Kezdőlap Blog Oldal 341

Évadot zárt a Mágikus Mintha

Kihelyezett telt ház, kihelyezett koncert- ne ellenőrizzük esetleg, hogy sztahanovista lendületünkből futja-e egy Papp László Budapest Sportarénára, Foster The People Houdini-doppelgänger-tagozat? Eszméletlenül jó évadzárót adtak a Mágikus Mintha (a Weöres Színház színészeiből álló rock’n roll banda) tagjai a Pistons Pubban. 

A Mágikus Mintha jól kitolt azokkal, akik a pénteki koncertjelentést predesztinálták, gondolva arra, hogy a repertoárjuk és a hangulat minőségbiztosított, ráadásul nem először járnak a Pistons Pubban: néhány hete a mostanihoz hasonlóan degeszre tömték az emeletet. Fashionably late (divatosan késve) belecsaptak a belecsapnivalóba, kaptunk Iggy Popot, Demjént, Egynyári kalandot (ITI), Kistehén Tánczenekart, Seven Nation Armyt, Joan Jettet, egyszóval a menü a megszokott. Aztán egy mozdulattal kiradíroztak két előre megírt bekezdést a cikkemből azzal, hogy Kenderess Csaba felállt, és dobos nélkül hagyta a bandát. Nincs egy dobos a közönség közt? Hogyne volna, vagány szőke fej emelkedik, és látszólag SOS lenyomja a következő fél órát. Kovács Viki nem a szerencsés véletlen, derül ki végül, hanem a nyári pót-Csaba, ebben az ideiglenes felállásban legközelebb július 22-én találkozhatunk velük a szombathelyi Emlékműdombon A rock nagyjai-koncertsorozat fellépőjeként, a Karthago és az Omega utózenekari kíséretében.

Miért járunk ezekre a koncertekre? Jordán Tamásnak nagy vágya volt, hogy Szombathelyen is „Együtt legyenek az emberek, találkozzanak, beszélgessenek egymással, kössenek új ismeretségeket, ami alapja lehet az egyéni életek megváltoztatásának.” A Weöres Sándor Színház honlapján a blogbejegyzésében olvasható, milyen küldetéssel érkezett a városba, hogyan ragadja nyakon azóta is a passzivitásba süppedt, pezsgő Pest után vágyakozó potenciális kultúrtöltelék-népet (Thea-tér, Krúdy Klub). Aztán eszembe jut, hogy valaki egyszer azt mondta nekem, a küldetése csak részben bizonyult sikeresnek, mert a színház és mi, földi halandók valahogy más szférában élünk.

Valóban? Ki viszi át a szerelmet a fogában tartva a túlsó partra, ha nem mondjuk Jámbor Nándor? De tényleg, az ő fogait már igazán jól ismerjük, hiszen ki ne látta volna, ha nem is a szerelemmel, de valamelyik csatakosra tombolt ruhadarabjával a szájában. Küldetés-kultúrmisszió: kell, hogy tudatos legyen? Kell, hogy Csehovval keljen a színházlátogató? Nem hatalmas előrelépés már az is, hogy tömegek zsúfolódnak a Pistons pokol tornáca-emeletén, olyan minimális marketing mellett, ami életem első Mágikus Mintha koncertjére sétálva mókásnak tetszett? Amikor az ember sóhajtozva kesereg a szétesőben lévő MMIK lépcsőin, vagy a Savaria Szálló üvegére tapadva képzeleg régmúlt teadélutánokon, hajlamos elfelejteni, milyen egyszerű dolgokon múlik a lángoló élet,  mennyire maga ura az ember, és  attól, hogy nem írunk minden eseményről, a berkek alatt róka jár, a szombathelyi ember nem alszik, habár tennivaló mindig van, és ebből mind a Mágikus Mintha színész-zenekara, mind az f21.hu ki fogja venni a részét. Sőt, már ki is veszi.

 

 

A rókabőr, ha selymes – Julieta filmkritika

Az utóbbi évek kitérői után, a thrillerek, valamint a sokszereplős repülős szexkomédiák (igen, ez egy létező műfaj) világába, Pedro Almodóvar visszatért ahhoz, amihez a legjobban ért: a vérbő, női főszereplőkre koncentráló melodrámához.

A Julieta, amely egy idősödő nő tragikus szerelmét és elhidegült lányával való kapcsolatát mutatja be. A film nem szól semmi olyanról, amiről a rendező már ne húzott volna le tizenakárhány bőrt: a Rossz nevelés gyerekkori traumái, a Volver gyásza, a Mindent anyámról női összefogása ugyanúgy itt vannak, mint az összes filmjében megjelenő szexuális túlfűtöttség és a múlttal való leszámolás témája, de talán éppen ez adja a báját is: jó látni, hogy a spanyol rendező nem hülyült meg véglegesen, mint ahogy azt a borzasztó 2013-as Szeretők, utazók sejtette.

Julieta-val, akit a jelenkori jelenetekben Emma Suárez, a visszaemlékezésekben a gyönyörű Adriana Ugarte játszik, minden megtörténik, ami egy Almodóvar-film főszereplőjével általában meg szokott történni: szerelembe esés egy nevetségesen valószínűtlen szituációban, a szeretett férfi idő előtti halála és egy folyamatosan egyre diszfunkcionálisabbá váló család. Julieta a lehető legburzsoább módon kesereg: dobja gazdag, művész pasiját, Portugáliába költözés helyett inkább vesz magának egy másik lakást Madridban, és hosszú, szomorú, elküldetlen leveleket írogat, amikben felidézi lángoló ifjúságát, szerelmét és csalódásait.

Emma Suárez és Adriana Ugarte, jelenet a filmből. Kép forrása: www.vanitatis.elconfidencial.com

Az így kibontakozó visszaemlékezések töltik ki a film nagy részét, amelyekben egy rakás teljesen túlpörgetett és nevetségesen melódramatikus szituáció bontakozik ki, lassított felvételben vágtázó CGI-szarvasoktól elkezdve halászhajós szexelésen keresztül egy olyan banálisan kialakuló tragédiáig, amit ha akarna se tudna az ember valami nagyon fárasztó deus ex machina-ként kezelni. Ezzel nem azt mondom, hogy ez egy rossz film, csupán jelezni szeretném, hogy harminc évnyi rendezés után sem vett vissza túl sokat a stílusából. A film története Alice Munro kanadai írónő három novelláját veszi alapul, de helyszínében és megvalósításában ízig-vérig spanyol, teljes mértékben Almodóvar.

Habár a rendező rávilágított egy interjúban arra, hogy a Julieta azért picit mégis szolidabb, mint korábbi filmjei. Mondván, nincsenek benne se filmbetétekkel bemutatott karakterek, se éneklés, ez az alkotás mégiscsak közelebb áll a mester régebbi műveihez, mint a legutóbbi műfaji kísérletezgetéseihez. Az én morózus kelet-európai lelkivilágomhoz nagyon sok minden talán kicsit túlságosan is intenzív volt a filmben, de az ezernyi nüansz, mind a forgatókönyv, mind a látvány szintjén való okos brillírozás nem szorul háttérbe a melodráma mellett. A Julieta egy biztos kézzel felépített, arányait nagyon jól eltaláló alkotás, habár a végső jelenet értelmezés függvényében ugyanúgy lehet összecsapott is, mint poétikus, egy mozijegy árát bőven megéri a film.

7.5/10

Elkezdődött a POSZT!

Nagy közönség- és sajtóérdeklődéstől övezve június 8-án kétszer is megnyitották a Pécsi Országos Színházi Találkozót; kevésbé formális keretek között a Séta téren lakatolták le színház iránti elkötelezettségüket a szervezők, másodszor pedig a Pécsi Nemzeti Színház lépcsőjéről köszöntötték a fesztiválra érkezett vendégeket.

A felszólalókat Magyar Attila, a POSZT ügyvezető igazgatója konferálta fel, aki a Színház téren tartott beszédében kitért a rendezvénysorozat számadataira is: százötven színvonalas előadás, 9000 néző, és tucatnyi helyszín teszik színessé a POSZT-ot, nem is beszélve az esemény különleges vendégeiről.

Az idei, 17. POSZT díszvendége Halász Judit Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, aki már a lakatolás előtt mondott beszédében is felidézte, hogy színészi pályája Pécsről indult, itt írta alá ugyanis első társulati szerződését. ”Visszajöttem a kályhához!” – fogalmazott szeretetteljesen, majd kiemelte, hogy Pécs nem véletlenül kapta a megtisztelő Európa Kulturális Fővárosa címet.

Hoppál Péter, Halász Judit Forrás: szinhaz.org

Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár a jelképes ceremónia előtt felidézte az elmúlt évek nehézségeit, de kiemelte, hogy a POSZT jövője biztosabb, mint valaha: úgy tűnik, sikerült felülemelkedni a politikai és színházszakmai ellentéteken, abban pedig senki sem kételkedett, hogy POSZT csakis Pécsett lehet. A város miliője mára elválaszthatatlan a kultúrától és színháztól, a pécsiek teljesen magukénak érzik a találkozó családias hangulatát.

A Magyar Művészeti Akadémia képviseletében a debreceni Csokonai Nemzeti Színház igazgató asszonya, Ráckevei Anna mondott beszédet, aki örömteli bejelentést is tett. Az Akadémia a jövőben anyagilag is támogatja a POSZT-ot, ezentúl a kitüntetések művészi és erkölcsi értékét pénzjutalom is kiegészíti.

Pécs polgármestere, Páva Zsolt a város egyik büszkeségének és elengedhetetlen júniusi programjának tartja a színházi fesztivált, legalább annyira, mint a szokásos belvárosi hársfaillatot. A megnyitó végén Rázga Miklós – aki természetesen egész társulatának nevében beszélt -, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója átadta a teátrum kulcsát Magyar Attilának, a rendezvény igazgatójának: „Tíz napra bérbe adjuk a POSZT-hoz.”

Hoppál Péter, Halász Judit, Magyar Attila, Vincze Balázs, Páva Zsolt Forrás: szinhaz.org

A rövidre szabott beszédek után a versenyprogram első állomása a szintén Debrecenből érkezett Jadviga párnája című szövevényes Závada Pál regényadaptáció volt. A darab a végképp összezúzott megértés tragikusságát ábrázolja szokatlan narratív megoldásokkal: itt igazán csak az arcok ismerhetők, az emberek láthatatlanok és felolvashatatlanok maradnak. A szlovák és magyar kétnyelvűség pedig a mű és közönsége közötti kommunikációt is hátráltatja, ezáltal még jobban belehelyezkedhetünk a két főszereplő, Jadviga és András vívódásaiba.

A POSZT további kilenc napon át folytatódik a június 17-ei ünnepélyes eredményhirdetésig. A hét-hét kamara, illetve nagyszínpadi előadást a Pécsi Nemzeti Színház termeiben játsszák, egy produkciót pedig az EXPO Centerben adnak elő a határon innen és túlról érkezett társulatok. A főválogatók Árkosi Árpád rendező és Kovács Dezső kritikus voltak.

Fotó: Kocsis Marcell

A szakmai zsűrit Deres Péter (dramaturg), Felkai Eszter (színésznő), Márkos Albert (zeneszerző), Sebastian Vlad Popa (külföldi színházi szakember), Pozsgai Zsolt (író), Puskás Panni (kritikus), Szlávik István (tervező), és Tóth Tibor (színész) alkotja. A színészzsűri tagjai Moór Marianna, Töreky Zsuzsa és Barnák László lesznek.

A versenyprogramokkal párhuzamosan Pécs belvárosát a POSZT fesztiválszekciója veszi birtokba, amelynek során performanszokban, színészzenekarok koncertjeiben, és más színpadi előadásokban gyönyörködhet, vagy éppen borzonghat a nagyérdemű; a részletes programtervet felsorolni is nehéz. Újdonságot jelentenek a meghívott monodrámák olyan előadásokkal, mint Gyarmati Fanni naplójának interpretációja, a Csak szólani egy szót mint ember, a Hallgatni akartam és az Egy őrült naplója című előadás is.

Belvárosrészlet és hangulatkép Pécsről, Kocsis Marcell képeivel:

Közeleg AZ – Stephen King gonosz bohóca újra a filmvásznon

Stephen King, a 20. század egyik legünnepeltebb amerikai írója. Regényei megjelenésüket követően számos, a horrort kedvelő rendezőt ihlettek meg. Arról már korábban beszámoltunk, hogy A Setét Torony is filmre kerül, most egy újabb klasszikust forgatnak, ami nem más, mint az AZ. 

Az AZ (IT) 1986-ban jelent meg először a könyvesboltok polcain, majd 1990-ben készült belőle egy két részes mini sorozat is, így a történet sokak kedvencévé vált. Idén pedig, a szeptember 7-ei premierrel a mozivászonról köszön vissza a remake egy igazi horrorfilm formájában a Warner stúdió gondozásában, és Andrés Muschietti rendezésében, akitől olyan filmet ismerhetünk, mint például a 2013-as, rengeteg díjat és rettegést hozó Mama.

Krajcáros Bohóc kedvesebb, szerethetőbb nem lett, csak modernebb köntöst (bohócruhát) kapott. 2017-1990. Kép forrása: Entertainment.ie

A szinopszis szerint egy démon szállta meg a képzeletbeli amerikai kisváros, Derry csatornahálózatát; vagyis inkább az emberek telepedtek a barlangja fölé, zavarták meg álmát,  ezért amikor 27 évenként felébred, egy bohóc képét öltve szedi fiatal áldozatait, (akiknek minden rémálmát ismeri), örök lebegésre ítélve lelküket. King a Maine nevű államba, (ott is született és rengeteg regényében megjelenő helyszín), képzelte el Derry-t, más és más városokból, gyerekkora színhelyeiből ollózva össze a szürke települést, ahol a periodikus borzalmak történnek.

Talán nem véletlen, hogy a tévésorozat megjelenését követő 27. évben jelenik meg a film, és hogy a Pennywise-t (Krajcáros bohócot) alakító Bill Skarsgård is 1990-ben született (véletlenek márpedig nincsenek).

A megmagyarázhatatlan katasztrófaciklusokat megelégelve egy csapat gyerek, akiknek egészen idáig csupán teljesen átlagos problémáik voltak, a halálesetek utáni nyomozásába kezd, ezt követően pedig megkezdődik a versenyfutás az idővel, az élettel, a halállal és a rettegéssel. Szembe kell nézniük az iszonyattal, aki nem evilági mivoltával életre kelti legvadabb rémálmaikat, ezáltal pedig a vásznon megélt rettegésen keresztül szembesülhetünk saját gyermekkorunk legsötétebb félelmeivel is.

A könyvvel és a tévéfilmmel ellentétben az AZ mozija csupán a gyerekre reflektál, kihagyva a már felnőttként újraélt történeti síkot, Pennywise bosszúját és a szereplők vissza-visszatérő emlékeit. Az előzetes alapján, ezt és pár kisebb részletet leszámítva a fő szál semmit sem változott; a látvány kifogástalan és a rendező ígérete szerint nem spóroltak a gore (vér, alvadt vér), jump cut (nem kapcsolódó vágás, vágás ugrás) és horror elemekkel sem.

RendezőAndrés Muschietti
ÍrtaStephen King
Zenéjét szerezteBenjamin Wallfisch
ProducerekDan Lin, Barbara Muschietti, Seth Grahame-Smith, David Katzenberg, Roy Lee

Itt van az AZ (IT) angol nyelvű előzetese, amiért megjelenését követően megörültek az emberek a, egy nap alatt 197 millióan tekintették meg. Talán nem véletlen ez a nagy lelkesedés, és a film méltó lesz a kellően ijesztő, érdekes előzeteséhez. Mi mindenesetre nagyon várjuk.

 

Alt-J: RELAXER lemezkitika – Rekviem valami hülyeségért

Még nem is volt az olyan nagyon régen, hogy a 2012-es Awesome Wave után a zenei sajtó egyöntetűen az új Radiohead-nek kiáltotta ki azt a nagyon cuki kis leedsi bandát. Akik aztán nemcsak zenéjükkel, hanem már nevükkel is a metroszexuális hipszter pszeudo-lo-fi menőség vegytiszta ideálját testesítették meg (érted, ha a Mac-en lenyomod az alt-ot és mellé a j-t, akkor egy háromszöget ír ki, érted, érted?!). Aztán kidobták a némileg visszafogottabb, muzikális maszturbálásra kevésbé emlékeztető This Is All Yours-t, ami, habár nem volt annyira intenzív és kicsattanó, mint az elődje, egy okosan, elegánsan felépített korong volt, és már-már arra lehetett következtetni belőle, hogy a banda tényleg képes fejlődni, és hogy a jövőbeli LP-kre is érdemes lesz várni.

Hát most nagyon át lettünk verve. A rövid, ámde céltalan RELAXER (így, csupa nagybetűvel) jó néhány lépés az ellenkező irányba. Nyoma sincs az AW laza, eredeti swaggerjének, sem a TIAY komoly, dinamikus felépítésének: kapunk egy lassú, unalmas, gitárra épülő melódiát, illetve egy túlzsúfolt, túlságosan elektronikus, túltolt agymenést, amelyek közül egyik sem rendelkezik egy fülbemászó melódiával, vagy egy okos, ütős felépítéssel (nem, még a House of the Rising Sun-feldolgozás sem). Szinte látom magam előtt, ahogy Joe Newman és a srácok felváltva szívnak egy-egy joint-ot, illetve tömik magukat kokainnal a stúdióban az egyes számok felvétele előtt, miközben azt hiszik, éppen egy mesterművet alkotnak.

Pedig a két előre kiadott dal, a 3WW és az In Cold Blood (habár ezek se értek fel, mondjuk egy Every Other Freckle-lel vagy egy Tesselatte-el) még tartogattak némi reményt, visszafogottságukkal és a túlságosan rockos, hagyományos felütésükkel együtt is. Ez a két dal sajnos messze a legjobb az albumon, és habár első két trackként még megállják a helyüket, nem mentik meg a lemez többi részét az olyan förtelmektől, mint a korábban említett House of the Rising Sun feldolgozás, ami legjobb esetben is csak egy fájdalmas tanmese arról, hogy miért nem szabad benyugtatózva gitározni, vagy a banda történetének mind szövegileg, mind instrumentálisan leginkoherensebb atrocitásától, ami a Hit Me Like That Snare.

Az ilyen számokon érhető tetten leginkább, ami valóban folyik itt: az Alt-J most, a harmadik lemezénél szenvedett ki véglegesen. Most fogytak el ötletek, és most jöttek rá, hogy a kezdőenergiájuk nélkül ők csupán egy átlagos, zeneileg nem túl erős prog-rock banda, akik gyorsabban vesztették el a relevanciájukat, mint Barabás Attila a Megasztárt. És most próbálkoznak. Szenvednek. Kínkeservesen próbálnak úgy emberesen nyomot hagyni, és úgymond “e x p e r i m e n t á l i s a k” lenni, de csak lábon lövik magukat minden egyes debil sorral (“Moon Shaped Pool’ plays in the velvet cell/ Green neon sign reading ‘Welcome to hell” – sic), elbizakodott gitár-riffel, rendhagyónak szánt kórusokkal. Ezért van az, hogy azon kívül, hogy ez a lemez nagyon rossz, mintha direkt lenne nagyon rossz.

A RELAXER lemez borítója. Kép forrása: genius.com

Külön említést érdemel Newman énekhangja, ami eddig a banda védjegye volt idioszinkratikus vékonyságával és a “legmenőbb macska az utcánkban”-hangzásával, de itt egyszerre frusztráló és szomorú, ahogy átcsap motyogásból rikoltozásba, dúdolásból kvázi ütemes kiabálásba. Nem nehéz azt hinni, hogy az Alt-J egész lemezén hosszúságúra nyújtott halálsikolyát halljuk.

Az egyetlen jó pont talán, hogy a RELAXER az utolsó számra némileg összeszedi magát: a Pleader végén hallható méltóságteljes, barokkos kórus úgy hangzik, mintha rekviemet dalolna, jobb esetben a lemez, rosszabb esetben az együttes felett, de pár percre eszembe juttatta, miért is szerettem ezt a bandát: azért a rég halott, komplex, de ugyanakkor nagyon is indie, inventív hangzásért, amiből olyan fájdalmas kevés jutott ebbe a lemezbe. Vagy az egy másik Alt-J volt?

3/10

A körmendi színjátszás – Aranyhaj premier

A Körmendi Kastélyszínház Társulat június 10-én mutatja be legújabb színdarabját, az Aranyhajat. De mi is az a KASZT és mit várhatunk tőle?

Vörös Attilával („Vörével”), a társulat elnökével és jó barátommal beszélgettem a körmendi színjátszásról és annak múltjáról. Számomra nem volt idegen a téma, ugyanis én is éveken keresztül koptattam a körmendi színház deszkáit KASZT-os színekben.

Megtudtam, hogy Körmenden nem új  keletű dolog, ez a fajta kulturális tevékenység, sőt! A Rába-parti kisvárosban már az előző század elejétől folyt színjátszás, ez főleg az ötvenes és hatvanas években erősödött meg. Ezt követően, egy kisebb szünet után, 1995 novemberében alakult újra az azóta is töretlenül működő Körmendi Kastélyszínház Társulat, avagy a KASZT. Tagjai egytől-egyig amatőrök, civil foglalkozásuk van vagy tanulnak. Életkorukat tekintve is elég változatos a csapat, ugyanis az általános iskolás diákoktól a nyugdíjas korosztályig mindenki közreműködik az előadások sikerében. Céljuk elsősorban a szórakoztatás, a körmendi kulturális élet fellendítése, és nem utolsó sorban az, hogy ők is jól érezzék magukat a színpadon. Egy évben legalább egy darabot mindig szeretnének színpadra állítani, ahogy idén is.

A Társulaton belül működik az úgynevezett „Stúdió”. Ez tulajdonképpen nem más, mint a fiatalok színpada. Minden évben saját előadást csinálnak a stúdió vezetőjével, Jóna Andreával. Itt tevékenykednek a kicsik és tanulják meg, hogyan mozogjanak a színpadon; elsajátíthatják a szakma csínját-bínját. A felnőttek különösen nagy hangsúlyt és figyelmet fordítanak arra, hogy az itt színészkedő gyerekek jól érezzék magukat és szívesen járjanak a próbákra.

Kérdésemre Vöre elmondta, hogy az évek során a társulat szép eredményekkel és díjakkal gazdagodott: talán a legbüszkébb a Kazincbarcikai Színjátszó Fesztiválon kiérdemelt első helyre volt, ugyanis ezzel országos sikert értek el. De emellett az Ifj. Horváth István Nemzeti és Nemzetközi Amatőr Színjátszó Fesztivál fesztiváldíjasai is lettek, ezeket a sikereket a Művészet című darabbal érték el. Ugyanez az színmű lett a 2010- 11-es évad legjobb amatőr előadása is, amit a Pál István-diploma bizonyít. Emellett bezsebeltek hét arany-, négy ezüst- és egy bronzminősítést is. Az elmúlt időben már rendszeresen meghívást kapnak a Komlói Amatőr Színházi Találkozóra, ahol tavaly harmadik helyezést értek el, idén pedig az Az öldöklés istene című darabbal indulnak el a megmérettetésen.

forrás: körmend.hu

 

Ezután Jóna Andit is sikerült elkapnom pár mondat erejéig, hogy meséljen az éppen készülő darabról és a stúdióról: „Ez a társaság egy olyan közösség, ahol mindenki szeret mindenkit és ahova kikapcsolódni, jól érezni magukat, hasznosan tölteni a szabadidejüket járnak a fiatalok.” – fogalmazott a stúdióvezető. A társaság összetétele évről évre változik, mert a tagok többsége most éli fiatalkorát, így a tanulmányok, szerelmi élet, barátok határozzák meg őket, de Andi nem aggódik, mert, ahogy fogalmazott: „Mindig van friss hús az asztalon és abból kell dolgozni, amink van.” Elmondta, hogy az idei darab kiválasztásakor fontos tényező volt, hogy mindenképpen mesedarabot akartak készíteni, hogy megfogják a gyerekeket, hiszen korábban ez már nagyon jól működött, például amikor az Anasztázia került feldolgozásra. Végül sikerült leszűkítenie a választási lehetőséget két mesére. Ezek közül már a stúdió tagjai együtt választottak.

A próbák nagyon jó hangulatban teltek, a gyerekek nagyon lelkesek és imádják Andit. A színdarab tulajdonképpen nem más, mint az Aranyhaj mese színházi adaptációja, ami kicsiknek, nagyoknak, de még szülőknek is egy nagyon jó szórakozás és élmény lehet. Tehát aki szeretne egy nagyon jó szombat délutáni programot, látogasson el június 10-én a Körmendi Színházba délután 5 órakor és nézze meg a saját szemével a fiatalok lelkesedését, tehetségét!

 

A borítókép forrása: vaskarika.hu

Zenei körkép – Feltörekvő zenekarok hazánkban 2. rész

Fotó: András I. Gábor

A hazai zeneipar megállás nélkül pörög, és szerencsére az érdeklődés is nagy a minőségi underground és rockzene iránt. Rengeteg zenekar alakul országszerte, akik mind próbálnak betörni a hazai zenepiacra.

A figyelem középpontjában leginkább a budapesti zenekarok vannak, holott vidéken is  rengeteg az ígéretes, az adott városban népszerű, ám még feltörekvő együttes. Ebben a cikkben szeretnék bemutatni néhány zenekart és esélyt adni nekik, hogy minél több ember megismerhesse a  nevüket, zenéjüket. Cikkcsokrunkban az általunk vélt tíz legígéretesebb bandával találkozhattok, íme a második “ötösfogat”:

Zenei körkép – Feltörekvő zenekarok hazánkban 1. rész

6. Bad Habit

2013 végén alakult, debreceni székhelyű, fiatalos, lendületes rockbanda. Zenéjükben több stílust is ötvöznek, olyan zenekaroktól szereznek inspirációt, mint a Foo Fighters, Guns N’ Roses, Fish! vagy a Tankcsapda. Eddig két kislemezük jelent meg; eleinte angol nyelvű dalaik voltak, 2017 elején adták ki az első magyar nyelvű számukat. 2016-ban megnyerték a Szobrock tehetségkutatót, és részt vehettek a Budapest Music Expón. A debreceni Roncsbárban, több vidéki városban és Dürer Kertben is koncerteztek. Júliusban fellépnek a Campus Fesztiválon és a kisvárdai LeszFeszten is.

7. Radar

A 2005-ben alakult kisvárdai együttes a rockot és a heavy metált ötvözi. Elmondásuk szerint a zenéjük dallamos és érzéki, ugyanakkor nyers és kemény, a zenekar tagjai a lendületes rockzenét részesítik előnyben. A banda épp a negyedik lemezét írja, ami várhatóan jövőre fog megjelenni. Az Új hajnal, az Embertelen kor és a Mindenáron lemezeik már aranylemezek lettek, előbbi kettő platinalemez is. A banda rengeteg koncerten van túl, többek között a P.Mobillal közöseken is.

8. Twentees

A hódmezővásárhelyi indie/pop-rock zenekar 2012 óta tevékenykedik. Megalakulásuk óta számos koncerten vannak túl. Megfordultak vidéki városok klubjaiban, fesztiválokon, de az A38 és a Barba Negra Track színpadán is. 2014-ben a KERET blog tehetségkutatóján különdíjat kaptak, 2015-ben a Dunai Regatta zenei tehetségkutatóján pedig első helyezettek lettek, és bekerültek a Cseh Tamás Program induló zenekarokat támogató 2015-ös szériájába is. Első kislemezüket 2013-ban adták ki, bemutatkozó nagylemezük 2015 márciusában jelent meg Sing, Dance, Cry néven, második albumukat 2016-ban Múlandó néven került a boltokba.

9. Palma Hills

Az együttes 2012-ben alakult Székelyudvarhelyen. A zenéjükre leginkább a garage, a blues-rock és az indie volt hatással. Eddig két kislemezük jelent meg, az első nagylemezüket 2016-ban Beyond the Hills néven adták ki. A második EP-n és a nagylemezen Beke István, az Ivan & the Parazol billentyűse, is közreműködött hangmérnökként, a Beyond the Hills borítóját pedig Vitáris Iván, az előbb említett zenekar énekese készítette. 2015-ben felléptek a Szigeten, és beválogatták őket a Cseh Tamás Program által támogatott zenekarok közé.

10. The nobody elses

Kezdetekben kéttagú formáció volt, ahol Fodor Dávid és Marschal Roland kísérleteztek, majd 2013-ban bővült ki a zenekar Makai Edinával (dobossal), és azóta is ebben a felállásban zenélnek. A csíkszeredai zenekar pszichedelikus surf-rock zenét játszik. 2015-ben jelent meg egy kislemezük, 2016-ban pedig The Soul Piper And The Mischievous Spirit címen kiadták az első nagylemezüket. 2015-ben megnyerték a KERET blog által szervezett Kikeltetőt. A zenekar a jövőjét Budapesten képzeli el, mert ott több a lehetőség, és az érdeklődés is nagyobb az underground zene iránt.

 

Borítóképen a Palma Hills  Fotó: András I. Gábor

Zenei körkép – Feltörekvő zenekarok hazánkban 1. rész

A hazai zeneipar megállás nélkül pörög, és szerencsére az érdeklődés is nagy a minőségi underground és rockzene iránt. Rengeteg zenekar alakul országszerte, akik mind próbálnak betörni a hazai zenepiacra.

A figyelem középpontjában leginkább a budapesti zenekarok vannak, holott vidéken is  van rengeteg ígéretes, az adott városban népszerű, ám még feltörekvő együttes. Ebben a cikkben be szeretnék bemutatni néhány zenekart, és esélyt adni nekik, hogy minél több ember megismerhesse a zenéjüket. Cikkcsokrunkban az általunk vélt tíz legígéretesebb bandával találkozhattok majd, íme az első „ötösfogat”:

1. Újvilág Utca

A 2010-ben Szombathelyen alakult zenekar, gitáralapú modern alternatív műfajú zenét játszik. Eleinte kisebb kocsmákban koncerteztek, majd 2013-ban az Átjáró nevű, szombathelyi könnyűzenei tehetségkutatón másodikok lettek, 2014-ben pedig meg is nyerték. Ennek köszönhetőn felléptek a VOLT fesztiválon, és olyan zenekarok előtt játszottak mint a Vad Fruttik, a Magashegyi Underground vagy a Kistehén. A zenéjükre hatással volt többek között a Kispál és a Borz, az Arctic Monkeys és a Franz Ferdinand, ebből alakították ki saját, egyedi hangzásukat.


 2. Mongooz and the Magnet

A 2014-ben alakult trió énekese a norvég származású Magnus Måløy, gitárosa és egyben nagybőgőse az ír származású Ian’O Sullivan, dobosa pedig G. Szabó Hunor, aki magyar születésű. A három fős csapat tagjai Pécsett, az orvosi egyetemen találkoztak és indították el a banda felfelé ívelő történetét. A zenéjében blues, rock’n’roll és funk-soul elemeket is felvonultató bandának eddig egy kis és egy nagylemeze jelent meg. A She Gonna Leave Me című számukhoz videoklipet is készítettek, ami már majdnem elérte az 50 ezres nézettséget a YouTube-on. Szerepeltek a BalconyTV Budapest egy adásában, és sok nagy hazai fesztiválon is ott lesznek az idén (Korábban már a Nagy-Szín-Pad tehetségkutatóban is részt vettek).

https://www.youtube.com/watch?v=0SJCWMb6fPM


3. Let the cigar die

A zenekar akusztikus duóként kezdte a pályafutását 2011-ben Tiszakécskén, majd szép lassan négytagúra duzzadt. Zenéjükben a metálos blueson kívül felfedezhető még a hard core, a punk és a modern metál néhány jellegzetessége. Megalakulásuk óta túl vannak jó néhány koncerten, bemutatkoztak az ország minden területén. Felléptek többek között a Szigeten, a Szegedi Ifjúsági Napokon és Budapesten a Dürer Kertben is.


4. Don Gatto

A hardcore együttes 2009-ben Szekszárdon alakult. A zenekarnak három kislemeze jelent meg, amelyeket ingyenesen le lehet tölteni a honlapjukról. Több mint 300 fellépésen vannak túl és nem csak itthon, hanem számos európai országban is elkápráztathatták már a közönséget. Többek között  Ausztriában, Németországban, Svájcban, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában és Lettországban is volt fellépésük. Játszottak már a Death Before Dishonor, a Napalm Death, a Madball és a Hatebreed előtt is.


5. Zinger

A 2013-ban alakult nagykanizsai zenekar. Elmondásuk szerint a zenéjük leginkább a progresszív rockhoz közelít. A Hammerworldnek úgy nyilatkoztak, hogy a számaik főleg pszichológiai témájúak, ezt a tág megfogalmazást pedig az első kislemez címe (Összeomlás) igyekszik szűkíteni. Ezt a három számból álló lemezt a tavalyi év végén adták ki. Két dolgot tartanak fontosnak és alapvetőnek a művészetben: az autentikusságot és a katartikusságot, amelyeket a banda az őszinte, improvizatív dalaiban, illetve koncertjein igyekszik kifejezni.

 

 

A borítóképet fotózta: Lutor Katalin

Szellem vagyok, házasodnék – A szellemesküvők bizarr szokása

Miközben az európai kultúrkörben egyre kevesebb az esküvő, a távoli Kínában a szellemek is örök hűséget esküsznek: persze nem mindenhol és nem minden szellem, de a több mint háromezer éves rituálé a mai napig tartja magát.

Kínában szégyennek számít egyedül lenni, egyedül maradni. Peking mára e szempontból is fejlettebbnek tekinthető, ott jóval elfogadottabb az egyedüllét. De az elmaradottabb területeken a mai napig csúnyán néznek rád, ha nem találsz társat magadnak, ha nem házasodsz meg. Ez az elvárás olyannyira él, hogy hokszor a család az illető „szingli” halála után se nyugszik bele a szégyenbe, és a hajadonon elhunytaknak társat választanak: ne maradjanak egyedül a túlvilágon.

Két halott házassága: nemcsak a filmekben történhet ilyen (Forrás: http://arpadblog.hu)

Két halott közötti házasságnál is van pénz és hozomány, ezt a lány családjának kell adni. A két félnek összeillőnek kell lennie, a megfelelő pár kiválasztásánál egy feng shui mester segédkezik. Ha ez megvan, a ceremónián kiássák a menyasszony földi maradványait és áthelyezik új „lakóhelyére”. „Holtomig vagy holtáig” áll a katolikus szöveg esküjében, ez a kínai hagyomány kissé túlmutat rajta. Az ilyen házasság illegális, sírrablásnak minősül; a néhai kínai vezető Mao Ce-tung határozottan fellépett e furcsa szokás ellen, azonban kigyomlálnia neki sem sikerült a társadalomból.

Néha előfordul, hogy a „menyasszony” családja mit sem sejt az esküvőről, hanem valódi sírrablók hantolják ki a csontvázat, de előfordult olyan eset is, 2016-ban Északnyugat-Kínában, hogy egy férfi két mentálisan beteg nőt gyilkolt meg, hogy testüket eladhassa szellemesküvőkre. 2007-ben pedig egy másik férfi hat nővel végzett, elfogásakor pedig azt mondta: „kevesebb fáradsággal járt nőket ölni, mint kiásni tetemüket a sírból”.

A BBC híradása szerint a szellemesküvők létezésének egyik oka, főleg az olyan tartományokban, mint Sanhszi, hogy az ott dolgozó, főként egyedülálló férfiak veszélyes munkát végeznek a bányában. Sokan már fiatalon meghalnak, és családjuk azt szeretné, ha a túlvilágon lenne társuk. Huang Csing-csun, a Sanghaji Egyetem tanszékvezetője a BBC-nek elmondta, hogy a kínai családok attól tartanak, ha nem teljesítik gyermekük földi kívánságait, az szerencsétlenséget hoz rájuk.

„A halott folytatja életét a túlvilágon. Tehát ha nősülni akart, akkor ott is nősülni akar.” – magyarázza Huang Csing-csun.

Forrás: mno.hu

#estivers 18. – Szabó Balázs: Jelkép

Szabó Balázs versportréja egy szürkével, feketével, és fehérrel rajzolt világot mutatott be nekünk; most szennyes lepedőkön hív légyottra. A hideg szerelemhez ragaszkodó öntudatlan szorongás is csontig hatol, végül az egész szeretkezés nem lesz más, mint egy felvonulási jelkép.

jelkép

egy szerelem jelképe  vagyok,
s ha esetleg hazaér,
ezzel felkavarva a dolgokat,
napvilágra kerül a szennyes,
az anyakönyvi kivonat,
a társadalombiztosítási azonosítóm,
hogy nincs semmim,
üres falak előtt állunk ilyenkor,
még csak poszterre sem telik,
már egy hete nem volt pénzem csókra,
egy hete sem éreztem merevedést,
s már egy hete azt esszük, mit anyám rakott,
fojtogatva szeretlek,
így elviselhetőbb a könny,
kint esik, s beesve szürcsöljük mit más elhagyott,
valaha a világon én voltam,
valaha nem kellett hinnünk
a multiuniverzumban,
elég volt a miénk,
én egy ember voltam,
te meg csak úgy az enyém,
itt fal van, kezed ablak, abba ugrok,
ketten szívunk egy cigarettát
s a hamuban megalkuszunk

valamikor takarókba bújtunk,
míg kint a világ összeállt,
míg beléd hatoltam,
s a falak sem dőltek rád,
míg zsizsikes rizst ettünk,
fogad közt sercegett a bőr,
s alkáli elemeket szopogattunk mellé,
míg lemerült testünkről a bőr,
most a csontokat főzzük,
leves, zsírjából szappan,
enyves a szád,
megugrik az éj,
remeg a zsír hasamon,
a hideg szerelem
csontig hatol, mint egy
felvonulási jelkép

Fotó: Fülöp Péter/FylepPhoto
Kiemelt kép: Fülöp Péter/FylepPhoto

LEGUTÓBBI CIKKEK