Kortárs, az f21.hu rovata pályakezdők és rendszeresen publikáló szerzők részére.
Ezúttal Fehér Renátó versét olvashatjátok.
hallhatatlanok*
pekseg mogott sikator s_k_t_r
nedves keramit
kopogja az ehsegtol _hs_gt_l
szaraz szavait
terdel torzse lehajol l_h_j_l
kezeben ima
a homlokan ott van a _tt v_n _
botloko nyoma
felismerem Istenem _st_n_m
vezess a jora
amit visel adomany _d_m_ny
apam zakoja
szabad haza kuszobon k_sz_b_n
nem engedi at
tebe nelkul nem kezel n_m k_z_l
elfagyott bokat
erdo szelen parkol a p_rk_l _
belezett skoda
cigany feszke legjobb lesz l_gj_bb l_sz
nem nezni oda
a Balaton messze van m_ssz_ v_n
vilagosszurke
mint a regi szetrohadt sz_tr_h_dt
telefonfulke
felhokon ul anyja is _pj_ _s
nn a nevuk
mert a fold mar reg megtelt r_g m_gt_lt
nincs benne helyuk
szabad haza mindenben m_nd_nb_n
a tobbseg vagyok
nem lesznek a kolykeim k_lyk__m
hallhatatlanok
* Vö. FEHÉR Renátó, láthatatlanok = F. R., Garázsmenet, Bp., Magvető, 2014, 50–51.
Fehér Renátó (Szombathely, 1989) költő. A Hévíz folyóirat és a Csirimojó Kiadó szerkesztője. Verseit angol, cseh, francia, lengyel, német, orosz, román és szlovák nyelvre is fordították. Kötetei: Garázsmenet (Magvető, 2014), Holtidény (Magvető, 2018).
