Fekete-fehérré szelídült erőszak – Skandináv atmoszféra a BDK-ban

Vincze Bence 2019. feb. 28. 0 1

Február 26-án hamisítatlan skandináv hangulatba öltöztették a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár földszinti előadótermét, ahol kiállítás nyílt Misztikus Izland címen Zergi Borbála és Garai Antal fotóiból. A kiállítás koncepciója pedig dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész előadásával vált teljessé, amelyben bepillantást nyerhettünk az elmúlt években egyre népszerűbbé váló skandináv krimik világába.

Ha Izlandra gondolunk, akkor feltehetően nekünk is igencsak színes képek juthatnak eszünkbe erről a különleges országról. Roppant egyedi atmoszféráját számos fotóművész igyekezett már átadni. Egy hasonló kalandra vállalkozott Zergi Bori és Garai Antal is, akik bejárhatták ezt az érdekes világot és valami teljesen új képet (képeket) hoztak magukkal a szombathelyi könyvtár előadótermébe. A kiállítás címének első szavából sejteni lehetett, hogy egy egészen más megközelítésbe helyezték az eddigi általános képet. A fotók egytől egyig fekete-fehérek, és mégis egy elképesztő “színkavalkád” tárul elénk az alkotásokat nézve, mégpedig olyan impressziókra, érzelmi hatásokra épülő kompozíciók, amik vagy hidegrázást, vagy fanatikus részletkeresést váltanak ki az emberből. Ezek a fotók összetettek, izgalmasak és végtelenül új világot nyitnak meg a közép-európai szemnek. És azt, hogy minden kép elmond valami csodásat, a két művész is tisztán tudta, bemutatásukat követően tisztelettel jelezték, hogy helyettük inkább a képek beszéljenek. Azt hiszem, ezzel hagyták meg a befogadók számára a legjobb lehetőséget fantáziaviláguk kiélésére. Ez egy olyan élmény, ami kiáll magáért.

Fotó: Lutor Katalin

A megnyitó után, a képekkel való aktív gondolati kommunikációt követően egy másik, ámde igencsak a témához kapcsolódó jelenséget ismerhettünk meg Fűzfa Balázs közlésében, mégpedig a világszerte a bestseller listák legjobb pozícióiból letaszíthatatlan Skandináv Krimit. Hogy miért is jegyzem ezt nagybetűvel? Mivel az elmúlt néhány évtizedben ez a földrajzi jelzés betöltötte a műfajjelölő szerepet is. Bár ez puszta etimológia, a márkává válás folyamata igencsak érdekes. Igazából nem is lenne merész kijelentés, ha azt mondanánk, hogy a Föld bármely országában hozzájuthatunk egy-egy norvég, finn vagy svéd író vérfagyasztóan izgalmas krimijéhez.

Fűzfa Balázst még az elmúlt évben kereste meg a Berzsenyi Dániel Könyvtár, hogy egy előadás-sorozat érdekében foglalkozzon a Skandináv Krimi műfajával. A szombathelyi irodalomtörténész pedig örömmel fogadta a felkérést, és azóta a megye több helységében is láthatták, hallhatták előadását a témában. Személyes élményeinek megismeréséből is következtetve írhatom, hogy aki már találkozott “északiakkal”, egytől egyig pozitív véleménnyel van róluk. A skandináv országok lakosain kifejezetten erős emberi megértést és szolidaritást figyelhetünk meg, ami az elmúlt évek politikai kérdéseiben is erősen kiütközött. De ez csak egy köztudatba ékelődő példa a sok közül. Ennek ellenére mégiscsak érdekes dolog, hogy pont egy ilyen terület önti magából a véresebbnél véresebb gyilkosságok szöveteit.

Az előadás mottójaként elkönyvelhető kérdés is erre vonatkozott: Az erőszak miért köti le az embereket? Steven Prinker, kanadai kognitív pszichológus Az erőszak alkonya című kötetében is ezt fejtegeti, hiszen szerinte és a statisztikák szerint is az emberiség határozottan megszelídült. Egyre kevesebb háború lesz, de ami még vitathatatlanabb statisztika, hogy míg 1820 körül százezer lakosra jutott legalább tíz-húsz gyilkosság, addig ma ugyanekkora embertömegre kevesebb, mint egy jut. De ide sorolhatjuk azt is, hogy a világháborúk óta nem vetettek be mérges gázokat (egy kivétellel, amikor Saddam Hussein adott ki ilyen parancsot) és atombombát sem. Az irodalomtörténész közlésében eljuthattunk addig a gondolatig, hogy lényegében szalonképtelenné vált az erőszak. De az ember ennek ellenére, ha az evolúciót nézzük, nem veszthette el ösztönlény jellegét. És bár ez megmaradt, egy békésebb módon elégíti ki eredendő agresszivitását, ösztöneit, mégpedig olyan eszközöket is beleértve, mint a szórakoztatásért szolgáló krimi. Hiszen feltehetjük a kérdést: miért nem szép virágos rétről olvasunk az erőszak helyett? Miért élvezet nem csak a krimi műfajában, de a szépirodalmi, fantasy körökben is megízlelgetni az erőszak mibenlétét? Hozzuk csak fel példaként Tolsztoj Háború és békéjét, Janne Teller Semmijét, vagy akár Móricz, Kosztolányi, esetleg egy George R.R. Martin regényt. Valahol mindig megtaláljuk azt az erőszaknyelvet, amit valós társadalmi berendezkedésben hatalmas tabuként élünk meg, de ha az egy könyv hasábjain van, akár különös élvezetforrást is biztosít a befogadónak.

Fotó: Lutor Katalin

Fűzfa tanár úr a krimi történelmében kutatva felismerte, hogy nem is egy szépirodalmilag nagy hatású mű hordozza a modern gyilkosság-nyomozás sztoriszerkezetet. Szerinte az első krimi egyértelműen az Oidipusz király, de Shakespeare is igencsak nagy bestseller író lehetne a mai világban mint Skandináv Krimista. Edgar Allan Poe neve is kikerülhetetlen, ahogy a magyar irodalomban Arany János, mint az Ágnes asszony szerzője mellett sem mehetünk el megjegyzés nélkül. Ebből is láthatjuk, ha minden szüzsét lecsupaszítunk a szövegekről, egy, már az irodalomtörténet kezdetétől megfigyelhető formanyelv mutatja meg magát.

Nagy kérdés persze, hogy a kortárs krimik beleférnek-e a szépirodalmi kánonba. Kellene-e tanítani ilyen alkotásokat az iskolákban, vagy jobb ezt kerülni és maradjon meg a maga szórakoztató irodalmi közegében. Mindenesetre a népszerűsége egy olyan fogódzkodó lehetne az irodalomtanításban, amivel meg lehetne szerettetni a gyerekekkel az olvasást. Ezek a művek, mint például Jo Nesbø Hóembere, vagy Håkan Nesser A borkmann elv című alkotása egytől egyig a tipikus hőseivel tud kapcsolódni egy, már az irodalmi közegben rögzült formációhoz. Hagyományt teremt és őriz egyszerre. Hiszen ennek ellenére nyelvezetük könnyedebb, köznapibb, problémarendszere is a rejtély ellenére megfejthető, ezzel nagy befogadói közönség elé szánt alkotásoknak nevezhetjük őket, és cselekményükben is a felfokozott izgalom, az olvasó figyelmének fenntartása a fő cél. Ez az, amitől egyszerre tudnak a krimik, főleg a Skandináv Krimi elképesztően népszerű lenni, de mégis egy irodalmi rendszerbe igazodni. Alapvetően megosztó műfajról beszélünk, hiszen azzal, hogy több esztétikai, poétikai szempontból is könnyűnek nevezhetjük, és már-már tömeggyártásba hajlanak át, nem mehetünk el a populáris, marketingcentrumú berendezkedésük mellett szó nélkül. Hiszen mégiscsak egy műfajnevet, de ha pontosabban akarunk fogalmazni, inkább egy szlogennevet alkottak belőle, ami a piacon nagyon jól tud mutatni. Ennek nagyobb bizonyítéka nem is lehetne, mint hogy más nemzetek írói, alkotói is használják már ezt a megnevezést műveikre, ezzel jobban kirakva azokat a piacvilágnak.

Fotó: Lutor Katalin

Ettől függetlenül az attribútumai elvitathatatlanok, amik mégis egy egyedi világot mutatnak be, néhol fejfájdítóan életszerű aktualitásokkal fűszerezve. Mindenesetre azt kijelenthetjük, hogy az olyan alkotások, mint a kiállításra került képek és Fűzfa Balázs előadásából megismert Skandináv Krimi egytől egyig személyünktől borzasztóan idegen, de mégis egyedi világba repítettek minket, aminek a felderítése igencsak izgalmas vállalkozásnak bizonyulhat mindenki számára.

Kiemelt kép: Lutor Katalin fotója

Tags: Berzsenyi Dániel Könyvtár, Dr. Fűzfa Balázs, fotók, Garai Antal, Hóember, irodalom, Izland, képek, kiállítás, krimi, skandináv, Skandináv Krimi, Szombathely, Zergi Borbála Categories: VILÁG
Related Posts