A címben említett két téma egymáshoz sokkal szorosabban kapcsolódik, mint azt első hallásra gondolnánk. Cikkünkben visszatérő fesztiválozókat kérdeztünk azzal kapcsolatban, hogy miként élik meg az évek során egyre növekvő fesztivál változásait.
Ha valaki meg akarja találni a rosszat, itt is megtalálja.
– hangzott el Andrástól (50), aki idén 15. alkalommal látogatott el a Kapolcs környéki rendezvénysorozatra. Állítása szerint fő motivációját ma már inkább a társaság és a régi barátok adják, akiket ennek a helynek köszönhetően ismert meg öt-tíz éve.
“Régen itt az egy főre jutó gitárosok száma sokkal magasabb volt…”
Rengeteg olyan fellépővel, utcazenésszel ápolnak a Völgy miatt barátságot, akik sajnos a fesztivált érintő változások következtében kiszorultak a programfüzetből, vagy feloszlatták utcazenészi tevékenységüket a rendezvény szervezői, különböző szabályokra hivatkozva. András szerint ez azért problematikus, mert régen a Művészetek Völgyének ezek az emberek adták sok esetben az emberléptékű és családias jellegét, ma már úgy látja, hogy sok változás gazdaságilag következett be, és nem feltétlenül ért azzal egyet, hogy ez az az irány, amit egy ilyen jellegű rendezvénynek képviselnie kellene. Többek között arról is beszéltek, hogy a fesztivál szempontjából progresszív gondolat lenne egy Open Mic színpad kialakítása, hogy a programfüzetben nem szereplő zenés előadók is megcsillogtathassák a tudásukat a hallgatóság előtt.
András és a baráti köre történeteket is mesélt az akkoriban még kezdetleges technikákkal operáló Völgyről, amikor a színpad nélküli zenészekre elemlámpával világítottak, hogy a közönség láthassa őket a sötétben.
Elmesélték azt is, hogy sok egyéb olyan program volt, amelyet magánemberek szerveztek a saját és mások szórakoztatására.
Szerencsére ezt a hagyományt sokan tartják, szerkesztőségünknek is sikerült részt venni egy ilyenen, ahol különböző próbák teljesítésével okleveles “indiánokká” változtunk. A feladatokat megálmodó csapattal Kocsis Marcell szerkesztő kollégámmal készítettünk közös interjút.
Milyen indíttatásból és hogyan hoztátok létre ezt a programot a fesztiválozóknak?
Igazából magunkat akartuk szórakoztatni kezdetben, aztán rájöttünk, hogy ez másoknak is tetszik. A legelső ötletgazda idén sajnos nem jött le a fesztiválra, de mi továbbvittük a szellemi örökségét, talán már öt éve csináljuk ezt. Eddig tartottunk napkeleti bölcs-, muskétás-, lovag- és kalózképzést is, idén az indiánra esett a választás. Az elsőnél egy kocsma előtt ültünk és az egyikünk kitalálta, hogy mi vagyunk a napkeleti bölcsek és adjunk tanácsokat az erre látogatóknak. Így kezdődött.
Nagyjából hányan szoktak részt venni ezeken a programokon?
Volt, amikor nagyon sokan, és volt, amikor nagyon kevesen. Évi tíz-húsz ember az átlagos létszám a kurzusokon.
Délelőttől egészen estig tartjátok ezt a “képzést”?
Délután jöttünk, mert fárasztó ennyit adminisztrálni, kiadni a feladatokat, meg ellenőrizni, hogy volt-e már az a vicc, amit az egyik próbatétel során elsütöttek. A lényeg az, hogy ebéd után kiülünk ide és megfelelő mennyiségű folyadék elfogyasztása után elkezdünk ökörködni.
Évenként változik a program tematikája?
Azzal hirdetjük az egészet, hogy a képzés exkluzív, tehát nem lehet kétszer ugyanaz, mindig mást kell csinálni, mert ez egyszeri és megismételhetetlen. Unalmassá válna, ha minden évben ugyanaz volna.
Tudtok hozzátok hasonló csapatokról a Völgyben?
Nem, általában zenélni szoktak, de az rosszabb. Mi is csináltuk egy darabig, de ebben több kreativitást találtunk.
Milyen képzéssel készültök jövőre?
Az sajnos szigorúan titkos.
Gráczer Asztrik István
