Az ovisokat 45, a nagyobbakat pedig 90 perces kreatív vizuális foglalkozással várja a Pagony Kiadó és Korbuly Ágnes illusztrátor október 29-én a Bartók Pagonyban. A közös munka a résztvevő gyerekek korosztályi sajátosságait szem előtt tartva támogatja a vizuális érzékenység és tudatosság, valamint a koncentrációs készség fejlesztését.
Hogyan tudunk kommunikálni a színek, formák, ritmusok, a vizualitás nyelvén?
„A foglalkozás során különféle izgalmas rajztechnikákkal ismerkedünk, de a már ismerős anyagokat és eszközöket is új oldalukról fedezzük majd fel. A képalkotás, a történetmesélés és az illusztrációs technikák számos formájában próbálhatják majd ki magukat a résztvevők” – foglalta össze a közös alkotást vezető Korbuly Ági illusztrátor.
A kreatív vizuális foglalkozás célja az önfeledt alkotás közben elmélyülni, és felfedezni saját hangunkat. A téma, a technika és az anyagok – csupán – a keretet adják, lehetőségeket, amelyek segítségével építkezni lehet, kifejezni az egyéni ötleteket, elmesélni történeteket.
A foglalkozás lehetőséget nyújt ahhoz is, hogy az alkotás által magunkat is megfigyeljük e folyamat közben, kicsit lelassuljunk és elidőzzünk, megismerjük az anyagok, eszközök és a kreativitásunk természetét, felfedezzük a bennünk rejlő lehetőségeket és tudatosan használjuk, fejlesszük ezeket, miközben jól szórakozunk.
Korbuly Ági illusztrátor, a foglalkozás vezetője
Ajánlott korosztály
Ovisok (4–6 évesek) és kisiskolások (6–12/14 évesek)
A foglalkozás során fejlesztendő készségek és képességek
Kommunikációs készségek (vizuális, verbális és non-verbális egyaránt)
A foglalkozás további pozitív hatásai
Szabad teret enged az egyéni kreativitás kibontakoztatásának
Segítségével a résztvevők megélhetik az örömteli alkotás, a flow élményét
Ideális közeget teremt a befelé figyelésre, elcsendesedésre, a belső középponthoz történő kapcsolódásra, így a bennünk zajló érzelmek és érzetek észlelésére, megfigyelésére
A kreativitás és alkotóöröm mindennapos, természetes megélése
Időpont
2022. október 29. 11 óra
Helyszín
Bartók Pagony, Kufli szoba
Mit érdemes hozni
A foglalkozások során különféle rajzeszközökkel és anyagokkal is ismerkedünk, nem egy közülük kiválóan maszatolható, így az önfeledt alkotás érdekében, aki szükségét érzi, érdemes ennek szentelhető ruhát is hozni (pólót, kiskötényt stb.).
Részvételi díj
3000 Ft / alkalom / fő, mely tartalmazza az anyagokat és az eszközöket is
Az utópisztikus történetek – legyen szó irodalomról vagy filmről – régóta velünk élnek. Ezek a sci-fi sztorik, bármennyire hajmeresztőek, bizonyos fokig mindig utánozzák a valóságot. Most elértük az apokalipszis azon fokát, ahol inkább az élet utánozza az irodalmat és a filmművészetet. Ezt az életérzést adja vissza a Nincs baj, drágám című film is.
A műfaji csavar
Jack (Harry Styles) és Alice Chambers (Florence Pugh) egy idilli, örökké napsütéses amerikai kisvárosban él. A kertváros-kultúrához híven a szomszédok átjárnak egymáshoz, mindenki ismer mindenkit, miközben fogalmuk sincs, mi is zajlik pontosan a házakon belül, vagy akár a város határán kívül. A feleségek egész nap várják haza férjeiket, akikről ugyan nem tudják, mit dolgoznak, de engedik, hogy gondoskodjanak róluk – szó szerint.
Olivia Wildemásodik rendezése meghaladja az Éretlenségi színvonalát, viszont be kell látnunk, a történet nem túl eredeti. Az emlékmástól kezdve a Mátrixon át számos olyan filmmel találkozhattunk, amelyek szimulákrumvilágokat jelenítenek meg. A Nincs baj, drágám nagy előnye, hogy erre csupán a film végén jövünk rá, ez esetben is több szinten játszódik a történet, és szó szerint értendő a megvalósított „amerikai álom”.
A film erőssége tehát nem az ötlet eredetiségében rejlik, hanem a kreatív kivitelezésben. A Nincs baj, drágám több műfaj komponenseit mozgatja egyidejűleg, meglepően jó érzékkel. A harmonikus házasélet nemcsak a romantikus, hanem néhol már az erotikus filmek hangulatát kölcsönzi. A mindvégig jelenlévő, lappangó, ám néha egy-egy szembeszökő morzsát elejtő titok a (pszicho)thrillerek hatásmechanizmusát alkalmazza, mindezt megsózva egy-egy csipet horrorelemmel. S tulajdonképpen csak a legvégén jövünk rá, hogy a film végig egy sci-fi narratívát működtet.
A Nincs baj, drágám ügyesen játssza ki a „vágyott amerikai álomélet” lehetőségeit. Mostanság B-kategóriás vígjátékokban még talán lehet ezt a fajta életvitelt idealizálni, ám a horroroknak és a bűnügyi műfajoknak köszönhetően inkább a látszat fátylán túli elhallgatásokra és titkokra asszociálunk, melyek mintha ennek a „tipikus” amerikai kertvárosi életnek a velejárói lennének.
Alice kezdetben készpénznek veszi a tökéletességet, s betartja az egyetlen szabályt, amelyet Jack állít: ne kérdezd, honnan ez az élet. Ne aggódj, drágám, majd én gondoskodok rólad. Ám ahogy egyre nő benne a kíváncsiság, elkezdi kétségbe vonni a világba és az ismerőseibe vetett hitét. Ráébred, hogy egy babaházban él, akárcsak a kisváros többi felesége, és mind hagyják, hogy a férjük marionettként rángassa őket.
Ez tulajdonképpen a Betty Friedan által is kikezdett amerikai háziasszony életmód kezdetben idilli, majd egyre nyomasztóbb megjelenítése: a nők otthon maradnak, sütnek-főznek, vezetik a háztartást, és várják haza a férjet, aki (elvileg jó szándékból, valójában azonban gyengeségből és gyávaságból) hazugságba ringatja őket. Alice nem illik ebbe a világba, ki akar törni onnét, s ezzel a többi feleség is így van. Fontos, hogy nem a feleségszerepet próbálják levetni magukról, hanem a férjek által rájuk kényszerített életet, ami felett ők nem dönthetnek. Ebből a börtönből próbálnak szabadulni, kockáztatva az ismeretlent – ezáltal a Nincs baj, drágám feminista filmnek is tekinthető.
Olivia Wilde és Chris Pine is fontos szerepet játszik a filmben. Forrás: TMDb.com
Fekete-Fehér utalások
A fent említett „kreatív kivitelezés” nemcsak a műfaji hibridizációval, hanem egyéb filmnyelvi eszközökkel kapcsolatban is tetten érhető. Ugyan a film második felében egyes jelenetek hosszúra nyúltak (amelyek nemcsak megvághatók, hanem néhol igazából elhagyhatók), a Nincs baj, drágám képes a feszültségkeltésre. John Powell zenéje és az álomszekvenciák horrorisztikus felhanggal rendelkeznek, így szükségszerűen fokozzák az izgalmat.
A zene emlékeztethet bennünket a Tenet és a Fehér éjszakák dallamaira. Az előbbit idéző taktusok az izgalomért és a gyors dinamikáért felelnek, míg az Ari Aster horrorjához hasonlatos női kórus állatias/rituális számai vérfagyasztó hatással vannak a nézőre. Ezek leginkább nyögések és kiáltások, olyan ösztönös hangok, amelyek zsigerileg rázkódtatnak meg bennünket.
Az álomszekvenciákat nézve eszünkbe juthatnak a klasszikus hollywoodi (show)musicalek női tánckarai, amelyeket felülnézetből, kaleidoszkópperspektívából látunk. Az elmaszkírozott, sikolyarcú balerinák mozgása a Suspiria haláltáncára emlékeztet, a kiváló operatőri munkáról számot adó tükörjelenetekkel kiegészülve pedig a Fekete hattyúra asszociálhatunk. A tükörjátékok a szereplő duplikációját és/vagy az elmehasadást hordozhatják magukban – nem véletlen, hogy a film egy pontján a világ helytelen működését Alice elméjének megbomlásaként indokoljuk.
Kétosztatú marionett
Florence Pugh-ot láttuk már romantikus filmben (Kisasszonyok) és horrorban (Fehér éjszakák) egyaránt, így nem csodálkozunk, hogy Alice szerepében – is – tökéletesen megállja a helyét. Szemében valódi rémület csillan egy-egy rémálom után, arcán pedig úgy rajzolódik ki a pánik és a borzadály, hogy a mi karunkon is feláll tőle a szőr.
Kétségkívül Pugh viszi a hátán a filmet, senki sem rúghat mellette labdába. Chris Pine antagonistája semmilyen utóízt nem hagy maga után, tulajdonképpen maga a gonoszszerep is funkcióját veszti – ez a fináléban válik nyilvánvalóvá.
A Nincs baj, drágám kapcsán az igazi pikantériát Olivia Wilde és Harry Styles párosa jelenti. Magában a filmben az általuk alakított karakterek nem kerülnek kapcsolatba, viszont a kettejükről szóló pletykák és a Velencei Filmfesztiválon őket körüllengő „botrány” kiváló közönségtoborzó erővel bír. Le merném fogadni, hogy a Love on Touron résztvevő Styles-rajongók az első héten ellátogattak a mozikba (ahogy ezt számos TikTok-videó bizonyítja). De vajon Styles csupán reklámértékkel bír, vagy tud nyújtani valamit színészként is?
Nos, valljuk be, nem az évtized alakítása az övé, viszont tulajdonképpen senki sem fűzött Styles-hoz nagy elvárásokat – maga a forgatókönyv sem. Jack karaktere csupán látszólagos, tipikus „reklámplakát-pasi” bábu a tökéletes világban. A film végig Alice-re fókuszál, Jacknek egy vagy két hangsúlyosabb jelenete lenne: Styles ekkor megcsillogtathatná színészi képességeit, amelyeknek sajnos (még?) híján van.
Styles-nak az álomférfit kell játszania. Forrás: TMDb.com
Olivia Wilde ezzel szemben kitűnő mellékkarakternek bizonyul Nyuszi személyében – még szerencse, hogy az eredeti ötlettől megválva a főszerepet Pugh-ra bízta. Jelenlétével árnyalja a világ összetettségét, s ő fedi fel Alice előtt a titkot: a nőket a férjek rabságban tartják ebben a szimulációban, arra hivatkozva, hogy csak így képesek megadni nekik a hőn áhított életet. Nyuszi mindvégig tisztában van ezzel, s így mintha elárulná a női nemet (és persze saját magát is) – ezt azonban nyomban kompenzálják egy, az Eredethez hasonlatos motivációval, amellyel a gyengébb idegzetű nézőt (köztük engem is) azonnal megvesznek.
Az álomélet nem kell bármilyen áron, az pedig végképp elfogadhatatlan, hogy mások döntsék el helyettünk, mi a jó nekünk, mindezt a segítő szándékkal magyarázva. A Nincs baj, drágám narratívája ugyan egy hosszabb Black Mirror-epizódnak illik be, meglepően helytálló feminista üzenetet közvetít – ezzel lényegében a Truman show női verziójává válik. Nem nagy a csavar, azonkívül pedig nem annyira fordulatos a film egésze. Így egy egyszer nézhető, ennek ellenére mindenképpen izgalmas és feszültséggel teli filmet kapunk, amely a nők szabad választását és döntési jogát hangsúlyozza – amelyet sci-fi narratíva szintjén nem sokszor látunk.
Kiemelt kép: Florence Pugh a Nincs baj, drágám c. filmben (forrás: TMDb.com)
Az idei negyedik Szépirodalmi Figyelő lapszámbemutatójára október 18-án 18 órakor került sor a budai Bookta kultúrkocsmában. A SZIF aktuális darabjának témája a tehetséggondozás: olyan fiatalok szövegei alkotják a rovatokat, akik valamilyen formában kötődnek a SZIFONline-hoz, így ebben a számban kifejezetten a saját szakmai utánpótlás-nevelés került a fókuszba.
A program meghívottjai a tanulmányrovat három írója, Pinczési Botond (kritikus, magyar-média tanár szakos hallgató, az Alföld Stúdió tagja, a SZIFONline próza és a kulter.hu szépirodalom rovatának szerkesztője, a Tempepodcast műsorvezetője), Vincze Richárd (az ELTE doktorandusza, az Alföld Stúdió tagja) és Bálint Bernadett (aki a Károli Gáspár Református Egyetem magyar szakán, majd az irodalom- és kultúratudomány mesterképzésén végzett) voltak. A fiatalokat saját kutatásukról, azok kiindulópontjáról és jövőbeni terveikről kérdeztek. A beszélgetést Veréb Árnika (a SZIFONline líraszerkesztője, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem ITDI doktoranduszhallgatója) moderálta. Az eseményt Vass Norbert, a lap főszerkesztő-helyettese nyitotta meg.
A felkonferálás után Pinczési Botond a kutatási területéről, Petri György Sára-verseiről beszélt. A tanulmány során arra kereste a választ, hogy mi tartja össze ezeket a költeményeket. Megtudtuk azt is, hogy már akkor tudta, a költővel fog foglalkozni, mikor eldöntötte, hogy doktorira szeretne menni, így nagyon erős kötelék fűzi őt hozzá. Egy egyéves kutatást is végzett, mely során a szerző balladaköltészetével foglalkozott; erről úgy nyilatkozott, hogy az Alföld folyóiratnál már folyamatban vannak a publikációval kapcsolatos munkálatok.
Később hosszan kifejtette Petri profanizáló beszédmódja és a tanulmányban jelen lévő szégyenmotívum összefüggését. Pinczési Botond állítása szerint a nyelv nem tud minden esetben kifejezni, helyette elfedi a lelkivilág történéseit. Ezt azzal magyarázta, hogy a szégyen mindig egy erőszakos gesztussal, „arcvesztéssel” jár együtt. Amikor tehát létrehozzuk a múzsát, akkor kizárólag múzsaként tekintünk rá és nem tudjuk megszólítani, mert megfosztjuk őt az autonómiájától. Ez a fajta megszólíthatatlanságban rejlő szégyen mindig beíródik a jelbe. Mindez a zsidó-keresztény kultúrkörünkre vezethető vissza: nyelvünkben több olyan dolgot hordozunk, amik már nem feltétlenül illenek hétköznapjainkba. Ezekre mutat rá Petri a profanizáló gesztusaival.
Fotó: György Alida
Az esemény során Bálint Bernadettől hallhattuk, hogy a metamodernről írt tanulmánya eredetileg szakdolgozat volt, és amihez Ihab Hassan A posztmodern egy lehetséges fogalma felé című szövegében található táblázatot vette alapul, ahol a szerző különböző változók alapján elkülöníti a modernizmust a posztmodernizmustól. Ezt egészítette ki a fiatal saját elgondolása és a holland iskola szerint. A tanulmány keletkezése egy személyes élményéhez, egy tavalyi lapszámbemutatóhoz kötődik, ahol megkérdezett egy hölgyet, hogy a Címtelen föld – Fiatal erdélyi metamodern líra című antológiában mit jelent a metamodern, de nem kapott választ. Ez felkeltette érdeklődését, így elkezdett kutatni, majd egyre mélyebbre ásott a témában.
Bálint Bernadett úgy gondolkodik a metamodernről, mint egy globális jelenségről, amit mindannyian érzékelünk, és ami ernyőszerűen fogja át a világ történéseit. Olyan fontos beszédtémák, változások összességeként írta le, amiket a posztmodern eszköztára és szókészlete már nem tud kielégíteni.
Mikor Vincze Richárdra került a sor, elárulta, hogy a tanulmánya része egy ÚNKP-pályázatnak (Új Nemzeti Kiválóság Program), ahol követelmény megjelentetni egy publikációt – így született meg írása a SZIF-nél. Fő kutatási területe az animal studies és a zoopoétika. Leginkább az érdekli, hogy mi a különbség a kettő között, mi köze van a fogalmaknak a poszthumán elmélethez, mennyire tekinthetők ezek ideologikusnak, illetve, hogy mi közük van az állatfelszabadító mozgalmakhoz. Tanulmányát Németh ZoltánÁllati férj című kötete nyomán írta meg.
Veréb Árnika a hibriditás új gondolati modelljéről is kérdezte, mivel Vincze tanulmányában kihangsúlyozta az állat és az ember kategóriákat, amik alapvetően ellentétpárként szerepelnek a köztudatban, ő azonban nem így vélekedik a kérdésről. Elmondta, habár magát a hibriditást az ember és az állat között működő fogalomként használjuk, mégis problémás e meghatározás. Igaz, arról szól, hogyan lépjünk át humánból nonhumánba és fordítva, mégis rögzíti állat és ember fogalmát. Így ő egy új feladatot lát emögött, mert szerinte – ha feltörni nem is – rámutatni érdemes arra, hogy ugyanannyira konstruált fogalom az állat, mint az ember. Érdemes megvizsgálni, hogy mik azok az ideológiai mozzanatok, amik a kategóriákat létrehozzák, amik miatt velünk ellentétes lényekként, kísérleti alanyként gondolunk az állatokra.
A beszélgetés a szerzők munkafolyamataira és a ma zajló irodalomra is kitért – ugyanis Bálint Bernadett és Vincze Richárd kötődnek a kortárs irodalomhoz. Ezügyben Vincze Richárd elmondta, hogy valóban jelen van nála a kortárs, de az írásai nem feltétlen irodalmi szövegekkel foglalkoznak. Ő elsősorban azt térképezi fel, mit tud nyújtani az olvasásmód, honnan táplálkozik az elméleti rendszer egésze.
Fotó: György Alida
Bálint Bernadett érdekes megvilágításba helyezte a kérdést. Úgy gondolja, hogy „az embernek nem lehet elég szégyenérzete a kortárs irodalommal kapcsolatban, már abban az értelemben, hogy nem olvas eleget.” Szerinte „a kortárs irodalommal foglalkozni olyan, mint a traumatológia, minden egyébbel olyan, mint a patológia.” Ugyanis a kortársnál a gyors tünetek detektálására van szükség, amiből le kell vonni valamilyen diagnózist, és amin tovább kell haladni. Ezzel ellentétben más korstílusnál már adottak a „tünetek”, amik alapján elemezni lehet.
Pinczési Botond is hozzászólt a témához. Ő a „gyors tünetkép felállításával”, majd a megoldás keresésével ellentétben a „recepciótörténeti irodalomterápiában” hisz, amikor végigolvassa valakinek az életművét, és megkeresi azokat a „lyukakat”, amiket még be kell tömni, amivel még nem foglalkozott senki. Elárulta, hogy Petri György balladaköltészetéről is ezért írt; a legtöbb embernek elsősorban a szonettjei jutnak eszébe, ezért még senki nem nyúlt a balladáihoz.
Veréb Árnika Vincze Richárdnak tett említést arról, hogy úgy érzi, a tanulmánya sokkal kevésbé bírál, mintsem elemez. A szerző kifejtette, hogy a szakkritikák felől érkezett, ahol pont az a cél, hogy egy elemzői fókusszal kezdjen neki a kritikának – így ezt nehéz leküzdenie.
Bálint Bernadett hozzátette, hogy ez mindenkinek nehéz, hiszen a legtöbb fiatal először szemináriumi dolgozatot vagy ehhez hasonló szakmai feladatot ír, és elemeznie kell, ábrák felől kell közelítenie. Amikor pedig eljut egy kritika megfogalmazásához, nem érti, mi alapján kéne értékítéletet megfogalmaznia. Sokkal barátságosabbnak tartja azt a folyamatot, ha egy elmélet felől kell közelíteni.
Pinczési Botond viszont mindezen gondolatmenettel ellentétben nem az elméletet ismerve olvas egy szöveget, inkább a saját értelmezésre fektet nagyobb hangsúlyt. Visszautal Bálint Bernadett szavaira, miszerint a köztudatban valóban az alakult ki, hogy a kritikus értékítéletet hoz – neki azonban nincs kialakult álláspontja arról, hogy egyáltalán feladata-e ezt megtenni. Saját magára ugyanis olyan kritikusként tekint, akit jobban érdekel az, mit mozgat meg benne egy szöveg, aki értelmezni akarja azt. Ha két vers ellentétesen ír le egy bizonyos dolgot, akkor annak a különbségére kíváncsi. Ha egy szókép vagy trópus által képes máshogy nézni a világra, akkor ez az, ami „kielégíti”.
Fotó: György Alida
A beszélgetés végén Bálint Bernadett megemlítette: tanulmányát mindazoknak ajánlja, akik nem hallottak még a metamodernről, és akiket érdekel, tulajdonképpen miben áll ez a modern és a posztmodern között oszcilláló paradigma. A jövőre nézve szeretné egymásnak ütköztetni a metamodern különböző elméleteit. Pinczési Botond nagy álmáról is tudomást szereztünk, mely nem más, mint eljutni egy Petri-monográfia megírásáig.
Számos könyvbemutató és beszélgetés mellett a héten indul a Móricz-ösztöndíjasok bemutató sorozata, a hétvégébe kanyarodva a 25 éves Szépírók Társasága ünnepli negyed évszázados jubileumát izgalmas rendezvényekkel, de foglalkozhatunk a görög nyelvű költészettel és Halloween-hez közeledve a borzongató ifjúsági irodalommal is az elkövetkező napokban. Egy helyen a hét legfontosabb irodalmi rendezvényei.
Utak – és nem végállomások, történetek – és nem befejezések, nem a siker, hanem ami és aki mögötte van. A Mássalhangzó megmutatja a részeket az egészben, a titkot a sztoriban, a valódi embert a munka és az alkotás mögött.
Kulturális beszélgetéssorozat Gréczy Zsolt vezetésével. Minden hónapban egy prominens kulturális szereplővel indul meg a beszélgetésfolyam a világlátásukról, művészetükről, magukról, nekünk.
„Arra való az irodalom, hogy ne érezzük magunkat magányosnak, és megtapasztaljuk azt a sokszor keserű, de alapvetően mégis felemelő érzést, hogy olyan szörnyű helyzetben, mint amilyenben most éppen vagyunk, voltak már mások is; amint ezt megérezzük, helyzetünk máris kevésbé reménytelen.” – írja Spiró György. A kortárs irodalom egyik élő klasszikusa minden műfajban alkot, munkásságát nagyjából minden létező díjjal elismerték már. Szókimondóan fogalmaz a közélet kérdéseiben is. Vele beszélget Gréczy Zsolt írásról, színházról, kultúráról, hogy honnan hová tartunk, és jó-e ez nekünk.
Spiró György Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, költő, irodalomtörténész és műfordító. Munkái között olyan alkotásokat találhatunk, mint a Csirkefej, Az imposztor, a Prah, az Árpádház, a Fogság vagy akár a tavaly megjelent esszékötete, a Mikor szabad ölni?
A rendezvényre való belépés díjtalan, de regisztrációhoz kötött.
Regisztrálni a b32@ujbuda.hu e-mail címen lehet.
Irodalmi rendezvények a hétre – Október 24-től 30-ig
Hogyan kerül a borzongás az ifjúsági könyvekbe? Szabad-e, jó-e félelmetes történeteket írni, szülőként a gyerekünk kezébe adni vagy megengedni, hogy ilyen könyvet válasszon magának? Mennyi idős kortól engedjük a gyereknek a „para-sztorikat”? A rémisztő történeteket kedvelő gyerekeket vajon mi vonzza ezekben a történetekben? Szülőként hogyan mérjük fel, mi való már nekik, mi az amivel várni kell és melyik az a történet, ami a gyerekünknek nem lenne baj ha teljesen kimaradna. Többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ Peer Krisztina gyermekpszichológussal, meseterapeutával és Kovács Attilával, aki Holden Rose néven írt már számtalan ifjúsági könyvet és most jelent meg két igen „paráztatós” kötete, A lapátos fickó és az Azonosított repülő tárgy a Móra Kiadó Lapozz és parázz! sorozatában.
Irodalmi rendezvények a hétre – Október 24-től 30-ig
Helyszín: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet
2022. október 25-én, kedden 16 órakor a BTK Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz osztálya és a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyek közös vitaülésén Kiss Farkas Gábor (ELTE) tart előadást: A görög nyelvű költészet Magyarországon a 16. században: műfajok és tendenciák címmel.
A meghívó letölthető: https://iti.abtk.hu/images/rebakucs_meghivo_2022_oktober.pdf
A görög költészet 15–16. századi nyugat-európai reneszánszával több kutatási program kezdett foglalkozni az elmúlt években.
Az európai kultúrtörténetnek ezt a kevéssé ismert szeletét elsőként próbálja meg szélesebb horizonton bemutatni a 2021-ben megjelent The Hellenizing Muse: A European Antholog y of Poetry in Ancient Greek from the Renaissance to the Present című antológia (szerk. Filippomaria Pontani, Stefan Weise), amelyben az előadó, Kiss Farkas Gábor és Németh András közösen válogatott szemelvényei jelentek meg a magyarországi szerzőktől származó ógörög költészetből.
Az előadás a 16. századi források feltárása során megfogalmazódott kérdésfelvetésekről számol be, egyúttal néhány egyértelműnek látszó költészettörténeti és konfesszionális tendenciát is érintve.
A Falfirkán meghívott szerzők olvasnak fel saját műveikből, havonta, a Bookta kávézóban.
Októberben Kustos Júlia hozza el szövegeit, a szerzőtől G. Szabó Sarolta kérdez, Hellenpárt György pedig zongorán játszik.
„Dús legelőiden, dús legelőiden elengedtél minket. Mégis kinek mondhatnám, kinek mondhatnám el titkaim, mikor a nyírbe, a fűzbe, a hársba az égből villám csap, lángol a rét?”
Kustos Júlia (1996, Szombathely) költő, író. Első kötete, a Hullámtörő idén tavasszal jelent meg a Jelenkor Kiadónál. Szabadúszó szerkesztőként és fordítóként is dolgozik. Jelenleg Pozsonyban tartózkodik a V4 Literary Residency program keretében – versein, egy regényen és egy verses regényen dolgozik. Amikor nem ír, akkor jógázik, amikor nem jógázik, olvas.
Hellenpárt György nappal építész, éjszaka zenész. A klasszikus zenétől a jazzen át a populáris műfajokig szinte mindenbe belekóstolt már. Az Újhold alter-versmegzenésítő formáció alapító tagja és billentyűse. Jelenleg saját albumán dolgozik, melynek szövegvilágát a kettősségek, szétfeszítő ellentétpárok ihletik – a zenében is a disszonanciát keresi.
A Falfirka alapító-házigazdája: G. Szabó Sarolta, kulturális szervező, szerkesztő, újságíró
A Falfirkát az Imagine Budapest, a Budapest Pont és a József Attila Kör hívta életre 2017-ben.
Irodalmi rendezvények a hétre – Október 24-től 30-ig
Kedves PPK-s versekedvelő barátaink! Kedves ELTE-sek!
Sok szeretettel várunk titeket október 25-én este a K30 Cafeba őszi Verses estünkre!
A Kazyval szemben található K30 mélyén egy-egy saját verssel vagy bármely költőtől hozott alkotással csatlakozhattok hozzánk az estére – jelentkezéseteket az alábbi Formon tudjátok leadni: https://forms.gle/e6mZ1EiZTMaNdhtv6
A Cafe kérésére felhívjuk figyelmeteket, hogy a részvétel levásárolható belépési minimuma: 1200 Ft – amelyet teljes egészében a pultnál egy finom kávéval, teával, itallal tudtok náluk fogyasztani!
A verselők 2-10 perces blokkokban saját verseket, más költők műveit (akár vegyesen is) felolvashatják/szavalhatják! Az est a jelentkezők számától függően 1 vagy 2 részben lesz megrendezve! (Közötte egy 10 perces szünettel)
Az est menete:
18.30-19.00: verselők helyszíni regisztrációja a Formokon összegyűjtött névlista alapján 19.00-19.15: megnyitó és italfogyasztás első kör 19.15-től: versek minden mennyiségben
A szünettel a jelentkezők számát igyekezzük majd megfelezni!
Kérünk titeket, hogy a pontos érkezésre fókuszáljatok (ezzel elkerülve a sok várakozást és a csúszást is)!
Rendezvényünkön való részvételetekkel hozzájárultok ahhoz, hogy a #mediagroup képi- és hangfelvételt készíthessen rólatok! Eseményünket a rendezvényszervezési bizottság kulturális referense, Aranyosy Blanka koordinálásában hozzuk létre!
Várunk titeket sok szeretettel:
Október 28., péntek, 19:00 Három Holló Versopolis – Nemzetközi költészeti est. A Versopolis egy jelenleg összesen 39 ország 320 költőjét bemutató európai költészeti platform. 2014-ben jött létre, a Szépírók Társasága 2020 óta a tagja. Vendégeink: Gaia Ginevra Georgi, Valentina Colonna (Olaszország), Borda Réka, Závada Péter. Moderátor: Lévai Balázs. Közreműködik: Bánky Sára
Október 29., szombat Három Holló 15:00 Közgyűlés (zártkörű rendezvény, csak a Társaság tagjai számára) 18:00BE(p)ART – Határtalan irodalom. Folyóiratok találkozója: Kalligram, Látó, Székelyföld, Műút. Szervező: Karádi Éva 20:00 A 2022-es Szépíró-díjak átadója. A kuratórium tagjai: Deres Kornélia, Péntek Orsolya és Németh Gábor. Közreműködik: Németh Róbert
Október 30., vasárnap, 18:00 Online
A Szépírók Társaságának 25. születésnapja alkalmából készült videóüzenetek online premierje
Irodalmi rendezvények a hétre – Október 24-től 30-ig
Kiss Dávid 1988-ban született Sopronban. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott politológus szakon. Verseit 2015 óta rendszeresen publikálja, műfordítással is foglalkozik. A Fiatal Írók Szövetségének tagja és a győri ambroozia.hu munkatársa. Az utolsó hazaérkezés és a soron következő elindulás között Budapesten él. Első kötete a Medvék bolygója címmel jelent meg 2022-ben a Napkút Kiadónál, Nádasdy Ádám ajánlószövegével: „Kiss Dávid verseit egyfajta komolyság jellemzi. Érett, néhol egyenesen bölcs ez a líra, amit érdekesen ellenpontoz szerzőjének fiatal volta. A komolyságot úgy értem, hogy nyilvánvalóan, minden igaz, amit leír: a tájak, az ősök, a beszédmódok, vagy a szerelmes elvesztése. Az igazat persze ne tévesszük össze a valódival: Kiss Dávid versei néha váratlanul átcsúsznak a fantasztikumba, majd vissza: szlalomozik évtizedek és évszázadok között, nyelvek és nevek között, szerte a Kárpát-medencében. (Van is szójegyzék a kötetben!). Én örömmel olvasom, örülök, hogy a költészetet lehet így is használni.”
Dávid beszélgető partnere Szabó Gergely lesz, akinek 2022-ben a Napkút Kiadónál jelent meg első verseskötete Közös vizeink címmel.
Irodalmi rendezvények a hétre – Október 24-től 30-ig
Vendégek: Háy János, Ohnody-Hegyi Dóra, Berecz István
Október 26-án az Irodalmi Szalonban három kivételes alkotó lép színpadra, intim környezetben, az őket összekapcsoló alkotói-emberi pontokat keresve-mutatva.
Miképp találkozik egy fiatal énekesnő: Ohnody, egy tehetséges énekes-néptáncos, a „Fölszállott a páva” tehetségkutató egykori győztese, Berecz István és a József Attila-díjas író, Háy János alkotói világa? Kik számukra a meghatározó írók és milyen dallamokat hoznak magukkal gyerekkorukból? Mit jelent számukra az alkotás és mit a szabadság? Hogy kalandoznak a művészeti ágak közt és miként lép be életükbe az idő?
Háziasszony, szerkesztő: Juhász Anna irodalmár
Jelentkezés: anna.irodalmiszalon@gmail.com
Belépőjegy: 1000 Ft
Irodalmi rendezvények a hétre – Október 24-től 30-ig
Esterházy MiklósMálna és a csotrogányok című könyvéről a szerzővel és Németh Gáborral Ott Anna beszélget.
Málna és a csotrogányok ismét az elvarázsolt magyar vidékre, az Öreghegyre kalauzolnak minket: ahol a bokrok megrezzennek, az állatok megszólalnak, és egy Málna nevű kislány különös üzenetet talál egy fa tövében. Visszaköszönnek az első kötetből megismert helyszínek és szereplők, két- és négylábúak, hüllők és lombhullatók.
Esterházy Miklós a legősibb műfajjal, a mesével foglalkozik, és miközben megtartja az alapvető mesei elemeket, ízig-vérig mai történeteket ír. Arra mutat rá, hogy felnőtt életünkben is éppúgy van lehetőségünk rácsodálkozni a természetre, és visszatalálni a bennünk élő gyermekhez, amikor a napok végtelen hosszúak voltak, és minden lehetségesnek tűnt.
Irodalmi rendezvények a hétre – Október 24-től 30-ig
Sorozatunkban olyan családtagokat ültetünk egymás mellé, akik közül az egyik, néha akár mindkettő, valamilyen módon kapcsolódik az irodalomhoz. Beszélgetünk könyvekről, családi kapcsolatokról, a minket körülvevő világról és mindarról, ami színesebbé, jobbá teheti a mindennapokat. Az októberi vendégek Závada Pál és fia, Závada Péter.
Irodalmi rendezvények a hétre – Október 24-től 30-ig
A szerzővel Tóth Ramóna Mirtill beszélget, moderál: Mészáros Sándor.
Alkalomadtán címmel jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában Légrádi Gergely új regénye, egy feszültséggel teli családtörténet, amelyben a család legfiatalabb tagjának kell szembenéznie a feldolgozatlanul hagyott múlt örökségével.
„Soha nem láttam egyetlen tárgyiasult bizonyítékot sem, amely igazolná a nagyszüleim kilétét. Se egy fénykép, se egy gyűrű, se egy irat. Nincs egy ábrázat, egy tekintet, amely előtt elmerenghetnék. Csupán néhány kurta mondat. Az is csak akkor, ha megfogalmazom és kimondom. Ezek az emlékek, emlékeknek képzelt foszlányok belőlem jönnek elő. Belőlem táplálkoznak és belőlem állnak össze. Önmagukba fordulnak. Nincs viszonyítási pont. A felmenőimet csend veszi körül. Csend és arctalanság.”
Légrádi Gergely új regénye a mindent felemésztő hallgatás története, egy magába forduló, csorbult családfa rajza, melynek ágai meghajlanak a generációs traumák és a kimondatlanul maradt szavak súlya alatt. A regény négy szólamban, a fiú, az apa, az anya és a nagyapa hangján szólal meg, ahol ki-ki a saját történetét meséli – míg észre nem vesszük, hogy mind ugyanarról beszélnek. Szereplői együtt- és egyet álmodnak, együtt-hallgatnak, együtt-olvasnak és nem utolsó sorban végérvényesen együtt kovászolódnak egy lezárt csatosüvegben.
„Elindultam a lépcsőn, felfelé. A fordulóban hátrasandítottam. Ott jött mögöttem. Nem nézett fel, a lépcsőfokokra koncentrált. Mintha számolta volna. Akárcsak én. Mindig, ha felszaladtam vagy lementem, számoltam a fokokat. Nekem úgy tűnt, hogy egy idő után már nem is a lábammal veszem a lépcsőket, hanem a számokkal. Ahogy eljutok tizenhatig, benne a fordulóval, megteszek egy emeletet. Ha tizenhatig számolok, lejutok, ha újra tizenhatig, a szobám előtt állok. Ha az anyám leküld valamiért, hogy hozzam fel, az egyenlő harminckettővel.”
Irodalmi rendezvények a hétre – Október 24-től 30-ig
Töltsünk el egy teljes napot együtt a Bálint Házban! Válogass az öt helyszínen zajló rendezvények közül: részt vehetsz irodalmi kvízen, írástechnikai és önismereti workshopon, valamint a ruhatáradat is górcső alá veheted, és fenntarthatósági tippeket is kaphatsz. A kisebbeket egész nap gyerekprogramok szórakoztatják.
A Fiatal Írók Szövetsége szervezésében megvalósuló beszélgetéssorozatot az a jelenség hívta életre, hogy a női írók és a női irodalom kevéssé van jelen az irodalmi kánon(ok)ban az oktatástól kezdve a szakmai rangsorokon át a könyvkiadásig és adott esetben a különböző irodalmi díjak odaítéléséig. Szeretnénk ezeket a kérdéseket nem a kvótaszemlélet kötelező érvényűségével kezelni, hanem azon túlmutatva és nemzetközi viszonyrendszerbe helyezve. Magyarországi, erdélyi és vajdasági meghívottainkkal két estet szerveztünk, melyek közül az első az irodalomtörténeté, a második pedig a legfrissebb kortárs irodalomé.
Az első két alkalom tanulságaiból kiindulva úgy döntöttünk, hogy egy harmadik, műnemileg specializáltabb beszélgetésnek is teret adunk. Prózafordulat. Péterek. Kertész Imre Nobel-díja. Borbély Szilárd fontos esszékötete a Hungarikum-e a líra? Mindezek a jel- és hívószavak azt a benyomást keltik, mintha egy-egy korszakban a líra vagy a próza tudhatná dominálni az irodalmi alkotást. Továbbá intenzíven él egy olyan ártalmas sztereotípia is, hogy a nők „érzékenyebbek”, a líraiságot pedig a „női érzékenység” hívja életre.
Ezen a NŐK – SPECIAL EDITION rendezvényen Nagy Hilda beszélget három fiatal költővel: Horváth Florenciával, Katona Ágotával és Kupihár Rebekával.
Irodalmi rendezvények a hétre – Október 24-től 30-ig
A Budapesti Rendőr-főkapitányság VI. Kerületi Rendőrkapitányság kéri, hogy aki a férfi tartózkodási helyéről információval rendelkezik, akár névtelensége megőrzése mellett tegyen bejelentést a nap 24 órájában elérhető, 06-80-555-111-es Telefontanú zöldszámán, illetve a 112-es díjmentes segélyhívó számon.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság VI. Kerületi Rendőrkapitányság 01060-157/318/2022. körözési számon eljárást folytat az ismeretlen helyen tartózkodó Kabai Lóránt ügyében – írja a police.hu.
A rendelkezésre álló adatok szerint a 45 éves férfi 2022. október 22-én VI. kerületi lakóhelyéről ismeretlen helyre távozott, a rendőrök jelenleg is keresik.
Tavasszal jelent meg Szabó Gergely első verseskötete, a Közös vizeink a Napkút Kiadó gondozásában, melyből Szőlőmagolaj versét olvashatjátok ízelítőként az f21.hu Kortárs rovatában.
Szabó Gergely – Szőlőmagolaj
úszok pöttyös szőnyegén
alsó állkapcsos csókja elől menekülve
de mindig utolér szerencsére az enyém
azt hiszi hogy sminkben szebb
közben a szódabikarbónához
szőlőmagolajat kever
belenevet a bundáskenyeres reggelekbe
örömbe álmodja a világokat
homlokon harap hangja terelőhold
csíkokat szánt vele szívkoszorúm gyűrűjébe
száz éves csigaházként várja
hogy végre belehallgassak
sorsfintorok hoztak össze minket
fura vagy tessék itt egy zuhanyrózsa
fülére szorítom tenyerem
hogy ne hallja a bajszos lombfúvó
és/vagy szemetes egérkamion
hogyan pucolja a hajnalok sétáit
szuszogása kimászik az esőcseppek közé
ott manőverezget ahogy én mellette
most az álmából menekül
egy szusszanással kihajítja az utcára
az ajtót már becsuknám fázok vagy mi
de akkor hogy mentselek meg
ezt kell még kitalálnom
***
Szabó Gergely (fotó: Pintér Tamás)
Szabó Gergely, költő, drámapedagógus. 1991-ben született, a Balatonon nőtt fel, most Győrben él. 2022-ben jelent meg első kötete Közös vizeink címmel a Napkút Kiadónál, Nádasdy Ádám ajánlójával. A Fiatal Írók Szövetségének tagja.
Ki gondolta volna, hogy egy elromlott házasság témáját feldolgozó, a párkapcsolati terápia fázisait bejáró kooperatív videojáték az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb játékélményévé válik?
A Hazelight Studioseladási rekordokat megdöntő videojátéka, az It Takes Two egy kiscsalád életébe kalauzol minket, ahol hamar az anya és apa, May és Codymegromlott házasságának legsötétebb pillanataiban találjuk magunkat. Kislányuk, Rose szeretne mindent megtenni annak érdekében, hogy anya és apa „újra barátok legyenek”. Kívánsága váratlan mesei fordulatot eredményez: May és Cody varázsütésre önmagukról mintázott bábuk testében találják magukat, saját házukban. Az addig unásig ismert környezet, a konyha és nappali, a kert és a gyermekszoba hirtelen ismeretlen veszélyek sokaságával fenyegető, hatalmas terekké válnak a párcentis figurák számára. A szülők hamar felismerik: csak akkor van esélyük visszaváltozni emberekké, ha együttműködnek…
A játékosok által irányított Cody és May sértettségükkel küszködve próbálnak együttműködni. Eleinte az ellenszenv és a dac erősebbnek bizonyul, de ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre olajozottabbá és sokszínűbbé a szülőfigurák közötti kooperáció. Az It Takes Two széles spektrumon mutatja be, mennyiféleképpen valósítható meg a játék kulcsa, a kooperatív elem.
Az együttműködés érdekében a Cody és May által felvett szerepek humorosak, sokszínűek és a játékosoktól valódi együttműködést és kommunikációt igényelnek. A változatos szituációkban mindig új eszközhasználatot, irányításbeli változásokat, együttműködési mintázatokat kell tanulnunk, de aggodalomra semmi ok: a Hazelight könnyedén és szórakoztatóan, tanulható formában tárja elénk az egyre változó kooperációs módokat.
A videojáték-stúdió a látványvilág és a térhasználat tekintetében is kiemelkedő alkotást hívott életre. Az It Takes Two-ban Hatalmas, igényesen, a legapróbb részletekig kidolgozott, valós funkciókkal társuló terekben veszhetünk el, és találhatjuk meg egymást újra játékostársunkkal. A bekalandozott világok sokszínűsége lehengerlő; a családi kert útvesztőiből az óceán feneketlen mélyén találjuk magunkat, majd a világűr beláthatatlan tágasságában lebegünk, vagy éppen egy hógömbbe zárt alpesi város életnagyságú másában korcsolyázunk az épületeket körülölelő befagyott tavakon.
A bejárt világok mindegyike saját logikát követ, különböző fizikai tulajdonságokkal, más- és más játékmechanikát bemutatva vizuálisan és élményszinten is maradandó emlékekkel gazdagítva a játékosokat a teljes játékidő alatt.
A különböző terek sokszínűségét jól példázza, hogy mindegyik világban találunk valami teljesen váratlan elemet, legyen az egy hatalmas, gonosz porszívó, egy Rose-t védelmező űrmajom-plüss, vagy az óceán mélyén található kilométeres kiterjedésű cukorgyár. A látványos és kikerülhetetlen agymenések mellett jószámmal találkozhatunk az It Takes Two-ban elrejtett easter eggekkel is, legyen szó a The Legend of Zelda utalásokról vagy a Mario Kartból kölcsönvett szivárványszínű útról.
May és Cody kooperatív kalandja abban az értelemben önmagán túlmutató alkotás, hogy az ábrázolt téma komolysága olyan problémákat vet fel, amelyek párbeszédindító potenciállal rendelkeznek. A „jó szülő” fogalma számtalan helyzetben megkérdőjeleződik – szemléletes példa a játék legkegyetlenebb mozzanata, amelyben Cody és May igyekszik minden követ megmozgatni annak érdekében, hogy sírásra kényszerítsék saját kislányukat (végső soron pedig ezzel magát a játékost kényszerítik kegyetlenkedésre).
A játékélményt negatív irányba számomra talán egyetlen dolog módosította. A szépen épülő történetben May és Cody lassan és nehezen találják meg újra a közös hangot. A probléma számomra nem a szerelemdoktor-terapeuta, Dr. Hakim sokak szerint túl harsány, erőltetett karaktere, hanem a szülők közötti kapcsolati dinamika összecsapottsága. Nem gondolom a játékidőt túl rövidnek ahhoz, hogy a Hazelight Studios bemutassa, miért lehet jövedelmező, ha egy rosszul működő kapcsolatba mindkét fél újra energiát fektet, azonban a rendelkezésre álló időben egyenletesebben fel lehetett volna rajzolni a karakterek kapcsolati és lelki fejlődését.
Végül, de nem utolsó sorban külön figyelmet érdemel az a piaci szempontokat tekintetbe véve sem elhanyagolható tény, hogy az It Takes Two közönségét tekintve okosan duplakódolt videojáték: a tiniknek és a felnőtteknek szóló párkapcsolati-lélektani rétegen kívüli, fentebb taglalt elemek okán maradandó játékélményben részesíti a kisebbeket is, így a korszakos videojáték egyaránt lehet élvezetes a már felnőtt generációknak és a gyerekeknek is.
Többek között az ország idei Oscar-nevezettjét is vetítik majd az idén huszadik alkalommal megrendezett szemlén.
Felix van Groeningen az idei Cannes-i Filmfesztiválon is díjazott a Nyolc hegy című filmjével nyílik november 5-én a 20. Olasz Filmfesztivál – Mittelcinemafest a budapesti Puskin moziban. A Budapesti Olasz Kultúrintézet és az Istituto Luce-Cinecittà közös rendezvényén november 5-16. között a Puskin és a Tabán moziban 12 kortárs olasz filmet, köztük több fesztiválsikert nézhet majd meg a hazai közönség eredeti nyelven, magyar felirattal. Olyan alkotások mutatkoznak be, mint Paolo Virzì az idei Velencei Filmfesztiválon Premio Francesco Pasinetti-díjjal méltatott Szárazság című filmje (többek között Monica Belluccival a főszerepben), a szintén Velencében díjazott A hangyák ura, az ott közönségdíjat nyert Peremlét, vagy Olaszország idei Oscar-nevezettje, a Cannes-i Filmfesztiválon versenyben debütált Nosztalgia.
November 5-én 19 órakor a budapesti Puskin moziban Felix van Groeningen az idei Cannes-i Filmfesztiválon méltatott filmje nyitja a 20. Olasz Filmfesztivált. A Paolo Cognetti azonos című, a hazánkban is megjelent regénye alapján készült Nyolc hegy egy barátság történetét meséli el. Egy barátságét, amely két kisfiú között jött létre és akik felnőttként megpróbálnak letérni az apáik által bejárt útról, ugyanakkor az élet viszontagságai és a döntési helyzetek végül mindig a hazafelé vezető útra viszik őket. A filmet a Mozinet forgalmazza majd januártól.
Jelenet a Nyolc hegy c. filmből
Paolo Virzì az idei Velencei Filmfesztiválon Premio Francesco Pasinetti-díjjal méltatott Szárazság című filmje Rómában játszódik, ahol három éve nem esett az eső és a vízhiány felborítja a szabályokat és a szokásokat. A szomjazó és tilalmakkal teli városban mozognak a film szereplői, fiatalok és idősek, a társadalom peremén élők és sikeres emberek, áldozatok és haszonlesők. Miközben mindegyikük a saját megváltását keresi, életük egyetlen, egyszerre ironikus és tragikus szálon fonódik össze. A filmben szerepel Silvio Orlando, akit Paolo SorentinoIfjú Pápa című sorozatából ismerhet a közönség, Valerio Mastandrea, akit Paolo GenoveseTeljesen idegenek című keserű vígjátékában láttunk, de láthatjuk a moziban Monica Bellucci is.
Szárazság
Paolo Virzì, az egyik legfontasabb kortárs olasz filmrendező, ő folytatja az olasz filmvígjáték nemes hagyományát, amibe melankolikus motivumokat is vegyít. Korábbi filmjei közül Magyarországon bemutatták az Előtted az élet (2008), a Toszkán szépség (2010), az Esélylesők (2013) és az Örült boldogság (2016) című alkotásokat.
Az idei Velencei Filmfesztiválon a Premio Brian, NUOVOIMAIE Talent Award díjat elnyert A hangyák ura egy, az 1960-as évek végén Rómában nagy visszhangot kiváltó pert elevenít fel. Aldo Braibanti költőt és drámaírót kilenc év börtönbüntetésre ítélték, mert a vád szerint egyik, a nagykorúságát alig betöltött tanítványára és barátjára fizikai és lelki értelemben is rákényszerítette a saját akaratát. A fiút a családja kérésére pszichiátriai intézetbe zárták, ahol elektrosokk-terápiának vetették alá. Néhány évvel később a kényszerítést törölték a büntetőtörvénykönyvből. Csupán egy újságíró vállalkozik az igazság feltárására, akinek meg kell küzdenie a gyanakvással és a cenzúrával is.
A hangyák ura
Az A-kategóriás olasz szemlén közönségdíját nyert Peremlét főszereplői egy punkegyüttes fiatal tagjai, akiknek végre alkalmuk nyílik arra, hogy igazán megmutassák magukat: ők lesznek a híres amerikai hardcore punkzenekar bolognai koncertjének előzenekara. Amikor a koncertet lemondják, a három punkzenész nem adja fel: ha nem mehetnek Bolognába, hogy a Defence-szel játszanak, akkor majd a Defence megy hozzájuk Grossetóba. A tervük azonban a vártnál nehezebbnek bizonyul és nemcsak a vállalkozásuk sikere válik kétségessé, de hármójuk barátsága is.
Peremlét
Végül Olaszország idei Oscar-nevezettje, a Cannes-i Filmfesztiválon versenyben debütált Nosztalgia című filmben Felice negyven év távollét után tér vissza szülőföldjére, Nápoly elrettentő részébe, a Sanità városnegyedbe. Újra felfedezi a kerület helyeit, szabályait és a múltat, mely felemészti. A film főszereplője Pierfrancesco Favino.
A Budapesti Olasz Kultúrintézet és az Istituto Luce-Cinecittà közös rendezvényén november 5-16. között a Puskin és a Tabán moziban 12 kortárs olasz filmet láthat majd a magyar közönség.
2019 októberében debütált a mozikban Gerőcs Péter rendezésében a Természetes ellenfény című portré dokumentumfilm. A kétrészes alkotás bemutatja Nádas Péter gombosszegi világát, intim környezetét, majd másik megvilágításból, irodalmárok, kritikusok, szerkesztők, fordítók és Nádas Pál segítségével, reflexiójával körvonalazza az író személyét.
Az első rész – Gombosszegi remeték; ez körülbelül a film egyharmada – Nádas Péter otthonába kalauzolja a nézőt. Itt betekintést kapunk abba a csöndes, szinte meditatív környezetbe, amelyben Nádas, elmenekülvén a budapesti közegből, berendezte Magdával az életét. Beszél a munkásságáról, az életfelfogásáról, a napi rutinról; közben babot pucol, kertészkedik, felolvas, nem utolsó sorban pedig megidézi a személyes múltat. A film második része, a Portré óvatos megrajzolása nem Nádas Pétert mutatja, de szorosan róla szól. A filmnek ez a része egy beszélőfejes interjúfilm, amelyben irodalmárok, kritikusok, szerkesztők, fordítók és a testvér idézik meg a szerző személyét, ellentmondásos, néha kissé provokatív gondolkodását. A két filmrész így helyezi kétféle fénytörésbe a szerzői portrét.
Gerőcs Péter, a film rendezője elmesélte lapunknak a Nádas-dokumentumfilm forgatásának körülményeit, történetét:
,,Azért is volt 4 vagy 5 év a munka, mert az első 1-2 év a közeledés idejével telt. Nádas, bár polgári-civil megnyilvánulásaiban egy joviális ember benyomását kelti, rendkívül zárkózott. Ahogy Radics Viktória fogalmaz a filmben: „Annak ellenére, hogy egy nagyfokú vallomásosság érezhető minden művében, én azt hiszem, hogy ő egy nagyon rejtőzködő író és ember. Tehát én nem tudom kiismerni, nem tudom megismerni.” Nos, ezen a falon kellett átjutnom, és nem állítom, hogy maradéktalanul sikerült. Az első alkalommal például egy 5 fős stábbal érkeztünk. Volt hangmérnök, B-operatőr, drónos, lámpák, miegymás. Nádas komoran ült a székében, és keményen nézett a szemembe. Világos volt, hogy ez így nem fog menni. A következő alkalommal már egyedül mentem. Egy centit tudtam hozzá közeledni. Aztán egy hónap múlva megint egyet. És ez a folyamat így ment évekig, bár azt hiszem, soha nem értette igazán, hogy mit akarok tőle. Mígnem 2-3 év után felajánlotta, hogy vegyem fel, ahogy az újságját olvassa a heverőn. Ekkor éreztem először és utoljára, hogy megértette és elfogadta a forgatás szabályait, egyszersmind a folyamat célját. Ez látszólag apróság, valójában kardinális kérdése a filmnek.
De most elmondom az egészet máshogyan is. Számomra, mint kortárs író számára, Nádas nagyon fontos volt kamaszkoromtól fogva. Bizonyos értelemben szellemi elődöt is láttam benne (bár ma már a különbségek hangsúlyosabbak). Fel voltam villanyozva a forgatás miatt. Tele voltam elvárással, ötlettel, gondolattal, kérdéssel. Szóval volt egy vízióm. Aztán egyszer csak ott állok a gombosszegi portán, és nincs más, csak ez a pici, kissé megkövéredett, nevetgélő, de távoli ember, aki vagy ül egy asztalnál, vagy főz, vagy szüretel a magas-ágyásban. Ez ennyi. Nincs benne több (itt fontos megjegyeznem, hogy a külföldi meg belföldi haknikat próbáltam kerülni, mert számomra ezek az író-imázs közhelyeinek ábrázolatát alkotják, semmi mást; bár persze akad ezekből is a filmben). És akkor újra kellett gondolnom a film koncepcióját. Elfogadni, hogy maga ittlét és a környezet az, aminek beszélnie kell Nádas helyett. Hiszen, gondoltam, Nádas ez a madárcsicsergés is, ez a faluvégi harangszó; az ő belső környezete nem más, mint épp ez a kert, benne a dolgozószobájával. Szóval meg kellett érkeztetni ide a nézőt. Lelassítani a filmet, amennyire csak lehet, hogy aki bizalmat szavaz a filmnek, egy közös meditációban vegyen részt. Ez, ez a csönd történik az első részben.
A film második részében viszont az elfogulatlanság, a kultusz lebontása, és a valós író-személy újraépítése volt a cél. A kétféle megközelítésmód, belátom, kicsit sérti egymást. A néhol rideg és analitikus vagy kritikus beszéd az intim betekintéshez képest felsebző. Mindenesetre nem volt jobb ötletem. A pályatársak megszólaltatása még úgy, ahogy ment, de a kiegyensúlyozottá tétel már nehezebb volt.
Miután a film elkészült, a nádasi kultusz őrei, akik lángos pallossal védik a szerző dicsőségének örökmécsét, kicsit nekem estek. Pedig éppen erről beszél a film is. Talán előbb-utóbb megértik, hogy a kultusznak is az tesz jót, ha a benne összetöpörödött személy néha levedli, mint az elvastagodott, elhalt bőrt, hogy újat növeszthessen.”
Csempe, Ribeira-negyed, Pastel de nata, egy pohár portói, Atlanti-óceán. Ez Porto, vagyis ennél még sokkal több és titokzatosabb. Legutóbbi utazásomon Portóban jártam, erről az élménybeszámolóm második részét olvashatjátok.
Hegymászás és portói
Porto óvárosát és a Vila Nova de Gaia oldalt az I. Lajos király híd (Dom Luis I. híd) köti össze. Az I. Lajos híd egy kétszintes, fémből készült ívhíd. A felső szinten keresztül közlekedik az egyik metró, illetve a turisták áradata is itt sétál át egyik oldalról a másikra. Átérve a Gaia oldalára egy kis parkba ér az ember, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a túloldalon látható Ribeira-negyedre. Egy elég meredek utca vezet le a folyópartra, így mi úgy döntöttünk, hogy lefele sétálunk és felfele pedig kipróbáljuk a Gaia felvonót.
Leérve a folyópartra éttermek széles kínálata tárult elénk. Nehéz volt olyan helyet találni, ahol csupán úgy tudtuk megkóstolni a portóit hogy ne kelljen valamilyen ételt is rendelnünk, de szerencsére sikerült egy ilyen helyet kifognunk, így a Douro folyó partján, naplementében, utcai zenével és a hangulatos kis étterem külső részén tudtuk kiélvezni a pohár portóinkat. Mivel nem a vörösborok vannak nálam első helyen, ezért azelőtt még sosem ittam portóit. A Graham’s Fine Ruby port borát kóstoltam meg, mikor belekortyoltam egy kellemes, kissé erős és édes ízvilág fogadott. A portói borokat a Douro-völgyében termő szőlőből készítik, a Graham’s pedig a világon az egyik legkedveltebb portói borház.
A kellemes kis folyóparti borozás után beültünk a Gaia felvonóba és elindultunk felfelé, a Gaia hegy tetejére. Egyszer mindenképpen megéri kipróbálni ezt a libegőt, mert még jobban be lehet látni azt, ahogyan a folyó kanyarog, illetve innen a város egészére kilátás nyílik. Felérve a Gaia tetejére elindultunk a Serra do Pilar kolostorba, amely az UNESCO világörökség része, ahogyan Porto Ribeira-negyede is fel lett véve az UNESCO listájára. A kolostort 1537-ben kezdték el építeni, és egyik különlegessége az, hogy maga a kolostor épülete kör alakú. A legszebb panoráma szerintem innen tárul rá a városra, mert be lehet látni az egész völgyet. Mi szürkületre értünk fel, így még félig világosban, de már mesterséges fényekkel együtt tudtuk megcsodálni az előttünk fekvő várost. Lenyűgöző látvány volt, ahogyan a kivilágított híd összekötötte a két oldalt, és a túloldalon kigyulladtak – a parton és a házakban egyaránt – a fények.
A Ribeira-negyed titkai
Az utolsó teljes napunknak Porto Ribeira-negyedében található nevezetességek megtekintését szenteltük. Először Porto és egész Portugália szimbólumává váló barokk stílusú Clérigos-tornyot tekintettük meg. 75 méter magasban, 360 fokos panorámát biztosít annak, aki megmássza a szűk csigalépcsőket. A toronyhoz tartozik még egy múzeum és a templom is. A templomot 1732-ben kezdték el építeni Nicolau Nasoni tervei alapján és 1749-re fejezték be, belülről márványoszlopok és márványpadló található, illetve arannyal vannak díszítve az oldalfalak és az oltár is.
Utunk ezután a portói katedrálisba vezetett. A katedrálist a 12. században kezdték el építeni, de az évszázadok alatt többször renoválták, illetve hozzáépítettek, így keveredik az alapvetően barokk stílusú katedrálisba román és gótikus stílus is. A katedrálisban található kolostorban a kerengő falai azulejo csempével vannak borítva, melyek a Biblia egyes jeleneteit ábrázolják. A kerengőből kis kápolnák nyílnak, illetve a templombelsőbe is innen lehet bejutni. A katedrálisnak a tornyából szintén gyönyörű kilátás nyílik a Vila Nova de Gaia oldalra.
A katedrális után a Bolsa palotát, vagy más néven Tőzsdepalotát jártuk körbe, ide sajnos nem jutottunk be, így, ha legközelebb Portóban járnánk, akkor ide mindenképpen betérnénk. A palotát 1842-ben kezdték el építeni neoklasszicista stílusban. A palotától egy pár méterre található az Assissi Szent Ferenc templom, mely gótikus stílusjegyekkel készült templomot a 13. században kezdték el építeni. A templom mellől indul a villamos is, melyet szintén legalább egyszer ki kell próbálnia annak, aki Portugáliába utazik.
A világ egyik legszebb könyvesboltja és az elsüllyeszthetetlen „Titanic”
A macskaköves utak vezettek át minket a dimbes-dombos városrészeken, mígnem elértünk arra a térre, ahol a Livraria Lello könyvesbolt található, mely belülről egy faragott falépcsőből és könyvespolcokból áll. A polcokon a könyvek különleges kiadásai találhatóak meg Jane Austentól Mihail Bulgakovon és Frank Herberten át, egészen Lyudmila Ulitskaya-ig. J.K. Rowling Harry Potter című könyvsorozatának külön két sarok van fenntartva, hiszen az írónő egy pár évig Portóban élt, és angolul tanított, miközben elkezdte írni Harry Potter történetét. Ő is sokszor megfordult a könyvesboltban, melynek tetőtéri ablaka színes üvegekből áll, közepén a „Decus in Labore” felirattal, ennek jelentése: „erény a munkában”.
A város egy másik igen érdekes építészeti alkotása a Casa de Musica, vagyis a zene háza. A Casa de Musica-t a holland építész, Rem Koolhaas tervezte közreműködve több építészvállalattal együtt. Az épület poliéder alakú hajótörzset ábrázol, melyet nagy, fehér cementtáblák és hatalmas üvegablakok borítanak. Az épület számos koncertnek és színházi előadásnak ad helyet, illetve a rooftop részén egy étterem is található.
Bohém rapszódia
Azt hiszem Portóra valóban a megosztottság szó a legkifejezőbb. Építészetében is gyakran megmutatkozik a stílusok keveredése, a városképben is megjelenik a modern és történelemről bizonyságot tevő épületek összemosódása, a portói borban is a házasítás – mely különböző fajtájú borok vegyülését, és azonos termőhelyen való szüretelését jelenti – jelenik meg. A város egyszerre elegáns, szenvedélyes és bohém, mert egyszerre nyújt kellemes látványt, harmóniát, automatikusan vált ki belőlünk sok érzelmet. Emellett rendezetlen, néha szabálytalan, de közben őszinte marad és teljes arcát láttatva fordul a turista felé. Szívből ajánlom Portót egy nyári vagy kora őszi utazásra.
