A varázsvilág Krisztusa – Harry Potter és a Biblia

KultAgora 2018. Sze. 4. 0 0

Kemény István írja egyik esszéjében, hogy minden író kiégését és ötlettelen vergődését jelzi, ha bibliai témához nyúl. Lényegében a legkönnyebb dolga van. Feldolgozza Káin és Ábel, hitetlen Tamás, az irgalmas szamaritánus vagy épp Jézus szenvedéstörténetét, az egyszeri olvasó pedig – a bebetonozott kulturális és vallástörténeti konvenciók hatására – elismerően fog bólogatni, miközben valami olyasmit mormog magában: ez egy komoly író.

 
Szerző: Locker Dávid

Hisz ha az ember a Bibliához nyúl, feltétlen valami magasztosat, valami komolyat akar elmondani Istenről, az emberekről, az erkölcsről. Lényegében predesztinálva van erre a szerepre. A Bibliában ugyanis minden benne van, amit mi, keresztény, zsidó, és ateista – egyszóval: nyugati – emberek legfőképp a morálról, de globálisan véve a világról gondolunk. A posztmodern narratíva-dekonstrukció évtizedei után természetesen naivitásnak hathat ez a grandiózus állítás; ennek ellenére tartom igazát. Nem valamiféle retrográd vallási felbuzdulás mondatja velem az utóbbit sorokat, hanem olvasmányaim és mindennapi tapasztalataim. Na igen: olvasmányaim. Ez utóbbi kiemelten fontos eleme ennek az írásnak – ugyanis ezen esszé témája tulajdonképp (ahogy a címből is könnyen kiderülhet) egy egész generáció gyermekkorának meghatározó olvasmányának, a Harry Potter bibliai párhuzamainak feltárása, és a közös referenciák vizsgálata; egy olyan gondolatkísérlet, melynek konklúziója hogy a Harry Potter tulajdonképpen egy modern kori megváltástörténet. És egy egészen kiváló regényfolyam.

Legelőször talán célszerű célba venni Harry személyét, a sagában betöltött szerepét. Harry a Varázsvilágban egy nem mindennapi, közvetetten nem csak a Varázs-, hanem az egész világ sorsát befolyásoló alak: a Kiválasztott. Ha a Gonosszal (Voldemort-tal, akinek neve a francia halál szóból ered) való végső megpróbáltatása során vereséget szenved, a világ a Sötét Varázslók kezébe kerül. Nagyon hasonló szerep fedezhető fel az újszövetségi Jézusnál is: Ő az Atya fia, a „Felkent” (a görög Krisztosz szó jelentése), aki a Földre küldetett, hogy megváltsa az embereket a bűneiktől, ezzel teremtve új szövetséget Isten és Ember között, irányt adva a világ további folyásának. (A hittanórák kedvelt közhelye, hogy Isten az Ó- és az Újszövetség megkötésekor közvetlenül szólt bele az emberi történelem alakulásába.)

Legyünk bármennyire is ateisták, mindenképp el kell ismernünk, hogy a Jézus nevű alak (tanító, rabbi, szélhámos, tökmindegy) fellépése korántsem csak spirituális és metafizikai irányban adott direktívát a történelemnek

(keresztes háborúk, Pápai Állam, Európa ősi vallásainak elhagyása, etc.).

Apró, de érdekes párhuzam az a tény is, hogy mindkét Kiválasztott-figura hosszasan tanul, mielőtt beteljesítenék sorsukat: Jézus egészen 30 éves koráig háttérbe húzódva olvasta a szent szövegeket, és készült a krisztusi szerepre; Harry hét köteten keresztül készül direkt vagy épp indirekt a Voldemorttal való összecsapásra – tulajdonképpen az egész regényfolyam egy iskolai fejlődéstörténet.

A cikk folytatását IDE kattintva olvashatod testvéroldalunkon, a kultagora.blog.hu-n.

Kiemelt kép: harrypotter.wikia.com

Tags: Biblia, Harry Potter, könyv, Krisztus, KultAgora Categories: 5PERC
Related Posts