Augusztus elején felbolydult, majd elcsendesedett egy Vas megyei község: 8-a és 12-e között harmadik alkalommal rendezte meg az f21.hu szerkesztősége a kámi Nyolc Ág Művésztábort, hogy egy színvonalas szellemi műhelyt kovácsoljon az oldal íróiból és barátaiból. Az ötnapos találkozó gerincét a zenei, irodalmi és képzőművészeti programok adták, de a szervezők elképzeléseinek megfelelően a barátság, a szerelem és a kora hajnalig tartó világmegváltó beszélgetések kapták a főszerepet.
Az ötszáz lelkes vasi falucska idén is példamutatóan, türelemmel és segítséggel várta a táborba látogató művészeket, újságírókat és a programok iránt érdeklődő fiatalokat. A kérdés természetesen adott: hogyan nő ki a fűből egy öt koncertet, Hévíz lapszámbemutatót, líraworkshopot, drámafoglalkozást és sok más egyebet átfogó minifesztivál a semmiből?
“Egy másik tábor hozott össze minket, a csöngei Weöres Sándor Olvasótábor, amit Fűzfa Balázs szervezett évről évre. Az első közös csöngei táborunkban – ahol a későbbi szerkesztők nagy része jelen volt – kitaláltuk a weboldalt, a másodikban pedig az az ötlet fogant meg, hogy mi is csinálhatnánk egy saját találkozót.” – foglalta össze Vincze Bence főszervező a kezdeteket, majd hozzátette azt is, hogy az online térben napi kapcsolatban álló embereket (legyenek azok feltörekvő művészek vagy a sajtó munkatársai) nem ördögtől való ötlet egy hétre összezárni.
Ennek megfelelően (figyelembe véve a szűkebb közösség igényeit is) a programrend lazán egymásba kapcsolódó elemekből épült fel. Ez egyébként a kámi tábor egyik ars poeticája is: zárjuk össze az ország különböző szegleteiből érkező érzékeny fiatalokat, de ne tegyünk semmit kötelezővé és csak annyira szigorú menetrend legyen, amennyire óhatatlanul szükséges – természetesen ettől az összkép is kissé nomádabbá válik, ugyanakkor elillan a feszültségnek árnyéka is. Ezen a ponton kell újra kiemelni azt is, hogy a falu lakosainak segítsége nélkül bizony a szervezők minden erőfeszítése kárba ment volna a hangzatos és szép célok ellenére is: mind az élelmezés, mind a helyszín, mind az egyéb felajánlások nélkülözhetetlenné váltak az évek során.
A nyolcadikai napot tudatosan az érkezésre és az ismerkedésre szánták a tábor gazdái, kilencedikén azonban már kora délelőtt egy könnyed és humoros drámafoglalkozás hozta egymáshoz még közelebb a résztvevőket; délután táncworkshop, Vad Art kiállítás, este pedig Doma Bence szombathelyi dalszerző akusztikus koncertje szolgálta a szellemi feltöltődést – Vincze Márton éjszakai performance-áról nem is beszélve.
Tizedike – a tábor harmadik napja – az irodalmat helyezte középpontba: Magolcsay Nagy Gábor líra -, Székely Zoárd pedig slamfoglalkozást tartott, ebéd után pedig Czetter Ibolya irodalomtörténész beszélgetett Vajna Ádámmal és Fehér Renátóval. A beszélgetés a Hévíz Folyóirat aktuális száma köré épült, de hangsúlyos kitérőt kapott a két fiatal költői indulása és napjaink folyóiratok köré szerveződő versvilága is. Később, az esti tábortűznél a Savaria Irodalmi Műhely égisze alatt olvashatták fel írásaikat a vállalkozó kedvű táborlakók: a költeményeket és rövidebb elbeszéléseket a két fiatal költő is értékelte egy “kihelyezett szerkesztői ülés” keretein belül.
Tizenegyedikén a zenéé lett a főszerep: a délelőtti hagyományos bortúra után a tábor erőt gyűjtött az esti koncertmaratonhoz: a Grabovski, az Aurevoir és az Eticatt egymás után, szinte megszakítás nélkül állt színpadra, majd az Idegen zenekar zárta a hangorgiát egy eksztatikusba hajló késő éjszakai fellépéssel.
A tizenkettedikei zárónapon csak a hosszúra nyúlt arcok mutatták, hogy a programsorozat a végéhez közelít, maguk a foglalkozások még feszesen követték egymást. Napközben a Laud ökomárka táskái mutatkoztak be, majd Marton Zita tartott előadást az internetes naívművészetről, este pedig Horváth Nóra és Sipos László adták elő felolvasószínházi előadásukat, amely a Herkules sarok – avagy egy szobor élete címet kapta.
A tábor, habár korántsem hibátlanul, hiszen olykor a kiemelten biztosított szabadság a rend rovására is vált, idén is sikerrel teljesítette legfontosabb célkitűzéseit. Nem épült elefántcsonttorony, hiszen a falu lakói és nem ritkán a messziről érkezett látogatók kötöttek alkalmi barátságot, de ugyanez az analógia alkalmazható a résztvevőkre is: mindenféle civil életbeli vagy kulturális tekintélytől függetlenül beszélgetett a folyóirat-szerkesztő költő a vasi középiskolással, a pesti undergruond színjátszásból érkezett előadó a kaposvári íjász-hagyományőrzővel. Ez a kettős közelség az az érték, amelynek megteremtésén a szervezők fáradoztak – túl azon, hogy valóban egy hálót vessenek a résztvevők fölé. Hálót, amely év közben is összefogja őket és sok értékes, előremutató együttműködés születhet a védelme alatt. A táboron résztvevőként hatvanhárom fő vett részt, de a zenei nap estéjén kétszer többen voltak kíváncsiak a koncertekre.
“A fiatalokkal szeretnénk együtt dolgozni, őket gondolkodásra és alkotásra bírni. A kezdetektől fogva ezért csináltuk az újságot, ezért hoztuk létre a tábort.” – foglalta össze Vincze Bence a múlt, a jelen és a jövő céljait.
A képek Lutor Katalin munkái
Eszenyi Fanni részletes beszámolója a táborról ide kattintva érhető el a prae.hu-n.
Képriportok a táborról:
