Miként változtak meg az elmúlt évtizedben az irodalmi élet belépési pontjai és hogyan vannak jelen a női írók az irodalmi rendszerekben? Mennyire és hogyan játszanak szerepet a folyóiratokba való publikálási lehetőségek egy pályakezdő női író esetében? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ március 26-án a Női írók a folyóiratokban – folyóiratok a női írók pályáján című online konferencián. 

A Szépírók Társasága és a SZÍN Női Érdekvédelmi Fórum közös szervezésének köszönhetően született meg az online konferencia, melynek fő kérdése volt, hogy a nők mérsékelt jelenléte a folyóiratokban és kritikákban összefügg-e azzal, hogy a női szerzők a mai napig sokkal kevesebb elismerésben részesülnek, mint férfi kollégáik, és csak elvétve kerülnek be a magyar irodalmi kánonba. A konferencián előadásokon, személyes megszólalásokon és kerekasztalbeszélgetéseken át több perspektívából is megközelítették a nők helyzetét az irodalomban, a kánonba való bekerülésük kérdését, problematikáját. A sokszínű és izgalmas beszélgetéseket folyamatos interakció kísérte a közönség részéről, ugyanis az online térben is megteremtődött a kérdezés és hozzászólás lehetősége, így a konferencia hangulata bensőséges volt. Ezt a hangulatot koronázta meg a konferencia végén történő felolvasás.

Az eseményt Czinki Ferenc nyitotta meg buzdító szavaival. Őt előadások sorozata követte. Elsőként Hermann Veronika bemutatója hangzott el Aranyemberek – A férfiközpontú magyar kultúráról címmel. A bevezető előadásban egy átfogó betekintést nyerhettünk a magyar irodalmi kultúra alakulástörténetéről, valamint a kánonszerveződés kérdéséiről. A női szerzők láthatatlanságának okát fejtegetve felmerült, hogy viszonylag kevesen vizsgálják a női irodalmat és így nincs ennek hagyománya az irodalmi rendszerekben.

Ehhez kapcsolódva következett a SZÍN Női Érdekvédelmi Fórum kutatásának bemutatása Hidas Judit előadásában, Női szerzők reprezentációja az irodalmi folyóiratokban címmel. A bemutatott kutatás kiegészítve magyarázta mindazt, amit az előző előadás felvetett. Célja az volt, hogy feltérképezze az elmúlt húsz év viszonylatában a vizsgált folyóiratokban (Alföld, Élet és Irodalom, Jelenkor, Kalligram, Holmi) a női írók, kritikusok, szerkesztők tevékenységét és ezt összevetve bemutassa a másik nem munkásságával. A számszerű adatokból kiderült, hogy majdnem minden esetben a férfiak száma kimagasló, viszont az arány javult az elmúlt húsz évben, de még koránt sem mondható egyenlőnek. Ezek mellett kiderült az is, hogy a kiadóknál nagyobb arányban vannak jelen a nők, mint a folyóiratok szerzői között, viszont a kritikák a kiadóknál megjelenő művek arányánál kisebb mértékben foglalkoznak a női szerzők műveivel. Következtetésként felmerült a kérdés: mi az oka annak, hogy a folyóiratok kevésbé nyitottak a női szerzők szövegeire, mint a könyvkiadók, és hogy ez összefüggésben van-e azzal, hogy a szépirodalmi folyóiratokat szinte kizárólag férfiak szerkesztik?

Az előadások után a tényszerű megállapításokat kiegészítették a személyes megszólalások, így konkrét példákkal élve kerültek bemutatásra a folyóiratok szerepei az írói pályán. Elsőként Karafiáth Orsolya szólalt fel, elmesélve az írói pályájának indulását. Elmondta, hogy miért voltak fontosak számára a folyóiratok az első publikációira visszaemlékezve, kiemelve az Irodalom visszavág és a Sárkányfű folyóiratokat. Meglepve magyarázta, hogy az első publikációinak időpontjában a férfiak munkássága túlsúlyban volt ezeknél a folyóiratoknál, amit akkor ő nem feltétlen érzékelt. Kiemelte a pályakezdésekor zajlott szerkesztői, írói fogadóórák fontosságát, és az ott kialakult közösség befogadó jellegét. Orsolyához csatlakozva Szaniszló Judit mesélt a fejlődéstörténetéről. Elmondta, hogy ő blogírással kezdte, aminek tétje volt a névvel és nemmel való játszás. Ezt követően számára is a folyóiratok voltak azok, amik előre segítettek a fejlődésben. Első publikációja az Ezredvégben volt, de a Holmi adta számára a legnagyobb lendületet az írószemináriumok alatt kialakult szocializáció mellett.

női írók
Női írók a folyóiratokban, folyóiratok női írók pályáján (balról jobbra: Karafiáth Orsolya, Mécs Anna és Szaniszló Judit / forrás: Szépírók Társasága Youtube)

Lehetek-e nőként elismert és népszerű is?

A továbbiakban ezt a kérdést boncolgatta több érdekes szempontot érintve egy kerekasztal-beszélgetés során Berg Judit, a már felszólaló Karafiáth Orsolya és Péterfy-Novák Éva. A beszélgetés moderátora Juhász Anna volt. A jó hangulatban zajló, bensőséges beszélgetést Juhász a női irodalmi tevékenység kérdéséből indította, mire a részvevők szakmai és magánéleti aspektusokból is választ adtak. A női irodalomba való belépési pontok tárgyalásakor érdekesnek bizonyult az a tendencia, miszerint a gyerekirodalomban a női írók száma magasabb a férfiakénál. Ezt Berg fejtette ki saját tapasztalataiból kiindulva. Majd Juhász Péterfy-Novákhoz fordult, hiszen ő kifejezetten érzékeny témákat dolgoz fel a könyveiben. Péterfy-Novák elmondta, hogy ezzel a gesztussal ösztönözni szeretne más nőket is a kimondásra. Ehhez csatlakozva Karafiáth megemlítette a 2005-ben útjára indított női antológiasorozatot, az Éjszakai állatkert és a Szomjas oázis köteteket és ezek megjelenésének indulatos kritikai visszhangját. A befogadás kérdését boncolgatva felmerült az érthetőség problematikája, majd a befogadók közelsége, ami felerősödni látszik az online tér adta lehetőségek miatt. A beszélgetőpartnerek egyetértésben arra jutottak, hogy az online tér miatt az olvasó már szinte részese az alkotási folyamatnak a visszajelzések során, így kialakul egy intim kapcsolat az olvasó és alkotó között, ami határozottan mutatja az elismerést.


Az esemény során készült videótartalmakat a Szépírók Társasága Youtube csatornáján lehet majd visszanézni, eddig az első három szakasz került fel, cikkünket folyamatosan frissítjük a frissen közzétett felvételekkel. 


A következő kerekasztal-beszélgetés résztvevői Nagy Csilla, Valuska László és Vásári Melinda voltak, akik Tóth Kinga moderálásával keresték a választ a különböző belépési pontok lehetőségeire, összevetve három különböző folyóirat és irodalmi-kulturális újság munkásságát. A beszélgetés tárgya volt, hogy az Irodalmi Szemle, a Könyves Magazin és a Műút milyen szerkesztési elvek szerint dolgozik elsődlegesen a nemek arányát illetően és hogy mik azok a tendenciák, amik ezt előre segítik. A tartalmas beszélgetést követően a közönség reflektálása elsődlegesen a kisebbségek irodalmi reprezentációjának problematikája felé irányult, különösen a roma irodalom alulreprezentáltságából kiindulva.

A beszélgetéseket követően Szkárosi Endre szavai után a konferencia záró mozzanataként egy felolvasás következett. Prózák, műfordítások és versek hangzottak el.

Az Újrahangolt kánon című záróblokkban Bán Zsófia, Gerevich András, Kiss Tibor Noé, Mán-Várhegyi Réka, Terék Anna és Zilahi Anna olvastak fel.

Kiemelt kép: Könyves Magazin