Megérkezett az idei Merítés-díj gyerekirodalmi tízes listája!

Szerző:

-

2022. máj. 27.

A moly.hu csapata immár nyolcadik éve osztja ki az olvasói véleményt képviselő Merítés-díjakat. Íme a közösség szerint legjobbnak ítélt gyerekkönyvek idei tízes listája!

A Merítés-díj célja, hogy az év legjobb könyvének kiválasztásakor ne csak a szakma juthasson szóhoz, hanem maguk az olvasók is. A 20 tagú, a moly.hu különösen aktív tagjaiból álló zsűri kezdetben csak szépprózai kötetek közül választotta ki a legjobbakat, majd 2016-tól líra és gyerekirodalom, 2017-től pedig ifjúsági irodalom kategóriával bővült a díjazás.

A Merítés-díjra az adott naptári évben megjelent első kiadású magyar könyvek esélyesek. A május végére közösen kiválasztott 10 könyvet a továbbiakban minden zsűritag önállóan rangsorolja, ez alapján születik majd meg a végleges sorrend. Ebben a fázisban a közönségnek is lehetősége van kiválasztani a számára legkedvesebb kötetet a listáról.

Az idei zsűri tagjairól, az előző évek nyertes könyveiről és a díjazás folyamatáról bővebb információ a Merítés-díj weboldalán érhető el.

A shortlisten helyet kapó könyvek listáját és a zsűri laudációit az alábbiakban változatlanul közöljük.

A Merítés-díj gyerekirodalmi tízes listája 2022-ben a következő:

Agócs Írisz: Márkó bácsi kertje

Pagony, 2021.

Agócs Írisz neve és illusztrációi úgy gondolom, hogy sokatok számára ismerősek. Igen termékeny alkotó, akinek két ismertebb sorozatán kívül is jelentek meg értékes témákat felölelő könyvei. Ilyen a mostani megjelent, Márkó bácsi kertje című mesekönyve is, amely az ökokertészkedést veszi górcső alá.

@meseanyu nagyon megkedvelte ezt a csepp kötetet: „Nagyon hasznos és fontos témát dolgoz fel ez a könyv. Kedvesen, gyereknyelven, humorosan, de nagyon informatívan hívja fel a figyelmet a környezetvédelemre, és magyarázza el az otthoni, vegyszerek nélküli kertészkedés szabályait, trükkjeit. Az érdekes és olvasmányos szöveget pedig a szerzőtől már megszokott csodaszép illusztrációk kísérik.”

Al Ghaoui Hesna: Soha ne add fel

Open Books, 2021.

Al Ghaoui Hesna írónő neve talán újdonság lehet a számotokra, hiszen Holli-mesesorozatával 2018-ban debütált először, mégis idén immáron, Soha ne add fel című, második meséjével felkerült a listánkra, amely gyermekeknek szóló, önsegítő kötet.

@Rózsabogár78 így vélekedik róla: „Önsegítő könyvekből sosem elég. Gyerekek számára meg kifejezetten szükséges. Még akár közös olvasásra is jó lehet. Annyi mostanság a csúfolás, kirekesztés, egymás bántása, hogy ember (gyerek) legyen a talpán, aki boldogul a nehéz helyzetekben. Az más kérdés, hogy ez azért itt elég „sűrű” szituáció a táborban, ahol egy csomó olyen helyzet adódik, amikor helyén kell hogy legyen Holli szíve és esze. Kicsit sok volt így a mumussal, akiről valamiért Yoda mester jutott eszembe, és a tanulságos történeteivel. Sajnos az illusztrációk annyira nem tetszettek, kicsit ijesztőek az arcok.”

Dávid Ádám: Koppány titkokra vadászik

Pagony, 2021.

Dávid Ádám szintén egy sokrétű író, aki nemcsak a gyermekeknek, de a tinédzser korosztálynak is álmodja meg történeteit. Számunkra idén Koppány című mesesorozatának második kötete hozta meg a remek szórakozás ígéretét, amely Koppány titkokra vadászik címmel jelent meg. Ez a mese nemcsak szórakoztat, de nagyon jó olvasás gyakorlására is, ráadásul a Most én olvasok! kiadói sorozat egyik újabb tagja.

@Boglárka_Madar szerint: „Koppány történeteivel már megismerkedhetünk a sorozat kezdő kötetében. A korábbi kötetek alapján egyszerűbb történetre számítottam, de most szintet ugrott a sorozat, hosszabb fejezeteket, komplex történetet kapunk, ami nem mellesleg nagyon izgalmasra sikeredett. Koppány ablakán ugyanis egy rejtélyes papírrepülő suhan be, és a fiú azonnal le is csap a remek alkalomra, hogy nyomozhasson kicsit. Vajon ki küldhette a repülőt? Bár csak könyvesboltok gyorsolvasás volt, de végig nagyon élveztem Koppány nyomozását. Igazán jópofa történet kerekedik ki, amiből remek ötletet lehet meríteni egy valós nyomkeresős játék kitalálásához. Ez a könyv a Most én olvasok! egyik legjobb kötete lett, csak ajánlani tudom a (már nem annyira) kezdő olvasóknak.”

Gáll Viktória Emese: Borsi mesék 4.

Ringató, 2021.

Gáll Viktória Emese szerző immáron nyolcadik meséjét olvashattuk idén, amely a már oly jól ismert és szeretett Borsi mesék következő része. Ebben a történetben a belváros sokszor kaotikusnak is mondható közlekedésére hívja fel a kisebb olvasók figyelmét.

@PTJulia szerint: „Nagyon szeretem a Borsi meséket, így ez a kötet is kedves szívemnek. A kiskutya budapesti kalandja által a gyerekek a nagyvárosban való, cseppet sem veszélytelen közlekedést tanulhatják; jó ötletet kapva arra is, hogy mit tegyenek, ha mégiscsak elkeverednek a szülőktől. A második mese a rémálmokon segít át egy ősi, mágikus altató versike segítségével – amit akár meg is tanulhatunk, mire a mese a végére érünk.”

Gecsei Ádám – Gondár Flóra: Acca és Zokni felfedezi a Szigetközt

Magánkiadás, 2021.

Gecsei Ádám – Gondár Flóra viszonylag friss szerzők a hazai színes meseírói palettán. Acca és Zokni felfedezi a Szigetközt című mesesorozatuk első kötetét olvashattuk, amely a címben is szereplő Szigetközről mesél.

@Honey_Fly szerint: „Nem kérdés, hogy a szerzők szívéhez közel áll a Szigetköz. Amit nem csodálok, mert tényleg nagyon klassz hely! A történetek rövidek, kisebbek számára is befogadhatóak, nem tömik tele a fejünket infóval mégis meghozzák a kedvet az utazáshoz.”

Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet

Napkút Kiadó, 2021.

Kemendy Júlia Csenge szintén friss szerző ezen a csodálatos írói palettán. Az írónő egy igen különleges mesét álmodott meg számunkra, ahol egy régi malom adta babonák kelnek életre és három fiatal gyermek csodálatos kalandjait meséli el.

@krlany véleménye nem is lehetne igazabb: „A tündérek mindenütt ott vannak, bizony, ez nem kérdés. Neked csak észre kell venned őket, no meg azt, hogy mid van. Ne a hiányra építs, hanem a már meglévő dolgokra. Nagy tanulság ez, amit Berti is megtanul e kedves történet során. Meg jó lenne, ha ez mondjuk úgy alap lenne. Jó néhány felnőttre is ráférne ez a szemlélet.”

Kiss Judit Ágnes: A csodabogár

Móra, 2021.

Kiss Judit Ágnes írónő szintén egy igen sokrétű alkotó, hiszen számos ifjúsági és gyermekkönyvet köszönhetünk neki. Gyermekeink többnyire már ismerhetik az oly kedvelt Babaróka sorozat meséit, hiszen egy kedves kis róka kölyöknek igazán nehéz ellenállni, nem igaz? Az mostani mese szintén kiemelkedő a maga kategóriájában, amely A csodabogár címmel az emberi másságra és a társadalmi elfogadásra hívja fel elsődlegesen a figyelmet.

@bagie véleménye szerint: „Nagyon tetszett, ahogyan Csodabogár segít a csodabogaraknak, kívülállóknak, nyomiknak…Zsófi egyedül érzi magát az iskolában testi fogyatékossága miatt, egy Csodabogár segítségével sikerül barátokat szereznie, az olvasó pedig megtanulhatja, hogyan viselkedjen közösségben, akár csodabogár, akár nem :)”

Takács Viktória: Luca mese

Scolar KID, 2021.

Takács Viktória írónőt úgy gondolom, lassan nem kell bemutatnom, elvégre évről évre csodálhatjuk meg illusztrációit és olvashatjuk különleges történeteit. A szerző könyvei a Hagyományaink című kiadói sorozatban jelennek meg elsődlegesen, ahol olyan régi ünnepekre és társadalmi értékekre hívja fel a figyelmet, amelyet a mai fiatalok csak a tévéből vagy a nagyszülőktől hallhatnak. A mostani kötete Luca mese címmel Luca napjáról mesél a gyermekeknek.

@Tarja_Kauppinen csodás gondolatai így szólnak: „Takács Viktória hagyományőrző sorozata a legértékesebb gyermekirodalmi széria a jelenleg futók közül. Ez a kötet is rendet tesz a fejekben jó néhány olyan folklórelemet illetően, amikkel kapcsolatban teljes a káosz. Boszorkányokért és szellemekért sem kéne más nemzetek kultúrájához fordulni, mert a miénkben is vannak ilyenek. Ráadásul arra is rávilágít ez a könyv, hogy a vallás, a hagyományok, őseink kultúrája nem valami unalmas, dohszagú, idejétmúlt dolog, épp ellenkezőleg: innen erednek a gyökereink. Kapaszkodjunk hát a földünkbe, őrizzük és ápoljuk a kulturális örökségünket, különben úgy járunk, mint a pelyva: elfúj minket a szél.”

Zalka Csenge Virág: A varjúherceg

Móra, 2021.

Zalka Csenge Virág szerző történetei a népmeséket és porlepte meséket idézi mai gyermekek számára. A mesék bár kisebb gyerekeknek íródtak, mégis a felnőttek is jól szórakozhatnak általa. A varjúherceg című mesekönyvében számos ismertebb történetet és karaktert fedezhetünk fel, ilyen például a Piroska és a farkas.

@krlany szerint: „Bármennyire is tetszett a Törpeszarvas, ez magasan veri azt. Közismert és klasszikus mesék ritka változataival találkozhatunk a kötetben, és némelyikük sokkal szebb, mint a jól ismert, úgyhogy nem is értem, miért nem ezek híresültek el… (jó-jó, van rá néhány tippem!). Az is izgi benne, hogy sokszor tükröt tart, és bemutat a lányos-mesék, fiús-mesék sztereotípiáknak. Mint láthatjuk, nincsenek ilyenek, mert mindkét nemű változata létezik ezeknek a meséknek. Ami még nagyon hasznos információ, az az ATU létezése. Simán el tudnék veszni benne.”

Zágoni Balázs: Karácsonyi kitérő

Móra, 2021.

Zágoni Balázs szintén egy igen termékeny alkotó kis hazánkban, akinek több korosztályt felölelő történetei remek szórakozást ígérnek a családnak. A Karácsonyi kitérő meseregénye egy kis család ünnepi kalandjáról mesél, amely az olvasói szívekbe észrevétlenül lopja be magát.

@Nikolett0907 szerint: „A karácsony sokunk számára a csillogást, a meleg otthont, a család szeretetét és sok – sok ajándékot jelenti. De elfelejtjük, hogy számos ember számára nem adatnak meg ezek a körülmények, legtöbbször egyik sem. De mi van akkor, ha egy kicsi lányt nem hagy nyugodni egy koldussal történt esetlen kalamajka? Ezt a kérdést is járja körbe a mostani meseregény. Persze sok másról is szól, ezért fontos, hogy nyitott szívvel álljunk neki az olvasásának.”

A tízes lista kihirdetésével elindult a közönségszavazás is. IDE kattintva te is kiválaszthatod a kedvencedet!

Kiemelt kép: f21.hu (szerkesztett)
A felhasznált kép forrása: a Merítés-díj Facebook oldala

Megérkezett az Együtt kezdtük című generációs vígjáték első előzetese

Szerző:

f21.hu

-

2022. máj. 26.

Bor, Balaton, szerelem az Együtt kezdtük első előzetesében.

Közeledik az új magyar generációs vígjáték, az Együtt kezdtük premierje. Alig több mint két hónap múlva, augusztus 4-től országszerte látható lesz a hazai mozikban a kilenc fiatal színész, és a fanyar humorú, de egysorosaival mindig betaláló Mucsi Zoltán főszereplésével forgatott film, amiben eszeveszett, bulis nyári hétvégébe csap át az egykori 12. c tízéves érettségi találkozója. A ma debütáló első előzetes ízelítőt ad abból, hogy mi minden vár a nagy csapatra a Balaton partján.

A FOMO – Megosztod, és uralkodsz forgatókönyvírója, Kerékgyártó Yvonne második játékfilmrendezése sok humorral, jó zenékkel, borokkal és balatoni életérzéssel kísért felnövéstörténet, ami úgy enged be a mai késő húszasok világába, ahogy magyar film eddig még nem. A rendező élettel teli vígjátéka egy útkereső generáció örömeiről, döntéseiről, csalódásairól, szerelmeiről, hazugságairól és még sok másról mesél mindannyiunknak.

Marci, Franciska, Juli, Renátó, Ádi, Gigi, Nóri, Benett és Geri utoljára az érettségi banketten látták egymást. A legendás 12. c osztály oszlopos tagjait azóta a szélrózsa minden irányába repítette az élet. Tíz év után egyik osztálytársuk, a kedvenc volt tesitanáruk (Mucsi Zoltán) lányának esküvőjén jön össze megint a nagy csapat. Felidézni azt, ami volt és élvezni, hogy igazán semmi sem változott. Vagy mégis? Mert egy ilyen nagy újratalálkozás pont arra jó, hogy kitörjön pár botrány, elcsábítsanak néhány hű szerelmest, elsüssenek egy csomó jó poént, hazudjanak, őszinték legyenek, dumáljanak, igyanak, aztán kezdjék elölről az egészet.

A 2021 nyarán és őszén forgatott vígjáték miatt a színészek és a stáb hetekre leköltözött a Balatonra, de forgattak jeleneteket Budapesten és Londonban is. Az Együtt kezdtük főszerepeiben a Színház-és Filmművészeti Egyetem, illetve a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának végzett és végzős hallgatói láthatóak. Köztük a Katona József Színház Moszkva–Peking Transzszimfónia friss premierjében is játszó Jakab Balázs; a Vígszínházban futó Pál utcai fiúk musicalben közreműködő Kövesi Zsombor; a Szkéné Színházban bemutatott Kartonpapában színpadra álló Mosolygó Sára; a Pécsi Nemzeti Színházban bemutatott Bűn és bűnhődésben fellépő Lelkes Botond; illetve Koós Boglárka, aki legutóbb a Trafóban színpadra állított Az üvegbura című monodrámában lépett fel.

Mellettük az Együtt kezdtük színészcsapatát erősíti a Miskolci Nemzeti Színházban a Hermelin című darabban Tóth Hermint megformáló Mészöly Anna; a Gólem Színház színdarabjában, a Mundstock úrban is szereplő Hrisztov Toma; a budapesti Nemzeti Színházban látható Nagy Márk és a MU Színházban A nép ellensége című előadásban játszó Kanyó Kata. Mellettük az örök tesitanár, Jani bá megformálójaként Mucsi Zoltán sziporkázik a filmben, a további szerepekben pedig Pálmai Anna, Szabó Simon, Jordán Tamás, Kerekes Éva, Péterfy Bori, Zsurzs Kati és Szacsvay László látható.

A Nemzeti Filmintézet támogatásával, a SPARKS Kft. gyártásában és az RTL Magyarország koprodukciós partneri együttműködésével elkészült Együtt kezdtük rendezője Kerékgyártó Yvonne. A forgatókönyvet Szentgyörgyi Bálint, Boros O. István és Maruszki Balázs írták. A kamera mögött a József és testvérei, a Nyugalom és a Veszettek operatőre Babos Tamás foglalt helyet, a látványtervezésért a Moszkva térben, a Swingben és a Seveledben is közreműködő Valcz Gábor felelt, míg az egyedi zenevilág a Punnany Massif egyik frontemberének, Felcser Máténak a munkáját dicséri. A produceri teendőket pedig Romwalter Judit és Pék Csaba látta el.

Az Együtt kezdtük mozi premierje 2022. augusztus 4-én lesz a filmet forgalmazó InterCom gondozásában.

Kiemelt kép: InterCom

Értékmentés a messzi-messzi galaxisban – Gáspár András Gáspár: Föld 2 záróvizsga

Szerző:

Bashiri Keyan

-

2022. máj. 26.

Mihez kezdenél, ha a sulidat fellőnék a világűrbe, és ott új társadalmat kellene létrehoznotok? Jelen könyvünk, a Föld 2 záróvizsga az emberiség értékeinek genezise; felelősségvállalás egy elképzelhetetlen távolságban, ami talán nincs is olyan messze.

Gáspár András Gáspár sci-fijének kezdetén a 21. század Amerikájában járunk, annak legelitebb gimijében, a Highbury Hills-ben kezdjük a történetet. A világ minden tájáról idetelepítik a legokosabb embereket (a könyvbe beágyazott multikulturalizmust így nem nehéz felfedezni), és a diákok úgy érzik, ki lettek választva a feladatra, hogy a világ legképzettebb emberei legyenek. A könyv során azonban hamar kiderül: valójában az apokalipszisre készítették fel őket.

Adam Bridge (sokat sejtetően) szerelmes Eva Butterfly-ba – majd egyik pillanatról a másikra a suli elrepül az űrbe, ugyanis a földet veszély fenyegeti: a Föld megalkotója (ha úgy tetszik, Isten) károsnak találja az emberiséget, folyamatos mulasztásaink és ősbűneink miatt. A történet szerint még csak a CIA és a NASA tud erről, mivel az egész nyilván szupertitkos. Az osztály előtt álló záróvizsga fő kérdése, vajon az emberiség tényleg eredendően rossz-e, valóban a földet akarja elpusztítani saját létezésével, vagy szeretetre képes, fejlődő faj – minderre pedig egy csapat kamasznak kell választ adnia.

A könyv legfőbb inspirációként A Legyek urát lehetne említeni. A kilövés után egy Föld utáni helyzetben találjuk magunkat. A diákok egy lakatlan, új bolygón landolnak, és előttük áll a feladat, hogy új civilizációt hozzanak létre. Saját kormányt alakítanak, amiben az iskola tanulói felelős pozícióba jutnak, ez lesz fennmaradásuk kulcsa. Meg kell tanulniuk alkalmazkodni az extrém körülményekhez, demokratikusan kell felépíteniük az új társadalmat, mindenkivel elfogadtatni a saját feladatát. A szerző az empátia és megértés legmagasabb fokára a gyerekeket emeli, hisz seperc alatt mindenki beleegyezik a köztársaság létrejöttébe. Valamint létre kell hozniuk egy működő, önfenntartó társadalmat, miközben a magánéletükben is meg kell találniuk az egyensúlyt.

Gáspár András Gáspár jól megválogatta azokat a vonásokat, amik egy kamasz számára fontosak lehetnek a párkeresésnél, gondolhatunk itt a testi érintkezésre, környezetünk biztonságba helyezésére és – ami a szöveg szerint a legfontosabb –, az erkölcsi alapelvek betartására, bármilyen pozícióba is sodorjon minket az élet. A regény tematizálja a munka és a párkapcsolat közti nehézségeket, a külvilágnak és szerelmünknek való megfelelés kettőségét, valamint felteszi a kérdést, hogy mit is nevezünk igazából szerelemnek és párkapcsolatnak.

A gyerekeknek az emberi alapérzések megélése a fontos. A regényben Adam és Eva karaktereinek kapcsolata tényleg olyan, mint egy házasság és egy gyermeki kapcsolat elegye. A szituáció megkívánja tőlük, hogy tereljék ezt a társadalmat (hisz a legmagasabb pozícióba jutnak) kamaszként, és emellett tartsanak fenn egy működő kapcsolatot.

Bevallom, ez a könyv legerősebb oldala: a két kamasz kapcsolata még felnőtt fejjel is lebilincselő, nem érződik, hogy nagyon gyerekes vagy elnagyolt lenne a kettejük közti dramaturgia. Helyzetük a külvilágnak való megfelelésnek és az otthon biztonságának, önmagunk megélésének metaforája. A földöntúli nehézségek képesek a párt valóban összekovácsolni – ennek ábrázolása, úgy gondolom, a könyv nagy érdeme és értéke. A két fiatalnak bizony nemcsak az új civilizációt kell fenntartania, hanem időt is kell szakítaniuk a másikra. Itt előjön az univerzális kérdés: meg tudjuk-e ezt tenni egymásért.

A szövegben különböző hitek, nézőpontok sokasága jelenik meg. Pozitívum a regényben, hogy nem egy eszményi gyerekkép felől mutatja be a szereplőket, sokkal inkább a felelősségvállalás felől, egyszerű őszinteségükben. A szöveg gyerekképe a new age, a bibliai szemlélet és a kristálygyerek-gondolat egyvelege (ez utóbbi lényege, hogy a 2000 után születettek másfajta kommunikációs csatornán beszélgetnek és kommunikálnak, melynek eszköze a sejtetés, és mondandójuk szinte telepatikusan érkezik a befogadóhoz). Itt érződik, hogy az író több, divatos vagy nem divatos, de ma uralkodó hit követőihez, szülőhöz, kamaszhoz akar szólni, ez azonban kicsit szétszórja a szöveget, amikor Gáspár több, egymásnak teljesen ellentmondó hitet próbál egybegyúrni. Ez a paradox lehet az ő melankóliája, szplínje? Nem tudom…

A történetben fellelhető elitizmus nehezítheti a karakterekkel való azonosulást. Úgy érzem, káros lehet a gyermekek számára, ha ebben a kiválasztódás-gondolatban nevelkednek, hiszen szociálisan a visszavetett gyerekek (azaz majd 3 millió ember) sorsát figyelmen kívül hagyta a szerző. Több réteg beemelése talán az olvasói látókör bövítéséhez hozzátett volna. Sok gyermek szemében az elitista közeg bemutatása kirekesztő lehet, gátolhatja őket abban, hogy önmaguk legyenek, más módon bontakozzanak ki. Érdekes, hogy az elesettek vallását alapul vevő író félrelöki ezt a kérdést, és ugyanúgy az elitre koncentrál.

Az elitizmus mellett a multikulturalizmus is erősen jelen van a szövegben. Egyes helyeken a szerző jól láthatóan erre a kérdéskörre helyezi a hangsúlyt, azonban némi ellenszenvet válthatnak ki az olvasóban az olyan kulturális megkülönböztetések, mint a latin-amerikaiak sztereotipikus ábrázolása (például amikor az iskola egyik tanulója, Angelina a maga latinos bájával elcsábítja Adam közeli barátját). Felmerül a kérdés, ez valóban szükséges volt-e? Bár számomra ez is egy újabb kedves színfolt a könyvben, ezek a szálak a cselekmény elmozdítói, amelyek hol gazdagítják, hol pedig elfedik a történet lényegét. Viszont a szerző háborút és minden mást, amit az emberiség képvisel, a hitet és a csoportszellemet – ami többször megpróbáltatás elé állítja a közösség tagjait – értékítéletmentesen adja át, annak gyermeki, sokszor rideg valóságában.

A regény gondolati kohéziója viszont működik. Kalandos, érdekes, színes és ötletekben gazdag írás ez. Viszont problémás lehet ennyiféle hitet és nézőpontot, például a kereszténységet, a fent említett new age hitet és a spiritizmust egy helyre terelni, mert lehet, hogy az olvasó elveszik benne. Valamint fontos felhívni a figyelmet az elitizmus eszméjének esetleges károsságára is.

Teljességében elmondható, hogy bár a mű egy szép gondolatritmus, ami néha olyan világokba terel minket, hogy nekem is tátva maradt a szám a vizuáltrippektől (az űrben repülő iskola monumentális leírása például talán a legjobb volt, amit az utóbbi időben olvastam). A tipikus sci-fi elemeket jól építette be a szerző, viszont egy kicsit itt kilóg a lóláb, talán a hit és a tudomány kapcsolatát átláthatóbban lehetne megírni. Helyenként azt éreztem, hogy a szöveg szétcsúszik, viszont remek dolgokból merít, így a fent említett problémás részek kivételével nem lehet haragudni rá – már csak olvasmányossága miatt sem.

Kiemelt kép: f21.hu
Felhasznált kép: mora.hu

Megérkezett a Magasságok és mélységek teaser előzetese

Szerző:

f21.hu

-

2022. máj. 25.

A megtörtént eseményeken alapuló film ősszel kerül a mozikba.

Erőss Zsolt 2002. május 25-én, 10.30-kor első magyarként ért fel a Mount Everest 8850 méter magas csúcsára. Ezért ma, a 20. évfordulón debütál a Csoma Sándor rendezésében készült Magasságok és mélységek című nagyjátékfilm teaser előzetese. A megtörtént eseményeken alapuló alkotás Erőss Zsolt felesége, Sterczer Hilda szemszögéből ábrázolja a valaha volt talán legnépszerűbb magyar hegymászónk elvesztésének fájdalmát és reményt adó utat mutat a jövő felé. A főszerepben az erdélyi származású Pál Emőkét láthatjuk, míg Erőss Zsoltot Trill Zsolt alakítja. A film 2022. szeptemberében kerül a hazai mozikba.

2013 májusának végén egy ország figyeli aggódva a híreket, amikor a Mount Everest első magyar meghódítója, Erőss Zsolt a társával együtt eltűnik a Himalájában. Bár mindenki más még reménykedik, felesége, Sterczer Hilda élő adásban jelenti be, hogy felesleges az újabb mentőexpedíciók szervezése. A következő hetekben a média szisztematikusan próbálja megtörni a nő keménységét.

Magasságok és mélységek — Pál Emőke és Trill Zsolt. Forrás: Hekli Andrea

Első egészestés filmjében Csoma Sándor, számos nemzetközi hírű kisfilm rendezője, a megtörtént eseményeket Erőss Zsolt felesége szemszögéből ábrázolja. Az alkotók fontosnak tartják, hogy merjünk beszélni a gyászról, mert ezzel a lelkiállapottal mindannyian találkozunk életünk során és nem feltétlenül csak egy szerettünk elvesztése kapcsán.

Bedő Barna, a teaser előzetes vágója elmondta: „A teaser szándékoltan egyszerű. A képarány módosításával segít egyetlen mondatba sűríteni azt az érzést, amit a film remekül képvisel: feldolgozni a veszteséget olyan, mint felmenni egy nyolcezresre. A legrosszabb, hogy aki életünkben az oxigént jelenti, pont ő nincs többé. Ilyenkor forog és szűkül a világ. Ezért forog és szűkül a kép is.”

Csoma Sándor rendező 2015 és 2018 között Enyedi Ildikó mesterszakos rendező osztályába járt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Kisfilmjei (Tabula rasa – 2015, Nem történt semmi – 2017) több nemzetközi fesztiválon szerepeltek és részesültek elismerésben. A 2019-ben készült Casting című filmjét közel 30 díjjal jutalmazták világszerte, elnyerte a Filmkritikusok díját, valamint a Magyar Filmakadémia tagsága az év legjobbjának választotta. Munkásságát 2020-ban állami kitüntetéssel, Sára Sándor-díjjal ismerték el. A Magasságok és mélységek az első egészestés mozija.

A film 2022. szeptemberében kerül a hazai mozikba.

Kiemelt kép: Hekli Andrea

„A felejtés olyan, mint egy átok” – A Vígszínház Máglya című előadásáról

Szerző:

Pataky Diána

-

2022. máj. 25.

Dragomán György harmadik regényének – a 2017 óta repertoáron lévő – színházi adaptációját 2022. május 20-ig tekinthették meg az érdeklődők, a Máglya ugyanis 50. jubileuma után végleg elaludt a színpadon.

A nagysikerű, német származású Armin Petras – rendező és drámaíró – vezetésével a budapesti Vígszínház, a stuttgarti Schauspiel, a drezdai Staatsschauspiel és a nagyszebeni Teatrul National Radu Stanca művészei fogtak össze, majd három különböző nemzetiség számára is láthatóvá tették a darabot. Petras első magyarországi rendezését Olaf Altmann jelenítette meg vizuálisan Budapesten, a Vígszínházban. A két főszerepben Kopek Jankát és Puzsa Patríciát láthatjuk.

A színházi adaptáció a Ceaușescu diktatúra bukásának történelmi tablóját tárja elénk, mindezt az elárvult, 13 éves Emma szemüvegén és hangján keresztül. A kilencvenes években Marosvásárhelyen, ahol a rendszer maradványai már az iskolapadban fonják fojtogató indáikat, a kislány első kézből tapasztalja meg, nincs tiszta lap, amíg kísért a (családi) múlt. A szülők és nagyszülők titkai, sötét történeteik viharos gyorsasággal zúdulnak Emma nyakába. Árvaságát, valamint sorsának cipelését tovább nehezíti, hogy egy addig számára ismeretlen nagymama veszi gyámsága alá. Ő vezeti be az élet folytonos kettősségébe: adja meg az elveszett családi békét, tanítja újra hinni és szeretni, mutatja meg a mágia rejtelmeit, majd tárja fel előtte az élet igazán mélysötét oldalát.

A tizenegy jelenetből álló darabot a két főszereplő úgy játssza végig, hogy egy pillanatra sem hagyják el a színpadot, ők ketten formálnak meg minden karaktert. Ez a rendezői eszköz akár nagyszerű is lehetett volna, azonban a szerepek közötti gyors váltások pont az ellenkező hatást érték el: sem a mellék-, sem a főszereplők karakterjegyei nem tudtak méltóan kibontakozni.

Puzsa Patrícia és Kopec Janka a Máglya előadásában (Fotó: Dömölky Dániel) — Puzsa Patrícia és Kopek Janka a Máglya előadásában (Fotó: Dömölky Dániel)

Habár a kellékek, ruhadarabok, metakommunikatív és testbeszédbeli eszközök váltakozásai érzékeltetik, hogy új jelenetbe csöppenünk, nézőként nem tudunk ennyire gyorsan váltani, így sokszor pont egy fontos jelenetbe való bevonódás lehetőségét veszítjük el. A díszlet hiába tartalmaz látványos elemeket, pont a fent említettek miatt nem tud kellően érvényesülni. Meglátásom szerint a forgószínpad díszletezési lehetőségéhez nyúlva finomabban fonódhattak volna egymásba a jelenetek.

A szereplőket tekintve Kopek Janka jóval többször bújik más bőrébe, láthatjuk bölcs nagymamaként, szerelmes és egyben viharos természetű Péterként, illetve tanárnőként is. Puzsa Patrícia többnyire Emma szerepében díszeleg, azonban sajnos nem tudja visszaadni azt a kezdetben törékeny kislányt, majd nőiesedő kamaszt, akiről a regényben olvashatunk. Szintén a negatív oldalra írva szükséges megemlíteni azt a kellemetlen rendezői vállalást, amikor a szereplők az egyes jelenetek váltásakor – a helyzet súlyosságát elbagatellizálva – kezdik el mesélni a rendezői utasításokat, a semmiből szólítják meg a közönséget, utalnak a próbafolyamatra, vagy épp egymást sürgetik a színpadra.

Jogosan merülhetett fel többedmagamban az a kényelmetlen kérdés, miszerint van-e joga, érdemes-e, vagy kell-e egyáltalán erről tudnia a nézőnek? És ha igen, miért inkább nem? Egy vígjátékban mindez akár humoros is lehetett volna, de egy egész társadalmat érintő drámában kiszólni és erőltetetten szórakoztatni a közönséget egyrészt se nem mulatságos, se nem tisztességes. Ugyanez mondható el a darabban elhangzó kortárs zenei aláfestésekről is, amelyek egyáltalán nem hozhatóak párhuzamba a színpadon munkálkodó érzelmekkel – arról nem is beszélve, hogy még inkább megtörték az alig kibontakozó eseménysorokat, a történelmi diktatúra és annak tragikus kivetülésének megértését.

A rőzsét elhordták, a tűz nem lobbant fel, a liszt sírt, az olvasók – vélhetően – gyászoltak.

Annak ellenére, hogy a rendező szívesen választja az irodalmi művek színrevitelét, a legnagyobb elfogultsággal sem mondható, hogy a „Máglyát sikerült jól megraknia”. Petras habár ráérzett arra a kulcsjelentre, amellyel a nézőket – igazán leforrázhatta, majd az érzelmi sokkhatás után – méltóképpen bevonhatta volna a gyönyörű és egyben fájdalmas történet cselekményébe, azonban végtelen nagy gyásszal a szívemben azt kell írnom, ezt elmulasztotta.

A történet véleményem szerint három drámai tetőponttal rendelkezik. Az első, fent is említett jelenetnél átszakad a gát a két főszereplő kapcsolatában; idegenekből itt válnak egy tővé, családdá, itt sejlik fel először a múlt súlya és eldől, tudják-e közösen folytatni útjukat. A rendező ennek a jelenetnek a súlyosságát sajnos nem tudta méltóképpen színpadra vinni, ezzel lekicsinyítette, megcsonkította a nagymama tanítását. Az olvasók szívét mérhetetlen kiábrándultság és hiány önthette el ezen a ponton.

„A fájdalom segít emlékezni, de úgy, hogy mégse csak a fájdalomra emlékszünk, hanem mindenre, mert muszáj mindenre emlékezni, mert csak az van, amire emlékszünk, amit elfelejtünk, az nincs többet, eltűnik a múltból, eltűnik a világból. (…) Nagymama azt mondja, tudjam meg, hogy felejteni könnyű. Lehet, hogy azt hiszem, hogy én soha semmit se fogok elfelejteni, mindig és mindenre emlékezni fogok, de nem így lesz. Még a legfontosabb dolgokat is el lehet felejteni, a legjobb dolgokat és a legrosszabb dolgokat, a legnagyobb fájdalmat és a legnagyobb örömöt, mindent, mindent. A szemembe néz, azt mondja, a felejtés olyan, mint egy átok, amelyik ott ül mindenkinek a vállán.”

A regény második tetőpontja – olvasatomban – az egymással folyamatosan harcban álló Emma és Krisztina barátságának kibontakozása. A műben kapcsolatuk fejlődéstörténete gyönyörű ívet jár be. A kezdeti – eleve megpecsételt – családi ellenség, illetve vetélytársi minőségből eljutunk egy elválaszthatatlan barátságig, felfedezzük a két lány sorsának és lelkének egybefonódását. Rajtuk keresztül ismerhetjük meg a túlélők bűntudatát, valamint a halált, mint utolsó szabadulógyakorlatot. A színdarabban ezen – utolszor említett – szívszorítóan drámai jelenet szintén nem született meg, amely szerény véleményem szerint egy valóságos gyilkossági kísérlet a regény ellen.

Mindezeken túl a nagymama háttértörténetére és a családdrámára sem helyeztek megfelelő hangsúlyt, amely az említett harmadik drámai tetőpont lehetett volna. Ahogy elmaradt a pszichiátrián eltöltött napok feltárása, úgy nem bontakozott ki – Ceaușescu teljhatalmú diktatúrájában – a világ legjobban működő besúgó hálózatának bemutatása sem. Csak vajmi keveset érezhettünk bőrünkön abból a kilátástalan sorsból, ami Emma nagyszüleire és a rendszer más ártatlan áldozataira várt.

Összességében a színdarab magában hordozhatta volna azt a nagyszerű lehetőséget, hogy a történet eljusson olyan személyekhez és korosztályhoz is, akik bármilyen okból kifolyólag nem érintkezhettek (még) a regénnyel. Sajnos a cselekmény nem kapott megfelelő teret a kibontakozásra. A leírtak ellenére kívánom mindenkinek, hogy adjon esélyt az eredeti műnek, merem állítani, hogy olvasása közben mindent megkaphat, amit a színházi élménye során elvesztett.

Rendező: ARMIN PETRAS

Színházi adaptáció: ARMIN PETRAS

Fordította: MÁTRAI DIÁNA ESZTER

Játsszák: KOPEK JANKA, PUZSA PATRÍCIA

Látvány: OLAF ALTMANN

Jelmez: KATJA STROHSCHNEIDER

Zene: JÖRG KLEEMANN

Fény: NORMAN PLATHE

Dramaturg: ANNE RIETSCHEL, BERND ISELE, MÁTRAI DIÁNA ESZTER

Ügyelő: KUTI LÁSZLÓ

Asszisztens-súgó: KERTES ZSUZSA

A rendező munkatársa: FENYVESI LILI

Kiemelt kép: Dömölky Dániel

Karneválhangulatú búcsú – Ott voltunk a Little Mix utolsó koncertjén

Szerző:

Székács Linda

-

2022. máj. 24.

Május 14-én nagyszabású koncerttel búcsúzott a szünetre vonuló, 2011-ben X-Faktor győztes brit lánybanda, a Little Mix. A londoni O2 Arénában helyet kapó zárókoncert a banda 28 állomásos Confetti Turnéjának utolsó estéje volt, amit élőben közvetítettek a világ számos országában, beleértve a magyar mozikat is, mi pedig ott voltunk a „vászon másik felén”, Londonban.

2020 és 2021 első felének nagyjából összes zenei rendezvényével egyetemben a Little Mix eredetileg 2021 áprilisára tervezett hetedik koncertturnéját is halasztani kényszerültek, nem csak az akkoriban tomboló járvány harmadik hulláma miatt, hanem mert az időközben négyből háromtagúvá váló lánybanda tagjai közül akkor már ketten is kisbabát vártak.

Az eredetileg kvartettként működő Little Mix tagjai, Leigh-Anne Pinnock, Jade Thirwall, Jesy Nelson és Perrie Edwards 2011-ben tűntek fel a brit X-Faktor válogatójában, és sok más népszerű brit bandához hasonlóan őket is mesterségesen „állította össze” az angol szórakoztatóipar nagyágyúja, Simon Cowell.

Az idén 11 éves formáció olyan sikeres lett, hogy az angol X-Faktor történetében először lánybanda győzött, az ezt követő években pedig a Little Mix hat stúdióalbumot adott ki, legutóbb a turné címadó nagylemezét, a Confettit, ami után Jesy Nelson kimerültségre hivatkozva kivált a csapatból. Az immár trióvá vált lánybanda 2021 decemberében jelentette be, hogy 2022 májusától határozatlan időre visszavonulnak, hogy a magánéletükre és a családjaikra fókuszálhassanak.

A 28 állomásos, kicsivel több, mint egy hónap alatt lezavart Confetti Turné április 9-én kezdődött Belfastban, és végigjárta az Egyesült Királyság és Írország olyan nagyvárosait, mint Birmingham, Liverpool, Cardiff és Dublin, rendszerint mindenhol két, vagy akár három estén keresztül játszva, mígnem elérkezett a londoni O2 Arénába, ahol szintén tripláztak.

Előzenekarként egy fiatal előadó, Denis Coleman lép színpadra, illetve a Since September angol-ír indie banda, akik megnyerték a Little Mix saját tehetségkutatóját, a brit tévékben 2020 decemberében adásba került The Search című műsort, aminek során a lányok kifejezetten előzenekart kerestek a turnéjukra.

Fél 9-kor aztán sötétségbe borul a 23 000 fős aréna. A kivetítőkön elindul egy animáció az elmúlt 11 év legismertebb dalainak és klipprészleteinek válogatásából, majd óriási tűzijáték, konfetti eső, és a Shout out to my Ex akkordjainak kíséretében tollakkal díszített színes ruhákban felemelkedik Leigh-Anne és Jade és Perrie, akik az elkövetkezendő két órában világszínvonalú műsort csinálnak.

A turné 21 számból álló dallistáján a Confetti album legnépszerűbb dalai, a Break Up Song, a Happiness és a Gloves Up mellett az arénát szivárványszínekbe borítva, könnyek közti felkonferálással elhangzik a nyíltan LMBTQ személyek és jogok mellett kiálló 2016-os Secret Love Song, aminek előadása miatt 2019-ben kis híján letartóztatták őket az Egyesült Arab Emírségekben. De felcsendülnek olyan klasszikusok is, mint a Wings, a Move és a Salute, ami meglepő módon Lil Nas X INDUSTRY BABY-jével együtt szólal meg.

A műsort rengeteg táncbetét és átöltözés tarkítja, ezzel 15-20 percenként csavarva egyet-egyet a hangulaton, hol kicsit visszafogottabb, lassabb tempóra váltva, hol a maximumnál is magasabb sebességre és hangerőre tekerve.

A nagylemez és a turné címadó dala, a Confetti közben tömegével szállnak a színes papírfecnik az őrjöngő tömeg nyakába, akik ezt követően az utolsó koncerten még kétszer kiabálják vissza a bandát. A Little Mix először a műsorhoz alapból még hozzátartozó Sweet Melody című slágerüket adja elő, ezt követően pedig, utolsó koncert lévén az összes táncosukkal karöltve, egyenpólókba öltözve, könnyek között éneklik el újra a korábban egyszer már elhangzott búcsúnótájukat, a Between Us-t.

A 11 évi kemény munka árán elért sikerek után szünetre vonuló Little Mix utolsó koncertjét a világ számos pontján közvetítették a mozik, de egy jelképes összegű jegy megvásárlását követően otthonról is nézhető volt.

Kiemelt kép: ilovemanchester.com

Vihar és lélek zúgása – Szélvész után is szép vagy a Házi Színpadon

Szerző:

Székács Linda

-

2022. máj. 24.

Szélvész után is szép vagy - Jelenet kép

„Milyen az, amikor csak látszólag vagyunk egyedül?” – akár ez a kérdés is lehetne a mottója a Vígszínház legújabb ősbemutatójának. A Szélvész után is szép vagy című előadást 2022. január 21-én mutatták be a Vígszínház Házi Színpadán Dino Benjamin rendezésében, Szántó Balázs és Kovács Olivér alakításában. A két szereplőre írt monodráma különleges színházi kísérlet, amely egy messzi világba kalauzolja a nézőit.

Naponta látjuk Tokió mindent beragyogó fényeit, kecses gésákat és félelmetesen lenyűgöző szamurájokat tévéműsorokban és fotókon. Leemelhetjük az eredeti névadójára cseppet sem hasonlító, de mégiscsak ázsiai ruhadarabként ismert kimonókat a ruhaüzletek fogasairól, nagyvárosok számos pontján falhatunk sushit és mochit, és emeletes házak tetejéről köszönhet vissza az óriási Fujitsu felirat. Mindez elég lehet számunka ahhoz, hogy azt higgyük, ismerünk egy kultúrát, amihez valójában semmi közünk.

Japán egy olyan ország, amilyen emberek talán mindannyian vagyunk. Kifelé csillogó, modern képet mutat, titkait azonban mélyen megtartja magában, és csak azoknak tárja fel őket, akik hozzá tartoznak vagy megküzdenek azért, hogy belepillanthassanak.

Mindannyian ismerjük a közelgő vihar jellegzetes hangjait, ahogy a távolról közeledő szél süvítése egyre hangosabbá válik, miközben zörgeti a redőnyt az ablakunkon. A kezdetben lassú koppanással megérkező esőcseppek egyre szaporábbá, sokszor az égből hulló, egybefüggő patakokká válnak, a szobánk melegében pedig a morajlással megérkező égdörgésekkel együtt pislákol a lámpa, amit villámláskor inkább leoltunk.

Szántó Balázs - Szélvész után is szép vagy (Fotó: Juhász Éva) — Szántó Balázs – Szélvész után is szép vagy (Fotó: Juhász Éva)

2022 januárja óta a Házi Színpad havonta néhány alkalommal egyszerre viszi el a nézőit abba a Japánba, amelybe a tévé képernyőkön keresztül aligha nyerünk bepillantást.

A Cseh Dávid által írt, Dino Benjamin rendezésében színpadra vitt különleges előadást elejétől a végéig végigkísérik a vihar jellegzetes hangjai (világítás: Balogh Csaba Andor), amit a tájfunt korábban sosem tapasztalt magyar fiú, Bence (Szántó Balázs) egyedül kénytelen átvészelni Japán fővárosában. A vihar azonban csak egy azok közül a tényezők közül, amik félelemben tartják az otthonától messze menekült fiút: az eső és a szél pedig nem csak odakint tépázza a természetet, hanem érzelmek és emlékek formájában Bence lelkét is feldúlják.

Az egy, valójában kétszereplős monodráma nem csak a helyszínében viszi el a nézőit Japánba, hanem az előadásmódjában is, hiszen a rakugo a japán színház látszólag legegyszerűbb, de legszínesebb eleme. Az üres színpad közepére letelepedő, pusztán egy legyezőt használó mesélő önmaga jeleníti meg a többnyire komikus történetének összes szereplőjét, mindezt szinte borzongatóan éles és gyors váltásokkal.

Bár a Szántó Balázs által színpadra vitt karakter nem ül a teljes előadás alatt egy helyben, a rakugo a színdarab számos pontján felbukkan. A fiatal színész néha döbbenetes és rémisztő módon ugrál a játszott karakterek között, mintha a testében számos különböző személyiség lakna, akik egymást löködik azért, hogy előre törhessenek, a háta mögött pedig folyton ott lopakodik egy fekete, csuklyás árnyék (Kovács Olivér), akinek a szándékai egész idő alatt gondolkodásban tartják a nézőt.

Néha démonként kísértő, fojtogató, baljós árny, aki hangosan zörgeti a láncait, máskor pedig segítő kezet nyújtó alak, aki minden mozdulatában, minden lépésében ott lohol a gazdateste mögött. Megformálója, Kovács Olivér úgy ragadja magával a közönséget, hogy egyetlen szót sem szól, pusztán a mozgásával (koreográfus: Vadász Kriszta) játszik a különböző karakterek között ugráló Szántó Balázs mögött.

A Szélvész után is szép vagy talán a Vígszínház, de megkockáztatom, hogy a magyarországi színházak legkülönlegesebb előadása, amiben a vihar csattogó hangjai, a lélek zúgása, és önmagunk kísértő, lelkünkből kivetített sötét gondolatai és árnyai között Szántó Balázs páratlan tehetsége szinte sziporkázik.

Kiemelt kép: Juhász Éva

Kertész és a többiek – Zágoni Balázs: Szamos-parti Hollywood

Szerző:

Vigh Martin

-

2022. máj. 23.

Zágoni Balázs Szamos-parti Hollywood című ifjúsági regénye egyszerre igyekszik elősegíteni a magyar filmtörténet egy kevésbé ismert szakaszának kanonizációját, és próbál a fiatalok nyelvén szólni olyan történelmi traumákról, amelyekről jóformán még mi, „felnőttek” sem tudunk kellő árnyaltsággal beszélni. A mű ráadásul mindkettő vállalását sikerrel teljesíti.

Zágoni Balázs regénye a Pagony Kiadó Abszolút Töri elnevezésű sorozatában jelent meg, mely a fülszöveg szerint az ajánlott korosztálynak (jelen esetben a tíz éves kor feletti gyerekeknek) megfelelő nyelvezettel, a történelmi hitelességet és a nyelvi megformáltságot tekintve is igényesen szeretne szólni a magyar múlt különböző korszakairól. (A sorozat korábbi kötetei például a kiegyezés környékén, vagy éppen az ’56-os forradalom idején játszódtak.) Az egyes részek lazán kapcsolódnak egymáshoz; közös motívumuk, hogy mindig a Vitéz János Gimnázium diákjai utaznak vissza az időbe és keverednek különböző kalandokba. Zágoni szövege az első világháború időszakát veszi célba, de a történet során az erdélyi némafilmgyártás legfontosabb alakjait is megismerhetjük.

A Szamos-parti Hollywood kézbe vételekor jó néhány kérdés foglalkoztathatja az olvasót: ideológiailag vajon mennyire lesz terhelt egy olyan szöveg, amely a Trianoni Békeszerződés előtt néhány évvel, a határon túl játszódik? Hogyan lehet egy máig sok vitát kiváltó témáról beszélni az adott korosztálynak? És hogyan fog ebbe a történelmi környezetbe beágyazódni maga a filmgyártás, az ismeretterjesztés?

Az első dolog, amit rögtön meg kell jegyezni ezzel a kötettel kapcsolatban, hogy kifejezetten jól strukturált és nagyon tudatosan építkezik. Kellő időt töltünk a szereplők megismerésével, a helyszín feltérképezésével, a konfliktus felvázolásával, nincsenek logikai ugrások. A szöveg választ ad arra az alapvető kérdésre is, miért kezd el néhány tizenéves érdeklődni egy olyan korszak iránt, amely még a filmtörténészek között sem kiemelten népszerű. (Azért is örömteli ez, mert sok esetben a szerző nem érzi szükségességét az alaphelyzet tisztázásának.) Persze ezek – a személyes vonulat beemelése, vagy ahogy az olvasó a szereplőkkel együtt csodálkozik rá a múltbeli világra – nem újszerű vagy meglepő fogások, azonban koherens és könnyen követhető szövegvilágot eredményeznek, ami egy ismeretterjesztő célokkal rendelkező kötet esetében elengedhetetlen.

Izgalmas, ahogy a korszak jellegzetes figurái, legendás alakjai megjelennek a műben. Janovics Jenő, a Kolozsvári Színház újdonságokra nyitott igazgatója rögtön hatalmas lehetőséget lát a filmben, és mecénásként támogatja a tehetségeket. Jászai Mari és Berki Lilly szerethetően szemtelen színésznagyságai a kornak, Bánffy Miklós pedig egy személyben reprezentálja a kor művelt és nyitott erdélyi értelmiségét. Végül pedig ott van Kertész Mihály, akivel kapcsolatban az a legmeglepőbb, hogy nem idealizáltan jelenik meg a szövegben. Kertész az 1910-es évek elején dolgozott Dániában, ahol akkoriban az egyik legprosperálóbb filmipar működött, a kollégák pedig nem átallnak ezen élcelődni, mikor a később a Casanblancával világhírűvé váló rendező igen nagyképűen áll A tolonc és a Bánk Bán című filmek elkészítéséhez.

A Szamos-parti Hollywood kölcsönveszi a showbizniszt bemutató alkotások bevett dramaturgiáját, amikor a rendező és a színészek között az egók harcát mutatja be, viszont igyekszik távolságot tartani a filmtörténetben sokáig nagyon népszerű elképzeléstől, miszerint a filmművészet elsőrendűen „nagy művészekről” szól, akik elképzeléseik megvalósítása érdekében a stúdiórendszer bürokráciájával és a pénzügyi nehézségekkel is megküzdenek. Jó példa erre, hogy a szövegben Kertész Mihály ugyan karizmatikus személyként jelenik meg, de végig támogatják őt, így sokkal inkább a saját egójával kell megküzdenie.

Zágoni regényében azt is végigkövethetjük, mekkora utat tett meg a film, mire elkezdték önálló és a többi művészeti ággal egyenértékű formaként kezelni. Kezdetben ugyanis a filmezés nem az önkifejezés lehetséges eszközeként élt az alkotók fejében, hanem olyan technikaként, ami a korábbiakhoz képest nagyobb pontossággal tudja reprodukálni a valóságot. A kétes művészi érték miatt a színészek sokszor ódzkodtak filmben játszani, a nézők pedig olcsó, bazári szórakozásként tekintettek a mozgóképre.

A Vitéz János Gimnáziumból Bende, Karola és Fegyó érkezik 1914-be. A lányt elsősorban családi szálai (Erdélyben éltek és házasodtak össze a szülei), míg a fiúkat az iskolai feladat teljesítése motiválja (egy rosszul sikerült filmarchívumi látogatás után prezentációt kell tartaniuk a korszakról). Bende és Karola között egy kedves, és főként életkorukból adódóan igen visszafogott szerelmi kapcsolat is kialakul, a lány pedig egyéb tekintetben is kulcsszereplő lesz: habár a fiúkat is aktív hősként ábrázolja a szerző, egyértelműen Karolát teszi meg fő cselekvővé; ő mindannyiuk közül a legokosabb, legkreatívabb. 1914-ben az ifjú urak valósággal csodájára is járnak a leleményes (ál)grófkisasszonynak.

Problémásnak, kevésbé konzekvensek érzem viszont a regény nőábrázolását, elsősorban a tekintetben, hogy míg a szöveg Karolát kifejezetten emancipált nőként jeleníti meg (hangozzék ez bármilyen furcsán egy 13 éves lány esetében), addig az 1910-es évekbe visszatérve olyan mondatokat hallunk tőle, mint hogy ekkor még a fiúk tudták, hogy kell viselkedni a lányokkal (utalva például a kézcsókra), és a Bende iránti érzései is akkor erősödnek fel, mikor a fiú kiáll érte egy párbajra:

Kedves Bende, nem értem, miért baj, ha a huszadik század elején a férfiak normálisan, mi több, lovagiasan viselkednek egy nővel. Nem úgy, ahogy a hetedikes fiúk szoktak!” (169)

Aztán Karola épp a csörténél jegyzi meg, hogy micsoda igazságtalanság, hogy ő nem is nézheti a harcot, mikor egy ugyanolyan idős fiú vívhat. Nem azzal van tehát a gond, hogy a múlt századba visszatérve milyen archetípusok jelennek meg, hanem az ezekre nyújtott reflexió érződik némileg zavarosnak.

A kisebb hibákat azonban ellensúlyozza, ahogy a szöveg az etnikai ellentéteket kezeli. Zágoni műve a trianoni események nemzetiségi előzményeit villantja fel, a magyar–román ellentétre kiélezve azt. A könyv szerint a konfliktus egyik oka az volt, hogy a magyar fél sok esetben túlságosan erősen érvényesítette az erőfölényét. Ezen a ponton érezni annak a gyakran hallott frázisnak az igazságát, hogy a gyerekek a legőszintébbek és a legtisztábbak: főhőseink felteszik a kérdést, ami talán a legrelevánsabb a helyzet értékelése kapcsán: vajon miért nem lehetett úgy csinálni, hogy magyarnak is, románnak is jó legyen?

Zágoni Balázs a regényt Balogh Gyöngyi filmtörténésznek ajánlotta, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a korai erdélyi filmgyártás történetének feltérképezésében. Zágoni – ha más korosztálynak szánva és más mélységben is – hasonlóan fontos munkát végzett.

Kiemelt kép: f21.hu
A felhasznált képek forrása: pagony.hu

Nincs több streamingbemutató, az Oscar visszatér a régi kerékvágásba

Szerző:

f21.hu

-

2022. máj. 23.

Az Oscar-gála kezd visszatérni a rendes kerékvágásba: a pandémia két éve alatti szabályváltozások után az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) bejelentette, hogy az Oscar-díjra pályázóknak ismét be kell mutatniuk filmjeiket a mozikban.

A pályázó filmeket steramingszolgáltató is bemutathatja, de moziban legalább hét egymást követő napon át vetíteni kell a produkciót valamelyik hat amerikai nagyvárosi körzetben: Los Angelesben, New Yorkban, Chicagóban, Miamiban, Atlantában vagy a San Francisco-öböl környékén.

A 2023-as 95. Oscar-díjátadóra vonatkozó szabályokat és változásokat a filmakadémia igazgatótanácsa legutóbbi ülésén hagyta jóvá, ahol úgy döntöttek, hogy a pályázási időszak visszatér a szokásos Oscar-menetrendhez. E szerint a 2022. január 1. és december 31. között moziban bemutatott filmeket lehet nevezni a díjra. A legjobb nemzetközi film Oscar-kategóriájába 2022. október 3-ig lehet nevezni alkotásokat. Az általános nevezési kategóriák határideje pedig november 15-én jár le.

A testület azt is kimondta, hogy az egyes filmek legfeljebb három dallal pályázhatnak a legjobb eredeti dal díjára. És új nevet kaptak a dokumentumfilmes kategóriák: ezentúl dokumentum-játékfilmnek (Documentary Feature Film) és dokumentum-rövidfilmnek (Documentary Short Film) nevezik őket. A filmakadémia a produkciók Oscar-kampányával kapcsolatos irányelveket is frissítette a tisztesség és átláthatóság fokozása érdekében. Egyebek között leszögezték, hogy a filmakadémia tagjainak nem szabad promóciós anyagot vagy bármi más értékes dolgot adni a vetítéseken vagy más módon.

Egy másik szabály kimondja, hogy a jelölések után a szavazás lezárásáig „a vetítések nem tartalmazhatnak fogadásokat, szórakoztatást, ingyenes ételt és italt vagy más vendéglátást”. Azt is korlátozták, hogy a tagok hetente hány e-mailt kaphatnak egy adott filmről, és megszabták, hogy a zenei tagozat tagjai nem léphetnek közvetlenül kapcsolatba a zenei tagozat más tagjaival, hogy népszerűsítsék egy dal vagy filmzene jelölését. A zenei ágazat tagjai nem vehetnek részt olyan vetítéseken vagy rendezvényeken, amelyeken a díjra pályázó zenét élőben adják elő.

A filmakadémia emlékeztetett arra, hogy tagjai kizárólag a filmek és teljesítmények művészi és technikai érdemei alapján hozhatnak döntést. A 95. Oscar-díjátadó gálát 2023. március 12-én tartják Los Angelesben.

MTI

Kiemelt kép: MTI/EPA/Etienne Laurent

Megrázta a Cannes-i fesztiválközönséget az ukrajnai Mariupolban forgatott dokumentumfilm

Szerző:

f21.hu

-

2022. máj. 21.

Megrázta a 75. cannes-i fesztiválon a közönséget az ukrajnai Mariupolban az orosz erők által március végén megölt litván rendezőnek, Mantas Kvedaraviciusnak a helyszínen forgatott utolsó dokumentumfilmje.

Miközben a kelet-ukrajnai városban az Azovsztal üzemben az orosz erőkkel szemben utolsóként ellenálló ukrán Azov ezred tagjai sorra adják meg magukat, a Mariupolis 2 című dokumentumfilm azt mutatja meg, hogyan élnek tovább a helyiek a bombázások ellenére.

Mantas Kvedaravicius már készített egy filmet Mariupolban a kelet-ukrajnai háború idején, amelyet 2016-ban a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutattak be. Az ukrajnai orosz invázió kezdetén, február végén visszatért a tengerparti városba, és megkereste azokat, akikről 2014-ben és 2015-ben forgatott.

A narráció és zene nélküli, 1 óra 45 perces alkotásban egymást váltják a hosszú snittek a háborús tájképekről a helyiek mindennapi életét bemutató felvételekkel. Kiderül, hogyan próbálják meg a lakók túlélni a háborút, közülük többen egy templom alagsorában elbújva. A film megmutatja, ahogy az emberek kijárnak levegőzni, ebédet főznek vagy valóságos expedícióra indulnak a lebombázott negyedekbe élelemért vagy egy elektromos generátorért. Mindeközben a bombázások és a lövések hangja folyamatosan követi a szereplőket.

A dokumentumfilmet pár nappal a fesztivál kezdete előtt hívták meg a szervezők a hivatalos programba, amelyet Thierry Frémaux művészeti igazgató szavai szerint áthat az ukrajnai háború, hiszen az elkerülhetetlenül mindenkit foglalkoztat. A megnyitó ünnepségen videókapcsolaton keresztül bejelentkezett Kijevből Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, és a kultúra felelősségéről beszélt a háború befejezésében.

Az 1976-ban született Mantas Kvedaravicius litván alkotót akkor ölték meg az orosz erők, amikor az egy hónapig tartó forgatást követően megpróbálta elhagyni az ukrajnai kikötővárost. Az általa készített felvételeket vele dolgozó barátnője, Hanna Bilobrova hozta el, és a filmet Dounia Sichov vágóval együtt ő rakta össze.

A fesztiválra további három ukrán film is meghívást kapott. Az egyik a Cannes-ban visszatérő vendégnek számító Szergej Loznyica – a 2014-ben forgatott Maidan és a 2018-as Donyecki-történetek rendezője – legújabb alkotása. Loznyica ezúttal a második világháborúban a szövetségesek által lerombolt német városokról forgatott egy dokumentumfilmet (The Natural History of Destruction), amelyet versenyen kívül mutatnak be.

A fesztivál második legjelentősebb programjában, az Un Certain regard elnevezésű válogatásban látható Makszim Nakonesnyi első filmje (Butterfly Vision), amelynek főhőse egy, a háborúban elköteleződő tanárnő, akit elrabolnak, és fogolycserének köszönhetően térhet haza Ukrajnába. A Rendezők Kéthete című párhuzamos programban pedig a Pamfir című ukrán film látható Dmitro Sukolitkij-Szobcsuk rendezésében.

A Merítés-díj gyerekirodalmi tízes listája 2022-ben a következő:

Agócs Írisz: Márkó bácsi kertje

Pagony, 2021.

Al Ghaoui Hesna: Soha ne add fel

Open Books, 2021.

Dávid Ádám: Koppány titkokra vadászik

Pagony, 2021.

Gáll Viktória Emese: Borsi mesék 4.

Ringató, 2021.

Gecsei Ádám – Gondár Flóra: Acca és Zokni felfedezi a Szigetközt

Magánkiadás, 2021.

Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet

Napkút Kiadó, 2021.

Kiss Judit Ágnes: A csodabogár

Móra, 2021.

Takács Viktória: Luca mese

Scolar KID, 2021.

Zalka Csenge Virág: A varjúherceg

Móra, 2021.

Zágoni Balázs: Karácsonyi kitérő

Móra, 2021.

A tízes lista kihirdetésével elindult a közönségszavazás is. IDE kattintva te is kiválaszthatod a kedvencedet!

Kiemelt kép: InterCom

Kiemelt kép: f21.hu Felhasznált kép: mora.hu

Kiemelt kép: Hekli Andrea

MTI

Kiemelt kép: Dierso.com

LEGUTÓBBI CIKKEK

Kiemelt kép: f21.hu
Felhasznált kép: mora.hu