Véget ért a második Összmagyar Slam Poetry, Spoken Word és Irodalmi Tábor

Vincze Bence 2019. Júl. 29. 0 1

A délelőtti napsütés még kegyes volt az Orfűi Panoráma Kempingben táborozó slammerekkel, estére viszont a zárást nem csak a szervezők, de az időjárás is megsiratta. A viharos körülmények ellenére a leleményességnek köszönhetően egyetlen program sem maradt el a 2019-es, második Összmagyar Slam Poetry, Spoken Word és Irodalmi Táborban.

Az utolsó, harmadik nap délelőttjén a táborlakók még részt vehettek azokon a workshopokon, amiken az előzőkön nem jutott idő, de sokan a már megszokott felálláshoz csatlakoztak tovább mélyíteni tudásukat líra, slam és előadóművészet terén.

Sajnos már a délelőtt során láthattunk sátorbontást, hazatérni készülő táborozókat, de így is sokan maradtak a zárónap eseményeire. A délután folyamán lehetősége nyílt az irodalomkedvelőknek megtekinteni egy beszélgetést Garaczi Lászlóval, amit – ahogy a hét többi napján – Ott Anna moderált kitűnő érzékkel és izgalmas kérdésekkel. Igazán professzionálissá tette munkájával a táborban zajló beszélgetéseket, amit szemmel láthatóan nemcsak ő és a táborozók élveztek, hanem az interjúalanyok is örömmel vették a felkészült és profi kérdéssorokat. Garaczi László pedig egy olyan figurája a kortárs irodalomnak, akiről nehéz is elképzelni, hogy fél vállról venne egy ilyen beszélgetést. Gyakran vette át a kérdező szerepét is egyben, többször elkalandozó és mélyre ható válaszait pedig ámulattal követték a tábor lakói. Fő vonalát a beszélgetésnek a műveiben jellemzővé vált karakterépítés, és legújabb, 2018-ban megjelent Hasítás – egy lemur vallomásai 5. című regénye adta. Ez egyedi regényciklusának az ötödik darabja. Ahogyan a sorozat eddigi négy része, úgy ez is különös érzékenységgel húz vonalakat a múlt és a jelen élet-idő pontjai közé, és mint a kifestőkönyvek népszerű feladatában, amiben a gyermekek számozott pöttyök összehúzásával egy teljes rajzot kapnak, úgy itt is kirajzolódni tűnik egy metszet. És a módszer az előbbi hasonlattal talán egyre jobban azonosul, hiszen a kisgyermek is téveszt számot, esetleg túl nagy ívben húzza meg a két pont között helyezkedő vonalat, így néhol a zsiráfnak kétszeresére vastagodik a nyaka, másutt pedig nincs is. Változók, görbék és egyenesek ezek a kötések, megfelelően átitatott iróniával és rendszerbe foglalt kaotikusságot játszó struktúrával. Szép beszéd, kellemes környezet és átható atmoszféra-teremtés volt ez a hagymaszínpad alatt.

Fotó: Lutor Katalin

Akinek nem állt szándékában felébredni ebből a hangulatból könnyen talált a forróságban chillezéshez megfelelő környezetet a tóparton vagy a fák alatt, aki viszont gyors felrázásra vágyott, annak sem kellett sokat várnia, hiszen a beszélgetést követően következett a nap egyetlen kisversenye Zero Waste témában. A kisverseny ezúttal tényleg igazi kisverseny volt, mindössze négy slammer jelentkezett a környezettudatosság kérdéskörében odavágni az embereknek. A verseny hostja Maier Péter volt, és a dobogó a következőképpen alakult: első helyen Baranyai Barna, másodikon Ragályi Ákos, harmadikon pedig Kis Martin végzett.

A gyorsan lezajló kisversenyt követően ugyanígy a nagyszínpadon Békési Zoltán Zebulon showcase előadását hallgathatta meg az érdeklődő közönség, ahol olykor szarkasztikus átiratoktól egészen a komoly szövegekig, egy elég széles skálán sorjáztak a szövegek kellemes gitár aláfestéssel. Kicsit slam, kicsit zene, kicsit stand up.

Fotó: Lutor Katalin

A délutáni forróság háttérfényében még sor került az Aegon-díj nagyversenyre is a kisszínpadon, amit Pintér Kristóf (Signo) és slam-pályafutása alatt először Mészáros Aliz moderált. Az idei slamtábor fő támogatójáról elnevezett megmérettetés tematikája az idei shortlist könyveiből kiválogatott három idézetre épült, amelyekhez kapcsolódóan kellett a jelentkezőknek szövegeket írniuk. A három idézet:

“Nincs egyetlen alakja. Hát éppen ez!
Bízhatunk-e abban, aki szüntelenül változtatja
külsejét: a Vak Remény?”

(Takács Zsuzsa – Ha van lelkünk ugyan)

“A szó elszáll, és megmarad”

(Kemény István – Internet)

“Én pedig Ernst Herbeck nevezetes versét, A poézist szavaltam, Báthori Csaba barátom fordításában:
A poézist az állattól tanuljuk, amelyik az erdőben van. Híres történetírók a gazellák.”

(Tolnai Ottó – Szeméremékszerek)

A verseny különlegességének számított továbbá, hogy a debreceni MODEM-mel együttműködve rendezték meg, akik az ősz folyamán slam bajnokságot szerveznek. Ennek köszönhetően a slamtábor zárónapjának nagyversenyén az első hat helyezett automatikusan kvalifikálja magát az őszi verseny döntőjére. Tehát nem csak a dobogósok részesültek jutalomban, hanem rajtuk kívül még három jelentkező továbbjutott a kétkörös (az első a Panel téma, a második pedig szabadon választott) debreceni bajnokságra is. A verseny első hat helyezettje:

  1. Székely Zoárd
  2. Molnár Péter
  3. Király Csenge
  4. Békési Zoltán
  5. Pintér Kristóf
  6. Horváth Áron
Fotó: Lutor Katalin

Az esti programot a tábor legjobban várt koncertje nyitotta, amit a Csaknekedkislány szolgáltatott. A közönség pedig nem csalódott, a srácok nagyon közvetlenek és lazák voltak, amit a táborlakók is megháláltak. Az egyórás koncert vége esőbe fordult át, de ez sem zavart senkit a színpad előtt, és bár a látvány lassan egy vizes póló versenyt idézett, mindenki élvezte a rendezvény utolsó koncertjét.

A koncert végén érkező vihart még bírta a nagyszínpad, a stand up specialnek azonban már az ebédlő pavilonhoz kellett menekülnie az eső elől. Ázott minden, de senki sem szomorkodott, hiszen Tóth Edu és Ceglédi Zoltán mindenkinek átírta a hangulatát, és az ebédlő védelme alatt egy nagy masszává alakult a csapat a nevetés és az ázott ruhák összefolyásában. Aki nem az ebédlőben bújt meg, az a közös konyhában vert sátrat a száradásnak. Szó szerint: sátortömeg, száradó ruhák, a csattogó villámok, a végítéletet idéző vihar és áramszünet fűszereként természetesen a rémtörténetek is előkerültek, mint előre be nem tervezett program.

Szerencsére, ahogy az nyári viharoknál szokott lenni, ahogy jött, úgy ment tovább, és a tisztuló éjszakai ég alatt elkezdődhetett a szokásos slam’n’jam. Úgy hiszem, ha nem áll el az eső, ez akkor sem történt volna másképp. A nagyszínpadra felálló zenészek, az egymást követő slamek, versek, dalszövegek forgataga már-már romantikus lezárást csempészett a szó szerint áradásként hömpölygő esti programforgatagba.


Lutor Katalin galériája


Tags: Baranya megye, Baranyai Barna, Békési Zoltán Zebulon, Csaknekedkislány, Garaczi László, irodalom, költészet, kultúra, Orfű, Összmagyar Slam Poetry Spoken Word és Irodalmi Tábor, Ott Anna, Panoráma Camping, Slam, slam poetry Categories: IRODALOM
Related Posts