Szabó Balázs versei az árnyék és sötétség földjének határmezsgyéire kísérnek el bennünket. A fény ugyan kísért minket, ahogyan egyre mélyebbre ereszkedünk a körmök, hajak, álomképek völgyébe, de valódi reményt nem ad. Balázzsal ezentúl rendszeresen találkozhatunk az f21.hu Irodalom rovatában is.
fáj
aknák voltak a mező alatt,
vagyis a fű már régen benőtte a lerakás pillanatát,
amikor még nem volt mező, talán föld volt.
értékes, megművelhető barna föld, esetleg fekete.
régiesen: szántó. amikor még vetettek bele.
ez most nem látszik, jóval a fű előtt.
az aknák, mint apró szigetek,
megtörték a vetés tengerének kihasznált mozgását.
a mező most egy tó, egy hasonlatot gyilkosnak
hívnak. ott szokatlan magasságban eltörött fák állnak ki, a tó állítólag úszhatatlan.
ez a mező is mozdulatlan, de ez néha
gyermekeket hív be játszani, a magas fű,
a gyermekláncfű, olyankor megmozdul a tó,
megroppan pár sziget és néha minden
tengeri beteg.
palackposta
az a vágy öntapadós, nem úgy,
mint az arcon, ujjak gereblyéivel
széthúzott csók, az államig ért,
utána elkopott, visszahúzom
és rögökre porlad, ahogy egy
közhelyes ígéret szokott,
kész csoda, hogy nem fogynak el a
folyók – …
hiába kutatjuk a fentebb eldobott
csobbanást, az a kő bármi lehetett,
legtöbbször inkább a bármi nehezedik,
megakaszt, feltartóztat, eltérít …
ez is, és a bármi közénk ékelődött,
ez a folyó nyughatatlanná tesz,
ha betét nélküliek lennének az
emberek, az egyikbe papírhengert
gyömöszölnék, s beledobnám akár a
követ, a bármit, ahogy a bőrödön
csobbanásként lila nyomot hagy ez is,
és a nehezedő bármi,
súlyosbodsz, fogás nélkül süllyedsz,
az arcomon szénfekete tenger nő,
gyorsan az üres papírhengert tekered,
– a csobbanásra mutatsz, a bármit –
s mialatt nem figyelek, a nyelvem
hullámai közé gyűrheted, ezt is és a bármit.
kívánni a dinoszauruszok kihalását
el akarlak vinni oda,
ahol kiszúrt kerekű biciklik
abroncsaiba réved a rozsda,
ahol megmássza peremüket
a beton,
ahol egy elreped szempár
fájdalmak közt exponál,
ahol sikítva guggolnak a földön
a derékba vágott fák,
el akarlak vinni oda …
el akarom vinni oda a szíved,
ahol szénfekete felhőkből
óceánokba törnek a balsejtelmek,
ahol a halak kiúsznak az égre,
s ikrájukat nem érik el az emberi kezek,
el akarlak vinni oda,
hogy meteorként
csapódj a bolygót rejtő
mellkasomba,
el akarlak képzelni a lángokba,
megkínzott testként préselődni,
ahonnan millió év múlva, ereimre
telepített olajkutak hideg csövein át,
szívod vérem, kívánva újra s újra.
Fotó: Fülöp Péter/FylepPhoto
Szabó Balázs 1983-ban született. Régóta foglalkoztatja, hogy gondolatait versben fogalmazza meg, a közelmúltban pedig sort is kerített rá. Kezdőként szabadon játszik a szavakkal, formákkal, vagy éppen a formanélküliséggel. Instagram-on @poetagramm néven találhatják meg az olvasók.
Fél nyolckor itt soká szól a harang. Csak szól, nem harangoznak, villamos áram működteti. Talán a szeminárium miatt, régen így hívhatták dologra a kispapokat. Az egyetemért biztos nem, olyan ritka a korai előadás, mint a zsúfolt folyosók.
A főtér, vagyis a régi főtér, a történelmi tehát zúg a bimmbammtól – meg a tolatgató lánctalpasoktól. Az egyetem – főiskola? – épülete árnyékot vet Berzsenyi hátára, talán ezért nem néz sosem a régi pártház felé a poéta, és csak a székesegyház újonnan tatarozott homlokzata világít még sárgábban a polgárias bérházak között áttűző sugarakban. Talán a harang villanyosáramát kinyerhetnék ebből az átsugárzásból?
Fotó: www.f21.hu
A Berzsenyi tér, mert így is hívják, pedig lehetne püspöktér, több dolog emlékeztet az egyházmegyére, vagy megyeházatér is, most romlásnak indult. A lánctalpasok felkapcsoltak hátramenetből és felszedték a macskakövet, most derült rá fény, hogy némely helyen a kockakő alatt is bitumen van, kitépték a bokrokat, eldarálták a fatörzseket. A régi villamos, ott átellenben, bánatosan sandít, biztos ő is kisvasút szeretne lenni: lesi, lesz-e nyomvonal is a régi kövek alatt.
Berzsenyit elhatárolták. A tér parkolója – fizetős! – narancssárga kerítésekkel van körülövezve; díszei hullanak. Ki látott már műanyag kordont? A bekerítések közepén, most valahogy kevésbé meggyőzően, de még mindig a tudás házának háttal, az Alpokalja poétája: valami labyrinth origója. Nem melegíti vállát a felkelő nap, homályban tarja még ilyentájt a régi pártház.
Fotó: www.f21.hu
Pedig ilyenkor befogadó a város, még meglassúdott, érzékelhető, el lehet mélázni benne. Főként a főtér közepén a szebb lelki világba merülő remete mellé telepedve, vagy inkább alá, a szobrát övező, pókhálószerűen összetört márványdarabokra ülve. Kedvelt dohányzóhely, szabadtéri kávézó, és ezt, napjaink cégéreként jelzi is az ottfeledett sok kis barna műanyagpohár. Egyszer, itt dohányozva, hiszen igazodni kell az elvárásokhoz, Berzsenyi mégiscsak öt méternél távolabb áll a bejáratoktól, láttam, ahogy egy nagy nyugati autó, hatalmas motorháztetejével, mint egy az orrát a költészetbe ütve, egyszerre három Berzsenyitalapzatkövet tör el – és inkább mégsem parkol be. De az öreg nem is törődött vele, pedig szemben a villanyos voltát leplezni kívánó kisvasútjelölt még meg is mosolyogta. Most megszüntették ezt a kulturális és vendéglátóipari egységet, mert félmagas kerítés övezi. Most dübörög a történelmi tér, és a palota, ott szemben csak csukott szemmel hallgatja, függönyök mögül.
Azt suttogják, nem tudni, honnan a füles, hogy egész a tél közeledtéig ilyesféle tereprendezés folyik majd itt. Hát, ugye, nem bánjuk, hogy az egész tér végre Berzsenyi lába előtt hever. Nézi mint buzognak szép ifjai szeretett népének. Legszívesebben azt hiszem, lemenne, segíteni, sőt a kezébe venné a munkálatokat, irányítana, és csak ha már munkásait nyugodni eresztette, és már nem hallja a munka lármáit, csak akkor gerjesztené eszméit, és élné szebb lelki óráit. Azt viszont ne is feltételezzük, hogy Berzsenyi úgy érzi, hogy emiatt most forrna a világ, csak mert a földet letaposták ezek a lánctalpak, mert tudja ő, hogy az idő az hirtelen elrepül, és gyorsan közelít a tél, és akkor valami zöld lugas fogja őt körülvenni, olyasféle, amelyre mindig vágyott, dúslevelű és zöld, magához fogja ölelni, s kertet fog ékesíteni márványos szobra.
Fotó: www.f21.hu
Hiába azt a munkások, a kivitelezők is tudták, hogy ez a paszomántos elrévedő ez nem akárki, mert habár a tér parkolóját teljes egészében kerítések vonala határolja, ezen a nagyobb négyzeten belül, a közepén, Berzsenyi kapott egy külön kis négyzetet, egy szabályos kis zónát magának.
A mai magyar közoktatási helyzetben az irodalomoktatással kapcsolatban állást foglalni, de még a témával foglalkozni is úgy tűnik olyan, mintha darázsfészekbe nyúlnánk: csípést, marást, szúrást kell elviselnünk. Megáll a darázsfészek-allegória, azzal a sajnálatos különbséggel, hogy a darazsakkal ellentétben az irodalomtanítás bennfentesei egy-egy ilyen állásfoglalással, programmal, kutatással, értékeléssel kapcsolatban, egyszóval bármiféle irodalommal történő foglalkozás esetében sem bolydulnak fel, inkább visszahúzódnak a kaptár léppel teli hatszögeibe.
Eredendően érdekes próbatétel az irodalomoktatással foglalkozni egy olyan társadalmi és politikai atmoszférában, ahol a külpolitikai, gazdasági, sőt egzisztenciális problémák mellett az esztétikum vagy kultúra, mint társadalmi, vagy, hogy ne mondjuk, nemzeti meghatározó, alapadó, közösségi létet fenntartó jelenség érthető okokból eltűnik, így pedig magának az irodalmi jelenségnek, a kortárs irodalomnak sincs meg igazán a szerepe, jelentése, értelmezése társadalmunkban, ebből adódóan pedig az irodalomoktatás is igencsak ingoványos terepeken jár. Egyszerűbben: társadalmunk zöme önfenntartási problémáiból adódóan teljesen érdektelen az irodalommal kapcsolatban, és ez szükségszerűen kivetül az irodalom oktatására is. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a mindenkori oktatási rendszer, és az adott oktatási rendszer nevelési és oktatási célja – már ha egyáltalán körvonalazhatóak…– a társadalomtól és az oktatáspolitikától függnek.
Minden látható (mondvacsinált?) probléma ellenére azonban a legvastagabb alkoholos filccel aláhúzva kell kiemelnünk, vagy szövegszerkesztőnkben a maximumra nagyítanunk azt a gondolatot, mondatot, amely minden irodalomtanítási célt, elvet legitimál, igazzá tesz, indokol: az anyanyelven történő nemzeti és világirodalmi oktatás az egész személyiséget, az erkölcsi, az értelmi, és az érzelmi magatartást, viselkedést, intelligenciát alapjaiban, és a közoktatás tárgyai közül (talán) a leginkább meghatározza. Legyünk földhöz ragadottabbak: az irodalomoktatás eredményességének hiányában, gyermekeink nem a szépségtől, a kultúrától, a metaforizált stilisztikától, nem a nyálcsordulós álomallegóriáktól esnek el, hanem attól, hogy társadalmi interakcióik felnőtt életükben teljesek legyenek, attól, hogy bármely más tárgy szövegeit teljességében be tudják fogadni, attól, hogy az idegen nyelveket eredményesen tudják elsajátítani, vagy egyszerűen megnyerően tudják magukat előadni egy állásinterjún. Ezekhez hozzá kell illeszteni persze sok kitételt, és ismét kiemelni, most talán félkövérré tenni, hogy ahhoz, hogy az irodalomoktatás valódi céljai, a kreativitás, az önállóság, az értelmi-érzelmi-erkölcsi nevelés, és tanítás, a kritikai gondolkodás kialakítása, vagy egyszerűen a szövegértés és szövegalkotás képességének elérése, a kompetenciafejlesztés régimódi, elavult, irodalomtörténeten, tanári „diktatúrán”, az egyetlen lehetséges jelentés megengedésén keresztül nem valósulhat meg.
A magyar nyelv és irodalom oktatása, tanítása, a magyar és világirodalom segítségével, felhasználásával, interiorizációjával történő nevelés és fejlesztés a Nemzeti alaptanterv elsőként kiemelt műveltségi területeként (is) meghatározó és semmilyen más tantárgy ismeretanyagával és szemléletrendszerével nem pótolható része a magyar oktatásnak, végső soron pedig a magyar kultúrának. Ugyanakkor a magyar és világirodalom (köz?)oktatása bajban van a XXI. század második évtizedében. Ez a megállapítás erős, csaknem radikális szájízt hagy maga után, ugyanakkor cseppet sem túlzó. Az ezredforduló után (és az ezredfordulón) az irodalomtanítás témájában megjelent csekély számú didaktikai gyakorlati szakirodalom mind-mind az irodalomtanítás problémáival, válságával, eredménytelenségével, gyakorlatiatlanságával – és még sorolható volna néhány fosztóképzővel ellátott oktatási folyamatban elérendő nevelési cél – foglalkozik. Elég volna csupán Fűzfa Balázs tanár úr kérdését feltennünk, hogy megvilágítsuk irodalomtanításunk jelenkori helyzetét: „Tizenkét évi irodalomtanítás után miért nem válnak tömegesen olvasóvá a fiatalok?”. (Érezhetjük ezt elkeserítőnek?)
Fotó: Fülöp Péter/FylepPhoto
Természetesen a probléma nem újkeletű, már a múlt század első évtizedeiben is érzékeltek hasonló dekadenciát, Babits Mihály így fogalmaz: „Gondolkodni és beszélni: nem lehetne rövidebben és mégis teljesebben megjelölni egész középiskolai tanításunk célját. Nem tanítunk mesterséget és nem képesítünk semmi mesterségre. Nem tanítunk ismereteket, vagy a feledésnek. Nem tanítunk tudományt: a tudomány nem 10-18 éves gyermekeknek való; aki tudományt akar tanulni, annak már nagyon jól kell gondolkodni tudnia. Irodalmat és művészetet nem tanítunk: azt nem lehet tanulni. Gondolkodni és beszélni tanítunk.”[1] Megdöbbentő, hogy több mint száz évvel ezelőtt, a 20. század második évtizedének kezdetén egy tudóspedagógus már tisztában volt azokkal a célokkal, amelyeket manapság divatos, majdnem kötelezően használandó fogalomrendszerrel írunk le, és amelynek napjainkban a kompetencia alapú irodalomtanítási programot szokták nevezni, és amelyek valljuk meg őszinte önkritikával, ma is ugyanúgy állnak fenn. Meglepő, ugyanakkor talán még meglepőbb, hogy a 21. századi irodalomtanítási praxisnak ugyanezen gyökerekből folyondárként kiinduló problémái vannak.
Babits szavainak talán leginkább megfontolandó részeit a tanítás és képzés– egyébként pedagógiában is megkülönböztetett – szembeállításai adják. A magyar és világirodalom oktatása – mint minden közismereti tárgyé (!) – nem az ismeretátadás, lexikális tudás kiépítése céljával bír, (vagy nem csak azzal) hiszen oktatásként, mi több, közoktatási elemként kell értelmeznünk, nem pedig képzésként, ilyeténképpen pedig nem ad semmiféle jogosítványt az irodalomtanulmányait befejező diák számára az irodalommal történő foglalkozáshoz, nem kap szakképesítést irodalmi elemzésekből stb. Így egyszerűen nem lehet az a célja, hogy gyermekeink – micsoda idealizmus! – irodalomtörténeti ismereteket adjanak vissza feleléseikben, nem lehet célja, hogy egzakt tudományos érveléseket vágjanak a katedrán ülő fejéhez, nem lehet célja, hogy szakmabelivé neveljük őket.
Nemzeti alaptantervünk „A, Alapelvek, célok” és „B, Fejlesztési feladatok” elsődlegességét állapítja meg, és csak ezután tér ki a „C, Közműveltségi tartalmak” részre, azonban ebben sem elméleti ismeretanyag megtanítását/megtanulását várja el, hanem különböző jártasságok, készségek és képességek elérését és fejlesztését tűzi ki célul. (Persze az oktatást előíró-adagoló szinten szabályozó kerettanterv már teljesen másfajta szemlélettel bír, és talán kikerülhetetlenebb, mint a NAT.) Ennek ellenére, egyesek szerint a túlzott ismeretanyag, mások szerint a rosszul válogatott ismeretanyag, megint mások szerint a kreativitás, az aktivitás, a funkcionalitás hiánya miatt, de bizonyos, hogy az irodalomtanítás a 21. század második évtizedében (is) válságban van. Sipos Lajos kiváló irodalmár és nem kevésbé kiváló irodalomdidaktikai szakember szavaival élve: „Azzal minden érintett egyetért, hogy a tantárgyon belül növelni kell a kommunikáció javítására-tanítására fordítandó időt, el kell érni, hogy a tanulók szóban és írásban pontosabban fejezzék ki magukat, (…) legyenek képesek eligazodni a hétköznapi életben. (…) Kitűnő szakemberek kívánják a kronologikus tanítási rendszer felszámolását, a »befogadó-orientált irodalomtanítás« megvalósítását, az »önismereti terápiára« törekvést, (…) és nem kevésbé kitűnő elmék szorgalmazzák a kultúrahagyományozódás, kultúraátadás, (…) a kultúra-gondozás megőrzését.”[2] A válság szelének hidegét tanár is, diák is, oktatási szakember és oktatási szakértő, sőt a sokak szerint kissé távolabb álló szülők is érzik, a megoldás ugyanakkor valamiért – részben tudjuk, hogy miért, részben takarózunk mondvacsinált okokkal, részben elfordítjuk a fejünket – várat magára.
Kiemelt kép: Fülöp Péter/FylepPhoto
[1] Babits Mihály, Stilisztika és retorika a gimnáziumban. Egy tantárgy filozófiája tanulók számára = Nyugat, 1910. 3.
Február eleje óta az ország színházbarát és Szombathely kultúrakedvelő közönsége lázban ég. A nagy kérdés, hogy Jordán Tamás direktor megkezdheti-e harmadik igazgatói ciklusát a vasi teátrum élén? A félelmek egyáltalán nem alaptalanok, holott Jordán Tamás nagy sikerrel vezette társulatot…
Ennek ellenére a pályáztatási eljárást folyamatos incidensek kísérik, joggal félti a közvélemény és a szakma a Kossuth és Jászai Mari-díjas színész székét. Dér András bejelentkezése a Weöres Sándor Színház vezetésére váratlan volt, ő azonban február 21-én visszavonta pályázatát.
A visszavonulás oka Sütő Dániel, a szombathelyi városháza sajtófelelőse szerint az volt, hogy a nyugat.hu megszerezte Dér András pályázatát, de a szombathelyi társulat tagjai is aznap, február 21-én adták közre: mindannyian Jordán Tamás pályázatát támogatják. Ennek ellenére a színházszakmai bizottság nem foglalkozott érdemben az egyetlen érvényes pályázattal, inkább feloszlatta magát, pedig nincsen olyan kitétel, miszerint több érvényes indulónak kell lennie a pályáztatási eljárásban.
Jordán Tamás Fotó: Mészáros Zsolt
Ráadásul Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere is egy új pályázat kiírása mellett tette le a voksát, erre fogja kérni a március 2-án ülésező döntéshozó közgyűlést. Mindenki a csütörtöki döntést várja, de Jordán Tamás nem maradt barátok nélkül: impozáns támogatóhad sorakozott fel mögötte.
9700 Szombathely, Weöres Sándor Színház, Jordán Tamás részére névvel Facebook oldal is szerveződött. A cél a 9700 like elérése, jelenleg 9194 kedvelésénél tartanak, ami jól mutatja, hogy a publikum is a kipróbált szakembert szeretné a színház élén látni.
A V, mint Vas Egyesület szimpátiatüntetést szervez a vasi városháza elé csütörtökön, 17 órakor. Az eseménynek Facebook oldala is van.
A közösségi hálón a Weöres Sándor Színház rendezői (Horgas Ádám, Réthly Attila és sokan mások) is támogatásukról biztosították Jordán Tamást, de a helyi LMP és MSZP is adott ki közleményt; az igazgató szerint egyébként itt az ideje, hogy a politika kivonuljon a színházi életből.
A közvélemény és a szakma akarata nem kétséges (pedig a lista korántsem teljes), a huzavona azonban azt sejteti, hogy az utolsó független színházak közé sorolt teátrum „bevétele” a cél. A pályázat körüli eseményeket a városháza cikkünk megjelenéséig érdemben nem kommentálta, pedig bőven kaptak szakmai véleményeket is (Puskás Tivadar a bizottság szakmai véleményének hiányára hivatkozott, amikor kifejezte szándékát a tervezett új pályáztatási eljárásról).
Az f21.hu csapata is aggódik a színházért, hiszen azt Szombathely város egyik legfontosabb kulturális bástyájának tartjuk, ami díjaival és felejthetetlen előadásaival rendszeresen öregbíti a megyeszékhely hírnevét. Íróink a közelmúltban megnézték a A Dédit (amiben pont a zseniális direktor a címszereplő), ott voltak a Kíséretetek című Ibsen darab bemutatásán, értékelték A falu rosszát, borzongtak Tolsztoj Végállomásán. Íróink aktívan részt vesznek a vaskarika.hu Vasi Színésztükör rovatában, ami kifogyhatatlan lendülettel beszélget a társulat színészeivel.
E cikk keretein belül szeretnénk kifejezni reményünket, hogy a szombathelyi városatyák nem robbantják szét a jól működő szombathelyi színházat, és Jordán Tamás a harmadik ciklusát is megkezdheti, hogy vezetésével újra elkápráztathassanak minket a szombathelyi színészek és a városba érkező nagyszerű rendezők!
Olvasóinkat arra kérjük, hogy támogassák egy „kedveléssel” Jordán Tamást és jöjjenek el személyesen kifejezni véleményüket csütörtökön!
Sokan még azzal is tisztában vannak, hogy léteznek ezeknél jóval hosszabb alkotások is, azt azonban kevesebben tudják, hogy a pársoros szövegek, epigrammák, haikuk, sőt, akár egyszavasok is lehetnek lírai értékűek (lásd Weöres Sándort!). Ezek bizony versek, ha van tartalmuk és mélységük, hiszen gyakran a szűkös kontextusban búvó mondanivalók súlyosabbak, mint nagyobb terjedelmű társaik. Jómagam nagy rajongójuk vagyok, mint befogadó és alkotó egyaránt.
Körülbelül fél éve Instagramon – mert ugyebár én is naponta görgetem korunk közösségi vívmányait -, rátaláltam egy olyan fiókra, hogy Egysorosok. Rákattintottam. Megtekintettem pár képet, amelyeken valóban a nevet tükröző mondatokkal, szavakkal ismerkedhettem meg. Kis idő elteltével egyre több fotó került ki (szó)játékosan megalkotott magvas gondolatokkal. Rajongója lettem, nincs mit titkolnom, ezért most elhoztam nektek a szerkesztőt és pár ízelítő képét, hogy minél több emberhez eljusson művészete, mellyel már így is sokunknak örömet okoz.
Fotó: Sophie Tari
Ki is vagy te, ki van az Egysorosok profilja mögött?
Egy ember van az Egysorosok mögött, a nevem Sophie Tari. Gyöngyösön születtem, a Baár-Madasba jártam gimibe Budapesten, ezt követően pedig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanultam animáció szakon. A diákévek befejezte után, 2010-ben költöztem ki Londonba, ahol art directorként dolgozom.
Honnan jött az indíttatás, hogy elkezd ezt az egészet?
Az anyanyelvem iránt érzett lelki honvágyam miatt pattant ki fejemből az Egysorosok. Egy másik nyelv tükrében döbbentem rá a magyar nyelv lefordíthatatlan, kreatív virtuozitására. Hiszek abban, hogy egy érzés is lehet művészet, és mindez formát ölthet egyetlen szóban. Megannyi versből is sokszor csupán egy sor üt minket igazán szíven. Az Egysorosok rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Rohanó tempónkban is élvezhetőek. Azáltal, hogy naponta publikálok egyet az Instagramon, egy új generáció számára teremtek egy új formátumú, online elérhető irodalmi kötetet és közeget. Nagyon szeretnék pozitivizmust teremteni a kortárs magyar költészetben, felnőtteknek szóló gondolatokkal
Mióta verselsz?
Három éve kezdtem el csokorba szedni irományaimat, de csak 2016 júniusában indítottam az Instagram oldalam. Ekkor éreztem úgy, hogy van elég bátorságom felvállalni és kinyitni a szívem
Vannak akik hatnak rád? Van kedvenc költőd, íród? Esetleg több is?
Weöres Sándor, Karinthy Frigyes és Márai Sándor nagy szerelmeim, továbbá Fodor Ákost is nagyon nagyra tartom, de konkrétan Karinthy Frigyesnek a Nihil című verse a kedvenc versem. Próza terén pedig Márai Sándor Az Igazi című regényét tartom mesterműnek, de voltaképpen az összes hasonló írását. Elkápráztat, hogy mennyire ismerte a nőket, mégis férfiasan írt róluk, van ebben valami – tudom, nem ide illő szó, de nem jut más eszembe – szexi.
Fotó: Sophie Tari
Mit olvasol mostanság?
Általában mindig kettő könyvet olvasok egyszerre, egy tudományosabb jellegűt és egy irodalmit. Most épp Márai Sándortól a Bolhapiac az egyik, és Abraham Maslow A lét pszichológiája felé című műve pedig a másik.
Az olvasáson kívül hogyan kapcsolódsz ki?
Nagy antik rajongó vagyok, imádom a régiségpiacokat, ebből következik, hogy általában régiségpiacokat fedezek fel: a részletekben gyönyörködöm. Különösen kedvelek még spinningelni.
Mik a terveid a jövőben az írás szempontjából? Maradsz a tömör, de sokatmondó formánál, vagy esetleg kacsintgatsz más műfajok irányába is?
Ezerrel kacsintgatok! Sőt, inkább úgy fogalmazok, hogy kenguruanyaként farfekvéses négyesiker bébiket hozok világra: legalább ilyen lassú tempóban, de dolgozom az első regényemen, A Sorsügynök címet kapta. Ez a legfontosabb célom az írás terén, az Egysorosok csak lelki kreativitást edző tréning. Jelenleg úgy gondolom, ha öt év alatt elkészül regényem, az teljesen reális irodalmi ambíció számomra.
Jordán Tamáshoz mostanság gyakran jár a postás: leveles doboza már-már túlcsordul a képeslapoktól, amiket az ország minden részéről, kicsik és nagyok küldenek a 9700-as irányítószámra. A napokban a Weöres Sándor Színház színészei is levelet írtak…
…ezt azonban Szombathely Megyei Jogú Város képviselőinek címezték, és kiderül belőle, hogy a szombathelyi teátrum teljes társulata felsorakozik Jordán Tamás pályázata mellett.
A szombathelyi Weöres Sándor Színház társulatának közleménye:
Mi, a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulatának színészei
valamennyien egyhangúlag támogatjuk Jordán Tamás pályázatát, annak
érdekében, hogy az ő vezetése alatt közösen elért eddigi
eredményeinket megőrizhessük. A következő öt évben is az ő
irányításával szeretnénk folytatni szakmai munkánkat.
Ezt a szándékunkat személyes levélben eljuttattuk Szombathely Megyei
Jogú Város minden képviselőjéhez, kérve őket, hogy ők is támogassák
Jordán Tamás pályázatát.
A levelet a színház minden színésze (a társulat 100%-a) aláírta:
Alberti Zsófi
Avass Attila
Bajomi Nagy György
Balogh János
Bálint Éva
Bánfalvi Eszter
Bányai Kelemen Barna
Csonka Szilvia
Edvi Henrietta
Endrődy Krisztián
Fekete Linda
Hartai Petra
Horváth Ákos
Jámbor Nándor
Gonda Kata
Kálmánchelyi Zoltán
Kelemen Zoltán
Kenderes Csaba
Kiss Mari
Matusek Attila
Mertz Tibor
Nagy Cili
Németh Judit
Orosz Róbert
Szabó Róbert Endre
Szabó Tibor
Szerémi Zoltán
Trokán Péter
Vass Szilárd
Vlahovics Edit
A tiszteletreméltó kiállás célt ért, ugyanis a frisss.hu értesülései szerint Jordán kihívója, Dér András visszalépett a Weöres Sándor Színház igazgatósági posztjától, nem kíván rá pályázni.
Az f21.hu szerkesztősége és csapata ezúton szeretné kifejezni örömét a fejleményekkel kapcsolatban és sok sikert kíván Jordán Tamásnak és az egész társulatnak a jövőben is!
Az Emma Watson által is jegyzett Szépség és a Szörnyeteg (Beauty and the Beast) a sokak által ismert történet élőszereplős változata. 2017 március 16-án újra átélhetjük, ahogy a gyönyörű és okos lány szerelembe esik a zord külsejű, szőrös szívű herceggel. A trailer alapján ez a film tényleg magát a klasszikus mesét fogja hozni, Emma Watson pedig köztudottan sokoldalú színésznő, így a film nagy eséllyel beváltja a hozzáfűzött ígéreteket.
Sok filmet újragondolnak és ismételten megfilmesítik. Sokan érzik úgy, hogy a vérszomjas óriásgorilla, King-Kong karaktere elavult, hogy másokat idézzek, „túl klasszikussá vált” a filmvászonhoz. A Kong: Skull Island viszont ígéretesnek tűnik, bár sokan kételkednek abban, hogy megfelel a vele szemben támasztott elvárásoknak. Minderre választ kaphatunk 2017. március 9-én.
A második világháborús filmek általában nagy sikernek örvendenek, és ha általánosítva vesszük a háborús filmeket, nagy rajongó táboruk van. Chritopher Nolan visszatér közénk, méghozzá a Dunkirkkel, 2017 július 21-én. A sztori érdekfeszítő, a One Direction rajongók pedig 99 %-os valószínűséggel be fognak ülni a filmre, hisz Harry Styles is szerepet kapott.
The Fate of the Furious, avagy – még nem adtak ki magyar címet, de valószínűleg a következő lesz: – Halálos Iramban 8. Kérdéses volt, hogy Paul Walker halála után összegyűlik-e még valaha a nagy csapat, de a rajongók imái meghallgattattak: a sokak által szeretett „tshalád” – mondotta Szirmai Gergely, majd kinézett az ablakon – ismét felpattan a vászonra. Újra halálos iramban rohanhatunk a moziba, hogy 2017. április 15-én viszont lássuk a nagy „tshapatot”.
Sequel, avagy azok a tűkön ülve várt folytatások:
– A már fentebb említett háborús hangulatot öleli magához a Majmok Bolygója következő része, a War for the Planet of the Apes, ami 2017. július 14-én kerül a mozikba.
– A világ legvérszomjasabb játékbabája újra riogat, ezúttal egy csapat árva kislányt kergetve az őrület határára. Annabelle 2, 2017 május 19.
– Beéneklés 3, 2, 1… Mindenki kedvenc filmvásznon megjelenő acapella csapata, a Barden Bellák visszatérnek a Tökéletes Hang franchise következő részében. A cselekmény maga még nem teljesen tiszta, de ha valaki egy zenés filmet szeretne látni karácsony előtt, azt 2017. december 22-én várják a Bellák.
– Egy fertőzés, ami majdnem teljesen kiirtotta az emberiséget. Egy ember, aki mindent megtett az ellenszerért. Mi történt utána? A Z világháború 2-ből megtudhatjuk, 2017. június 9.
– A halott emberek nem beszélnek… Nem tudnak már meséket mondani… Rumos üvegeket a magasba, kalózok, a vitorláitokat pedig 2017. július 7-én fordítsátok a legközelebbi mozi felé. Karib-tenger Kalózai 5. Visszatér Jack Sparrow, és – nem hagyhatjuk ki, kedvenc kovácsunk- a Bolygó Hollandi kapitánya, Will Turner is. Bár ötletem nincs egyelőre, hogy a Dead Men Tell No Tales-ből hogyan lett Salazar bosszúja… Viszont jó filmnek ígérkezik.
– Star Wars Episode 8.: miután 2016-ban elég vegyes fogadtatást kapott Az ébredő Erő, és Leia hercegnő is végleg egy lett az Erővel (nyugodj békében, Carrie Fisher), 2017-ben megérkezik hozzánk a nyolcadik epizód. Az Erő ismét fénybe borítja a vásznat 2017. december 15-én.
– Őszinte leszek: nem láttam a Szürke 50 árnyalatát, így hát nem is tudok sokat mondani róla. A rajongókhoz még télen, 2017 február 9-én érkezik a Fifty Shades Darker.
Marvel, avagy kaparjuk csak elő azt a görbetükröt: vidámabbak vagyunk, mint a DC. (Mindenféle sértődést elkerülve: a Marvel filmek hangulata kicsit lazább, mint a DC sötét és realisztikus világa, de mindkét univerzum király.):
– Újabb látogatást teszünk az űrbe a Galaxis Őrzőivel, mondhatni fejest ugrunk egy családi drámába. Guardians of the Galaxy VOL. 2. – 2017. május 5.
– Pók-Kölök úgy tér haza az Amerika Kapitány és a polgárháborúja után, mint még senki soha. Bizony, a híres-neves Pókember ismét New York védelmezésével tengeti gimis mindennapjait. A hazatérés időpontja: 2017. július 7.
– Miután megmentettük a világot – már vagy nyolcszázadjára IS – a sötét elfektől és a Vasember alkotta Ultrontól IS, ismét keveredik a kalamajka kérve-kéretlenül IS. Kedvenc norvég félistenünk ismét arra kényszerül, hogy tegyen azért, hogy a világ el ne pusztuljon… Thor: Ragnarok 2017. november 3.
DC, avagy a komoran morgó reális szuper-banda jobban megírt gonoszokkal (ismét semmi félreértés, mind a Marvel, mind a DC király):
– Logan, avagy Farkas… avagy Rozsomák visszatér. Úgy néz ki, Hugh Jackman ki tud rázni magából még egy Farkast. 2017 március 3-án meglátjuk, hogy ez hogyan sikerül neki, de kétségkívül jó mozinak ígérkezik az utolsó Farkas film.
– A DC bedobja az egyik legjobb háttértörténettel rendelkező női karakterét, Wonder Woman-t a mély vízbe, aki előreláthatólag 2017. június 1-én harcol majd a vásznon.
– Batman, Superman, a Flash és még pár a kedvenc DC hőseink közül összeáll egy csapattá, hogy harcoljanak értünk és az igazságért. Justice League: 2017. november 17.
Animációs filmekből sem lesz hiány:
Lego Batman – 2017 február 10. Gru 3 – 2017. június 30. Verdák 3. – 2017. június 16. Smurfs: The Lost Village – 2017 március 31. The Boss Baby – 2017. március 31.
Várható még például a Croodék 2, a Baywatch Zack Efronnal és Dwayne Johnsonnal, vagy a Setét Torony. Tehát senkinek sem kell félni, 2017-ben is meg fogja érni kiüríteni a pénztárcánkat 1-1 mozijegyért, mert igenis király filmek várnak ránk az előttünk álló évben is.
Minden évben vannak pozitív csalódások és szörnyű bukások a filmiparban, ez 2016-ban sem volt másképp. Idén talán egy kissé erőtlenebb Oscar-idényt köszönthettünk, mint a megelőző években. Bár ez csak az első pár hónapra vonatkozott, a nyári blockbusterek és az őszi szezon is tartogatott pozitív, illetve negatív csalódásokat a mozivásznon. Az alábbiakban rövid blokkokkal kiemelem az év néhány fontos filmes állomását.
Room / A szoba
Rendezte: Lenny Abrahamson
Megjelenés: 2016. február 4.
Az Emma Donoghue regényéből készült dráma mindenképpen megemlítendő az év elejéről. Az elrabolt fiatal nő és fogságban született gyermekének története szinte minden kritikusnál kiemelten jó pontokat kapott. Nem vitték túlzásba a film körüli kampányt, egyedül Brie Larsont tolták az aranyszobrocskához vezető útig, ráadásul sikeresen. A kanadai Jacob Tremblay talán az év legnagyobb felfedezettje, több értékelés szerint is a kisfiú a legjobb alakítást adta a világnak ebben a versenyidényben. Bár néhol kissé érezni az öncélúbb hatásvadászatot, a Room abszolút az egyik legjobb meglepetés volt 2016-ban.
A szoba maga a világ. Kép forrása: www.theodysseyonline.com
Deadpool
Rendezte: Tim Miller
Megjelenés: 2016. február 11.
A legnagyobb közönségkedvenc idén egyértelműen a piros maszkos, trágár beszédű anti-szuperhős önálló filmje. Ryan Reynoldsnak régóta a szívügye volt ez a projekt, és Wade Wilsonként sikerült is kihúznia a Foxot a csávából, hiszen az X-Men-franchise már kissé lelapult az évek során. A Deadpool azonban jött, látott és győzött: ütős dialógusainak és a filmzenének köszönhetően a nézők imádták és hamar kultikussá vált; véleményem szerint azonban a film azért nem mindig olyan humoros, mint ahogyan beállítják. Azért szerettük.
Deadpool, a vicces, olykor trágár szuperhős. Kép forrása: http://www.foxmovies.com
The Jungle Book / A dzsungel könyve
Rendezte: Jon Favreau
Megjelenés: 2016. április 21.
Az első két Vasember-film rendezőjének alkotásától sokan tartottak. A feldolgozásokkal mindig az a baj, hogy eleve a létjogosultságuk az, ami megkérdőjelezhető. Azonban az új The Jungle Book meglepően bájos és szerethető film lett, az állatok eredeti hangjait kölcsönző színészek és a vizuális munkatársak is remek munkát végeztek. A Rotten Tomatoes nevű kritika-összesítő oldalon elég magas százalékon, pontosan 94-en áll, amire nem sokan számítottak. Favreau-nak sikerült elkapnia a történet gyermeki varázsát, de ettől függetlenül még ugyanúgy várom Andy Serkis verzióját is, ami a tervek szerint két év múlva kerül mozikba.
A dzsungel könyve főszereplői. Kép forrása: http://www.businessinsider.com
The Nice Guys / Rendes fickók
Rendezte: Shane Black
Megjelenés: 2016. május 26.
Tavasszal megérkezett Shane Black krimi-vígjátéka, amit nagy várakozások előztek meg és jelentős sikereket aratott mind a nézőknél, mind a kritikusoknál. A 70-es években járunk, Los Angelesben, két „magánnyomozó” egy pornósztár halálával foglalkozik. Bár a film idézi Black stílusát a Halálos fegyver-időkből, valamint Ryan Gosling és Russell Crowe briliánsan működnek együtt, a The Nice Guys legnagyobb hibája a történet egyszerűsége, vagy inkább kidolgozatlansága. Ez azonban nem vett el túl sokat az élményből, ritkán nevetek fel hangosan moziban, de Gosling szerencsétlenkedése még ezt is elérte.
Rendes fickók: Ryan Gosling és Russell Crowe. Kép forrása: http://www.nytimes.com/
X-Men: Apocalypse / X-Men: Apokalipszis
Rendezte: Bryan Singer
Megjelenés: 2016. május 19.
Az új trilógia záródarabja az első igazán negatív meglepetés a listán. Nem arról van szó, hogy rossz film lenne – önironikusan még el is hangzik benne, hogy mindig a harmadik rész a legrosszabb. Ennyi karaktert rettentő nehéz kezelni, és bár Singernek ez Az eljövendő múlt napjainál sikerült, itt kevésbé. Súlytalan, tele lyukakkal; behozták a régi trilógiai szereplőit gyermekként és nem mindegyiküknél mondhatjuk azt, hogy jól sikerült a színészek kiválasztása. A film egyetlen pozitívuma egyértelműen Quicksilver jelenléte, illetve jelenetei, de sajnos Evan Peters sem volt elég ahhoz, hogy megmentse az alkotást.
X-Men: Apokalipszis. Kép forrása: http://www.superherohype.com
Suicide Squad / Öngyilkos osztag
Rendezte: David Ayer
Megjelenés: 2016. augusztus 1.
Ez az a film, amelynek bukásáról talán mindenki hallott a nyáron. Mintapéldánya a DC azon erőltetett próbálkozásának, hogy behozza a Marvelt a filmsorozatokban elért sikerek terén. Elvileg a stúdió teljesen ,,szétcincálta” a filmet, Ayer elképzeléseit átalakították, hogy nagyobb siker legyen. Jared Leto Jokerje is erősen megosztotta a közönséget, érdekes, hogy a kampányolásnál nagy hangsúlyt fektettek a karakterére, miközben a tényleges játékidőből körülbelül 5 percet szerepel. Felesleges seggmutogatások, akciójelenetek, kusza párbeszédek – Margot Robbie Harley Quinnjét mindenki szerette, de a film már a nyitásánál hihetetlen alacsony számokat kapott a népszerű kritikai oldalakon.
Will Smith és Margot Robbie a Suicide Squad – Öngyilkos osztag című filmben. Kép forrása: www.origo.hu
War Dogs / Haverok fegyverben
Rendezte: Todd Phillips
Megjelenés: 2016. augusztus 3.
Bár a War Dogs egyáltalán nem kavart port a közvéleményben, mindenképpen helye van a listán. A kritikusok egészen szerették, a közönség nem annyira kiemelkedően. Todd Phillips, a Másnaposok rendezője egy teljesen új szintre lépett ezzel a filmmel, hiszen a két fiatal fegyverkereskedő története vicces, de nagyon messze áll az eddigi megszokott vígjátékoktól. Több embertől is hallottam a moziból való távozásnál, hogy micsoda borzalom volt ez a film, nem is volt vígjáték. A War Dogs trailere és előszele félrevezető volt, hiszen ez egy komoly üzenettel bíró, erős film, remek tempóval és Jonah Hill eddigi legjobb alakításával megspékelve. Abszolút pozitív csalódás.
Jonah Hill és Miles Teller a főszerepben. Kép forrása: www.miaminewtimes.com
Arrival / Érkezés
Rendezte: Denis Villeneuve
Megjelenés: 2016. október 10.
Denis Villeneuve a science-fiction filmek történetében új mérföldkövet hozott létre. Az Arrival az olyan filmek közé tartozik, amik miatt megéri moziba járni. Nem a szokásos ,,a földönkívüliek megszállják a Földet” procedúrát mutatja be, hanem egy nyelvész elképesztő történetét. Amy Adams régóta a legalulértékeltebb színésznők közé tartozik, azonban idén végleg belépett a toplistába ezzel a filmmel, valamint az Éjszakai ragadozókkal. Villeneuve elképesztő feszültséget teremt, amelyhez nagyban hozzájárul Jóhann Jóhannsson egyedi és búgó filmzenéje is. Azt hittem, hogy a Sicariónál nem lehet feljebb érni, de a kanadai rendezőnek sikerült.
Arrival/ Érkezés. Kép forrása: www.vox.com
Doctor Strange
Rendezte: Scott Derrickson
Megjelenés: 2016. október 13.
A közvélemény imádja Benedict Cumberbatch karakterét, sokak szerint az új Tony Starkot köszönthetjük ebben az univerzumban: Cumberbatch remek, de ő mindig remek. Az akciójelenetek és a dialógusok szépen el vannak osztva, a látványvilág lenyűgöző módon állt össze. Kevés Marvel-filmnél született emlékezetes filmzene, Michael Giacchino viszont itt maradandót alkotott. Minden túlnyomóan pozitív vélemény ellenére, számomra az év második legnagyobb csalódása volt. Nem tartom jobbnak, mint a Civil Wart vagy a jobban sikerült Marvel-filmeket, de nem sokan vannak ezen a véleményen.
Doctor Strange. Kép forrása: www.youtube.com
Rogue One / Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet
Rendezte: Gareth Edwards
Megjelenés: 2016. december 14.
Decemberben végre megérkezett a réges-régóta várt ,,pre-sequel” a Star Wars világában, és akkora visszhangja volt, amekkorára számítottunk. A két trilógia között elhelyezkedő történet egy akcióorgia, amely a kritikusoknál nem kiemelkedő, de jó eredményt hozott, a közönség és a fan-társadalom viszont meghajolt előtte. Én az év legnagyobb csalódását köszönthettem vneki, ha szubjektíven nézzük, minden jelenetben csak a pénzszagot éreztem. Objektív szempontból is egyértelmű, hogy a karakterek kidolgozatlanok és indokolatlanul fejlődnek össze-vissza. Mindezek ellenére sokaknak, nem csak rajongóknak adott egy különleges, remek élményt, ezért úgy látszik, mindenképp megérte megcsinálni. (Ezt a szerkesztőség fanatikus része is megerősítheti. A szerk.)
Felicity Jones a filmben. Kép forrása: http://1music.hu/
La La Land / Kaliforniai álom
Rendezte: Damien Chazelle
Megjelenés: 2016. november 9.
Végül következik az egyetlen film a listán, amit látatlanban is be merek sorolni a pozitív csalódások kategóriájába. A Whiplash rendezőjének második filmje már a filmfesztiválokon való vetítései után elindult hódító útjára, és azóta is folyamatosan tarol. Mindenki el van tőle ragadtatva, elvileg Chazelle egy csodát hozott létre nekünk. Az idei Oscar-verseny egyik, ha nem a legnagyobb esélyese. Ryan Gosling és Emma Stone már jól kipróbált és összeszokott páros, a kritikák szerint itt is remekül működnek, valamint a musical-műfaj sincs a képünkbe tolva. Minden valószínűséggel kultfilm lesz.
Emma Stone és Ryan Gosling a Kalifornai álomban. Kép forrása: http://www.indiewire.com/
Sokak szerint divat, sokak szerint pedig egy nagy vicc a veganizmus. Ez az életforma természetesen nem az erőszakos aktivistákról szól, ahogy azt sokan hiszik. Ne aggódj, ha nem tudod pontosan, mi is ez! Kulináris utazás következik.
Minden korszaknak megvannak a jellemző trendjei: színeset vagy feketét hordunk, trapéz- vagy csőnadrágot, csípőn vagy derékon, de hogy egy bizonyos táplálkozási forma váljon divattá, az már igazán csak a mi generációnk szüleménye lehet.
A veganizmus lényege, hogy zárjunk ki mindenféle állati eredetű táplálékot az étrendünkből. Tilos mindenféle tejtermék, tojás fogyasztása, de még a méz is ki van zárva! (Bár ez utóbbi a vegánok körében is erősen vitatott – én személy szerint nem vagyok ellene, de erről majd máskor írok cikket…) Persze nem ilyen egyszerű, hiszen rengeteg, számunkra nem biztos, hogy ismert adalékanyagban megtalálhatóak az állati összetevők: gondoljunk csak a zselatinra vagy a kárminra. Az életforma nem csak a táplálkozásra terjed ki, hisz nem vásárolnak állatokon tesztelt kozmetikai szereket sem, így csak a „cruelty-free” cégeket támogatják.
A vegán táplálkozásnak rengeteg előnye van. Sokkal nyitottabbá tesz a gasztronómia terén, megismersz olyan növényeket, gabonaféléket, amikről azelőtt nem is hallottál. Elkezdesz piacra járni, organikusabb opciókra vadászni és a végén rájössz, hogy nem is kerül több pénzbe, mint mindenevőnek lenni (tekintsünk most el a fancy vegán éttermektől.). Eleinte egyáltalán nem szerettem főzni, mostanra viszont egyre jobban érdekel. Szívesen készítek új fogásokat is. Bármennyire is bonyolultnak és körülményesnek tűnik ez az egész, egy kis odafigyeléssel simán megoldható. Anyukám nem volt túl boldog a hírtől, amikor megtudta, hogy mostantól külön kell az ebédemről gondoskodni (bár én csak vegetáriánus vagyok), de mára olyanokat főz, hogy eszemben sincs a húsra gondolni.
Egészségünkre mért hatásai is jelentősek, az anyagcsere felgyorsul, a mérgek kiválasztása fokozódik, a bőr kitisztul, a haj és a köröm megerősödik. Sokan azt állítják, hogy a veganizmus a fogyás legjobb módszere, hiszen azzal érjük el a kívánt alakot, hogy bőven viszünk be kalóriákat, de ezek mind egészséges kalóriák, amikre a szervezetünknek szüksége van.
És persze, a legjobb az egészben, hogy támogatod a környezeted. Rengeteg vizet megspórolsz (1 adag marhahús előállítása 4,664 liter vízbe kerül, míg egy egész vegán menühöz körülbelül 3,71 literre van szükség). Tisztábbá teszed a levegőt, megelőzöd a feleslegesen felégetett területek terjedését, és persze megmented az állatok életét. Hisz a tyúk vagy a disznó is ugyanolyan érző lény, mint a kutya, csak az emberek hozzáállása különbözik…
Most felmerülhet a húsimádó olvasókban: mit tudnak ezek enni? Megnyugtatlak titeket: a vegánok esznek… Sokat. Nagyon sokat!
És mi van a fehérjével? Egy tanulmányon belül állati és növényi eredetű fehérjéket vizsgáltak. Mint kiderült, az állati eredetűek hozzájárulnak a rák kialakulásához, míg a növényekben megtalálhatóak megelőzik azt. (T. Colin Campbell: Kína tanulmány) Persze fontos a fehérje megfelelő mennyiségű bevitele a szervezetbe, de egy kis odafigyeléssel könnyedén megoldható, hiszen rengeteg növényi eredetű protein áll rendelkezésünkre (100 kalóriányi marhahúsban 6,4 g, míg ugyanennyi brokkoliban 11,1 g fehérje található meg). Rengeteg vegán testépítő van, de elég, ha csak a gorillára vagy az elefántra gondolunk
A tévhittel ellentétben nem kell félni a szénhidráttól, hiszen ez adja az energiát a testünknek. Itt persze nem a többszörösen feldolgozott szénhidrátokról beszélek, hanem a növényekben természetes módon fellelhetőekről. Dr. Douglas N. Graham könyvében a nyers vegán étkezésről ír, ezen belül is egy elterjedt „alfajáról”, a 80/10/10 diétáról, amelynek lényege, hogy a napi bevitelünk 80%-a szénhidrát, 10% fehérje és legfeljebb 10% zsír kell, hogy legyen. Szóval csak bátran egyétek meg azt a tál pestós tésztát (természetesen tojásmentesen)!
forrás: Pinterest
A zsírról: a táplálkozással nem viszünk be telített zsírsavakat, hiszen a növényekben csak telítetlen formában találhatóak meg. Ezzel megelőzzük a szív-és érrendszeri betegségek kockázatát, szinten tartjuk a koleszterinszintet. Főleg magvakból, és különböző olajokból nyerhetjük ki ezeket. Nem nehéz? Nem. Rengetegszer megkapom a kérdést, hogy miért csinálom ezt, hogy bírom ki hús nélkül, de nagyon egyszerű. Egy idő után már nem vágysz rá, ennyi.
Remélem, felkeltettem sokak érdeklődését, és nyitottabbá tettem pár olvasó gondolkodását a témával kapcsolatban. Ha úgy érzed, készen állsz az új életmódra, itt van egy kis búcsú útmutató, ami ledönti a sztereotípiákat, és segít tájékozódni a témában.
Vajon mit adnak nekünk ezek a történetek? Ha nem lenne ünnep, akkor is újra néznénk őket vagy elintéznénk ennyivel: ,,úgy is láttam, már nem lesz érdekes…”?
A mai netflixes, hiper-szuper gyors internet-hozzáféréses, modern világunkban a legújabb filmeket láthatjuk, akár már a premier utáni napon is. Hiszen most is ott vannak az Énekelj!, a Hivatali Karácsony és a Miért pont Ő? című újoncok. Persze-persze, sokan elugrottunk moziba barátokkal és a rég nem látott unokatesókkal megnézni ezeket. Mégis, az év ezen szakában nem az új filmekre kattanunk rá. Az érzés, ami a régi, szinte elcsépelt filmeket körüllengi, sokszor az év egyéb időszakában előhívhatatlan, de ilyenkor… Már kívülről tudom a főszereplő minden mondatát, mégis izgatottan várom a történet következő mozzanatát. Mikor Mia hercegnő megpróbál lelépni régi tragacsával, de az lerobban az út közepén, a szakadó esőben és énekelni kezd, én vele éneklem, hogy “Esik az eső, nincsen nálam ernyő…” Szinte ugyanolyan rosszul érzem magam, mint Ő. Majd pedig újra nagyot nevetek, amikor a tinimagazintól delegált újságíró körülírja Amelia hercegnő kinézetét. “Erősen vizes hatású, lenyalt frizura”. A „De miért én?” kérdésre, ugyanolyan mosollyal válaszolom, „Mert te láthatatlanul is láttál!”. A végén pedig felsóhajtok, amikor megkapja élete első láblibbentős csókját. Na ugye, hogy jó volt újra nézni, kérdezem magamtól, majd az adott TV csatorna kiírja a film végét jelző szereposztást. A válaszom az, hogy nagyon! Akkor is, ha ezt a sztorit már százkettedszerre nézem. Persze, sosem vallanám be, hogy ennyiszer láttam…
Forrás: netflix.com
Ezekben a filmekben van valami, ami a régi dolgokra emlékeztet. Régen a világunk még nem rohant ilyen ütemben, a karácsonyozás sem a facebook-ra feltöltendő csiribiri fákról, na meg a vacsiszelfikről szólt. Ezek a filmek általában a nagyinál mentek a nagy szürke televízióban, míg otthon az előkészületek folytak, a Jézuska feldíszítette a fát és persze elrejtette a várva várt ajándékokat. Természetesen a nagyszülőknél a film teljes hangerőn szólt, és minden reklám alatt a nagypapa mesélt a régi időkről. Ma már a nagypapát mi tanítjuk a tapogatós telefonok használatára és arról hadarunk éppen, hogy az öcsi tabletjén milyen szuper játék van. Aztán csúnyán, szinte sértődötten nézünk rá, hogy hogyan lehetséges, hogy egyáltalán nem érti, miről regélünk.
Forrás: facebook.com
Néha egy pillanatra elgondolkodhatnánk, hogy ezek a filmek miért pont karácsonykor kerülnek újra és újra vetítésre. Talán mert a pénzleső csatornák attól tartanak, hogy az újak nem hoznának akkora nézettséget? Lehet, a pakliban ez is benne van. Viszont, ha jól megfigyeled a régi, jól bevált filmeket, rájöhetsz, hogy mind egy csodáról szól. Arról a bizonyos csodáról, ami valahol itt van legbelül mindegyikünkben. Igen, benned is kedves Olvasó! Ezek a filmek tanítanak meg minket arra, hogy értéket teremtve érdemes élni, hogy a legkisebb mosoly, amit a reggeli zsemléd vásárlásakor nyújtottál a boltos néninek lehet, hogy a legnagyobb ajándék. Ezekben a filmekben tükröződik vissza, hogy a félelmünk a világ ellen, nem egyedi probléma; sokan küzdenek vele, csak mindenki másképp. Ugye, hogy mindenki másképp csinálja?! Arra is rámutatnak, hogy a nehéz pillanatokat nem kell egyedül átélnünk, hogy mindig ott van körülöttünk egy segítő kéz, csak talán nem látjuk. Megtanítják, hogy a kívánságaink valóra válnak, hogy a bocsánatkéréseknek ereje van, hogy egy köszönömben minden ott van.
Tehát ha valaki kérdezné, hogy melyik a kedvenc örök törvényű filmem, akkor a Neveletlen Hercegnőre szavazok. Igen, lehet jövő évben százharmadszorra is megnézem, de hát ki számolja?!
Lego Batman – 2017 február 10.
