Korábbi cikksorozatunkat folytatva mostantól minden héten összeszedjük a hét legizgalmasabb popkulturális híreit, aktualitásait.
Erősen, de nem kiemelkedően kezdett az Avatar második része a kasszáknál
Múlt héten mutatták be az Avatar régóta várt folytatását, James Cameron grandiózus sci-fijének bevételi adatait pedig több szempontból is érdemes figyelni: a sorozat sorsa múlhat azon, hogy milyen végösszeggel zár majd a második epizód. Ráadásul a coviddal és több országban energiaválsággal küzdő moziknak óriási szüksége van az ehhez hasonló eseményfilmekre.
Cameron legújabb rendezése az első hétvégéjén 134 millió dollárt keresett az Egyesült Államokban, összesen pedig 435 milliót termelt, ami erős, de nem kiemelkedő nyitány. A rendező karrierjében ez a legerősebb első hétvége, viszont ha az idei számokat vizsgáljuk, több Marvel-film is a pandorai kaland elé került. A stúdió viszont abban bízhat, hogy az első epizód is hihetetlenül sokáig volt műsoron, így a későbbi időszakokban sokkal több pénzt termelt, mint egy általános film. Ráadásul maga James Cameron is azt nyilatkozta korábban, hogy nem az első hétvégét, hanem az első három hetet lesz érdemes figyelni.
Előzetest kapott Christopher Nolan következő filmje
Bármit is gondolunk Christopher Nolanről, az biztos, hogy a brit rendező bemutatói mindig az adott év kiemelt kulturális eseményéi között vannak. Nincs ez másként az Oppenheimer esetében sem, ami jövő év júliusában érkezik majd a mozikba.
Ahogy a cím is mutatja, Nolan új filmje J. Robert Oppenheimerről, az atombomba feltalálójáról, illetve az ő sorsán keresztül a tudomány etikai dimenzióiról fog szólni. Az alapot ezúttal egy irodalmi mű, az American Prometheus: The Triumph and Tragedy of J. Robert Oppenheimer című munka szolgáltatja. A főszerepben Cillian Murphy lesz látható, de többek között Emily Blunt, Florence Pugh, Robert Downey Jr., Matt Damon, Kenneth Branagh és Gary Oldman is fontos szerepet kap majd a moziban; Nolan tehát ezúttal sem fukarkodik a sztárokkal.
Az első előzetes alapján pedig ez a film akár még új utakat is megnyithat a rendező pályáján, hiszen sokkal emberközelibbnek tűnik, mint a korábbi munkák. Hogy ez végül így lesz-e, arról jövő júliusban győződhetünk meg.
Reese Witherspoon pomponlányként tűnik fel az Amazon sorozatában
All Star címmel készül érdekesnek ígérkező vígjátéksorozat az Amazon forgalmazásában, ami rögtön kétévados berendelést kapott a techóriástól. A széria egy olyan pompomlány történetét meséli el, aki már túl van karrierje csúcsán, épp ezért Angliába megy, hogy ezt a nagyon amerikai sportágat bemutassa a helyi diákoknak.
A széria főszereplője és egyik producere Reese Witherspoon lesz, aki az elmúlt években több tévésorozatban is feltűnt (The Morning Show, Hatalmas kis hazugságok, Kis tüzek mindenütt), illetve saját produkciós cégével, a Hello Sunshine-nal számtalan nőkozpontú történet filmadaptációját hozta tető alá.
Reese Whiterspoon, a sorozat főszereplője (forrás: Inc. Magazine)
Az új sorozat premierdátuma egyelőre nem ismert.
Kiemelt kép: Jelenet az Avatar: A víz útja c. filmből (forrás: People.com)
Nem szeretnék nagy szavakat használni, de nem kizárt, hogy a Cerkabella Könyvkiadó az év legjobban szerkesztett mese- és versgyűjteményét adta ki. A Karácsonynak ünnepe sokszínű, különböző stílusokban megírt szövegek tárháza, de ami talán a legfontosabb, szerepelteti olyan jelentős írók és költők egy-egy művét, akiket sosem szabad elfelejtenünk, miközben a kortárs magyar irodalom nagyjainak is teret ad.
Minél többet olvastam a Karácsonynak ünnepéből, annál inkább az volt az érzésem, hogy ha lenne (vagy majd ha lesz) gyerekem, biztosan a legnagyobb bizonyossággal és megelégedettséggel, sőt, izgatottsággal adnám a kezébe a kötetet vagy olvasnék fel neki belőle. Azért is, mert a válogatás igazán szerethető módon szól az olvasóhoz/hallgatóhoz, gyakran olyan költői képek, metaforák használatával, amelynek melegségébe, úgy érezzük, mintha bele tudnánk burkolózni.
Lenyűgöző igényességgel megírt történetek és versek alkotják a kötetet, melyek egyszerre nyújtanak mesés élményt a gyerekeknek és bírnak a felnőttek számára is elgondolkodtató, bölcs mondanivalóval. A Karácsonynak ünnepe ékes példája a magyar nyelv gyönyörűségének, és annak is, hogy a mesék a felnőtteknek is épp annyira valók, mint a gyerekeknek.
Részlet a Karácsonynak ünnepe című antológiából (forrás: Cerkabella)
A kötet meséiben és verseiben találkozunk többek között karácsonyi mákoskaláccsal, akinek lába kél (szó szerint), mivel a háznál mindenki csak a dióskalácsot szereti, így ő évről évre a tyúkok martalékává lesz (Molnár T. Eszter: Sarolta néni vándorkalácsa). A mákoskalács megelégeli ezt a számkivetettséget, megszökik otthonról, és egy dülöngélő, rozzant házikóba csönget be. A ház magányos lakója minden édességnél jobban szereti a mákot, a (szintén magányos) kalács felbukkanása ezért nem csupán örömet okoz neki, de rég elfeledett gyerekkori emlékeket is felidéz benne.
De olvashatunk a prikulicsokról is, akik az éjszaka titokban szorgoskodó manók (Jacob és Wilhelm Grimm: A prikulicsok), valamint arról is, honnan ered a sötétség (Kertész Erzsi: Honnan jön a sötétség?). De találkozhatunk a meglehetősen határozott és önálló, de kissé magányos nyugdíjas özveggyel, Malvinkával is, aki egy csúf, vak és mindenkitől rettegő macskát fogad be magához, aki hosszú hónapokon keresztül kizárólag éjszaka mer előbújni a szekrény alól, mikor tudja, senki nem láthatja meg. Lassan mégis kialakul kettejük között valami eleinte kissé bizarr, mégis fokozatosan, a maga módján egyre bensőségesebbé váló kapocs (Majoros Nóra: Malvinka macskája).
Részlet a Karácsonynak ünnepe című antológiából (forrás: Cerkabella)
A különleges történeteket Hanga Réka, Horváth Ildi, Monszport Vivien és Zsoldos Réka illusztrációi teszik teljessé. Ugyan mind a négyen egyedi stílust képviselnek, ez nem válik zavaróvá: tovább erősítik a kötet sokszínűségét, de még éppen annyira, hogy annak egységessége is megmaradjon.
Az antológia egyik különlegessége, hogy keverednek benne a klasszikusok és a kortársak legszebb karácsonyi történetei. Ezt azért érzem különösen fontosnak, mert így amellett, hogy többféle stílus képviselteti magát, a gyerekek ízelítőt kaphatnak a (nem csak hazai) klasszikus és a kortárs magyar irodalom legfontosabb, példás alakjainak szövegei közül jónéhányból, többek között például a Grimm-fivérektől, Csukás Istvántól, A. A. Milne-től, Nemes Nagy Ágnestől vagy Weöres Sándortól.
Részlet a Karácsonynak ünnepe című antológiából (forrás: Cerkabella)
Külön kiemelném a kortárs Máté AngiVolt egyszer egy utca című művét is, amely alig több, mint egy egyoldalas írás, mégis maradandó élményt nyújt, miközben mintha egy régebbi korba repítene el minket: ebben a történetben egy gesztenyeárus néni sülő, pattogó gesztenyéi mesélik el, mi az a magány, az éhség vagy a fázás, majd pedig azt is, hogy emberi jósággal ezek eltüntethetők a föld színéről. A kortársak közül továbbá Mészöly Ágnestől, Szabó T. Annától, Kertész Erzsitől, Pifkó Céliától vagy (az én személyes kedvencemet, a Sarolta néni vándorkalácsát jegyző) Molnár T. Esztertől is olvashatunk a Karácsonynak ünnepében. Amit, bárhol ugyan, de különösen a fa alatt, lelassulva, begubózva, akár másoknak, akár csak magunk szórakozására, mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlok olvasásra.
Kortárs, az f21.hu rovata pályakezdők és rendszeresen publikáló szerzők részére. Ezúttal Győrfi Kata versét olvashatjátok.
Győrfi Kata – vége II.
megszívja a száraz haj magát,
és a karon csöpög lefelé
az ujjakon a lábfej mellé,
beférkőzik a talp alá, feltelik vele
a ház térdig, feltelnek a fiókok,
a dugaszok, a kanalak,
és a teraszról csöpög lefelé
a könny az autók tetejére.
kopog, mint a törmelék s a jég,
feltelik vele az utca,
és az aluljárókból kimossa
a huzatot a könny.
feltelnek az áramvezetékek,
a kanálisok, kopog,
mint a törmelék s a jég a könny.
simogatja a madár száraz szárnyait,
megszívja magát a toll,
feltelik könnyel a madárorr,
kinyílik a csőr, kopog a szűk torokban
a könny, mint a törmelék s a jég,
s alámerül benne a madár.
***
Győrfi Kata (fotó: Vincze Bence)
Győrfi Kata (1992, Bukarest) költő, drámaíró. Első kötete Te alszol mélyebben címmel jelent meg 2019-ben a Jelenkor Kiadónál. Román nyelvű Love me Tinder című drámájából 2018. óta három különböző színházi előadás keletkezett. Versei több mint tíz éve jelennek meg romániai és magyarországi folyóiratokban, antológiákban, fordítódnak románra és angolra. Kondi című monodrámáját ebben az évadban mutatják be, jelenleg a második verseskötetén és egy kétnyelvű drámán dolgozik.
A Feed the Mogul négyes fogata ötödik éve része a főváros gitárzenei underground szcénájának. Az akadémiai zenei képzettség és a rock’n’roll összehangolásáról, annak élőzenei funkciójáról és az 5 évet összesűrítő 15 dalos super fine lemezről beszéltünk a zenekar basszerosáva dobosával és frontemberével, Kiss-Bors Mátéval, Miricz Attilával, és Ipolyi-Gáts Hunorral.
A hozzátok hasonló szubkulturális projekteknél felmerül a kérdés, számíthattok-e zenei pályázatokra. Lehet-e támogatásra alapozni egy 16 dalos nagylemez felvételét? Potenciális jelöltek vagytok: kis piacon, de kimaxolt minőségi produkcióval, rendkívül aktívan vagytok jelen.
Huni: Igen, csak hogy mi nem vagyunk kifejezetten ambiciózusak. Nincs igény ennyi zenére, az emberek alig járnak koncertre és rengeteg az előadó. Ezért is van, hogy nem hisszük el magunkat különösebben, nem gondoljuk túl az zenekart, nincsenek illúzióink. Egyébként is túl harsányak vagyunk ennek a közegnek, kedvesebb, barátságosabb zenével jobb befektetési alap lehet itthon számos egyéb előadó.
Attila: A mainstreamhez képest periférián van, amit csinálunk, távolabb esünk a kapcsolati központoktól. A pályázatoknál sokat számít, ha van mögötted egy menedzsment cég, aki képes lobbizni érted. Mögöttünk nincs ilyen, hiszen a hétköznapi működésünkhöz nem szükséges, a koncertjeinket le tudjuk szervezni mi is. A szükséges költségeket pedig egyelőre bele tudjuk forgatni.
Magyarországon milyen zenekarokhoz vagy szubkultúrához sorolnátok magatokat? Vannak, akik hasonló zeneiséget képviselnek, mint ti?
Huni: A Trillion-os, Lazarus-os világ, tehát ami az Apey körül van, passzol talán leginkább. De részei nem vagyunk ennek a szubkultúrának. Ez a közeg pozitívan értékel bennünket, mondogatnak szép dolgokat rólunk. Egyébként nincsenek konkrét célcsoportjaink, élő zenekar vagyunk, a célunk, hogy ne érje csalódás azt, aki a koncertünkre keveredik.
Attila: Bár a hangzóanyagok is képviselnek minket – ez a mostani lemez különösen –, elsősorban élő zenekar vagyunk, ott áll össze a brigád, ott kezdődik el az első beütéssel valójában a történet. Én mindig azt mondom, a kedvenc halálom lenne, ha a színpadon történne velem valami, abban a megfeszült energiában és emelkedett tudatállapotban. Az utolsó hangig lefolyik az energia a színpadról, ez a lényeg, és ennek befogadása nincsen szubkultúrához kötve.
Huni: Így van. A koncertek elején elkezdődik a mozgolódás, ami aztán meghatványozódik, és a végére teljesen összeáll az aznapi közönségünk, akár olyanokból, akik sose hallottak rólunk. Szeretjük a nemzetközibb helyeket is – lemezbemutatón is, az Instantban sok külföldi bejött és ráhangolódott a bulira. De mindig ott állunk össze, akkor és ott alakul meg a zenekar, a színpadon.
Forrás: Feed The Mogul
A lemezt is élőben játszottátok fel szimultán rögzítve az összes hangszert.
Huni: Ebben az élőségben van egy könnyelműség, lazaság. Akárcsak koncerten, pillanatnyi élményt, állapotot rögzítünk. Még ha vannak is benne hibák, azzal együtt válik teljes értékűvé és hitelessé. Még ha nem is a legjobb pillanatot vesszük fel, akkor is érdekes pillanat. Minden pillanat értékes. Nagyon arra sem emlékszem, hogy bármit javítottunk volna a lemezen.
Attila: Volt, hogy éreztük, ez még nem az az intenzitás, amivel meg tudjuk mozgatni a dalokat, olyankor kimentünk, kis kikapcsolódás, ahonnan már jobban rá tudtunk fordulni a dalokra. A bemelegítés fázisát sem lehet megspórolni.
Élőben, közösen játszva, jam-szerűen jönnek a dalok? Vagy a zenei reflexek mellett kísérleteztek is?
Bors: Általában a jammelés a dalok kiindulópontja, van, hogy negyed óráig próbálunk egy kört. Ilyenkor szokott kiderülni, hogy senkinek sem ugyanott van az egy például, nincs tisztázva, mikor, hogyan lépjünk be, ezáltal lesz valami kicsit eltérőbb, mint az alap. A klasszikus zeneszerkesztési sémákat végül is ezáltal kerüljük el.
Huni: Mindannyian zenesuliztunk életünk nagy részében, ezáltal el szokott jönni a pillanat, mikor azt mondjuk: elég volt, meguntam az egészet, végeztem a zenével. Pár éve találtam pár punkos pszichedelikus zenekart, mint a Ty’ Seagulls vagy az Osees, akik konkrétan újra megmentették számomra a zenét. Ha őket nem találom meg, valószínű, otthagyom az egészet, és már mással foglalkozom. Sokszor jutott már holtpontra a viszonyom a zenével, de ilyenkor mindig megtörténik ez a megújulás valahogy, beépülnek új inspirációk, eszközök, én meg ismét zenét akarok csinálni. Emellett folyamatosan próbáljuk elfelejteni, amit tudunk. Igyekszem kívülről hallgatni magam, mondjuk, nem azért fogni a skálát, mert ismerem, hanem mert egyszerűen jobban hangzik. És észre venni, ha kifejezőbb egy húrt pengetni folyamatosan, mint beletenni a virtuóz megoldásainkat.
A zeneiskola akadémikus zenefelfogása és a rock’n’roll autodidakta, ösztönös zeneelméletének összeegyeztetése tényleg érdekes történet.
Huni: Van, hogy koncertek után, Attilláék mondogatják, hol voltak minimális kisiklásaik, miközben valójában halál masszívan hozták az alapokat. Innen jött a szöveg, hogy ne higgyetek magatoknak, és igenis merjetek rosszul játszani. Az öcsémnek szereztem nemrég egy dobot, és ez volt a nagy tanácsom: merjél szar lenni. Nem kell nagyon zenélni tudni, érzésből jön az egész. Ez persze nem zárja ki, hogy törtekkel foglalkozz vagy érdekes akkordokat, ritmusképleteket használj, de az ellenkezőjét sem. Semmit sem zár ki.
Forrás: Feed The Mogul
Bármikor színpadra keveredtek, működik a kémia, 5 év alatt összeért a közös zenei nyelv, zenei megoldások kavalkádját halljuk a lemez 16 dalán.Mi a helyzet a sűrítéssel? Van olyan dal a lemezen, amiben sikerült megfogni a Feed The Mogul esszenciáját?
Bors: Nem igazán. Állandóan másban vagyunk, a zenekarhoz való hozzáállás is folyton változik. Volt olyan hosszabb időszak, amikor a Running volt az elsődleges dalunk, ez fejezte ki a legtömörebben a zenekart. Amióta kijött az album, már nincs ilyen.
Huni: A klipeknél sem emelnénk ki egyet sem, ott a kreatív stáb fog dönteni. Amelyik őket inspirálja, amihez van ötletük, abból lesz videós anyag. Nem is akarjuk megfogni a zenekar esszenciáját, inkább meghagyni a szabad teret az új ötletekre és lehetőségekre. Ez a szabad folyás teszi lehetővé, hogy meglegyen a kellő mozgásterünk, és ne kelljen skatulyázni, kritizálni semmit. Nem célunk zeneileg korlátok közé szorítani a folyamatot.
Úgy értem: minden zenekarnál előbb-utóbb összeáll, általában véletlenül egy dal, amibe belekeveredik a zenekarnak a lényegi része. Szerintem minden előadó kerget maga előtt egy eszményi alkotást, egy nagy dalt, amibe mindent bele tud írni önmagából.
Huni: Ezen a lemezen nem vagyunk még túl, és remélem nem is leszünk. Van rá esély, hogy ne unjunk rá, hiszen nem volt a kezeinkben tartva a folyamat. Sok idegen infó van mindannyiunk számára a lemezen. Én csak azt tudom, amit én ismerek benne, minden más fekete folt, amit folyamatosan fedezek fel magamnak. Így meg se tudom fogni, hogy mi a belső magja az egésznek, mert nem az én zeném, vagy albumom, csupán én is benne vagyok.
Attila: Az én tapasztalataim szerint a legtöbb zenekarnak a gigamega slágere olyan ötletből született, amit ők elvetettek volna, a megírásakor egyenesen csapnivalónak gondoltak. Aztán a menedzser, az ismerős, egy külső fül megjegyezte, hogy srácok, pontosan erre van szükségünk. Belülről nehezen tudjuk ezt megítélni mi is, melyik lehetne az a dal.
Forrás: Feed The Mogul
Milyen megfontolásból lett Super fine a lemez címe?
Huni: Nincs sok mögöttes tartalom, Andris egy szép napon előhúzta a gyújtóját, és leolvasta a feliratot róla. Egyébként a zenekar tényleg finomra van őrölve, 5 év alatt sok munkát és időt beleraktunk. Super fine a csapat.
Társadalmi kiszólás?
Huni: Talán annyi, hogy manapság mindenki áldozat, mindenki panaszkodik, mindenkinek nagyon-nagyon rossz. Tipikus nézet: van egy csomó probléma, és akkor már ott járunk, hogy azt hisszük, régen minden jobb volt. Nálunk Attila szokta megrögzötten romantizálni a múltat.
Attila: Igen, abban viszont egyetértünk, hogy ha az általam nagyra tartott korokba visszacsöppennék mint 21. századi elkényelmesedett mintapolgár, vakargatnám a fejem egy ideig, mégis mihez kezdjek hirtelen, hol is van a telefonom. De azért az az időszak, amikor a muzsika még nem inflálódott és világmegváltó varázslat volt, mindig romantikus érzéseket kelt bennem.
Huni: Az biztos, hogy inflálódott, akárcsak a motiváció. Anno annyi ambiciózus ember volt, el akartak érni dolgokat, mert rengeteg járatlan út volt, és hitték, hogy fel lehet építeni valami újat. Most már nincsenek járatlan utak, a kisebb léptékű dolgok pedig senkit nem hoznak lázba. De hát ez van.
Nagyon szomorú dalok sincsenek, egyféle lighty flash hangulat megy végig a lemezen. A Happy Drink Friends dalunk például arról szól, hogy leugrasz egy sörre a haverokhoz, de elcsúszik az este, berúgunk, de ez se baj, mert nem leszek alkesz hirtelenjében, és nem fog holnapra elrohadni a májam. Nem kell mindjárt kétségbeesni.
Talán azért aggódunk, mert tele vagyunk idegen, decentralizáló infókkal és narratívákkal.
Huni: Folyamatosan le vagyunk kötve, szerintem az unalom hiánya rendkívül káros. Lenne egy szabad pillanat, és előveszed a telód, vagy bekapcsolsz valamit magad körül. Én, ha nem unatkoznék, semmit sem írnék. Manapság tényleg erőltetni kell az unalmat, hogy egy ideig ne csináljak semmit, ne foglalkozzak semmivel. Innen tudnak elindulni azok a folyamatok, amelyekre valójában személyesen szükségünk van.
Attila: A kisiskolásokat rendesen sajnálom ezért. Nincs idejük unatkozni, nem jutnak el odáig, hogy valamit ők maguk találjanak ki, csak azért, mert nincs jobb dolguk.
Huni: Merem remélni, hogy hihetek magamnak: az élő produkció nyilván sokat ad a színpadon lévőknek, pláne, ha van fogadó ember, aki visszacsatol. De mindez közösségi, együttes élmény. Ahogy a kisklubokat összeizzadjuk együtt és kikiabáljuk, kitomboljuk magunkat. Ez a zene ebben a közegben, zajban él igazán, ekkor éri el a közösségi funkcióját. Kimos mindent a fejedből, megtisztít. Egy jó rock’n’roll buli után lesz kedved unatkozni, ezt garantálom. Unatkozni pozitív értelemben.
Szeptember 16-án bemutattákIvan Viripajev Oxigén című darabját a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház falai között. A kortárs oroszszerző alkotását Pálffy Tibor rendezte színpadra. Az előadás koncert-színház műfaján keresztül sűrít magába egy nagyon tömény életfilozófiát, teológiai vitát, emészti meg a tíz parancsolatot és próbálja definiálni az emberek tetteinek mozgatórugóit.
Az előadás során a nézőknek sokkoló audiovizuális élményben van részük, nem véletlenül osztogatnak füldugókat az esemény kezdetén. Erős zeneisége miatt nem egy néző pattant volna föl és sodródott volna a zenei élménnyel tánc formájában, de nem tették. Valahol itt, a nézők és a színészek pontos szerepének meghatározásakor kezd színházzá lenni az előadás. Nagyon erős nézői tudatosságot kíván az élmény, nyitottnak és befogadónak kell lennünk. Lehetetlen minden egyes impulzust befogadni, és a nézők befogadó képességét is jócskán próbára teszi az esemény. Ez a mű telítettségével magyarázható, hiszen nem szűkölködik a felvetett témákban, kérdésekben; ének, rap, zene, digitális vetítés, különböző intermediális eszközök váltják egymást.
Az előadásban a Fiú (Kónya-Ütő Bence) és a Lány (Korodi Janka) keresik az éltető oxigénhez vezető utat, az emberiség legelső alapigazságai nyomán: „ne ölj; ne tekints kívánkozva; ne esküdözz az égre; ne állj ellene a gonosznak; ne állíts magadnak bálványokat; ne ítélkezz; és gyöngyeidet ne hányd a disznók elé.” A tíz fejezetre tagolt darab tematikai gerincét a tízparancsolat analógiája adja. Az egyik alapkérdés, hogy vajon mennyire tud a kortárs ember ezek nyomán kiteljesedni vagy egyáltalán létezni? Az elhangzottak véletlenül sem támadják az emberiség valaha volt legősibb törvényeit, egyszerűen keresik a járható utat a vágyak és konvencionális moralitás között, példát statuálnak a két Szása történetével.
Nem túlzás azt állítani, hogy az Oxigén legalább annyira koncert, mint színház. Mindkét szereplő előtt hangpult, az előadás során mint hangtechnikusok vagy dj-k uralnak minden egyes elhangzó pisszenést. A vizuális látvány harmonizál a hanghatásokkal, a néző könnyen kapcsolódhat, lubickolhat az élményben. A narratív szál mint egy tanítómeseként mutatja be két a 70-es években született orosz egyén történetét: vidéki Szanyok (Szása) beleszeret a Moszkvai vörös hajú, férfias keresztnevű fiatal lányba, Szásába. Mikor rájön, hogy számára a fekete hajú, nem túl vonzó felesége már nem jelent oxigént, ellenben a moszkvai vörös hajú Szása maga az oxigén, akkor kimegy a kertbe, és egy ásóval meggyilkolja a feleségét. Mikor megmondatott, hogy ne ölj, ő éppen zenét hallgatott egy fülhallgatón, és a tüdőjében levő táncosokkal együtt táncolt.
Az előadásban visszatérő motívum a tüdő két táncosnak való megfeleltetése, a tüdők tánca a lélegzés aktusát szimbolizálja. Ez a történet nem a szerelemről szól és nem is férfi-nő kapcsolatáról. Szól a férfiról, a nőről, Jeruzsálemről, Istenről, akár mondhatnánk azt is, hogy hiteles korkép, de ez határozottan nézőpont kérdése. Számomra nem nyert hitelt. Nagyon kritikusan kezelte az átlag ember gyarlóságait, szeretnék több hittel fordulni az emberi létforma felé. A mindenség tavából merítkezik és szólítja meg a nézőt. Az előadás tétje, hogy nyitott szívvel és lélekkel kell a kihívás elé állni, nem szégyenkezni önnön magunk előtt, gondolkodjunk csak el azon, mi miért lennénk hajlandóak akár ölni is, mi az, ami nélkül nem lenne érdemes élnünk, avagy igazán szükséges-e ölni.
A két szereplő mint a mindenkori férfi és a mindenkori nő vannak jelen. A díszlet kulcseleme egy kereszt alakú vetítővászon, amely négy egyenlő részre osztja a teret. Ezt egy vita kicsúcsosodása töri meg, ekkor a szereplők a paraván előtt néznek szembe egymással, saját, természetes hangjukon szólalnak meg, még a formából is kifelé kacsintanak. A vita témája egész könnyed: a társadalom hogy engedheti meg magának, hogy együtt éljen az aránytalan igazságszolgáltatással. A férfi, kifogyván érveiből, egyszerűen lekapcsolja a nő mikroportját, elveszi a hangját, ezzel ellehetetlenítve a párbeszédet. Egy adott ponton kivetítve bemutatnak egy, a mindennapi életből kiragadott jelenetet, egy pár találkozását és beszélgetését a szexről és a szerelemről ugyanazon színészek játékában, akik ekkor is a színen vannak, egy teljesen más színházi kulcsban. A beszélgetés angol nyelven zajlik, ezzel is elidegenítik az esetet a befogadóktól és az előadás többi részétől. A jelenet visszakacsint az általunk ismert realitásra, az átlagos férfi és nő kapcsolatára. Ha a színpadon látottak képviselik a valóságot, vajon a film csak illúzió?
A szerző isteni identitásként uralja saját világát. A látottakat értelmezhetjük úgy is, hogy a Lány és a Fiú története az író fejében vitázó, mindig a saját igazát bizonygató identitások harca. A nőnek és a férfinek más-más válaszai, véleményei vannak, az életben is minden döntés során valamelyik dominál. Az elhangzott gondolatok mindenki fejében egymást kergetik, de csak keveseknek adatik meg, hogy ilyen formában felvállalják és mások elé tárják azokat.
A szereplőink feltesznek még egy nagyon fontos kérdést: a gyümölcs alapján ítélik meg a fát vagy a fa alapján a gyümölcsöt? Tehát, ha mi Isten által teremtettünk, akkor ez mit árul el rólunk vagy Istenről. Ezt tovább fűzhetjük a következő gondolattal: a Biblia szerint Isten a saját mására teremtette az embert, az ember pedig saját képére formálta az emberarcú Istent. A fa szimbólum az emberiség egyik legősibb, több kultúrában is jelen levő jelképe, nem véletlenül példálózik vele az előadás. A Nem esik messze az alma a fájától! közismert mondás is erre utal. A fa mint archaikus jelkép hozza témába az emberiség máig megoldatlan kérdését: eredendően jók vagyunk-e, vagy kárhozatra vagyunk ítélve?
Az előadás zárásakor a két színész hangeffekt segítségével létrehozott, mesterségesen gyerekes, vékony hangján hallunk fohászokat talán Isten, talán az ismeretlen felé. Itt végre megszűnik a folyamatos vita férfi és nő között, helyét a gyermeki őszinteség és egyszerűség veszi át. A választott forma oldotta a gondolatok kimondásával járó felelősséget. Istent felelősségre vonni emberi mivoltunk miatt nem egy limonádé-téma.
Az előadás egyfajta „szellemi hashajtó”, nagyon tömény életfilozófiát fogalmaz meg, rengeteg témát dolgoz fel, de mégsem foglal álláspontot, nem fogalmaz meg egy egyetemes igazságot. Valahol talán még kapaszkodók nélkül is hagyja a befogadóit. Ezzel nézői öntudatosságra nevel, megkéri, hogy aktívan elemezzük és keressük a saját igazságainkat. Gondolatébresztés szempontjából határozottan kielégítő élmény.
Színlap
Ivan Viripajev: Oxigén Bemutató: 2022. november 16., Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy
Szereplők Fiú: Kónya-Ütő Bence Lány: Korodi Janka
Dramaturg: Deák Katalin Zenei vezető: Kónya-Ütő Bence Látvány: Rancz András Ügyelő: Veress Zsóka Súgó: Dobra Mária Magdolna
Új főszereplőt választ James Gunn a készülő Superman-filmjéhez, mivel a történetben, aminek forgatókönyvét is ő írja, a fiatal Supermanre akar koncentrálni.
A döntés nem tette boldoggá Henry Cavillt, aki 2013. óta alakította Supermant, és ősszel kapott zöld utat a Warner Bros. stúdiótól, a DC stúdió anyavállalatától, hogy visszatérjen a szerepben. Októberben be is jelentette, hogy megint magára húzza a híres jelmezt. A 39 éves Cavill szerdán az Instagramon számolt be róla, hogy találkozott a DC stúdió társelnökeivel, Gunn-nal és Peter Safrannal, akiktől megtudta, hogy mégsem ő alakítja majd Supermant.
„Nem a legjobb hír, de ilyen az élet” — idézte a The Guardian a színészt, aki hangsúlyozta, hogy tiszteletben tartja a stúdió döntését, és minden jót kíván Gunn-nak és Safrannek az univerzum építéséhez, amibe belefogtak. A rajongóit posztjában azzal vigasztalta, hogy ő ugyan nem ölti többé magára a köpenyt, de jó szívvel gondol régi filmjeire, és Superman azért mindig ott lesz nekik.
Gunn egy közleményében arról beszélt, hogy Supermannek azt a korszakát akarja feldolgozni, mikor még Clak Kentként a Daily Planet riportere volt. Hangsúlyozta, hogy nagy rajongója Henry Cavillnek, és megbeszélésükön számos izgalmas lehetőség került szóba esetleges jövendőbeli közös munkáikkal kapcsolatban.
A Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben olyan szabad asszociációs írásokat tartalmaz, amelyek segítségével bepillantást nyerhetünk József Attila legbelsőbb gondolataiba, kétségtelenül ez a magyar irodalom egyik legkülönlegesebb kötete. A szövegek műfaja nehezen meghatározható, egyesek szerint olyan, mint egy napló, mások szerint szabadvers. Témája minden, ami a költőt a megírás pillanatában foglakoztatta: gondolatok lazán összefűzött folyama, kényszerképzetek, erotikus fantáziák, kirohanások, emléktöredékek.
A támogatói csomagokban jegyet válthatnak az érdeklődők a POKET Karácsonyra is, melyen az alábbi programokkal várják az odalátogatókat:
BEENGEDÉS (13:30-tól)
LOKÁL
14:00–15:00 VATES X POKET. Együtt. Működünk. Előadás
Horváth Panna (a POKET kommunikációs vezetője)
Bárány Bence (a Vates alapítótagja, slam poetry előadó)
Csányi Péter (a Vates alapítótagja)
15:30–16:30 Hermann Hesse – Demian – zenés kötetbemutató – Balla Gergely és Horváth Panna
17:45–18:30 Frida Kahlo naplója – kötetbemutató Szabó T. Anna – Balla Gergely és Horváth Panna
KISHALL
16:35–17:35 Nem akarok – koncertszínházi előadás Nemes Nagy Ágnes életműve alapján.
Játsszák: Hegedűs Bori, Juhász Anna, Tempfli Erik, Vecsei H. Miklós
20:45–21:45 Párbeszéd, sötétben – koncertszínházi előadás Csoóri Sándor életműve alapján. Játsszák: Vecsei H. Miklós, Hegedűs Bori, Mihalik Ábel, Ratkóczi Huba, Frimmel Jakab. Látvány: Kiégő Izzók
NAGYHALL
18:30–20:30 Csoóri-szalon Nagykoncert
22:00–23:30 Hegedűs Bori és Tempfli Erik LEMEZBEMUTATÓ koncert
Agócs Márton
Balla Gergely
Henri Gonzo
Kollár-Klemencz László
Margaret Island
Szabó Balázs
Szirtes Edina Mókus
Wunderlich József
Дeva
Az esemény a Petőfi 200 Emlékév keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
A Brancs – közösségi piactéren meghirdetett projektre folyamatosan várják a támogatók hozzájárulását, akik tetszőleges összeggel segíthetnek, hogy nyomdába kerülhessen a költő eredeti kézírásával, fakszimile kiadásban készülő kötet.
A KV Társulat Ne bánts! összművészeti projektjének képzőművészeti eseményei után december 1-jén került megrendezésre az az irodalmi est, mely során három kortárs hazai írónő művei, illetve azok részletei hangoztak el a Moha Café Godot Galériájában. Kalapos Éva Veronika novelláját, Karafiáth Orsolya regényrészletét és Kiss Judit Ágnes új, hamarosan megjelenő regényének szemelvényeit a társulat színészei olvasták fel.
A szövegek középpontjában a zárt ajtók mögötti bántalmazás áldozatai álltak. A felolvasások előrehaladtával szépen, fokozatosan a beszélgetés is – melyet Veiszer Alinda moderált – egyre több irányba ágazott szét.
Az első szöveg felolvasása után „pasztell-határokról” esett szó: vajon hol húzható meg a válaszvonal egy agresszív ember és egy bántalmazó között? Kalapos Éva Veronika novellája a történéseket egy jómódú család kislányának szemszögéből mutatja be. A lelki bántalmazást az „agresszív apa” képében látjuk, akinek minden gesztusa, elnyomó cselekedete és parancsoló szava a félelemérzetet erősíti bennünk anélkül, hogy egyértelműen meg tudnánk nevezni, mi történik. Ugyanis a novellában olvasottak fizikai bántalmazás nélkül láttatják azt a lelki terrort, ami a történetbeli családban mindennapos, ami egy nárcisztikus személlyel való együttéléssel együtt jár.
Mindezeket összevetve, a szerzők szinte már a beszélgetés legelején levonták saját következtetésüket, miszerint a bántalmazás határa ott van, ahol a bántalmazó feljogosultnak érzi magátaz elnyomó magatartásra, amit esetünkben a családapa képvisel; úgymond uralkodik a másik felett.
Forrás: a KV Társulat Facebook-oldala
A diskurzus folyamán felmerültek a férfi-nő és a szegény-gazdag ellentétek. A nőkkel szembeni sztereotípia az autóvezetés kérdésével került terítékre Kalapos novellájában: „Hol járt az eszed?” – hangzik el az apa szájából, mikor kisebb fajta kárt okozott az anya közös autójukban. A „piszkálás” nem maradt el, a hajborzolással pedig csak még erőteljesebben megmutatta a hatalmát felette. A továbbiakban szó volt arról, hogy egyfajta előítéletként jelenik meg a köztudatban az is, hogy a bántalmazás csak a szegényebb életkörülmények közt élőkkel fordul elő, mondván, a jól szituáltaknak – mivel mindenük megvan – nem lehet gondjuk.
Az írónő a beszélgetés során elárulta, hogy a megalkotott szituáció egy olyan eseményen alapul, melynek ő is tanúja volt, a szereplők pedig valós személyek. Ő a novellai tanár szerepét töltötte be, vagyis az anya egyik barátnőjéét, aki szintén megtapasztalta a látogatás során a férfi leuraló viselkedését, mikoris megosztotta az ellenvéleményét egy témáról.
Kalapos tanúszerű pozíciója kapcsán szóba került az oktatási rendszer kérdése is. A beszélgető felek szerint problémás pszichológushoz küldeni azoknak az embereknek a gyerekét, akik neve presztízst jelent, hiszen egy ilyen jellegű intézkedéshez a szülők beleegyezése szükséges, nem beszélve arról a sok megkérdőjelezésről, amelyek során a tanár és maga az orvos is próbálja kideríteni, biztosan bántalmazásról van-e szó. Az írónő és partnerei véleményüket több személyes tapasztalattal egészítették ki.
Ezt követően Karafiáth Orsolya regényrészletére került sor. Az elhangzó szövegben egy bántalmazó párkapcsolat mezsgyéit, a nővel szembeni megaláztatást figyelhettük meg, melyben már a fizikai bántalmazás is megjelent. Kezdve azzal, hogy ki tart el kit, át azon, hogy a nőn milyen ruha áll jól, hogy a nőnek a konyhában van a helye, hogy támogatás helyett a férfi a nő munkáját lebecsüli, őt magát pedig lenézi és butusnak szólítja, minden fokozottan szerepet kapott.
Vázlatos képet kaphattunk arról, hogy egy kapcsolatba, ahol már eltűnt a másik iránti tisztelet, mégis miért kényszerítik magukat bele, illetve vissza a nők. Mivel Karafiáth Orsolya olyan családból származik, ahol az abúzus számtalan fajtáját elfogadhatónak tartják, és már megélt több bántalmazó kapcsolatot is, be tudott erről számolni. Két lehetséges választ vetett fel: egyrészt, hogy ezek a nők a sok megaláztatás után már szakmailag és nőileg is annyira értéktelennek érzik magukat, hogy nem gondolják, kellenének másnak, ha kilépnének a kapcsolatból. Ha jelenlegi párjuk nem fogadja el őket úgy, ahogy vannak, akkor miért szeretné őket más? Vagyis jelen van bennük egy iszonyatos szeretetéhség – mert ha valamit jól csinálnak, akkor azért „jutalom” jár. Szinte függnek ettől a ritka „szeretettől”, érzelmileg megéri nekik. Mindez pedig odáig fajul, hogy a nők úgy érzik, megéri áldozatot hozni, mindezt elviselni, és majd megpróbálnak az aktuális kapcsolatban fejlődni. Közben viszont gondosan ügyelnek a külvilág felé mutatott képre, ami szerint szó sincs bántalmazásról. Ez Karafiáth állítása szerint talán azzal magyarázható, hogy az érintettek félnek attól, ha esetleg kitudódik az igazság, más is feljogosítva érezheti magát az ilyen jellegű viselkedésre velük szemben.
Másrészt – habár ez már csak egy tudatosabb nőnél vetődhet fel lehetőségként – ott vannak a kompromisszumok. Karafiáth Orsolya személyes élményét hozta fel példának: szüksége volt egy biztonságot adó közegre, így elfogadta, hogy párja olyan, amilyen. Mivel egy kézzelfogható jövőképet akart tőle, tudatosan bevállalta a kapcsolat minden velejáróját.
Forrás: a KV Társulat Facebook-oldala
A harmadik felolvasásra is sor került: Kiss Judit Ágnes megjelenés előtt álló regényéből hozott néhány részletet. Az ő története egy régi iskolatársával való sorsfordító találkozásról és egy olyan házasságról szól, melyből a feleségnek menekülnie kellett.
Ez a történet már egy összetettebb, hierarchikus rendszert – a fundamentalista keresztény rendszert – dolgozza fel mint az intézményesült bántalmazás egy formáját.
A nő a fa, a férfi a folyondár, ami körbeveszi.”
Ahogy az eddigi szövegek, ez a regény is mögöttes tartalommal bír, ugyanis Kiss Judit Ágnes átélte mindezt. Húsz éven keresztül töltötte be azt a feleségszerepet, mely teljes mértékben takarítónővé redukálja a nő személyiségét. Vette a bátorságot, hogy saját élettörténetéből merítsen ihletet a regény megírásához.
A szerzők innen tértek rá következő témájukra: megengedhetünk-e magunknak egy pofont szülőként, és ez mitől függ? Azzal szemben, hogy véleményük szerint a mai fiatalok sokkal tudatosabbak már ebben a témában, és jobban kiéleződnek erre, állították, hogy ez egy társadalmi kérdés. Mert ha olyan közegben nő fel valaki, ahol a gyerekeket fizikailag bántalmazzák, fel sem merül benne, hogy ne tegye. Akkor lesz ilyenkor valaki jó szülő, ha csak abban az esetben üti meg a fiát vagy a lányát, mikor az valóban „jogos”.
Ezért is válhatott Kiss Judit Ágnes karaktere bántalmazóvá: hiszen egy olyan típusú vallásos közegben nőtt fel, ahol ez a viselkedés a természetes. Egy olyan intézmény árnyékában nevelkedett, ahol a férfiakat és a nőket arra tanítják, hogy az egyikük a fa, másikuk a folyondár, ahol „a nőnek a feje a férfi, a férfinek a feje Krisztus”. Aki pedig nem ért egyet a keresztény értékekkel és Istennel, az rossz ember.
A résztvevők a beszélgetés során saját tapasztalataikat megosztva felhívták a figyelmünket arra, mit tehetünk idegenként, ha bántalmazást tapasztalunk. Részletezték, hogy többféleképpen lehet viselkedni: jobban odafigyelni az alanyra, rákérdezni a véleményére, erőltetni, hogy ne a partnere beszéljen helyette; vagy „kibeszélni” őt a háta mögött, azaz megkérdezni egy harmadik felet, hogy helyesen mértük-e fel a helyzetet; esetleg inkább hallgatni, mert otthon talán még nagyobb baj lesz, ha kettesben maradnak.
Forrás: a KV Társulat Facebook-oldala
A diskurzus arra a következtetésre jutott, hogy egyetlen „univerzális” megoldás van ilyen esetekben: ha négyszemközt beszélgetünk az áldozattal. Talán ez tudat alatt dolgozni kezd benne, és felnyitja a szemét. Persze fennáll annak a veszélye, hogy sosem látjuk többé, mert inkább a párját választja ahelyett, hogy kilépne a kapcsolatból.
A beszélgetés utolsó állomásaként egy olyan kérdésről beszélgettek a résztvevők, melyben ellentmondást nem tűrő és egységes véleményt vallanak: felmerült-e valaha valamelyikükben, hogy kezet emeljenek gyermekükre? Mondani sem kell, hogy a válasz nemleges volt.
A kritikai térkutatások eredményei, a politika és a vallás kapcsolata, valamint a részvételi filmként ismert társadalomkutatási módszer mellett egyéb izgalmas témákkal várják az érdeklődőket a hét társadalmi ügyekkel és kérdésekkel foglalkozó eseményei.
12.14. | Gazsó Ferenc ’90 emlékkonferencia
Forrás: Batthyány Lajos alapítvány
A Gazsó Ferenc Társadalomtudományi Társaság 2018-ban jött létre azzal a céllal, hogy Gazsó Ferenc (1932–2018) szociológus, egyetemi tanár szellemi örökségét gondozza, továbbadja és gyarapítsa. A névadó születésének 90. évfordulója alkalmából a Társaság a Batthyány Lajos Alapítvány támogatásával konferenciát szervez, amely bemutatja Gazsó Ferenc munkásságát, valamint az ahhoz szorosan kapcsolódó hazai és nemzetközi kutatásokat és jó gyakorlatokat. A konferencia panelbeszélgetései azifjúságkutatás, a közoktatás és a felsőoktatás témáira épülnek.
12.15. | Iparosodás és társadalmi-térbeli egyenlőtlenségek. A kritikai térkutatások eredményei és fejlesztéspolitikai tanulságai
Forrás: TÉR Műhely
Az ipari beruházások 2008/13-as válság után kibontakozó hulláma látványos javulást eredményezett a makrogazdasági mutatókban, ám az utóbbi években egyre többen kérdőjelezték meg ennek a pályának a társadalmi, környezeti és gazdasági fenntarthatóságát. A következő TÉR Műhely-beszélgetés arra fókuszál, kik a feldolgozóipari boom kulcsszereplői, hogyan változott meg a helyi aktorok súlya, mozgástere ezeknek a folyamatoknak az alakításában, és a kritikai térelméletekre épülő kutatások milyen módon segítik a strukturális átrendeződések okainak és következményeinek mélyebb, térben differenciált értelmezését – estleg megváltoztatását. Az idei utolsó beszélgetés szakértői Molnár Ernő és Czirfusz Márton geográfusok, moderátor Nagy Erika.
„A szívvel teli angol vígjáték 1984 nyarán játszódik – azaz pontosan akkor, amikor az Egyesült Királyságban az okkal Vasladynek gúnyolt Margaret Thatcher van hatalmon, a Bányászok Szakszervezete pedig sztrájkba fog. A londoni Büszkeség Menete (Pride) néhány lelkes aktivistája úgy dönt, a bányászok ügye mellé áll, csakhogy van egy kis bökkenő: a konzervatív nézeteket valló szakszervezet bár minden segítségnek örül, de a szivárványzászlós csapattal nem tud mit kezdeni. Az aktivisták ettől azonban nem hátrálnak meg. Éppen ellenkezőleg: megkerülve a bürokráciát egyenesen a bányászokhoz fordulnak. Egy minibuszon útra kelnek egy wales-i bányászfaluba, hogy adományaikat személyesen adják át. A két, egymáshoz látszólag semmiben sem hasonlító közösség találkozása meglepő fordulatokat hoz.”
Program:
14:00-18:00 Sitt hordás, és egyéb apró-cseprő felújítási munkálatok
18:00-21:00 Pride (2014) / Büszkeség és Bányászélet – filmnézés
12.15. | Mit keres a vallás a politikában? És fordítva – beszélgetős est a Corvinuson
Forrás: Budapesti Corvinus Egyetem
„Közhely, hogy modern világunk egyre gyorsabban szekularizálódik, illetve hogy a vallás társadalom- és politikaformáló ereje eljelentéktelenedett. Miközben a statisztikák valóban arról tanúskodnak, hogy a legtöbb fejlett országban a hagyományos értelemben vett vallásosság összezsugorodóban van, a világban széttekintve azt látjuk, hogy a vallás a mai napig igen meghatározó szerepet játszik a politikában. Példaként említve a vallási viták mélyen meghatározzák a Közel-Kelet és Afrika konfliktusait, a kereszténység a mai napig politikaformáló erő az Egyesült Államokban és még az ukrajnai háborúnak is van ortodox egyházpolitikai dimenziója. Vajon a 21. század a világ más tájain is elvallástalanodást fog hozni, vagy éppen ellenkezőleg, a vallás ismét politikaformáló erővé válik?” – írja az eseményről a Széchenyi István Kollégium.
Az eseményt online is lehet követni közösségi oldalainkon, Facebookon és YouTube-on is.
12.15. | Nem tudják, hogy mi tudjuk, hogy ők tudják, hogy mi tudjuk. Sorozatkibeszélő
Forrás: Szociobisztró
„Mire jó a barátság? Miért vannak a jó barátok? Bármit gondoljunk is róla, tény, hogy Amerika már javában Jóbarátok-lázban égett, amikor a statisztikák szerint nálunk még alig volt, aki a bizalmas kapcsolatoknak ezt a formáját választotta vagy élvezte volna. Mégis, mi lehet a sorozat titka, időtálló üzenete, amely ugyanúgy megtalálja a boomer generációt, mint a tízenéves korosztályt? Milyen társadalmi változásokat jelzett a kilencvenes években Rachel elhagyott hitvesi fátyla, Rossék mozaikcsaládban nevelt kisfia vagy házasságon, sőt kapcsolaton kívül született kislánya vagy a többi szereplő állandó útkeresése, és milyen szerepe van mindezekben a barátságnak? És hányadán állunk mi a barátkozás dolgában? Hogy lehet például az, hogy egy bő évtized alatt Magyarországon megháromszorozódott az egy főre eső barátok száma, mégis más országokhoz képest hátul kullogunk ezen a téren? Egyáltalán értékelhető-e nemzetközileg a barátkozás szintje, vagyis világos-e, mit értünk barátságon?” – írja a Szociobisztró az eseményről.
„A Szociobisztró folyt. köv. évzáró eseményén tehát a barátság kerül terítékre úgy is, mint a vérségi-családi kötelékeknél üdítőbb, amennyiben választáson, személyes vonzalmon alapuló viszony. Fókuszban az újra felfedezett, generációk mindennapjait bearanyozó Jóbarátok sorozat, de szívesen elkalandozunk A hivatalba, és annak is örülünk, ha behozzátok a sikeresebb Friends-utánérzéseket, a magyarokat beleértve. De semmi se muszáj, pláne végignézni évtizedekben mérhető sorozatokat. Garantáltan olyan a téma, amit a végtelenségig boncolgathatunk, főleg egy pohár bor mellett, roppant elő-ünnepi hangulatban.”
12.16. | Részvételi film – Replika lapszámbemutató
Forrás: Minor Média/Kultúra kutatóközpont
A Replika folyóirat 124-es száma a részvételi filmként vagy videóként ismert társadalomkutatási módszerről szól. A Gólyában egy filmvetítéssel egybekötött lapszámbemutatót tartanak a szám szerzői és vendégeik. A kerekasztalnál Pataki György ökológiai közgazdász, az ESSRG Nonprofit Kft. vezető kutatója, Lajos Veronika kulturális antropológus, a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszékének munkatársa, Replika szerkesztő, valamint a szerzők ülnek. A beszélgetés Sándor Anna Flóra színháztudomány mesterszakos hallgató moderálja (ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatás Intézet).
Bartha Álmos nevéhez immáron a második könyv kötődik, amely a kvíz világát és élményét egyenesen az otthonunkba repíti.
Az első könyvét 2019-ben adta ki, amely a A Nagy Kocsmakvízkönyv címet viseli. A könyv a kocsmakvízek 10 éves ideje alatt leginkább kedvelt, legizgalmasabb kérdéseket gyűjti össze. Ha ismeretlenül hangzik a kocsmakvíz vagy a QuizNight szó, akkor érdemes tudni, hogy egy 2009. óta jelen levő programsorozatról van szó. A hazánkban működő QiuzNight alapítója BarthaÁlmos, aki kezdetben a barátainak tett fel kérdéseket, csinált nekik kvízesteket. A tudástornász program azonban túlnyúlt Álmos baráti körén és a határokon, így mára több országban is számos baráti társaságot mozgat a tudásszomj és hajt a versenyszellem. Az országos bajnokság szinte egész évben, minden hétfőn, több városban, a kvízt befogadó helyszíneken zajlik (idén első alkalommal az őszi szezonban csak néhány tematikus kvíz volt, de 2023. januárjától minden visszatér a megszokott kerékvágásba).
2022-ben A Nagy Fotelkvíz című könyv látott napvilágot, amely egy otthoni bajnokságra (is) invitálja az olvasót. A könyv tudatosan felépített tematika mentén készült, amelyben hét hétre való kvízcunami, bónuszjátékok és egy rendhagyó tartalomjegyzék, a ponttáblázat található.
A Nagy Fotelkvíz könyvborítója (fotó: Káldy Márton)
Hogyan is épül fel pontosan a könyv?
Kezdjük elsőként a heti kvízekkel, amely gyakorlatilag a könyv legnagyobb százalékát teszi ki. A heti kvízek fejezeteknek is tekinthetők, amelyekből – ahogyan említettem – hét darab van. A heti kvízeken belül pedig hétfőtől vasárnapig változatos kvízcsomagok várják az érdeklődőket. A hét első öt napjára a kocsmakvízekből ismert blokkok mentén felépített feladatsorok találhatók. Többek között olyan blokkokról van szó, mint az anagrammák, kapcsolat kör, lista vagy a plusz10. A legtöbbször előforduló blokkokat érdemes röviden ismertetni, de természetesen a könyv mindenről részletes leírást ad.
Anagrammák: minden esetben valamilyen témához kötődő szavak betűi keveredtek össze, amelyeket meg kell fejteni.
Kapcsolat kör: a kérdésekre adott válaszok között valamilyen kapcsolat van, amelyre a helyes válaszok mentén kell rájönni.
Lista: minden válasz egy pontot ér, ami addig jár a csapatnak, amíg a listába tartozó elemeket helyesen, a sort meg nem törve írják le.
Plusz10: öt kérdésből összesen 10 pont szerezhető és kizárólag akkor kapható pont, ha a beírt válaszok helyesek, ebben az esetben csak azt érdemes beírni, amiben teljesen biztos a csapat.
A napi kvízek mindegyike 50 kérdésből áll, amelyek után megtekinthetők a megoldások, így 5 nap alatt összesen 250 feladat vár megoldásra. (Érdemes kvízkérdésnek tekinteni: Mennyi feladat található A nagy fotelkvíz című könyvben?)
Mi van a hétvégi napokon?
Szombaton és vasárnap a szerző által „old school”-nak nevezett tematikus kvízek jelennek meg, amelyek 35 kérdésből állnak, egy fordulósok és egyetlen téma köré íródtak. Abban különböznek a „hétköznapi kvíztől” – azontúl, hogy egyetlen témát járnak körbe a kérdések –, hogy mindössze egyetlen blokk, a plusz10 jelenik meg.
A hétvégi napokhoz hasonlóan két darab tematikus kvízt rejtenek a könyv bónusz feladatai is. A tematikus kvízek közül néhány téma: Biblia-kvíz, Repülős kvíz, Karácsony-kvíz, Autós kvíz vagy Zene-kvíz.
Az utolsó hét (hetedik hét) annyiban tér el az előző hattól, hogy az kifejezetten két csapatnak (4–10 fős) készült. Unalmasnak hangozhat elsőre, hogy két csapat van versenyben, éppen ezért megfűszerezték kicsit. A csapatok rabolhatnak egymástól, és a játék folyamán maguk választhatják ki azt a blokkot, amellyel játszani szeretnének.
Az utolsó lapok sem maradnak kihasználatlanul, hiszen mind a hét héthez tartozik egy ponttáblázat, ahol az eredményeket jegyezhetjük, és átláthatóvá tehetjük, hogy melyik kvízekkel játszottunk már.
Ha szomjazol a tudásra és izgalmakra, esetleg nincsen még karácsonyra ajándékötleted, ez mindenképpen egy kiváló választás. Érdemes kipróbálni magadat a baráti vagy családi körben kvízmesterként vagy versenyzőként.
Egy kvízről szóló cikk pedig nem érhet véget másként, mint néhány izgalmas feladattal, amit a könyvből emeltem ki:
Anagramma (tészták): a tét: tűz, seb
Ki kapta az első matematikai Nobel-díjat?
Lista: Sorolj fel 5 dolgot, amely aluszik József Attila Altató című versében!
A könyvet ITT tudjátok megvásárolni, ha pedig jelentkezni szeretnétek QuizNightra, azt a hivatalos oldalon tehetitek meg.
