#estivers 51. – Bán Boglárka: Egy üveg bor-kóstoló

f21.hu 2019. Már. 25. 0 4

“Szóval az a belső zaj, intenzív ingerek meg a feleszmélés, hogy a pillanat az sosem lehet örök, akkor azt versbe írom, oda beültetem a pillanatot, hogy nekem örök lehessen. Később meg másnak is, aki engem olvas.”


Egy üveg bor-kóstoló

Részeg lettem a leheletedtől.

Silány vigasz, hogy nem hánytunk,

nem feküdtünk le-
ezért kár.

Tudod: csikket a kukába!

és lépsz egyet, kettőt, hármat,

szelektíven kell gyűjteni a káros szenvedélyeket.

Máris jobb ember lettél mások szerint.

Szerintem előtte is az voltál.

Már nem vagy az. Igyál.

Belekortyolsz és megállapítod, hogy

(bár)

félédes, kéne hozzá valami öblítő.

Miért hiszed, hogy nem szeretsz majd bele másba?

Olyan lettél, mint az utolsó szál gyufa esős időben,

egy kanálnyi kávé,

az egyetlen tiszta ing,

meg nélkülözhetetlen.

Váltsunk két szót komolyan: létezünk, rágyújtunk.

Kár lenne bármi máson túl sokáig merengeni.

Egy dunaparti lépcsőfok beitta magába az illatunk, a szavaink. Igyál.

Van pár percem, ha még szeretni akarlak, aztán

soha

többet

így

már

nem.


Bán Boglárka Honóra 1997-ben született Budapesten, de egész gyerekkorát Fonyódon töltötte. A Károli Gáspár Református Egyetem másodéves magyar szakos hallgatója, az f21.hu újságírója.


Kiemelt kép: instagram.com/avant.arte

Tags: #estivers, Ban Boglarka, bor, kortárs, vers Categories: KORTÁRS
Related Posts