Sokaknak lehet ismerős a fenti mondat, miközben egy sorozat közepén tartanak. A binge-watching, azaz sorozatdarálás jelensége egyáltalán nem számít már új-keletű dolognak, hiszen viszonylag hosszú ideje kíséri társadalmunkat, az előző egy évben pedig még fokozottabban férkőzött be életünkbe.
A binge-watching (néha binge-viewing) először az 1990-es évek végén jelent meg, és azokra az emberekre használták, akik az akkoriban megjelent DVD-ről nézték meg egyhuzamban kedvenc sorozataikat. A köztudatba 2013–2014 környékén került be, amikor a streaming szolgáltatók (Netflix, Hulu, Amazon Prime stb.) egyre népszerűbbé váltak. A „lavinát” a Netflix indította el, ők töltöttek fel először egyszerre teljes sorozatokat a heti/havi megjelentetésekkel szemben. Ezzel a lépéssel annyira felfuttatták a jelenséget, hogy 2015-ben a Collin’s Dictionary az év szavának választotta meg a „binge-watch” kifejezést. Az évek során a szolgáltatók is megpróbálták minél inkább ösztönözni az embereket arra, hogy ne csak egy-egy részt nézzenek meg. Nem hiába végződnek a sorozatok úgy, hogy 3-5 másodperccel a zárókép után már ugrik is a következő epizódra az alkalmazás, ugyanis ennyi idő nem elég ahhoz, hogy gyorsan reagáljunk, ezért inkább ott ragadunk a folytatás előtt. Onnantól kezdve pedig már mi is sorozatdarálók leszünk.
Eat, sleep, watch, repeat
Bármilyen meglepő, ha megnézünk egymás után két részt egy sorozatból, az már beletartozik a sorozatdarálás kategóriájába. A Netflix felmérései szerint 2–6 rész tehető az átlagos tartományba, de vannak olyanok, akik ennél többet is képesek végigülni a képernyő előtt.
A binge-watching mértékét két „csoportra” oszthatjuk. Az első esetben találunk egy szuper sorozatot, ami rengeteg évadból és részből áll, és eldöntjük, hogy megnézzük. A cselekmény előrehaladtával egyre inkább a végére akarunk érni, már a napi teendőinket is aszerint időzítjük, hogy minél hamarabb végezzünk, és folytathassuk a műsort. Végül már egész éjszakákat töltünk a sorozat társaságában, emiatt pedig fáradtan indítjuk a napjaink nagy részét és közel sem tudunk produktív munkát végezni.
A másik eshetőség a rövidebb sorozatoknál tűnik fel. Realizáljuk, hogy kb. 12–24 résszel kell gazdálkodnunk és eltervezzük, hogy naponta csak egyet nézünk meg azért, hogy minél tovább tartson. Ahogy vége a betervezett műsornak, hirtelen mégis meggondoljuk magunkat. Miért ne nézhetnénk meg a következőt? Az epizódok nem hosszúak, maximum 60 percesek, nem vesz el sokat a napunkból, aztán egy hét múlva azon kapjuk magunkat, hogy megnéztük az összeset. A végeredmény mindkét típusnál ugyanaz, csak a mennyiség különbözik. A Netflix felméréseiből megtudhatjuk azt is, hogy a sorozatnézők több mint 60%-a beleesik a binge-watching-ba, szinte „betegséggé” vált ez a jelenség.
Miért esik jól az epizódok „darálása”?
Amikor olyan tevékenységeket végzünk, amelyek örömet okoznak nekünk, az agyunk dopamint termel. Ez az anyag természetes élvezetet ad és megerősít bennünket abban, hogy ettől a cselekvéstől jól érezzük magunkat, ezért folytatnunk kell. Binge-watching közben ez a folyamat játszódik le a testünkben. Kialakul egy ál-függőség, hiszen a dopamin miatt vágyakozást érzünk, hogy minél több részt nézhessünk meg, mindeközben pedig hasonlóan érezzük magunkat, mint egy alkohol- vagy drogfüggő. Ha beszippant egy sorozat, az agyadban azok a szegmensek aktiválódnak, amelyek a valós események feldolgozásakor is aktívak.
Minél jobban megismerjük a karaktereket és cselekményszálakat, annál inkább érezzük úgy, hogy mi is részesei vagyunk a történéseknek. Szimpatizálunk a szereplőkkel, törődünk a sorsukkal, ez pedig egyre inkább eltorzítja a valós életünket. Jó példaként szolgálhat a Modern Család című sorozat, ahol a karakterek jellemvonásai nagyon széles skálán mozognak, így aki huzamosabb ideje nézi, biztosan talál köztük olyat, akivel azonosulni tud, esetleg úgy érzi, ha létezne a személy, még barátok is lehetnének. Kialakul a néző és a kitalált karakter között egy láthatatlan kapocs, ami ott tartja őt a képernyő előtt úgy, hogy észre sem veszi, mennyi időt töltött már el a sorozattal.
Vége a sorozatnak, hogyan tovább?
Érezted már magadat szörnyen, miután megnéztél egy teljes sorozatot? Valószínűleg igen, de ez teljesen természetes. Az epizódok végeztével kilépnek a szereplők és a történet az életünkből, ürességet érzünk, nem találjuk a helyünket, de pár nap múlva minden visszaáll a rendes kerékvágásba. Felmérések szerint azonban a binge-watcing akár depressziót is okozhat, mert nem minden ember tudja helyén kezelni azt, ha kiszakítanak egy ilyen meghatározó részt az életéből.
Egyelőre nincs rá bizonyíték, hogy maga a jelenség okozná-e a depressziót ezeknél az embereknél, vagy esetleg ezzel a jelenséggel elnyomni próbálják a már meglévő problémát. Mindenesetre árulkodó jel, hogy a sorozatfüggők magas százaléka mutatkozik hajlamosnak depresszióra, amely annak is betudható, hogy ezek az emberek izolálják magukat a valós társaságokból, inkább egyedül töltik szabadidejüket a tévé társaságában.
Kontrolláld a sorozatadagot!
Ha azt veszed észre, hogy túl sok részt nézel végig egy-egy szériából, állíts magadnak idő- vagy epizódlimitet. Ezzel megelőzöd, hogy magával ragadjon a kitalált világ, és sokkal kiegyensúlyozottabban fogod érezni magadat. Epizódlimit állítása esetén a legjobb módszer az, ha az egyik rész közepénél hagyod abba, mert a műsor felénél nagyjából megválaszolják az előző részben felmerült kérdéseket, de még nem ér el odáig a cselekmény, hogy újabb függőben maradó események kimenetelére kelljen várnunk.
A mostani helyzetben nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, hiszen nincs sok lehetőségünk más tevékenységekkel kiváltani a sorozatozást. Ennek ellenére egy-egy binge-watch után tanácsos valami teljesen más dolgot csinálni, például barátokkal beszélgetni vagy edzeni, hogy kikerüljünk a képernyő bűvköréből.
Felhasznált források:
Kiemelt kép: sevendaystv.com
