Programajánlónk a Várkert Bazár izgalmas előadásáról.
Jelenkori társadalmunk felveti a kérdést, mit is jelent nőnek lenni a mai és mindenkori világban. Az előadásban két nő, két individuum kereti a válaszokat, egymástól függetlenül és egymás relációjában. Jelentik egymásnak a barátot, a riválist, a testvért, az anyát, olykor pedig egymás kivetülései, egymás ellenpólusai. Bár különbözőek, a társadalom által feléjük támasztott elvárások sorsközösséget szülnek közöttük. A darab kendőzetlenül nyers őszinteséggel és fanyar humorral közelíti meg a témakört. Az előadás táncnyelvében, vizuális és a zenei világában, a zaklatottság, az erotikus túlfűtöttség, a gátlástalanság és a kiúttalanság érzése.
A darab konklúziója sokkal inkább egy kérdés a nézők felé, mintsem egy egzakt válasz. Hogyan képes egy nő a valódi kiteljesedésre? Hogyan viszonyul az elférfiasodás kérdéséhez? Hogyan képes megküzdeni az önön tükörképével, függőségeivel és legnagyobb ellenségével, az idővel?
Jelenet az előadásból. Forrás: A Tánc Fesztiválja
Az előadás NKA IZP keretein belül valósult meg és debütált a Nemzeti Táncszínházban. Volt szerencsénk több nívós fesztivál meghívására az előadást bemutatni a Veszprémi Nemzetközi Kortárs Fesztiválon, a Tihanyi Art Placc Fesztiválon, valamint a Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozón is. Az előadás hossza 45 perc.
Koreográfus: Vasas Erika Előadók: Eszterházy Fanni, Vasas Erika Zene: Halász Gábor Dramaturgia: Molnár Péter, Vasas Erika Argentin tangó koreográfusa: Budai László Jelmez: Pintér Áron Szcenográfia, fény: Molnár Péter
A szervezők izgalmas programokkal várják az érdeklődőket.
Az augusztusi előadásokban színpadra lép többek között Kováts Adél, Csákányi Eszter, Mácsai Pál, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Thuróczy Szabolcs, Ötvös András, Vecsei H. Miklós, Berecz István és Szabó Dániel.
Mácsai Pál az Azt meséld el, Pista című darabbal lép fel augusztus 5-én. „Szerencsém van ezzel az előadással, mert csodálatos szöveg. 25 éve műsoron van és ennek nem én vagyok az oka, hanem a szöveg nagyszerűsége. Mindenki, aki hallja, úgy érzi, hogy a saját felmenőivel találkozik. Sokkal jobban értem ma a felnőttkorból az öregkorba lépő Örkény gondolatait, töprengéseit, stációit, mint mondjuk 35 éves koromban” – fogalmazott a népszerű művész.
Azt meséld el, Pista. Fotó: Gordon Eszter
Augusztus 7-én Tasnádi IstvánA fajok eredete című többszörösen díjnyertes darabjában, Dömötör Tamás rendezésében, Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Thuróczy Szabolcs lép a zsámbéki színpadra. A Nézőművészeti Kft. produkciója több mint száz előadáson van túl, többek között elnyerte a 2011-es Vidor Fesztivál Fődíját, valamint a Port.hu különdíját is.
Ötvös András színész Gerlóczy MártonA csemegepultos naplója című regényéből készült előadásával érkezik Zsámbékra augusztus 14-én.
A nyári sorozat a #kedvesZsámbék! című felolvasószínház két rendhagyó előadásával zárul. Az előadás vendégei augusztus 21-én Kováts Adél és Vecsei H. Miklós színművészek, valamint Berecz István táncos és Szabó Dániel cimbalomművész lesznek. Augusztus 28-án pedig Csákányi Eszter és Vecsei H. Miklós színművészekkel, valamint Berecz István táncossal és Szokolay Dongó Balázs fúvóssal találkozhat a nagyközönség.
Augusztus végéig tart Breier Ádám első egészestés filmjének, a Lefkovicsék gyászolnak című családi drámájának forgatása. A Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjában készülő dramedy főszerepeiben Szabó Kimmel Tamás és Bezerédi Zoltán lesz látható.
Breier Ádám keserédes drámája egy bokszedző apa és Izraelből hazatérő fiának konfliktusát mutatja be. Lefkovics Tamás, a nagy szívű, de konok edző (Bezerédi Zoltán) viszonya annyira megromlott a fiával, Ivánnal (Szabó Kimmel Tamás), hogy már évek óta nem beszélnek egymással. Tamás feleségének (Máhr Ágnes) váratlan halála mindent megváltoztat: Iván beköltözik egy hétre apja lakásába, ahol a zsidó hagyományoknak megfelelően egyhetes gyászt, shivát ül édesanyja tiszteletére. Az együtt töltött hét rengeteg kalanddal és konfliktussal jár, ahol a hősök esélyt kapnak, hogy szembenézzenek hibáikkal.
A Lefkovicsék gyászolnak megalkotásában Breier Ádám rendezőt saját családja identitásának konfliktusai inspirálták. „Számomra végtelenül fontos, hogy a családi ügyekről humorral és elfogadással beszéljünk, és ezzel is megmutassuk, hogy igenis van remény. A környezetemben jó pár diszfunkcionális családot látok, és hiszek benne, hogy működésképtelenségük fő oka az őszinte kommunikáció hiánya. A történetünk hősei a shiva egy hete alatt végre megtanulnak másképp beszélni egymással, ez a mi célunk is ezzel a filmmel: másképp beszélni a diszfunkcionális családokról, mint amit eddig láttunk” — nyilatkozta a filmes.
Pillanatkép a forgatásról. Forrás: Szombat Online
A korábban kisfilmeket és dokumentumfilmeket készítő Breier Ádám a 2021-es Inkubátor Programban nyert támogatást, a forgatókönyv megírásában Csaba Bálint volt segítségére. Dévényi Zoltán operatőr a történet abszurditásának megfelelő képi világot álmodott a vászonra.
A film a tervek szerint 2023. második felében kerül a mozikba.
Nádas Péter életműve múltunk és jelenünk verbális tükre, amely a hétköznapok megélt pillanatain keresztül láttat sorsokat, mutat be személyes, családi történeteket, melyek egyik fő színtere Budapest. Elbeszéléseiben izgalmas és részletes leírásokat olvashatunk a főváros különböző helyszíneiről, a történelem formázta kalandos sorsáról. Nádas Péter Budapestje azonban nemcsak szövegeiből, hanem a szerző készítette fotókról is ismerhető.
Az idén 80. születésnapját ünneplő írót köszöntő rendezvénysorozat keretében a Budapest Brand és a Jelenkor Kiadó nyílt fotópályázatot hirdet. A pályázatra bárki jelentkezhet maximum 3 olyan egyéni képpel, amelyek mindegyike Budapesten, a kiírásban feltüntetett Nádas-idézetek által inspirálódva, a megadott helyszínen készültek.
A pályázat nyertes alkotásait kültéri kiállításon mutatjuk be 2022. októberében. A legjobb három pályamű készítői pénzjutalomban és könyvcsomagban részesülnek.
A zsűri tagjai:
Török András művelődéstörténész
Kudász Gábor Arion fotográfus, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója
Mucsy Szilvia fotográfus, a Budapest FotóFesztivál igazgatója
Pályázati feltételek:
Professzionális és amatőr fotográfusok egyaránt jelentkezhetnek.
Csak egyéni képeket fogadunk el, sorozatokat nem.
Alkotónként maximum 3 egyéni képet lehet beküldeni.
Kizárólag Budapesten készült képekkel lehet nevezni.
Fotográfiák beadási paramétere:
A 3 darab képet egyenként csatolva, 150 dpi, 1800 pixel hosszabbik oldal, JPG formátumban az alábbi email címre küldjék: bpfsubmit@gmail.com a levél tárgya: ,,Nádas Péter Budapestje”
A képek elnevezése: alkotóneve_helyszínszám_képszám
A levél törzsében kérjük az alábbi adatokat megadni: alkotó neve, a kiválasztott helyszín száma, megnevezése (1. Margit híd, 2. Palatinus-házak, 3. Damjanich utca 38. és 42., 4. Margitsziget, 5. Dobsinai út 12., X. – a felsoroltaktól eltérő helyszín, annak megnevezése és a választás indoklása, akár Nádas-idézettel) képek címe (ha van)
Külső tárhelyek linkjei nem minősülnek beadott pályázatnak, a képanyag ne legyen tömörítve
Pályázati munkák beérkezésének határideje: 2022. szeptember 14. (szombat), 24 óra.
„Manci hídnak becézték a pestiek a pontonhidat, mivel a november 4-i déli csúcsforgalomban felrobbant vagy szándékosan felrobbantott Margit hidat, a saját édes nővérét váltotta ki. Ma sem lehet megmondani egészen pontosan, hogy november 4-én mi történt. A híd megmaradt budai tagjait a Margitsziget feladásának napján, január 29. hajnalán robbantották fel aztán.” (Világló részletek I.)
„A sötétszürke, nehézkes járású Pobjeda közben elérte a szigeti bejárót, s valamelyest lassított. Nem annyira a kanyar, mint inkább az északról érkező, iszonytató erejű széllökés miatt. A folyam két partjáról emelkedő hídnak ez a legmagasabb pontja. Aki a pesti partról ér fel, s nincsen mással elfoglalva, annak az elébe táruló dombok élén önkéntelenül végig kell haladnia a tekintetével. Most a sofőr sem láthatott sokat belőle. Az ablaktörlő a legnagyobb sebességen működött, ám a szél valóságos köpenyként préselte rá a kocsira a zápor kopogó cseppjeit.” (Párhuzamos történetek I.)
2. Palatinus-házak
„A század tízes éveiben épült, magas Palatinus-házak súlyos tömbjeinek túlsó oldalán, valahonnan a Margit híd felől vontatóhajó közeledett, és a vízen szétterülő, a folyam kővel kibélelt ágyát is megreszkettető éktelen lármája a mellékutcákon át beszivárgott a házak közé. Aki ebben a városnegyedben élt, hozzászokott a zajhoz, mely jött, átvonult, lassan elhalt a folyó felett.” (Párhuzamos történetek I.)
„A pontonhíd is összetett szó volt, mégis könnyebbnek tűnt megérteni, mint a díszes, peckes karpaszományost vagy az ostobán és laposan kúszó munkaszolgálatost, mert csak le kellett menni hozzá a hatodikról, át a Palatinus-házak óriáskeresztjén, amely az Újpesti rakpartot a Pozsonyi úttal, a Katona József utcát a Sziget utcával kötötte össze, s a háborúsan sérült városi épülettömegek fenyegetéseként még ma is gyakorta megjelenik az álmaimban,” (Világló részletek I.)
3. Damjanich utca 38. és 42.
„Azon a mindennél emlékezetesebb éjszakán, amikor a Damjanich utca 42. számú ház egyik felét egy bomba egyszerűen leszelte, de a lépcsőház és a ház másik fele, velünk együtt, csaknem épen megmaradt. Az ablakok ugyan betörtek és a szilánkok mindenkit könnyen megsebesítettek. Ez pedig 1944. június 27-én történt, amikor az amerikai légierő 300 négymotoros nehézbombázóját egy felhőktől takart sziléziai célpont helyett Budapest fölé vezényelték az angolszász szövetségesek, hogy a Ferihegyi repülőteret, a pályaudvarokat és a Ferenc József laktanyát zúzzák ízzé-porrá.” (Világló részletek I.)
„És még azt is el kell mesélnem, hogy anyám nővéreit, Ella és Ilma nénémet, ezerkilencszáznegyvenöt januárjában kibombázták Damjanich utcai lakásukból. Még az ötvenes években is láttam az épület eltakarítatlan romjait.” (Emlékiratok könyve)
4. Margitsziget
„Azon a kovácsoltvas kerítésen buktam át, amivel a Margitszigeti Nagyszálló mögött a platánokkal szegélyezett sétautakat elválasztották a hatalmas, sima gyeptől. Hogyan felejthettem el. Növények indáit, tekergő szárait, elnyíló virágait, óriás, kerek bimbóit imitálta a neobarokk vaskerítés. Valósággal beleverődtem a sípcsontommal a szirmok lemezkéibe és a bimbók bunkóiba.” (Párhuzamos történetek II.)
„Otthon legalább reménykedhettem, hogy a szavakat egyszer megértem, illetve úgy fogom a szavakat érteni, ahogy a felnőttek használják, ám az illatok, ha nem éreztük éppen a hullák bűzét vagy a nyitott csatornák bűzét, többnyire kellemesek voltak. Jöttek a Dunáról, a Dunának volt nyári illata, volt téli illata, s ezek napról napra változtak, jöttek a Margitszigetről, az orgona, a jázmin, aztán ott volt a Julius Meinl a sárga csempével keretezett kirakatával, ahol minden ajtónyitással vastagon dőlt ki az utcára a vörösréz kávépörkölőkből a kávé illata, odabenn meg a celofánnal letakart füstölt halak halmából emelkedett fel egy másik veszélyesen vonzó illat, meg a medvecukorból áradt vagy a selyemcukorkából.” (Világló részletek I.)
5. Dobsinai út 12.
„Olykor napokra, olykor egy hétre is felvittek az Orbán-hegyre, a Dobsinai utcába. Ez a 12. számú ház. Ide szintén szigorúan csak egyedül mehettem, az öcsém szerencsére nem jöhetett. Az emeletes villát egy Bauhauson iskolázott építész, Beutum János tervezte, aki nemcsak építész volt, műépítő, ahogy akkoriban mondták, hanem belsőépítész, s így a házat az általa tervezett bútorokkal rendezték be. Apánk legidősebb nővérének családja 1933 tavaszán költözött be a házba, és 1944 tavaszán kobozták el tőlük; csaknem minden bútort és berendezési tárgyat hátrahagyva kellett elköltözniük. Három napot kaptak csomagolásra és kiköltözésre.” (Világló részletek II.)
„Madzar Alajosnak hívták az építészt, akit Lojzinak becéztek a barátai.
Ideiglenesen tért vissza Budapestre, de esze ágában sem volt ide visszatelepedni.
Amerikába készült, és munkái végeztével el is ment.
Szemzőék baráti ajánlások alapján bízták meg Dobsinai úti villájuk és a belső berendezés megtervezésével, s mintegy mellékesen az asszony Pozsonyi úti analitikus rendelőjét szintén megcsináltatták vele.” (Párhuzamos történetek II.)
X. – egy szabadon választott helyszín
A helyszín legyen Nádas Péterhez vagy Nádas Péter munkáihoz (akár szöveg, akár fénykép) köthető. A helyszíválasztást a pályázó indokolja meg pályaműve beküldésekor.
Kritikánk a kortárs román film egyik legjelentősebb alkotójának legfrisebb filmjéről.
Radu Jude filmje – amely a tavalyi Berlinalén elnyerte az Arany Medvét – kőkemény társadalomkritika. Szembesítő erejű mozi, mely pimaszul kimondja, hogy tessék, ez itt a jelen társadalma, a diliház, amelynek, kedves néző, te is a része, „lakója” vagy. De tovább megyek, mert a Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban (Babardeala cu bucluc sau porno balamuc, 2021.) nem egyszerűen csak szembesít, nem… Olyan, mintha az alkotók felmosták volna világunk mocskát, hogy aztán a felmosóvödörben összegyűlt, undorítóan koszos vízzel jól pofán önthessenek minket. És most cseppet sem túloztam!
A román film, a román új hullám fenegyereke, Radu Jude eddig is különleges hangvételű, merész, pimasz, újító szellemű filmeket készített – gondoljunk csak az Aferim!-re, amelyben szemrebbenés nélkül mutatta meg, hogy is néz ki igazából a román történelem nacionalizmusa, közben pedig úgy játszott a western műfajával, a történelmi drámával és a road movie-val, ahogy jónak látta, hogy csak egy példát említsek –, legújabb alkotásával, a koronavírus-járvány közepén forgatott Zűrös kettyintéssel azonban minden értelemben elment a falig. És milyen jól tette!
A három fejezetből és egy prológusból álló film egy házipornóval kezdődik. Azok, akik moziban látták a Zűrös kettyintést, ebben a szekvenciában egy igazi tizennyolc pluszos pornót láttak, akik viszont streaming-felületen nézik, premier plános koitusz helyett hihetetlenül szellemes (ön)cenzúrát kapnak az arcukba. A pornót letakaró inzerteket maguk az alkotók készítették direkt amatőr megjelenéssel, figyelemfelkeltően tüntető célzattal. Lehet mondani, hogy ez elvesz a filmből, mert így is van, ám legalább annyira hozzá is ad, a feliratok, az „elmentek ti a …”-hangvétel ugyanis nagyon is illeszkedik mindahhoz, amiről beszél, amivel szembesít minket a Zűrös kettyintés.
Jude az abszurdtól sem riad vissza. Forrás: Berlinale
De nézzük, miért is olyan fontos, olyan lényegi elem ez a házipornó. Nos, azért, mert a nő, aki szerepel benne, egy jónevű bukaresti iskola tanára, a vele közösülő férje által készített felvétel pedig felkerül a netre, ahonnan hamar eljut a diákjaihoz és persze, a diákjai szüleihez, akik minimum a kirúgását követelik, de ha arról lenne szó, még máglyára is gond nélkül vetnék… de erről később. A film, felrúgva a hagyományos elbeszélés szabályait, nem ezzel folytatódik, hanem az első fejezettel, amely egy, a cinéma vérité hagyományait megidéző városszimfónia. Annyi történik benne, hogy a tanárnő sétál Bukarest utcáin – és te jó ég, valójában mennyi minden történik itt!
A nézelődő, megfigyelő, a hős mögött le-lemaradó kamera úgy tárja fel az utcák „igazságát”, hogy öröm nézni. Bár az öröm ez esetben inkább csak a zsenialitásra utaló kifejezés… Merthogy Bukarest utcáin a dzsippel a járdára parkoló, tahó autósok, lepusztult épületek, szexista óriásplakátok és ingerült emberek vannak, a levegőben pedig ott rezeg annak a ténynek a félelmetessége, hogy ebben a valóságnak, városnak, társadalomnak, életközösségnek nevezett környezetben egyik ember egy pillanat alatt ugrana neki a másiknak.
Mire e tény súlyát úgy igazán átérezzük, már jön is a második fejezet, amely gyakorlatilag egy szótár. Különféle szavak, kifejezések, nevek gyűjteménye, amelyekhez a rendező állóképeket, archív felvételeket, rövid képsorokat, illetve YouTube-videókat mellékel, valamint egy-egy gondolatot, magyarázatot. Megtudhatjuk például, mi az a konyha – az, ahol a nő helye van –, mit jelent a társadalmi távolságtartás – egymás keze helyett botokat fogó, italozva táncoló férfiakat –, s a karácsony szó kapcsán azt is megtudhatjuk, hogy a katonaság a második világháború ideje alatt azért gyorsította fel a zsidók kiírtását, hogy a katonák szabadságot kaphassanak karácsonyra és együtt ünnepelhessenek a családjukkal.
A covid is befolyásolta a filmet. Forrás: Berlinale
Félelmetes és félelmetesen zseniális ez a szegmens, amely filozófiai mélységgel és godard-i műfaji merészséggel tart tükröt elénk – és egy igen tudatos és gyönyörű inzertben mondja el, milyen létfontosságú dolog a film, a mozi (!).
Aztán jön a harmadik fejezet, a szülői értekezlet, ahol az egyre inkább Facebook-kommentszekcióvá alacsonyodó társaság igyekszik döntést hozni arról, végzetes hibát követett-e el a tanárnő – csupán csak azzal is, hogy egyáltalán lefeküdt a saját férjével. Gyűlölködés, ítélkezés, fröcsögés, rasszizmus, antiszemitizmus – van minden ebben az iskolaudvarban „berendezett” panteonban, ahol mintha egyesült volna az összes maszk alá szorított düh, ítélet és indulat. Egyszerre nevetséges, riasztóan ismerős és hátborzongatóan vészjósló ez az „értekezlet”, amelynek többféle lehetséges kimenetelét alternatív befejezések formájában láthatjuk. S amelynek végeztével tényleg úgy érezzük magunkat, mintha pofon öntöttek volna minket világunk bűzölgő mocskával.
Radu Jude – muszáj még egyszer használnom ezt a szót – zseniális filmet készített. Polgárpukkasztót, pimaszt, kompromisszum nélkülit; egyszóval olyat, amelyre jelen pillanatban igen nagy szükség van. Mert nem megbotránkoztatni akar, nem azt akarja megmutatni, hogy kiválóan ért ahhoz, miként kell avantgárd filmet készíteni, hanem azt akarja, hogy nézzünk szembe a jelennel és próbáljunk meg elgondolkozni azon, mit lehetne tenni azért, hogy ne arra menjünk tovább, amerre nem kéne.
A közönség először a szeptemberi fesztiválon láthatja Csoma Sándor debütáló rendezését.
A CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál mindig büszke volt arra, hogy a legnagyobb nemzetközi fesztiválsikerek mellett több magyar filmet is itt láthat először a hazai közönség. Idén a fesztivál ad otthont Csoma Sándor rendező első nagyjátékfilmjének, amelyet Erőss Zsolt hegymászó története inspirált. A Magasságok és mélységek világpremierjét az alkotók mellett Erőss Zsolt özvegye, Sterczer Hilda is megtiszteli a jelenlétével. A film a CineFestet követően szeptember 22-étől lesz látható országosan a hazai mozikban.
Erőss Zsolt a valaha volt legnépszerűbb magyar hegymászó. Huszonhárom éves pályafutása alatt tíz 8000 méter fölötti hegycsúcsot hódított meg, első magyarként jutott fel a Csomolungma tetejére. 2013-ban Kiss Péter hegymászótársával életét vesztette a Kancsendzönga hegyen expedíció közben. Halálhíre megrázta az egész országot, miközben a legtöbben nem gondoltak arra, hogyan élte meg ezt a veszteséget felesége, Sterczer Hilda, aki két gyermekükkel várta haza a férjét.
Trill Zsolt és Pál Emőke a filmben.
„Mivel a gyász továbbra is egyfajta tabu a kultúránkban, viszonylag kevés filmes és irodalmi feldolgozása létezik. Kifejezetten fontosnak és értékteremtőnek találom a róla való kommunikációt. Ez egy olyan esemény, amivel mindenki többször találkozik az élete során, mégsem vagyunk képesek megfelelően reagálni, sem belülről, sem kívülről” — meséli a rendező, aki a Magasságok és mélységekben nem Erőss Zsolt, hanem Sterczer Hilda történetét és gyászfeldolgozását meséli el.
A film nagyszabású gálavetítésére a 18. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál első hétvégéjén kerül sor. Az eseményen jelen lesznek a film alkotói, köztük Csoma Sándor rendező, Pál Emőke főszereplő, az Erőss Zsoltot alakító Trill Zsolt, valamint Sümeghy Claudia és Topolánszky Tamás Yvan producerek. Megtiszteli jelenlétével az előadást Sterczer Hilda is, aki az alkotókhoz hasonlóan a vetítést követően válaszol majd a közönség kérdéseire.
Miskolc sok szempontból ideális helyszín a Magasságok és mélységek premierjére. A környéken számos remek mászóút található, itt van az ország második legnagyobb fedett mászóterme, és a sport iránt szenvedélyesen rajongó közösség is az egyik legnagyobb az országban. Ami pedig a hegy- és sziklamászó filmeket illeti, Miskolcon ennek is hagyománya van. A világ két legismertebb, outdoor sportokkal foglalkozó filmfesztiválja, a Banff Hegyifilm Fesztivál és a ReelRock éveken át jelen volt Miskolcon, önállóan, vagy az utóbbi években a CineFest Adventure keretében.
A 18. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivált idén 2022. szeptember 9. és 17. között rendezik meg Miskolcon. A fesztivál hivatalos versenyprogramja az elkövetkező hetekben kerül nyilvánosságra.
Az előzetes várokozásoknak megfelelően, az utolsó két napra szintén forgalomnövekedés következett be, a sátrak még kinyitottak, és a völgyhétvégék zsúfolt hangulata köszönt vissza ránk a Művészetek Völgye utolsó napján.
Kivonulás
Kezdésként úgy döntöttem, elhagyom a völgyet és a túraútvonalakat. Hogy miért tettem? Mert nyolc nap után egész egyszerűen a legtöbben már némi kimozdulásra vágytak, akár csak Királykőig is. A túra vizsgálata közben áttetsző nyugalom fogja el az embert. Ilyenkor jön az érzés, amikor az író felülről szemléli a világot és átgondolja azt a 2029 programot, amelyek közül választhatott. A tábor maga két kilométer, és a tájegységek sokszínűsége mintha a völgy allegóriája lenne.
A délelőtt kánikulás ellen egy remek eseménnyel akartam védekezni, így ellátogattam a Pest-Buda udvarba, hogy meghallgassam a Minden napra egy mese! elnevezésű programot, ahol Hobo olvasott fel a kisgyerekeknek egy mesét. Önmagában az is érdekes kontraszt volt, ahogy az idősödő rocker leül olvasni, de kedves meséje a szívek mélyére hatolt. Meglepetésekből, érdekes eseményekből sosincs hiány a Völgyben. Sokan mondták, hogy ők már gyermekkoruk óta ellátogatnak ide, már itt szocializálódtak, s valóban, szinte minden korosztállyal összefutottunk ittlétünkkor.
Este a Margaret Island koncertje előtt megnéztük a Toxikoma című filmet. A Szabó-Csernus viszonyról készült film első húsz perce a modern magyar és európai egyik ékköve. Utána viszont egy monoton visszaesés vette kezdetét, és bár pillanatokra úgy tűnt, visszatér a mélység, végül a befejezés sok kérdést hagyott maga után.
Később viszont a Margaret Island koncertje kedves kitekintés volt. Még nem ment le a nap, mikor egy kellemes, kicsit álmos koncerten lelket találtunk az emberekben.
Műhelyezés
A Mank Nonprofit KFT. tartott fotóműhelyt, valamit az eljárás alapos megismerése után az érdeklődők olyan lemezeket készíthettek, amelyeket például a Post Mortem című filmben is használtak.
Este a Bagossy Brothers Company tölthette meg utoljára a Panoráma színpadot, ezzel a programmal zárult a 31. Művészetek Völgye fesztivál.
Megjelent az Alföld folyóirat 2022-es augusztusi kiadványa, melynek tematikája hagyományosan a nemzetközi irodalomra fókuszál. A friss lapszámot ezúttal A. K. Ramanujan Egy folyó (Dezső Csaba fordítása) című versével ajánljuk.
Az Alföld folyóirat augusztusi lapszámát hagyományosan a nemzetközi irodalom köré szervezik, s ezúttal a szlovák, illetve szlovákiai irodalom is nagyobb szerepet kap benne Nicol Hochholczerová, Michaela Rosová, Elena Hidvéghyová-Yung és Michal Tallo művei révén (a fordítók: Mészáros Tünde, Pénzes Tímea, Polgár Anikó, Németh Zoltán). Fordításokat közölnek még az alábbi szerzőktől: Szerhij Zsadan, Dmitrij Danyilov, Georgi Mickov, Ioan F. Pop, Alexandra Felseghi, Jennifer Elise Foerster, Eavan Boland, Mark Strand, A. K. Ramanujan, William Carlos Williams, John Keats (a fordítók: Nagy Tamás, Vass Annamária, Zoltán Dominika, Csehy Zoltán, Bojkov Nikolaj, Mihók Tamás, Boros Kinga, Gyukics Gábor, Horváth Imre Olivér, Gerevich András, Dezső Csaba, Réder Ferenc, Péti Miklós). Tóth Bálint Péter átültetésében közlik A brunanburhi csata című művet, ismeretlen szerzőtől.
A Kilátó rovatban több fordító (Németh Zoltán, Tóth Bálint Péter, Péti Miklós) is esszével tér vissza, részben az átültetett művekhez kapcsolódóan. Mellettük Zelei Dávid és Demény Péter közöl világirodalmi esszét, Goretity József pedig az újrafordításokról gondolkodik el az Anna Karenyina újrakiadása apropóján.
Balogh Gergő Giorgio Agambenről, Jablonczay Tímea Sebaldról, Szántó T. Gábor Lev Luncról, Pusztai Gábor Jókai Mór holland jelenlétéről ír tanulmányt. A Szemle rovatban Radnai Dániel Szabolcs kritikája kapcsolódik a szlovákiai vonulathoz (Marta Fülöpová: Feleselő képek. Magyarok és szlovákok egymásról alkotott képe a 19. századi szlovák és magyar prózában, ford. Dobry Judit). Kiss Boglárka Anne Sexton verseskönyvét olvassa (ford. Mesterházi Mónika, Fenyvesi Orsolya, Szlukovényi Katalin), Kocsis Adrienn Wisława SzymborskaA növények hallgatásáról (ford. Csordás Gábor, Kellermann Viktória), Timár Krisztina John Milton Visszanyert Paradicsomáról (ford. Péti Miklós), Mikoly Zoltán Ingo SchulzeJóravalógyilkosokról (ford. Nádori Lídia), Baranyák Csaba Jennifer EganManhattan Beach (ford. Simon Márton) című könyvéről, Lénárt-Muszka Zsuzsanna Rachel CuskKörvonal-trilógiájáról ír (ford. Kada Júlia). Varga Zsófia Pavel Baszinszkij Tolsztoj-monográfiáját mutatja be (ford. Goretity József).
A lapszám képanyagát Végh Kata tus- és tollrajzai adják.
Maduraiban,
a templomok és költők városában,
akik városokról és templomokról énekeltek,
nyaranta
egy folyó kis patakká apad
a homokban,
lecsupaszítva annak bordáit,
szalmát és női hajat,
ami eltömíti a zsilipkapukat
a rozsdás rudaknál
a hidak alatt, rajtuk mindenhol
javítások foltjai,
a nedves kövek csillognak, mint álmos
krokodilok, a száraz kövek
napon ejtőző, borotvált vízibivalyok.
A költők csak az árvízről énekeltek.
Ő ott volt egy napig
az árvíz idején.
Az emberek mindenhol
az emelkedő centikről beszéltek,
a kövezett lépcsők pontos számáról,
amiket az emelkedő víz elborított
a fürdőzőhelyeknél,
ahogy elsodort három falusi házat,
egy terhes nőt
és egy pár tehenet,
a nevük Gópí és Brindá, szokás szerint.
Az új költők még mindig idézték
a régieket, de senki sem beszélt
versben
a terhes nőről, aki
megfulladt, talán ikrekkel a hasában,
akik néma falakat rugdaltak
már születésük előtt.
Így szólt:
a folyóban elég víz van,
hogy költői legyen
évente nagyjából csak egyszer,
és aztán
elsodor magával
az első félórában
három falusi házat,
egy pár tehenet,
a nevük Gópí és Brindá,
és egy terhes nőt,
aki egypetéjű ikreket vár,
testükön nincs anyajegy,
a pelenkájuk színe más,
hogy meg lehessen különböztetni őket.
Attipate Krishnaswami Ramanujan indiai költő (1929-1993.)
Meglepően felemás élmény az Obi-Wan Kenobi Deborah Chow rendezésében.
Szerző: Solymos Kristóf
Amikor 2012-ben a Disney 4 milliárd dollárért megvásárolta a Star War-franchise alapját szolgáltató Lucasfilm Ltd.-t, tudtuk, hogy mindezt azért teszi, hogy valaki továbbra is el tudjon minket látni történetekkel a messzi-messzi galaxisból. Lucas ugyanis elfáradt, hiába tervezett folytatást a Csillagok háborújának, az előzménytrilógia elkészítése után már csak a pénz és hírnév maradt meg, a lendület nem. Így teljesen új, modern és a kereslet igényeit figyelő, üzleti alapokon működő kézbe került a Star Wars. Ezzel valósággal ömleni kezdtek ránk az új történetek és most, végre-valahára – talán a rajongók által leginkább várt – Obi-Wan Kenobi sorozat első évada is napvilágot látott.
Be kell, hogy vallanom, hogy nagyon nehéz bármiről, ami ebben az univerzumban játszódik, pontos és elfogulatlan kritikát megfogalmazni. Hasonlóan van ez A Gyűrűk Uránál és Harry Potternél, vagy az ezekhez hasonló klasszikusoknál is. Elkerülhetetlen, hogy az embert befolyásolják a hype által indukált ellenérzések, a túlzott kritikusság, vagy akár pont hogy a gyermeki rajongás.
Számomra az utóbbi az, ami hályogot helyez a szemeim elé. A Star Wars-on nőttem fel, nem tagadom, hogy a legmeghatározóbb filmes élményeim között vannak ezek a produkciók. Kívülről tudtam a részeket, és kisgyermekként több száz folytatást írtam meg úgy, hogy még az R betűt is fordítva írtam. Így arra nem is mernék vállalkozni, hogy ezt a kritikát objektívként tárjam elétek, inkább csak leírom azt, amit belőlem kiváltott ez a közel öt órás élmény.
Az első hat részt tekintem kánonnak. Ezeket láttam már gyerekként, így bármilyen hiányosságuk ellenére, ezekhez mérem a többi részt. A további részekről például sokakhoz hasonlóan úgy jöttem ki a moziból, hogy ez nem Star Wars, ez nem történt meg, csak egy rossz álom volt. Aztán ott vannak még a spin-offok: a Zsivány egyest imádtam, aSolót untam, a The Mandaloriant pedig kifejezetten élveztem. Így kimondható, hogy minden Star Wars élményem „valamilyen” volt. Ez volt az első, amelynél számomra is meglepő mértékben hullámzott, hogy éppen mennyire élvezem, amit látok.
Jelenet a sorozatból. Forrás: Marca. com
Fontos belátni, hogy egy ilyen univerzumba készülő sorozat esetén elengedhetetlen, hogy etessük a hardcore rajongókat. Elhintett easter-eggekkel, visszautalásokkal, akár dramaturgiailag felesleges kitérőkkel is. Ez itt szépen felfedezhető, de a sorozat ugyancsak rengeteg megválaszolatlan kérdést tesz fel, valamint fél döntést hozni. Így talán az egyik legnagyobb kihívásként azzal kellett szembenézniük, hogy azok, akik nem rajongók, hogy fogják mégis élvezni a sorozatot, mint önálló alkotást.
A korábban félresikerült Star Warsokat azért nem szerették a rajongók, mert a képzeletük szülte folytatástól túlságosan és visszafordíthatatlanul eltért az, amerre a történetet – és főleg a karaktereket – vitték. Itt arról van szó, hogy mivel a szereplők jelentős részéről tudjuk, hogy nem halhatnak meg, minden az új karaktereken áll vagy bukik. Csakhogy az új karakterek az ál-Jedit leszámítva unalmasak, egysíkúak és kifejtetlenek maradnak. Szinte semmi tétje nincs a történéseknek, mert pontosan ugyanott fejeződik be a sorozat, mint ahol elkezdődött, ezt pedig már akkor tudjuk, amikor az első tíz percet végignézzük.
Így hát jelen sorozat nem sokkal több egy nosztalgiavonatnál, és ebben is csak azért jobb, mint a korábbiak, mert a legnépszerűbb időszakot (III. és IV. rész között) és a legnépszerűbb karaktert bontja ki. De pont itt található a probléma másik része. Ewan McGregor minden színészi kiválósága ellenére Obi-Wan karakterének itt semmi mozgásteret nem adtak.
Semmi újat nem tudunk meg róla, és sokszor a fiatal nézőknek kedvezés oltárán még valamivel komolytalanabbnak is állítják be a hőst, mint ahogy az az univerzumból ismert lehet. A fényképezés szinte végig olyan, mint a Trónok harca utolsó évadából Deres ostroma (8. évad 3. rész), a képernyőt maximum fényerőre állítva is a feketeséget nézzük a részek jelentős hányadában. Persze, szükség van a drámai hatásra, de dráma amúgy az ifjoncok rövid kitérőjén túl nincs. Darth Vader visszatérése és Kenobival való dinamikája lehetett volna az egyetlen táptalaj ennek, de a sötét nagyúr legfeljebb halvány árnyéka önmagának, és annak a filmtörténeti szerepnek, melyet egykoron betöltött.
Amit viszont nem vehetünk el a sorozattól, az az, hogy legalább a rajongókat nem traumatizálja. Semmilyen lényeges történésbe nem nyúl bele, semmi újat nem állít. Azt is fontos kiemelni, hogy szerencsére legalább az akciójelenetek emlékezetesek maradnak majd pontos koreográfiájuk, és – kizárólag a többi filmből eredő – erős érzelmi töltetük miatt. Rajongóknak tehát veszélytelen, de csalódás az Obi-Wan Kenobi fogyasztása, azoknak viszont, akik nem ismerik a Star Wars-univerzumot, ennél szinte nem lehet rosszabb helyen elkezdeni a rengeteg utalás, és a Csillagok háborújához képest erősen alulmaradó színvonal miatt.
A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program beharangozójaként tíznapos összművészeti szimpózium valósul meg 2022. szeptember 30. és október 9. között a Szigligeti Alkotóházban. Az első napokban párhuzamosan zajlik az irodalmi és a vizuális művészeti munka, később pedig a művészetköziség jegyében dolgozhatnak együtt a résztvevők. A nyertes pályázók egy legendás irodalmi helyszínen, a Esterházy-kastélyban ismerhetik meg a kortárs művészeti élet szereplőit, együtt dolgozhatnak egy mentorral és más művészeti ágak képviselőivel, továbbá szerteágazó médiareprezentációra is számíthatnak.
A pályázatokat elbíráló és a nyerteseket támogató mentorok:
Áfra János, Deres Kornélia, Gál Ferenc, Géczi János, Győrffy Ákos, Kemény István, Kukorelly Endre, Szlukovényi Katalin, Tóth Krisztina, Visky András
A tíz nyertesnek biztosított lehetőségek:
Részvétel az összművészeti szimpóziumon, a Szigligeti Alkotóházban biztosított szállással, napi háromszori étkezéssel
Egy mentorral történő együttműködési lehetőség a szimpózium első felében
A Ceredi Kortárs Nemzetközi Művésztelep meghívott alkotóival történő együttműködési lehetőség a szimpózium második felében
Önálló est a mentor vezetésével az Esterházy-kastélyban
A szimpózium idején portrésorozat és versvideó készül a nyertes pályázókról
A mentorált verseiből angol fordítások születnek
A tíz nyertes pályázó írásaiból később egy bilingvis, magyar-angol nyelvű antológia készül, amely a Kalligram Kiadó és a MANK közös gondozásában jelenik meg, a mentorok rövid felvezető esszét is írnak saját mentoráltjuk verseihez
A mentorok
A Szigligeti összművészeti mentorprogram menete:
Az irodalmi mentorprogram keretében szeptember 30. és október 4. között a kiválasztott fiatalok elismert kortárs szerzőkkel dolgozhatnak együtt – az irodalmi táborokban megszokott csoportos munka helyett ezúttal egy az egyben, közvetlenebbül, kitérve minden olyan szakmai kérdésre, amely a mentoráltban megfogalmazódik. A pályázatra leadott és a Szigligeten írt szövegek mentori útmutatás szerinti gondozására, a továbblépési lehetőségek megbeszélésére is lehetőség nyílik. A munka eredményét a mentoráltak egy-egy rövid esten prezentálhatják, ahol a mentor kérdései segítenek áttekinteni az addigi eredményeket.
A szimpózium második felében, október 5. és 9. között a művészetköziség kerül előtérbe, lehetőséget teremtve arra, hogy a szépírók közös gondolkodásba kezdjenek a Ceredi Kortárs Nemzetközi Művésztelep kastélyban dolgozó vizuális művészeivel, megalapozva a szimpózium ideje alatt realizálható vagy akár későbbi projekteket is.
Később a tíz mentorált fiatal néhány Szigligeten írt és/vagy gondozott verse egy közös kötetben is megjelenik, a mentorok rövid felvezetőinek kíséretében. A Kalligram Kiadó és a MANK közös kiadásában napvilágot látó antológiában a versek és a mentorok által írt felvezető írások hozzáértő műfordítók közreműködésével angolul is olvashatóvá válnak.
A pályázók köre:
Pályázatot nyújthat be minden olyan önálló kötettel még nem rendelkező, magyar nyelven alkotó fiatal szerző, aki a pályázati határidő lejártakor már elmúlt 16 éves, de a 30-at még nem töltötte be (tehát 1992. augusztus 20. és 2006. augusztus 18. között született).
A pályázati mellékletnek az alábbiakat kell tartalmaznia:
Kb. 8-10 oldalnyi vers
Maximum 1-2 oldalas szakmai önéletrajz
Publikációs jegyzék
A pályázattal kapcsolatos szakmai elvárások:
Pályázni lehet akár erre az alkalomra készített, akár korábban írt és már publikált saját versekkel, vizuális költeményekkel, prózaversekkel vagy versesregény-részlettel. Egy pályázó legfeljebb 10 oldalnyi szépirodalmi anyagot nyújthat be.
A pályázat formai követelményei:
Az anyagokat egy közös dokumentumba illesztve, lehetőleg Wordben (doc vagy docx fájlformátumban) kell elküldeni, 12-es betűmérettel. A fájl címe egyezzen meg a pályázó (szerzői) nevével.
A pályázat benyújtásának határideje és módja:
A pályázatokat a fiatalokpalyazata@alkotomuveszet.hu e-mail címre várjuk augusztus 19-én (péntek) 12 óráig.
A pályázat elbírálása:
A pályázatok elbírálása a benyújtási határidőt követő 15 napon belül történik. A beérkezett kéziratok alapján a mentorok döntenek arról, kivel dolgoznak majd együtt.
A nyertes pályázók kötelessége:
A pályázatba foglalt lehetőségek szorosan kapcsolódnak a Szigligeti Alkotóházban rendezett szimpóziumhoz, ezért kérjük, hogy csak azok jelentkezzenek, akik előreláthatólag részt tudnak venni az eseményen! Ha valakinek a kiválasztott pályázók közül erre mégsem lesz lehetősége, az elnyert pályázat érvényét veszítheti, és a mentor másik jelentkezőt választhat ki.
További felvilágosítás a fiatalokpalyazata@alkotomuveszet.hu e-mail címen kérhető.
