Nemrég találtam rá Jeff Hong rendkívül ötletes Tumblr-oldalára, és rögtön megfogott képeinek szellemessége. Jeff egy New York-i művész, aki kedvelt témáját, a Disney-meséket öltözteti kortárs köntösbe, úgy, hogy azok valami többletjelentést és a mai korra nézve társadalomkritikát fogalmaznak meg. A magát animációs storyboard-művésznek nevező Jeff a mindannyiunk számára jól ismert, híres meseszereplőket korunk világába importálja, a mese és a modern világ közt meglévő valóságrésre építve.
Jeff munkáiban talán az a legzseniálisabb, hogy a mesék világából merít. Ez miért érdekes? A mesék a kisgyermeki fantáziához fűződnek, a kisgyermeki fantázia azonban még erősen idealizál; számára jók és rosszak vannak. Felnőtt fejjel nézve azonban ezek az animációs alkotások görbe tükröt mutatnak a nézők számára, és már-már kínosan nevetünk, milyen jól is mutatják be a meseszereplők azt a világot, amiben élünk. Mert ők sem élhetnek teljesen boldogan, főleg akkor nem, ha ma élnének.
Hong világában Jázmin hercegnő a szíriai háborús övezetben él, Pinokkió utcai graffitiművésszé vált, Villám McQueen kifogta a csúcsforgalmi dugót, Jégvarázs Elzája a globális felmelegedés hatására egy olvadó jégtömbön szomorkodik, Tarzan a zsúfolt metrókocsi utasává válik, Csipkerózsika és Fülöp herceg egy kocsmában táncolnak, a 101 kiskutya rácsok mögé kerül, Bell pedig a szépítő plasztikai műtétéért aggódik. Hát nem ironikus?
