“- Fél év alatt oroszul? – Puskinért mindent!” – Bérczy Károly, a legszenvedélyesebb fordító

Vincze Bence 2017. jún. 13. 0 0

Hazánk – ,ha fogalmazhatok így – az irodalmi nagyhatalmak közé tartozik. Habár ezt európai szemmel nem is igazán érzékeli a magyar ember, hiszen a kontinens legtöbb országában aktív irodalmi élet folyik Izlandtól Ciprusig, a világirodalom és annak tanítása az átlagosnál sokkal hangsúlyosabb a tanításban is. 

Magyarországon az irodalom oktatása (közép és általános iskolában) kiterjed a nemzetközi világirodalomra, így nem csak a hazai költészet és írói világ olvad be a társadalom és a generációk minden szintjébe, hanem épp úgy az angol, német, francia, spanyol, olasz, orosz és amerikai –  csak, hogy a legnagyobbakat említsem. Ezt a 21. században már-már természetesnek vesszük, hiszen a legújabban megjelent, külföldi, idegen nyelvű kötetek is szinte hónapokon belül megtalálhatóak a magyar könyvesboltok polcain magyar fordításban. Erre a tendenciára nagyon büszkék lehetünk, hiszen ha a gazdaságunk és társadalmunk állapota nem is emlegethető egy listán Európa nagyhatalmaival, ez mindenképp kimagasló eredmény.

Persze itt most nem olyan könyvekről beszélek mint a Harry Potter vagy A tűz és jég dala, mivel ezek a gigantikus népszerűségnek örvendő alkotások szinte minden országban az eredeti nyelvű kiadástól számítva pár hónap elteltével megjelentek. Azokról szólok, melyek tükrei a magyar ember irodalmi és világismereti éhségének. Természetesen ez egy roppant jó dolog, hogy ilyen szorgos fordítói vannak kicsiny országunknak, de sokszor, sokan elfelejtik munkásságuk súlyát megemlíteni. Akárhogy is “csak” átültették a művet a saját nyelvükbe és nem eredetit alkottak, néha egy-egy alkotás tolmácsolása semmivel sem kevesebb fáradtság és művészet mint egy eredeti írása. Ráadásul mindehhez elengedhetetlen, hogy a fordítónak meglegyen az a művészi érzéke, mellyel vissza tudja adni az eredeti alkotás csattanóit, jellemzőit, és mint úgy, a jellemét is.

forrás: sorok-kozott.hu

A magyar irodalmi körökben nem csak a modern fordítók (a legnagyobbakat említve: Totth Bene­dek, az Éhe­zők Via­dala és Az út, de ne felejtsük el mindenki kedvenc politikusát, Göncz Árpádot se a maga kis Gyűrűk Ura-trilógia fordításával sem), hanem már a 16. századiak is brillíroztatták tehetségüket. Véleményem szerint a legnagyobb elismerés egyértelműen az orosz irodalom átdolgozóit illeti. Sokan nem is gondolnák, hogy mennyire távoli is volt a magyarok, sőt, az európai nemzetek számára az orosz nyelv és kultúra, nemhogy az irodalom. Nagyjából az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idejéig nem datáltak magyar földön orosz nyelven tudó személyt. Miután megtörtént ez a számunkra nem is kis mértékben negatív kontaktus, természetesen egyre jobban érdekessé vált a nyugati társadalmak körében ez az ijesztően gigantikus és erőteljes nemzet, és a maga szilárdan szervezett társadalma, kultúrája.

Ahogy több költőt és írót is elkápráztattak a kaukázusi vidékekről hallott történetek, a Sint-Pietersburg-i városi bálok és fényűzés (Jókai, Krúdy), úgy az irodalmi réteg egyes rétegeit is egyre jobban vonzotta a nyelv és kultúra megismerése. Nagy részben francia és német fordítóknak köszönhetően, közvetítő nyelven megismerhették Puskin és Lermontov műveit is a 19. század második harmadának vége felé. Az egyik ilyen lelkes irodalmárt olyan szinten ragadta meg Alekszandr  Sz. Puskin Anyegin című műve Bodenstedt, német költő fordításában, hogy képes volt fél év alatt megtanulni az orosz nyelvet: az eredetiből magyarba átültetett változat mindössze 28 nap leforgása alatt elkészült. Ez az irodalmár és méltán jeles műfordító volt Bérczy Károly.

Bérczy Károly (eredeti néven Stand Károly) 1821 tavaszán született Balassagyarmaton. Foglalkozása szerint költő, író, újságíró, műfordító és nem mellesleg a márciusi ifjak oszlopos tagja. Annak ellenére, hogy iskolaéveink során nagyon keveset, vagy leginkább egy mondatot sem hallottunk róla, hatalmas szerepe volt a magyar történelemben és irodalomban egyaránt. Többek között  gróf Széchenyi István személyes titkára, az első magyar sportlap elindítója (Lapok a lovászat és vadászat köréből), a Tízek Társaságának alapító tagja, az első nagyszabású külpolitikai újságíró (Pesti Napló) és a Kisfaludy Társaság tagja volt. Emellett aktív fordítói munkát végzett; több Dickens művet és Bodenstedt tanulmányait is ő ültette át magyarra és megalkotott egy magyar-német és német-magyar vadász-műszótárat is. Költői és írói munkássága ezekhez a teljesítményekhez képest nem oly kiemelkedőek.

A kalandos életű irodalmár legnagyobb alkotása egyértelműen az Anyegin lefordítása volt, de hozzá hűen ezt sem olyan módon amilyen az egy átlagos embertől elvárható lett volna. Miután hazánkban 1849 és 1860 között tizenlét orosz nyelven tudó embert jegyeznek fel, a pesti királyi egyetem szláv irodalom tanára, z József  önképző munkásságának eredményeképpen tudta tanítani és terjeszteni hazánkban is ezt a “megtanulhatatlannak” titulált nyelvet. Habár sokan nem jelentkeztek ezen tudás elsajátítására, 1864-re már több mint száz emberre növekedett az orosz nyelven tudók száma. Bérczy ezekben az években olvasta először az Anyegint német nyelven, és egyre jobban kezdte foglalkoztatni az eredeti alkotás. Habár Bodenstedt fordításából igyekezett játékos módon egy-egy részt lefordítani, de érezte, hogy akármilyen kitűnő is a német munkája, a másolatról vett másolat már annyira elhalványulna, hogy nem adna tiszta képet Puskin nagyszerűségéről. Így felkereste Ferencz Józsefet, akitől csupán fél év alatt nagyszerű módon elsajátította a nyelvet. Ahogy az Anyegin előszavában fogalmazott:

“Eredetiben olvasni, eredetiből fordítani ‘Anyegin-t’ – e vágy napról-napra erősebb gyökeret vert bennem; oroszul kezdtem tanulni, s az ehhez igen rokon tót nyelv korábbi ismeretének, de leginkább tanítóm, a pesti kir. egyetemen a szláv irodalom tanára, t. c. Ferencz József úr türelmének, sőt valódi buzgalmának köszönhetem, hogy szíves segélyével már fél év múlva megkezdhettem ‘Anyegin’ fordítását az eredeti szövegből. Ezt megemlíteni, a nagy ismeretű tanár úr iránti hálám némi lerovása végett is tartoztam.”

Érdekesség, hogy 1865. őszére elsajátította az orosz nyelvet tanítójától, decemberben nekilátott Anyegin fordításának és január közepére el is végzett vele, majd 1866. március 14-én a kiadóhoz is eljuttatta (Kisfaludy Társaság), utána két nappal pedig már a nyomdába került a nagyszabású és hatalmas jelentőségű alkotás, melynek lefordítási ideje nem volt több 28 napnál; habár több forrás is említi, hogy három év alatt sikerült elvégeznie, a legújabb kutatások szerint Ferencz József feljegyzéseiben azt említi, hogy Bérczy 1865 május 21-én kezdte meg orosz tanulmányait, így ez megtámadhatatlan bizonyítéknak szolgál. Ezen eredmény jelzi, hogy mekkora elszántság is vezérelte Bérczyt a fordításban, az Anyegin Eugén-ben (ahogy ő nyugatosította, magyarosította az orosz főszereplő nevét).

Sajnos a könyve sikerét nem sokáig élhette meg, mivel 1867-ben bekövetkezett halála előtt (annak ellenére, hogy fordításával a Kisfaludy Társaság nagy összegű pályázatát is megnyerte) nem sok példány kelt el a könyvpiacon, de a 70-es éveket követően hatalmas számban csaptak le az alkotásra.

Az Anyegin egyik illusztrációja – A párbaly

Talán a fordítás népszerűsége miatt nem vette senki a bátorságot 1935-ig, hogy nekiálljon újradolgozni Puskin Anyeginjét, vagyis hűen a fordításhoz: Puskin Sándor Anyegin Eugén-jét. Ekkor ugyanis Győri-Juhász Jenő próbálkozott egy kevésbé népszerű átfordítással, majd őt követően tíz év múlva Mészöly Gedeon, aki még kevesebb sikert ért el a kritikusok támadásai miatt. Ezen sikertelenségeken felbuzdulva 1935. végén pályázatot írtak ki az Anyegin újrafordítására, melyet Áprily Lajos nyert, akiről így nyilatkozott Fodor András:

 “Áprily fordítását elsősorban azért kell nagyra becsülnünk, mert közelebb visz bennünket az eredeti műhöz, mert a közvetlen puskini hang, a korabeli orosz élet színesen eleven rajza, költői gazdagsága minden eddiginél hívebb formát kapott benne.”

Máig ez a fordítás örvend a legnagyobb népszerűségnek, de a tanárok egyre gyakrabban használják Galgóczy Árpád 1992-es műfordítását is.

Tags: Anyegin, Anyegin Eugén, Áprily, Bérczy Károly, Ferencz József, fordítás, irodalom, műfordítás, Puskin, Puskin Sándor Categories: IRODALOM
Related Posts