230 éve, 1790. április 17-én halt meg Benjamin Franklin amerikai politikus, üzletember és feltaláló. Noha nevét a legtöbben onnan ismerik, hogy egyike volt az alapító atyáknak, mi most inkább arra emlékezünk, hogy milyen találmányokkal, felfedezésekkel segítette az emberiség előremenetelét.
Szerző: Agárdi László Lehel
Benjamin Franklin jelenlegi időszámításunk szerint 1706. január 17-én született Bostonban. Számos forrásban ugyanakkor 1705. január 6-a szerepel, mivel amikor a világra jött, Nagy-Britanniában – és így a hozzájuk igazodó amerikai államokban is – még a juliánus naptárat használták, és csak az 1750-es években álltak át a ma is használt Gergely-naptárra. Akárhogy is nézzük, Benjamin Franklin egy olyan korszakban született, amikor az Amerikai Egyesült Államok mint létező fogalom, még nagyon távolinak tűnt.
Franklin egyike azoknak a személyeknek, akiknek köszönhetően mégis megszületett ez az új ország. Politikai pályafutását Philadelphiában kezdte, ahol sokáig a közgyűlés tagja volt, majd 1764-ben indult a képviselői választásokon – sikertelenül. Ezt követően előbb Londonban, majd Párizsban töltött be külképviseleti tisztségeket. Fokozatosan egyre magasabbra tört; politikai szerepvállalásának jelentősége szinte páratlan. 1776 nyarán egyike volt annak az öt embernek, amelyik összeállította a Függetlenségi Nyilatkozatot. 1783-ban pedig egyike volt azoknak, akik aláírták az Egyesült Államok és Nagy-Britannia közötti párizsi békeszerződést. 1787-ben részt vett az amerikai alkotmány megalkotásában, és kézjegyével is ellátta azt.
Az Egyesült Államok történetének három legjelentősebb dokumentumán egyaránt szerepel a neve. Úgy is kivételesen sikeres politikai pályafutást futott be, hogy sosem volt elnök. 1776 és 1785 között Franciaországban volt nagykövet – ennél magasabb tisztséget nem töltött be. Történelmi jelentőségét bizonyítja, hogy az ország jelenleg forgalomban lévő legnagyobb fizetőeszközén, a 100 dolláros bankón az ő arcképe díszeleg. Általában ezek azok az ismeretek, amelyek elhangoznak egy történelemóra keretében, arról viszont már kevesebb szó szokott esni, hogy találmányaival, felfedezéseivel és megfigyeléseivel hasonlóan nagy hatással volt a világra.
Franklin mindössze 11 éves volt, amikor előállt az első uszony ötletével. A kis Benjamin nagyon szeretett úszni, és mindkét kezére ráerősített egy-egy fadarabot. Azt tapasztalta, hogy így sokkal gyorsabban tud a vízben haladni, viszont azt is megfigyelte, hogy ezek a deszkák felsértették a csuklóját. Lábra felvehető uszonyokkal is kísérletezett, de nem volt elégedett azokkal az eredményekkel, amiket elért. Az uszony feltalálását ugyanakkor a későbbiekben annyira jelentősnek találták, hogy 1968-ban beválasztották az úszással kapcsolatos sportágak legnagyobb alakjait összegyűjtő Hírességek Csarnokába.
1742-ben épített egy újfajta kályhát, mert megelégelte, hogy az addigi fűtőrendszerek nem elég hatékonyak és nem vezetnek el elég füstöt. A Franklin-kályha részben megoldotta ezeket a gondokat, ugyanis sokkal kevesebb fa eltüzelésével is ki tudta váltani ugyanazt az eredményt, ugyanakkor a füst elvezetését továbbra sem oldotta meg tökéletesen. Nem meglepő módon ebből még keveset adtak el, de fűtéstechnikai szempontból így is jelentős találmánynak nevezhető: David Rittenhouse ugyanis továbbfejlesztette, és abban a formában már óriási népszerűségnek örvendett.
A Londonban és Párizsban töltött időszakok miatt Franklin többször is áthajózott az Atlanti-óceánon. Utazásai során azt a megfigyelést tette, hogy Európa felé sokkal gyorsabban halad, mint amikor az amerikai kontinens irányába tart. Ez a jelenség nem hagyta nyugodni, és rájött, hogy a Golf-áramlat miatt tartanak sokkal tovább a hazaútjai. Franklin volt az első, aki feltérképezte a Golf-áramlatot, amivel újabb mérföldkőhöz érkezett a két kontinens közötti hajózás.
Talán a leghíresebb találmánya a villámhárító, amivel kapcsolatban számos legenda kering. Az egyik ilyen, hogy sárkányt eregetett, belecsapott a villám, és így fedezte fel az elektromosságot. A sárkány és a villámcsapás valóban fontos szerepet játsz(hat)ott a villámhárító feltalálásában, ugyanakkor az nem igaz, hogy Franklin fedezte volna fel az elektromosságot. Számos fontos jelenséget megfigyelt ezzel kapcsolatban, és ezek közül többnek a megnevezése is abból ered, ahogyan ő leírta a feljegyzéseiben. Ilyen például a töltés, az elem, a kondenzátor, a pozitivitás és a negativitás is.
Visszatérve a villámhárítóra, a valódi körülményekről nincs hiteles forrás, ugyanis Franklin ezt nem jegyezte le, hanem egy 15 évvel későbbi cikkből ismerjük a történteket. (Állítólag a cikket egy olyan illető írta, aki közel állt hozzá.) Ha hihetünk ennek, akkor a sárkány végére egy hegyes vezetéket erősített, míg lejjebb egy vas kulcsot akasztott rá, és azt tapasztalta, hogy a vezeték elvezette a kulcsig az elektromosságot. Miután évekig tanulmányozta az elektromos jelenségeket, azt találta ki, hogy hegyes végű vasrudakat kell az épületek tetejére tenni, és össze kell kötni azokat egy vezeték segítségével a földdel. Ebből lett a villámhárító.
Az odométert már az ókorban is ismerték és használták, de a távolságmérő eszközt Franklin is újra „feltalálta”. A mechanikus eszköz a mai autókban megtalálható kilométeróra elődjének tekinthető, bár a mai műszerek már elektronikusak. Amikor postamesterként tevékenykedett, azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a leveleket a lehető leghatékonyabban és leggyorsabban kell eljuttatni az egyik helyről a másikra, ezért feltérképezte, hogy melyik útvonalak a legjobbak az egyes városok között, továbbá összehangolta a különböző postaintézetek működését.
Filmekben néha lehet látni, hogy valaki borospoharak száját megérintve varázsol zenét a bevizezett ujjaival. Hasonlót látott Franklin is az 1750-es években, amikor Londonban járt, és nem vallott volna rá, ha éppen ezt nem gondolta volna tovább. Két év alatt összerakott egy olyan hangszert, amin egy tengelyre felfűzve forogtak a különböző méretű borospoharak. Mozgásban talán a zongorázáshoz hasonlítható, hangzásban az orgonához, míg kinézetben a tangóharmonikához. Neve az utóbbi alapján üvegharmonika lett, és olyan népszerűségre tett szert, hogy később Mozart és Beethoven is írt rá zenét.
Politikai karrierjét a kivételes műveltségének is köszönhette. Amellett, hogy előszeretettel foglalkozott írással, olvasni is szeretett. 1731-ben könyvtárat alapított, majd az évek során két olyan eszközzel is előállt, amelyek a könyvtárak kényelmesebb és hatékonyabb használatát segítették elő. Összerakott egy olyan széket, amit megfordítva át lehetett alakítani egy létrává, így a magasabban levő könyveket is el lehetett érni. Ezt hívják könyvtári vagy Franklin-széknek. Hasonló logika mentén találta ki a „hosszú kar”-t, ami egy rúdra erősített fogó volt, és arra szolgált, hogy a távolabb lévő vagy magasabb polcokon tárolt könyveket is el lehessen érni helyből, akár ülve is.
Ha már az olvasás szóba került, akkor azt is érdemes megjegyezni, hogy idősebb korára Franklin látása is megromlott. Előállt azzal az ötlettel, hogy olyan szemüveget fog hordani, amelynek a lencséje két részből áll: a felső fele távolba látásra alkalmas, míg az alsó olvasásra. A bifokális szemüveg népszerűsége azóta is töretlen, az első viselője pedig úgy írt erről egy levelében, hogy „boldog vagyok a találmányom miatt, mert ugyanolyan jól látom a távoli dolgokat, mint a közeliket, a szemeim úgy működnek, mint fénykorukban”.
A szemüveg mellett még egy egészségügyi eszköz fűződik a nevéhez: a hajlékony katéter. Még egészen fiatalon, 1752-ben kezdett el ezzel foglalkozni, amikor a bátyjának veseköve volt, és a saját szemével láthatta, milyen fájdalmat okoz testvérének a fémből készült katéterek felhelyezése. Találmánya nemcsak humánusabb, mint az addigi megoldás, hanem a modern kori kórházi ellátásnak az egyik legáltalánosabb segédeszközévé vált.
Sokan az ő nevéhez kötik az óraátállítás intézményét, valójában viszont nem tett semmit az ügyért. A témáról egyetlen egy alkalommal írt, de azt a művét sem adta ki, csak később került napvilágra. Ebben a művében arról elmélkedik, hogy a hatékonyság növelése érdekében a napsütéses órákhoz kellene igazítani az életet, ezzel is csökkentve a fölösleges gyertyapazarlást. Egy olyan gondolat is megfogant benne, hogy meg kellene adóztatni azokat, akik redőnnyel védekeznek a napsütés ellen, továbbá csengőket kellene rázni az utcán minden reggel, hogy felébresszék az embereket.
Benjamin Franklin legtöbb találmánya azt a célt szolgálta, hogy a mindennapok hatékonyabban, gazdaságosabban, kényelmesebben és biztonságosabban teljenek. Az általunk felsoroltak mellett még számos olyan ötlettel állt elő, ami azért fogant meg benne, hogy jobban működő hellyé tegye a világot. Kijelenthetjük, hogy ez sikerült neki; legtöbb találmányát még most, 230 évvel a halála után is használjuk.
Források:
Kiemelt kép: en.wikipedia.org
