Albérletnézésből apokalipszis – Vinnai András hangjátéka

Hézer Luca 2018. dec. 5. 0 1

A lassan tíz éve bemutatott rádiójáték műfajának egyik legmeghatározóbb modern darabja, mind technikáját, mind rendezői megoldásait tekintve. Aktualitásából a mai napig semmit sem vesztett a fiatalok körében – és valószínűleg a következő tíz évben sem fog.

A Vinnai András által írt és rendezett  A Másikember című kétrészes hangjáték már az első pár másodpercben érezteti a hallgatókkal, hogy itt valami nem stimmel. Nem a történet helyszínén, hanem egy rádióstúdióban találjuk magunkat, ahol a férfi főszereplő, Alvin (Elek Ferenc) éppen azon fáradozik, hogy felkonferálja magát, miközben partnerével, Nórával (Pálos Hanna) veszekszik. Az alkotást akár hangjátékparódiának is tekinthetjük, hiszen ironikusan vonultatja fel a klasszikus műfaj minden elemét. Van felkonferálás, narrátor, sztori, zenei betétek, majd végül a szereplők lekonferálják magukat. Ez az a szerkezet, amit az író-rendező kiparodizál groteszk és humoros stílusával.

A felkonferálás okozta sokk után elindul a történet. Egy intelligens, humorral átitatott, modern nyelvezetű, meglepően realisztikus effektekkel és igényes kortárs klasszikus zenei betétekkel ellátott hangjátékot kapunk. A szereplők mozgása, egymáshoz viszonyított helyzete, a tér nagysága és milyensége rendkívül tudatosan és hitelesen jelenik meg a hallott hangban. A távolságokat leginkább a hangerővel és az adott szobatípusra jellemző akusztikai hanghatásokkal érzékeltették. A szereplők így kerülnek valódi térbe annak ellenére, hogy ha jobban megfigyeljük, szinte mindenhol ugyanarról az oldalról halljuk a szereplőket. A hangjátékban az is meglepő pozitívum, hogy a szereplők állandó ordibálását még éppen elfogadható hangerővel és hangmagassággal valósították meg, így cseppet sem kelt zavaró hatást a fülünkben.

A technikai megoldások mellett a szövegkönyv humora és iróniája a hangjáték nagy erőssége. A nyelvezet rendkívül hiteles, teljes mértékben a mai köznyelvet tükrözi, a fiatal hallgatók így könnyen azonosulhatnak a szereplőkkel. A két fő karakter, Alvin és Nóra olyan negatív tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyeket minden ember gyűlöl, mégis szinte mindenkire jellemzőek. A szerelmespár folyamatosan veszekszik, ordít, lelkileg és fizikailag is bántják egymást. Az unottság, fásultság és az unalomból fakadó konfliktusgenerálás mindkét karakter személyiségét uralja, de talán mégis a nő az, akit ellenszenvesebbnek érzünk, a hangjáték inkább a férfi felé húz minket. A színészek egytől egyig kiváló alakítást nyújtottak hangszín, intonáció és karakterformálás szempontjából is, nélkülük az egész jól felépített rendezői koncepció elveszett volna.

A cselekmény követése azzal vált bonyolulttá, hogy az eddigi száz százalékosan reális történet hirtelen egy futurisztikus apokalipszisbe csap át, ahol már azt sem tudjuk, ki álmodik és mit. A már megismert karakterek viszont a régiek maradnak, így az albérletnézés után észrevétlenül szippant be minket egy földönkívüliekkel, Noé bárkájával, szexualitáskereséssel tarkított képtelen világ, amiből a hangjáték végén sem szabadulunk. A valóságból indultunk, de a bizonytalan, elpusztult jövőképben hagy minket magára a rendező, amit még a felkonferáláshoz kapcsolódó befejezés sem tud feloldani. A hangjáték zavarodottságával és abszurditásával azonban mégiscsak felfed nekünk valamit: a saját zavarodottságunkat és abszurditásunkat.

Írta: Vinnai András
Rendezte: Vinnai András
Dramaturg: Turai Tamás
Zene: Keresztes Tamás

Szereplők:

Alvin –Elek Ferenc
Nóra – Pálos Hanna
Tulaj – Csuja Imre
Szomszéd – Thúróczy Szabolcs
Fiú – Borbiczky Ferenc
Riporter – Bodó Viktor
Ügyintéző – Turai Tamás
Richárd – Liszkai Károly
Narrátor – Végvári Tamás
Űrlény, Telefonhang – Vinnai András

Bemutató: 2007, szeptember 16. 22:26. Késő esti rádiószínház, Kossuth Rádió.

Kiemelt kép: flickr.com

Tags: A Másikember, Elek Ferenc, hangjáték, Pálos Hanna, rádiójáték, Vinnai András Categories: SZÍNHÁZ
Related Posts