Egy ezredik klisés fekete komédia, ráadásul zombikkal. De hát a Netflix kínálgatja folyamatosan, és a színészek (Drew Barrymore, Timothy Olyphant) sem rosszak. Tegyünk egy próbát. Most csak valami agykikapcsolós limonádé-sorozatot keresek. Jó sem kell, hogy legyen, bár három évadot valahogy csak megélt. Bevallom, bennem pontosan ez a gondolatmenet ment végbe, amikor először elindítottam a Santa Clarita Dietet, és gyanítom, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Szerző: Solymos Kristóf
A komédiasorozatok veteránja, Victor Fresco (A nevem Earl, Dilinyósok) fémjelezte Santa Clarita Diet egy végtelenül groteszk alaphelyzetből indul. Egy minden értelemben átlagos kaliforniai ingatlanos pár és lányuk kertvárosi hétköznapjaiba nyerhetünk bepillantást. Ám hirtelen – minden magyarázat nélkül – az anyuka, Sheila (Drew Barrymore) zombivá változik. Na, nem a hörgő, rothadó, lassan ballagó fajtává, igazából minden tekintetben ugyanolyan marad, csak nem tud többé emberhúson kívül mást enni.
Elsőre ambiciózus vállalkozásnak tűnhet, hogy ezen a ponton ne bagatellizálja el magát azonnal a sorozat. De az az igazság, hogy a műfaji korlátokon sikeresen túllépő első részen – a groteszk események és a főszereplők közötti kifogástalan kémia miatt – hamar túl is jutunk. Ha pedig ez megvolt, máris felpörögnek az események. Az apukának, Joelnek (Timothy Olyphant) is valahogy helyre kell tennie magában, hogy felesége zombivá változott, ez pedig rengeteg humoros pillanatot eredményez, és számtalan valóban érdekes erkölcsi dilemmát vet fel. Mivel mindketten alapvetően erkölcsös, hétköznapi emberek, így megegyeznek abban, hogy a préda kizárólag rossz ember lehet. Joel pedig egy jó férj, így természetesen félti újabban igen veszélyes hobbit űző feleségét, elhatározza tehát, hogy vele tart, és egyfajta igazságosztó sorozatgyilkos párként igyekeznek valahogy életben tartani Sheilát.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy mindkét szomszédjuk rendőr, akik ráadásul egymással is rivalizálnak, és amint tömegével sorjáznak a csendes kisvárosban a gyilkossági esetek, mindketten rávetik magukat az ügyre. Arról pedig még szót sem ejtettünk, hogy a lányuk, Abby (Liv Hewson) már majdhogynem felnőtt, talpraesett, vagány lány, akinek nagyon hamar leesik, mi is zajlik a garázsban egyik napról a másikra megszaporodó fagyasztókban. Mivel szereti a szüleit, így ő is igyekszik segíteni őket, amiben csak lehet, de persze féltik, így sokszor csak a saját útján, a saját belátása szerint tud részt venni az akciókban. Társa a szomszéd rendőr fia, Eric (Skyler Gisondo), aki ugyan sokkal ügyetlenebb, de legalább annyival tájékozottabb is a paranormális események világában. Az ő segítségével pedig a „zombivírus” eredetét is elkezdik kutatni, ami mélyebbre (és abszurdabb irányba) vezet, mint gondolták.
A sorozat elsőre nagyon blődnek tűnhet, és bár ez így is van, ezt az abszurditást az alkotók képesek az ízlésesség határán belül tartani. Ez az a fajta rossz, amit rossznak szántak, mindenki tudja, hogy rossz, de épp ezért nincs izzadtságszaga, az összes alkotó lazán vesz benne részt. A béklyókat ledobva pedig az írók tapintható élvezettel borítanak fel minden szabályt, amit a józan ész diktálna.
Ez a fajta merészség pedig a színészekből is sugárzik; ez utóbbi viszi el az egész sorozatot a hátán. Drew Barrymore és Timothy Olyphant olyan hihetetlenül lazán és érezhetően jó kedvvel játszik, hogy azt csak szimpátiával lehet szemlélni.
A Santa Clarita Diet egy egyedülálló, humoros és helyenként meglepően mély és okos sorozat. Az elrugaszkodott kontextus sem tartotta vissza attól a készítőket, hogy valós és fontos kérdéseket modellezzenek az abszurd karaktereken keresztül. A sorozat vizsgálja például a halhatatlanság kérdését, a létfenntartásból fakadó gyilkosság dilemmáját, a vallásosság létjogosultságát, a faji előítéleteket, a párkapcsolatok időtállását, és a gyermeknevelés több aspektusát is. Sőt, arra sem sajnálják az időt, hogy kifejtsenek néhány apró, de érdekes ellentmondást is az univerzumon belül, pedig ezekről a filmkészítők igen gyakran megfeledkeznek.
Hiába kaszálták el a sorozatot 2019-ben a harmadik évad után (amit egyébként a készítők élesen bíráltak), szerencsére sikerült lekerekíteni a történetet – és az igazat megvallva, bármennyire is élveztem a sorozatot, nincs hiányérzetem. Minden szálat elvarrtak, beleértve az összes oldalági történetet is, amelyek a komikum jelentős részéért feleltek.
Ami miatt ez a sorozat valamelyest veszít az értékéből, az elsősorban a korlátlan – erre nincs jobb szó: undor. A széria készítői egyértelműen polgárpukkasztónak szánták produkciójukat, így a speciális effektek több ponton képesek olyan fokig kombinálni az összes emberi fóbiát, undorkeltő elemet, hogy az már az élvezeti érték rovására megy. A szatirikus szándék érthető, a kivitelezés profi, a végeredmény viszont könnyen elveszíthet olyan nézőket, akik az említett aspektusok nélkül akár szerethették is volna a sorozatot.
Kiemelt kép: Jelenet a Santa Clarita Diet c. sorozatból (forrás: IMDb.com)
Megszületett a döntés, kik kapják a Móricz Zsigmond-ösztöndíjat 2023-ban. A rangos elismerést a Petőfi Irodalmi Múzeum kuratóriuma ítéli oda az irodalom területén tevékenykedő, fiatal pályakezdőknek.
A Kuratórium a beérkezett pályázatok értékelésekor megállapította, hogy az előző években megszokottnál jelentősen magasabb számban született jó színvonalú munkaterv. A testület a döntési folyamat során 30 fiatal költő, író, irodalomtudós nevét emelte ki a második fordulóra:
Borsi Bálint, Demeter Arnold, Fritz Gergely, Imre Eszter, Izer Janka, Kertai Csenger, Kiss Dávid, Korsós Gergő Zoltán, Kovács Dominik, Kovács Újszászy Péter, Magyar Boglárka, Mészáros Péter, Nagy Anna Flóra, Nagy Dániel, Nagy Tamás, Polgár Kristóf, Purosz Leonidasz, Sárkány Tímea, Seres Lili Hanna, Shrek Tímea, Somorjai Réka, Szabados Attila, Szabó Fanni (Varró Fanni), Török Ábel, Vados Anna, Vas Máté, Véssey Miklós, Vincze Bence, Voloncs Attila, Zsembery Borbála.
A második szavazási kör és a PIM főigazgatójának jóváhagyása után az alábbi 13 pályázó nyerte el az ösztöndíjat:
Fritz Gergely, Izer Janka, Kiss Dávid, Kovács Dominik, Nagy Anna Flóra, Nagy Dániel, Nagy Tamás, Purosz Leonidasz, Sárkány Tímea, Shrek Tímea, Somorjai Réka, Szabados Attila, Vincze Bence.
Megjelenésének 25. évfordulóját ünneplendő James Cameron többszörös Oscar-díjas filmje felújított változatban, 3D-ben és HFR-ben kerül ismét a mozikba.
Az Oscar-díjas Leonardo DiCaprio és Kate Winslet főszereplésével készült produkció nagyszabású, eseményteli romantikus történet, amely a világ addigi legnagyobb mozgó tárgyának számító, elsüllyeszthetetlennek vélt Titanic első és egyben végzetes útján bontakozik ki.
A Titanic rekordszámú, 11 Oscar-díjat nyert, méghozzá a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb fényképezés, a legjobb vágás, a legjobb látványtervezés, a legjobb jelmeztervezés, a legjobb drámai filmzene, a legjobb betétdal, a legjobb hang, a legjobb hangvágás és a legjobb vizuális effektusok kategóriákban. 1997-es bemutatóját követően a világ legsikeresebb filmje lett, s még jelenleg is dobogós helyet őriz a bevételi rangsorban. Magyarországon 1998. január 22-én kezdte meg hódító útját, ami több mint egymillió megváltott mozijegyre szólt.
A lágy, soul-os blues rock és a kemény, karcos stoner rock határmezsgyéjén mozgó Woodstock Barbie új dallal jelentkezik. A Blues&Juice és a Mother’s Cake frontemberével közösen készített Cats&Goats után megérkezett a Little More. A premier kapcsán beszélgettünk a zenekar énekesnőjével, basszusgitárosával és dobosával, Pádár Alexandrával, Vilczek Áronnal (továbbiakban Roti), és Gilinger Ádámmal.
Mit gondoltok ez a zeneiség megköveteli a kimagasló dalokat? Vagy inkább a zene természetes áramlásán van a hangsúly?
Szandra: Mint ahogyan az óceán hullámai, minden dal más és más. Vannak dalok amik egyszerűbbek, míg mások több időt és kidolgozást igényelnek.
Roti: Arra törekszünk, hogy a zene természetes áramlása egyben kimagasló dalokat is eredményezzen, úgyhogy ezt igyekszünk nem szétválasztani. Általában azok a zenék, zenészek, akiket szeretek és hallgatok, szerintem szintén nem választják el ezt egymástól, legyen az a Pantera, Chopin, Hendrix vagy az All Them Witches.
Ádám: Maga a stílus a feelingre hajt. De pont ez benne a szép,hogyha akarod, kidolgozhatod, és szerintem mi is így is vagyunk ezzel. Nincs előre elrendelése, csak a pillanat heve adja a motivációt az egyik állapothoz vagy a másikhoz.
Fotó: Marco Petkovic
Az érzem nálatok mindegy is, hogy mit játszotok, ugyanaz a természetesség, woodstock feeling fakad fel az összes dalból. Élőben nagyon jól kiegészítik egymást a karakterek, így van ez a dalszerzésnél is?
Szandra: Valóban nem vagyunk az a digitálisan könnyen emészthető stílusú banda. Mindig hangoztatom is az újonnan érdeklődőknek, hogy tessék szépen eljönni a koncertre és élőben átérezni a zene adta örömöket.
Roti: A zeneírást ösztönösen csináljuk, vagy legalábbis én biztosan, így esik jól. Arián tudatosabban épít fel egy dalt, tudatosabban áll az egész zeneszerzéshez, de a témák neki is ösztönösen jönnek. Van egy (ahogy ő hívja néha) kapcsolási rajza, általában tőle vagy tűlünk indul ki az alap, Ádi kicifrázza, Szandra meg ráteszi a cseresznyét. Ez így nagyon jól működik az elejétől fogva, és egyébként a Grizzlyben, ahol Ariánnal szintén együtt zenélünk, ugyanilyen jól működik.
Ádám: Általában egy „mantra” születik először, egy-két téma, és ha sikerült beleülni, na akkor indul a dalírás.
Szandra: Annyit fűznék hozzá, hogy jóformán már mindenféle módját kipróbáltuk a dalírásnak; próbatermi együtt alkotás, jammelés, távmunka, stb. Én általában szeretek egymagamban, begubózva lamentálni egy-egy dalszövegen. A kiegészülés pedig mindig jól működik, hiszen mindenkinek megvan a maga feladata és különlegessége, amit hozzátesz az egészhez. Arián hozza a különleges riff-eit és a “páratlan” ritmikáját, Roti olyan basszus témákat hoz mintha megszállta volna egy rocker Mozart szelleme, Ádám pedig szinte énekel a dobszetten.
Fotó: Kiss Soma
Kötődnek fontos pillanatok a dalszerzéshez is, vagy elsősorban a koncertek élményanyaga, ami hajtja előre a csapatot?
Szandra: Számomra nagyon fontos az alkotási folyamat, főleg, amikor érzem a fejlődést a dalainkon, olyankor boldogság tölti el a lelkem, hiszen a legnagyobb kritikusaink mi magunk vagyunk. De persze egy jó koncertélmény ugyanúgy része ennek a csodálatos utazásnak a muzsika vonatán!
Roti: A zeneszerzésnél, dalírásnál abszolút az adott zenei téma indít el ott, abban a pillantban, és szerintem ezzel a srácok is így vannak. Sokat vagyunk lenn a teremben, és legtöbbször ott, improvizálva kezdenek meggyökerezni ezek, aztán szépen kidolgozzuk. Az élményanyag feldolgozásáról Szandra tud többet mesélni, a dalszövegekben ő konkrétabban fűz bele a saját életéből, őt foglalkoztató kérdésekből gondolatokat.
Mindent összevetve miről énekeltek? Miről szól a zenekar – számotokra?
Szandra: Úgy mondanám, hogy a világ elleni belső lázadásról és a fájdalomról, mint minden rockzenekar esetében. De komolyra fordítva a szót nekem főleg a szabadság életérzéséről és a lelki önfejlödés és önmegvalósítás rögös útjáról szól.
Roti: Nekem arról szól, hogy egyszerűen szeretem játszani. Élem.
Ádám: Nekem session zenészként arról,hogy többet foglalkozzak az ilyesmi stílusú hangulatokkal, meg a dal írással. És nem utolsó sorban, igen, jó a érzés a srácokkal együtt nyomni! Meg hát a közönség…!
Fotó: Kiss Soma
Szerintetek hiánypótló, amit képviseltek? Mennyire érzitek tele a piacot magatok körül?
Szandra: Nyilván feltörekvő zenészekkel tele van a padlás, de Magyarországon a pop kultúra egyeduralmában nem sok lehetősége van egy fúziós blues-rock zenekarnak. Bár azért titkon remélem, hogy vannak még emberek akik vágynak valami másra és nem félnek beengedni az újdonságokat a hallójárataikba, és netán a szívükbe is!
Roti: Biztos, hogy az ilyen masszívabb, riffes zenék között nagyon kevés a csaj frontos zenekar, ebből a szempontból szerintem kuriózum, ha nem is hiánypótló. Őszintén szólva a piaccal én egyáltalán nem foglalkozom, arra van a menedzsment.
A külföldi felvevőpiac mennyire érdekes a zenekarnak? Számoltok ilyen lehetőségekkel?
Roti: Én minden eshetőségre készen állok. Minden zenész álma, hogy a zenéből éljen, ezzel járja a világot, és ezt én is iszonyúan élvezem. Szerencsére mentünk és megyünk is külföldre, és néhol meglepően erősen fogadtak.
Szandra: Angol nyelvű dalaink miatt abszolút inkább külföld felé tendálunk. Egyelőre Európában mozgolódunk, de remélem távolabbi tájakat is tartogat még számunkra a jövő. Március 23-án lesz az osztrák Mother’s Cake-kel közösen az új lemezünk bemutatója az Instantban, utána lesz néhány hazai dátum, megyünk vissza Csehországba, először lesz egy német dátumunk, megyünk Kolozsvárra, Ljubljanába, lesz pár szerb állomás, ezek már fixek, és úgy néz ki, Lengyelországba is várnak minket vissza. A tavaszt pedig Prágában zárjuk majd, ahol az amcsi blues-legenda előtt, Walter Trout előtt játszunk majd.
Tudtok, akartok behozni új elemeket a zenekar hangképébe, fellépéseibe, vagy úgy érzitek kiteljesült a Woodstock Barbie hatás receptje? Milyen célokat láttok magatok előtt?
Szandra: Igazából tele vagyok ötletekkel, a kérdés majd az lesz, hogy mi az, ami meg is valósul ezek közül. Nagyon szeretnék újabb, különlegesebb hangszereket bevonni a dalokba és regóta gondolkozunk vokalistán, majd meglátjuk mi lesz fenntartható ezek közül.
Roti: Mindig van hova fejlődni. A Woodstock Barbie receptje megvan alapozva, de a hatáson még lehet dolgozni. A fő irány megvan, ezt lehet még paszírozni tovább. Célok? Világhír!
A mozikba február 16-án érkező magyar film, Az almafa virága két idősíkon futó romantikus történetének legfontosabb színhelye Budapest. Itt szövődik tiltott szerelem a hetvenes években az ide érkező fiatal vietnámi lány és az egyetemen belé botló magyar fiú között. Sorsszerű találkozásuk szenvedélyes kapcsolattá alakul, amelynek következményei napjainkra is kihatnak. Évtizedekkel később a lány unokája a magyar fővárosba utazik, hogy fényt derítsen a féltve őrzött családi titokra, de a sors számára is tartogat meglepetéseket. A film ma debütáló előzetese, illetve plakátja ízelítőt ad a mában és múltban felizzó, országokon átívelő romantikus történet fordulataiból, és bemutatja az események szerelmes főhőseit.
„Az almafa virága a kultúrák találkozásáról, a határok nélküli szerelemről mesél. Azokról a tiszta, őszinte érzelmekről, amelyek hegyeket képesek megmozgatni, és beteljesítik a sors akaratát. Valós alapokon nyugvó, eredeti történetet vittünk vászonra azzal a reménnyel, hogy pozitív élményekkel, boldog pillanatokkal ajándékozzuk meg a romantikára vágyó nézőket. Ennek az esszenciáját közvetíti a ma debütáló előzetes és a plakát” — emelte ki Szűcs Dóra rendező, aki hozzátette, hogy a film izgalmas időutazásra is csábít, felidézve a ’70-es évek Budapestjének különleges hangulatát, és elrepít az akkori, illetve a mai Vietnámba.
A Nemzeti Filmintézet támogatásával elkészült Az almafa virága főszereplői Nari Nguyen, Dzhuliya Lam, illetve Koltai-Nagy Balázs és Sütő András. A forgatókönyvet Dang Thanh Binh és Szűcs Dóra írta, aki egyúttal a film rendezője is. A produceri feladatokat György Lea (Dunának, Mekongnak egy a hangja, Partizán szerelem, Magyar lapát) és Sípos Anna (Kakukkfióka és A narancs útlevél producere, a Külön falka gyártásvezetője) látta el, aki egyben a film gyártásvezetője is volt.
A Magyarországon és Vietnámban forgatott film operatőreként Csepeli Eszter (A kivégzés, Magyar bajusz) és Szilágyi Gábor (Ernelláék Farkaséknál, Veszélyes lehet a fagyi) vett részt a munkában. A zeneszerző Csengery Dániel, a látványtervező Szabó Edina, a jelmeztervező Szűcs Edit, a hangmérnök Varga Tamás, a vágó pedig Erdélyi Flóra volt.
Az almafa virága Valentin-napi meglepetésként előjátszásban 2023. február 14-től, premierként pedig 2023. február 16-tól látható a mozikban a Vertigo Média forgalmazásában.
A film plakátja
Kiemelt kép: Jelenet Az almafa virága c. filmből (forrás: Vertigo Média)
A két részben megjelenő cikkben a Maroon 5 albumborítóinak változását fogom bemutatni; főként a vizuális megjelenésről, az elgondolkodtató ábrázolásmódról, a képek mögötti rejtett üzenetekről, valamint a képek mögötti tartalmakról lesz szó. A zenekar közel 25 éves múltja számos meglepetést tartogat a mai napig mind azon rajongóknak, akik azt hitték, ismerik őket, csak azért, mert a dalaik szövegét szinte kívülről tudják. Mind pedig olyan embereknek is izgalmas lehet a különböző nézőpontok felfedezése, akik egyáltalán nem ismerik a bandát.
A Maroon 5 egy amerikai együttes Los Angelesből, leginkább pop, rock, valamint funk pop műfajban alkotnak világhírű slágereket. Eredetileg 1994-ben alakultak meg, akkoriban még Kara’s Flowers néven váltak ismertté. A négy fiatal a középiskolában állt össze zenélni, első albumuk a következő évben már meg is jelent We Like Digging? címmel. Igaz, hogy két évvel később megjelent egy másik új albumuk is (The Fourth World), de a sikerekre még várni kellett.
Majd 2001-ben jött a nagy változás, és a zenekar az új, Maroon 5 névvel robbant be a köztudatba. Nemcsak a nevük, de a zenei stílusuk is új irányba fordult. A maroon angol szó gesztenyebarnát, de petárdát is jelent egyben. A zenekar névválasztását a mai napig rejtély övezi.
Az első albumuk 11 számot tartalmaz, mindben a jövő kétségei, a kilátástalanság, a zavartság fedezhető fel. Ehhez remekül passzol az albumborító, hisz mi sem ábrázolja ezt jobban, mint a sötét színek megjelenése, jelen esetben a fekete túlnyomó jelenléte. Egyedül a banda nevét és az album címét tüntették fel kékkel, azonban az is egy komor, távoli, hideg színként jelenik meg. Elsősorban nem a hírnévre törekedtek, hanem a közös zenélés, önmaguk kifejezése volt a cél. Az összeszedetlen szövegekkel, homályos tartalmakkal, a szerelem és gyűlölet keveredésével borítójukon is remekül ábrázolják a bizonytalanság érzetét.
„Csillogó fények és tiszta színek”, ahogy azt az egyik számukban is hallhatjuk a sorok között. A csillogó fények kevésbé, de a tiszta színek annál inkább kezdenek megjelenni a borítón, viszont még mindig egy kis bizonytalansággal ábrázolva. A színek halványak, a betűtípus egyszerű, a zenekar neve jól olvasható, az album bal felső sarkán kapott helyet, fehér színnel. A különböző színek különböző érzéseket váltanak ki belőlünk; a piros árnyalatai – a kékkel ellentétben – melegséget árasztanak, közelséget adnak, míg a kék szín megjelenéseit távolinak érezhetjük magunktól.
A sárga önmagában egy vidám, bohókás szín, a nap színe, de a borítón megjelenő tompított, elmattított változata miatt nem érzékeljük ezt a tulajdonságát, ami a benne rejlő képnek is köszönhető. A képen megjelenő színekre a dalszövegekben is találunk példát, amely alátámasztja a választott színek megjelenését. Ilyenek például a tenger, óceánkék, nap kifejezések. A zöld szín alapvetően a fiatalságot, a természetet, a természetességet, a reményt és a féltékenységet szimbolizálja.
A dalszövegek tartalmát tekintve nagyrészt ismét értelmetlen szövegek jelennek meg az albumon, amelyek talán illuminált állapotban íródtak, ugyanis gyakran említésre kerül a bor is. Ez összefügg a szöveg írójával, Adam Levine-nel, valamint a borítójukkal, hiszen az énekes a bor vörös színében jelenik meg az albumon. Néhol már tisztultak a dallamok is az előző albumhoz képest, azonban még mindig felfedezhető önmaguk keresése, a szerelem iránti vágy, a remény, valami új kipróbálásának a lehetősége, az előttük álló út sejtelmessége.
Songs About Jane (2002)
A zenekar névváltása után ez az első albumuk, melynek címe Songs About Jane (Dalok Jane-ről).
Na, de ki volt az a Jane, és miért szerepel a borítón? A lemezen szereplő 12 dal mindegyike tartalmaz legalább egy utalást a Jane Hermanhoz fűződő kapcsolatára, mert igen, a Maroon 5 frontembere valaha egy párt alkotott a hölggyel. A borítón az előző albumokhoz hasonlóan szintén kihangsúlyozták a zenekar nevét, de a szemünkkel először mégis a hosszú, vörös hajú, meztelen lányt pillantjuk meg, egy ládikával a kezében. A vörös háttér a szerelemre utal, a vörös szín árnyalatai kifejezik a szenvedélyt, a közelséget. Ami a tipográfiát illeti, az első Maroon 5 album kanyargó, puha vonalaival szemben a zenekar neve merev, minimalista és fehér. Az egymásba fonódó O-betűk szintén a romantikus, szerelmi szálra fűzhetők fel.
Ahogy azt már a She Will Be Loved (Szeretni fogják) című, karrierjüket elindító, majd világsikert hozó számukban is hallhattuk, a lány mindössze 18 éves volt, önképzavarban szenvedett, egy elveszett teremtménynek tűnt, amely a szövegben így hangzik: „Nézd a lányt a törött mosolyával”. Ennek a sornak az ábrázolása teljes mértékben felfedezhető – a kép magáért beszél.
A dalszöveg írója, Adam Levine az album megjelenése után közel 15 évvel úgy nyilatkozott szerzeményéről az Entertainment Tonight című beszélgetős műsorban, hogy egy általa ismert pár zűrös kapcsolatáról írt. A saját szemével látott – habár nehéz elhinni – gondoskodó, ifjú férfi képét ábrázolja, aki a nehéz időkben támaszként volt jelen a lány számára.
A dalban többször is megismétlődik, hogy „az ajtó mindig nyitva áll”, s ez alapján azt a következtetést vonom le, hogy az albumon szereplő nyitott ládika az elengedés jelképe, hiszen a hozzá bújt lány látszólagosan kedveli a tárgyat, s mintha őrzött volna valamit eddig, amit épp most enged el, ám a szövegben mégis azt kéri: „Kérlek, soha ne engedd el”. Azok a dolgok valószínűleg emlékek, titkok rengetege, hiszen az albumnak van egy Secret (Titok) című dala is, azokat őrizte eddig a dobozban. A számok nem csupán sima, hétköznapi popslágerek, hanem történeteket mesélnek el, emlékeket elevenítenek fel történetek formájában.
2007-ben járunk, amikor megjelent az It Won’t Be Soon Before Long című albumuk (Egyhamar nem jövök ide/vissza). Nagy visszatérésnek nevezhetjük a Songs About Jane című debütáló albumuk után, mivel közel öt év telt el azóta, hogy a zenekar új albumot adott ki.
Kezdetben meg kell említenem a The Fourth World (A negyedik világ) nevet viselő albumuk képi megjelenését, hiszen ott a zenekar akkori négy tagja külön, egyenként volt ábrázolva a jelenleg tárgyalt borítóval ellentétben.
Itt már az 5 (ahogy a nevükben is benne van) ember egységét láthatjuk, hiszen egymás kiegészítéseként, egy zenekarként jelennek meg. Egy határozott, új kezdet érezhető mind a zenekar, mind az énekes életében. Ezt egyrészt a szöveg mutatja: „Kicsit jobban érzem magam, mint azelőtt, az sem érdekel, ha többé nem látom az arcodat”, másrészt Levine és Herman kapcsolata véget ért, a hírnév azonban még csak ekkor kezdődött igazán.
A háttérben világító, monumentális méretű M betű szimmetriája mellett észrevehető egy optikai csalódás is. Középen az énekes nem a padlón áll, hanem a levegőben, viszont az kétségtelen, hogy a mögöttes tartalomban megbújik az előretörés, valami újnak a kezdete, szembenézés valami jobbal, mint ami eddig volt, szakítás a múlttal, ahogy Jane-nel is.
A dalszövegeknek, igaz, hogy eleme a múltbéli visszatekintés, de leginkább az elengedés áll a középpontban, ezt persze Maroon 5-osan, érzelmekkel telve, dinamikusan tárták a nagyközönség elé.
Felhasznált irodalomjegyzék:
Lester, P. M., 2014, Visual Communication. Images with Messages. Wadsworth: Cengage Learning. (6th edition)
YouTube, 2017, EXCLUSIVE: Adam Levine Spills the True Story Behind Maroon 5’s ‘She Will Be Loved’. Elérhető az interneten: https://www.youtube.com/watch?v=STgSzhCdTsc (2020. 06. 22.)
Ebben az évben június 21–25. között rendezik meg Magyarország legnagyobb animációs seregszemléjét, a Kecskeméti Animációs Filmfesztivált. Most indul a nevezés az immár 16. KAFF-ra, mely kétévente mutatja be a legfrissebb magyar és európai animációs filmtermést. A fesztivál versenyprogramjába 2021. február 1. után befejezett hazai és európai animációs munkákkal lehet nevezni, tematikai megkötés nélkül. A filmek regisztrációja ingyenes. A nevezési határidő: 2023. március 20.
A magyar versenyre azok a munkák nevezhetők, melyek Magyarországon készültek, vagy rendezőjük magyar. Az európai versenyre nevezett filmalkotásoknak legalább 50%-ban európai tulajdonban kell lenniük.
A magyar alkotások versenyére hat kategóriában – egész estés film, tv-speciál, rövidfilm, televíziós sorozat, alkalmazott animáció (reklám, szignál, előzetes, főcím, videóklip) és diákfilm – várják az alkotásokat, míg az európai filmek kategóriában egész estés filmek, tv-speciálok és televíziós sorozatok versenyeznek majd.
A fesztivál vizuális anyaga
A 16. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál ideje alatt a teljes programot ingyenes vetítések keretében láthatják majd a nézők.
Az első animációs szemlét 1985-ben szervezték meg Kecskeméten. A szemléből 1993-ban fesztivál lett, amely már nemcsak a legfrissebb hazai alkotások bemutatására korlátozódott, hanem egyre több külföldi filmet is bemutató programmal bővült, 1996-tól pedig külön versenyprogramban indulnak a legfrissebb európai animációs játékfilmek.
A KAFF célja, hogy a legszélesebb körben merítsen az elmúlt két évben készült hazai és nemzetközi animációsfilm-termésből. A versenyprogramok mellett tematikus panorámavetítések, retrospektív válogatások, filmszakmai konzultációk és mesterkurzusok, valamint workshopok, kiállítások színesítik majd a programot.
Kevésbé ismert sport és rengeteg sztereotípia kapcsolódik hozzá. Rúdtáncnak, sztriptíznek hiszik, pedig valójában egyik sem. A modern rúdtorna/rúdfitnesz egészen másról szól. Interjúnkban a szegedi Rúdbarlang Fitnesz Stúdió tulajdonosát és edzőjét, Nehézné Szél Gabriellát, illetve a terem másik edzőjét, N. Lillát kérdeztük a rúdtorna lényegéről, élményéről és a hozzá kapcsolódó előítéletekről.
Pontosan mi a rúdtorna? Hogyan magyaráznád el egy laikusnak?
G: A rúdtorna egy saját testtömeges edzés. De ebben az esetben kezdőként nem az a fontos, hogy milyen az erőnléted, hanem fokozatosan építjük ki különböző rávezető feladatokkal.
L: Én azt szoktam mondani, hogy ugyanaz, mint a szertorna, csak rúdon. Tehát úgy kell elképzelni, mint egy tornát, csak itt nem gerenda vagy gyűrű van, hanem a rúd a szer.
Nehézné Szél Gabriella haladó aisha pózban
Hány éve rúdtornázol, és hogyan találtad meg ezt a sportot?
G: Ezelőtt kilenc évvel próbáltam ki először egy próbanapon a Forma1 Fitnessben. Azonnal beleszerettem.
L: Azt hiszem, hat éve. Az egyik ismerősöm felrakott egy képet Facebookra egy pózról. Ő azóta már abbahagyta, de nekem megtetszett.
Volt egy kifejezett pont, amikor eldöntötted, hogy edző leszel? Hogyan alakult ki, hogy tanítani is szeretnél?
G: Az élet hozta úgy, hogy edzőként is folytassam ezt a tevékenységet. Akkoriban Szegeden kevés volt a lehetőség rá, hogy rúdtornázhassunk. Már korábban is nagyon sokat segítettem a társaimnak az edzéseken, ezért a barátnőmmel, Drubina Adriennel eldöntöttük, hogy saját stúdiót nyitunk Szegeden. Akkor már három vagy négy éve folyamatosan sportoltunk. A Rúdbarlang kinyitásának ötletét pedig az én edzőm, Presinszky Ákos is támogatta. A stúdió megnyitásában és az edző létben folyamatosan motivál a sportnak szeretete, illetve az öröm a tanítványaim arcán, amikor sikerül egy-egy elem kivitelezése.
L: Szépen lassan alakult ki, hogy edző szeretnék lenni. Illetve nagy szerepe volt benne annak is, hogy Szegeden nem nagyon van edző. Úgy éreztem, hogy itt van helyem. Drubina Adriennhez jártam karikázni, és így ismerkedtem meg a Rúdbarlanggal, még a régi helyén. De a Covid alatt ez megszűnt létezni, akkor csináltam meg az edző képzést. Amikor megnyílt az új helyen a Barlang, a megnyitó bulin mondtam Gabinak, hogy nagyon szívesen tartanék edzéseket.
N. Lilla hátrahajlás pózban
Milyen sztereotípiákkal és előítéletekkel találkoztál a rúdtornával kapcsolatban?
G: Minden nap találkozom sztereotípiákkal. Ha rúdtornáról van szó, akkor mindenki a nőiességet és a szexis oldalát látja először. Ennek ellenére azt gondolom, hogy az elmúlt, négy-öt évben egyre jobban visszaszorulnak ezek a sztereotípiák, de sajnos még mindig nagyon sok az előítélet.
L: Szinte csak előítéletekkel találkozom, főleg a férfiak részéről. A rúdtornát csak bárokban tudják elképzelni, mint a sztriptízt. Volt, aki mondta a férjemnek, hogy milyen jó lehet neki, mert nekem van otthon rudam. Mondta a férjem, hogy nem, borzasztóan unalmas, amikor gyakorlok. Mert az elején ez egy kínlódás, és nem is szép. Csak a végeredmény szép, mint a tornánál.
Hogyan fogalmaznád meg a rúdtorna és a rúdtánc különbségét?
G: A rúdtáncnak nincs annyi akrobatikus eleme, mint a rúdtornának. A rúdtornánál sokkal többet vagyunk fönt a rúdon, mint mellette. Táncolni általában magassarkú cipőben szoktak, míg a rúdtornán ilyet nem használunk, helyette a kis ruháknak van jelentősége. Ebből is adódik a rengeteg sztereotípia, hogy a kevés ruha miatt sokan csak a szexi részét látják. Pedig a topok és az alsók arra szolgálnak, hogy a bőrünkkel is kapaszkodni tudjunk a rúdon.
L: A rúdtánc inkább koreográfia. Persze vannak erő elemei, és azt is lehet magas szinten csinálni, ami nagyon nehéz. De nagyon kevesen vannak, akik tényleg profi szinten rúdtáncolnak. Versenyeken például a rúdtáncosok ritkán vannak fenn a rúdon, inkább csak táncolnak körülötte.
Nehézné Szél Gabriella butterfly pózban
Milyen nehézségekkel szembesülsz/szembesültél az edzéseken?
G: Szerintem először mindegyik póz félelemmel tölti el az embert, egészen addig, míg egyszer vagy kétszer meg nem csinálja. Ilyenkor fontos, hogy az edző segítse és motiválja a tanulót. Időnként előfordulhatnak kisebb-nagyobb balesetek, vagy valaki leesik. Mondjuk, megcsúszik a bőre, vagy a rúd nem tapad eléggé. A legnagyobb probléma a fájdalom szokott lenni. Mindig vannak olyan területek, amik érzékenyebbek, de egy idő után megszokja a bőr.
L: Természetesen én is félek egy-egy póztól. Nagyobb sérülésem szerencsére még nem volt. Persze, estem már le rúdról. Elfelejtettem, hogy fenn vagyok és húsz centivel lejjebb volt a talaj, mint gondoltam. Ha olyan nehéz elemet csinálok, akkor nem próbálom meg egyedül, hanem megvárom, hogy az edző megfogjon.
Vannak kedvenc gyakorlataid vagy pózaid?
G: Nagyon sok kedvencem van, de inkább a kombinációkat szeretem. Kezdőként az első kedvenc pózom a superwoman volt. Amit nagyon szeretek, és szerintem minden tanuló álma, hogy egyszer megcsinálja, az a csavartkezes kézenállás rúdon és az iron X.
L: Nagyon szeretem a bonyolult pózokat, variációkat, de azoknak szerintem nincsen neve. A jade és a brass monkey variációi a kedvenceim.
N. Lilla csavartkéz pózban
Kiknek ajánlanád ezt a sportot?
G: Mindenkinek ajánlom, 6 éves kortól egészen 99 éves korig. Mostanában egyre több férfi kezdte el ezt a sportot, így nekik is bátran ajánlom. Hölgyeknek pedig mindenféleképpen, mert rengeteg önbizalmat és kitartást ad, amire a hétköznapokban is szükségünk van.
L: Bárkinek, aki bírja! Nem való mindenkinek, mert nagyon fájdalmas. Ismertem egy lányt, aki előtte szinkronúszott, tehát megvolt az ereje és a hajlékonysága, de egyszerűen nem bírta elviselni a fájdalmat. De hozzá lehet szokni. Az egyik legjobb sport a rúdtorna! Minden izmot megmozgat, és persze gyönyörű. Nyilván azért a nőiességnek is jó, mert bármelyikről beszélünk, akár a szertornáról, a ritmikus sportgimnasztikáról vagy korcsolyáról, mindegyik nőies mozgás. A rúdtorna is az, csak nem olyan kihívó, mint ahogy sokan hiszik. Márpedig a kettő között lényegi különbség van.
Az őszinte érzelmek kifejezéséhez nincs szükség nagy szavakra vagy látványos tettekre, az odaadás és az igaz szeretet az apró gesztusokban rejlik. Írország 2023-as Oscar-nevezettje, A csendes lány egy 10 éves kislány szemszögén keresztül erősíti meg a mindenki által jól ismert, de talán elfelejtett tételt.
Az elmúlt évek filmtermésében számtalan olyan művet találunk, melynek központi figurája 10 év körüli gyerek és a narratívában az ő perspektívája érvényesül. Ilyen volt a francia rendezőnő, Céline Sciamma érzékeny filmje, aPetite Maman, vagy a 2022-es cannes-i filmfesztivál közönségkedvence, az Aftersun, melyet a skót Charlotte Wells rendezett, de még Kis Hajni meggyőző rendezői debütálása, a Külön falka is ide sorolható.
A csendes lány (The Quiet Girl) az ír nyelven forgató Colm Bairéad első nagyjátékfilmje, melyben a főszereplő, Cáit (Catherine Clinch) nyarát kísérjük figyelemmel, amikor kiszakadva saját közegéből ellátogat édesanyja távoli rokonaihoz, ahol életében talán először valódi gondoskodásban részesül; a nem várt szeretet által a visszahúzódó és félénk lány előbújik a csigaházából és végre otthon érzi magát.
Az 1980-as évek rurális Írországában játszódó történet Claire Keegan 2009-es Foster című novellájának az adaptációja, melynek forgatókönyvét a rendező az írónővel együtt írta meg, törekedve arra, hogy megőrizzék a szöveg esszenciáját és morális üzenetét.
Cáit családi háttere magán viseli a kor társadalmi és szociális közegét — sokgyerekes szegény család, Cáit anyja az ötödik gyermekével várandós, iszákos és durva apa, aki azt a kevés pénzt is eljátssza, amit megkeres. A kislány tudja, hogy terhére van családjának, ezért próbál minél kevesebb gondot okozni, és akkor a legboldogabb, mikor a magasra nőtt fű sűrűjében elterül és az eget csodálja. Cáit csendben tűri és figyeli a körülötte zajló eseményeket, azt, mikor az iskolában kinevetik, mert leöntötte magát tejjel, és azt is, mikor a szülei úgy döntenek, hogy a nyarat tőlük távol fogja tölteni.
A film egy kislány fokozatos megnyílásáról szól (forrás: The Movie Isle)
Az út során Cáit nézőpontján keresztül figyeljük a folyton változó tájat, ahogy a felhők formálódnak az égen, ahogy a kocsi elhajt a fák mellett és a lombok közül napsugarak ragyognak be, ahogy apja újabb és újabb cigarettára gyújt. A túlzsúfolt, sötét és nyirkos otthont felváltja anyja unokatestvérének tiszta és világos háza. Cáitet idilli környezet fogadja, de ekkor még nem sejti, hogy a következő pár hónap milyen hatással lesz az életére. Cáit nemcsak megfürdik, rendes ételt, tiszta ruhát és saját szobát kap, hanem besegít a ház körüli teendőkben is.
A házaspár, Eibhlín (Carrie Crowley) és a férje, Seán (Andrew Bennett) szívesen látják a rég nem látott rokont, különösen az asszony örül annak, hogy ismét gyerek van a házban, Seán eleinte távolságtartóbb, de ahogy telik az idő, a férfi is egyre közelebb engedi magához a kislányt és apa-lánya kötelék alakul ki közöttük.
A csendes lány az operatőr, Kate McCullough finom kameramunkájának és a rendező szenzibilitásának köszönhetően olyan intimitást teremt a három karakter között, hogy nézőként úgy érezhetjük, jelenlétünkkel megzavarjuk a lassan kibontakozó kötődést, mely abban a pillanatban csak az övék kellene, hogy legyen.
A hosszan kitartott beállítások, a festményi közelik, valamint a manapság újra divatossá vált 4:3 képarány által elénk tárulnak a zöldellő fák és a mezők, az aranyló napsugarak, valamint megható montázsban betekintést nyerünk Cáit új életének mindennapjaiba, mint a krumpli-és hagymapucolás, a teregetés, a tehenek gondozása, az istálló felmosása és a vízhordás a kútról. A filmet nézve szinte mi is magunkba szívjuk a friss levegőt, érezzük a fű illatát a harmatos reggelen és a nap melegét a bőrünkön. Az egyszerű történet ugyanúgy hat az érzékekre, mint az érzelmekre.
„Ebben a házban nincsenek titkok” – mondja Eibhlín, ám később kiderül, hogy az üresen álló gyerekszoba és a szekrényben élére vasalt fiúruhák a szomorú múlt nyomai és olyan tragédia emléke, mely nem hagyja nyugodni őket, éppen ezért is félnek túlságosan ragaszkodni Cáithez.
A szerető házaspár és Cáit a nyárból megmaradt napokat fájó szívvel számolják vissza, és rettegnek a búcsúzás pillanatától, melynek eljövetele elkerülhetetlen. A film záró képsora és a fülbe suttogott „Apa, apa” könnyeket csalhat a nézők szemébe.
A csendes lány rendkívüli alkotás, minden elemében ír film. A főként ír-gael nyelven megszólaló színészek manírmentesen és autentikusan formálják meg a fiktív karaktereket. A Cáitet alakító Catherine Clinch igéző tekintetével közvetíti, hogy éppen mi zajlik a lelkében, a fogadószülőket alakító Carrie Crowley és Andrew Bennett pedig a kezdetektől harmonikus kapcsolatot jelenítenek meg, miközben Cáithez más módon közelítenek.
Colm Bairéad filmje nem véletlenül lett a tavalyi év titkos favoritja, hiszen a lenyűgöző természeti képekben olyan történet elevenedik meg előttünk, melynek legfőbb üzenete a gyengédség és a másikkal való törődés fontossága.
A csendes lány a Mozinet Filmnapok keretében márciusban kerül a mozikba.
Kiemelt kép: Jelenet A csendes lány c. filmből (forrás: The New York Times)
A téli, ünnepi pihenés után újra beindult az irodalmi élet, számos könyvbemutató, kerekasztal, előadás és évfordulós esemény várja az újévben is az érdeklődőket. Egy helyen a hét legfontosabb irodalmi rendezvényei!
Összeállítás Kosztolányi versekre írott (a Hangzó Helikon sorozatban megjelent) dalaiból és publicisztikájából, a Nyelv és lélek című kötet írásaiból. Kosztolányi Dezső versei dalokban szólalnak meg, Máté Gábor pedig prózai írásaiból válogat, megmutatva Kosztolányi írásművészetének másik fontos elemét, másik aspektusát.
Előadják: Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs és Máté Gábor
Irodalmi rendezvények a hétre – Január 16-tól 22-ig
A Törzsasztal Műhely bemutatja: Borda RékaÉgig érő csalán című kisregényének bemutatója. A szerzővel Taskovics Viktória beszélget. Zene: Fazekas Gábor.
Égig érő csalán (Scolar, 2022)
„Elvárás volt a családban a sírokhoz beszélni, hiszen inkább a holtakkal, mint az élőkkel”, mondja az Égig érő csalán elbeszélője a nagybátyja sírja előtt állva – majd csendben marad. A történettöredékekből felépülő regény ezt az emberek közötti csendet próbálja életre kelteni, megszólaltatni a gyermekkori csongrádi nyaralások felidézésével. Nem ringathatjuk magunkat nosztalgiába, a mezőkön éget a nap, csíp a csalán, roppan a nyúlgerinc, különös, titkokkal teli feszültség jellemzi a mindennapokat és az embereket. A családi dinamikák azonban változnak, a fiatalabb generációk tagjai inkább beszélni szeretnének, fel akarják dolgozni a traumáikat. A 2017-ben Hoax című verseskötetével debütáló Borda Réka ezúttal egy ilyen beszédkísérletet alkot meg. Az Égig érő csalán mellé olyan jól csengő, kurrens hashtageket biggyeszthetnénk, mint #bántalmazás vagy #szociopróza, de a szöveg ennél finomabb és szövevényesebb. Éles mikromegfigyelések, költői képek és már-már szürreális természetleírások teremtik meg azt a fojtogató atmoszférát, ami éppen annyit beszél el a kiszolgáltatottságról és a megaláztatásokról, amennyi azokról elbeszélhető. A többi „napszítta, gesztenyehajú, jövőtlen vidék.”
Borda Réka: Író, költő, szerkesztő, a MOME doktorandája. Első kötete, a Hoax 2017-ben jelent meg, Égig érő csalán című kisregénye 2022-ben jött ki a Scolar Kiadó gondozásában.
Taskovics Viktória: Szegeden született 1995-ben, gyerekkora óta zenél, gitározik, basszusgitározik, újabban ordibál. Most nem fog. Két éve Budapesten él. Jelenleg harmadéves doktori hallgatója az Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszéknek.
Fazekas Gábor: Bölcsészből transzponált grafikus. A Vacsora Zsuzsival énekese, gitárosa, szövegírója. Szegeden gyüttment, a Jazzben törzsvendég. Inkább sörös, inkább macskás, inkább északi partos.
Irodalmi rendezvények a hétre – Január 16-tól 22-ig (borító: Gráf Dóra)
Bevezeti Kemény István, a szerzővel beszélget: Mészáros Sándor.
„Néhány évvel ezelőtt arról faggatott egy barátom, mikor írom már meg végre a saját önéletírásomat, és ha megírom, mennyire lesznek segítségemre a műfajt vizsgáló elméleti írásaim. Készülök rá, feleltem akkor neki, de egyelőre még nem is tudom, melyik végénél foghatnék hozzá. Mert hiszen a lehetőségek korlátlanok. Annyi bizonyos, hogy mint minden emlékírónak, nekem is meg kellene találnom azt az archimédeszi pontot, ahonnét el tudnék indulni, ahonnét visszatekintve ki tudnám emelni mindazt, ami felfogásom szerint valóban fontos, hogy azután valamiképpen elrendezzem, narratívába foglaljam az így kiválasztottakat. Végül arra jutottam, de ez már jóval az idézett beszélgetés után történt, hogy a párizsi évek adhatják a keretet. De maga a szöveg semmiképpen sem krónika formájában áll össze. Inkább kiemelem a csomópontokat, amelyekből kiindulva szükségképpen más idősíkok is bekerülnek az elbeszélésbe, hiszen mindennek vannak előzményei és mindennek vannak következményei. A párizsi időszak többek közt azért is izgalmas, mert a magántörténet itt összefonódik közös történetünkkel, patetikusan szólva: a Történelemmel; hiszen nem létezhetnek egymás nélkül. Ez a választás egyúttal lehetőséget ad arra is, hogy hozzáfűzzem mindazt, ami a gondolataimban, a tudatomban jelenik meg, ami foglalkoztat, akár akkoriban, akár később.”
Irodalmi rendezvények a hétre – Január 16-tól 22-ig
18:30–19:30 A Sikoly Ars-Poetikája – Ladik Katalin portréfilm – magyar nyelven angol felirattal
Ladik Katalin szerb-magyar költő, színésznő és képzőművész dokumentarista portréja. A film végigköveti rendkívüli pályafutását az 1960-as évekbeli Újvidéken zajló happeningektől egészen a performanszművészként végzett úttörő munkásságáig. Szilágyi Kornél (Igor Buharov) filmje egy különleges életutat tár elénk.
20:00–21:30 Koncert
A bécsi Studio Dan zenei és előadóművészeti „mindenevők” gyülekezete. Az újzene mellett egyaránt otthonosan mozognak a jazz, az improvizált zene vagy a hangszeres színház műfajaiban is többek között. Vendégszólistájuk, Ladik Katalin költő, performer, a magyar hangköltészet úttörője, aki idén ünnepelte 80. születésnapját. Kettejük közös produkciója Gryllus Samu számukra komponált darab-párja, a Demilitarizációs tanulmányok. Ennek kiindulási pontja John Cage gondolata a nyelv lebontás általi demilitarizálásáról, illetve Cage Empty Words sorozatának milánói 1977-es bemutatója, mely a felszabadult közönség, és a 140 percen keresztül rövid szövegtöredékeket előadó Cage provokatív happeningje volt. Az esten szerepel a 2016-ban elhunyt amerikai zeneszerzőnő, Pauline Oliveros hangszerekre és kavicsokra írt Pebble Music-ja, valamint az amerikai születésű, svájcban élő Jalelu Kalvert-Nelson az együttes számára írt új kamaraműve, a The Heart´s Residue. Ez utóbbi kiindulási pontja az emberi élet trauma utáni felépülése, a megtört szív „maradékának” továbbélése.
Az FFJA irodalmi est sorozatának keretében ezúttal Vörös Istvánnal Lehóczky Ágnes költő, egyetemi tanár beszélget.
A két órás irodalmi est első felében a József Attila-díjas költő korábbi, illetve legfrissebb versesköteteiből olvas majd fel: elsősorban a Heidegger, a postahivatalnok (verses regény, Pécs, 2003, németül: Wien, 2008.), A Vörös István gép vándorévei (versek, Pécs, 2009), Százötven zsoltár (versek, Pécs, 2015) és a Nem ti kussoltok (versek, Bp. 2021) c. kötetekből. A felolvasást egy irodalmi beszélgetés követi: a kortárs irodalom paradoxonairól, elméletről és gyakorlatról, kreatív írásról, műfordításról, filozófia és költészet kapcsolatáról, a költői, lírai és személyes én metamorfózisairól, nyelvi rejtőzködésről, a kortárs vers szerepéről, a költő szerepvállalásairól, a nyelv dominanciájáról és a kortárs versről mint állandó kísérletről, ekfrázisról, parafrázisról, irodalmi kabátokról, és nem utolsósorban a vers ellentmondásairól, hagyományról és hagyatékról, szemüvegek szemüvegeiről, többszerzősségről, eredetiség paradoxonjairól, reményről, múltról, jelenről, az új és a régi kapcsolatairól, kint és bent kríziseiről, irodalmi szellemekről, szellemidézésről, szellemiségről, történelemről, környezetről, világról, emberről.
Irodalmi rendezvények a hétre – Január 16-tól 22-ig
SZÓKÖZ – a Három Szerb Kávéház irodalom- és olvasásnépszerűsítő eseménysorozata, amelynek ingyenesen látogatható alkalmain mérvadó kortárs magyar írók és költők mesélnek legújabb könyveik elkészülésének folyamatáról, (élet)pályájuk alakulására nézve is meghatározó tapasztalataikról.
Ezeken a havi rendszerességű esteken olyan gondolatébresztő, önmagunk és környezetünk mélyebb megértését is elősegítő beszélgetések részeseivé válhatnak az érdeklődők, amelyeknek kiindulópontjait a legaktuálisabb kérdésekkel foglalkozó szépirodalmi alkotások adják.
A SZÓKÖZ házigazdája Juhász Tiboríró, költő, a pozsonyi Irodalmi Szemle és a zalai Pannon Tükör szerkesztője.
A SZÓKÖZ első vendége Haász János író, újságíró, szerkesztő. Csaknem húsz évig dolgozott az Index.hu-nál, jelenleg a Telex.hu szerkesztője, a lap tárcarovatának elindítója. Az Élet és Irodalom Tarnói Gizella-emlékdíjasa, a XIII. kerületi önkormányzat Kassák Lajos-díjasa. Legújabb, Apámóriás lesz című kötete egy megindító novellafüzér, amelynek különálló szövegekként is olvasható alkotódarabjaival az író arra tesz kísérletet, hogy a ’80-as évek Magyarországának sajátos miliőjét újrateremtse. De az Apám óriás lesz nem csupán az internet előtti időszak megkapó ábrázolása miatt érdemes a figyelemre, hiszen aparegényként, sőt egy különös felnövéstörténetként is olvasható. Hogyan tudjuk megőrizni magunkban évtizedeken át a gyermeket? Milyen volt apának lenni a ’80-as években? A saját elmondása szerint „gyermekfejjel gondolkodó” Haász János ezekhez hasonló kérdésekre válaszol majd az esten!
Irodalmi rendezvények a hétre – Január 16-tól 22-ig
Kollár-Klemencz László első regénye Öreg Banda címmel 2021. októberében jelent meg. A szerző az erdőből a család erdejébe költözött. A könyv az író többgenerációs zenész családjának és a családja alkotta Öreg Bandának izgalmas, sokszínű életét kíséri végig az ezernyolcszázas évek közepétől, háborúkon, családi és társadalmi drámákon keresztül az ezerkilencszázhetvenes évekig Pest-megye egy kis sváb falujában, ahol a tradíciókat, az ünnepeket, a szokásaikat, hitüket, de sokszor az életben maradásukat is a zene, az Öreg Banda mentette meg.
Irodalmi rendezvények a hétre – Január 16-tól 22-ig
Szokásainknak megfelelően az Írótanya irodalmi tábor résztvevőinek írásaiból összeállítottunk egy online kiadványt, melynek bemutatójára várunk mindenkit szeretettel.
Felolvasnak: Kováts Hanna Judit, Vigvári Tamás, Bónus Angéla, Szegedy-Maszák Blanka, Kessler Emma, Nagy Levente Tamás, Csáki Botond, Bodor Emese, Bálint Marcell, Brutyó Bertalan, Lakits Hanna, Szász Péter, Fox Prouvaire, Bálint Ákos, Szebedy Bodza, Hajós Kira, Pásztor Máté.
Moderátor: Modor Bálint
A kiadvány szerkesztésében és/vagy a táborban a műhelymunka során a szöveggondozásban részt vettek: Borda Réka, Csete Soma, Kőszeghy Ferenc, Modor Bálint, Nagy Hilda, Rékai Anett.
A tábor támogató: Bakos Gyöngyi, Halász Rita, Élő Csenge Enikő, Fehér Renátó, Gesellschaft Helvetia Hungaria, Kazsimér Soma, Szenderák Bence, Tóth Kinga
A szervezők: Borda Réka, Csete Soma, Vida Kamilla
Irodalmi rendezvények a hétre – Január 16-tól 22-ig
A szokásos műhelyezés a Mester Galériában. Mindenkit szívesen látunk, hozzatok nyugodtan prózát/lírát (és mindent, ami ezeken kívül esik). Hogy mindenkire legyen idő, max. 8 ezer karakterrel (szóközökkel) küldjetek szövegeket.
A szövegeket a műhely napján 12 óráig tudjátok elküldeni. Az alkalmon pedig az első 5-7 szövegre tudunk időt biztosítani.
Mielőtt jöttök műhelyre, kérünk titeket, a nincs.muhely@gmail.com e-mail címre küldjétek el word dokumentumban a szöveget/szövegeket.
Bármilyen kérdésetek van a műhellyel kapcsolatban, a fentebbi e-mailen elértek minket.
A műhelyt vezetik: Fehér Renátó, Szabolcsi Alexander.
Irodalmi rendezvények a hétre – Január 16-tól 22-ig
A kötet Ferenczi Sándor pszichoanalitikusi munkásságának első, 1908. és 1913. közötti időszakát öleli át. Ebben a hat évben kibontakozik Ferenczi személyes elköteleződése, elméletalkotói, pszichoterápiás és intézményteremtő képessége, alkotói tevékenységének meghatározó pillérei.
Ferenczi 1908. februárjában látogatja meg Freudot bécsi otthonában. A kapcsolatfelvételből élethosszig tartó barátság és szellemi közösség lesz. Ferenczi aktív alakítója a nemzetközi pszichoanalitikus közösségnek, és javaslatára alakul meg a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület 1910-ben. 1913-ban létrehozza a Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesületet. Ferenczi hatalmas energiával terjeszti a pszichoanalízis eszméjét és gondolatrendszerét orvosi és nem orvosi körökben egyaránt. Legjelentősebb írásai először német nyelven, a pszichoanalízis nemzetközi folyóirataiban majd magyarul is megjelennek a Gyógyászat orvosi hetilapban, de ír a Nyugatba, a Huszadik Századba és előadásokat tart a progresszív magyar kultúra sokféle fórumán. Barátain keresztül – Ignotus, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor, Berény Róbert – utat talál a pszichoanalízis interdiszciplináris kapcsolódásához. E kötet tanulmányai közül sok a Ferenczi teljes életműben is jelentős írás, közöttük a Pszichoanalízis és pedagógia, amely társas-szociologikus szinten tárgyalja Ferenczi állandó érdeklődésének újító irányát, az emberi lélek elfojtott és tárgykapcsolatokon keresztül kibomló természetének titkait. A valóságérzék fejlődésfokai már a relációs létezés preödipális énkonstrukcióját írja le a felnőtté válás folyamatában.
Ferenczi gondolatai közül sok ma is igen aktuális. Élvezetes megfogalmazásai vonzóvá teszik mondanivalóját a 21. század olvasóinak.
Irodalmi rendezvények a hétre – Január 16-tól 22-ig
„Az anyaméh nem veti ki a magzatot, pedig a felnőtt nő testében növekvő magzat egy »idegen test«. Az evangélium vagyis az »örömhír« is ráíródhat textilre, bélre vagy más romlékony anyagra – az üzenet nem veszíti el a fontosságát és az értelmét, ha egy sebezhető test(rész), vagy bármilyen köznapi, »talált tárgy« hordozza azt. Milyen eszközei vannak a kortárs képzőművészetnek és a 20-21. századi lírának, ha test és lélek, mulandóság és örökkévaló, partikuláris és egyetemes viszonyát akarja érzékeltetni?”
A séta során Lovas Ilona Műcsarnokban látható alkotásait a magyar transzcendens költészet (Dsida, Pilinszky, Tandori, Győrffy) verssorainak tükrében vizsgálják.
Irodalmi rendezvények a hétre – Január 16-tól 22-ig
Januárban újra #olvasniszabad a K11-ben! Az olvasniszabad mozgalmat Szendrői Csaba, költő, Artisjus díjas szövegíró, énekes, az Elefánt zenekar frontembere találta ki 2020-ban, azóta Jakobovits Kitti pszichológus, irodalomterapeutával bővült a „csapat”. Célja az olvasás népszerűsítése, az önfejlesztés, az olvasás hatása az egyén személyiségére, tudatára és gondolkodására. Nem valós terápiát kíván nyújtani, csupán eszközöket igyekeznek adni az olvasók kezébe, amik segítenek abban, hogy mindenki a maga módján és útján hozza ki magából a legtöbbet.
Az #olvasniszabad eseményeken:
Az első 1 órában mindenki „csak” olvas egy általa hozott könyvet, ezt követően a résztvevők átbeszélik az aznap olvasottakból a leginkább megmaradt mondatokat, bekezdéseket
Ezt követően egy rövid szünet után, az est második felében Szendrői Csaba, Jakobovits Kitti és az adott hónap vendége tart előadást, ahol közös beszélgetésre invitálják a résztvevőket
A januári #olvasniszabad esemény vendége: Moskát Anita (1989) író, szerkesztő. Eredeti végzettsége biológus, Budapesten él. Irha és bőr c. regényéért Zsoldos Péter-díjat kapott. Legutóbbi kötete: A hazugság tézisei (2022).
Hrabal Mészöly Miklós invitálására érkezett Kisorosziba, ahol az író feleségével, Polcz Alaine-nel élt. Szomszédjuk Nádas Péter volt, aki végigfotózta mindennapjaikat, és számos írásában is megemlékezett róluk. Felolvasószínházunkban vetített képek és idézetek segítségével elevenítjük fel barátságukat!
A Dunakanyarkult Egyesület és Fábián Erika jóvoltából, fantasztikus és különleges történeteket hallgathattok a Zsengélő Caféban.
Irodalmi rendezvények a hétre – Január 16-tól 22-ig
Frici & Aranka című film vetítése január 22-én, vasárnap 11 órakor, a Magyar Kultúra Napja alkalmából az Uránia Nemzeti Filmszínház dísztermében.
Film a szerelemről, a múlt századelő Budapestjének életéről, az irodalmi, kávéházi kultúráról. New York, Centrál és Hadik, ahol „ott volt Aranka, a királynő, és ott volt Karinthy, a főisten.” A film középpontjában Karinthy Frigyes (1887-1938) és Böhm Aranka (1893-1944) közel két évtizedes kapcsolata áll, a film irodalmi szövegek megidézésével teszi élővé a száz évvel ezelőtt történteket.
Irodalmi rendezvények a hétre – Január 16-tól 22-ig
