Kiesni az időből, ez egyetemes vágyunk. Megvalósítani ezt, majdnem lehetetlen. A Völgyben viszont nem szól vekker, nem hív senki, nem létezik késés, ismeretlen a korán érkezés. Sem kiméricskélt, embernyúzó szabályok, sem értelmetlen elvárások nem kísérnek bennünket – ugyanakkor több emberséget itt sem talál senki, mint amennyit a többség amúgy is magával hozott.
Pál levelei – Két út
S valóban, ez utóbbi miatt lehetséges, hogy ebben a család-, kutya- és környezetbarát miliőben is beleszalad az ember egy szellemi pofonba, ahogyan velem is történt. Az elmúlt hetek nyilvánvalóan itt is bennünk élnek, így nem bírtam nem megállni a kapolcsi evangélikus templom mellett, ahol a gyülekezet néhány hölgytagja állított fel standot abortusz-ellenes kampányuk részeként. A szemléletes eszközökkel, kiadványokkal és természetesen elszántsággal felvértezett hölgyektől meg kellett kérdeznem: ha az élet mellett foglalnak állást (ahogyan mindannyian tehetjük ezt tiszta lelkiismerettel), akkor egyetértenek-e velem, hogy az el nem vetetett, de örökbe adott gyermeknek nem jobb-e, ha családban nevelkedik, még akkor is, ha egynemű pár alkotja azt a családot?
A válasz természetesen egy határozott nem volt – kiegészülve egy olyan szűk látókörű habitussal, amelyben magától értetődő a Biblia szó szerinti értelmezése. Magától értetődő, amennyiben a szó szerinti értelmezés alátámasztja az elhivatott, ám véleményem szerint nem túl keresztényi, az elfogadást csak tessék-lássék módon megélő evangelizációt. Örömhír öröm nélkül, emberség belehelyezkedés nélkül – egymást kizáró, sokkal inkább idegenséget teremtő ellentmondások. A Biblia ismerete eszerint elég addig a pontig, amíg szellemi ellenfelemet hivatott zavarba hozni, de a képet árnyaló versek és szakaszok már nem igazán fontosak, alig érdemelnek egy-egy kósza „jajj már” felkiáltást. Elszomorodva hagytam ott őket.
Ezzel szemben 26-án a Pest-Buda Udvarban Gryllus Dániel vezetésével Szent Pál leveleit énekelte egy kis csapat. A Kaláka híres muzsikusából, a Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackákból, valamint Szirtes Edina Mókusból verbuválódott társaság jellemzően az alábbi Pál-idézetet állította a középpontba: „Ne azt keressétek, ami széthúz és megoszt benneteket, hanem azt, ami összeköt.”
A cimbalom, a kürt, a hegedű, a szájharmonika és a többi hangszer az öröm erejével kísérte Gryllus énekét és engem is felmelegített. Létezik evangélizáció örömhírrel, megkerülhetetlenül fontos örömhírrel: vagyunk egymásnak és ez fontosabb mint háborút vívni a részletek felett. Pál emberismeretétől és lelkiségétől messze áll a fent leírt beszélgetés komorsága, feszültségteljes ritmusa és szigora. Pál Gryllus Dániel száján át úgy szólalt meg, ahogyan egy igazi apostol, örömet, az élet örömét és diadalát hirdette. „Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.”
Nem hakni volt, inkább oltás
Bevallom, előzetesen úgy gondoltam az esti Kiscsillagkoncertre, mint egy korsó csapolt sörre, mondjuk Sopronira. Szomjat olt hosszú idő után, eltelít az ismerős ízzel, majd lehűt. Bennem élt az az igazságtalannak bizonyult előítélet, amely gyakran övezi a magyar alternatív könnyűzene mára mainstream előadóit. A Kiscsillag tényleg az egyik „legfoglalkoztatottabb” magyar zenekar, amelynek koncertteljesítménye hullámzó Lovasi András kedélyállapotának megfelelően – ennyiben jogosnak számít a megszokott élményt váró feltételezésem.
Azonban a Völgy negyedik estéjét megkoronázó fellépés egyszerűen csak profi volt. A Kiscsillag saját erejének teljes tudatában, ám a show-ból egy grammot sem elhagyva mutatta meg, hogy mi is annak az oka, amiért az ember huszadszorra is meglátogatja, ami miatt önkéntelenül is keresi őket a szem a programfüzetben. A színpadi pózokat egymás után megélő, önbizalomtól duzzadó, ám a kérlelhetetlenül pontos zenében fürdőző bandán ezúttal látszott a szakma iránti feltétel mentes alázat. Mi is elhittük, hogy a színpadon álló öt férfi élvezi azt, amit éppen csinál – előadja és a pillanatnak szóló kiegészítésekkel tűzdeli meg azokat a dalokat, amelyeket a mai napig használunk otthon, a kerti partin, szerelmünkkel.
Az élőzene diadala volt ez a járvány szinte másnapján, nem kevésbé óvó és védő mint a vakcinák – és még el sem értünk a Völgy feléhez.
Káldy Márton galériája
