Megvizsgálta az amerikai filmakadémia a To Leslie című film népszerűsítési kampányával kapcsolatos panaszokat, és úgy határozott, hogy a filmben szereplő Andrea Riseborough megtarthatja a legjobb színésznői címre szóló Oscar-jelölését – jelentették be helyi idő szerint kedden Los Angelesben.
A filmakadémia a múlt héten kezdte vizsgálni, hogy történt-e szabálytalanság a To Leslie című film kampánya során. Amiatt merültek fel kétségek, hogy röviddel az Oscar-jelölések hivatalos bejelentése előtt számos híresség vett részt a film promóciójában, és több nagy hollywoodi név népszerűsítette a brit színésznőt a közösségi médiában is.
A film rendezőjének, Michael Morrisnak a felkérésére például Kate Winslet, Charlize Theron, Jennifer Aniston, Gwyneth Paltrow, Amy Adams és Courteney Cox is szervezett vetítést a To Leslie című filmnek. Emiatt már-már úgy tűnt, az agresszív kampánnyal mintegy „benyomták” Riseborough-t a jelöltek közé. Riseborough jelölése meglepetést keltett, mert a To Leslie, amelyben a színésznő egyedülálló, alkoholizmusba menekülő anyát játszik, kevéssé ismert a nagyközönség előtt.
Az amerikai filmakadémia mindenesetre úgy döntött, nem minősül szabálytalannak a film támogatói kampánya, bár a közösségi médiában folytatott stratégiák „aggodalomra adnak okot”, és ezekkel az ügy közvetlen illetékesei foglalkoznak is. Nem példa nélküli, hogy a filmakadémia visszavonjon Oscar-jelölést szabálytalan kampányolás miatt. A hollywoodi hírességek által szervezett vetítések bevett gyakorlatnak számítanak a filmes díjszezonban, de azt szigorúan szabályozzak, hogy a díjakról szavazó akadémiai tagokkal milyen módon lehet kapcsolatba lépni.
Bill Kramer, az amerikai filmakadémia igazgatója közölte, az idei szezon lezárulta után tisztázni fogják a szabályok egyes részleteit, hogy a jövőben a filmes kampányokat illetően ne merülhessen fel a részrehajlás gyanúja. Az akadémia arra törekszik, hogy az Oscar-díjakat kizárólag az alkotások művészi és technikai érdemei alapján ítéljék oda – tette hozzá Kramer.
A legjobb színésznő kategória jelöltjei a Szöszi főszerepét játszó Ana de Armas, valamint Cate Blanchett (Tár), Andrea Riseborough (To Leslie), Michelle Williams (A Fabelman család) és Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor).
A Bolyki Tamás Quartet a Magyar Jazz Szövetség 2019-es Jazz Combo versenyének győztese, Bolyki Tamás pedig a legjobb zeneszerző díját nyerte el Expose című szerzeményével. Evidenssé vált, hogy lemezt kell készítenie, így készült el a GPS.
A fiatal jazzgitáros 2023. február 1-én megjelenő, GPS című lemeze a mai fiatalok útkereséséről szól. Arról, hogy hogyan tudnak tájékozódni ebben a folyamatosan változó, fejlődő világban. Arról, hogy mik azok a dolgok, amiket sem az internet, sem az elektromos autó nem tud könnyebbé tenni – sőt, nehezíti számukra.
A GPS című album személyes értékek és élmények gyűjteménye, melyekről a szerző az egyes dalokhoz írt őszinte üzenetében is beszél hallgatóinak.
EXPOSE
„Az első dal a lemezen életem legelső kiadott szerzeménye is egyben. Ezt a dalt a 2019-es Jazz Combo versenyre írtam, melyen nagyon szerettem volna elindulni – ezért is alakítottam meg a kvartettet. Zenekarként első helyezettek lettünk, a dal maga a legjobb kompozíciónak járó díjat kapta. Az Expose-t a ’felfed, kiállít’ fordítással adnám vissza leginkább, mivel én ezt a „felfedést’’ éltem meg, amikor először kiálltam a zenekar, a zsűri, az emberek elé a saját kompozíciómmal. Korábban soha nem koncerteztem saját szerzeménnyel, 19 éves koromig „csak” készültem a pályára. Az elért siker adta a megerősítést, hogy „megérkeztem”, itt az ideje elindulni a pályán.”
FOLLOW THAT
„A Bejan Norbert barátommal közösen írt dalunkban az örömzene a főszereplő. Az egyszerűbb zenei anyag megengedi, hogy minden komoly kötöttség nélkül elengedhesse magát az összes zenész, és improvizatív játékát a dal szolgálatába állítsa. Bár én klasszikus zenei kötődésem miatt szeretem a megkomponált szerkezeteket, mégis van, hogy nem kell mindennek milliméterre pontosnak lennie. Úgy látom, legalább annyira kell az élethez a lazaság, mint a pontos tervezés – minden az arányokon múlik.”
NAGYMEZŐ UTCA
„Mindannyiunk életében meghatározók az iskolai/kamasz évek. Zenészként ez hatványozottan így van, hisz mi ekkor kezdjük el utunkat a profi zenei pályán. Számomra a Nagymező utcában található Bartók Béla Konzervatóriumban eltöltött idő a mai napig mind szakmailag, mind emberileg nagyon meghatározó. Amikor ezt a dalt megírtam, elküldtem Bolyki Sára unokatestvéremnek, és megkérdeztem, hogy szívesen írna-e rá szöveget. Ő pedig visszaküldte az én lelki világommal talán legjobban rezonáló dalszöveget Nagymező utca címmel. Ez a vers – melyről ő maga is azt mondta, hogy a legköltőibb szövege – azt fogalmazza meg, hogy miként alakul át iskolánk, a környéke emlékekkel berendezett terekké, ahol többé nem épületeket vagy fákat látunk, hanem csak az oda kötődő emlékeinket, melyek nagyban meghatározzák életünk további menetét. A Nagymező utca, a Bartók konzi számomra ma már nem házak és emberek sokasága, hanem életre szóló, kifogyhatatlan impulzus, mely ma is rányomja bélyegét munkámra: a zene tisztelete és szeretete, minőségre való törekvés a lehető legkevesebb megalkuvással, és a mondanivaló fontossága.”
LOOK UP
„A kvartett fennállása óta állandó társunk volt a baj: covidjárvány, majd háború. Ezek az események sok mindent félbeszakítottak, miközben az alapkérdést, hogy miként tájékozódjunk a világban, jócskán elmélyítették. Ezt a dalt az egyik covidhullám karácsonyán írtam. Az én generációm életében ez volt az első valóban nehéz élethelyzet, melyben a bizonytalanság, harag és félelem „egészséges’’ elegye adta az ihletet a világégés instrumentális megjelenítéséhez, melyben ugyanakkor kitapintható valamiféle remény. Aki elő tudja hívni a kiszámíthatatlanság és kilátástalanság élményét, könnyen rá tud hangolódni a dalra. Remélem, sikerült a zene nyelvén megfogalmaznom, hogy fontosak a külső körülményeink, de ezek nem vehetnek hatalmat a lelkünkön.”
Fotó: hajogyar.hu
LEFT BEHIND
„Talán ez a legintimebb pontja a műsornak. A dal a Rejts most el című keresztény énekre épül, amit gyerekkoromban sokszor énekeltünk gyülekezetünkben, és Alzheimer sem fogja kiverni a fejemből. Sokszor estem el az utamon, és találtam magam egyedül. Én ilyenkor dühömben hajlamos vagyok még azt a pár embert is elűzni, akik tényleg segíteni próbálnának. Bár fiatal vagyok, és hál’ Istennek nem éltem át hatalmas tragédiákat, nekem is volt olyan helyzet az életemben, amikor éreztem, a megoldáshoz én emberként kevés vagyok. Ezek révén tanultam meg átengedni Istennek életem irányítását. Letenni minden jót és rosszat Isten kezébe, mert Ő mindig ad megoldást. Megtanultam, elég mindig egyel többször felállni, mint ahányszor elestem, de ezt sokkal könnyebb megtenni, ha van kire felnézni, van, aki segít.”
FUTURE REAL
„A Future Real Bejan Norbert szerzeménye. Számomra ez a jövőbe vetett hitről szól. Főleg a mi korosztályunknak nagyon fontos, hogy ne veszítsük el a motivációnkat, higgyünk benne, hogy amit csinálunk, annak lesz eredménye. A világ folyásán nem tudunk változtatni, de arról tehetünk, hogy a közös utunkat minél szebbé és élvezetesebbé tegyük egymás számára. Erre törekszem én is: meglátni és felmutatni az emberekben lakó szépséget, örömöt, és élvezni egymás társaságát azon az úton, amit bejárunk.”
AKAROK ÉN
„Ez a dal hozzám már félkészen érkezett. Parragi Rebeka, akivel konzis korunk óta rendszeresen lépünk fel, egy teljesen véletlen alkalommal mutatta meg a félkész dalt, ami annyira kifejező volt, hogy a hatása alatt ott helyben közösen be is fejeztük. A szöveg gyönyörű képekben fogalmaz: „miért lennél madár, virág, folyó, fenyő – ha te lehetsz”. Bár sokszor kiszabadulnánk a saját életünkből, mert nem látjuk a miérteket és a hogyanokat, de csak attól vagyok az, aki, mert a rosszat ugyanúgy megélem, mint a jót. Emberré válni, teljessé lenni…”
A lemez borítóját mesterséges intelligencia készítette, a megadott „hívószavak” alapján.
Bolyki Tamás Quartet
– Bolyki Tamás (gitár)
– Fábry Adonisz (dob)
– Gyárfás Péter (zongora)
– Siklai István (basszusgitár)
Második alkalommal szervezi meg az Erőművház és Erzsébetváros Önkormányzata a Doku7 dokumentumfilm-fesztivált. 2023. február 9-től hét héten keresztül olyan magyar alkotásokkal találkozhatunk, amelyek társadalmi témákat és élethelyzeteket rendkívül sokszínű és változatos formában mutatnak be.
A Doku7 idei témáját a közösségek adják. A K11 Művészeti és Kulturális Központban vetített alkotások ezúttal közösségeink erejére fókuszálnak, a közösségben való gondolkodás és létezés (az együttlét) mai napi relevanciáját mutatják és láttatják. A K11 és a MADOKE – Magyar Dokumentumfilmesek Egyesületének – együttműködésében létrejövő vetítések Márton Dorottya, Becz Péter, Kapás Tibor Albert és Fuchs Máté és Elek Sára rendezők filmjeit tűzik műsorra hét héten keresztül, február és március folyamán. A vetítéseket közönségtalálkozók és kerekasztal-beszélgetések kísérik.
Teljes program
Február 9. 19:30 | Márton Dorottya: Transzvarieté
A film főszereplője, a jelenleg csütörtöktől szombatig a Ver Deco Clubban fellépő Zsófi a 90-es évek óta ikonikus alakja a magyar LMBTQ-színtérnek.
Részlet a Transzvariaté című filmből (forrás: Doku7)
Február 16. 19:00 | Becz Péter: Virágpor és Törökméz
VHS, virágüzlet és Isztambuli csempészáruk, szerelem a nyolcvanas években. Családi archív dokumentumfilm egy házasságról. A 80-as évek Magyarországán egy fiatal házaspár Isztambulból csempész farmert és aranyat.
Részlet a Virágpor és Törökméz című filmből (forrás: Doku7)
Február 23. 19:00 | Kapás Tibor: Szilánkok
A Szilánkok című rövid dokumentumfilmben Molnár Viktória, az Utcáról Lakásba Egyesület szociális munkás napjait követik nyomon.
Részlet a Szilánkok című rövid dokumentumfilmból (forrás: Doku7)
Március 2. 19:00 | Fuchs Máté: A.J
Nyomot hagyni magunk után, tisztelni a kézzel készített tárgyakat, számot vetni a múltunkkal – ezek a gondolatok roppant fontosak Jánosnak, aki önkéntes elvonulásban él a társadalom tekintetének elérésén kívül.
Egy belső coming out, visszaemlékezés az első igazi szerelem pillanataira, amikor még nem értjük a másságunkat. A film előzetese IDE kattintva érhető el.
Részlet a Szerelem 1.0 című filmből (forrás: Doku7)
Március 16. 19:00 | Elek Judit Sára: Megálló
Csabi Terényben, egy kis észak-magyarországi faluban él. Életét az egyszerű dolgok ismétlődése határozza meg: délben ebédelni kell, pénteken jönnek a kukások, az elhervadt virágokat ki kell cserélni. Az élet körforgásában nincs megállás, de vajon meddig maradhat ez így?
Elek Judit Sára (forrás: Doku7)
Március 23. 19:00 | Márton Dorottya: Babaházban
Egy önéletrajzi ihletésű rövidfilm a gyerekkori traumák művészet általi leküzdéséről és az identitásformálás lehetőségeiről.
A Doku7 eseményeinek moderátora Benedek Ágota forgatókönyvíró.
A részletes program és vetítési rend, valamint a filmekkel kapcsolatos minden egyéb információ már elérhető a Doku7 oldalán, amely IDE kattintva érhető el.
Kiemelt kép: Részlet Márton Dorottya Babaházban című filmjéből Forrás: Doku7
A hét további részében az idősgondozásról, a művészeti alapjövedelem kérdésköréről, valamint a nemek közötti egyenlőtlenségekről szóló beszélgetéseken vehettek részt, és egy részvételi színházi workshop is várja az érdeklődőket.
02.02. | Ki gondoskodik majd azokról, akik rólunk gondoskodtak?
Forrás: Az esemény Facebook-oldala
A Zöld Generáció Ifjúsági Tagozat idősügyi beszélgetésre hívja az érdeklődőket:
„Sajnos nem csak keveset beszélünk erről a témáról, hanem a mindennapokban is hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mi lesz velünk idős korunkban. Egyáltalán milyen ma Magyarországon idősnek lenni? Mit lehet tenni az elmagányosodás ellen? Kiket nevezünk szendvicsgenerációnak? Tehet-e bármit a politika?
Ezeket és még sok más kérdéskört jár körbe Ungár Péter országgyűlési képviselő és Szabó Judit Ágnes szociológus, szociálpolitikus. A beszélgetést Balogh Zsófia, a Partizán szerkesztője és műsorvezetője moderálja” — írják a Facebook-eseményben.
02.03. | Play It Loud! Conference on Challenges and Coping Strategies towards Gender Equality in the Music
Forrás: Az esemény Facebook-oldala
A zeneipar működésében megjelenő nemi egyenlőtlenségeket tematizáló angol nyelvű konferenciát így hirdetik a szervezők:
„BREAKING NORMS is the closing event of the European Union project Play It LOUD held in Budapest, Hungary. On this one-day mini conference the challenges and coping strategies towards gender equality will be introduced, uncovered, and discussed by the panelists and participants together. While celebrating the results of this project, the goal of the gathering is to provide information and support those like minded individuals in Hungary who are also looking to make a difference in gender equality. While this particular event will focus on dismantling the status quo in the music industry, the practical questions such as How to have difficult conversations may be useful for anyone interested in norm critical approaches in general. The panelists are distinguished thinkers and doers in the field of gender equality from Europe.”
02.05. | Rántotthús helyett – Vasárnapi fórumszínház vol. 4 – Felnőttség és felelősségvállalás
Forrás: Az esemény Facebook-oldala
A héten a Rántotthús helyett havi rendszerességű fórumszínházi workshopja is várja az érdeklődőket:
„Mennyire érzed felnőttnek magad? Ha egyáltalán…
Ki a felnőtt? Aki felelősséget vállal magáért? És másokért? És mit jelent a felelősségvállalás? Mikortól vagyunk felelősek a saját döntéseinkért? Meddig terjednek a felelősségvállalás határai? És kire terjednek ki?
Ha téged is foglalkoztatnak hasonló kérdések, szeretettel várunk havi rendszerességű workshopjainkra, ahol a fórumszínáz eszközeivel hajlítjuk meg a valóságot! Kilépünk a szokásos vasárnapi ebédlőasztal körüli viták köréből, megkíséreljük mélyebben megérteni egymást és önmagunkat, lebontani a köztünk lévő, sokszor áthatolhatatlannak tűnő falakat.”
A részvétellel kapcsolatos további információért kattints ide.
A kiemelt kép montázs az események képi anyagából.
Január 27-től lehet jelentkezni a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Ugrás a jövőbe című ötletversenyére. A pályázatra 7–10. osztályos diákok terveit, elképzeléseit várják, melyben bemutatják, hogyan képzelik el a jövőt, milyen lesz szerintük a világ húsz év múlva.
A MOME kezdeményezésének az a célja, hogy megmutassa: a tervezés egy gondolkodásmód, melyet elsajátítva bárki a jövő alakítója lehet. Az Ugrás a jövőbe kreatív pályázat idén is olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy milyen lesz az élet 2043-ban; valamint, hogy a mai kiskamaszok hogyan képzelik a világot 20 év múlva. A pályázat arra bíztatja a hazai és határon túli tizenéveseket, hogy osszák meg elképzeléseiket a jövőről.
A megmérettetésre 2022-ben 400 diák jelentkezett. Tavaly napelemgomba, bogárszedő robot és inkluzív társasjáték terve nyert, a pályázatra benyújtott pályaművek messze felülmúlták a zsűri és a szervezők előzetes várakozásait.
Mint fogalmaztak, a pályázat nemcsak a csapatmunkára, de a designgondolkodás megismerésére is egyedülálló lehetőséget kínál. A versenyre 2-5 fős csapatokban lehet jelentkezni, a második fordulóba jutó csoportokat pedig a több hónapos intenzív felkészítőmunka során az egyetemen oktató tanárok mentorként kísérik. A legjobb pályamunkákat a második forduló végén rangos szakemberekből álló zsűri választja ki. A fődíj, a MakerBot Sketch 3D nyomtató mellett további értékes nyereményeket kaphatnak a díjazottak.
A pályázók analóg, digitális vagy vegyes technikával készített tervekkel nevezhetnek. A versenyre regisztrált csapatok egy felkészítő programon vehetnek részt, ahol segítséget kapnak a pályamunkák elkészítéséhez.
A csapatok március 15-ig jelentkezhetnek a regisztrációs űrlap kitöltésével a www.ugrasajovobe.mome.hu weboldalon.
Jelenet A sziget szellemei c. filmből (forrás: Apolló mozi)
Martin McDonagh (In Bruges, Három óriásplakát Ebbing határában) színházi berkekben fejlesztette mesteri szintre karakterekkel és dialógusokkal való bánásmódját, majd mindezt remekül vitte át a filmvászonra. A sziget szellemeivel egyre inkább megszilárdulni látszik a tény: bérelt helye van a legjobb filmes alkotók (forgatókönyvírók és rendezők) között. Elvégre ki más engedhetné meg magának, hogy szó szerint a mennyből rángasson le minket egy látszólag kisstílű viszály kedvéért?
A film nyitóképe ugyanis nyugodtan értelmezhető így; a néző mennyei muzsika kíséretében, a felhők közül száll alá a Smaragdsziget egy kisebb, kitalált testvérére. Pár röpke másodperc elég ahhoz, hogy a zene, valamint a Ben Davis (Három óriásplakát Ebbing határában, A galaxis őrzői) komponálta képek – amik a film egésze során kitüntetett figyelmet érdemelnek – együttese magával ragadja a nézőt. Ám mielőtt túlságosan elvesznénk a mezők zöldjében és a tenger-ég duó nagy kékségében, már szembe is találjuk magunkat Pádraic Súilleabháinnal (Colin Farrell).
Elsősorban ennek az egyszerű ír fickónak leszünk társai az elkövetkező majd’ két órában, az ő szemszögéből pedig jó pár embert próbáló napot élünk át. Pádraic legjobb cimborája, Colm Doherty (Brendan Gleeson) ugyanis úgy dönt, nem tart tovább igényt előbbi társaságára, ez pedig nem pusztán próbára teszi Farrell karakterét, hanem egy szépen dagadó lavinát is elindít.
Ha már Farrell, akár azzal a ténnyel is jellemezhetnénk a teljesítményét, hogy eddig majdnem hetven díjra jelölték alakításáért. Ez azonban korántsem lenne elég kifejező. Egy annyira hús-vér karakter esetében, akit az ember hol megölelne, hol felpofozna – de leginkább talán hozzá sem érne – nem meglepő, hogy valósággal lelép a vászonról. Az igazi bravúr az, hogy miközben velünk együtt lélegzik, Pádraic karaktere képes minden szájbarágástól vagy giccstől mentesen megfogalmazni az emberi létre vonatkozó, sokakat foglalkoztató igazságokat. Mindehhez pedig tökéletes ellenpontként szolgál Colm figurája.
A film két férfi barátságát ábrázolja igen éleslátóan (forrás: Made in Pécs)
Elvégre ki akarná elvesztegetni életét hétköznapi ostobaságokkal, a rajtuk való piszmogással, amikor valami maradandót is alkothat? Ám tényleg megéri feláldozni a kapcsolatainkat az utókor emlékezetéért cserébe? És ha valaki úgy dönt, hogy igen, van-e jogunk akár szeretetből, akár kicsinyes érdekből hatást gyakorolni rá? Ezekhez hasonló kérdések egész sora merül fel, miközben Carter Burwell (Három óriásplakát Ebbing határában, Fargo) gyönyörű muzsikájára – ami kapcsán McDonagh egy aranyszabályt adott a zeneszerzőnek, semmi hagyományos ír zene – fel-alá grasszálunk Inisherinen.
Persze nemcsak a tájba könnyű belefeledkezni, mind Farrell, mind Gleeson esetében könnyű elfeledkezni magáról a színész személyéről is. Az a szint pedig, ahol az ember annyira beleveszik a játékba, hogy időközben még a teljesítmény kiválóságára sem gondol, őszinte kalapemelést érdemel. Ez persze nem csak előbbi kettőnek jár, Kerry Condon (Három óriásplakát Ebbing határában, Better Call Saul) és Barry Keoghan (Egy szent szarvas meggyilkolása, Dunkirk) mozdulatai ugyancsak aranyat érnek.
Előbbi Siobhánt, Pádraic nővérét alakítja, utóbbi pedig Dominic Kearneyt, a helyi rendőr fiát, a sziget kvázi bolondját. Condon igazi bravúrt hajt végre a huszonhárom perc alatt, amit McDonaghtől kap: egy összetett, környezetét jelentősen, de reálisan meghaladó karaktert testesít meg. Mondhatni, csak irigykedni lehet rá, kár, hogy főszereplőinknek ez meg sem fordul a fejében.
A történet szerint, miközben Inisherinen épp megszakad egy barátság, az Ír-szigeten polgárháború zajlik. Nos, azt kell mondjam, Pádraic és Colm története legalább annyira érdekes, mint egy politikai gyűlésen vagy egy harcmezőn dúló csata. Nem pusztán a káprázatos díszlet, a remek szereplők vagy a tragikum és a komikum – mit komikum, imádnivaló éjsötét humor – kiváló ötvözése miatt. Sokkal inkább azért, mert elképesztő éleslátással foglalkozik egy olyan problémakörrel, ami bármelyikünk életében felbukkanhat, mindezt pedig azzal a fajta könnyedséggel teszi, ahogy az ember a tengert nézve whiskyt kortyolgat.
Kiemelt kép: Jelenet A sziget szellemei c. filmből (forrás: Apolló mozi)
A játékadaptáció nézettségi adatai kiemelkedőek, nem is lehetett kérdés, hogy érkezik-e a folytatás.
A Last of Us-t sokan minden idők egyik legfontosabb játékának tartják, leginkább a történetvezetés, a karakterek árnyaltsága és a játékban meghozandó nehéz döntések miatt. Az HBO Craig Mazin (Csernobil) és Neil Druckmann vezetésével készített filmadaptációt, ami rögtön hatalmas sikert aratott: már az első kritikák is pozitívak voltak, a nyitórész pedig aSárkányok házaután a második legnézettebb pilot volt a csatorna történetében, a következő epizód pedig még ehhez képest is növelni tudta a nézettséget.
„Még hálásabb vagyok annak a több millió embernek, akik csatlakoztak hozzánk ezen az úton. A közönség megadta nekünk a lehetőséget, hogy folytassuk, és Neil, valamint a Naughty Dog karaktereinek, világának rajongójaként nem is állhatnék jobban készen arra, hogy megint belemerüljek a munkába” – fogalmazott Craig Mazin, a sorozat egyik alkotója a folytatással kapcsolatban.
A hírek szerint a széria második évada a játék folytatásának alaptörténetét dolgozza majd fel, de könnyen lehet, hogy nem teljes egészében, hiszen a készítők korábban is beszéltek arról, hogy siker esetén akár a második évad után is folytathatják a történetet.
Kiemelt kép: Jelenet a Last of Us-ból (forrás: IGN.com)
Ha meg kéne mondani, hogy manapság melyik a legnagyobb szabadságfokkal alkotó formáció a magyar könnyűzenében, akik külön utasokként azt csinálhatnak évtizedek óta amit csak akarnak, eközben százezrek számára, és alighanem az ország kulturális szerkezetének is létfontosságú a működésük, akkor a helyes válasz valószínűleg a Bëlga lenne.
Sokan megfordulhattunk már Bëlga koncerten. Több mint 20 éve működik, szemlélődik, gondolkodik, alkot, mind ebből fakadóan koncertezik a zenekar, megszakítások, hullámvölgyek, nélkül. Ritkaság számba megy ez a művészi életgörbe: színre lépésük pillanatától kezdve kiforrott markáns művészi közlés, önismétlés nélkül, bámulatos választékossággal. Kiégésről, alkotói válságról, belsős balhékról szó sincsen.
Mindenképpen motiváló tényezője ennek az életútnak, hogy a Bëlga műfaji formátuma egy különös, parodisztikus, hiphop-pop/rock-ja úgy tűnik nem reprodukálható. A hip-hop formációk vagy paródia alapú, többnyire kategorizálható előadók egy külön leágazása a Bëlga, amely valóban iskolateremtő. Annyi, hogy senki más nem képes kitanulni a csapat egyedülálló mesterségét.
Míg hatásuk a szcénára tagadhatatlan, hogy a pozíciójukat senki nem veszélyeztette különösebben, igazán követőik sem akadtak. Nincs kire rábízni, kivel megosztani ezt a magyar zeneiparban rendkívül releváns reflexív-szórakoztató szürrealista-dadaista irányzatot. Így hát írniuk kell a zenéiket tovább, meg kell tölteniük sokadszorra is országosan klubhelyszíneket, az Akváriumban dupla sould out-os bulit kell csinálniuk 2023 januárjában is.
Fotó: Bodnár Dávid
Az, hogy utánozhatatlan a Bëlga-projekt, magyarázhatja, hogy az emberek többsége elképzelni sem tud olyan dalokat, olyan témákkal, amit a Bauxit–Tokyo–Még5milliárd hármas (Titusz a zenei aláfestő) magtól értetődő természetességgel valósít meg.
Laza slágeresség, humorral, műfaji kikacsintásokkal, érzékletes kifejezőkészséggel, abszurd ritmikával dalt írni a lakógyűlésekről, a benzinkutakról, az oviról, Toldi Miklósról, vagy a tripper nevezetű nemi betegségről, nem sokan képesek – akik netalán mégis, azok nyilvánvalóan nem vállalják fel ország-világ előtt.
A Bëlga azonban első pillanattól kinevette a zeneipar konvencióit, követelményrendszereit, modorosságát. A váratlanul megnyílt alkotói szabadsággal pedig a mai napig kiegyensúlyozottan bánnak.
Élőben ez úgy néz ki, hogy a tagok felszabadultan „lengedeznek” a színpadon, átadva magukat dalaik szürreális hangulatának. (A Bëlga koncertek kötelező elemei különböző zászlók). Lényegében mindent megengedhetnek maguknak a színpadon, semmi sem lesz furcsa vagy tájidegen. A klasszikus sportszett, sapkával, napszemüveggel egészül ki, míg mindenki hozza a rá kiosztott szerepet. Bauxit a komolykodó macsót, Tokyo a sunyi suttyót, Még5milliárd pedig az izgága hülyegyereket.
Folyamatosan mozog a zenekar, huszáros komolysággal, ovis pattogással vagy konkrét elbambulással (persze a megkonstruált koreográfián belül). Számos egyedülálló színpadi mozgásforma jelenik meg, amelyek tovább fokozzák a dalok által keltett bizarr hatást.
Fotó: Bodnár Dávid
A dalok zeneileg, érzelmileg, intellektuálisan interpretálnak hétköznapi jelenségeket. Feldolgozási javaslatokat kínálnak tipikusan magyar, tipikusan helyhez-világnézethez kötött élményekre. Ezeket a javaslatokat azért is érdemes elfogadni, mert szórakoztatóan kiszínezik az egyébként nem túl érdekes jelenségeket (a csapat nagy hatékonysággal mémesít olyan szereplőket, akikben látszólag nincs semmi érdekes), másrészről pedig, mert kimozdítják az embereket megrögzött szemléletmódjukból.
Persze, elsősorban a humor miatt szeretjük a hármójuk által megfogalmazott, néhol direkt módon prosztó, gúnyos, de mindenképpen ironikus narratíváját az életünk különböző aspektusairól. Humorral, végülis, az életünk teljesen elviselhető. Pláne a nagyon is hétköznapi, emberi, eleven humorral, amit a Bëlgától kapunk.
Az éneklésnek semmiképp sem nevezhető prozódia élőben rendkívül nehezen értelmezhető. Ezt azonban feloldja a mindenre elszánt közönség, akik annál nagyobb elszántsággal követik a szövegeket, minél lehetetlenebb azok ritmikája. Azzal, hogy nincsen lírai énje, meghatározott beszédpozíciója, konkrét személyisége az előadóknak (vagy legalábbis dalról-dalra változtatnak rajta) hamar össznépivé válik egy-egy Belga koncert.
Nincsenek idolok, hőn vágyott eszmények, lelki búbánat és világmegváltás – csupán mi vagyunk, a gyaloglás vége, egy kis rendőrmunka és Zsolti, a béka. Idilli állapot. Sokkal többet el lehet mondani a világról ezen a burleszk humoros nyelven, mint egy alaposan megkonstruált popsztár vagy r’n’r hős pozíciójából. Szintúgy, sokkal többet meg is lehet érteni belőle.
Ezt a semmiképp sem egocentrikus művészeti attitűdöt szorgalmas társadalmi munkának is nevezhetjük: újabb és újabb élethelyzeteket, történeteket, jelenségeket, személyeket, témákat dolgoznak fel a hétköznapi élet működésének közvetlen közeléből, egyszerre kifigurázva és értelmezve azokat. Alaposan átszűrik őket jellegzetes szemléletmódjukon és feltálalják nekünk, akiknek valamilyen formában van kapcsolódásunk az elbeszélt szituációkhoz.
És ilyen élethelyzetekből még mindig akadnak, ilyen valóságokba könnyen átbillenhetünk. A legújabbak közül: mikor fűkaszázunk a kertvárosban, a pontyokkal pózoló tömegek megértése, a klasszikus lakógyűlések hangulata, vagy egy népieskedő magyar nóta Marvel történettel (a 2022-es Karnevál dalai).
Szerintem elképzelhető, hogy a Bëlga 20 év múlva is elő tud állni olyan lemezzel, mint az említett legfiatalabb, amennyiben szociológiai érzékenységük kitart, és szabadgondolkodó társadalmi státuszuk nem alakul át valami mássá. Amíg pedig vannak aktuális, jelenkorra rezonáló dalok, addig minden koncertnek értelme van: meg kell ünnepelni a dalokat.
Egy Bëlga koncert a szórakoztatás mellett kétségkívül terápiás jelleggel is bír. Kinevetni, felülemelkedni, szórakozni a kisszerű életünkön annak legyőzését is jelenti: valódi felszabadulás. Az akváriumos csúcskoncert kiegyensúlyozott rutin műveletnek bizonyult. A felülemelkedés megtörtént, a társadalmi szereposztás jelentéktelenné vált. Ez történik elvileg minden könnyűzenei koncerten – a Bëlgán keresztül mégis új értelmet nyer.
A Gasztrosorok nevű rovatunkban szeretnénk veletek megismertetni olyan hagyományos magyar ételeket, amelyek egy tájegységen, településen vagy egy népcsoportnál jellemzők. Az első cikksorozat képzeletbeli asztalára minden alkalommal úgy helyezzük el a terítéket és a különleges ételeket, hogy azokat saját, személyes benyomásainkkal is megfűszerezzük, így okozva maradandóbb élményt.
A rovatunk idei első főszereplőjével bizonyára már mindenki találkozott, ugyanakkor mindenki másféleképpen szereti, ismeri vagy éppen készíti. A melegszendvics lehet parizeres-sajtos, sajtos-gombás, magyaros, szalámis vagy éppen tonhalas, de nem érdemes folytatni, hiszen a „Melegszendvics összes” című kötet oldalai megszámlálhatatlanok.
Úgy találtam megfelelőnek, ha bemutatom az én kedvencemet, amelyhez egy családi történet is kötődik, így sokkal személyesebbé téve a receptet.
A besamel mártás alapú gombás melegszendvics egészen nagymamámig vezethető vissza, aki örömmel készítette édesanyámnak, nagybátyámnak és papának. Ám a melegszendvicsnek létezik egy beceneve is, mégpedig „a legényfogó”.
A történet szerint, amikor egy ifjú udvarolni járt kedveséhez, bizony mindig került az asztalra ebből a mennyei ételből, hiszen a ház lakói szerettek volna a kérő kedvére tenni. Néhány szóbeszéd szerint, amikor a hódoló várható volt, arra már az agyagosszergényi réten nevelkedett lilaszárú pereszke begyűjtésre került, amelyből elkészült a besamel mártás alapú gombakrém. Nem sokkal később az ifjú legény és tündérszép kedvese egybekeltek, majd tettek néhány fogadalmat, amelyek közül az egyik arról szólt, hogy a mennyei melegszendvics receptjét utódaiknak is továbbadják. Így is lett.
A történetben a tündérszép kedves édesanyám, az ifjú legény pedig édesapám, akitől a „legényfogó” becenév származik.
A melegszendvicset azóta a húgom is egyre többször készíti, melynek illatát ezen sorok között is érzem. No de, ha már elhúztam az orrod előtt a besameles madzagot, úgy a receptet is megosztom, hátha Neked is lesz egy melegszendvicses sztorid.
Elsőként az alap besamel mártást érdemes gondosan elkészíteni, amelyhez kb. 30 dkg sütőmargarinra van szükség. A margarint közepes lángon megolvasztjuk, majd érzés szerint néhány kanál lisztet adunk hozzá – úgymond megpirítjuk a lisztet. Eközben lassan tejet adagolunk, hogy egyre krémesebb állagúvá váljon. Érdemes a sűrű krémes állagra törekedni, hiszen úgy az igazi. A besamel készítése közben elengedhetetlen a folyamatos kevergetés, hogy a mártásunk nehogy leégjen. Miután az általunk krémesnek ítélt fázist elértük, úgy ízlés szerint borssal és egy csipetnyi szerecsendióval ízesítjük a besamelünket, és hagyjuk kicsit pihenni.
Ezután a rétről szedett lilaszárú pereszkét (vészterhes időkben a bolti csiperke is megteszi) elkészítjük gombapörköltnek. Ehhez két fej, apróra vágott vöröshagymát olajon addig pirítunk, ameddig üveges nem lesz, majd pirospaprikát és a feldarabolt (tetszés szerint méretezve) gombát hozzáadjuk. Amikor szépen egybeérnek az ízek és formák, úgy levehetjük a tűzről, és a pihenő besamelbe önthetjük a gombapörkölt alapot. Ezután jól összekeverjük és megkapjuk a besamel mártás alapú gombakrémünket.
A kenyérre tetszés szerint egy vékony réteg vajat kenhetünk, majd következhet a gombakrém és a reszelt sajt, és mehet a sütőbe kb. 15-20 percre. Ezután tálalhatjuk, de vigyázzunk, hiszen a friss és forró krém könnyen megégetheti a szájpadlásunkat.
Remélem, ha elkészítitek, akkor hasonló ódákat zengtek majd erről a melegszendvicsről, és megtaláljátok a saját történeteteket is.
Megnyílt a Pagony Café – Dió! Kicsiket, családokat, baráti beszélgetésre vágyókat, vizsgára készülőket vagy home office-ban dolgozókat is nagy szeretettel vár a Bakáts tér Tompa utcai sarkán található kávézó – egy különleges hangulatú hely, ahol egyszerűen csak jó lenni.
A tavasszal nyílt Bakáts Pagony egyik eladója csak egy szöget szeretett volna beverni a bolt egyik oldalsó falába, de legnagyobb meglepetésére sikerült a szomszédban üresen álló üzlethelyiségbe is átkukkantania a kis lyukon. Így derült ki, hogy a könyvesboltból közvetlen átjárást lehet kialakítani a mostani kávézóba. A Pagony így valóra válthatta újabb nagy álmát, hogy egy új, különleges kávézót varázsoljon az elmúlt időben gyökeresen átváltozott Bakáts tér Tompa utcai sarkára.
A Dió névre keresztelt, különleges atmoszférájú kávéház, azaz reggeliző és brunch bisztró a Bakáts Pagony mellett található, közvetlen átjárással a könyvesboltba. A most nyílt kávézó a Pagony elképzelése szerint akár hiánypótló kulturális központként Budapest egyik új és kedvelt színfoltja lehet, nemcsak a kisgyerekes családok számára.
Hosszas ötletelés, tervezés után született meg a kávézó koncepciója; a Dániel AndrásKicsibácsi, Kicsinéni sorozatában található illusztrációk felhasználásával, azok alapján készült el az egyedi, meghitten retró stílusú berendezés, mely egyből elvarázsolja a belépőt.
„Egy dolgot nem szeretek, sietni”– olvasható a kávézó falán. A mottóul választott idézet Dániel András Kicsibácsi, Kicsinéni (meg az Imikém) című, 2013-ban megjelent kötetének egyik meséjében olvasható. Nem is nagyon lehet elsietni innen, hiszen a kétszintes kávézó hangulata, a berendezés mind-mind a Kicsibácsi, Kicsinéni sorozatban megírt-megrajzolt varázslatos fantáziavilágot idézi. Kicsibácsi és Kicsinéni ugyanis egy kicsi dióban élnek, a kávézó e kényelmesen belakott dió elképzelt berendezését tükrözi: a falakon elhelyezett, régi fiókokból kialakított, hangulatos lámpák alatt lehet helyet foglalni, olvasgatni, eszegetni, iszogatni.
A Pagony Café – Dió galériája (forrás: Pagony)
Körülöttünk mindenhol szüleink, nagyszüleink lakását idéző használati tárgyak, antik kulcsok, lakatok lógnak, egy tárcsás telefon és egy hatalmas rádió között üldögélhetünk a kényelmes kanapékon, fotelekben, a mangófából készült asztalok mellett. Pont olyan otthonos és meghitt, mint Kicsinéniék dióból kialakított lakhelye – ezért is lett ez a kávézó neve, hiszen a Pagony könyvei közül ezek a kötetek azok, amelyek mondanivalója és a megteremtett világa leginkább összeköti a felnőtteket és a gyerekeket.
Egy egész kicsi, magába zárt diónyi világot próbál megragadni és visszaadni a kávézó designja, az idelátogatók valóban megtapasztalják Dániel András kicsibácsis világának békebeli, nyugodt hangulatát. A tulajdonosok elmondása alapján a mesék folyamatos újraolvasása közben született meg a bolt berendezése, a bútorok, a lámpák formája, a falak színe, a feliratok.
A Pagony Kiadó életében a könyv- és játékkiadás kiadás mellett nem újdonság a kávézó működtetése, hiszen a Bartók Pagonyban 2015 óta működő kávézót ismerik, szeretik a vásárlók és környéken lakók-dolgozók is. A Pagony második, Bakáts téri kávézója nem a könyvesbolt egy része, hanem önálló egység, így eggyel nagyobb kihívást jelent, de az első pozitív visszajelzések alapján már látszik, hogy a Dió hamarosan kulturális térként, különleges találkozóhelyként is működhet.
A Dióban Dániel András mesehőseinek nevét viselő szendvicsekből és süteményekből válogathatunk (forrás: Pagony)
Reményeik szerint ide érdemes lesz betérni iskola előtt egy finom szendvicsért, majd a délelőtt folyamán meginni egy kávét, lebonyolítani egy üzleti megbeszélést, de bárki számára lehetőség van home office-ban, itt dolgozni, hogy aztán délután, iskola után újra a gyerekes családoké legyen a főszerep, hiszen egy kis játszókuckó mellett a kávézó emeletén található a Titkos Fiók Kalandszoba is.
A Kicsibácsiék világát idéző bútorokkal és kiegészítőkkel berendezett titkos szobában két különböző küldetés közül lehet választani. Családok, barátok kis csapatban már 7 éves kortól kipróbálhatják magukat, hogy logikai, gondolkodós, betűkirakós, tárgykeresős feladatok megoldása után megmentsék Imikémet, a bádognyulat, vagy megkeressék a Dióházikó elveszett kulcsát.
A kávézó hétköznap már reggel fél nyolctól este hétig, szombaton és vasárnap pedig 9 és 18 óra között szeretettel vár mindenkit, aki a cégtáblán található felirat alapján egész nap itt tízóraizna, inna egy krémes kávét, sütizne, megenne egy bőséges és egészéges szendvicset vagy kipróbálná a menüben található talányos nevű breföndöt.
A Pagony Café – Dió rendszeres irodalmi programok helyszíneként is működik, nagy sikerrel rendezték meg november végén a Pagony Szalont, decemberben itt tartották Tízig aludni antológia bemutatóját, valamint a népszerű Rajzolj nekem! jótékonysági eseményt is.
Érdemes eljönni, kipróbálni a helyet, szerelem lesz első látásra, hiszen aki egyszer eljön, törzsvendég lesz! És vigyázat, senkit ne tévesszen meg a bejárat felett található felirat: ORSZÁGOS TÁPSZER- ÉS PÓTKÁVÉGYÁR ÜZEMI ÉTKEZDÉJE – ez valójában a Pagony Café – Dió. Mindenkinek, nagy szeretettel!
