Kezdőlap Blog Oldal 74

Valóság virtuális szemmel – Péterfy Gergely – Nagy Ervin: Robotmese

robotmese

Péterfy Gergely – akinek nevét olyan regények fémjelzik, mint a Kitömött barbár vagy A golyó, amely megölte Puskint – legújabb könyvében, a Robotmesében ezúttal a fiatalabb korosztályt célozta meg, méghozzá az elsősorban színházi és filmes sikerszerepeiről ismert Nagy Ervinnel közösen. A sorozatként beharangozott történet első kötete a digitális bennszülött generációt fenyegető veszélyekre hívja fel a figyelmet oly módon, hogy az a kisebbek számára is befogadható legyen.

f21

Nemcsak a szerzők párosítása, de a kötet keletkezési körülményei is szokatlanok. Nagy Ervin az Álarcos énekes című műsorban alakított Robot-figurája ihlette a történetet, amelyet először hivatalos Facebook-oldalán, részletekben közölt. A közösségi médiában való megjelenés egyrészt ironikusan rímel a Robotmese félig-meddig digitális térben játszódó cselekményére, másrészt a célközönség pontosabb körülhatárolásának igényével lép fel – hiszen teljesen más olvasótábort szólít meg ez a fajta közlés, mint a gyermek- és ifjúsági irodalomra szakosodó Lampion Könyvek gondozásában, Mayer Tamás bájos illusztrációival megjelent könyv.

Noha az indulást figyelembe véve a kötet szólhatna a színész rajongóinak, „popkulturális adalékként” az amúgy is fénykorát élő Nagy Ervin-lázhoz, mégis azt kell mondanunk, hogy a könyv sokkal inkább tartozik a gyerekirodalom területére. Ezt az egyszerű, plasztikusan megrajzolt, idősebbeket aligha lekötő cselekmény, a vizuális kivitelezés gyermeki lelkületet megidéző jellege, valamint a könnyen érthető nyelvezet egyaránt alátámasztja.

A Robotmese kerettörténete szerint Kék Lovag, a kedves és naiv videojáték-szereplő „édesapja”, az indiai programozó jóvoltából elszabadul a virtuális térben; egyetlen célja, hogy a való világból megszeresse valaki, hiszen a bűvös szó elhangzásával hús-vér kisrobottá válik. A feladat nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik: a népmesei vándorlást felidéző küldetést nemcsak „a háló királya, a kommentek ura”, a folyamatosan lesben álló Morius Netengor nehezíti meg, de az emberi érzések kiüresedése, puszta fogalmi szintre való redukciója is; az olyan közhelyes, ám sajnos igaz megállapításokról nem is beszélve, mint hogy „az emberek sokkal könnyebben hisznek el egy rossz hírt, mint egy jót”.

Robotmese
Mayer Tamás illusztrációi a Robotmeséhez (forrás: líra.hu)

Kék Lovag egyes szám első személyű én-elbeszélése rendkívül érdekes narrációs helyzetet teremt. A kisrobot egyfajta mindent látó elbeszélőként van jelen a szövegben: virtuális létmódjából fakadóan képes egyik digitális eszközből a másikba utazni a másodperc törtrésze alatt. Így amellett, hogy az egymástól térben távoli események ábrázolása teljes mértékben indokolttá, sőt a történet szintjén is motiválttá válik, a főszereplőnek olyan tényekre, titkokra nyílik rálátása, amelyek egyébként egy, a cselekményvilágon belül elhelyezkedő narrátor előtt rejtve maradnának.

Szabadulása után Kék Lovag Kitti telefonjában landol; ettől fogva a kislány osztálytársainak és szüleinek a készülékei között utazgat azzal a céllal, hogy megoldja a tulajdonosok problémáit. Ebben segítségére vannak az SMS-ek, Messenger-üzenetek és jegyzetek hálójából kibontakozó összefüggések. A telefonok közti navigáció rávilágít arra, hogy az eszközök sokkal több információt tárolnak rólunk, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Ezt a mindent látó pozíciót kellemesen ellenpontozza Kék Lovag emberi természettel kapcsolatos naiv tudatlansága: a kis robot nem rendelkezik olyan belső programmal vagy kóddal, amely megkönnyítené az érzések és szándékok analízisét. Habár sokat lát és hall, keveset ért meg a körülötte zajló eseményekből.

robotmese
Péterfy Gergely – Nagy Ervin: Robotmese, Mayer Tamás illusztrációival, Lampion Könyvek, 2022.

A Robotmese könnyen követhető, tiszta történetvezetése a témával összhangban álló nyelvezettel egészül ki. A digitális szleng – többnyire kiejtés szerint leírt – kifejezéseit („núb”, „belaggolt”, „hekker”) a szerzők pont kellő mértében adagolják, nem esnek a túlzás hibájába. Az online tér nyelvi regisztere sikeresen kerüli ki az erőltetettség veszélyét úgy, hogy a rétegnyelvi szavak szemléltetőereje sem szenved csorbát. Mindezen pedig sajátosan naiv humor szüremkedik át, amelynek elsődleges képviselője a világra percenként rácsodálkozó, vak hittel rendelkező, végtelenül segítőkész főszereplő ártatlansága.

Mayer Tamás illusztrációi hűen tükrözik Kék Lovag gyermeki látásmódját. A hol kisebb, hol nagyobb, egész oldalt kitöltő rajzok többnyire az újonnan felbukkanó szereplőket ábrázolják: ilyenkor hangsúlyos a hősök érzelmi állapotának – már-már emotikonszerű arckifejezésekkel történő – vizuális megjelenítése. A cselekmény fontosabb mozzanatait kiemelő képek szintén előfordulnak, illetve minden fejezet végén felbukkan a kisrobot is, a történet jelenlegi állását tükröző hangulatban. A könyv képi síkja tehát erősíti a tartalmat, és kohéziós ereje révén elősegíti annak követhetőségét is.

robotmese
Mayer Tamás illusztrációi a kötetből (szerkesztett)

Már csak a választott témából fakadóan sem lehet mentes a mű bizonyos mértékű didaxistól; szerencsére az alkotók ezesetben is finom egyensúlyérzékről tesznek tanúbizonyságot azzal, hogy a hálózat kelepcéjébe eső fiatalok helyett egy videojáték-figurát tesznek főszereplővé, elkerülve az internetes megfigyelésnek, esetleg bántalmazásnak áldozatul eső fiatal főszereplő mozgatásának közhelyét. A kisrobot és a gyerekek szemszögéből a személyes információkhoz való gyors és könnyű hozzáférés pozitív, hiszen jószándékú illetőhöz kerülnek az adatok, azonban a történet előrehaladtával ennek veszélye is megjelenik. Ennek ellenére az egyes szám első személyű elbeszélésből fakadóan mindvégig a főszereplő segítőkész perspektívája marad hangsúlyos.

A magánszféra fokozatos szűkülésénél és a bántalmazás online formájánál egy sokkal nagyobb és fenyegetőbb, globális veszély is megbújik a mese sorai között: felsejlik a valóság és virtualitás felcserélődésének lehetősége. Hogy egyik helyettesíthető-e a másikkal (és ha igen, melyik melyikkel), az első kötetben a – kissé elsietett – nyitott zárlatnak köszönhetően még nem dől el; a műfaji és a gyermek célközönséget illető elvárások azonban pozitív végkifejletet, a hús-vér valóság győzelmét vetítik előre.

A szerzőgárda (forrás: líra.hu)

Egy sorozat egyetlen darabjáról, ráadásul az elsőről való véleményalkotás csak csonka, torzóban maradó vállalkozás lehet. A jelen kötet is kissé félkarú önmagában, de az elvarratlan szálak és a mélyebb kibontásra váró jellemek könnyen megtalálhatják helyüket a folytatás(ok)ban; ennek a lehetőségét legalábbis megteremtették a szerzők. Egy dolog viszont biztos: a Robotmese kedves, ötletes és szerethető alkotás, felettébb igényes vizuális kivitelezésben. Azon túl, hogy a Szabó Ervin ötlete alapján megvalósuló mese könyvformában egy huszonegyedik századi Pinokkió-történettel ajándékozta meg a „digitális bennszülött korosztályt”, egy, az internet veszélyeit felsorakoztató, tanulságos figyelmeztetést is közrebocsátott. Arról nem is beszélve, hogy Péterfy Gergely szórakoztató és intelligens olvasmányt adott a kisebbek kezébe – hogy addig se unatkozzanak, amíg megérnek a Kitömött barbárra.

Kiemelt kép: f21.hu

A Centrál Színház júliusban a Balatonhoz költözik

Centrál Színház

Idén először a Szigligeti Várudvarban adják elő repertoárjuk két sikeres vígjátékát.

f21

Budapest egyik legnépszerűbb teátruma, a Centrál Színház 2022 júliusában tíz estére a Szigliget Várudvarba költözik, ahol repertoárjuk két kimagaslóan sikeres vígjátékát adják elő. Florian Zeller Házassági leckék középhaladóknak 1–2. című darabjaiban igazi sztárparádét láthat a közönség. Balsai Móni, Kovács Patrícia, Stohl András és Schmied Zoltán gondoskodik a fergeteges hangulatról. A Centrál Színház 20 éven át a keszthelyi kastélyparkban játszott nyaranta, idén először lépnek fel a Szigliget Várudvarban. 

A Házassági leckék középhaladóknak méltán a Centrál Színház egyik legnépszerűbb előadása: könnyed és frivol komédia a hűtlenségről. Alice Michel szeretőt tart. Hónapok óta egy hotelben randevúznak, ugyanis mindketten házasok. Ráadásul Alice férje Michel legjobb barátja. Michel, hogy senki ne sérüljön, „mindenki érdekében” hazudozni kezd. Hazudik élvezettel, hazudik szenvedéllyel, majd hazudik zavartan és kétségbeesve. A hazugság úgy árasztja el az életüket, mint nyitva felejtett csap a lakást. Vajon megússzák?

A második részben az eredeti előadás alaphelyzetét a szerző, Florian Zeller, a kortárs francia szépirodalom fiatal(abb) generációjának meghatározó alakja újragondolta, és egy észbontó este erejéig egy asztalhoz ültette ugyanazt a négy szereplőt. 

Centrál Színház
Kovács Patrícia és Stohl András.

Az első részből megismert hazudozónk, Michel bajban van: felesége, Laurence ugyanis botrányt készül csapni, mivel meglátja az utcán a baráti házaspár férfi tagját, amint egy idegen nővel csókolózik. Michel a kegyes hazugság mellett érvel. Nehezíti a helyzetet, hogy a két házaspár aznap együtt vacsorázik, így a katasztrófa borítékolható. 

„Azt hiszem, már mindannyiunknak volt része olyan kellemetlen vacsorában, amikor a könnyednek ígérkező estén váratlanul súlyos témák kerültek terítékre. Ugyanakkor roppant szórakoztató tud lenni, mikor az ember mindent elkövet azért, hogy a titkai ne derüljenek ki.” – mondta az egyik női főszereplő, Kovács Patrícia.

Puskás Tamás, az előadás rendezője elmondta: „Az első darab – melyet immár 160-szor adtunk elő a fővárosban – egy bővérű francia komédia. A Házassági leckék középhaladóknak 2. ádázabb darab, mint az első volt, de változatlanul egy nagyon szórakoztató komédia, mindkettő remek játéklehetőséget biztosít ezeknek a nagyszerű színészeknek. A történetek nem függenek össze, bátran jöjjenek a második részre azok is, akik az elsőt nem látták. Örülök, hogy immár a Balatonnál nyaraló közönségnek is megmutathatjuk ezt a két remek előadást.”

Ki ez itt mellettem? – Kritika A Karantén Zóna című filmről 

A Karantén Zóna

Zsótér Indi Dániel és Vida Orsolya filmje a kollektív járványtapasztalatokat igyekszik helyenként humoros, másszor vérfagyasztó köntösben tálalni. A Karantén Zóna vállalásai feltétlenül szimpatikusak, de helyenként azért a kész mű nem tud felnőni az ambíciókhoz. 

f21

A koronavírus-járvány olyan közös élmény volt, melyről rögtön tudhattuk, hogy amennyiben egyszer túl leszünk rajta, bizony alkotások sorát fogja inspirálni. Nehéz egyébként az ilyen művekhez közelíteni, mert az általánosan használt esztétikai-történeti szempontokat bonyolult és talán nem is mindig érdemes ráhúzni ezekre a produkciókra. Amit feltétlenül észre kell venni, hogy az idő szempontja borzasztóan fontos: A Karantén Zóna fél évvel ezelőtt nem jelenhetett volna meg, fél év múlva pedig nem működne igazán. Sikerült egy olyan megjelenési dátumot találni, amikor a pandémia még egy eleven tapasztalás, de kívül vagyunk már annyira az élményen, hogy a humoros köntös nem hat ízléstelennek. 

Zsótér Indi Dániel szkeccsfilmje öt történetet mutat meg a nézőnek, melyekben közös vonás, hogy a valóságra reflektáló szituáció valamilyen misztikumban oldódik fel (ebben a tekintetben hasonlít a címet ihlető Alkonyzónára). Így találkozunk párokkal, akik a karantén idején ismerik meg igazán egymást, gyerekkel, aki az online oktatással küzd, súlyos beteg nagypapával vagy a virtualitásba beleragadó fiúval. Kezdetben mindig úgy tűnik, hogy hétköznapi kihívásokkal kell csak küzdeni, azonban valójában valami más van a háttérben…vagy mégsem? Merthogy A Karantén Zóna talajvesztett pszichéket ábrázol, így mindig eljátszhatunk azzal a gondolattal, hogy tulajdonképpen minden csak a képzelet szüleménye. 

Vannak kifejezetten érdekes ötletek a filmben, ugyanakkor a megvalósítás minősége kicsit egyenetlen. Az első történet nem igazán tartogat újdonságokat, a másodikban a fordulat erős morális kérdéseket vet fel, míg a harmadiknál a végkifejlet érződik kicsit hirtelennek. Az utolsó két szkeccs viszont egyértelműen a mozi fénypontja, az ötlet és a dramaturgia is ezekben működik a leginkább

A Karantán Zóna
Tolnai Klára és Krausz Gergő A Karantén Zóna c. filmben. Forrás: Játékok.hu

Azt egyébként mindenképpen el kell ismernünk, hogy a film a lehetőségekhez képest kifejezetten profi benyomást kelt. Nem érződik rajta a kis költségvetés és a közösségi jelleg, sőt, nagyon sok „hivatásos” alkotás megirigyelné ezt a fajta vizuális igényességet. Jók a színészek is, Tolnai Klára vagy Makranczi Zalán például olyan hideglelősen idegesítően játssza a topinfluenszert és a menő cégvezetőt, hogy a néző szinte az első mondatuknál menekülne, de hát ez is a cél.

Mindezektől függetlenül, ennek a filmnek a sikere azon áll vagy bukik, hogy mennyire tud érvényesen fogalmazni a coviddal kapcsolatban. Ezen a téren pedig azért bőven lehet hiányérzetünk. Nem igazán kapunk új nézőpontokat, inkább csak a mára már szinte klisévé váló elemek (valaki mindig ránk tör a videóhívás alatt, a szülőknek nagyobb feladvány a matekpélda, mint a gyereknek, folyamatos gyorskaját rendelünk, pornót nézünk stb.) jelennek meg. A két szék között némileg a földre ül A Karantén Zóna, mert a humor talán nem elég markáns ahhoz, hogy igazán fanyar karanténvígjáték szülessen, a meg-megpendített mélyebb témák viszont nincsenek kellően kidolgozva

Pedig néhány alkotói húzás majdhogynem zseniális. Ott van például Muchichka László negyedik falat áttörő narrációja, amely pont az a tudatos camp-elem, mely kifejezetten jól áll egy ilyen produkciónak. Ezen felül a korábban említett negyedik szkeccs minden tekintetben kiemelkedik a film szövetéből: már-már kafkai vagy cronenbergi átváltozást látunk, amit nagyon sok szempontból értelmezhetünk. 

A Karantén Zóna
Pásztor Erzsi. Forrás: Filmhu

Tolnai Klára egy olyan influenszert játszik, aki életmód- és szépségtipekkel vált ismertté, így természetesen hamar magához csábította az ígéretes karrier előtt álló barátját (Krausz Gergő). A fiú azonban elkezd furcsa elváltozásokat észrevenni a lány testén, először az ujjai tűnnek furának, majd szépen lassan minden testrésze torznak látszik.

A testhorror ebben az esetben egyéni és társadalmi szinten is interpretálható: egyrészt ugyanis arról van szó, hogy a fiú tulajdonképpen egy képbe szeretett bele, amelyet ő vetített ki a lányra, aki legyen bármilyen gyönyörű, nem tud felérni a projekcióhoz. Másrészről pedig bejön az a réteg is, hogy a testhez és a testképhez való viszonyulás hogyan változott meg, épp a lányhoz hasonló karaktereknek köszönhetően. Az a torzó, amelyet a végén az ágyban látunk, tulajdonképpen mi magunk vagyunk; így látjuk magunkat az ideális testhez viszonyítva. 

Talán épp ez a gondolati mélység hiányzott a többi részletből, mindezektől függetlenül azonban A Karantén Zóna egyáltalán nem rossz film. Sokkal több ötlet van benne, mint a legtöbb manapság készülő moziban, még akkor is, ha ezek jó része végül megmarad egy izgalmas felvetés szintjén. Így pedig nem egy pandémiával kapcsolatos revelatív mű született, hanem olyasmi, amelyet nézve helyenként magunkat ismerve elmosolyoghatunk, de nagy megfejtéseket nem szabad várni tőle. Persze, látva a filmfinanszírozás jelenlegi tendenciáit, mindenképpen örülni kell az olyan organikusan, tehetségből és ambícióból készülő műveknek, mint amilyen ez is. 

Kiemelt kép: Index.hu

Film készült Janne Teller kultrégényéből

Janne Teller

A nagyhatású regényből készült filmet ősszel láthatja a közönség.

f21

Janne Teller Semmi című regénye 2000-ben jelent meg, és rögtön komoly vitákat szült. Az írónő hazájában, Dániában eleinte betiltották a dekadensnek vélt regényt, később azonban még az iskolai tananyagba is bekerült. A mű egyszerűen szólva az élet értelmének kereséséről szól, mindezt azonban egy összetett gondolatvilágú és sokszor sokkoló történet keretében meséli el.

Teller művéből készült már színházi adaptáció, most pedig majd a mozivásznon is megelevenedik majd a történet. A magyar nézők ősszel láthatják majd a regény címét megőrző Semmit, méghozzá a skandináv filmekre specializálódott Vertigo Média forgalmazásában. A mozit Trine Piil Christensen és Seamus McNally rendezte, a főbb szerepekben pedig kevésbé ismert skandináv színészeket, főként természetesen gyerekeket láthatunk majd.

A bemutató pontos dátuma október 20-a, de előtte az augusztusi Vertigo Filmhéten és a szeptemberi Skandináv Filmfesztiválon is meg lehet majd tekinteni a Teller-adaptációt.

Kiemelt kép: 24.hu

A műfaj csak egy külső váz, a lényeg az üzenet – Interjú Králl Kevin filmrendezővel

Králl Kevin

Králl Kevin hatéves kora óta tudja, hogy filmrendező és forgatókönyvíró szeretne lenni. Számára nincs műfaji megkötés, üzenetek és történetek vannak, amiknek a zsánere csak egy külső váz. Díjnyertes animációs filmjei után, melyekben többek között foglalkozott a roma holokauszttal és az SZFE ügyével is, legutóbb az élőszereplős dokumentumfilmek felé fordult, és Budapest egy már jól ismert arcát, „Lufis Dávidot” vitte vászonra.

f21

Volt olyan film, ami nagy hatással volt rád gyerekkorodban, és inspirált az eddigi utadon?

Érdekes, hogy egy konkrét film nem. A nagypapám rengeteg filmet nézett, könyvtárszerű, hatalmas polcokon tárolta őket, amikre gyerekként jó magasan fel lehetett nézni. Teli volt VHS-kazikkal és DVD-kkel, a legkommerszebb filmektől a művészfilmekig. Volt olyan, amin több héten keresztül függtem, de nekem inkább mindig a mögöttes tartalom volt a lényeg, és a folyamat, amíg az a film eljutott a nézőkhöz. Habár nem tudtam, hogy hogyan működik egy forgatókönyv, hogyan rakják össze gyártás szempontjából a filmeket, de mindenképpen mögé akartam menni. Tízéves koromban az olyan típusú DVD-ket vadásztam, amiken nem csak a filmet lehetett megnézni, hanem voltak rajta különböző extrák. Amin mondjuk volt audiokommentár angolul, az nekem minden pénzt megért. 

Miről szólt az első filmed?

2015-16 környékén lett itthon is divat, hogy kifejezetten diákoknak szerveztek fesztiválokat, de a legtöbb még csak születőben volt. Az egyik ilyet a Budapesti Fesztiválzenekar szervezte, és az volt a lényeg, hogy különböző klasszikus zenei anyagokra, motívumokra kellett filmeket készíteni maximum hat percben. Erre készítettünk az osztálytársaimmal filmeket, és ott is arra figyeltem inkább, hogy ez ne csak jól passzoljon a meglévő zenei anyaghoz, hanem legyen valami mögöttes tartalom is. A munkánk arról szólt, hogy van egy fiatal lány, aki az egyik születésnapjára kap egy mobiltelefont, és az átalakítja a gyerekkori kapcsolatait. Ami addig teljesen személyes volt, átalakult olyanná, hogy csak ülnek egymás mellett, nyomkodnak valamit, és a szavak elvesznek. Mivel nincsen dialóg a filmben, így érthető, logikus volt a zene dominanciája. 

Hogyan indította el a karriered ez a fesztivál?

A bemutatón olyan zsűritagok voltak, akik akkor aktuálisan nagyot alkottak a fiatal generációból, például Kárpáti György Mór és Deák Kristóf, utóbbi akkor nyert Oscart. Mindegyikőjük nagyon nyitott volt, lehetett kommunikálni velük már abban a fázisban is, amikor még csak megterveztem a filmet. Bár végül nem díjazták, mert néhány másodperccel hosszabb lett a megengedettnél, valójában így sokkal személyesebb kapcsolatom alakult ki a zsűritagokkal. Főként Deák Kristóffal tudtam négyszemközt beszélgetni, aki elmondta, hogy milyen szempontokat tartsak meg a filmből és miben fejlesszem tovább. Ez nekem mindennél többet ért, így akkor ez volt az első egyfajta dobbantóm, ahonnan elindulhattam.

Észrevettem, hogy nagyon mély témákat feszegetsz a filmjeidben. Hogy döntöd el, hogy milyen témát célzol meg, van hozzájuk személyes kötődésed, vagy csak társadalmilag megérintenek ezek az ügyek?

Félig-meddig tudatosan, félig-meddig nem. Az, hogy társadalmi témák érdekelnek, biztos, hogy személyes dologból adódik, mivel nagyon érdekel az emberközpontúság, és a társadalom az úgy jön, hogy van egy személyiség, aki kialakít valamilyen kapcsolatot az adott csoporttal, ami körbeveszi őt. Én mindig egy személyiségből indulok ki, és fontosnak érzem, hogy miből hová lép tovább az ember. Próbálok mindig valami újat felfedezni, de az üzenet mindig az, hogy fedezd fel önmagadat, legyél önmagad, és állj ki mellette.

Egy korábbi interjúdban olvastam, hogy a covid alatt fordultál az animációs filmek felé. Miért pont a papírkivágásos technikát választottad? Miben más ez, mint a digitális?

Valahogy ebben a digitális korszakban az animációs filmkészítők egy séma szerint gondolkoznak, érthető ez dramaturgiai, formai, és képi világ tekintetében is. Vannak még ma kísérletező animációk, de azt kell látnunk, hogy nagy százalékban a Pixar és Disney filmekhez kell mérni magunkat. Én meg igenis úgy vagyok vele, hogy ez mind csak egy külső réteg, és valahogy számomra sokkal kézzelfoghatóbb az anyag, a központi téma azáltal, hogy ezeket a figurákat én mozgatom. 

A már elkészült filmjeidet egyetemi órákra készítetted, vagy csak kedvtelésből?

Teljesen függetlenek az óráimtól. Az első filmem a Cigaretta volt, amit 2020 nyarán kezdtem el csinálni. Mivel hús-vér stábbal nem tudtam dolgozni, de mindenképpen dolgoztak bennem üzenetek, ki akartam próbálni, hogy hogyan működnek ebben a műfajban.

Független filmesként hogyan tudod elérni, hogy az emberek megismerjék ezeket a műveket?

Fontos volt, hogy ne pályázatokra adjam be, hiszen különbség van pályázat és fesztivál között. Pályázatra egy anyagot készítesz, le van tudva, aztán mehetsz tovább, a fesztiválon pedig befogadják a filmet, az ad egy visszhangot, amit pedig tovább tudsz vinni magaddal. Az első állomásom a Diákfilm Fesztivál volt, ami után a Faludy Nemzetközi Filmfesztivál nemzetközi versenyprogramjába került be, ami által rámerészkedtem a nemzetközi vonalra és így eljutott Olaszországba, egy emberjogi filmfesztiválra is. Szépen lassan, tudatosan építettem fel azt, hogy bemutatkozzon, mert persze, nagyon jól hangzik egy díj, de ráéreztem, hogy az csak egy dolog, egyfajta külvilág felé mutató fenékrázás, nekem pedig inkább az a lényeg, hogy az emberek lássák. 

A Tükörkép és a legújabb filmünk, a Ha egy kék lufi lennél producere, Vasas Petra nagyon céltudatosan dolgozik azért, hogy ezek a filmek minél szélesebb körben találkozzanak a közönséggel. Már a gyártás során is folyamatos figyelemmel kíséri a filmeket (a Tükörképben a figuratervezést is neki köszönhetem), hogy minél mélyebben kiismerje, milyen útja lesz a későbbieken a filmjeinknek. Általában ő intézi a szervezéseket és a fesztiváloztatást is.

Ha jól veszem ki a szavaidból, akkor egyelőre még csak fesztiválokon megtekinthetők a filmjeid, ugye?

Igen. Sajnos nagyon mostoha az itthoni helyzet. Nem csak én mint diákfilmes vagyok ilyen helyzetben, hanem a 20-30 évvel idősebb tanáraim is fesztiválokon mutatják be a filmjeiket. Nem csak azért, mert a támogatott filmek előnyt élveznek, hanem mert minden, ami nem egészestés játékfilm, hanem ettől teljesen különböző animáció, rövidfilm, vagy dokumentumfilm, azok nem kapnak nyilvánosságot.

Králl Kevin
Részlet a Tükörkép c. filmből. Forrás: KULTer.hu

Legutóbb élőszereplős filmet forgattál „Lufis Dávidról”. Az ő nevét én már elég régóta ismerem, te hogyan találkoztál vele, miért őt választottad?

Nagyon régóta kísért az ő története. 17-18 éves koromban minden reggel vidékről jöttem fel a Nyugatiba, és amikor én ideértem, ő már ott volt, délután három-négy felé pedig még mindig találkoztam vele, amikor mentem haza. Láttam, hogy lehet, hogy senki nem megy oda hozzá, de ő akkor is ott van, jelképez valamit, és ezt véghez szeretné vinni. Nagyon sokáig tartogattam ezt magamban, aztán elkezdte felfedezni a média, és eldöntöttem, hogy itt az ideje együtt dolgoznom vele. 

Hogy történt a megkeresés?

Tudtam, hogy nagyon közvetlen személy, hiszen az utcán árul lufikat, de ettől függetlenül szerettem volna valami hivatalos formában megkeresni. Írtam neki egy levelet, és már aznap este válaszolt is, hogy nagyon szimpatikus neki az elképzelésem, csináljuk. Bár készültem saját anyaggal, azt szinte alkotótársként tovább lehetett gondolni vele. Például külön kérése volt, hogy ne tudjon arról, hogy mikor forgatunk, hiszen ő látássérült, és kövessük le egy teljes napját, de csak a végén, amikor narrációt veszünk fel vele, derüljön ki számára. Előtte egy pisszenést sem akart hallani tőlünk, hogy teljesen természetes legyen a jelenléte.

A járókelők sem árultak el titeket? A filmen az látszik, hogy egész sokan megtalálják, lehetett ez azért, mert látták, hogy ti ott sürgölődtök körülötte?

Nagyon érdekes, hogy lettek ugyan vágóképeink, amikor belenéztek a kamerába, de teljes mértékben mintha észre sem vették volna a jelenlétét. Valamennyire volt egy tudatos módszerünk, mivel lényegében csak egy kamerát használtunk, amire rákötöttünk egy mini puskamikrofont, és ameddig esetleg én ott mendegéltem az operatőröm mellett, addig a stáb külön tagjai messziről figyelték az eseményeket, hogy ne keltsünk feltűnést. Aki észre is vett minket, már tervezte korábban, hogy odamegy, és már közeledett Dávid felé, amikor kiszúrta, hogy vesszük, de nem buktatott le minket.

Mennyiben más egy ilyen filmnek az elkészítése, mint mondjuk a papírkivágásos technika, amivel az animációidat készítetted? Feltételezem, hogy többen csináltok egy élőszereplős filmet, mint egy animációs filmet. Hányan voltatok ezen a forgatáson, és kinek mi a szerepe?

Volt már olyan forgatás, amin mondjuk tizenketten-tizenhárman voltunk a helyszínen, ami ehhez viszonyítva nagy, de alapvetően kerülöm azt, hogy túl nagy tömegben legyünk. Összesen hárman vagy négyen voltunk kint a helyszínen, a többi részt leginkább az utómunka stábja alkotja. Az animációra pedig ez hatványozottan igaz, hiszen szinte csak egy-két ismerősöm van ilyenkor, akikkel együtt dolgozom. Én kifejezetten szeretem, amikor a játékfilmeknél közel ötvenen vagy húszan vagyunk, de vannak ezek a „lepusztult” pillanatok, amikor úgy érzem, hogy a film azt követeli meg, hogy legyen minél letisztultabb és minél jobban figyeljünk rá.

Hogy fogadta Dávid a filmet?

Nagyon nyitott volt. Először még nem mondta ki konkrétan, de utána már egyre jobban sugallta felém, hogy megbízik bennem, és látja, hogy határozottan lesz végigvéve az egész munkafolyamat. Az első, vágatlan változatot a feleségével nézte meg otthon, ami után azt jelezte vissza nekem, hogy már évek óta nem látott olyan filmet, aminek ekkora szíve van, függetlenül attól, hogy ő szerepel benne, mert az tetszik neki igazán, ahogyan megközelítettük.

Ez a film már elérhető valahol, vagy ezt is viszitek előbb fesztiválokra? Mi lesz a további sorsa?

Igen, ez is fut majd egy fesztivál kört. Itthon is lesznek bemutatói és külföldön is szeretnénk minél szélesebb körben vetíteni. Tekintettel arra, hogy ez nem egy háromperces animáció, hanem egy 23-24 perces dokumentumfilm, valamennyivel kitágul a befogadó közege.

Szerinted ez az ő megítélésén, sorsán tud segíteni valahogy?

Nagyon szeretnék hinni benne. Sokan érkeznek előítéletekkel, először az egyetemen is nagyon sokan úgy közelítettek felé, hogy én egy hajléktalanról fogok készíteni egy dokumentumfilmet, de ő nem az. Az a célom, hogy egyrészt árnyaljuk ezt a képet, másfelől pedig, hogy az emberek ne hamis képet lássanak róla, hanem a célját.

Ha jól láttam, akkor van még egy élőszereplős filmed, a Nélküled

Igen, ezt januárban adtuk ki és két külföldi vetítés után most Cegléden is leadták. Ez egy hatperces, élőszereplős film, szavak nélkül. Szintén az a lényege, hogy milyen kapcsolatrendszer alakul ki két karakter között, akik nem beszélnek, és hogy mennyire lehet a különböző jellemábrázolást csak testbeszédben elmondani. Tehát ameddig mondjuk nagyon dinamikus a hangjátéka az animációs filmeknek, a dokumentumfilm kevés hangot és beszédet használ, inkább atmoszféra hangok kísérik végig.

Mik a terveid a jövőre nézve, miken dolgozol?

A Dávidról szóló film fogadtatását nagyon várom már. Miután ez meglesz, szeretnék belevágni az első egészestés filmembe, amiben lehet, hogy vegyítve lesz a papírkivágásos animáció, és az élőszereplős film.

Kiemelt kép: KULTer.hu

Tom Jones az MVM Dome színpadán!

tomjones_f21

Hosszú idő után újra Budapestre érkezik Tom Jones: a zseni, a mítosz, a legenda. Surrounded By Time koncertturnéjának egyik állomása július 12-én hazánkban lesz, mégpedig a vadonatúj MVM Dome-ban.

f21

Tom Jones, aki úgy énekel, hogy lecsukod a két szemed, hallgatod, hallgatod, s minden megszűnik körülötted. Ez egy új világ, egy más világ: Tom Jones világa. A hang és a zene világa. Lassan 60 éve. Az állandóság, mely kiteljesít. Surrounded By Time. Az új album, mely hosszú évekkel előzi meg a korát. A búcsú. Mint, aki nagyon hosszú útra indul, s nem tér vissza sohasem. S a régi dalok: Delilah, Sexbomb, Kiss. Mindegyik újrahangszerelve, újraértelmezve. Mert körülzár az idő. Mert lejárt az idő.

A világsztár június közepétől indult több, mint 50 helyszínes koncertkörútra Európába és Amerikába. Az idén 82 éves Tom Jones még mindig kirobbanó formában van, pedig néhány éve még ezt nyilatkozta: Tudod, pár éve nem voltam olyan jól. Amikor kijöttem a kórházból, meglátogattam az orvost, aki azt mondta, hogy az életkoromat figyelembe véve ideje lassítani. Na ez olyan volt, mint egy vörös rongy a bikának.

Sir Tom Jones egy élő legenda, számtalan rangos díj nyertese és elnyerte a világ legszexisebb férfija címet is. Karrierje több mint 50 évvel ezelőtt kezdődött, s máig a közönség és a kritikusok kedvence. Több mint 100 milliós lemezeladással és 36 Top 40-es slágerrel büszkélkedhet élete folyamán.

Néhány évvel ezelőtt, 2020 júniusában Tom Jones lemezkiadója felvetette a 80. születésnapjának megünneplését. Ebben a korban már gyakran használják „örökség” szót – és ez esetben nem ok nélkül. Ha az „örökségről” és Tom Jones-ról szeretnénk beszélni, nehéz eldönteni, hogy hol kezdjük. Azok a dalok, mint az It’s Not Unusual, a What’s New Pussycat, a Delilah, az I’ll Never Fall in Love Again, az If I Only Knew és a Sex Bomb, alig ölelik fel egy olyan zenei karrier egészét, amilyet Tom Jones neve fémjelez.

A 2021 áprilisában piacra került Sourrended By Time album joggal nevezhető igazi örökségnek, hisz olyan dalok kerültek rá, melyek nagy részét újra feldolgozták, vagy „félretették” és most jött el az az idő, hogy újra előkerüljenek.

Minden egyes Tom Jones koncert egy olyan varázslatos utazás, ahol zenei műfajok és korosztályok találkoznak, hangja és előadásmódja generációkat köt és hoz össze. Dalaiban ott van megannyi zenei stílus: a pop, a rhythm & blues, a country és a gospel.

Jegyek elérhetőek az eventim.hu weboldalán. Ne maradj le!

További információk: tomjones.comkrokodilrock.hu

Forrás & kiemelt kép: eventim.hu

Augusztusban Zalában, a Rájátszással folytatódik a Margó fesztiválsorozata

Margó

Június második hétvégéjén ismét az irodalomé volt a főszerep a Városmajorban. A Bookline támogatásával megvalósult Margó Irodalmi Fesztivál ezúttal is több ezer látogatót vonzott, hogy élőben találkozzanak az idei könyves újdonságok szerzőivel, műveivel. A rendezvény négy nap alatt több mint negyven programot vonultatott fel: könyvbemutatókat, dedikálásokat, Nemes Nagy Ágnes-sétát, filmvetítést és zenés produkciókat, valamint egy egész napos könyvcsere pikniket.

f21

A nyári Margón mutatta be új kötetét többek között Szabó T. Anna, Nádas Péter, Zoltán Gábor, Maksai Kinga, Háy János, Tóth Krisztina, Romsics Ignác, Szentesi Éva, Tolnai Ottó és Péterfy Bori. Egy irodalmi stand-up keretében Ráskó Eszter, Tóth Edu, Litkai Gergely, Németh Gábor, Simon Márton és Erdős Virág fantáziált a nem is olyan távoli jövőről. Ki zenével, ki lírában, de bemutatkoztak a kortárs költészet ifjú titánjai, és még egyszer utoljára összeállt a Máté Gábor legendás osztályából született társulat, az AlkalMáté Trupp, hogy bemutassák Gyárfás Dorka és Somos Ákos velük készült interjúkötetét. Szombat este a Csaknekedkislány zenekar koncertjére dübörgött az egész nézőtér és a színpad, vasárnap pedig Bereményi Géza és Járai Márk kettőse, valamint Papp Gábor Zsigmond Bereményi kalapja című portréfilmjének fővárosi premierje zárta a fesztivált.

Margó
Simon Márton a Margón.

A fesztiválon került sor a tavaly indított Mastercard – Alkotótárs alkotói ösztöndíjprogram idei díjátadójára is. A Könyves Magazin szakmai partnerségében megvalósuló programra nyílt pályázaton jelentkezhetett minden, a 40. évét be nem töltött vers- és prózaíró, akinek már megjelent legalább egy, legfeljebb két szépirodalmi kötete. A 48 pályázó közül Vonnák Diána és Vajna Ádám nyerte az Mastercard – Alkotótárs ösztöndíjat és a vele járó 2-2 millió forintot.

Margófeszt Zalában

Augusztusban zalai Szentgyörgyváron folytatódik a idei Margó fesztiválok sora. Az elsőként tavaly megrendezett Margófeszt ezúttal is garantált zalai élményekkel, sok-sok irodalommal és még több zenével, kiállításokkal és workshopokkal vár mindenkit az alig 300 fős településre. Az augusztus 11-13. között jelentkező fesztivál fellépői között ott lesz az Analóg Balaton, Szabó Balázs Bandája és a Rájátszás csapata, hol kisebb, hol pedig teljes felállásban. Beck Zoltán (30Y), Egyedi Péter (Óriás), Grecsó Krisztián, Háy János, Jancsovics Máté, Kemény István, Kollár-Klemencz László (Kistehén), Sárközy Zoltán, Szűcs Krisztián (HS7) zenei formációja 2011-ben a Margón alakult és idén pedig ezzel a fesztiválos koncerttel búcsúznak a közönségtől. A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Főváros program támogatásával megvalósuló eseményére korlátozott számban kaphatóak a bérletek és napijegyek.

Margó
Hangulatkép a Zalai Margóról.

Margó-díj 2022: június végéig tart a nevezés!

2022-ben nyolcadik alkalommal keresi a Margó Irodalmi Fesztivál a legjobb első prózakötet szerzőjét. A kortárs irodalmat és az olvasást népszerűsítő elismerés legfőbb célja, hogy megmutassa a legerősebb pályakezdőket. A nyertes a díjjal nemcsak 500 ezer forintot, hanem kiemelkedő mértékű kereskedelmi és médiatámogatást, valamint próbafordítást is kap. A magas szakmai presztízzsel bíró elismerés kiemelt támogatója, a Bookline, 10.000.000 Ft értékű médiatámogatással járul hozzá a nyertes könyv népszerűsítéséhez, a Könyves Magazinon pedig egy éves tárcasorozatot indíthat a díjazott. A díjra minden olyan magyar nyelvű szerző által jegyzett első prózakötet nevezhető, amely 2021. július 1. és 2022. június 30. között jelent (vagy jelenik) meg és került kereskedelmi forgalomba. Az elismerést 2021-ben Halász Rita Mély levegő, 2020-ban Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb, 2019-ben Fehér Boldizsár Vak majom, 2018-ban Mécs Anna Gyerekzár, 2017-ben Szöllősi Mátyás Váltóáram, 2016-ban Milbacher Róbert Szűz Mária jegyese, 2015-ben Totth Benedek Holtverseny című kötete nyerte meg. A Margó-díjat az őszi Margó fesztiválon adják át. A nevezésről a www.margofeszt.hu-n található több információ. 

 

Tizedik alkalommal rendezik meg a FISZ nyári táborát Királyréten

Tizedik alkalommal rendezik meg a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) nyári táborát július 6. és 9. között a Szokolya melletti Királyréten, a négynapos irodalmi rendezvény vendégei Mán-Várhegyi Réka, Závada Pál, Mezey Katalin és Nádasdy Ádám lesznek, akikkel az érdeklődők délutánonként beszélgetéseket hallhatnak.

A Fiatal Írók Szövetsége csütörtöki közleménye szerint a nyári tábor során napközben líra-, próza-, kritika-, műfordítás- vagy nemzetközi műhelyekben dolgozhatnak a jelentkezők, este pedig felolvasásokon, szakmai beszélgetéseken, társtudományi, társművészeti programokon vehetnek részt. A tájékoztatás szerint a FISZ-tábor célkitűzése, hogy a rendezvény évről évre tartsa karakterét és színvonalát, ugyanakkor meglepetéssel is várja az érdeklődőket, ezért a szervezők mindig újraalkotják a tábor programját.

Mint írják, a reggeli Szerkesztői ismeretek proszeminárium és az esti összejövetel között a leghatékonyabb írói-szerkesztői gyakorlat részeként kis csoportokban zajló műhelymunkákat tartanak, amiben szakemberek segítenek: a kritikaműhely vezetője Lapis József, a prózáé Solymosi Bálint, Szvoren Edina és Zoltán Gábor. Terék Annával és Turi Tímeával dolgozhatnak a líraműhelyek résztvevői, míg a műfordító műhely vezetője Nádasdy Ádám lesz.

A PesText fordító workshopját Vörös István vezeti majd. A közlemény felidézi, hogy szerdán Miből lesz a FISZ-könyv címmel tartanak beszélgetést a sorozatszerkesztőkkel, Balogh Gergővel, Barlog Károllyal, Gondos Mária Magdolnával és Sirokai Mátyással, a program során közreműködik az ÉN zenekar.

Csütörtökön OFF/ON címmel dupla kerekasztalt szerveznek a nyomtatott és online folyóiratokkal, többek között Szirák Péter, Mohácsi Balázs és Kollár Árpád részvételével az Alföld, a Jelenkor, valamint a Tiszatáj folyóiratokról. Este Kalapos Éva Veronika, Élő Csenge Enikő és Molnár Boldizsár fog zenélni.

Pénteken közelebb kerülhetnek az érdeklődők a FISZTORY-hoz, a késelés villával special edition részeként L. Simon László, Kollár Árpád és Antal Nikolett beszélgetnek Csete Soma és Vida Kamilla moderálásával.

A tábor harmadik estéjén a Fortyogó fazék antológia szerkesztői, Cserna-Szabó András és Deczki Sarolta fognak főzni. Szombaton a Szövegpokol program részeként felolvasást tartanak a műhelyek tagjai. Bővebb információk a programokról a FISZ Facebook-oldalán találhatók – áll az összegzésben.

MTI

Kiemelt kép: happeningnext.com

Bárki, bárhol, bármikor – Kritika a Minden, mindenhol, mindenkor című filmről

Minden, mindenhol, mindenkor

A családon belüli konfliktusok nem mindig tarthatók zárt ajtók mögött, a titkok kitudódnak, a sérelmek elburjánzanak, és ezáltal más kapcsolatok is válságba kerül(het)nek. S ugyan megrendítő az esetleges változás, mégis ritkán múlik rajta egy univerzum sorsa. Pláne több univerzumé. Kritika a Minden, mindenhol, mindenkor című filmről. 

f21

Multiverzumfilmek a filmek univerzumában

A multiverzumokról szőtt elméletek szórakoztató műfajokban való megjelenése nem ritka manapság: ezt a fogalmat manapság leginkább a Marvel-filmekhez köthetjük, az idén bemutatott Doctor Strange az őrület multiverzumában már a címében is tartalmazza.

A párhuzamos univerzumok tematizálása persze nem újkeletű dolog: gondoljunk csak a szimulákrumvilágot működtető Mátrixra, az idősíkok közötti kommunikáció lehetőségével is kecsegtető Csillagok közöttre, a Csillagkapu vagy a Star Trek epizódjaira, vagy alapvetően a Bosszúállók-sorozatra, amely többféle aspektusból is körüljárja a témát. A Doctor Strange legújabb filmje pedig mintegy táncra hívja a filmeseket a versengésre, mintha azt üzenné: ezt próbáljátok utánam!

Nos, ez hamarabb megtörtént, mint gondoltuk volna. Vagy a véletlenek furcsa játékának köszönhetően, vagy a kozmosz direkt, meg nem fejtett jelentésének hála a Minden, mindenhol, mindenkor című alkotás nemcsak hogy ezzel a problémával foglalkozik, hanem túl is szárnyalja minden elképzelésünket.

A Daniels művészpáros (Daniel Kwan és Daniel Scheinert) több mint tíz éve foglalkozik és alkalmazza a multiverzumok koncepcióját alkotásaiban. A rendeződuó nevéhez számos videoklip és rövidfilm mellett a 2016-os Az ember, aki mindent tudott című nagyjátékfilm kötődik – ez utóbbi erősen tabudöntögető és abszurd jellege jellemzi a Minden, mindenhol, mindenkor világát is.

Minden
Jelenet a filmből. Forrás: TMDb.com

Mikrovilágok világrendítő jelentősége

Azt hiszem, amennyire általános és talán kissé sémaszerűen semmitmondó a cím, annyira átfogónak és pontosnak vélhető: ez a film tényleg mindent magába foglal, annak ellenére, hogy a sztori redukálható egy „szimpla” anya-lánya konfliktusra. Evelyn (Michelle Yeoh) a férjével, Waymonddal (Ke Huy Quan) egy mosodát működtetnek Amerikában. Lányuk, Joy (Stephanie Hsu) kapcsolata nem felhőtlen az első generációs bevándorló szüleivel, legfőképpen édesanyjával.

Evelyn ugyanis nem képes kimutatni az érzelmeit – nemcsak a lánya, hanem a férje irányába sem. Joyt látványosan rosszul érinti anyja látszólagos érzéketlensége, Waymond pedig a passzív tűrés határán egyensúlyozva úgy dönt, válni akar (abban reménykedve, hogy ezzel a lépéssel felhívja felesége figyelmét arra, hogy több figyelmet, törődést és explicit érzelemkinyilvánítást kellene a családon belüli kapcsolataiba invesztálnia).

Nagy klisé, de minden bonyodalom az adóhivatalban kezdődik. A liftben Waymond viselkedése hirtelen megváltozik: közli Evelynnel, hogy ő egy másik (az Alfa) univerzumból érkezett Waymond, és arra kéri a nőt, segítsen megakadályozni a világegyetem pusztulását. Abszurd, ugye? Pár perccel később azonban bebizonyosodik, hogy a multiverzum tényleg létezik, Evelyn pedig tehetségtelensége révén rettentő sok potenciált rejt magában – a párhuzamos univerzumokban lehetséges az átjárás annak érdekében, hogy az ottani alteregónk képességeit „letölthessük” és felhasználhassuk (értjük már a kapcsolatot a Mátrixszal?).

S miért pont Evelyn kerül a világmegmentő sci-fi-akcióhősnő szerepébe? A válasz egyszerű: az „Alfaverzumban” lévő alteregója kísérletezett a lányán, Joyon, akinek az elméje meghasadt, és megállíthatatlanul kóborol az univerzumok között, mindent magába szippantva. Evelyn és Joy között a kapcsolat tehát mindegyik univerzumban problematikus, az alfaverzumbeli alakmások kapcsolatának extremizálódása okozza, ha úgy vesszük, a kettejük mikrokozmoszának (ezáltal tulajdonképpen az egész világnak és minden univerzumnak) pusztulását – elvégre nem szoktuk az egyszem lányunkat kísérleti nyúlként használni és feláldozni a tudomány oltárán (legalábbis egy normális világban).

Evelynnek rá kell jönnie, hogy a világon minden megvan neki, csak fel kell ismernie és szavakba öntenie. Nem határolhatjuk el magunkat a minket körülvevő világtól, mert úgy nemcsak mi, hanem a világunk – és annak résztvevői – is sérülnek.

Minden
A film vizuális koncepciója. Forrás: TMDb.com

Multi: minden komponens letapogatása

A multiverzum szó tökéletesen lefedi az egész filmet, amely minden téren ötvözi, kombinálja, kijátssza és újrakomponálja a lehetőségeket. Amennyire komoly hangvételt üt meg egy-egy jelenetben a film, olyan hihetetlenül groteszk és nevetséges a másik percben. Az anya-lánya kapcsolat egyre sötétebb és megoldhatatlannak látszó végkifejletéhez közeledve úrrá lesz rajtunk a torokfojtogató sírás, hogy aztán egy pillanat múlva hangosan és hitetlenül felröhögjünk, mikor egy olyan univerzumba csöppenünk, ahol a két hős szó szerint kővé változik, és a két mozdulatlan kő néma, feliratozott párbeszédét kövessük végig.

Ám nemcsak a komplex narratíva, hanem a technikai kivitelezés is olyan ötletgazdag és lenyűgöző, hogy az letaglózza a nézőt. A vágások bravúrosak, egy apró fejbiccentéssel újabb univerzumba kerülünk, illetve a gyorsmontázsoknak hála olyan szekvenciáknak és epizódoknak vagyunk szemtanúi, amelyek újfajta nézői befogadást kínálnak fel. A látványorgia, a pazar jelmezek, díszletek és párhuzamos világok számítógépes megformálása pedig nem írja felül a narratívát, hanem tökéletesen kiegészíti azt.

A Son Lux által komponált elektronikus-experimentális zene pedig nemcsak remekül megtámogatja a filmet, eltalálva annak érzelmes, mégis akció- és fantáziadús hangulatát, hanem önmagában is hallgatható, különleges zenei univerzumba röpítve hallgatóját. Olyan ritka és örömteli a zene és a mozgókép ezen találkozása, mint amikor felpróbálunk egy cipőt, és úgy érezzük, nemcsak tökéletesen passzol a lábunkra, de mintha egyenesen ráöntötték volna.

 

A Minden, mindenkor, mindenhol minden eleme csúcsra járatott, ezáltal maga az összbenyomás olyan intenzív élményt eredményez, amely komplexitása révén nemcsak az agyunkat és a szellemünket veszi igénybe, hanem testileg-lelkileg megmozgat és megrendít bennünket. Nem túlzok azzal, hogy az első megtekintéskor a Puskin mozi nézői a székbe tapadtak: egyszerre nevettünk fel a film közben, utána pedig zombi módjára, mintegy katatón, más idegállapotba kerülve sorjáztunk ki a moziteremből, s szó nem hagyta el a szánkat, csupán szipogás és orrfújás törte meg a csendet. A Minden, mindenkor, mindenhol olyan érzelmi hullámvasút, amelyet nem lehet kihagyni, s egyszer mindenkinek fel kell ülnie rá – bárhol, bármikor.

Kiemelt kép: TMDb.com

Léa Seydoux is csatlakozott a Dűne folytatásához

A filmet Magyarországon forgatják majd. 

f21

Denis Villeneuve minden bizonnyal meghozta az egyetlen ésszerű döntést: Frank Herbert monumentális sci-fi eposzát minden bizonnyal nem lehet egy filmben feldolgozni, a kanadai rendező úgy döntött tehát, hogy kétrészes adaptációt készít, sőt, azóta egyébként már trilógiáról szólnak a hírek (hiszen Paul Atreides története a könyvsorozat második részében is folytatódik).

A Dűne 2 forgatása nyáron indul majd, az egyik fő helyszín pedig hazánk lesz. Az első epizód szereplőgárdája is remek volt, a második részre azonban tovább erősítenek az alkotók. Christopher Walken, Austin Butler (ő játssza Elvist Buz Luhrmann filmjében) és Florence Pugh csatlakozása már korábban nyilvánossá vált, tegnap pedig a Hollywood Reporter adott hírt arról, hogy Léa Seydoux is csatlakozott a stábhoz.

A francia világsztárnak épp most mutatták be két filmjét Cannes-ban (Crimes of the Future, One Fine Morning), de Magyarországon sem először dolgozik majd, hiszen ő bújt Lizzy bőrébe Enyedi Ildikó A feleségem története című filmjében. Seydoux egy fontos mellékszerepet, Lady Margo karakterét játssza majd.

Ahogy említettük, a forgatás a következő hetekben indulhat, a bemutató tervezett időpontja pedig 2023. októbere.

Kiemelt kép: The Playlist

LEGUTÓBBI CIKKEK