Sokszínű programkínálattal várja az érdeklődőket a Bujtor Filmfesztivál augusztus 18. és 21. között Balatonszemesen, ahol többek között veteránautós felvonulás, retro utcabál és makettkiállítás is lesz.
A Múltból a jövőbe mottót viselő, négynapos XIII. Bujtor István Filmfesztivál augusztus 18-án veteránautós felvonulással veszi kezdetét, melyen részt vesz többek között Kern András, Bujtor Judit, Frenreisz Károly és versenyprogram filmes alkotói is.
Augusztus 19-én indulnak a filmes vetítések, amelyek végigkísérik a fesztivált. Este nyílik meg az Ötvös Csöpi-makettkiállítás, amelyen a Csöpi-filmek emlékezetes jeleneteit Pál Gábor alkotásai idézik meg. Szintén este Szécsi Pál-emlékkoncert várja az érdeklődőket.
A tájékoztatás szerint augusztus 20-án Bujtor István sírjánál tartanak megemlékezést. Ezt követően retro utcabál és lézershow lesz, emellett filmzenéket, kedvelt operettslágereket és musicalek betétdalait is hallhatják az érdeklődők. Augusztus 21-én, a Bujtor-díjak átadása előtt egy Los Angeles-i filmes csapat bemutatja a CinProCaS és a FilmProCaS filmtervező applikációkat, amelyek az ötlettől a film tervezésén keresztül a megvalósításig segítik a gyártás folyamatát.
Ami a klasszikus filmeket illeti, augusztus 18-án A Pogány Madonna, augusztus 19-én Az oroszlán ugrani készül, augusztus 20-án pedig A három testőr Afrikában című film várja a nézőket. A filmvetítések előtt közönségtalálkozókat szerveznek, melyeken részt vesz többek között Kern András, Bujtor Judit, valamint L. Dézsi Zoltán riporter.
Jelenet a Pogány Madonna c. filmből. Forrás: 24.hu
A Bujtor István Filmfesztivál hivatalos versenyprogramjában 104 film vesz részt, köztük az elmúlt évek magyar sikerfilmjei. Az előzsűri által versenybe engedett alkotások között 40 játékfilm és kísérleti fikciós alkotás, 34 dokumentum-, ismeretterjesztő és portréfilm, 4 animáció és 26 versfilm szerepel, ezek közül 80 filmet vetítenek a fesztiválon.
A szakmai zsűri elnöke Ferenczi Gábor Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró. A zsűri színész tagja Stork Natasa; mellettük Kalász József filmrendező, vágó; Wiegmann Alfréd Radnóti-díjas színházi és tévéfilmrendező; valamint Lutter Imre fesztiváligazgató, a Latinovits Emlékmű Alapítvány kuratóriumi elnöke vesz részt a zsűri munkájában.
A fesztivál díjait augusztus 21-én adják át több kategóriában. A részletes program a fesztivál weboldalán érhető el.
MTI
Kiemelt kép: Jelenet a Toxikoma c. filmből, mely a versenyprogram része (forrás: Port.hu)
Skye Borgman amerikai rendező és operatőr legújabb dokumentumfilmjének – tartalma és dramaturgiai megoldásai okán – minden esélye megvan arra, hogy a szélesebb közönség körében is sikert arasson. A lány a képen című, bűnügyi esetet bemutató filmet, mely júliustól elérhető a Netflixen, megjelenése óta sokkoló, vad, hihetetlen és beteg jelzőkkel illeték kritikusai.
Szerző: Dudinszky Nikolett
A non-fiction műfajába tartozó alkotások (memoárok, naplók, dokumentumfilmek stb.) az ősidők óta bennünk élő vágyat szólítják meg: szeretnénk tudni, hogy mi az igazság. Szeretnénk tudni, hogy kikkel osztozunk otthonunkon, a Földön, hogy mi történik körülöttünk, és sokan arra is kíváncsiak lennénk, hogy miért. Skye Borgman legújabb dokumentumfilmjében egy hosszú évekig titok övezte, megdöbbentő történet részleteit ismerhetik meg a borzongásra vágyó, kíváncsi nézők.
A film elején 1990-ben járunk, egy oklahomai út szélén életjeleket alig mutató fiatal lányt találnak, cserbenhagyásos gázolás gyanújával kórházba szállítják, de belehal sérüléseibe. A lány kolléganői kikeresik a telefonkönyvből édesanyjának telefonszámát és felhívják, hogy értesítsék a halálesetről, ám a nő közli velük, hogy lánya már kétéves kora előtt meghalt. Az elhunyt személyazonosságának tisztázása során a hatóságban annyi kérdés merül fel a lány származásával, életútjával és halálával kapcsolatban, hogy a válaszok bőven kitöltik az 1 óra 42 perc hosszúságú dokumentumfilmet.
A rendező már a film elején megrendítően indít, egy bonyolult történet közepébe csöppenünk, mely olyan baljósló és homályos, hogy figyelmünk teljes spektrumával arra fókuszálunk, miről maradtunk le, mi vezethetett a dokumentumfilm elején bemutatott balesethez. A nyomozás előrehaladtával egyre inkább feltárul a múlt, és közelebb kerülünk a válaszokhoz.
Jelenet a filmből. Forrás: Mafab
A film végére számtalan homályos rész tisztázódik az üggyel kapcsolatban, ugyanakkor lesz, amire nem kapunk magyarázatot, és lesznek olyan jellegű kérdések, melyekre saját magunknak kell választ találnunk. Az érzelmileg bevonódott nézőben sokféle dilemma felmerülhet: milyen arányban terheli a környezetet és a hivatalos szerveket erőszakprevenció terén a felelősség, mi számít árulkodó bűnjelnek, mit tehet egy szemtanú és főleg mit tehet akkor, ha ő maga is áldozat?
A film készítőinek sikerül megszólaltatnia a lány életében fontos szerepet betöltő barátokat, távolra sodródó rokonokat, aminek köszönhetően egységes és bensőséges információkhoz jutunk az áldozatról. Az interjút adó személyek valamikor szoros, meleg kapcsolatot ápoltak a lánnyal, aki szépségének, kedvességének és szorgalmának köszönhetően gyorsan belopta magát az emberek szívébe. Sokkal többet tudhatunk meg róla annál, hogy többnyire csendes, furcsa ember volt, részletes és empatikus jellemzést nyújtanak róla az őt ismerők. Sok fotó, emlékkönyv és élmény kerül elő, megtudjuk, hogy aktívan jelen volt a közösségi életben. Ha csupán annyi lett volna a története, amennyi látszik az életéből, akkor nem született volna könyv, majd dokumentumfilm a halála után felszínre kerülő döbbenetes hazugságokról.
Az egykori nyomozás ütemével azonos tempóban haladó film, fokozatosan adagolja az információkat; lassan világossá válik, hogy a furcsaságok, melyeket a lánnyal kapcsolatban észlelt a környezet, csak a jéghegy csúcsát jelentették. A 90-es évek Amerikájának peremvidékén járunk, ahol kis túlzással még mindig a western műfajból ismerős törvények uralkodnak. Nincs szociális, rendészeti apparátus, melyhez segítségben bízva fordulhatnak a helyiek, de ha lenne, az sem jelente nagy segítséget, mert az áldozat többnyire néma, ahogy a környezete is; a gonosz pedig úgy jelenik meg a háttérben, mint egy kényelmetlen tünetekkel jelentkező betegség, amivel próbálunk nem foglalkozni, hátha magától elmúlik, s amikor orvoshoz fordulunk – ha egyáltalán kérünk segítséget – akkor már késő.
Műfaja szerint bár dokumentumfilm, A lány a képen vizuális megoldásai és a rendelkezésre álló információ adagolásának profi módja okán játékfilmekre jellemző tulajdonságokkal is rendelkezik, így azok számára is érdekes lehet az alkotás, akik nem vonzódnak a dokumentumfilm műfajához. Egységes hangulatot teremtő képi ábrázolásmódja sajátos atmoszférát teremt a történet számára, olyan benyomást keltve, mintha egy másik dimenzióba csöppennénk. Talán a történettel szemben tanúsított tisztelet jele, hogy a gyász dramaturgiai megoldásokban is megjelenik, az egykori érintettek többnyire sötét háttér előtt, klubokban, elnéptelenedett nyilvános helyeken vagy sötétedés után adnak interjút.
A lány a képen profi háttérmunka nélkül is megrázó, velünk maradó történet lenne, a rendezőnek köszönhetően azonban minőségi alkotásként jut el a nézőkhöz. Nem hibátlan, hiszen a forgatókönyvet, bármilyen közhely is, az élet írta, figyelmen kívül hagyva a történetmesélés hármas szerkezeti egységét. Borgmannak azonban sikerült a hiányzó információkkal együtt is keretbe foglalva ábrázolnia az eseményeket. Összességében nemcsak a dramaturgiai megoldások, illetve a történet, hanem annak hiányosságai is emlékezetessé teszik a filmet, a megválaszolatlan kérdések velünk maradnak egy ideig, mint apró, kényelmetlen kavicsok a cipőnkben.
2017. és a Szólíts a neveden után ismét együtt dolgozott Luca Guadagnino és Timothée Chalamet, új filmjük pedig megint csak izgalmas premierje az őszi díjszezonnak. Az olasz rendező ezúttal Camille DeAngelisBones and All című regényét adaptálta, amely egy fiatal lányról (Taylor Russell) szól, aki kényszerét érzi annak, hogy megölje azokat, akik szeretik őt. Mégis szerelembe esik, Chalamet karakterévek, Lee-vel – aki egyébként szintén kannibál – egész Amerikán át tartó utazásba kezdenek, ám idővel nem menekülhetnek a sötét múlt elól.
„Van valami a társadalom peremén ragadt emberekben, ami mélyen megérint engem, és amivel szeretnék foglalkozni. Ábrázolni akarom a lehetőségeiket, miközben azt sem akarom eltagadni, hogy milyen falak épülnek köréjük. Számomra ez a film egyfajta meditáció: arról, ki vagyok én, és hogyan tudom legyőzni az érzéseimet, főleg, ha azok nálam hatalmasabb erőtől származnak. És végül, de nem utolsó sorban az a kérdés is felmerül: hogy határozom meg magam egy másik ember szemén keresztül? ” — fogalmazott a rendező.
Luca Guadagninónak ez lesz az első egészestés filmje a 2018-as Sóhajok óta (időközben megrendezte az Akik mi vagyunk című sorozatot az HBO számára, ami szintén egy felnövéstörténet). A két fiatal színész mellett Mark Rylance vagy Chloe Sevigny neve is garancia lehet a minőségre (utóbbi az említett szériában dolgozott már a rendezővel), de a Szólíts a neveden zseniális apafiguráját játszó Michael Stuhlbarg is szerepet vállalt az új moziban.
A Bones and All premierje a Velencei Filmfesztiválon lesz, a mozikban valamikor ősszel lehet majd megnézni.
A Szépművészeti Múzeumban nemrég megnyílt, Henri Matisse munkásságát bemutató első reprezentatív magyarországi kiállítás. A 20. századi képzőművészet egyik fontos alakjának szentelt tárlat a párizsi Pompidou Központ közreműködésével valósult meg.
Szerző:Kovács László
A kibontakozás évei
A század eleji avantgárd klasszikusának, a Cezanne és Picasso közti művészet talán egyik legjelentősebb képviselőjének számító alkotó, nagy hatású, magas fokon kiérlelt életművének alakulását kronologikus blokkokra bontva követhetjük végig. A jogi pályát hátrahagyó Matisse az 1890-es évek elején végérvényesen a festészet mellett kötelezi el magát.
Tanítványa volt a szimbolizmus remetéjének számító, növendékeinek köztudomásúlag nagy szabadságot és önállóságot biztosító Gustav Moreau-nak. Az ő környezetében, illetve későbbi tanulmányai során ismerkedett meg azon művészeknek a csoportjával, akikkel 1905-ben külön teremben részt vett az Őszi Szalon kiállításán. Az elhíresült tárlat jelentette a fauvizmus – alapvetően rövidéletű – irányzatának formális kezdőpontját is, és ez volt az a kiállítás, mely megalapozta Matisse komolyabb ismertségét is.
A tárlat egyik legnagyobb botrányát éppen az ő, Nő kalapban címet viselő, merészen újító megoldásokat mutató képe generálta. A tisztánlátáshoz fontos tudatosítanunk, hogy a korszak fiatal művészei milyen megcsontosodott esztétika érvénye alól igyekeztek kivonni maguk, ugyanis a 19. század második felének francia kultúráját teljességgel átszövő, és a századvégre már meglehetősen merevvé kövült és kiüresedetté vált, a reális látvány objektivitását minden más fölé helyező naturalizmus maga is nagyban indokolja – bátor antitézisként – a kezdő művészek radikális formai újításokhoz való fordulását, és nem egyszer destrukcióba, deformitásba hajló szabadságvágyát.
Nő kalapban (1905) Forrás: wikipedia.org
A fauvizmus tulajdonképpen a festői ösztönösség korlátot nem ismerő kiélését, és a festői eszközök felszabadítását tűzte zászlajára. A csoport higgadtabb pólusának, – a fentebb taglalt botrány ellenére – mégis Matisse számított (míg az anarchista Vlaminck a másik véglet), akit a hevesség helyett sokkal inkább jellemzett már korai szakaszaiban is a dolgok lényegi megértésének vágya, illetve a jelenségekhez fűződő érzelmi viszony koncentráltabb kifejezésének szándéka.
A budapesti tárlat első egysége Matisse tanuló- és korai éveinek terméséből válogat. Nyomon követhetjük önálló festői felfogásának kibontakozását, és annak egyre tudatosabb felvállalását. Már a korai vásznakon érezhetjük egy újfajta művészi teljesség megragadásának mélyen gyökerező indíttatását, amit az alapokhoz való visszatérés útján igyekezett elérni.
Ez a motiváció aztán élete végéig táplálta festői öntudatát. A tárlat külön erőssége, hogy a festmények mellett mindvégig felmutatja a művész egyéb médiumban megvalósult eredményeit is, így a táblaképeket rendre plasztikák és a művész közkedvelt párvonalas rajzai egészítik ki. A csaknem 150 alkotást felvonultató anyagban nem egy ismertebb gyöngyszem kapott helyet, ilyen a saját hangját megtaláló festő, német expresszionizmussal leginkább rokonítható, és az egzotikum iránti vonzódás jeleit mutató műve, az Algír nő, vagy a szekció tulajdonképpeni záróakkordjaként, méreteiben is kiemelkedő Fényűzés I. című alkotás.
Algír nő (1909)
Ez utóbbi: a „Venus születése” narratívát idéző,– és a korábbi évek vad színkezeléséhez viszonyítva jóval higgadtabbnak mutatkozó – kompozíción még erősen érződik a 19. század szimbolizmusának levegője. Ebből a szempontból elsősorban Puvis de Chavannes klasszikus tisztaságú, idillikus hangvételű falfestményeinek hatása említhető.
Átkötő mű ez olyan értelemben, hogy előrevetíti az 10-es évek eleji monumentális, alakos kompozíciókat, mint amilyen a két változatban is megfestett Tánc, vagy a Zene, melyek távollétének oka ugyan érthető, révén a közreműködő intézményen túl más múzeumok állományát gyarapítják, hiányuk mégis fájó űrt hagy maga után egy ilyen fajsúlyú tárlat esetében.
Modernizmuson innen és túl
A fentebb tárgyalt Fényűzés I. tehát jelzi a mester érdeklődésének fő csapásvonalát is, ami nem más, mint az emberi alak, melynek festésében elmondása szerint az élet iránt érzett vallásos tisztelete fejeződik ki.
Fényűzés I. (1907)
Ennek értelmében Matisse voltaképpen távol maradt a század eleji festészetet erősen meghatározó absztrakt törekvésektől, megmaradt mindvégig figurális festőnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy fejlődésére ne lettek volna hatással kortárs irányzatok. Erre egy jó példa lehet a tárlat második egységében helyet kapó Fehér és rózsaszín fej. Ezen az alkotáson jól érzékelhető, hogy a korszakot uraló kubizmus geometrikus elemekből építkező konstruktív felfogásának érintettsége alól még Matisse sem tudott kibújni. Azonban a lányáról készült portré szerkezetes merevségét az elegáns színkezelés életteli lágysága révén mégis gyengéd poézissel itatja át.
Fehér és rózsaszín fej (1914)
A 10-es évek egyébként többnyire a kísérletezésről szólnak, így Matisse például a ragyogó feketék használatának lehetőségeit is elmélyülten kutatja. A tárlat egyik különleges, egyben az életmű egészének összefüggésében is szélsőértéknek számító darabja, az absztrakció határán egyensúlyozó, Üvegajtó Collioure-ban, mely a világháború kitörésének évében keletkezett.
Üvegajtó Collioure-ban (1914)
A mű látszatra mintha tételszerűen támasztaná alá a század eleji újító művészek körében nagy hatást kiváltó német művészettörténész, Wilhelm Worringer beleérzés és absztrakció dualizmusán alapuló tézisét, mely a képzőművészeten belül, az absztrahálásra való hajlamot a külvilág kaotikussá válásának érzetével kapcsolja össze. A festmény a maga lecsupaszítottságával mintha ténylegesen egyfajta ablakként, küszöbként funkcionálna, melynek partvonalán állva betekintést nyerhetünk a fenyegetettség éveinek sötétjébe, a biztonság elvesztésének drámájába, a művész azonban végérvényesen mégsem lép át ezen a határvonalon, mindössze a káosz egyszeri felvillanásának, felsejlésének enged teret ezen a lényegében befejezetlen vásznon.
Művészetében elsődlegesen mindvégig a festői eszközök harmóniáját, a nyugalmat kutatta, a nyugalom művészetét kívánta megalkotni, mely bármelyféle ember lelkére pihentetőleg, frissítőleg képes hatni.
A második egységben látható a párizsi Pont-Saint Michel közelében levő, 10-es évekbeli műtermében készült képhármas is (Enteriőr akváriummal, A festő és modellje, Hegedűs az ablaknál). A kiállított alkotások közül talán ezek a művek tükrözik legtisztábban, kvázi tematikusan is a modernizmus egyik legmarkánsabb jellemvonását: a modern művész befelé fordulásra, önreflexióra való hajlamát.
A modern művészet önmagára állandóan visszautaló magatartása, és a művész önmagával, magára utaltságával való folytonos szembesülésének logikája bizonyos mértékben Matisse életművében is jelen van. Nem véletlen és nem esetleges az sem, ahogy számos ismert műteremképén idézi saját korábbi festményeit. Ennek a zártságnak az értelmezési lehetőségét erősíti a Matisse által kedvelt, több helyen felbukkanó akvárium-motívum is. Ez az a zártság, melyből az avantgárd megannyi szélsőséges megnyilvánulása is táplálkozott, mellyel a stabil társadalmi bázisát és funkcióját veszített alkotói praxist igyekezett újból a gyakorlati élet szférája felé közelíteni. A maga módján Matisse is próbált szabadulni ebből az elidegenedettségből, beszédes már az is, ahogy esetében az alkotófolyamat és a hétköznapi élet terei már-már szerves, egymást kölcsönösen átjáró egységet képeznek.
Külön szekció tárgyalja a mester 1918-as nizzai letelepedését követően keletkezett intimebb, hagyományosabb eszményeket valló műveit. Talán minden eddiginél fontosabb szerepet kap a dekorativitás, és markáns módon megjelennek a művész napfényes algériai és marokkói utazásairól tanúskodó, az enteriőrt ellepő különféle textíliák vibráló harmóniái. Előtérbe kerülnek sík és tér ütköztetésének lehetőségei, de ugyanígy alak és tér viszonya is izgatja a művészt.
A főszerep ekkoriban kétségkívül a francia romantika kelet felé előszeretettel tekintő festőit annak idején már szintén izgató odaliszk-ábrázolásoké. A konvencionálisabb formák és a mediterrán tradíció felé fordulás egyébként is jellemző az avantgárdnak ebben a lehiggadó periódusában. Párhuzamként elegendő a nagy pályatárs, Picasso 20-as évek környékén készült klasszicizáló festményeit idéznünk.
A 30-as évek aztán újból egy kísérletezőbb periódust jelentenek az életművön belül. Az időszak egyik reprezentáns műve a többszörösen átdolgozott, izgalmas faktúrájú Ülő rózsaszín akt, mely a művész legkedvesebb kései modelljét és múzsáját, Lydia Delectroskayát ábrázolja. A tárlat folytatását az 1941-ben életmentő műtéten átesett alkotó táblaképfestészettől búcsút vevő, összegzőnek nevezhető vencei enteriőrképei határozzák meg.
Egy kiteljesedett életmű
A tárlat mondhatni centruma, és egyben az elcsendesülésre leginkább alkalmas pontja (már amennyire egy kiállítótérben mindez lehetséges) a mester tevékenységét 1951-től lekötő vencei kápolna déli falának üvegablakaihoz készült méretarányos terveket bemutató rész. Kiállításrendezési szempontból is előnyös helyen, a múzeumi tér apszis-szerű záródásában, egyfajta szakrális atmoszférát felidézve kapott helyet. A matisse-i életművet egészén átragyogó derű és színvitalitás talán ezekben a művekben izzik fel a maga teljességében, nem véletlen, hogy a művész a templom összművészeti megvalósítását tekintette munkássága betetőzésének.
A kiállításrendezés szempontjából már önmagában is külön figyelemreméltó, ahogy a modernista esztétika kiállítási gyakorlatát idéző „white-cube” terek semleges fehérsége és a klasszicizáló múzeumi enteriőr fúziója izgalmas hátteret képez a bizonyos periódusaiban számos tradicionális elemet és motívumot integráló, sajátos matisse-i modernizmusnak.
Az utolsó teremben a művész kései korszakának alakulását követhetjük nyomon. Ide tartoznak az élete végén, sajátos technikával készült papírkivágásai, melyek még evidensebben a színek elemi erejébe vetett hitről árulkodnak. A kiállított címlapterveket és művészkönyveket üdítő könnyedségével az Óceánia, az ég című szitanyomat kettőse készíti elő. A falakon a már idős és beteg Matisse művészi megfiatalodásának jelei, korábbi törekvéseinek letisztázásai láthatók.
Óceánia, az ég (1946) Forrás: moma.org
Az utolsó fal műcsoportja a kronológiának megfelelően szintén az utolsó munkák közül került kiválasztásra. 1951-től az idős Matisse a platánfa stilizált motívumával foglalkozik. A könnyed rajzokon ábrázolt fa ágai ölelő bordák asszociációját keltve töltik be a képteret. A fa, mint az élet ősi szimbóluma, méltóképp hirdeti egy nagy ívű pálya betetőzését, és egyben annak organikus továbbélését.
Matisse hatása valóban túlnő saját korán, amelyben végig aktívan részt vett ugyan, ám bizonyos értelemben, mégis nem egyszer felülemelkedett annak korlátain. Nem forgácsolódott szét az avantgárd polemikus elméleteinek folyamatos küzdelmében, és nem oldódott fel a radikalizmusok különböző végleteiben, hanem hű maradt saját művészetének belsőleg megképződött, kiérlelt törvényeihez, melyek alapvetően mindvégig a rövidre zárt meghatározottságokon túlmutató, egyetemes értelemben vett emberi létezés dinamizmusával, önfeledt mélységeivel rezonáltak.
Ennek is köszönhető részben az, hogy alkotásai egy évszázad távlatából is képesek őrizni eredeti ragyogásuk, azt a meglepően könnyed frissességet, azt a melegséget adó intenzitást, melyet a festő kortársa, a költő Apollinaire egy kritikájában, találóan egy nap érlelte narancs képével állított párhuzamba.
Kiemelt képen: Henri Matisse Halványkék üvegablak (1948–1949). A vencei Rózsafüzér-kápolna üvegablakaihoz készült héttételes sorozatból (Centre Pompidou, Musée national d’art moderne, Párizs). A fotokat készítette a szerző, kivéve, ahol ez másképp van jelezve.
2022, augusztus 11–13. között második alkalommal várja a látogatókat Zala megye egyik legapróbb településén a régió legszínesebb kulturális fesztiválja, a Margófeszt: a Balatontól negyedórára, az alig 300 lakosú Szentgyörgyvár kultúrházában, templomkertjében és nagyszínpadain irodalmi és színházi programokkal, koncertekkel, slam poetryvel, kiállításokkal és filmvetítésekkel várják az érdeklődőket.
A Margó Irodalmi Fesztivál szervezőinek zalai fesztiválja egy igazi most vagy soha koncerttel indít: itt lép utoljára színpadra az elmúlt évtized legizgalmasabb irodalmi-zenei projektje, a 2011-es budapesti Margón induló Rájátszás, ami Beck Zoltán (30Y), Egyedi Péter (Mmamt), Grecsó Krisztián, Háy János, Jancsovics Máté, Kemény István, Kollár-Klemencz László (Kistehén), Sárközy Zoltán és Szűcs Krisztián (HS7) zenei formációja.
A Margófeszt az irodalom és zene kapcsolatát keresi a Kollár-Klemencz Kamarazenekar vagy a Szabó Balázs Bandája koncertjein is. Izgalmas produkciókban és programokban ezt követően sem lesz hiány: az egyszerre négy helyszínen zajló fesztiválon fellép többek között az Analog Balaton, aGrecsó-Hrutka Tandem,Barkóczi Noémi,Saiid, a Törzs, a Papaver, Kocsis Bence dalszerzői estjével, valamint Beck Zoltán és Szűcs KrisztiánaCseh TamásésCsengey Dénes soha nem hallott dalaiból összeállított estjével.
Beck Zoltán és Szűcs Krisztián.
Napközben a Slam Poetry Magyarországgal közös szervezésű táborban Kemény Zsófi, Pion István, Závada Péter, Horváth Kristóf vagy Süveg MárkSaiid workshopjain lehet tökéletesíteni a slamtechnikát és aztán közönség előtt is kipróbálni a tanultakat. A templomkertben délután irodalmi beszélgetések lesznek a Pannon Tükör és a Hévíz folyóiratok szervezésében, a nyári olvasmányokat a Bookline pop-up könyvesboltjában lehet beszerezni. Éjszakánként bemutatják A legjobb dolgokon bőgni kell és a Bereményi kalapja című filmeket, a templomban pedig komolyzenei koncertek zárják a napot.
Zalában lenni kell! — mondta Gönczi Ferenc, Zala néprajzkutatója, és a szervezők mindent meg is tesznek azért, hogy akár egy, akár több napra érkezik valaki, valóban Zalában érezze magát. Több olyan programmal is készülnek – túrák, workshopok –, melyek a környék alaposabb feltérképezését, kultúrájának megismerését szolgálják. Ilyen lesz az igazmondó stand-up, a Sántakutya, ami személyes történeteken keresztül igyekszik értelmezni a zalaiságot.
Pillanatkép a tavalyi fesztiválról.
A Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program, valamint a Bookline támogatásával megvalósuló Margófeszt helyszíne Szentgyörgyvár, egy alig 300 fős település a zalai dombok között. Mindez Keszthelytől, Hévíztől és Zalaegerszegtől is néhány kilométerre található, a Balaton 15 perc és Budapestről is könnyen elérhető a település.
A rendezvény napijeggyel és bérlettel is látogatható – a zalaiaknak kedvezményes áron. A programokra való eljutás zökkenőmentességét a Zalaegerszegről, illetve Hévíz érintésével Keszthelyről induló fesztiválbusz-járatok segítenek megoldani.
A 79. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon lesz a Sorella története című kisfilm világpremierje. Az ausztrál-svéd-magyar koprodukcióban készült alkotás rendezője az Ausztráliában élő Hegedüs Péter, producere Muhi András.
A Sorella története – Emlékezz rám bemutatója a Velencei Filmfesztivál Immersive szekciójának versenyprogramjában lesz. A technikai megoldásaiban újszerű kisfilm elkészítését egy, az 1941 decemberében Lettországban, titokban exponált fekete-fehér fotó inspirálta – közölték az alkotók kedden az MTI-vel. Mint írják, a film a 10 éves Sorella tragikus, utolsó útját követi végig, amely a Balti-tenger partjához vezet, ahol csaknem 4000 zsidó embert, főként nőket és gyerekeket gyilkoltak meg kegyetlenül a nácik. A 360 fokban látó, így a környezetében mindent felvevő kamera segítségével forgatott Sorella történetét a nézők – rendhagyó módon – nem a filmvásznon nézhetik meg, hanem VR headsetek segítségével kerülnek a virtuális valóság felségterületére – olvasható a közleményben.
Mint írják, ez a mozgókép-mozgóvilág elementáris hatást ér el, mert általa a film és a valóság különös határmezsgyéjén találja magát a néző. Zavarba ejtően jelen van a körülötte kibontakozó tragikus események szövetében, mintegy belekerül a filmbe, illetve a virtuális valóságba, amit így ijesztően jelenidejű realitásként érzékel. Mintha személyesen akkor és ott lenne, mintha vele történne amit lát, hall, érzékel. Mert 360 fokban maga körül minden eseményt láthat és mindent hall. Rajta áll, hogy merre fordítja a tekintetét. Egyike a tragikus sorsú szereplőknek és bármerre néz a rőt, havas tájban, azt láthatja, ami az időből kimetszett 15 perc alatt a filmben/virtuális valóságban megtörténik. „Megalázott fiatal lányokat, gyerekeket és asszonyokat terelnek a fegyveres nácik tragikus végzetük felé. Részei vagyunk a szörnyű történéseknek és ez sokkal több, mint zavarba ejtő érzést kelt bennünk, nézőkben” – áll a közleményben.
Hegedüs Péter 1976-ban született Budapesten. 1991-ben édesanyjával és két testvérével kivándoroltak Ausztráliába. 1998-ban szerzett rendezői diplomát a Brisbane-i Egyetemen. Már az egyetemi évek alatt és azóta is főként dokumentumfilmeket és rövidfilmeket rendez. Több művét, vezető nagy filmfesztiválok mutatták be, és gyakran díjazták is azokat. Az Örökség: Egy halász története / Inheritance: A Fisherman’s Story című dokumentumfilmje, az Oscar-díj shortlistjén szerepelt. Hegedüs Péter professzor, valamint kutatási és fejlesztési igazgatóhelyettes a Griffith Film Egyetemen Brisbane-ben.
A rendező eddig három filmjét – a Sorella története mellett a My America (2011) és a Lili (2020) című alkotást – koprodukcióban készítette Muhi András producerrel. Jelenleg Hegedüs Péter első játékfilmjét közösen fejlesztik a FocusFox Stúdióban, amely a Lili és a Sorella története magyar gyártó és koprodukciós cége.
Sorella történetét a speciális kisfilmmel párhuzamosan dokumentumfilmen is feldolgozta a rendező. Terveik szerint a kisfilmet és a mozi hosszúságú dokumentumfilmet, a Velencei Filmfesztivál világpremierjét és az ausztráliai mozibemutatót követően, a budapesti közönség is láthatja.
Hamarosan érkezik Gáncs Kristóf nagy sikerű Lajos kutya történeteinek folytatása, a Lajos kutya buszra száll. A szeptember 3-án a B32 Galéria és Kultúrtérben zajló könyvbemutatóra izgalmas programokkal várja az érdeklődőket a Libertine Könyvesbolt és Könyvkiadó. „Alighogy megérkezett, máris felforgatta a kis falu életét Lajos kutya, akit nyughatatlan és kolbászkedvelő természete újabb kalandokba sodor. Ő a legtáncosabb négylábú, a legfürgébb iskolai szökevény, a legelszántabb kincskereső és a legkíváncsibb potyautas. Lajos kutya ugyanis meg sem áll a nagyvárosig, ahol a kutyák furcsa ruhákban járnak, és bizony nem terem minden asztal alatt valami finomság” — áll a hamarosan megjelenő kötet leírásában.
Gáncs Kristóf az Ökumenikus Segélyszervet kommunikációs igazgatója. Két kisgyermek édesapja, aki esti mesemondásai során teremtette újra mesehősként gyerekkori kedvencét, Lajos kutyát. Lajos kutya megérkezik című első könyve a Szabados Ágnes által alapított Libertine Könyvkiadó első mesekönyveként jelent meg.
A sokak kedvencévé vált tacskó legújabb kalandjait tartalmazó, Lajos kutya buszra száll című kötetet szeptember 3-án, 10 órától mutatják be a B32-ben. A bábjátékkal, workshoppal, szörppel, tacskós keksszel és igazi tacskók társaságával színesített kötetbemutatón a szerzővel a kiadó alapítója, Szabados Ági beszélget.
Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztráció IDE kattintva.
További információ a könyvbemutatóhoz tartozó Facebook esemény leírásában érhető el.
Mi jut eszedbe a háborúról? Lövések, támadások? Távollétek, hazatérések? Vagy épp az, hogy elveszítheted őt? Egy film, amit kortól és nemtől függetlenül mindenkinek látnia kell.
A Netflix top 10-es listáját vezető Bíbor szívek című film két főszereplője, Cassie (Sofia Carson) és Luke (Nicholas Galitzine) két olyan ember, akik túl gyorsan estek szerelembe. Olyannyira gyorsan, hogy esküvőjük napja egyben Luke hadseregbe vonulásának időpontja is. A fiú édesanyja halálát követően súlyos drogproblémákkal küzdött, a megtisztulás után azonban – nagyapja tiszteletére, de legfőképp azért, hogy édesapjának bizonyítson – tengerészgyalogosnak áll.
Cassie egy hétköznapi lány, aki pultos a sarki kocsmában – ahol Luke-kal először találkoznak –, emögött azonban egy roppant nagy tehetség lakozik, hiszen zeneszerző, dalszövegíró, kiskora óta a zene a mindene. Azonban akármennyire is határozott természetű, a biztos családi háttér sajnos hiányzik mögüle, ezért saját magát kell eltartania. Cassie súlyos inzulinrezisztenciában szenved, gyakori, hogy élete forog kockán, főként mikor újabb gyógyszeradagját már nem tudja kiváltani.
Cassie régi barátját, Frankie-t (aki Luke-kal együtt készül bevonulni a seregbe) próbálja rávenni egy álházasságra annak érdekében, hogy pénzhez jusson és tudja fedezni az egészségbiztosítást. A fiú nem megy bele a tervbe, főként azért, mert Luke felhívja a figyelmet a kockázatra. A sors iróniája, hogy később ő lesz az, aki felajánlja ezt a „kényszerlehetőséget” Cassie-nek, hisz rendeznie kell egykori tartozását.
Elgondolkodtató, hogy tulajdonképpen mindkét fél kölcsönösen kihasználja a másikat, filmbéli személyiségük mégis elnyomja ezt az érzést a nézőkben, és a fókusz nem a különbségekre éleződik ki, hanem közös tulajdonságukra. A mozi alappillére az emberség. Rávilágítanak arra, hogy az életben milyen sebezhetőnek lenni és kimutatni a gyengeségünket. De arra is, hogy vannak helyzetek, amikor a segítséget nem döntés, hanem életben maradás kérdése elfogadnunk.
A lánnyal mindenesetre cinkostársakká válnak, a házasság megtörhetetlen szentsége a film előrehaladtával folyamatosan erősödni látszik.
Az izgalom akkor fokozódik igazán, akkor, amikor Cassie kap egy telefonhívást, miszerint Luke bevetés közben megsérült, hamarosan hazaszállítják. A kommandósnak – a lány csak így hívta őt – újra meg kell tanulnia járni, melyben hatalmas segítsége és támasza felesége lesz a jövőben.
A film burkoltan láttatja a fordulópontok lehetséges opcióit. Mint például, hogy a folyamatos együttlét alatt nemcsak megismerni, de meg is lehet szeretni a másikat. Vagy hogy a távolság ereje legyőzhető, nehéz, de megéri, ha van kiért. Emellett érdekes feltenni a kérdést, hogy miért nem képesek sokan legyőzni manapság háború nélkül sem?
Minden alapkellék megvan, ami egy drámai romantikus filmhez kell – például a távolság, a hovatartozás, a differencia, szívszorító fordulat –, de a Netflix premierje így sem válik kiszámíthatóvá. Egy romantikus filmben minden nagyon gyorsan történik, a cselekménynek haladnia kell, de ez itt nyomós indokot kap a háború képében.
A Bíbor szívek végén is – bár általában ez így szokott történni az izgalmas filmekben, most azonban kevésbé várt fordulat volt – kiderül az igazság, aminek súlyos következménye lesz. Luke Morrow-t leszerelik tettéért és félév távolléti büntetésre ítélik. Cassie mindeközben híres énekesnő lesz, azonban a happy end kérdése még inkább kíváncsivá teszi a nézőket a film kimenetelével kapcsolatban.
A film végeztével egyszerre éreztem meghatottságot, tettvágyat, és fogalmazódott meg bennem, hogy milyen hatalmas küzdelmet folytatunk az idővel nap mint nap.
A magyar animáció egyik legnagyobb alakja, a tavaly elhunyt Jankovics Marcell előtt tisztelegve, az ő születésnapjához igazítva, október 20-án kerül a hazai mozikba utolsó alkotása, az egészestés Toldi. A rendkívüli igényességgel megalkotott, festői szépségű animációs film a Magyar népmesék sorozatot is jegyző Kecskemétfilm 80 alkotója több mint háromévnyi munkájának eredménye. A látványos alkotás szöveghűen viszi vászonra Arany János költeményét, miközben történelmi hitelességgel ábrázolja a középkori Magyarországot. Toldi Miklós egy igazi magyar szuperhős, akinek történetén keresztül a XXI. század fiataljai is megtanulhatják felismerni és jól használva kibontani saját képességeiket.
Toldi Miklós történetén keresztül tanúi lehetünk egy irgalmatlan erejű kamaszfiú felnövésének, aki megtanulja használni és uralni a saját képességeit, hogy Nagy Lajos király leghíresebb lovagjává válhasson. Jankovics Marcell és Csákovics Lajos rendezők animációs filmjében nemcsak az ármánykodó báttyal való viszályt és az önmagát kereső ifjú belső vívódásait éljük át, de teljes gazdagságában megjelenik benne a lovagi világ és a magyar puszta, illetve a lápvidék is. Együtt barangolunk Toldival a mocsárban és a XIV. századi Pest utcáin, ahogy mindennel és mindenkivel szembeszállva küzd az igazságáért.
Pillanatkép a filmből.
Sorsszerűnek mutatkozik az egybecsengés, hogy Jankovics Marcell (1941–2021) pályájának első kiugró sikere, Petőfi SándorJános vitéze, valamint a rendező grandiózus munkásságát egyszerre megkoronázó és lezáró műve egyaránt a 19. századi magyar költészethez kötődik.
A film tehát ősztől válik elérhetővé a mozikban, a történet mesélője a kiváló orgánummal rendelkező Széles Tamás.
Gyerekkönyvvásárral, valamint számos látványos és népszerű összművészeti, gyermekkultúrára fókuszáló programmal várja az érdeklődőket a B32 Galéria és Kultúrtér a II. Újbudai Gyermekkönyvünnepen.
Interaktív gyermekkoncertek, kortárs független bábszínházi előadások és kreatív alkotófoglalkozások a fenntarthatóság és a környezettudatosság jegyében. Szeptember második hétvégéjén a B32-ben a gyerekeké a főszerep, akik a tavalyi rendezvényhez hasonlóan újra színes programokon vehetnek részt.
Részletes program
09.10. SZOMBAT
10:00 Kézműves workshop a Róka úr és Kompániával
11:00 Hogyan alszanak az állatok? Koncert a Csirimojó kiadóval
12:00 Cirkuszi játszóház a Simorág TánCirkusszal
13:00 Kicsibácsi, Kicsinéni meg az Imikém – Részlet a Nézőművészeti Kft. előadásából (regisztráció itt)
13:00 VISU slowdesign ex libris és pecsét készítő workshop
13:30 Cirkuszi játszóház a Simorág TánCirkusszal
14:00 Kicsibácsi, Kicsinéni meg az Imikém – Részlet a Nézőművészeti Kft. előadásából(regisztráció itt)
