Kézműves-sörben és keserédes ironizálásban oldotta fel a magyar valóságot a Bánkitó

Mohos Máté 2017. Júl. 19. 0 1

Az idei fesztiválok közül talán egy sem volt annyira tematikus, mint a Bánkitó: a korrupció elleni harc jegyében megannyi civil szervezet tartott workshopot, és egy teljes, hónapokon kersztül építgetett korrupciós szerepjáték is lezajlott. Eső csak a nulladik nap esett, a többi éjszakán a viszonylagos hideg elől könnyen be lehetett állni a koncertsátrakban gyűlő embertömegek közé.

A fesztivál minden szegletében a társadalmi felelősségvállalás volt előtérbe helyezve. Az esemény hivatalos söre, a Share minden megvett korsó után jótékony célokra költött, a színielőadások között is több politikai színezetű volt, mint például a Táp Színház előadása, vagy a Nimand műsora Papp Réka Kingával. A fesztiválra ezen felül David Van Cleve, az amerikai nagykövetség politikai-gazdasági tanácsosa is leugrott, hogy megismerkedjen a jelenleg a kormány céltábláján lévő civil szervezetekkel.

A zenei kínálat gondosan kiválogatott külföldi művészekből és az itthoni alter-alter képviselőiből állt. A legemlékezetesebb koncertet a Slaves adta, akik péntek este adták nyers, erőteljes műsorukat. Az angol punk-banda irónia nélküli fellépésével, és egyszerű, lecsupaszított társadalomkritikájával közönségsikert aratott, lekörözve az olyan nüanszoltabb műsort adó bandákat is, mint az izraeli folk és hip-hop keveréket játszó A-Wa.

A magyarok közül a legjobban talán trashpunk-ként leírható műfajban játszó Halálorgazmus, vagy a a szinti-punkot toló Ricsárdgírt lehetne kiemelni, de akár a tószínpad mellett ugrált a nagyérdemű, akár a Nádas-kemping kertjében lévő Auróra-színpad elé feküdt ki józanodni, friss, sallangmentes, a magyaralter fősodrától kellemesen elütő dallamokat hallhatott.

Fotó: Szoták Gergő

A fesztivál tavalyhoz képest 500 fővel növelte a beengedhető emberek számát, az utolsó előtti napon már 3500 vendég volt, de szombatra ez a szám nőtt: elkélt az a bizonyos kapacitásemelés. A kiszolgálás és a szervezés többé-kevésbé zökkenőmentesen működött, az alsópetényi kempingig közlekedő fesztiválbusz menetrendjével (pontosabban annak hiányával) már akadtak problémák, illetve embernek kellett lennie a talpán, aki a bánki kisboltban be akart vásárolni bármiből: a nap bármely pontján félórás sorok álltak a kis üzletben. Habár sajtósként nem volt gondom az interneteléréssel, a többi fesztiválozó számára fenntartott wifi úgy ment el második nap, hogy végig vissza sem jött, akadtak itt-ott ógások-mógások ezért is.

Mindezen apró problémák ellenére a Bánkitó ismét nagy lépést tett affelé, hogy Magyarország legjobb kis fesztiválja legyen, köszönhetően a folyamatosan friss zenei kínálatnak, és a programok tematikus átgondolásának. Az itt töltött négy nap hozta a kötelező fesztiválozós-átszellemülős hangulatot, érdemes volt elmenni miatta egészen Nógrád megyéig.

Szoták Gergő fotógalériája: 

Tags: A-Wa, bánkitó, Bánkitó Színházi Fesztivál, első fesztivál, Halálorgazmus, korrupció, Nimand, politika, Ricsárdgír, Slaves, Táp Színház, zene Categories: VILÁG
Related Posts