Kezdőlap Blog Oldal 218

A szomszéd srác leugrott zenélni a Szigetre – Ed Sheeran koncertbeszámoló

Photo: László Mudra http://www.mudralaszlo.hu - Rockstar Photographers

Idén többedjére próbáltam megszeretni a Sziget Fesztivált. Az első látogatásomkor, Rihanna botrányos produkciója után ígéretet tettem magamnak, hogy csak akkor jövök vissza, ha olyan előadókat hoznak, akiket igazán kedvelek: a zenei felhozatal azonban évről évre arra késztet, hogy mégis megváltsam a jegyet.

Pontosan egy évvel ezelőtt a Divide Turné bécsi állomásán volt szerencsém megtapasztalni azt az élményt, amit Ed Sheeran egy szál magában, egy gitár és egy looper segítségével produkál, így tehát amikor megláttam, hogy ő nyitja az idei Sziget Fesztivált, a helyszín miatt kissé vonakodva bár, de szó sem lehetett arról, hogy kihagyjam magyarországi koncertjét.

Számomra a szigetes fesztiválozás sosem megy gördülékenyen, az első alkalommal elhagytak, és a koncert is minősíthetetlen volt, másodjára pedig sokkal inkább gyerekzsúr hangulat uralkodott Shawn Mendes nagyszínpados fellépésénél, mintsem a hírhedt szigetes fesztiválélmény. Évről évre egyre feltűnőbb, hogy az egész már sokkal inkább a pénzről szól, mint arról, hogy aki 25-30 000 forintért napijegyet, vagy százezrekért bérletet vált, ne csak minőségi szórakozást, de maximális biztonságérzetet is kapjon. A hömpölygő embertömeg azokat a horrorisztikus videókat juttatja eszembe, amin Japánban mindenféle fura szerkezettel nyomják be az embereket a metrókocsikba, vagy ahogy Mekka felé hömpölyögnek a zarándokok. Világosan látszik, hogy a Hajógyári-sziget és a fesztivál területe nem bír el annyi embert, amennyit beengednek, a résztvevők pedig csak tengnek-lengnek az egyébként jobbnál jobb programokat biztosító sátrak között, elhevernek a pihenőhelyeken, vagy 2500 forintos hamburgert esznek, amit 500 forintos vízzel öblítenek le. Jó a hangulat, a zsúfoltság viszont elviselhetetlen már délután, de legalább a nulladik napon még nem fojtogat úgy a por, ahogy néhány nappal később tenné. 

A Sziget biztonsági hanyagsága azonban egyáltalán nem említhető egy lapon azzal a produkcióval, amit Ed Sheeran egymagában nyújtott. A Divide Turné eredeti tracklistjét félretéve az énekes itt a legnépszerűbb és legismertebb dalait szedte egy csokorba, ami se több, se kevesebb nem volt, mint nyolcvan perc. A 2016-os negyven perces késése után Rihanna igazán példát vehetne erről az egyszerű srácról, aki három perccel a hivatalos kezdés előtt már a színpadon áll, így pontosan három perccel korábban is fejezi be a műsort, és (sajnos) a tömeg őrjöngő visszakiabálása ellenére sem tér vissza még egy-két dalra, hiszen 11 után a nagyszínpadon nem folyhat semmiféle esemény. 

A hozzá nem értők által terjesztett pletykákkal ellentétben Ed Sheeran teljes koncertje élő volt. Mivel nincs mögötte zenekar, így a saját gitárján kívül egy looper szolgáltatja a zenei alapot, ezzel biztosítva, hogy zenekar hiányában a dallam egyszerre legyen stúdióminőségű és mégis akusztikus, miközben Ed a maga módján szó szerint húrszaggatóan játszik a gitárján, rappel és óriásit énekel. Annak ellenére, hogy 96 000 ember zsúfolódott be a Hajógyári-szigetre miatta, és naponta ennyi ember előtt játszik, a megjelenése olyan, mintha épp most csípték volna el Budapest utcáin, miközben leugrott a boltba, szóval még csak nem is arra készült, hogy egy legyen a fesztiválozók közül. Az ikonikusan egyszerű, és pont ezért különleges megjelenésével, ha nem tudnánk, hogy ki ő, rácsodálkoznánk arra, hogy vajon mit keres a színpadon, amire úgy szalad fel, mintha csak hazamenne, és épp úgy is hagyja el, mintha a következő pillanatban megjelenhetne mellettünk és barátságosan megkérdezné, hogy élveztük-e ahogy zenélt, amibe szívét-lelkét beleadja. Nagyobb bulit csinált, mint az elmúlt években bárki a Sziget Fesztiválon, és nála jobban egyik előadóhoz sem illene a nagyszínpad tetejére írt idei szlogen (Diversity Unites Us, Together We Can Change The World), hiszen a legkülönbözőbb emberek éneklik teli torokból, egymásba karolva a Thinking Out Loud-ot, a Perfect-et, és buliznak együtt a Sing-re és a Shape Of You-ra, amit már a hajszínéhez illő, piros színű, magyar focimezben ad elő. Akár egy is lehetne közülünk, pont ezért képes arra, hogy minden nemű és életkorú embert megnyerjen magának, ahogy azért is, mert a lelkét nem csak a dalaiba helyezi bele, hanem azok előadásába is, melyet maximális alázattal, és a közönsége iránti tisztelettel tesz. 

Olyan élmény volt őt magyar színpadon, magyar címeres mezben látni, amit még az sem ronthat el, hogy kifelé menet a K-hídnál teljesen bedugult a tömeg, és három órába telt az amúgy maximum tíz perces hazaút. Kicsit rémisztő, hogy ezen a hídon keresztül kellene menekülni egy esetleges veszélyhelyzetben, de a nehézkes kijutással együtt még így is ez volt a legjobb szigetes fesztiválélményem, ami leginkább Ed Sheerannek köszönhető.

Kiemelt kép: László Mudra/ Rockstar Photographers

Hétvégi albumajánló: Rúzsa Magdi – Iránytű

A mainstream és populáris előadók nem ritkán közhelyes albumain gyöngyszemeket is lehet találni, amik nem csak igényességet, de kifejezetten jó üzenetet hordoznak. A mai albumajánló már egy évtizede elfeledett, de megjelenésekor sem nagyot robbanó korongról szól, melynek főszereplője ma már „közkincs”.

2008 van. A toplistákon olyan nevek, mint Dred, vagy az akkor is cikinek számító Hooligans. A partyszemüveg szégyenmenete még nem ért ide, de már túl retro egy Kozmix.

Kijön az Iránytű című album Rúzsa Magditól, akinek a Megasztár tényleg azt a jövőt jelentette, ami nem falunapi haknizásból áll. Viszont könnyen süllyesztő lehetett volna, hiszen sem az első, sem a második album nem jelentett áttörő sikert. Hogy mégis miért lett ezen a héten az Iránytű a szerencsés?

A közhelyektől tudatosan távol tartani magunkat egy olyan kényszer, mely a sekélyes, átlagos tömegektől való félelmünkből alakulhat ki. Valamiért a legnagyobb tömeget bevonzó zenekarok és előadók rajongói mégsem tartják magukat közhelyesnek, sőt, kifejezetten színes egyéniségeknek képzelik magukat. A közhelyes és tömegszámok ereje sosem rossz, noha egyesek ódzkodva menekülnek már a Halott Pénz szó hallatán is.

Gyakran nehéz egy olyan, tökéletes popszámot megírni, amit könnyen elfelejtünk. Rúzsa Magdi albuma viszont nem azért üdítő, mert átütő erejű dalok vannak rajta, sokkal inkább a tökéletes és egyedi dalok azok, amik bár elfeledve, de törve nem, egy élvezhető rockalbumot alkotnak. A tracklist felépítése hibátlan. Azoknak, akik a popot nem szeretik, de nyitnának a közhallgatott dalok felé, szívélyesen ajánlom.

Ha csak egy dalra lenne időd, a Két percet mindenképpen csekkold, olyan riffet Black Sabbath óta nem hallottál. Eskü.

Kiemelt kép: budapestpark.hu

Endrey-Nagy Ágoston versei

A pályakezdők és a rendszeresen publikáló szerzők részére az f21.hu elindította Kortárs rovatát. A cél megjelenési lehetőség biztosítása, ahol kizárólag a szövegek értékére helyezzük a hangsúlyt, erőteljes nemet mondva ezzel az ismertség alapján történő publikációkra.

Ezúttal Endrey-Nagy Ágoston verseit olvashatjátok.

 

Sír



Az ártatlanok zokogása felébreszti az éjszaka madarait:
vak pacsirták, fehér verebek és fekete galambok gyűlnek
az utcalámpa alá. Addig isznak a sós fényből,
míg tollaik és csontjaik átlátszóvá nem válnak.

Valahol messze, juhok savanyú kipárolgásában
egy terhes nő hasába vernek szögeket.
Tudja, hogy ezt valaki majd megírja,
és nyüszít a fájdalomtól.

Harmincpár év múlva ott áll egy sírbolt előtt,
aminek már napok óta mozdulatlan a bejárata.
A negyedik éjszakától kezdve
elfogja az átlátszó madarakat,
és tetemeiket a sírba csempészi,

hogy legyen valami, bármi nyoma a fiúnak,
akinek a holttestét állítólag ide dobták,
miután már nem kellett a kamerának.

 

Szalamandra



Amíg a szem ellát, kimondhatatlanok vagyunk.
Ha már nem tagadhatlak meg, célszerű
a hüvelyedbe szalamandrát bújtatnom
és összevarrnom a nagyajkaidat.
Aztán elküldelek a horizonton túlra,
hogy hirdesd, milyen félni az őszinteségtől.

A hangom szól majd belőled,
szájüregedbe tőröslepkék petéznek,
és a népek szarvakat rajzolnak az árnyékodra.
Látnak rajtad engem, szemeikben erek pattannak el,
kiszáradt szájukkal a hangodat próbálják utánozni,
de mire megtanítanád rá őket,
megőrülnek egymás elváltozó arcától
és egymásnak esnek.

Akkor majd otthagyom a fennsíkot
és megkereslek, hogy együtt lakomázzunk
a sebesültekből. Aztán tőröslepkéket
suttogsz a fülembe, és amint elálmosodom,
kitapintod gerincem helyén a százlábút,
amiről azóta hallgatok, hogy beszélni kezdtem.
A szalamandra meg akar halni benned.


Endrey-Nagy Ágoston 2002-ben született Móron, jelenleg Székesfehérváron tanul. Málik Roland-díjas, verseit eddig a Kulter.hu, a Műút és a FÉLonline közölte.


Kiemelt kép: https://www.instagram.com/avant.arte/

Így és ilyennek láttuk a 29. Művészetek Völgyét

A 29. Művészetek Völgye kétszázezer látogatójával, nyolcvanezer „bentlakójával”, 1500 programjával és 35 helyszínével maga az áttekinthetetlenség, a kultúra és a művészetek labirintusa – igaz, szörny helyett valami teljesen más lakik a mélyén. Az eső ugyan elmosta napi tudósításunkat, most azonban a tízet egy marokban kíséreljük meg összefogni két, merőben különböző szemüvegen át.

Véget ért a harmincéves évforduló előtt álló Művészetek Völgye. Tíz nap nagyon hosszú idő, elsőre nem is tudtam mást, mint írni egy nagyon szentimentális cikket arról, hogy számomra egy jó pszichológussal ér fel ez a fesztivál, ahová elmész szándékkal, személyiséggel, képességekkel, és azzal jössz el tőle, amit legjobb tudásod szerint össze tudtál szedni. Voltam már úgy is, hogy napokig nem bírtam az otthoniakkal beszélni miután hazajöttem, mert annyira hiányzott az az érzés, az a szabadság, amit, megkötésekkel ugyan, már látom, hogy Kapolcs, Dörögd és Petend bizony biztosít.

Lépjünk túl ezen, mert idén nem sírtam, szomorú is csak azért voltam, amire az utolsó beszámolómban olvasható szőke fiatal hölgy utal. Eszerint a hétköznapok autokorrekciója hajlamossá tesz arra, hogy elfelejtsem a nagyratörő céljaimat és megelégedjek azzal, amim éppen van, viszont ennyi színes ember, ilyen sokat megélt és elért figura közt forgolódva feltámad a vágy, hogy van ebben az életben több és nincs is olyan messze.

Annak ellenére, hogy általánosságban elégedetten távoztunk, felmerült néhány olyan ötlet, olyan vonal, amit lehet, hogy érdemes lenne megfontolni résztvevőknek és szervezőknek egyaránt. Rengeteg gyermeket látni völgy-szerte, erre épült gyermekek és kísérőik számára váltható karszalag, társasjáték, dedikált udvarok, állatsimogató, azonban pedagógusként óhatatlanul felmerült bennem a gondolat, hogy egy ilyen izgalmas helyszínen, biztonságos közegben a gyermekmegőrzőt magasabb szintre is lehetne vinni. Rendkívül minimális anyagi befektetéssel és humántőkével erre a tíz napra a gyerekek kaphatnának saját völgyet, a Völgymunkások között valószínűleg így is sok a pedagógus-hallgató vagy eziránt érdeklődő, de a nyári szabadságukat töltő kollégák közül is biztosan akadnának tapasztalt, vállalkozó szellemű jelentkezők.

Érdemes lenne összerakni egy nyolc-tíz napos tábori programot, amikbe teljesen eszközigény-mentes ismerkedő játékoktól a helyi adottságokat kihasználó agyagozás és lovaglás, de természetjárás és a sokféle művészeti ág bevonásával készülő foglalkozások mind elférnének. Sok olyan helyszín van, ahol a gyerekek ébrenléte alatt a felnőttek amúgy is alszanak, így nem kellene külön udvart találni és a szülők kipihenhetnék magukat, aztán jöhetne a fülvédős Panoráma-koncert, vagy egy kincskeresés, de kalandjátékok, kihívások, filmnézés, interaktív és legfőképpen indirekt tanulás dögivel. Az lenne az igazán értékes ebben a tíz napban, hogy az év közben kimaradó, ám emberileg fontos ismeretekre úgy kerülhetne sor, hogy közben nincs távol a szülő, mégis önálló, vezetett programokon szórakozhatnának a kisebbek. Különösen átfedésre alkalmas udvarok közé sorolnám a néphagyományokat ápoló Folk Udvart, a Momentánt, jellegénél fogva a Gólyát, amit minden évben máshogy hívnak, de az attól még Gólya; Kőbánya is izgalmas színtér lenne, vagy a Globe változhatna egy-egy órára mesebeli kastéllyá, aminek egyébként is kinéz. Nem a spanyolviaszt találtam fel, félreértés ne essék, hiszen ahogy említettem, léteznek gyermekek számára programok, kiváló lehetőségek, azonban ezek teljes embert kívánnak a szülőtől. Nagyon becsülöm őket, de lehet, hogy a gyermekek is tudnának olyan kis közösséget kialakítani, amilyet annak idején, még a gyerekek előtt ők. Emiatt egy összefüggő, tábor-jellegű megközelítése a dolgoknak ugyanazon a mezőn ugyanazzal a gárdával, kevés befektetéssel egyszerre két csapatnak okozna örömet.

Stamler Lili


Ha összegezni kéne a Művészetek Völgye nyújtotta fesztiválélményt legegyszerűbben egy hatalmas, színes kavalkádként tudnám leírni.

A legkülönbözőbb embereket szólították meg határon innen és túlról a programfüzet által kínált műsorok. Kiemelendő a Völgy szellemisége, amely 29 éve töretlenül szolgál a fesztivál alapjaként. Az emberléptékűség terén a szervezők teljesítették ígéreteiket, az emberek feltételek nélkül segítettek egymásnak amiben csak tudtak, akár a szakadó eső ellenére is.

Legnagyobb élményként a 30Y fergeteges koncertjét tudnám kiemelni, amelyen még nem is sejtettük a másnap érkező vihart, amiben a Kiscsillag zenekar még végig tudta játszani a teljes setlistet, az ezután következő jubileumát ünneplő Szabó Balázs Bandája sajnos egyetlen dal erejéig tudott csak kiállni a nézők elé. A legismertebb versfeldolgozásukat, egy Radnóti verset adtak elő, a közönség soraiban és a színpadon is csalódott könnyekkel vegyült a nyári zivatar esője.

A fesztiválon első alkalommal vettem részt, a tíz nap alatt viszont kellő rutint szereztem ahhoz, hogy akár a szervezők által tervezett térkép nélkül is tájékozódni tudjak a különböző udvarok között. Őszintén bevallva, a fesztivál sok esetben jelentett szakmai megterhelést is (a kempingezés pedig fizikait), ezek kipihenésére alternatív programokat választottam több esetben is Kapolcson és környékén. Minden leendő Völgylakó figyelmébe ajánlom a fesztivált övező túralehetőségeket, a Klastrom-romot, a taliándörögdi búzamezőket, a Völgy felett tornyosuló hegyvonulatot.

Mit ajánlok a 2020-ban megrendezendő 30. Művészetek Völgye fesztivál résztvevőinek?

Első látogatóként rengeteg hibát vétettem, amelyre mindenképpen fel szeretném hívni a hozzám hasonló első Völgyezők figyelmét, hogy ne kerüljenek ezekbe a hol kínos, hol idegesítő helyzetekbe.

Elsőként az időbeosztást említeném: senkinek sem ajánlom, hogy minden programon feltétlenül ott akarjon lenni, sokkal inkább buzdítanám arra, hogy próbálják ki azokat az újdonságokat, amik az ismeretlen meglepetéseit hordozzák magukkal. Számomra ilyen élmény volt az SZFE Globe színpada, ahol jobbnál-jobb színházi előadásokat láthattam (mint a Lakásavató, vagy az Anfitrión).

Mindenképpen tekintsék meg a Gombor Kiállítást, amely évről évre hozza el a fesztiválra a legprogresszívebb modern festészeti irányzatokat.

Hozzanak eső ellen bármilyen védőfelszerelést, mert nem kellemes végigugrálni rövidnadrágban és pólóban szakadó esőben egy koncertet sem. Próbálják ki a Kék Abrosz feliratú vendéglátó helyeket, mert jó minőségű, házias ételeket készítenek az oda betérőknek.

Utolsó tanácsként pedig azt javasolnám, hogy legyenek nyitottak a fesztivál szellemiségére, lélegezzenek együtt a Völgy lakóival, vegyék át azt a ritmust amelyben a programsorozat zajlik, tegyék félre az otthoni és munkahelyi problémákat és érezzék jól magukat.

Gráczer Asztrik

A képek a napi tudósításinkból valók

Bemutatta legújabb videoklipjét a Grabovski zenekar

2019 eddig nagyon jól alakul a feltörekvő, budapesti Grabovski (Grand Club) zenekarnak, akik júliusban névváltoztatáson is átestek. Tavaly májusban megjelent Farkas, vagy bárány című számuk után a Ha felbukkansz-hoz is készült hivatalos videoklip, ami már nem csak animációs térben mozog, hanem a zenekar arcai is feltűnnek benne.

Hadik Ákos, a zenekar frontembere elmondta, hogy a névváltoztatás mögött nincs nagy történet, pusztán egy hirtelen ötletből született: „A névváltoztatás mögött semmiféle erős indok nincs, elméletet sem szeretnénk szőni hozzá, pusztán annyi, hogy ez az új név jobban tetszik nekünk.

2018 májusában megjelent Farkas, vagy bárány kislemezük volt az első nagy lépés a professzionálisabb működéshez, aminek névadó számához idén januárban el is készült a zenekar első hivatalos videoklipje Bősz Alexandra munkájának köszönhetően, aki most is hatalmas részt vállalt a legújabb, Ha felbukkansz című dalukhoz készített videóban. „Ezt a számot nagyjából egy évvel ezelőtt kezdtük el írni. A dal egy olyan helyzetről szól, amikor a környezetünk rosszallása ellenére, erős „szembeszélben” futunk valaki után. Azt az érzést írja le, amikor annak ellenére is ragaszkodunk valakihez, hogy nekünk az inkább fájdalommal jár. A szöveget dobosunk, Takács Szilárd segítségével, valamint Bándi Mátéval írtuk közösen egy nyári alkotótáborban. A zenei világ is ezt a melankolikus érzést igyekszik átadni. A felvételeket és a mixet Lee Olivérrel csináltuk Budaörsön a Kunyhó stúdióban. A mastert Szabó Szebasztián csinálta. A most megjelent videoklipet Bősz Alexandra és Pintér Ádám készítették. A jeleneteket nagyrészt Budaörsön forgattuk olyan helyeken, ahova rendszeresen járunk (Postart, Kunyhó). Innen is szeretnénk megköszönni a lehetőséget a helyszín biztosításáért! ” – mesélte Ákos a videoklip és a szám kapcsán.

Fotó: Erdős Balázs

Ákos egy titokba is beavatott minket, hiszen megtudhattuk, hogy nagylemezzel is készülnek, ami szép lassan kezd körvonalazódni, a számok készülnek, a koncepció pedig még alakulóban, de feltehetően tartalmazni fog új elemeket is: „Jelenleg dalokat gyúrunk az első nagylemezünkre, amely ősszel fog megjelenni. Nagyon izgatottak vagyunk, hogy fog elsülni az album, ugyanis mindenki másféle zenét szeret a bandában, eltérő stílusokból merítünk inspirációt; ez az eklektika erősen érződni fog a lemezen. Nem szeretnénk örök hűséget fogadni egy adott műfajnak, hanem minden tag igyekszik belevegyíteni a kondérba a saját zenei elképzeléseit. Így a nagylemezen majd lesznek melankolikus érzelmes, zúzós riffelős, elszállós instrumentális, vagy akár szép zongorás darabok is.


Bio:

A 2016 tavaszán alakult zenekar egy szoros egyetemi barátság szüleménye. Kezdetben egyetlen bulira álltunk össze feldolgozásokat játszani, de túl jól éreztük magunkat egymással, így elkezdtünk saját dalokat írni magyarul, rockul. A négydalos „Farkas, vagy bárány” kislemezünk 2018 májusában jelent meg és a címadóhoz klip is elkészült. Három éves fennállásunk óta megjártunk menő budapesti klubokat (A38, Akvárium, Kuplung) és vidéken is egyre gyakrabban bukkanunk fel (Szeged, Baja, Gyula, Békéscsaba). Nincsen kristálytiszta műfaja a bandának, de amit közel érzünk magunkhoz, az a garage/indie/beat/alter irányzatok.


Az új névvel, de a régi bandával először augusztus 3-án találkozhattok a Dürer Kertben, ahol a közelgő nagylemez pár dala már bevetésen lesz! Ezt követően pedig augusztus 11-én a kámi Nyolc Ág Művésztáborban is fellépnek.

https://f21.hu/portre/bandaportrek-16-grand-club/

Kiemelt kép: Erdős Balázs

„Annyi minden van, ami valahogy kimaradt az életemből, és itt látom” – A Művészetek Völgye nyolcadik napja

Egy tíznapos fesztiválon a nyolcadik nap az, amikor hiába jó a program és lehet kíváncsi az ember, de ideje egy kis távolságot eszközölni és kihasználni azt, hogy az embert nem várja üres óráiban mosatlan ruha, megoldatlan feladat, éhes száj és csak ülni valahol, ahonnan hallatszik a tömeg, ahogyan teli torokból a Mi vagyunk a Grundot harsogja. Nem olyan könnyű pihenni, de azért nem lehetetlen.

Van azért olyan program, ami belefér a péntek délutáni nyugalomba: Hegyi Gyuri zenés rocktörténete utolsó állomásához robogott többek között a Zenevonattal. A magyar nyolcvanas évek zenei világában olyan megosztó alakokkal ismerkedtünk meg, mint Katona Klári, Szűcs Judith, Máté Péter, vagy a nemzetközi mezőnyből a Queen, Blondie és a minden nő kedvence a Mamma mia! óta, az ABBA. A hetvenes-nyolcvanas évek veszélyes politikai vizein sokan jutottak kétes sikerhez, például a Neoton Família, amit a Retro Rádió abbahagyhatna játszani, de ahogy a mester is mondta, ha az élet gurít feléd egy ziccert, azt illik kihasználni.

A Petendi Pajtáról azt tartják az őskapolcsozók, hogy a fesztivál területén belül ez az a hely, ami leginkább emlékeztet hangulatában az eredeti koncepcióra: kicsi, barátságos, káoszos, lehetetlen pózokban lehet fetrengeni és olyan, mintha egy spontán koncerten lennél még akkor is, ha szerepel a hetek óta elérhető nyomtatott programfüzetben. A péntek délutáni műsoron különleges csemege szerepelt a komolyzene iránt nyíltan vagy titkon rajongó látogatók számára: Mozart Figaro házassága című operáját mezítlábas verzióban kisképzősök vitték színre Tóth Árpád vezetésével.

Az előzőkre is igaz, hogy érdemes olyan előadásokat választani, olyan előadókat, zenekarokat kipróbálni fesztiválon, amikkel kevés vagy semmilyen kapcsolatunk nem volt, mert amiket otthon meghallgatni is éppen elég élvezet, az nagy eséllyel nem fog sokat adni élőben. A 30Y kivételt képez, mert tinikorom óta nem került elém, akkoriban tök jó volt a szíveket a korlát mögött találni, meg srácokról és lányokról hallani, akik mások álmaiban élnek. Az, ahogyan Beck Zoli megmozgatja az embereket, hogy mindenki tudja a szöveget és énekli is, hogy tud hozzájuk beszélni és érződik, hogy személyesen szereti őket, nem csak amolyan elvontan, távolról, hogy hajlandó bemenni közéjük, a Völgy szellemét idézi. Illatos ez a hely, nem emberszagú, mint régen.

Arany mondatok és disznóságok emberektől, akik véletlen körülöttem szóltak:

„…de hát angoltanár írja a szöveget, basszus…” (Hegyi Gyuri a The Police-ról)

„…jobbkor nem is lehetne rossz helyen lenni…” (Noemo)

„…ölés, gyilkolás – kettő órán keresztül!” (középkorú, decens hölgy)

„…nem baj, ha hármas vagy környezetből, gyakorolj [gitáron], Jimi!” (képzelt iskolapszichológus Hendrixnek, Hegyi Gyuri)

„…Jim Morrison egy impertinens fasz volt, szándékosan elájult a barátai előtt…” (Hegyi Gyuri)

„…vajon igaza volt a buddhistáknak? Akkor vegyünk be egy LSD-t és utazzunk hat napig…” (Hegyi Gyuri)

„…annyi minden van, ami valahogy kimaradt az életemből, és itt látom…” (fiatal nő)

Kiemelt kép: Márk Martina fotója

A Völgy régen és ma – Hogyan lettem apacs indián a Művészetek Völgye hetedik napján

A címben említett két téma egymáshoz sokkal szorosabban kapcsolódik, mint azt első hallásra gondolnánk. Cikkünkben visszatérő fesztiválozókat kérdeztünk azzal kapcsolatban, hogy miként élik meg az évek során egyre növekvő fesztivál változásait.


Ha valaki meg akarja találni a rosszat, itt is megtalálja.


– hangzott el Andrástól (50), aki idén 15. alkalommal látogatott el a Kapolcs környéki rendezvénysorozatra. Állítása szerint fő motivációját ma már inkább a társaság és a régi barátok adják, akiket ennek a helynek köszönhetően ismert meg öt-tíz éve.

“Régen itt az egy főre jutó gitárosok száma sokkal magasabb volt…”

Rengeteg olyan fellépővel, utcazenésszel ápolnak a Völgy miatt barátságot, akik sajnos a fesztivált érintő változások következtében kiszorultak a programfüzetből, vagy feloszlatták utcazenészi tevékenységüket a rendezvény szervezői, különböző szabályokra hivatkozva. András szerint ez azért problematikus, mert régen a Művészetek Völgyének ezek az emberek adták sok esetben az emberléptékű és családias jellegét, ma már úgy látja, hogy sok változás gazdaságilag következett be, és nem feltétlenül ért azzal egyet, hogy ez az az irány, amit egy ilyen jellegű rendezvénynek képviselnie kellene. Többek között arról is beszéltek, hogy a fesztivál szempontjából progresszív gondolat lenne egy Open Mic színpad kialakítása, hogy a programfüzetben nem szereplő zenés előadók is megcsillogtathassák a tudásukat a hallgatóság előtt.

András és a baráti köre történeteket is mesélt az akkoriban még kezdetleges technikákkal operáló Völgyről, amikor a színpad nélküli zenészekre elemlámpával világítottak, hogy a közönség láthassa őket a sötétben.
Elmesélték azt is, hogy sok egyéb olyan program volt, amelyet magánemberek szerveztek a saját és mások szórakoztatására.

Szerencsére ezt a hagyományt sokan tartják, szerkesztőségünknek is sikerült részt venni egy ilyenen, ahol különböző próbák teljesítésével okleveles „indiánokká” változtunk. A feladatokat megálmodó csapattal Kocsis Marcell szerkesztő kollégámmal készítettünk közös interjút.

Milyen indíttatásból és hogyan hoztátok létre ezt a programot a fesztiválozóknak?

Igazából magunkat akartuk szórakoztatni kezdetben, aztán rájöttünk, hogy ez másoknak is tetszik. A legelső ötletgazda idén sajnos nem jött le a fesztiválra, de mi továbbvittük a szellemi örökségét, talán már öt éve csináljuk ezt. Eddig tartottunk napkeleti bölcs-, muskétás-, lovag- és kalózképzést is, idén az indiánra esett a választás. Az elsőnél egy kocsma előtt ültünk és az egyikünk kitalálta, hogy mi vagyunk a napkeleti bölcsek és adjunk tanácsokat az erre látogatóknak. Így kezdődött.

Nagyjából hányan szoktak részt venni ezeken a programokon?

Volt, amikor nagyon sokan, és volt, amikor nagyon kevesen. Évi tíz-húsz ember az átlagos létszám a kurzusokon.

Délelőttől egészen estig tartjátok ezt a „képzést”?

Délután jöttünk, mert fárasztó ennyit adminisztrálni, kiadni a feladatokat, meg ellenőrizni, hogy volt-e már az a vicc, amit az egyik próbatétel során elsütöttek. A lényeg az, hogy ebéd után kiülünk ide és megfelelő mennyiségű folyadék elfogyasztása után elkezdünk ökörködni.

Évenként változik a program tematikája?

Azzal hirdetjük az egészet, hogy a képzés exkluzív, tehát nem lehet kétszer ugyanaz, mindig mást kell csinálni, mert ez egyszeri és megismételhetetlen. Unalmassá válna, ha minden évben ugyanaz volna.

Tudtok hozzátok hasonló csapatokról a Völgyben?

Nem, általában zenélni szoktak, de az rosszabb. Mi is csináltuk egy darabig, de ebben több kreativitást találtunk.

Milyen képzéssel készültök jövőre?

Az sajnos szigorúan titkos.

Az este Panoráma Színpados előadói igazi indierockot hoztak el Kapolcs legmagasabb dombjára. Az Amber Run zenekar torzított gitárszólamaival a legütősebb újhullámot keltette életre, ezzel felkészítve a fesztivál népét az őket követő, nagy népszerűségnek örvendő Irie Maffiára.

Gráczer Asztrik István

Véget ért a vasi eszem-iszom – A 14. Gyógy-Bor Napok és Büki Gasztrofesztivál

Lassan jubileumhoz ér Vas megye kedvelt fesztiválja, ahol nem csak jó zenékből, hanem mindenekelőtt különleges italokból és ételekből is csemegézhettünk július 17. és 21. között. A rendezvény főszervezője, Tóth Tamás, a Büki Művelődési és Sportközpont, Könyvtár intézményvezetője elmondta, hálás minden résztvevőnek, és megtiszteltetésként éli meg, hogy az ország minden pontjáról érkeznek akár csak egy-egy napra is. A kitartó közönség pedig megérdemli a kitartó munkát, mindez pedig a fesztivál minőségén is évről évre visszaköszön, mi már most kíváncsiak vagyunk, mit tartogat az a bizonyos 15. év.


Horváth Dániel galériája


Útmutatónk a fesztiválhoz – A Művészetek Völgye hatodik napja

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tíznapos bérlettel szórakozhatok, azonban sokan választják azt, hogy egy-egy napra, egy-egy órára látogatnak el a Völgybe. Mai cikkünk többek között azzal foglalkozik, milyen lehetőségeink vannak napijegy nélkül, hogyan lehet alternatív módszerrel hozzájutni, no és persze szó esik majd azokról a programokról is, amikért érdemes volt jegyet váltani szerdán, és amikért megtenném ugyanezt a csütörtöki napra.

Kezdjük talán azzal, hogy milyen körülményekkel számoljon az érkező. Azok számára, akik autóval jönnének, érdemes a parkolás ezer forint körüli árát úgy felfogni, mint kedvező belépőt az egész családnak, hiszen a jegy nélkül látogatható programok jó része a kicsinyektől a nyugdíjasokig mindenkinek nyújtanak valamit, persze kellő nyitottság mellett. Aki ennél okosabban szeretné megoldani, az Vigántpetenden ingyenesen is parkolhat, azonban családosan megtenni a két település közti rövidke utat az ez évi rekkenő hőségben talán nem a legjobb módszer. A karszalagok bármelyikét viselők a műsorfüzet szerint ingyenesen igénybe vehetik a három résztvevő faluban sűrűn közlekedő Csigabuszokat, ennek menetrendje a műsorfüzet utolsó oldalán található, ám valójában bárki felszállhat, általában nagyon tele vannak, de jó szívvel felvesznek bárkit.

Az idei fesztivál a környezetvédelem és fenntarthatóság jegyében telik, bizonyára ezért sem vágták ki a Hangfoglaló Udvar nézőterének közepén álló fát. Na, de a viccet félretéve ez azt is jelenti, hogy aki eddig egy kicsit húzódozott, idén kipróbálhat olyan hazavihető ötleteket is, mint az újrapohár, amit a legtöbb, hangsúlyozom, hogy nem az összes italt árusító egységben kiadnak, először 200 forintért, utána pedig ingyen használható, a sörtől a limonádén át a jeges kávéig bármit befogadnak. Aki szemfüles, már észrevehette, ez mekkora hatással van a szemetesekre: sok esetben szinte üresek és az utcák szerencsére ugyanígy. Ételügyben a fesztivál szervezői megjegyezték, hogy talán némi áremelkedésre számíthatunk majd, azonban szerintem mindig is voltak nagyon drága és teljesen elfogadható étkezdék. Ami helyspecifikus, az a Kék Abrosz: ez egy eredetileg házikosztot és családias kiszolgálást ígérő együttműködése a Völgynek, szó szerint családokhoz ülhetünk be, bár nyilván nem a családi asztalhoz rögvest, minőségét és az árakat tekintve vannak egészen menza-jellegűek, ezeket nem javaslom, és akadnak ízletesen elkészített, kutyák-macskák-csirkék társaságában elkölthető ebédek is, mint a Pethő-vendégasztal és a Kékfestő Terasz. Akinek van még elfogadható vagy annál jobb felfedezése, kérem ne tartsa magában.

Akit esetleg Taliándörögdön érne a farkaséhség, annak szívből ajánlom a Klastrom Kocsmát, ahol igaz, hogy menzaételek készülnek, de hatalmas adagokban, tehát nagyon jól lehet lakni, illetve a Lőke Kúriát, ami nem mellesleg szálláshely is. Kisebb étkezésekre a legtöbb vendéglátóegység alkalmas, de kiemelnék néhány különösen jót: a Kocsor Házban (Dörögd) ezresért olyan paninit ehetsz, amit helyben grilleznek, a marhahúsos-cheddaros verzió isteni finom, az SZFE Globe-nál és a Hangfogó Udvarban, a színpad melletti SörÖrdögnél krémsajtos-sajtos-sonkás-szalonnával betekert kis melegszendvicsekhez juthattok, csak arra kell vigyázni, hogy az éhes és gyönyörű kutyák el ne könyörögjék belőle a sonkát.

Ami a toalettet illeti, érdemes felkészülni olyan ruhával, amit nem kell mindenestül levenni, mert bizony nagy bajok lehetnek a toi-toi vécéknél. Cili néni kocsmája kifogástalan, a makacs romperesek és overálosok nyugodtan vegyék igénybe, de a különböző szálláshelyeken is akad egy-két gyöngyszem.

Érdemes rászánni egy-két órát arra, hogy benézzünk a különböző kézművesterméket árusító udvarokba, kipróbálni a kék borból készült fröccsöt és a limonádék széles választékát, nassolni némi aszalt gyümölcsöt vagy szárított húst, de ebünk sem marad éhesen, ha eltalálunk a Panoráma Színpad szomszédságában szó szerint megbújó ArtJáróba, ahol öles csontokat és proteines kutyafalatokat árulnak egy olyan autó mellett, ami maga is szőrös és valószínűleg meleg. Hölgyeim, javaslom a VirágZsó Udvar apró kőházában lógó ruhákat, Uraim, javaslom ugyanezt, de a Manó Udvar melletti közben is akadnak érdekes dolgok; az Olivia természetes kozmetikumaiból magam is bevásároltam, háziasszonya készségesen elmagyaráz bármit, amire a környezetbarát termékekkel, illatos összetevőivel és akár a szappan-sampon használatával kapcsolatban kíváncsiak vagyunk.

Az újrapoharak mellett választhatunk egyszerű üvegeket, palackokat is, sűrűn találunk csapot-tűzcsapot-kutat, ahol feltölthetjük őket, tehát igazán nem mondható, hogy ne lehetne megoldani a Völgyezést teljesen ingyen, ráadásul így is végig hideg itókáink lesznek.

A programokat kínáló udvarokkal az a tapasztalatunk, hogy szigorúan ellenőrzik a karszalagot, meg is nézik, meg is rángatják, viszont többen észrevételezték, hogy annyira erős a hangosítás, hogy csupán a zene élvezetét bemenetel nélkül is biztosíthatjuk. A kiállításokkal ugyanez a helyzet. Egyetlen udvart tudok mondani, ahol program is van és szabadon járhatunk-kelhetünk: a Gólya, térképen KenderKert; itt társasjátékok, jó ételek-italok, kiváló zene vár és szalmabálák, kitömött zsákok, amiken hatalmasakat lehet heverészni és nem fognak ferde szemmel nézni az emberre.

Jegyvásárlás

Aki úgy látogat a Völgybe, hogy megfelel a véradás szabályainak, tehát nem ivott alkoholt, nem volt a közelmúltban tetoválva, nincs rémesen alacsony vérnyomása, és természetesen még néhány ehhez hasonló, amiről úgyis tájékoztatni fognak, annak kifejezetten javaslom, hogy látogassa meg a Kapolcson és Taliándörögdön található Országos Vérellátó Központ összesen három helyszínének egyikét. Érdemes egy órát rászánni, iratokra is szükség lesz, cserébe megajándékoznak napijeggyel, egy vércsoportodat ábrázoló táskával, némi étkezési utalvánnyal és a szokásos étel-itallal.

Szerdán begyűjtött programpontok

Miután a jegy nélkül is látogatható lehetőségeket elfogyasztottuk, elérkezik a döntés, hogy érdemes-e beruházni arra az ötezer forintos napijegyre, ami helyben váltható minden információs pultnál, de érdemes felesleges jegyeket halászni jegy.hu-n és ugyanott, az információs pultnál, mielőtt megvesszük a teljes árú jegyeket.

A szerda délutánt is zenés rocktörténettel kezdtük, Hegyi György egészen Janis Joplinig vezetett minket, szerencsére megállva Jimi Hendrixnél, Jim Morrisonnál, akikkel kapcsolatban a legkevésbé sem iskolás szintű dolgokat tudtunk meg; mindezt izzó zenei aláfestéssel, habár nyilván átszűrődött zenészeinek jazzes előélete (és jelene). Hogy mi fűzi a bűnözést a zeneiparhoz, hogy ennek mi köze az említett óriások halálához, azt nem árulom el, viszont ahogyan az előadó, magam is azt javaslom, hogy olvassanak életrajzokat, gazdagabbak lesznek egy leélt (fiatal) élettel. Elhangzott a Little help from my friends, a Stone free és az O ye como va, folytatjuk a csütörtöki nap ugyanott, ugyanakkor, egészen a Woodstocki napoktól.

Egészen eddig nem volt okom átkocsikázni Vigántpetendre, Nemes Gábor játékos játékának köszönhetjük nemcsak ezt, hanem azt is, hogy gyermekkorom legkedvesebb langallósára újra rábukkantunk. Beatbox, loop, gitár, folk egyszerre elemei a Kölyöknek, és nála éreztük először, hogy a népzenei elemek mint egy falvédő, egyszerre funkcionálisak és bölcsek, de nem veszik magukat túl komolyan. Egyöntetűen kedvencnek választottuk a Szelelem című darabot, ami olyan érzékeny szociális témákkal foglalkozik, mint a szellentés tulajdonjoga és hogy a szép emberek is képesek-e nagy dolgokra. Az ő előadása egyébként tipikus példa arra, hogy holtidőben kinyitja az ember a programfüzetet, egy jó bor mellett rábök valamire, amit meg lehetne nézni, aztán csak élvezi, mert ezek a véletlenek jó dolgokat szülnek. Nekünk jó, viszont javasolnék valami hatékonyabb módszert a programfüzet számára, mivel jelenleg sok jó program sikkad el a nagy nevek mellet egy rossz leírás, rossz felcímkézés miatt.

A nap, de inkább a hét sok esetben a nyitottságról szól, hogy be merjek menni egyedül helyekre, hogy merjek stoppolni, hogy ki merjek próbálni eddig nem ismert zenekarokat, hogy bemenjek olyan előadók műsorára, akikkel nem feltétlen vagyok kibékülve, előítélettel viseltetek iránta. Az Elefánt pont ilyen volt nekem, és Kölyökhöz hasonló pozitív csalódással végződött. Megfogalmazódott a kritika, hogy nem annyit kommunikál Szendrői Csaba a közönséggel, mint a Panorámán egyébként megszokott, azonban körbenézve kiderült, hogy nincs szüksége rá, mert az emberek gyakorlatilag imádják, úgy mozognak, ahogy ő mozog.

Csütörtöki program

Nem a hét legjobb napja, de azért akadnak figyelemre méltó lehetőségek. A (már) szokásos Rocktörténet kora délután, esetleg egy kis Játékolimpia, majd Gyarmati Fanni naplója, a Lüszisztraté a Globe-ban, és estére egy jó kis Európa Kiadó.

Márk Martina galériája

Kiemelt kép: Márk Martina fotója

“Biztosan nem tudnék ötösre leérettségizni magamból” – Beszélgetés Varró Dániellel a Művészetek Völgye ötödik napján

Elérkeztünk a legnagyobb magyar összművészeti fesztivál feléhez, ezt az egyre jobban sűrűsödő programfüzet is jelzi számunkra. Az egymással párhuzamosan futó koncertek és előadások között az unalom érzése kizárt, a Hangfoglaló Színpad koncertjei nagyobb közönséget vonzanak, mint azelőtt bármikor. Cikkünk első felében Lackfi János Varró Dániellel folytatott beszélgetéséről olvashatnak.

“Azt javasolták, mindig reménytelenül legyek szerelmes…”

– mesélte el Varró Dániel első mentora (középiskolai magyartanára) szavait a Lackfi János vezette zenés versimprovizáció előadás-sorozaton, amelyen a Misztrál Együttes adott elő megzenésített irodalmi alkotásokat népzenei dallamokra. A beszélgetés előtt a Keleti István Művészeti Iskola tanulói hangolták rá a közönséget az előadásra: Varró Dánieltől és kortársaitól szavaltak a hallgatóságnak.

A program ezúttal is egy beszélgetéssel kezdődött, 3-4 témakörönként pedig a szerző felolvasásában elevenedtek meg írott hősei, többek között a legfrissebben megjelent A szomjas troll és A kis hablegény köteteiből, amelyek alapvetően gyermekkönyveknek íródtak – A szomjas troll kötet négy történetéből három a költő fiainak íródott -, de a negyedik, költői önmeghatározó történet, valamint a makámákban megjelenő intertextuális rendszer és a nyelvi humor miatt a Kaláka Udvar teljes közönsége, “kicsik és nagyok” is egyformán élvezték a felolvasást. Varró Dániel mesélt továbbá a tematikai ihletéséről a kötettel kapcsolatban, fő ötletforrásának a felesége északi-metál zene rajongását, illetve a skandináv országokba tett utazásait emelte ki, innen származnak a műben előforduló finn szavak, valamint a viking tematika is.

Elhangzott Lackfitól a tudatosan rontott szerzői nyelv és a grammatikai szabályok egymással szembeállásának kérdése, a beszélgetőpartnerek pedig megállapodtak abban, hogy bizony ezek nem az olvasást nehezítő hibáknak számítanak, hanem szerves részét képezik a költői szabadságnak, és önálló stilisztikai eszközt alkotnak.

A műben megjelenő Anderseni eposzjelleg egyfelől az írási szándékot hivatott reprezentálni, lévén gyermekeknek szóló kalandtörténetről van szó, valamint ez a stílusi berendezkedés a felnőtt olvasóréteg számára nyújt parodisztikus élményt a gyerekkorban olvasott mesék, elbeszélések felé, ezáltal sokkal tágabb réteget szólítanak meg a frissen megjelent kötetek, mint a mai gyermekirodalom legtöbb alkotása.

Fotó: Márk Martina

“Egyébként is azért van a költő, hogy szenvedjen”

A költői ihlet forrása kapcsán Lackfi jegyezte meg humorosan ezt a mondatot, amely nyilvánvalóan arra utal, hogy a XXI. század emberének valamiféle eredendő vágya van a szenvedő, önmarcangoló költő archetípusára, amire Varró Dániel irodalmi munkássága tökéletes ellenpéldát állít.

Az író és a kritika kapcsolatáról is folyt értekezés, mind a közvetlen környezetből, mind az irodalomkutatóktól érkező kritikai pontok hatásmechanizmusáról. A szerző saját bevallása szerint az évek során felesége vált az egyik meghatározó kritikusává, de a kívülről jövő hatások is befolyásolhatják a más szemlélettel történő újraolvasás, esetenként újraírás folyamatát.

A beszélgetés további részében a ma irodalmában betöltött szerepről, a költői szerepvállalásról folytattak eszmecserét a beszélgetőpartnerek, amelyből kiderült, hogy nem egyszerű ma élő szerzőnek lenni, még akkor sem, ha művei a közoktatásban is rivaldafénybe kerülnek érettségi tétel formájában. Nem is gondolná az ember, de a ma élő írókat-költőket az információs társadalom korában érik olyan jellegű megkeresések diákoktól, hogy olvassák el, vagy akár dolgozzák ki a róluk szóló tételeket, valamint – igaz ritkán – de még fenyegetéseket is kapnak ezzel kapcsolatban.

Az előadás végeztével a Momentán Udvar Re:Verze elnevezésű programja várt minket, ahol a Szőke Szandrából és Pirisi Lászlóból álló duó váltotta helyben születő slágerekre a közönség ötleteit, valamint még egy egynyári slágert is létrehoztak különböző hulladékok hangjainak loopolásával.

A Panoráma Színpad ismét egy széles körben ismert zenekarnak, a Péterfy Bori & Love Band-nek adott teret, hogy megmozgassák közönségüket. A koncert az énekesnő fékezhetetlen tempójában zajlott, a koncert első öt percében le is szaladt a színpadról testközelből megtapasztalni a nézőtér kordon mögötti hangulatát. Ezzel szinte egy időben a Pest-Buda Udvarban a modern magyar könnyűzenei élet két meghatározó alakja, Vitáris Iván (Ivan & the Parazol) és Schoblocher Barbara (Blahalouisiana) énekeltek közösen.

A Hangfoglaló Udvar ezen az estén is megtelt, a Szabó Benedek és a Galaxisok koncertre a kezdés előtt fél órával még befértünk, de az utánunk tíz-tizenöt perccel később érkezőket s az udvar szűkös kapacitása miatt már sajnos nem tudták beengedni. A zenekar legismertebb dalait a közönséggel együtt énekelte, emellett a készülőben lévő új albumukról is eljátszottak jó néhány dalt, amelyeket heves taps követett. Az új dalok tematikájukban sötétebb oldalát mutatják majd be a fővárosi életnek, viszont sokkalta pörgősebb vonalat indítottak el a dalokban felhasznált punk-riffekkel.

Márk Martina galériája

Szabados Petra galériája

Gráczer A. István

Kiemelt kép: Márk Martina fotója

LEGUTÓBBI CIKKEK