Valami személyes: útinapló Cagliari-ból

Gyulai Edina 2020. Már. 8. 0 1

Személyes írást kínálunk ma olvasásra: útinaplót a csodálatos Szardíniáról.

Január 22. 16:20

Húsz perce indult el a gépünk. Szokásos módon liftezik a gyomrom, nem sikerült hozzászoknom a repüléshez. Reggel óta úton vagyunk. Tettünk egy utolsó kört a pénzváltóba, majd buszozás a vasútig Veszprémben, másfél óra a Déliig, M2-es a Deák térig, onnan 100E busz. Mindenhol rengeteg az ember, de minden rendben ment.

Volt annyi eszem, hogy online becsekkoltam magunkat, így egyből mehettünk a biztonsági kapuhoz. A reptéren kettő óra telt várakozással: ettünk egyet meg kávéztunk, tripla áron, természetesen. Zoli feszült, mert ő sem szereti a tömeget, ráadásul ma mintha mindenki különösképp tolakodó lenne – még a takarító néni is majdnem átgázolt a lábamon a kis kocsijával.

A reptérhez újonnan hozzáépített kapuknál szálltunk fel. A tömeg kisebb, a személyzet csokit osztogat az újonnan érkező utasoknak – a jó kedvük és maga a gesztus is mosolyt csal mindkettőnk arcára, oldódik a feszültség. A14-es kapu nyitva, beszállókártya beszkennelve, megérkezik a gép. Felszállás!

Elfoglaltuk a helyünket, csókot leheltünk egymás ajkaira és a levegőbe emelkedtünk. Hegyek felett repülünk épp, a hegygerincen megtörnek a nap sugarai, miközben bárányfelhők között és fölött repülünk Szardínia fővárosába, Cagliari-ba.

Január 23. 12:00

Már dél van, egész idáig meg sem álltunk. Várjuk az ebédet a 1 piú 1 étteremben.

Tegnap este rögtön megcsapott minket a tengeri szellő, és azóta is élvezzük a kellemes 15-16 fokot. A repülőtérről vonattal utaztunk a városközpontig, ahonnan 25 perc sétával érkeztünk meg a szállásra. Útközben két dolog járt a fejemben: mennyire szépek itt az épületek és milyen sok növény van, amit még életemben nem láttam. Rengeteg étterem és kávézó mellett mentünk el, minden tele volt emberekkel, pezsgett az élet – úgy ahogy épp most is.

Reggel hétkor a szállással szemben lévő park felújításából fakadó földmunka zajai ébresztettek minket. A La Piccola Caffetteria Bistrot-ban reggeliztünk, ahol életem egyik legjobb kávéját ittam. A pultos lány kedves volt és jól beszélt angolul, javasolt pár látnivalót, amit szerinte érdemes lenne megnézni.

Délelőtt ellátogattunk a San Benedetto Market-ra, útközben felsétáltunk a Bastione di Saint Remy-hez, ahol a köd ellenére is csodás kilátásunk nyílt a városra és a tengerre. Élveztük kicsit a napsütést, és bár rendesen fújt a szél, mégsem fáztunk a reggeli 14 fokban. A piac maga kétszintes, telis-tele mindenféle standokkal: pékáruk, sajtok, húsok, zöldségek és gyümölcsök óriási választékával. Életemben nem láttam annyiféle halat, rákot, kagylót, csigát, tenger gyümölcseit, mint ami itt fogadott. Mi is megpakoltuk a batyunkat: egy egész fürt banánt, narancsot, paradicsomot, paprikát, felvágottat és bagettet vettünk mindössze 10 €-ért.

19:40

Jelenleg a Pith Smokehouse-ban várjuk a vacsoránkat.

Ebéd után visszamentünk a szállásra. Fúj a szél egész nap, egyre hűvösebb a levegő és fáradtak vagyunk. Ennek ellenére jól érzem magam, a környezet elképesztően gyönyörű, sosem láttam még pálmafákat, és furcsának hat, hogy január végén virágzó bokrokba botlunk.

Két órája döntöttünk úgy, hogy besétálunk a központba és szétnézünk a Via Roma-n található üzletsoron – Zoli egy pulóverrel, én pedig egy szövetkabáttal lettem boldogabb. Egyszer csak dobok hangjára lettünk figyelmesek – egy rögtönzött “zenekarba” botlottunk: kicsik és nagyok együtt verték a dobokat, ugyanarra a ritmusra, szemmel láthatóan jól érezték magukat. Amikor utolértük őket, már egy kisebb tömeg állta őket körül.

Egymásra néztünk és elmosolyodtunk – mintha így üdvözölne minket Cagliari.

Január 24. 16:20

Hűvös volt az éjszakánk, és a szomszédban folyó földmunka miatt ismét korán keltünk – így a Millennium kávéházban elfogyasztott kávé körülbelül az életemet mentette meg.

A mai nap is jól sikerült: vettem egy napszemüveget az egyik optikában, mert nem igazán bírja a szemem a napsütést – de csodálatos időnk van. Elnyaltuk az első igazi olasz fagylaltunkat a Peter Pan-ben, és mondanom sem kell, hogy az itteni mangó- és mandarinfagylaltot az otthoni meg sem közelíti.

Alig fúj a szél, süt a nap és továbbra is szürreális, hogy január végén virágzó fákba, bokrokba botlunk. Ebéd után megittunk még egy kávét, hihetetlen hogy mindenhol 1 €-ból megúszunk egy eszpresszót. Délutáni terveink között városnézés szerepelt, az Elefánt-tornyot viszont restaurálás miatt zárva találtuk, így last minute célként a közeli városházában megrendezett Leonardo da Vinci találmányairól és műveiről szóló kiállításra látogattunk el.

A találmányokat a kéziratban foglaltakon túl fizikai megvalósításban is láthattuk, miközben érdekességeket olvastunk arról, miként segítette da Vinci életműve a civilizáció későbbi fejlődését.

Január 25. 12:25

A mai reggelünk elég lassan indult, tízig csak lustálkodtunk az ágyban és még a reggelinket is a szobában fogyasztottuk el a piacon vásárolt csodákból. Ma is gyönyörűen sütött a nap, így úgy döntöttünk, itt az ideje ellátogatni a tengerpartra.

Fél óra buszozással értünk le a tengerig – a jegyeket online váltottam a CTM Bus Finder applikáción keresztül. Ahogy leszálltunk, Cagliari egy teljesen más oldalát pillantottuk meg – mindenhol pálmafák, lágy és langyos szellő, háttérzajként pedig a tenger morajlása fogadott minket.

Pár perc séta után már a parton voltunk, kabát nélkül, cipő nélkül, mezítlábasan. Októberben Helsinkiben jártam, ahol szintén lementünk a tengerhez, de az ottani időjárás egyértelműen nem tette lehetővé, hogy bedugjam a kis lábujjam a vízbe – itt viszont minden adott volt hozzá. Le se lehet törölni a vigyort az arcomról még az óta sem.

Jelenleg az ebédünket várjuk egy parti étteremben, tengerre néző kilátással, délután pedig pihenni tervezünk.

21:15

Lefeküdni készülődünk, tusoltam, hajat mostam, Zoli fürdik. Megvolt az első igazi olasz, gombás-rukkolás-krémsajtos pizzánk a Civico 8-ban, desszertnek pedig ribizlis sajttortát ettünk. Úgy érzem, ez a vacsora méltó lezárása volt a napunknak.

Január 26. 21:00

A mai napunk is lassan indult. A délelőtt folyamán a Galleria Communale d’Arte művészeti múzeumba látogattunk el.

A művészettörténettel kapcsolatos korszakok majdnem mindegyike hatással volt a helyiekre, ezeket tekinthettük meg kronológiai sorrendben. Festményeket, szobrokat nézegettünk, miközben érdekességeket olvasgattunk mindegyik teremben arról, ki, hogyan és milyen mértékben volt hatással az adott kor művészetére Olaszország ezen részén.

Akárhányszor múzeumban járok, mindig elámulok azon, milyen aprólékossággal képesek művészek kidolgozni a legkeményebb anyagokat is sima, fluid, légies szobrokat létrehozva. A galériához egy hatalmas kert is tartozik, ahol majd egy óráig ücsörögtünk élvezve a napsütést, a meleget, hazafelé pedig a tengerre és városra nyíló csodálatos kilátást.

Délben a TripAdvisor ajánlására a Sa Domu Sarda nevezetű helyre ültünk be, s bár az előző nap is tészta volt az ebédem, mégis úgy érzem, itt fogyasztottam el az első igazi olasz tésztámat. Amíg vártunk, sajtkrémet és pirítóst kaptunk előételnek, és megbeszéltük, hogy az itt tartózkodásunk alatt egyszer még visszajövünk ide és rendelünk egy sajttálat.

A mai menü házi tészta volt kecskeraguval, Zoli pedig egy lasagne-ra emlékeztető, paradicsomos, réteges tésztát rendelt, buggyantott tojással a tetején; majd kipróbáltuk Szardínia tradicionális, sajttal töltött, citromos mézzel leöntött desszertjét, a Sebadas-t is.

Délután visszatérve a szállásra úgy döntöttünk, hogy itthon vacsorázunk és korai takarodót fújunk, mivel mindketten elfáradtunk.

Január 27. 22:10

A reggeli kávézás után a Museo Archeologico Nazionale archeológiai múzeumba vezetett az utunk. A belépő diákoknak mindössze 2€, a kiállítás a Cagliari-ban talált régészeti leleteket mutatja be. Az olasz feliratokon túl mindenhol találtunk angol szöveget is, így sok érdekességet megtudtunk a sziget és főleg Cagliari történelméről – arról nem is beszélve, hogy a kiállítást négy emeleten, esztétikus és színvonalas elrendezésben tekinthettük meg.

Séta közben mindenhol narancsfák szegélyezték utunkat, s bár az idő ma kicsit hűvösebb volt, a nap még mindig száz ágra sütött. Ebédelni a La Pergola Bianca-ba tértünk be, ahol homáros tésztát és steaktálat rendeltünk, majd olaszosan sziesztáztunk pár órát. Vacsorázni visszatértünk a Civico 8-ba, csinosan felöltözve, randevú-estet tartva, majd a kikötőben sétáltunk, élveztük egymás társaságát – most pedig lassacskán nyugovóra térünk.

Január 28. 22:05

Tegnap délután fedeztük fel, hogy egy macskakávézó van a szállásunktól nagyjából két percre – hatalmas macska-rajongóként pedig nem hagyhattam ki az alkalmat, hogy ma itt reggelizzünk. Sajtos pirítóst ettünk, Zoli nyugiban szürcsölte a kávéját, én pedig összesimogattam a kávézó minden macskáját, miközben életem egyik legjobb capuccino-ját ittam. A délelőtt folyamán elkezdtem összepakolni a cuccaimat és a szobát – holnap ugyanis utazunk haza. Nem akarom elhinni, hogy ilyen gyorsan eltelt egy egész hét.

Ebédelni visszatértünk a Sa Domu Sarda étterembe, beteljesíteni sajttálas terveinket, és te jó ég, milyen jól tettük! Öt fajta helyben készült, prémium sajtot és többféle sonkát, szalámit, húsfélét kóstoltunk meg, házi narancslekvárral körítve és a tegnapelőttről más ismerős olívaolajos pirítóssal tálalva. Az egész utunk legjobb ebédje volt a mai szerintem.

Ezután úgy éreztük, hogy még utoljára le kell mennünk a partra. Az idő viszont most szeles volt, a nap is kezdett lemenni, s bár a tenger illata és hangja továbbra is megadta az alaphangulatot, a hűvös miatt nem tudtuk élvezni a pillanatot. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve beültünk az egyik tengerparti étterembe és kértünk kettő koktélt – akkora gin-tonikot kaptam, mint a fejem, legalább két deci ginnel. Nassolni valót is hozott a pincér, jó zene szólt a rádióból, és zárásig élveztük az utolsó esténket a fővárosban.

Immáron harmadjára tértünk vissza vacsorázni a Civico 8-ba kipróbálni még egy újfajta pizzát, estére pedig mindkettőnkön érezhetővé vált a keserédes érzés, hogy holnap utazunk haza.

Január 29. 16:10

Reggel tízig ki kellett ma csekkolnunk. Összepakoltunk, kivittük a szemetet, majd hátizsákosan elindultunk a Milleniumba az utolsó olasz kávénkra. Itt megbeszéltük, hogy kimegyünk a piacra és bevásárolunk az útra, majd a kikötőbe kiülve pikniket tartva megreggeliztünk a napsütésben.

Jelenleg a reptéren vagyunk, várjuk a gépet. Budapestre visszaérve még buszra, majd metróra s végül vonatra kell ülnünk haza Veszprémig, és ha minden simán megy, éjfélre otthon vagyunk.

Tags: Cagliari, olasz, Olaszország, Szardínia, utazás, útinapló, világ Categories: VILÁG
Related Posts