#estivers 35. – Rákóczi Zoltán: Tartás

f21.hu 2018. jún. 27. 0 1

Rákóczi Zoltán 1998-ban született Budapesten, jelenleg az ELTE másodéves szociológia alapszakos hallgatója. A szociológiától kezdve a kognitív idegtudományig sok minden érdekli, többek között a költészet is. Versei egyrészről arról szólnak, hogy saját érdeklődési területeit -akarva vagy akaratlanul- valamilyen módon szintetizálja, másrészről persze arról is, hogy magával kapcsolatban szintézist találjon. Tartás című műve #estivers sorozatunk 35. alkotása.

Tartás

Kár figyelnem a lépésekre,
mikor földoszlopok
támasztanak alá,
elég a tájat látnom,
ahogy visszafelé mozog,
és gyorsít, ha úgy akarom.
Olyankor áramvonal megy
rajtam keresztül, előttem
szaggatottan folytatódik,
de ha berajzolom magamnak,
az úttal egy pontban fut össze.
Ahová most megyek,
nem ér el a föld:
az épületet sejtek tartják,
és lift visz fölfelé,
itt nem tudok vonalat húzni,
csak a szintjelzőn látom,
hogy haladok.
Ahol megáll, már nincs emelet:
koccanásig megy,
a fogak jutnak eszembe,
ahogy összezárnak.
Visszafelé úgy jövök,
hogy a kötélzet már szakad:
mindjárt lebegek.
Úgy könnyű inni a levét,
harapni a buborékokat.

 

(A Tartás c. vers megjelent: Alföld 2018/1. számában)

Tags: #estivers, irodalom Categories: IRODALOM
Related Posts