Kezdőlap Blog Oldal 4

Táncolj el egy bányatestet! – Tudósítás a Törzsasztal műhely írótáboráról

tábor f21

Augusztus 17. és 20. között idén másodjára tartotta meg írótáborát a Törzsasztal Műhely. Az eseménynek a természetközeli Megálló Közösségi Ház adott teret, ami tökéletes helyszínként szolgált az alkotásra és az elmélyülésre.

Több országrészből özönlöttek az írók és költők a szegedi írótábor felé. Volt, aki Egerből, volt, aki Békés megyéből és volt, aki Budapestről vagy éppen Debrecenből érkezett. Bár még nem a teljes létszámmal, de tizenegy körül megindult az első program, ami során az Abszolút képtelen sztorik című társasjátékkal játszhattak a résztvevők. A játékban együttesen alkothatták meg saját meséiket, történeteiket, ezáltal is felszínre hozva kreatív energiáikat.

A játék utáni ebédnyi pihenő alatt lassan szinte minden táborozó megérkezett a Megállóba, így két órakor el is kezdődhetett a Szamosvári Bence által tartott interaktív „jégtörő” drámajáték-sorozat. A színijátékok a résztvevők mind testi, mind lelki határait feszegették. A mozgással egybekötött gyakorlatok lassanként szertefoszlatták a táborozók önmagukkal és az újonnan megismert közösséggel szembeni gátlásait.

A jégtörő játékok után sokkal oldottabb hangulatban vette kezdetét a líraműhely Borsik Miklós, illetve a prózaműhely Sepsi László vezetésével. Előbbi egy elismert költő versének a kitárgyalásával és annak poétikai buktatóinak feltárásával kezdődött minden nap. A résztvevőknek olyan presztízsszerzők verseit kellett kritizálniuk, mint Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János vagy Juhász Ferenc. A műhelyek jelentősebb része azonban a táborozók hozott verseinek elemzésével telt, egy-egy szövegre akár negyven-negyvenöt perc is jutott, így egyik jövőbeli költő vagy író sem érezhette magát elhanyagolva.

Az első nap „megérkezős” hangulata után a másodikon begyorsultak az események: egy körözött kenyérrel megspékelt reggelit követően már a kora délelőtti órákban megkezdődött a montázs workshop. Minden alkotó kihúzta egy kalapból egy másik résztvevő kedvenc versét. A feladat szerint olyan magazinokból összevágott kollázst kellett létrehozni, ami megidézi a kihúzott mű hangulatát. A lávában úszó heringektől a papírlapba varrt szíven át a legelvontabb zsírkrétavonásokig mindenféle értelmezés megjelent a kollázsokon. Az elkészült műveket a táborozók a program végeztével a szent tábori fára függeszthették fel.

tábor f21
Fotó: Új Krisztina (forrás: Törzsasztal Műhely)

A montázskészítéssel párhuzamosan a kerti asztaloknál a magazinkupacokban talált Szilvia és Júlia-füzetekkel kapcsolatos diskurzus indult. A romantikus-erotikus kisregények zavarba ejtő felolvasását Nagy Benedek Máté pályakezdő költő vállalta magára. Nála megfelelőbb embert nem is lehetett volna kiválasztani a feladatra, a felolvasáson mindenki jót derült. A Szilvia és Júlia-regényektől megihletve Borsik Miklós azt a feladatot adta a líraműhelyes költőknek, hogy egy, a romantikus kisregényekből kiválasztott idézet alapján írjanak egy szonettet közéleti témában. Erre másfél órájuk volt a műhelyek kezdete előtt; este fel is olvasták a humorosabb vagy épp komolyabb hangvételű műveket.

A harmadik napon a reggeli órákban egy újabb drámajáték-sorozaté lett a főszerep, amiben a már összekovácsolódott táborozók sokkal nyitottabban álltak hozzá mind a feladatokhoz, mind a társaikhoz. Az interaktív programot rövid levezető jógaóra követte, illetve ezzel párhuzamosan a kora délutáni órákban tarot kártyával is kifürkészhették jövőjüket a résztvevők. Ezután megkezdődtek a maratoni líra- és prózaműhelyek, amelyek – hogy mindenki szövege sorra kerüljön – egészen este hat óráig tartottak.

A bográcsos vacsora után lehetőség nyílt régebbi vagy a táborban „megdolgozott” szövegek felolvasására – mégpedig a GÓC alkalmi együttes elektronikus zenéjére. A műhelyeken vagy a programokon elejtett humoros, esetleg szürreális mondatokat a tábor során bárki felírhatta az Aranyköpés falra; az így létrejött posztmodern vers szintén felolvasásra került Szamosvári Bence színészi játékával megfűszerezve.

A záróbulin egy véletlenszerű performanszhoz hasonló táncgyakorlat során a táborozóknak egy-egy elvont témát vagy jelenséget kellett eltáncolniuk. Galda Gábor például saját hozott versének a címét, a Bányatestet táncolta el lapátolást imitáló mozdulataival, míg másnak a Móricz-ösztöndíjat átvevő Móricz Zsigmodot kellett megjelenítenie táncmozdulatok segítségével.

A tábort másnap egy kellemes, piknik hangulatú reggeli zárta a Csiga pékségben, ahol a pár nap alatt összeszokott közösség tagjai egy időre elbúcsúztak egymástól, majd ki-ki megindult a maga vonata felé. A Törzsasztal írótábor a maga „randomitásával” és nyitott, barátságos hangulatával még sokáig a táborozókkal marad. Remélhetőleg jövő nyáron újra találkozhatnak ezek a különc költők és írók egy tábor erejéig.

Kiemelt kép: Új Krisztina (forrás: Törzsasztal Műhely)

Ősszel sincs megállás, vár a Kerekdomb Fesztivál!

Az ősz legjobb színeit és ízeit hozza el idén is a Kerekdomb Fesztivál szeptember 15. és 17. között Tállya dűlőire, ahol ezúttal is minden a zenéről, az irodalomról, a színházról és a finom borokról szól majd.

Bár a nyár lassan a végéhez közeledik, a fesztiválszezonnak még közel sincs vége: az ősz varázslatos színeivel csábítja a látogatókat a Tokaj-hegyaljai borvidékre a Kerekdomb Fesztivál, ahol minden adott egy izgalmas, aktív hétvégéhez. Nagykoncertek és meghitt, kisebb előadások a pincészetek udvarain, színház, irodalom, dűlő-, evezős- és e-bike-túrák közül is válogathatunk a három nap alatt.

A Vincellér Háztól a pincészetekig 

A Kerekdomb Fesztivál legnagyobb színpadán, a Vincellér Ház Nagyszínpadon idén az Elefánt, a 30Y, a Parno Graszt, a Follow The Flow és Ivan & The Parazol lép fel, a Szűcs Pincészetben Palya Bea, Meszka, Géem, Áron András, a Dos Diavalos, Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák dalaira rophatjuk, míg a Nyerges Udvarban többek közt aZorka, Ripoff Raskalnikov & Nagy Szabolcs, Richard Zalai, DOROGI egy szál gitár, Yewo akusztik és Saya Noé koncert vár. Idén új zenei helyszínként köszönthetjük a Palota Borházat, ahol a Hangfoglaló Program fiatal tehetségei mutatkoznak be: Domingo, Grabovski, Ben T Kadar, Cataflamingo, Tiansen, Heavy Brains, Kaktus, Majré és Sisi

A tállyai evangélikus templom komolyzenei koncertek helyszíne lesz, itt hallhatjuk Horváth Márk orgonaművészt, az Idősek énekkarát, amely Borsod-Abaúj Zemplén vármegye kedvelt kórusa, a Szirtes Quintet Így szerettem volna élni címen költő óriások verseit szólaltatja meg vonós ötös hangszerelésben, de itt lép fel a Miskolci Szimfónikus Zenekar is.  

Kerekdomb Fesztivál f21
Forrás: Kerekdomb Fesztivál

Szavak és buborékok 

Az Oroszlános Udvar az irodalom és akusztikus előadások barlangja lesz. Lackfi János, Vecsei H. Miklós és Szirtes Edina Mókus Jóéjtpuszi! című előadása az irodalom és zene találkozásáról szól, Gryllus Dániel Budapesti Tücsökmuzsika című műsorával érkezik, Prieger Zsolt pedig Mészöly Miklós verseiből és saját szerzeményeiből szőtt alkotásokkal lép fel. A Lindengarden Gasztro Portán Ízek, illatok, Petőfi címmel Jászter Beáta és Novák Zoltán műsorát nézhetjük meg, ahol az irodalomhoz és a zenéhez a környék borait és jellegzetes ételeit kapcsolják. A Zsadányi Borteraszon hallhatjuk többek közt Kollár-Klemencz László Öreg Banda című zenés irodalmi estjét, de itt lép fel a Herself és a Flirt is.

A Közösségi Ház színházzá változik három napra, ahol az Art-Színtér A pillangók szabadok, valamint Mesterhármas című darabjait, továbbá Kocsák Tibor és Miklós Tibor Utazás című koncertszínházi előadását láthatjuk. A fesztivál zárónapján, vasárnap a Vincellér Ház Nagyszínpadon a Love Shake – Az élet összeráz című formabontó darabot nézhetjük meg Rezes Judit és Szabó Győző előadásában. 

A festői Mailloth-kastély is fesztiválhelyszínné változik a Kerekdomb alatt. Itt nézhetjük meg a Malter-Vándor Filmfesztivál versenyfilmjeit, a Nemzeti Filmintézet pedig olyan klasszikusokat vetít majd, mint a Meseautó, a Csinibaba vagy a Moszkva tér. Itt lesznek a Tájoló Tradíció és Innováció Alapítvány borral és szőlőszettel foglalkozó beszélgetései, előadásai és kóstolói is. 

A fesztivál két fontos kelléke: a bor és a borútlevél (forrás: Kerekdomb Fesztivál)

Bormustra

A Tokaj-hegyaljai borvidék részeként Tállyát megannyi szebbnél-szebb szőlődűlő veszi körül, az alatta elterülő, terebélyes pincerendszer pedig a jó borok őrzője. A Kerekdomb Fesztiválon a pincészetek különféle kóstolóprogramokkal, pince- és dűlőtúrákkal is készülnek, hogy ne csak ízlelgessük, de meg is ismerjük a borvidék különlegességeit. A Figi és Lipikénél például a Tokaj Magic szerzőjével játékos vakkóstolón is kipróbálhatjuk magunkat, a Rózsa Pincészet jótékonysági kóstolóval, pincelátogatásokkal készül, a Lindergarden pedig pezsgős reggelit is szervez. És ez még csak ízelítő Tállya számos borászatából, ahol a finom borok és falatok mellett mindenhonnan szól valami muzsika, megnézhetünk valamilyen kiállítást, sőt, a Dévabornál akár jógázhatunk is. 

Aktív kikapcsolódás

A gyerekeknek Ringató foglalkozásokkal készülnek a szervezők, és a fiatalabbaknak szólnak az Alkotóház programjai is, ahol a Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesületének köszönhetően különféle mesterségekkel ismerkedhetnek meg, de gyerekkoncertek és játszóház is várja a gyerkőcöket. Aki szeretné felfedezni a környéket, az megismerkedhet Tállya történetével a hosszúlépés.járunk? helytörténeti séták valamelyikén, benevezhet egy e-bike túrára vagy bodrogi evezésre is, vasárnap pedig a Tállya-Golop futóversenyen is megmérettetheti magát 5, 10 vagy éppen 15 kilométeren. Aki csak egy napra látogatna el a Kerekdombra, annak érdemes megnéznie a MÁV-START és a Volánbusz közös napijegyét, a Tokaji Borongolót, amely lehetővé teszi a környék felfedezését a Tokajbusszal.

Forrás: Kerekdomb Fesztivál

A Kerekdomb Fesztivál programjaiért és a kedvezményes bérletekért irány a www.kerekdombfeszt.hu.

Kiemelt kép: Kerekdomb Fesztivál

A CineFesten debütál a Szarajevóban díjazott Libertate’89 – Nagyszeben

Tudor Giurgiu rendezővel a közönség is találkozhat. 

A Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában, szeptember 3-án debütál hazánkban Tudor Giurgiu magyar koprodukcióban készült, a romániai kommunista rezsimet megdöntő forradalom eseményeit feldolgozó Libertate ’89 – Nagyszeben című történelmi drámája.  Az eseményre a rendező Miskolcra látogat. A film nemzetközi premierje a Szarajevói Filmfesztivál versenyprogramjában volt, ahol múlt pénteken elnyerte a Nemzetközi Artmoziszövetség (CICAE) különdíját. Az NFI támogatásával készült alkotást – melyben erdélyi magyar színészek, köztük Bíró József, Dimény Áron és Deák Zoltán is láthatóak – novemberben mutatják be a hazai mozik.A film miskolci vetítésén jelen lesz Tudor Giurgiu rendező, Lemhényi Réka vágó és Berger József producer.

A jelentős magyar részvétellel készült film az 1989-es forradalom eseményeit dolgozza fel, felidézve azokat a napokat, amelyekben a Ceaușescu ellen fellázadt tömeg oldalára átállt hadsereg összecsapott a diktátort védő Milíciával és Securitatéval. 

CineFest

„Az én generációm egy agresszív manipulációból fakadó pszichózisban nőtt fel. Az 1989-es forradalmat a román társadalom a mai napig nem dolgozta fel. A lezárás aktusa, aminek a kommunista rendszer leverése után meg kellett volna történnie, soha nem történt meg. A változás soha nem történt meg. Ezért ezzel a filmmel az a célom, hogy pontos képet fessek az akkori káoszról, másrészt, hogy magyarázatot adjak arra, hogy az igazi gyilkosokat miért nem vonták évekig felelősségre” — nyilatkozta a film rendezője.

A rendező a forgatókönyvet Cecilia Stefanescuval és Napoleon Helmisszel közösen jegyzi. Az operatőr Alex Sterian, a vágó Lemhényi Réka. A főbb szerepeket román színészek alakítják és erdélyi magyar színészek, köztük Bíró József, Dimény Áron és Deák Zoltán is láthatóak a filmben. Az alkotás vezető producere Oana Giurgiu (Libra Films), a magyarországi koprodukciós partner, a Mythberg Films részéről pedig Berger József.

Tudor Giurgiu – aki rendezőként és producerként is számos sikeres filmet jegyez,  valamint koprodukcerként olyan magyar filmben is részt vett, mint az Aglaja és a Spirál – korábban már járt a CineFesten a Miért én? című filmjével. 

Elindult a 21. Század Kiadó könyves Spotify-csatornája!

A kiadó zenei csatornája olyan meglepetésekkel szolgál, mint a kötetekhez hangulatban kapcsolódó playlistek, a könyvekben konkrétan megjelenő zeneszámok listája, a művek filmfeldolgozásainak zenéi, szerzők, műfordítók vagy akár a főszerkesztő kedvenc zenéi.

Melyik album ihlette Jonathan Franzent a Keresztutak írására? Milyen zenéket hallgat Gy. Horváth László fordító, és miket ajánl az általa fordított Háború és békéhez? Milyen zenéket hallgathattak Hemingway Vándorünnepének Párizsában? Milyen dalokat szeret Matthew McConaughey, a Zöldlámpa szerzője? Milyen lehet Coetzee A lengyel című könyvét a kötetben is megjelenő komolyzenei dallamokat hallgatva olvasni? Mik a kedvenc dalai Pék Zoltán műfordítónak, aki Paul Auster új, Baumgartner című regényét is fordította? Milyen zenéket ajánl futáshoz a kiadó csapata? Mik a kedvenc számai Jakupcsek Gabriellának vagy Dezső Andrásnak?

Milyen balatoni, nyaralós dalokat kínál nyárvégi pihenéshez a kiadó? Melyek voltak a Gilmore Girls legjobb dalai, melyeket hallgatva még nagyobb élmény lesz majd a szakácskönyv lapozgatása? Milyen melankolikus dalokat ajánl a kiadó Meg Mason Bánat és öröm című könyvéhez? Milyen zenék pörögnek a Booktokon? Mik a legszenvedélyesebb szerelmes dalok, melyek illenek Christina Lauren Az igazszerelem-kísérlet című könyvéhez?

21. Század Kiadó

Milyen együtteseket tett sikeressé Rick Rubin zenei producer, A kreatív folyamat című kötet szerzője, és mik tőlük a legjobb dalok? Milyen dalok jelennek meg a zenével átitatott Telegraph Avenue című Chabon-kötetben? Milyen Budapestről szóló muzsikákat ajánl Kordos Szabolcs, az Egy város titkai szerzője a főváros 150. születésnapjára? Milyen zenéket hallgat Szigeti Ilidkó pszichológus, a Pszichosztriptíz című kötet szerzője? Milyen Beyoncé, Ed Sheeran vagy Avicii dalokat érdemes hallgatni életrajzi kötetük olvasásakor? A kiadó Spotify-csatornáján minden kiderül, a könyves zenelisták pedig folyamatosan bővülnek.

A 21. Század Kiadó Spotify-csatornájának elindításával nyereményjátékot is hirdet, és közös playlist szerkesztésére invitálja olvasóit: „Küldd el nekünk 3 kedvenc, olvasáshoz illő dalodat, és nyerd meg az értékes könyvcsomagunkat!” A végleges playlist Olvasóink ajánlják olvasáshoz címmel lesz fent a 21. Század Kiadó Spotify-csatornáján. Részletek a kiadó Facebook-oldalán.

Az évad végén végleg bezár az Átrium Színház

A teátrum jó ideje nehézségekkel küzd, most pedig úgy tűnik, végleges döntést hoztak. 

Tegnap este az Átrium Színház a Facebook-oldalán jelentette be, hogy a napokban kezdődő évad végén végleg befejezi a működését. Az intézmény korábban is küzdött anyagi nehézségekkel, akkor azonban a közönség és számtalan művész összefogásának köszönhetően sikerült életben maradni. Kommunikációjuk szerint az utóbbi időszakban rádöbbentek, hogy a jelenlegi finanszírozási keretek között a működés fenntarthatatlan.

Hihetetlen lökést és erőt adott a teljes színházi csapatnak a tavaly nyári közösségi kiállás az Átriumért, azóta is ebből az energiából létezünk, de be kell látnunk, nincsen remény arra, hogy méltó és kiszámítható környezetben folytassuk a munkánkat” — fogalmazott a közlemény.

A teátrumban jelenleg is olyan előadások láthatóak, mint az Isteni végjáték, Az Őrült Nők Ketrece, a 12 dühös ember vagy a hamarosan bemutatásra kerülő Anya csak egy van és Holt költők társasága.

Kiemelt kép: Átrium Színház/Lakatos Péter

Mélysötét – Nemzetközi zenei bűvölet a Fekete Zajon

Fotó: Band Through The Lens

A Fekete Zaj Fesztivál csütörtöki napjáról Hámori Marcell írta meg benyomásait.

A Fekete Zaj elnevezésében nem árul zsákbamacskát, de egy kicsit talán mégis. Merészsége és eklektikus víziója különleges élményt eredményez és extrém benyomásokat. Nem hinném, hogy van olyan látogató, legyen akármennyire is felkészült, ne ütközne, döbbenne meg valamilyen produkción, ne tartogatna számára bármilyen meglepetést a fesztivál.

Az egyedi művészetkoncepció a fesztivál nevéhez hűen a „sötétebb” hangzású előadókat részesíti előnyben: úgy tűnt, hogy a zord, révült, okkult vagy transzcendentális, neogót-sámánisztikus egyveleg teszi ki a központi idősávokat. A Mátra tökéletesen rímel ezekre a zenei irányokra, még ha maga az ökoturisztikai park, a korszerű sástói kemping nem is a legkísértetiesebb vidék, amit el tudok képzelni. Idilli, családbarát kirándulóközpont, a fesztivál idejében különösen. A sástói szigeten rendezett akusztikus, naplementés koncerteket akár csónakázás közben is hallgathatjuk, harmonikusabb, könnyedebb zenei témák is rendre megjelennek a koncertprogramban. A „sötétség” azonban az elvárásoknak megfelelően hangsúlyosan meg van teremtve, meg van jelenítve.

Fotó: Bands Through The Lens

Az elnevezésnél maradva: az értelmező kéziszótár megfejtése alapján a zaj az a hasznos információhoz nem tartozó jel, amely elnehezíti a hasznos információ értelmezését. Esetleg összevegyülő, egybefolyó hangoknak, zörejnek zavaros, kellemetlen keveréke. Ez mind alkalmazható a fesztiválra is, habár a kellemetlen, zavaros kifejezések itt semmikképp sem pejoratívan értendőek.

A művészetnek, mint szükséges feleslegnek, új orientációknak és mellékelt nyelvrendszereknek elsődleges terepe a zaj, sokszor kicsúszva a racionalitás vagy a közérthetőség kereteiből.

A Fekete Zaj programszervezői ezzel pontosan tisztában vannak, a fellépők pedig sajátos, akár zajszerű csatornáikon keresztül is tudnak közölni, állításokat tenni a világról, maradandó művészeti élményekkel szolgálva.

A zenei sokszínűség már-már meghökkentő. Merész és kockázatos vállalkozás akár anyagilag, akár koncepciózusan ennyire elmerülni a nemzetközi kínálat különböző irányzataiban. A közeg nyitottsága és nem éppen általános zenei felfogása viszont visszaigazolja a rendezvényt, a legnagyobb zenei kilengéseket is tudja az átlag kezelni, az egymással nem éppen harmonizáló együttesek egymásutánisága sem okozott különösebb megoszlásokat. Abszolút befogadó a fesztivál közönsége, a felvonultatott szubkultúrákban otthonosan mozgók mellett a pártatlan megfigyelők, az újszerű élőzenére nyitott zenefogyasztók fesztiválja is a Fekete Zaj.

Az emlegetett sokszínűségre eklatáns példa a nyelvi kavalkád: csak a csütörtöki napon hallottam szlovákul, szlovénül, németül, finnül, olaszul és persze magyarul és angolul is éneklő csapatokat.

Fotó: Bands Through The Lens

Egészen általános mindenféle abszurd szinti és elektronikus zenei betét, illetve az is kiderült számomra, hogy a vérmes dobhangzás sem feltétele a keményebb zenéknek.

Különösen üdítő volt látni a ténylegesen rendkívül sok női szereplőt a színpadokon.

Technikailag kiművelt virtuóz művészek, vagy virtuozitásuk hiányát hatalmas energiákkal és odaadással kompenzáló előadók sorjáztak. Kétségtelen, ezeket a stílusokat kevésbé lehet elhaknizni, mint a soft jellegű zenéket – karakteres, megjegyezhető orgánumú énekesek kerülnek elő egy ilyen mély merítésű metál fesztiválon. A nemzetközi klíma a fellépők profizmusából, kiforrott megjelenésükből, imidzsükből, hangzásukból is érződött.

Fotó: Bands Through The Lens

Mégis csendben, nyugodtan zajlott a fesztivál. A teltház közeli állapot ellenére sem volt kimondottan nagy nyüzsgés, nem okozott gondot a színpadok közvetlen közelébe férkőzni. A helyszín rendezett, a kezdések pontosak, nincsenek túlfűtött koncerthelyzetek, elragadtatott produkciók, a színpadon és a közönség körében is kimértség, békés tempó uralkodik, megfelelően a főbb fellépők temperamentumának, vagy általában a metálzene aurájának. Persze lehet, hogy a fesztivál második felére ez változott.

Kiemelt kép: Bands Through The Lens

A tavalyi svájci közönségkedvenc hamarosan a magyar mozikat is meghódítja

Az idősebb generáció emberi kapcsolatainak filmes ábrázolása máig sok szempontból problémás. A svájci Aranyéveink – Végül újrakezdjük? viszont az eddigi kritikák alapján üdítő kivételt képezhet. 

A frissen nyugdíjba vonult Peter (Stefan Kurt) és felesége, Alice (Esther Gemsch) különböző elvárásokkal tekintenek életük új szakaszára. A nő egy körutazástól remél új lendületet kapcsolatuknak, míg Petert az elmúlással való szembesülés egzisztenciális válságba sodorja. A közös hajóút végül nem várt fordulatot hoz: Alice és Peter elszakadva egymástól meglepő felfedezéseket tesznek önmagukról, és új irányt találnak közös életüknek.

svájci
Jelenet a filmből

Aranyéveink – Végül újrakezdjük? tavaly hatalmas közönségsiker volt német nyelvterületen, a kritikák szerint Barbara Kulcsar remek humorral és mély empátiával jelenítette meg karakterei sorsát. Az egyik írás így fogalmazott:

Ebben a komédiában az a bájos, hogy az átalakulások milyen könnyedén mennek végbe: a verbális konfrontáció helyett inkább a hétköznapok pontos megfigyelései és a csendes helyzetkomikumok hozzák el a változást.

A filmet szeptember 21-én mutatja be hazánkban a Juno 11.

Hibrid popsztár – Billie Eilish a Sziget Fesztiválon

Fotó: Kriskó Flóra

A nagyszínpados koncertek felépítése sosem könnyű feladat, főleg úgy, ha az adott előadó egymástól távol eső világokból alkotja meg valóságát. Elöljáróban annyit: aki elvenni akart a Sziget zárónapján tartott Billie Eilish koncertből, az megtehette, a különös dramaturgiától eltekintve mindenki megkaphatta a dalát. A kérdés pedig pont a dal, és benne Billie.

Agyonrágott állítás, hogy a nyilvánossággal felelősség jár. A Billie Eilish produkció – bár ez sokszor a felszín által elfedett, de érzékelhető attitűd – ügyel arra, hogy játsszon ezzel a felelősséggel. A vizuálok nem kizárólag az entertainment-logikát követték, hanem ténylegesen a dalokkal kommunikáltak, sőt, olykor az élő kép animációja is szélesítette az értelmezési horizontot a befogadók számára. Az ehhez kapcsolódó fényjátékon kívül más show-elem nem is volt a színpadon, az valószínűsíthetően széttörte volna azt a hibrid alapállást, amelyet a színpadon létrejövő zeneiségből érzékeltem.

Billie és Finneas / Fotó: Kriskó Flóra

Az electropoptól a balladisztikus világig és vissza. Az végtére is érthető, hogy amikor valaki nagyszínpados előadóvá válik, már nem zárhatja ki teljesen a közönséget, alkotói metódusai megváltoznak, új irányok jönnek létre. A hibriditásban benne van a küzdelem.

A mondásom az, hogy a visszafogottabb, balladisztikusabb hangvétel által kerülünk közelebb Billie Eilish igaz világához, de ami még fontosabb, ő is akkor kerül a leginkább közel ahhoz az énhez, melyhez érzékelésem szerint már nem tapadnak olyan rétegek, amelyek elfedhetik őt előlünk.


Jóleső volt, mikor a sok felvételről bejátszott hangsáv, illetve az elektronikus alapok után Billie és Finneas leültek, előkerültek az akusztikus gitárok, és csak úgy egyszerűen eljátszottak pár dalt, sallangmentesen, téttel teli énekléssel, tisztán és érthetően, azokkal a már jól ismert Billie-falzettekkel. Végre megszólalt az üdítő akusztikus pergő is, a koncert közelebb került valamiféle emberi léptékhez. 

Fotó: Kriskó Flóra

Mert az egész egy párbeszéd a mai szórakoztatóipar logikájával, amiben természetesen Billie Eilish is önazonosan benne áll, viszont nehezen tudja egyeztetni ezt az alanyi szerzővel, aki minden koncert alkalmával nyilvánossá teszi magát. Bizonyosan két világ lakik benne, és nem mondom, hogy nem képes működni egyidejűleg a kettő, mégis

úgy vagyok vele, hogy két koncertet láttam: egy olyat, amit az entertainment-logikával filterezett dalokkal operál, és egy olyat, amin a léthez tapadó kockázat dalai szólalnak meg.

Azt minden bizonnyal leszögezhetjük, hogy bármelyik világról is beszélünk, az előadás kapcsán meg kell jegyezni, hogy valamifajta popsztár-folytonosság megszakadt, legalábbis amerikai értelemben biztos, mert Billie esetében szexussal való visszaélésről nem beszélhetünk, jóllehet, egy valamirevaló spárgát láthattunk tőle, ez mégsem nevezhető egy olyan mozzanatnak, ami beletartozik a mondjuk Britney Spearstől Beyoncéig tartó történetbe.

Fotó: Kriskó Flóra

Már az öltözködés sem ebbe az irányba mutat, sőt, Billie még egy jól megkomponált böfögéssel is megajándékozta közönségét, ebből is látható, hogy a női popsztár már nem csak és kizárólag egy átszexualizált dimenzióban létezik, gondoljunk csak bele, enyhén megmosolyogtató lenne, ha Christina Aguilera elröppentene egy büfit. 

Ez a folytonosság megszakadt, de mindenképpen nyílt egy új, melyet nagy részben Eilish világa indukált, a világ, amely kétlaki és kaotikus, és valószínűleg még nincs kész, és valamilyen küzdelmet folytat a nincs-készben. Semmi sem lehet ilyen korán kész, még ha ennyire ösztönösen működő is, még ha képes is lényegi zenei pillanatokat létrehozni Európa egyik legnagyobb fesztiváljának nagyszínpadán.

 

Kiemelt kép: Kriskó Flóra

„Itt tágabb tere nyílik a képzeletnek” – Mit adott nekünk Anne Shirley a Zöldormos házból?

Anne Shirley, Lucy Maud Montgomery 1908-ban induló világhírű regénysorozatának főszereplője hamar belopja magát az olvasók szívébe. Anne elsőre nem tűnik különleges hősnek: árva, magányos kiskamasz. A szokványos kezdet ellenére mégis az ifjúsági irodalom egyik legsikeresebb karakterévé nőtte ki magát.

Elsőként kiskamasz koromban találkoztam a sorozattal, akkor is nagy hatást gyakorolt rám, különösen az első részek. Felnőttként olvasva azonban még inkább tudom értékelni Montgomery stílusát és ügyes cselekményvezetését. A történet az első, Anne otthonra talál című regényben veszi kezdetét, amikor is a 11 éves lányt Marilla és Mathew Cuthbert fogadja örökbe egy tévedés következtében. (A testvérpár ugyanis eredetileg egy fiút szerettet volna magához venni, aki segít a gazdaságban, de a közvetítő személy félreértelmezte őket, így került Anne Avonlea-ba.)

Innentől kezdve izgalmas kalandok sorozata kezdődik, melyek során a főszereplő éles esze mellett gyerekkori baklövései is nagy hangsúlyt kapnak. A könnyed és olvasmányos stílus ellenére a könyvben komoly tanulságok és életigazságok fogalmazódnak meg. A stílus és a mondanivaló kiegyensúlyozásában a kötet a korabeli és jelenlegi ifjúsági könyvek közül is kiemelkedik.

A történet során Anne izgalmas jellemfejlődésen megy keresztül, ami rávilágít arra, hogy mindenki hibázik, ugyanakkor a hibákból lehet tanulni:

Amióta a Zöldmandzárdos házba kerültem, sok botlást követtem el, de mindegyik egy jelentős fogyatékosságomtól szabadított meg. (…) Egészen bizonyos vagyok afelől, Marilla, hogy hamarosan jelentős változást figyelhetünk meg nálam.”

Anne karaktere nagyon emberi és közel áll hozzánk, életkoránál egy kicsit talán érettebb is. Montgomery nevelő törekvései szórakoztatva, szinte észrevétlenül érvényesülnek a szövegben.

Anne Shirley
Lucy Maud Montgomery, az Anne Shirley-sorozat szerzője (forrás)

Anne mellett a mellékszereplőknek is nagyobb szerep jut. Például Marilláék szomszédja, Mrs. Rachel Lynde színt visz a közösség életébe túlzott kíváncsiságával (az ablakból kémleli folyamatosan az utat) és jelmondatával: „ami a szívemen, az a számon”. A főszereplő mellett számos mellékkarakternél is jelentős a jellemfejlődés, ami szintén ritka jelenségnek számít más, a kiskamasz korosztálynak szóló könyvekhez hasonlítva.

A kötet egyik sajátossága – ami tudatos írói technika eredménye –, hogy a mellékszereplők számos esetben ott vannak a háttérben, ugyanakkor csak említés szintjén jelennek meg. Nevezhető függő beszédnek ez az írói fogás, amely úgy jelenik meg, hogy a szereplők sokszor beszélnek egy adott karakterről, tehát például megemlítik Mrs. Rachel Lynde-t, aki technikailag nem jelenik meg a jelenetben, mégis részese lesz a történetnek.

A szereplők mellett a helyszín is fontos szerepet játszik a regény szerethetőségében. Avonlea-ban könnyen otthonosan érezheti magát az olvasó, leginkább Anne szemszögén keresztül, aki nagyon idillikusnak látja a kis települést. Ugyan a könyv alaphangulata pozitív a fejlődő és a cselekedeteikből következtetést levonó karakterek miatt, negatív események is helyet kapnak, ezáltal az élet reálisan jelenik meg.

Hiába, az életben mindenkinek kijut a gondból. Eddig a percig elég nyugalmasan teltek a napjaim, de most rám került a sor, és azt hiszem, meg kell tennem majd, ami tőlem telik”

– mondja Marilla, amikor Anne-t örökbe fogadja.

Az Anne otthonra talál (Anne and the Green Gables) első eredeti nyelvű kiadásának borítója 1908-ból (forrás)

A regényre általában jellemző könnyed, kedves humort jól példázza az egyik ikonikussá vált jelenet, ami nagy népszerűségre tett szert az olvasók körében:

„Gilbert Blythe Anne Shirley figyelmét próbálta magára vonni, de csúfos kudarcot vallott. (…) Azért is rá fog nézni ez a Shirley lány, a szív alakú arcával meg azokkal a hatalmas szemekkel, amik egyetlen más avonlea-i lány szemére sem hasonlítottak.
Gilbert átnyúlt a két padsor közti átjárón, megragadta Anne egyik hosszú vörös copfját, és karnyújtásnyira felemelve, harsányan suttogta:
– Répa! Répa!
Meg is lett a jutalma: Anne dühödt pillantással meredt rá! De nem érte be ennyivel: talpra ugrott, ragyogó ábrándjai menthetetlenül szertefoszlottak. Haragos, szikrákat szóró tekintete tüzét semmivel sem kevésbé mérges könnyek oltották el.
– Ó, te aljas, gyűlöletes fiú! – kiáltotta vadul. – Hogy merted!
Azzal – zsupsz! – Gilbert fejéhez vágta a palatábláját, ami – mármint a tábla, és nem Gilbert feje – recsegve széttört.”

Lucy Maud Montgomery regénysorozata nyolc részes. Az írónő a további kötetekben fokozatosan megváltoztatta Anne személyiségét, ami életkorával együtt fejlődik, ugyanakkor kezdeti lelkesedéséből nem veszít. Az olvasók végigkövethetik az életét egészen gyerekei felnőttkoráig. A kötetek alaphangulata pedig lassan megváltozik az újabb élethelyzetek és problémák megjelenésével.

Bárkinek ajánlom a sorozatot, de az első rész alsó korhatárának a 10 éves kort húznám meg, mert a nyelvezet egy kicsit eltér a maitól, és a regény terjedelme 300 oldal fölötti. Sok mindent tanulhatunk Anne-től, a bocsánatkérés fontossága mellett például a dolgok pozitív oldalának szemléletét is. A könyv, amely komolysága ellenére nagyon szórakoztató, különleges világba invitálja az olvasót. Ahogyan Anne mondja a történet elején, itt igazán „tágabb tere nyílik a képzeletnek”.

 

„Élőben a Mércén!” – Fotókiállítás a közélet elmúlt bő félévtizedéből

Mércén

Magyarország rendszerkritikus szemmel: sajtófotóiból rendezett kiállításra invitál mindenkit a Mérce a Nyolcésfélbe.

„Élőben a Mércén!” – A Mérce munkatársai az oldal 2017-es indulása óta több százszor írták le ezt a mondatot, illetve mondták kamerába helyszíni közvetítések, élő tudósítások során. Ez a mondat elválaszthatatlan a Mérce szellemiségétől: rendszerkritikus lapként céljuk, hogy a széles közönség elé tárják Magyarország legfontosabb történéseit, beszámoljanak azokról a küzdelmekről, amelyek másképp talán soha nem jutottak volna el a nagyobb nyilvánosságba.

Az augusztus 10-én megnyílt „Élőben a Mércén! fotókiállítás a Nyolcésfélben az online lap fennállásának bő félévtizedes múltjából válogat. Tüntetésekről, kilakoltatásokról, szakszervezeti sztrájkokról, sajtótájékoztatókról, politikai performanszokról és a baloldali szcéna legfontosabb eseményeiről készült sajtófotókból – Alföldi Dániel, Dián Ákos, Fazekas Lázár Benjámin, Kiss Soma Ábrahám, Kocsis Árpád, Markoszov Szergej, Vörös Anna és Zsolnai Péter legjobb képei közül. 

Mércén
Fotó: Tanai Levente

A kiállításon tematikusan elrendezett fotók mellett két televízión a szerkesztőségnek legkedvesebb, emblematikus élő közvetítések is helyet kaptak. A bejárati folyosó két oldalán werkfotókkal találkozhatunk a stáb tagjairól és önkéntesekről különböző élethelyzetekben (dolgozva, pihenve, evés-ivás-beszélgetés vagy épp szerkesztőségi Covid-tesztelés közben), valamint a Mérce legfontosabb külső szerzője, publicistája, Tamás Gáspár Miklós is több fotón feltűnik. A folyosó végén a szerkesztőségi mindennapok egy darabkája került át a kiállítótérbe: egy teljesen autentikus irodai asztal, működő és mindennapi használatban lévő CRT monitorral, híres politikus mellszobrával és különböző, egyébként az iroda falán lógó relikviákkal kiegészülve.

Mércén
Fotó: Tanai Levente

A kísérőprogramok során a szerkesztőség tagjaival nemcsak a képeken találkozhatunk. Augusztus 16-án a havonta megrendezésre kerülő „Szerkser” ezúttal a kiállításba költözik, a szerkesztőség tagjai tárlatvezetéssel egybekötött kötetlen beszélgetésre hívják az érdeklődőket a Nyolcésfél kiállítótermébe és kocsmájába. Augusztus 20-án pedig különleges, zenei programmal és a panorámateremből megtekinthető tűzijátékkal várják az érdeklődőket. Az eseményen Kiss Soma Ábrahám felelős szerkesztő a hagyományokhoz híven ünnepi beszédet mond. 

A programsorozat célja a Mérce népszerűsítése és a közélet kritikus vizuális bemutatása mellett az adománygyűjtés: a fotókiállítás lehetőség a Mércének, hogy megerősítse vizuális eszközeit. A kiállított képek árverésre kerülnek, a befolyó összeggel a Mérce önkéntes fotósait és a szerkesztőség technikai apparátusának fejlesztését támogathatják az érdeklődők. Ezekhez a célokhoz a képek megvásárlása nélkül is hozzá lehet járulni, itt.

Mércén
Fotó: Tanai Levente

A kiállítás a kísérőeseményeken kívül megtekinthető minden nap augusztus 24-ig a Nyolcésfélben, délután négy és este nyolc óra között. A tárlat ingyenesen látogatható. 

A kiemelt kép Tanai Levente fotója

LEGUTÓBBI CIKKEK