Kiélvezett kiégés – Ilyen volt a márciusi SSP est

Vincze Bence 2019. Már. 24. 0 0

Március 20-án a Savaria Slam Poetry megtartotta idei második nagyestés eseményét az AGORA Művelődési- és Sportház aulájában. Az előző hónap családiasabb hangulata után ezúttal ismét visszatért az őszi félévben megszokott közönség- és fellépőszám, sőt, az Open Mic szakasz nem is kis meglepetést tartogatott a szervezőknek.

Bár egyre jobban kezdi otthonosan érezni magát a szombathelyi slam közösség a Sportházban, mégis mindig tud valami új dologgal előrukkolni a helyszín, akár szándékolt, akár véletlen egybeeséseknek köszönhetően. Ezúttal a slamotthon különlegességét az adta, hogy a galérián berendezett sajtófotó kiállítás miatt csak a tér bejárati részére került fel az ikonikus és teátrális hangulatot kölcsönző vörös függöny. Ezzel a szemközti rész üresen marad, ami bár először kicsit hangulatát vesztettnek bizonyult, ahogy telt az idő, egyre jobban megtetszett. A tetszésem tárgya pedig az elképesztően élvezhetővé vált akusztika volt. Enyhe visszhang, de pont annyira, hogy ne legyen zavaró, ami igencsak jót tett az est témájának, a kiégésnek.

A szóból kiindulva nem is várhattunk igazán pozitív hangvételű slameket, a depresszívebb gondolatfolyamot így kiegészítette a véletlenül létrehozott, érzékletes akusztika. Ez a kombináció pedig az első sortól az utolsóig valami különösen hidegrázós és koncentrált atmoszférát ültetett a babzsákfotelektől a lépcső tetejéig az emberekbe.

Fotó: Lutor Katalin

Ez az átható hangulatot befogadó nézősereg pedig több tekintetben is nagy örömöt hozott a szervezőcsapatnak. Először is a februári kisebb, családiasabb létszám (amit több párhuzamos esemény és az egyetemi szemeszterkezdés is korlátozott a félévnyitó eseményen) ezúttal kétszeresére duzzadt, idézve a tavaly őszi hangulatot. És nem kellett csalódnunk az együtthatók törvényében sem, a nagy nézőszám nagy lelkesedést is hozott a hátán. Az eredetileg tervezett 12 Open Mic fellépő szinte minden fellépés után nőtt a helyben jelentkezőkkel. Valósággal slamszűz-avatási ünneppé kerekedett az esemény, a közönség pedig átszellemültségében nemhogy duplatapssal, de gyakran tripla éljenzéssel fogadta a lelkes újoncokat. Ez a fogadtatás pedig nekik is jót tett, a színpad felé vezető út zavarba ejtett lépéseit és vörösségét igazi felszabadult, kitörő szenvedély váltotta fel a célba érkezéskor. Végeredményben a kezdő szakaszban összesen húsz fellépőt hallgathattunk végig, akik közül öten még soha nem álltak slamszínpadon. Bátran mondhatjuk, hogy a beavatási szertartás hibátlanul sikerült. A szövegek rendre különböző világokat nyújtottak a befogadónak, volt gyengébb és volt igazán elmerázó performansz is, de a szervezők reménykednek, hogy akik most újoncként megmutatták magukat, legközelebb már bátran próbálkoznak szövegalkotással, akár versenyen is, hiszen ennél jobb tanulási folyamat nem is létezik.

Fotó: Lutor Katalin

A verseny is sok, a megszokottól eltérő dolgot hozott. Talán az első és legnagyobb meglepetés az volt, hogy a Savaria Slam Poetry egyik ősatyja, Krausz Dávid, aki évek óta elmozdíthatatlan pozíciót élvez a vajszínű zsűrifotel ölelésében, ezúttal – rengeteg idő után – újra versenyzőként állt színpadra. Ezzel együtt járt, hogy a zsűri is új felállásban mutatkozott. Mindössze egy megszokott véleményező, a pulcsi és zakóhajítás világbajnoka, Varga Vencel foglalt helyet a zsűri soraiban. Ami nagyon jót tett az estének, hogy az új összetételű zsűri már-már szakmai magaslatokban működött. Igazán határozott és hidegvérű versenylevezetést tudhattak magukénak, ha arra volt szükség, akkor színtiszta őszinteségükkel fogalmazták meg kritikájukat, ha pedig dicsérni kellett, akkor sem voltak restek erősíteni a fellépők önbizalmát.

Fotó: Albert Virág

A verseny maga is kifejezetten színvonalasra sikerült, és a kilenc fellépőből kiválasztani a legjobbakat nem volt egyszerű. Legalább 5-6 olyan slamet hallgattunk végig, ami kérdés nélkül felfért volna a dobogóra, és az élmezőnyben is pusztán fél-egy pontos különbségek határozták meg a végső kimenetelt. És bár a zsűri tudott dönteni, a konferálás beleesett a szoros mezőny csapdájába, amiből bár volt kisebb kavarodás, de a helyzet komikussága a klasszikusnál pörgősebb és nevetéssel telibb, katartikus lezárást kölcsönzött a nem mindennapi tempójú estének.

Dobogó:

I. Székely Zoárd
II. Lutor Katalin
III. Paukovics Gergely


Lutor Katalin galériája


Tags: Agora Művelődési és Sportház, Savariai Slam Poetry, Slam, slam poetry, Szombathely Categories: IRODALOM
Related Posts