Ma jelent meg Kustos Júlia első kötete Hullámtörő címen a Jelenkor kiadó gondozásában, melyből Dús legelőiden című versét olvashatjátok ízelítőként az f21.hu Kortárs rovatában.
Kustos Júlia – Dús legelőiden
Dús legelőiden,
dús legelőiden
elengedtél minket.
Mégis kinek mondhatnám,
kinek mondhatnám
el titkaim,
mikor a nyírbe, a fűzbe,
a hársba az égből
villám csap, lángol a rét?
A nyáj közössége,
a nyáj közönsége
nem tud magáról,
és én semmit sem tudok,
semmit nem tudok
magamról mondani.
Magamról mondani,
magamról vallani
annyit sem tudok,
hogy egy volnék-e,
hogy volnék-e egy
a nyájban, ha tavak tükrén
nem látom arcom,
arcom nem látom:
a szerelem elfesti
vonásaim alatt a szerelem tűz
vonásaim alatt a bizalom tűz
tudva tudni gyengeséged.
Bőkezű vagy dús legelőiddel,
vagy dús legelőiddel
nem követelsz,
egészen amíg el nem buksz.
Amíg el nem buksz egészen,
nem ismerem a hálát.
A tarló ég, a fűzfák tánca
mind az én művem.
Mind az én művem:
de csak a tékozló apellál
– de a tékozló apellál
jó szívedre. Elmaradt
szembesítésed bűntettel
szembesíted bocsánattal
váltod ki.
Kustos Júlia (Szombathely, 1996) költő, kritikus, szerkesztő. Első máprilis 6-án jelent meg Hullámtörő címmel a Jelenkor Kiadó gondozásában.