyerhettünk a két, eddig megjelent kötetébe (150° /Palatinus, 2009/, Második ismeretlen /AmbrooBook, 2015/), a logómandalák világába és a MAPoetry nevet viselő projektjébe, mely által térképről, vagy az adott településen a területek, utcanevek megnevezéseiből versek születnek. Ezzel egy három dimenziós, akár missziósan bejárható szöveget kaphatunk.

A fő programokat követően következhetett az elmaradhatatlan fagyűjtés az óriási tábortűz megépítéséhez, ami mindig roppant családiasan telik. Ezek az előkészületek pedig egy kellemes, esti Savaria Irodalmi Műhely kitelepülést vetítettek elő. Lassan a tábor lakói körbevették az akkorra már hevesen lobogó tüzet, ki pokróccal, ki székkel, ki a földön elterülve helyezkedett el, majd Kocsis Marcell szervező vezetésével előkerültek a saját szövegek, felolvastunk, beszélgettünk elmélkedtünk az éjszakában már-már a holt költők társaságát idézve.

Fotó: Horváth Tünde

Augusztus 13. Zene

A már megszokott jógázással indult a nap, mely ismét jó alternatívának tűnt az egyre melegedő sátrakban és művelődési házban fetrengéssel szemben. A nap programja összességében a zene köré épült, muszáj azonban megemlítenünk az oldott hangulatban telt bortúrát a kámi Virághegyen, ahol a helyiek nagy szeretettel fogadták a tábor kis csapatát. Eredetileg bordalokból készült feladatok lettek volna a helyszínen, de a nyugodt környezet és a kellemes borok a beszélgetésekhez kötötték inkább a figyelmet.

A szőlőhegyi túra után a csapat az erdő közepén elhelyezkedő pavilonoknál hallgathatta meg Bári Valter workshopját, aki saját készítésű rezgőnyelves dobokkal érkezett. Bemutatója során elhangzott a dob készítésének folyamata, így megtudtuk, hogy a dobokat autógáztartályokból készíti, majd a kivágott rezgőnyelvek hosszának módosításával bizonyos hangmagasságokra képes hangolni az immár hangszernek nevezhető fémdarabot. A hangszerek megszólaltatására is sor került, először Skultéty Rita doboktató vette kezébe a dobverőket, majd a tábor résztvevői is kipróbálhatták magukat az egzotikumokon; voltak, akik gyorsan felfedezve a hangszereket jammelésbe kezdtek, míg mások a hangterápia módszerét próbálták ki egymáson, segítségül hívva a dobokat.

Fotó: Bánhelyi Judit

A program után lazítás, következett, az este folyamán ugyanis több fellépő mutatta meg hangszeres és énektudását; fellépett az akusztikus feldolgozásokat és saját számokat játszó Doma Bence, majd őt követte zenésztársa, Varga Dominik, aki szintén akusztikus gitárral – illetve projektoros vizuállal – varázsolta el a hallgatókat.
A nap fő fellépője a Grand Club zenekar volt, akik hatalmas bulit csaptak beates-grungeos-alter zenéikkel: a kis közönség a koncert végére már a bandával együtt énekelte a fülbemászó soraikat. Hiába volt kicsi a létszám, végül nagyon jó hangulatú koncertélménnyel távozhatott mind a zenekar, mind a közönség. Aki mégis inkább a maradás mellett döntött, annak Cserményi Zsombor és Horváth Máté szolgált további szórakoztatással. A srácok érdekes hangszerelésű, improvizatív jellegű feldolgozásaikkal lepték meg a közönséget – és sokszor saját magukat is. Az akusztikus-szintipop buli után a már szokásos hajnalig húzódó beszélgetésekkel várták a táborlakók a következő, egyben utolsó napot.

Fotó: Horváth Tünde

Augusztus 14. Képzőművészet

A zárónap soha sem derűs főleg, ha az időjárás is elveszti a három napig tartó kegyességét. A képzőművészeti napon eltűnt az addig maró kánikula, de ez sem szegte kedvét senkinek. A délelőtti chillezést egy jó, közös bográcsozás dobta fel még jobban. A délután pedig szintén erősre sikeredett, egész nap kiélhették kreativitásukat a táborozók Vincze Márton pólónyomós workshopja alatt, extra és egyedi cuccokat készíthetett magának mindenki, a művelődési ház könyvtára pedig valóságos műhellyé alakult. Az ebédet követően Nagy Anna esztéta, az ELTE SEK adjunktusa tartott beszélgetést magáról a művészetről, a művészet felfogásáról. Minden táborlakó kivette a részét a gondolatok megformálásából és nagyon érdekes elméletek kerekedtek a szakadó eső takarásában.

Fotó: Bánhelyi Judit

Délután öt órakor Kiss Gergely Tudomány és művészet határán című előadását tekinthettük meg, melyben bele láthattunk a gombafonalak működésébe, és az általuk megnyitott lehetőségekre a fenntartható jövő érdekében. De több műalkotásról, művészeti projektről is esett szó, amik erős hidat képeznek a tudomány és a művészetek között. A zárónap pedig nem is lenne igazi búcsúbuli nélkül, ami idén egy retró zenékből összeállított egész éjszakás táncolásban és éneklésben merült ki.

“Mindenben és mindenkiben ott rejlik a művészet?”Nagy Anna a Nyolc Ág Művésztábor utolsó napján tartott beszélgetése során ezt a kérdést is feltette a táborlakóknak, akik különleges és elgondolkodtató válaszaikat nem félték magukban tartani. Ami bennem akkor megfogalmazódott, hogy vajon tudnék-e jobban felelni erre a kérdésre a körülöttem ülő, álló, fekvő, feszülten figyelő emberek körbemutatásánál? Valószínűleg nehezen… Úgy gondolom, hogy egy nagyon szép mintája mindennek ez a társaság, és, hogy már második alkalommal is sor került ennek a tábornak a megrendezésére. Egy, akár művészeti szempontból jelentős generáció képviselői népesítették be idén is ennek a kis Vas megyei falunak a szívét, akik mind lelkesek és alkotásvágyuk, gondolkodásmódjuk egészen egyedi és intenzív. Főként ezekre az okokra, erre a beérésre hivatkozva is jelentették be a szervezők a tábor második napján, hogy összefogják, nem csak jelképesen ezt a sokszínű ám egy irányért törtető csoportot. Ezen összefogás keretei között az f21.hu, a Nyolc Ág Művésztábor és a Savaria Irodalmi Műhely az eddig is szóban fenntartott brandet ősztől hivatalossá teszi, ennek a lépésnek pedig ez a tábor volt a nagy előszobája. Megalakul egy csoport, ami hivatalosan is azért fog dolgozni, hogy minél több fiatal tudja megmutatni, hogy a kultúra, a művészet igen is jelen van, nem is kis mértékben – hogy megfelelő közhellyel éljek – ebben a rohanó nagyvilágban. A szervezők köszönik mindenkinek a segítséget és elégedetten tekintenek vissza az idei táborra is.

Külön köszönet illeti Kám Község Önkormányzatát és Mecseki Csaba polgármestert, akik nélkül a Nyolc Ág Művésztábor nem kerülhetett volna megrendezésre. További támogatók és közreműködők: Szombathelyi Társasjátékozók, Savaria Irodalmi Műhely, Savaria Slam Poetry, KultAgora. Mindenkinek nagy köszönet!

A válogatott galérián kívül a Nyolc Ág Művésztábor Facebook oldalán szemezgethettek majd a további fotókból!

A cikket Horváth Máté és Vincze Bence készítették
Kiemelt kép: Bánhelyi Judit fotója

Bánhelyi Judit galériája



Szép Kornél galériája



Zrínyi Anna galériája



Horváth Tünde galériája


Tags: f21.hu, irodalom, Kám, képzőművészet, KultAgora, kultúra, művészet, Nyolc Ág Művésztábor, nyolcágú csillag, összművészet, savaria irodalmi műhely, savaria slam poetry, Színház, Szombathelyi Társasjátékozók, világ, zene Categories: VILÁG
Related Posts