A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Berlinale Classics válogatásában mutatják be Fehér György 1989-ben készült Szürkület című filmjét.
A február 16-án kezdődő seregszemle programjában a Nemzeti Filmintézet (NFI) javasolta a frissen restaurált filmet Haumann Péter emlékére.
Az alkotás Friedrich DürrenmattAz ígéret című regényének motívumain alapszik. A Haumann Péter által megformált felügyelő egy gyermekgyilkosság-sorozat elkövetője után nyomoz, az elsőszámú gyanúsított öngyilkosságát követően azonban hamarosan lezártnak tekinti az ügyet. Nyomozótársa szerint ugyanakkor a gyilkos még él, ezért kibérel egy benzinkutat, ahol egy kislányt felhasználva akarja csapdába csalni a tettest.
A filmben a fordulatos cselekmény helyett a köd és a szürkeség a meghatározó. Az alkotás egy kortalan, elhagyatott létállapotot jelenít meg, amelyet gyakran hasonlítottak Tarkovszkij és Bresson világához. Jellegzetes kortárs zenéjét, amelyet speciális, felerősített zörejezés, tengeralattjáróra emlékeztető búgó hangok jellemeznek, Vidovszky László, az Új Zenei Stúdió egyik vezéralakja komponálta.
Tarr Béla konzultánsként vett részt az alkotásban, amely az áramlatot elindító Kárhozat mellett a korszak filmművészetét jelentősen meghatározó, úgynevezett fekete széria egyik markáns darabja lett.
A Szürkület különdíjat nyert a Magyar Filmszemlén, majd 1991-ben a locarnói fesztiválon Gurbán Miklós operatőri munkáját ismerték el Bronz Leopárddal. Utóbbi szakember a film felújításában, a fényvilág rekonstrukciójában is részt vett. A restaurálás a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum és Filmlabor hosszú távú filmfelújítási és digitalizálási programjának keretében készült el 2022-ben.
Kiemelt kép: Jelent a Szürkület c. filmből (forrás: Filmarchívum)
Ezúttal Magyar Bogi kisprózáját olvashatjátok Kortárs rovatunkban.
Magzat
Szétrohadt hordó nyakából kikandikáló lábujj vagyok. Olajban hömpölygő fülcimpa vagyok. Vízszennyezés és életszennyezés vagyok. Olajos hordóágyon fekvő, elpusztult halak csontjaiból áll a szívem. Mindenkinek a torkán megakad egy darab belőlem. Odabent ázok. Az olaj sűrű, napraforgóíze a gyomromba hatol. Amikor letelt az idő és jönnék, akkor nem tudok. Pedig vár rám, olyan régóta mondja, hogy vár és én jönnék, és megakadok… és jönnék, és felhánynak, meg köhögnek, köpnének és húznának. Jönnék, mégis bent ragadok.
Így alszom napokig egy hordó aljában, míg meg nem sötétül az olaj és meg nem süt szénfeketére. Együtt fáradunk el. Formaldehid szagra ébredek és hangokat hallok, a szúrós folyadék hirtelen oldja le az olajat, belepácolnak, megpucolnak, mint egy pisztrángot. Fehér kisistenek sajnálnak, mormognak a sorsomról.
Pedig a hang mostanában sokszor mesélt odakintről, hogy rózsaszín lesz a szobám tele játékokkal és fénnyel. A hordó aljában csak érzések vannak és meleg mindenfele, és én, meg az a furcsa, dobbanó hang, mintha felettem hadsereg masírozott volna át és foglalta volna el az egész testet, ami igazából az enyém.
Vissza akarok menni a hordó aljába, vissza akarok forogni a fekete napraforgóolajba, halcsont akarok lenni, kapaszkodó, éles halszálka akarok lenni, anyában akarok lenni és anyán kívül akarok lenni, azt akarom, hogy ő szedjen ki a hordóból, hogy ő tisztítson meg. Éhes akarok lenni, szomjas akarok lenni, lépni akarok és futni akarok, szerelmet akarok, és sírást. Vagy mindent egyszerre.
Már nem vagyok kikandikáló lábujj. Már nem vagyok fülcimpa. Nem vagyok testrész. Egy egyetem bonctermének uborkásüvegében úszkálok. Születésre várok. Örökmagzat vagyok. Magamra szedtem már legalább százszor annyi néma csöndet, mint amennyit abban az olajos hordóban töltöttem.
Magyar Bogi: Megszületett. Azóta él, szeret, ölel, küzd, ír, ha lehet, néha pihen. Annyira sokmindent csinál, hogy már ő maga se mindig tudja követni. Ha felnő – mert biztos benne, hogy egyszer talán fel fog – akkor gyerekekkel és színházzal szeretne foglalkozni. Írásai eddig többek közt az Esőben, Irodalmi Jelenben, Kulteren jelentek meg.
Kiss Judit Ágnes József Attila-díjas költő, író már most rendkívül tartalmas pályát tudhat maga mögött, változatos és sokszínű irodalmi munkássággal. Színvonalas gyerekkönyvei mellett idősebbeknek szóló verseskötetei – mint a tavaly megjelent Szlalom – és regényei egyaránt nagy népszerűségnek örvendenek. Saját művészi fejlődése, lírájának alakulása és a női irodalom kérdése egyaránt szóba került a vele készített interjú során. Ahogy az is, milyen az élményszerű olvasó.
Még 2018. őszén összegyűjtöttem 5 olyan kérdést, amit mindenképpen feltennék női művészeknek. Ha nem bánod, innen válogatnék most. Ki volt az első női példaképed? Volt ilyen? Milyen volt?
Sokáig nem volt női példaképem – mármint művészként. Tanárként vagy nőként volt, de kifejezetten a művészetben nem. Középiskolában tanított Imre Flóra József Attila-díjas szerző, így őt egy kicsit mesternőmnek tekintettem. Leginkább abban, hogyan lehet úgy írni, hogy valaki költő (és közben még nő és tanár is).
Tehát a lírádban megvalósított szerepeket saját magadtól és magadból kísérletezted ki?
Nekem valószínűleg nagyon jó, hogy – mint minden normális kamasz – verseket kezdtem írni 14 évesen. Sokáig nem mutattam meg a tesómon és egy-két barátomon kívül senkinek. Majdnem 31 voltam, amikor először publikáltam. Várady Szabolcs, aki az első két kötetemet szerkesztette, úgy fogalmazott, hogy úgy írok, mintha az elmúlt húsz év irodalma nem történt volna meg. Szóval egy kicsit a klasszikusoktól elmozdulva, a saját utamon fejlődtem.
Azonban vannak tapasztalataim. Emlékszem, hogy Karafiáth Orsolya első kötetének megjelenésekor bejárkáltam a könyvtárba, a kötelezők mellett ezt olvastam, és örültem, hogy úristen, mennyire jó, hogy ezt a hangot lehet hallani. Ezt a nagyon személyes, nagyon nőies, sanzonos hangot. Mivel nagyjából egyszerre indultunk, azt éreztem, hogy részben az ő kötete taposta ki az enyémnek az utat. Jó csillagzat alatt kezdődött a pályám.
Azért sok fejlődés is van mögötted.
Az első kötetemnek a benne szereplő és egyben címadó Irgalmasvérnő figurával együtt nagy sikere volt. Fennállt a veszélye, hogy megpróbálok erről lehúzni még hat bőrt. Örülök, hogy nem ez történt. Máshogy írok már. Érdekes módon sokkal nehezebben is megy az alkotás. Tizenöt évvel ezelőtt nagyon örültem mindennek, ami ritmikus volt és zenés, ma már nem írnék le valamit ,,pusztán a szép hangzás mián”.
Gondolod, hogy ebben az alkotói felelősség is tényező?
Biztos az is. Amikor elkezdtem, egy magyartanár voltam, aki verseket írogatott. Aztán egyre inkább az alkotás került előtérbe. Mikor elvesztettem a tanári állásomat az Irgalmasvérnő kapcsán, felerősödött a felelősség. Hogy már nem lehet csak úgy írogatni. Az öndefinícióm is átalakult: most már nem tanár vagyok, aki írogat, hanem író vagyok, aki olykor órát tart. Költőként is több a küzdés, hogy ne az első triviális megoldást fogadjam el.
Alanyi költőnek tartod magad?
Hát igen, ezt a víz sem mossa le rólam. Munkál bennem egyfajta folyamatos íráskészség, ami inkább az alkotás szakmai része, de abszolút, vállaltan arról írok, ami engem érdekel és személyesen foglalkoztat. Bár ez nem jelenti azt, hogy mindig a saját élethelyzetemet örökítem meg, másé szintén inspirál. Van ebben egy bújócska is: hol, mennyire vagyok jelen a versben beszélőben.
Tehát akkor ez egy folyamatos diskurzusgenerálás is valahol?
Igen. Kulcsár-Szabó Ernő kurzusán volt arról szó az egyetemen, hogy az élményszerű olvasó az mennyire kínos. Emlékszem, hogy ezt hallva lefagytam. Nem akartam másmilyen olvasó lenni, mint élményszerű. Én azért akarok olvasni, mert jó, és ha nem jó, nem csinálom. Az olvasás legyen kielégítő és felkavaró és katartikus. Íróként is ilyen vagyok. Abban bízom, hogy másra is az hat, ami rám hatott. És ha nekem nagyon erős és nagyon meghatározó egy élmény, akkor tudom íróként az olvasónak közvetíteni.
A legutóbbi kötetedben, a Szlalomban lévő megszólalók is párbeszédbe lépnek egymással?
Sokszor a mondanivalóhoz kerestem a szerepet, sokszor meg fordítva. Ezek egymásra hatnak.
A szerkesztéskor pedig nagyon klasszicista szabályokhoz tartom magam, vagy akár a számszimbolikáig is elmegyek, például, hogy minden megszólalóhoz kilenc vagy tizenhárom vers kapcsolódjon. Ez az első könyvem óta így van. Ott például már nyomdában volt a könyv, amikor ezt az első, Irgalmasvérnő figurát megtaláltam. És akkor utólag csomó versnek átírtam a címét, hogy egy kicsit koherensebb legyen a kötet.
Vagyis ezek a szerepek elsősorban alternatív művészszerepek?
Ebben semmilyen ideológiai dolog nem volt. Nem akartam vele mások művészi útját kijelölni. Inkább azt mutatják meg az alakok, hogy nekem milyen tapasztalataim vannak; és azt, hogy nem tudok másról írni – a saját élményeimről viszont nem tudok nem írni.
Amúgy is volt a huszonéves korom, mikor költő lettem és a harmincas éveim között majdnem tíz év, amikor én csak a fióknak írtam. Ez egy kételkedős időszak volt, hogy az egész esztétikánk férfiesztétika, van-e, lehet-e nekem ebben helyem. Szóval sokáig gyötrődtem azon, hogy én ebben a patriarchális, antik zsidó-keresztény kultúrában tudok-e érvényeset mondani. Meg tudom magam erőszakolni, hogy érvényes legyen? Vagy elfogadja-e azt bárki, hogy az autentikus hangom érvényes. Női irodalom évezredekig nem létezett, és nem is tudom, hogy létezett-e valaha az írásbeliségben.
Volt olyan – akár férfi, akár női – irodalmi alak, esetleg olyan sorstörténés, ami nagyon személyesen hatott rád?
Gyerekként Jane Eyre és Szabó Magda női alakjai. Eyre-nél a női sors, Szabó Magdánál az írói nyelv. A Születésnap, az Abigél, az Álarcosbál erősebben hatottak a stílussal, mint a női vagy kislányfigurák által.
Emlékszem, hogy befejeztem Szabó Magda egy könyvét, és napokig abban a stílusban narráltam az életem. Ezt egyébként most tudtam meg nemrég, hogy nem mindenki narrálja a saját életét. Hogy van, aki úgy létezik, hogy nem mondatokban gondolkozik. Tolsztoj állítólag azt mondta a halálos ágyán, hogy „istenem, még mindig fogalmazok”. Létezik verbális és vizuális fajta.
De azért a legtöbbet férfi-irodalmat olvastam, mint mindenki. Elképesztően nagy élményem volt tizenévesen például a Száll a kakukk fészkére, ami egy igazán freudista módon nőgyűlölő férfiregény. De akkoriban ez még sokkal kevésbé zavart, mint most.
Mit mondanál azoknak a szerzőknek, akik esetleg 20 vagy 30 év múlva irodalmi mintaként, út-kitaposóként tekintenek majd rád? Van benned olyan érzés vagy gondolat, hogy precedenst teremtesz?
Nem. Sosem néztem ilyen távlatokba. Ennél ez sokkal alanyibb és zsigeribb. Jó lenne, ha lenne visszhangja, de nem tudom, hogy lesz-e.
Február 24-én mutatja be a Rényi Ádám novelláiból készült színpadi művet a 6SZÍN. A februári két előadásra már kaphatók a jegyek a jegy.hu-n és a színház pénztárában.
A Rényi Ádám Osztálytalálkozó és A bezzeggyerek című novellásköteteiből táplálkozó színpadi művet Lengyel Andor állítja színpadra.
Azáltal, hogy a történetek egy egységes írói világból jönnek, mégis különállóak, a számos karaktert életre keltő színészek egy estén belül több arcukat megmutathatják a nézőknek, vígjátékból drámába, drámából vígjátékba lépve. A jelenetek jól működnek, hiszen már az olvasópróbán is sok volt a nevetés, de sok volt a csend is.”
Lengyel Andor
A hosszú élet titka
Rényi Ádám írásai alapján a színpadi változatot írta Enyedi Éva és Rényi Ádám.
Mit tegyünk, ha egy nap maga a Halál keres fel minket otthonunkban? És ha emléktáblánkat még életünkben elhelyezik a házunk falán? Hogyan búcsúzik a színpadtól és legendás partnerétől az ünnepelt primadonna? És hogy ér véget a találkozás egy régi szerelemmel? Van-e hatékony megoldás arra, hogy végre befejeződjék egy bosszantóan elhúzódó lakásfelújítás? Mitévők legyünk, ha a bálványozott jövendőmondó jóslata sehogy sem akar bejönni? És milyen titkokat őriz egy anya, egy szomszédasszony vagy egy tökéletes partinak tűnő jóképű fiatalember? A hosszú élet titka tizenhat története Magyarországon játszódik a huszadik és a huszonegyedik században, és egytől egyig rólunk szólnak. Nagyszerűségünkről és kisszerűségeinkről, lágy- és kőszívünkről és arról, hogyan találunk kiutat a legabszurdabb helyzetekből is, miközben gyakran elbukunk a hétköznapok küzdelmeiben. Az Osztálytalálkozó és A bezzeggyerek című nagy sikerű novelláskötetet jegyző Rényi Ádám keserédes, abszurd és meglepő történeteinek hőseit és antihőseit négy színész kelti életre egy sokszínű, sokhangulatú, nevetésben és könnyekben is gazdag, különleges előadásban.
Játsszák:
Balla Eszter magyar színésznő
Ecsedi Erzsébet – Aase-díjas magyar színésznő, rendező, a Hevesi Sándor Színház örökös tagja
Márton András – Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, politikus, diplomata
Mohai Tamás magyar színész
Nagyon kedvelem Rényi Ádám novelláit. Történetei jó humorral, abszurd helyzetekkel és váratlan végkifejletekkel vannak tele. Közben mégis olyan érzésed van, hogy valójában tényleg ilyen az élet. Színpadon játszani pedig igazi örömjáték lesz.”
Balla Eszter
Közreműködik: Márkos Albert
Dramaturg: Enyedi Éva
Jelmez és díszlettervező: Ignjatovic Kristina
Animációs tervező: Fábián Nikolett
Zene: Márkos Albert
Rendezőasszisztens: Csesznek Judit
Plakát: Varga Vince
Fény: Markó Zsolt
Rendező: Lengyel Andor
Jegyek kaphatók a 6SZÍN pénztárában (1066 Budapest, Jókai u. 6) és az alábbi linken: jegy.hu
Az előadás alapjául szolgáló két novelláskötet itt vásárolható meg: 21.szazadkiado.hu
A kiemelt képen Márton András Jászai Mari-díjas magyar színművész látható.
Enyedi Ildikó Oscar-jelölt filmjében a Magvető Kiadó egykori igazgatója emlékezetes alakítást nyújtott.
A napokban hunyt el Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó egykori igazgatója, sikeres szerkesztő és műfordító, aki a magyar kultúra elmúlt évtizedeinek egyik legmeghatározóbb alakja. Halálát a kiadó szerda este saját felületein jelentette be, azóta jónéhány pályatárs emlékezett meg Morcsányi munkásságáról. A Filmio magyar streaming-szolgáltató Morcsányi színészi pályafutása, pontosabban egy, ám annál nagyobb hatású szerepe előtt tiszteleg, azért vasárnap estig ingyenesen elérhetővé teszi Enyedi IldikóTestről és lélekről című filmjét, melyben Borbély Alexandra mellett a férfi főszerepet Morcsányi Géza játszotta. Aki, mint azt a Könyves Magazinnakkorábban elmondta, sosem vágyott a reflektorfényre.
„(…) amikor Ildikó megkeresett, arról kezdtem beszélni neki, hogy bármennyire is büszke vagyok a szerzőinkre, bármennyire is határtalanul boldog vagyok a könyveik sikerétől, egy-egy jól sikerült felolvasástól, nyomasztanak már azok a fellépések, amelyeket a kiadó igazgatójaként abszolválnom kell, és igyekszem minden ilyen alkalommal a kollégáimat előtérbe tolni. Meg is ijedt, hogy ezek után talán nemet mondok, én azonban épp fordítva okoskodtam. Gondoltam, a forgatás nem fellépés, nincs közönség, amikor meg majd lesz, ott már nekem nem kell ott lennem. (…) Valószínűleg nagyon vágytam valami önfeledtségre.”
Korábbi cikksorozatunkat folytatva mostantól minden héten összeszedjük a hét legizgalmasabb popkulturális híreit, aktualitásait.
A Nemzeti Filmintézet támogatása nélkül készíti következő filmjét a vajdasági rendező
Tolnai Szabolcs szerb-szlovák koprodukcióban forgatja soron következő, Biciklizéseink Török Zolival című filmjét. A vajdasági író, Aaron Blum (Virág Gábor) regényén alapuló mozi az alkotók meghatározása szerint erotikus dráma lesz, két fiatallal a főszerepben. A film alapjául szolgáló, népszerű ifjúsági könyv eredetileg blogbejegyzések formájában jelent meg, és hamar nagy népszerűségre tett szert. Az alkotók a Filmhu-nak elmondták, hogy szerették volna, ha magyar részről is kapnak támogatást a készülő produkcióhoz, ám a Filmintézet elutasította a forgatókönyvet.
„Szerettük volna, és úgy éreztük, természetesnek kellene lennie, hogy ez magyar film legyen. Sajnos ez azt jelenti, azért sajnos, mert ennek egyáltalán nem örülünk, hogy a történelemben valószínűleg ez lesz az első olyan magyar kisebbségi koprodukció, magyar nyelvű, magyar alkotók által készített film, amelynek az anyaország nem részese” – nyilatkozta a szakportálnak a rendező.
A filmet így a szerb és a szlovák filmalap mellett az Eurimages koprodukciós alap finanszírozza.
Nicole Kidman lesz Taylor Sheridan következő sorozatának főszereplője
Taylor Sheridan a nagy filmsikerek után az utóbbi években valódi tévés univerzumot épített. A Yellowstone és annak kísérősorozatai rendre igen sikeresek, és az is közös bennük, hogy a főszerepet mindig neves színészek (Harrison Ford, Helen Mirren, Kevin Costner) alakítják. Nem lesz másként ez a Lioness esetében sem, hiszen a széria egyik legfontosabb karakterét Nicole Kidman formálja majd meg. A döntés persze nem meglepő, hiszen Kidman korábban olyan népszerű sorozatokban tűnt fel, mint a Hatalmas kis hazugságok vagy a Tudhattad volna. Az Oscar-díjas színésznő executive producerként is részt vesz majd a sorozat munkálataiban.
Martin Scorsese szerint a TÁR-hoz hasonló filmek menthetik meg a mozit
Februárban a hazai mozikban is megtekinthetjük majd Todd Field legújabb játékfilmjét, amit Velencében imádtak a kritikusok, Cate Blanchett újabb Oscar-jelölését (és sokak szerint díját) pedig gyakorlatilag biztosra lehet venni. Nemrégiben Martin Scorsese is megnézte a TÁR-t, és bizony a legendás rendező is csak szuperlatívuszokban tudott nyilatkozni az idei díjszezon egyik slágeralkotásáról.
„Amikor megnéztem Todd filmjét, a mozi egén hirtelen eltűntek a sötét felhők. Ez a filmben minden elemében magas művészet. A helyszínek kiválasztása, a kompozíciók, a hosszú beállítások tökéletesen mutatják be a főhős lelkének brutalitását” – fogalmazott Scorsese.
Weöres Sándor szimfóniái már csak a kontextusuk miatt is zenéért kiáltanak. Nem egy próbálkozás volt már a megkomponálásukra, mégsem igazán épültek be a köztudatba. Merész vállalkozás a költő legnagyobb lélegzetvételű, legsúlyosabb tizenegy versének megzenésítése, főleg, hogy a szövegek – ki merem jelenteni – önmagukban is megállják a helyüket konkrét zenei alkotásként.
Pinthér Anna kritikája.
Ezzel a hozzáállással nyúlt az anyaghoz Tóth András (ének), Antóci Dorottya (ének), Vitus Eszter (zeneszerző, zongora) és Cseke Gyönyvér (hegedű) is, akik az első, a harmadik és a kilencedik szimfóniából állítottak össze egészestés koncertet – hatalmas sikerrel.
Tóth András már korábban is megmutatta a zene iránti érzékenységét két Cseh Tamás-projektben. A Mélyrepülés c. koncertszínház és egyben monodráma Cseh Tamás és Csengey Dénes dalait és szövegeit dolgozza fel. Valamint hallhatjuk a Kelet-nyugati Pályaudvart koncertszínházi előadásban is, amely Bereményi Géza és Cseh Tamás Frontátvonulás, Nyugati pályaudvar, és a Bereményi–Cseh–Másik JánosLevél a nővéremnek 2 c. albumairól tartalmaz dalokat, amelyhez Zoltán Áron is írt zenéket.
Fotó: Fórizs Dániel
Hasonló keretet kell elképzelni az új, Vers szimfóniák c. előadáshoz is, amely december 18-án debütált a Magvetőben, teljes teltházzal. Még a párkányokban is lelkesen kuporgó emberek várakoztak. Mindig érdekes, ha két színész énekel koncert formátumban, ez most sem volt másképp. A hallgató nemcsak zenei, színházi élményt is kapott – minden hangsúly, tekintet, mozdulat hozzáadott a szöveghez. Különösen szép, amilyen egységet teremtett a ké, merőben különböző zenei sík: Tóth András mély, erős férfi orgánuma szemben Antóci Dorottya puhább mezzoszopránjával (amely pont alkalmas a líraibb és a „dögösebb”, karcos dallamok éneklésére is), mindez aláhúzva a zongora és a hegedű színeivel. Tökéletes szimbóluma ez a Weöres-versekben kiemelkedően fontos férfi-nő egységnek.
Vitus Eszter egyszerre volt jelen a színpadon mint zongorista, zeneszerző és kvázi karvezető. Rendkívüli szakértelemre vall, hogy az egészet egyben tudta tartani, mindezt látható lelkesedéssel, könnyeden. Megdöbbentő az a sajátos zenei nyelv, amit a versek köré fontak – bár teljesen különböző zenei stílusok és műfajok váltakoztak meglepő gyorsasággal, mindig ott volt egy motívum, dallamív vagy ritmika, ami nem hagyott kiesni a nagy egészből – pont, mint egy zenei szimfónia esetében. A zongora partnereként kitűnő választás volt a hegedű, hegedűsnek pedig Cseke Gyöngyvér, aki csodálatos színekkel keltette életre a hangszert.
Fotó: Fórizs Dániel
Már az Első szimfóniával berántottak egy külön világba, ami a harmadik, finálé tételben csúcsosodott ki (Valse triste). A harmadik, legismertebb szimfónia nagy kihívása, hogy a zenétől ne váljon giccsé, vagy közhellyé – jelen esetben nem vált, sőt. Sikerült eltalálni azt a zenei minőséget, ami a legideálisabb a vershez: nemcsak leképezte, de hozzá is adott az értelmezéséhez.
Nagy meglepetés volt a kilencedik, talán legmegrázóbb szimfónia, amelynek első tétele (Andante) a holokausztról, a második (Variazioni) a rabszolgaságról, a harmadik (Scherzo) a nemzetszocializmus nyomoráról emlékezik meg. Az első két tétel után a harmadik, rap formában megzenésített dallal pedig sikerült megnevettetnie.
A szimfóniákon kívül elhangzott két Sebő Ferenc-feldolgozás is, A tündér és A galagonya.
Top 10-es listában összesítette az Euronews híroldal, hogy 2022-ben mely hírességekre kerestünk rá legtöbbször a keresőmotorban.
A felkapott hírességek listája színes skálán mozog: találunk rajta politikusokat, művészeket, egy sportolót és két csalót is. Aligha meglepő, hogy a tavalyi év legnézettebb bírósági reality showjának mindkét főszereplője, Johnny Deppés Amber Heard is helyet kapott a listán, de a TOP 10-ben Novan Djokovic teniszező is szerepel, akit a US Openen eltiltottak a versenyzéstől, mert nem volt beoltva koronavírus ellen. Djokovic ezzel a legtöbb Google keresést kapta sportolóként a tavalyi évben.
A listán szerepelnek Simon Leviev és Anna Sorokin csalók is, előbbiről a Netflix dokumentumfilmet (A Tinder-csaló), utóbbiról pedig sorozatot készített (Inventing Anna). A két csaló mellett két politikus, köztük Vlagyimir Putyin orosz elnök is a legkeresettebbek közé került.
A Google2022 Year in Search – Themes and Insightsonline felületén különböző kategóriákban nézhetjük meg, mely kifejezésekre kerestünk rá legtöbbször tavaly. A hírességek mellett külön színészek, receptek, filmek, de akár a legtöbbször keresett dalok listáját is megtaláljuk.
A teljes tízes lista az Euronews cikkében olvasható.
2022-ben a norvégoktól is érkezett hozzánk egy karácsonyi film, amely egyértelműen a gyerekeket célozza meg. Sok új nincs a nap alatt, de a Teddy mackó karácsonya a saját műfajában bájos darab, és a gyerekeket moziba kísérő felnőtteket is bőven megmosolyogtatja néhányszor.
Márpedig utóbbi bevetése nélkül ma már nem is rúghatnak labdába az elsősorban gyerekeknek szánt alkotások sem: az utóbbi nagyjából húsz évben rájöttek az animációs- és élőszereplős gyerekfilmek készítői, hogy csak akkor szólhat nagyot a filmjük, ha nemcsak a legkisebbek, de a velük szintén a mozivászon vagy tévéképernyő előtt ülő szülő, nagyszülő, nagynéni, nagybácsi, idősebb testvér stb. is jól szórakozik – hiszen ők épp annyira nézőközönségük tagjai.
Ugyan az élőszereplős Teddy mackó karácsonya nem követte ezt a trendet olyan profin és tudatosan, ahogyan az elmúlt évek nagy animációs slágerfilmjei közül a legjobbak, mint mondjuk az Énekelj!, a Zootropolis, a Gru, a Minyonok, a Szenilla nyomában (annak jóval korábbi első részével karöltve), a Fel vagy a Toy Story 4. része (amely pedig már szinte kifejezetten a felnőtteket határozta meg célközönségeként), de azért jelen filmben is kaptunk elhintve olyan humoreszkeket, helyzetkomikumokat, amelyek szórakoztatóbbak a valamivel idősebb korosztály számára is.
Erre jó példa a címszereplő hiperaktív, érzelgős, bohókás és önbizalomhiányos barátja, a plüss sün, aki – felnőttfejjel – ellopta a showt. Ami pedig szintén fontos szempont egy karácsonyi filmnél, hogy akár kicsik vagyunk, akár nagyok, a Teddy mackó karácsonya tökéletesen alkalmas arra, hogy ráhangoljon bennünket az ünnepekre.
A Teddy mackó karácsonya egy kislányról szól, aki egy karácsonyi vásáron megnyeri a fődíjat, a plüssmedvéhez képest meglepően öntudatos és rátarti Teddy-t, akinek minden vágya, hogy egy gazdag ember vigye haza, akivel bejárhatja a világot. Mariann azonban nem tartozik ebbe a kategóriába, így a medve csalással megoldja, hogy mégse a kislány, hanem egy gazdag férfi jutalma legyen. A történet innentől két szálon fut: a kihalt, sötét hangárban tengődő és abból kijutni vágyó medve és a lehengerlő személyiséggel rendelkező plüss sün menekülési kísérleteiről és eközben szövődő barátságáról, illetve Mariannról és családjáról.
Karácsonyi filmből, sorozatból és animációból több van, mint égen a csillag, és minden egyes évvel ez a szám csak tovább nő. Ezek között találunk méltán klasszikusok darabokat, mint például az Igazából szerelem, a Karácsonyi lidércnyomás vagy a Grincs, de szép számmal akadnak feldolgozások, és óriási mennyiségben romkomok, gyerekfilmek és sablon mintájára készülő (tucat)alkotások is.
A Teddy mackó karácsonya is leginkább utóbbi kettő kategóriát ötvözi: kellemes élmény, de az sem lenne tragédia, ha nem készült volna el. Aranyos és tanulságos történet kellemes vizualitással és néhány valóban kacagtató poénnal tálalva. Pont, amit első pillantásra várhatunk tőle, és ha a felsoroltakra vágyunk, akkor a Teddy mackó karácsonya nem fog csalódást okozni.
Ha pedig elrugaszkodunk a gyerekfilm kategóriától, de megtartjuk a norvég és karácsony kulcsszavakat, eredeti és kifejezetten szerethető alkotásokba botlunk a jelenlegi kínálatban: a karácsonyi filmes-sorozatos listán személyes kedvencem a netflixes Home for Christmas című kétévados sorozat, de a 2022. végén ugyancsak a Netflixen debütáló és szintén a skandináv országból származó Storm for Christmas–re is – bár kevésbé maradandó élmény –, de határozottan érdemes rápillantani. Akár még az ünnepek után is.
Kiemelt kép: Jelenet a Teddy mackó karácsonya c. filmből (forrás: Mafab.hu)
Január 5-én folytatódik a Késelés Villával beszélgetéssorozat a Nyitott Műhelyben, az idei év első kerekasztalának témája a fiatal szerzők pályakezdését már lassan fél évszázada meghatározó sárvári Kárpát-medencei Középiskolás Irodalmi Pályázat és Tábor lesz.
A tábor négy és fél évtizedes múltjáról, jelenéről és jövőjéről fognak beszélgetni a moderátorok (Vida Kamilla és Csete Soma) a tábor szervezőivel és állandó zsűrijével, Kemény Istvánnal, Mezey Katalinnal, Papp Márióval és Vörös Istvánnal.
Magyar Bogi: Megszületett. Azóta él, szeret, ölel, küzd, ír, ha lehet, néha pihen. Annyira sokmindent csinál, hogy már ő maga se mindig tudja követni. Ha felnő – mert biztos benne, hogy egyszer talán fel fog – akkor gyerekekkel és színházzal szeretne foglalkozni. Írásai eddig többek közt az Esőben, Irodalmi Jelenben, Kulteren jelentek meg.
