Posztolány, avagy interjú Sophie Tarival az Egysorosok szerkesztőjével

Rásó Attila 2017. feb. 24. 0 1

Sokan még azzal is tisztában vannak, hogy léteznek ezeknél jóval hosszabb alkotások is, azt azonban kevesebben tudják, hogy a pársoros szövegek, epigrammák, haikuk, sőt, akár egyszavasok is lehetnek lírai értékűek (lásd Weöres Sándort!). Ezek bizony versek, ha van tartalmuk és mélységük, hiszen gyakran a szűkös kontextusban búvó mondanivalók súlyosabbak, mint nagyobb terjedelmű társaik. Jómagam nagy rajongójuk vagyok, mint befogadó és alkotó egyaránt.

Körülbelül fél éve Instagramon – mert ugyebár én is naponta görgetem korunk közösségi vívmányait -, rátaláltam egy olyan fiókra, hogy Egysorosok. Rákattintottam. Megtekintettem pár képet, amelyeken valóban a nevet tükröző mondatokkal, szavakkal ismerkedhettem meg. Kis idő elteltével egyre több fotó került ki (szó)játékosan megalkotott magvas gondolatokkal. Rajongója lettem, nincs mit titkolnom, ezért most elhoztam nektek a szerkesztőt és pár ízelítő képét, hogy minél több emberhez eljusson művészete, mellyel már így is sokunknak örömet okoz.

Fotó: Sophie Tari

Ki is vagy te, ki van az Egysorosok profilja mögött?

Egy ember van az Egysorosok mögött, a nevem Sophie Tari. Gyöngyösön születtem, a Baár-Madasba jártam gimibe Budapesten, ezt követően pedig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanultam animáció szakon. A diákévek befejezte után, 2010-ben költöztem ki Londonba, ahol art directorként dolgozom.

Honnan jött az indíttatás, hogy elkezd ezt az egészet?

Az anyanyelvem iránt érzett lelki honvágyam miatt pattant ki fejemből az Egysorosok. Egy másik nyelv tükrében döbbentem rá a magyar nyelv lefordíthatatlan, kreatív virtuozitására. Hiszek abban, hogy egy érzés is lehet művészet, és mindez formát ölthet egyetlen szóban. Megannyi versből is sokszor csupán egy sor üt minket igazán szíven. Az Egysorosok rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Rohanó tempónkban is élvezhetőek. Azáltal, hogy naponta publikálok egyet az Instagramon, egy új generáció számára teremtek egy új formátumú, online elérhető irodalmi kötetet és közeget. Nagyon szeretnék pozitivizmust teremteni a kortárs magyar költészetben, felnőtteknek szóló gondolatokkal

Mióta verselsz?

Három éve kezdtem el csokorba szedni irományaimat, de csak 2016 júniusában indítottam az Instagram oldalam. Ekkor éreztem úgy, hogy van elég bátorságom felvállalni és kinyitni a szívem

Vannak akik hatnak rád? Van kedvenc költőd, íród? Esetleg több is?

Weöres Sándor, Karinthy Frigyes és Márai Sándor nagy szerelmeim, továbbá Fodor Ákost is nagyon nagyra tartom, de konkrétan Karinthy Frigyesnek a Nihil című verse a kedvenc versem. Próza terén pedig Márai Sándor Az Igazi című regényét tartom mesterműnek, de voltaképpen az összes hasonló írását. Elkápráztat, hogy mennyire ismerte a nőket, mégis férfiasan írt róluk, van ebben valami – tudom, nem ide illő szó, de nem jut más eszembe – szexi.

Fotó: Sophie Tari

 

Mit olvasol mostanság?

Általában mindig kettő könyvet olvasok egyszerre, egy tudományosabb jellegűt és egy irodalmit. Most épp Márai Sándortól a Bolhapiac az egyik, és Abraham Maslow A lét pszichológiája felé című műve pedig a másik.

Az olvasáson kívül hogyan kapcsolódsz ki?

Nagy antik rajongó vagyok, imádom a régiségpiacokat, ebből következik, hogy általában régiségpiacokat fedezek fel: a részletekben gyönyörködöm. Különösen kedvelek még spinningelni.

Mik a terveid a jövőben az írás szempontjából? Maradsz a tömör, de sokatmondó formánál, vagy esetleg kacsintgatsz más műfajok irányába is?

Ezerrel kacsintgatok! Sőt, inkább úgy fogalmazok, hogy kenguruanyaként farfekvéses négyesiker bébiket hozok világra: legalább ilyen lassú tempóban, de dolgozom az első regényemen, A Sorsügynök címet kapta. Ez a legfontosabb célom az írás terén, az Egysorosok csak lelki kreativitást edző tréning. Jelenleg úgy gondolom,  ha öt év alatt elkészül regényem, az teljesen reális irodalmi ambíció számomra.

Fotó: Sophie Tari

 

Categories: PORTRÉ