Nyaralunk, ha beledöglünk is! – Carlo Goldoni a Kecskeméti Katona József Színházban

Kósa Bogi 2018. dec. 7. 0 1

A Kecskeméti Katona József Színház november 16-án mutatta be Carlo Goldoni Nyaralás című, 1756-ban íródott művét, Rusznyák Gábor rendezésében. A színmű másfél évszázad távlatában is szól a közönségéhez, a kiábrándultság és a remény, a kötelességtudat és a szerelem ellentétei pedig finoman, de mégis figyelemre méltóan sejlenek fel a kacagtató zenés vígjátékban.

Nyaralunk, ha beledöglünk is! – hangzik a jelszó, és a szereplők nyaralnak, ki jobban, ki kevésbé élvezve a családi és baráti körben eltöltött kötelező pihenőidőt. A történet szerint a hajótulajdonos és filmproducer Filippo (Sirkó László) meghívja rokonait és barátait egy közös nyaralásra lánya, Giacinta (Dobó Enikő) eljegyzésének alkalmából. A nyaralás ideje alatt szerelmek szövődnek, komika és dráma követi egymást, a szereplők énekelnek, nevettetnek, közben pedig felmerül a már sokszor feltett kérdés: a pénz vajon tényleg felülír minden más értéket?

A 18. századi commedia dell’arte szerepkörei jelen vannak a darabban, a helyzetkomikum, az irónia és szatíra adja leginkább a humorát. A Giacinta vastagzsebű nénikéjét játszó Csombor Teréz és a pénzre áhítozó, ezért az idős hölgynek udvarló Ferdinando (Szemenyei János) párosa szinte önmagában is elvinné az egész darabot – a szerelemre áhítozó idős hölgy és az azt kihasználó férfi rendkívül szórakoztató jelenetekkel tarkítja a művet, de néhol a magány és a boldogságra törekvés szomorú egyvelegét is megjeleníti. Az ügyefogyott fiút alakító Lakatos Máté bravúros játékkal színesíti a darabot, miközben a főszál szerelmi háromszöge adja meg a tétjét a történet alakulásának.

Giacinta és vőlegénye, Leonardo (Zayzon Zsolt) szerelme már rég elmúlt – vagy talán soha nem is volt – nem meglepő tehát, hogy a fiatal színésznő a nyaralás alatt megismert Guglielmóba beleszeret. A felállás ismerős, a kötelesség és szerelem ellentétét idézi; de szerencsére, a darab végjátékának és az ügyes színészi játéknak köszönhetően a keserédes érzések és a számos jellemhibával rendelkező szereplők boldogságra törekvése nem engedi előtérbe kerülni a helyzet közhelyességét. Dobó Enikő ebben a darabban is bravúrosan alakítja a primadonnát, aki szerelme ellenére is úton-útfélen a kötelességet és a tisztességet választja; Koltai-Nagy Balázs Gugliamo szerepében pedig a realitásoknak totálisan szembemenő, a helyzet nehézségét figyelembe venni nem hajlandó hősszerelmest képviseli. A darab csúcspontja az utolsó néhány percben tetőzik – az összes szereplő halálával a tét összezsugorodik, az addigi izgulás a szerelmesekért értelmetlenségbe fullad; Dobó Enikő pedig kiszól a közönségnek: egy zenés vígjátéknak nem így kellene véget érnie, ugye? Ezzel együtt pedig kimerevedik a nézők előtt az életszerűség; a valóság számos – nem így kellene véget érnie – jelenete, a színmű addigi tét nélküli könnyedségét a valóság metszően kiábrándító szintjére emeli.

A színpad kialakítása és a díszlet nagyon szép és kreatív megoldásokkal operál, a jelmezekkel együtt hatásosan idézi meg a tengerparti hangulatot. A modern korba átültetett darabban megjelenő felszínesség és anyagiasság, szerelem és tisztesség dilemmái talán kétszáz éve sem működhettek másként; talán ez az oka annak, hogy ennyi idő távlatában is képes megszólítani az embereket.

Tags: Carlo Goldoni, Csombor Teréz, Dobó Enikő, Kecskemét, kecskeméti Katona József Színház, Koltai-Nagy Balázs, kritika, Lakatos Máté, Nyaralás, Rusznyák Gábor, Sirkó László, Szemenyei János, Színház, Zayzon Zsolt Categories: SZÍNHÁZ
Related Posts