Kihelyezett telt ház, kihelyezett koncert- ne ellenőrizzük esetleg, hogy sztahanovista lendületünkből futja-e egy Papp László Budapest Sportarénára, Foster The People Houdini-doppelgänger-tagozat? Eszméletlenül jó évadzárót adtak a Mágikus Mintha (a Weöres Színház színészeiből álló rock’n roll banda) tagjai a Pistons Pubban.
A Mágikus Mintha jól kitolt azokkal, akik a pénteki koncertjelentést predesztinálták, gondolva arra, hogy a repertoárjuk és a hangulat minőségbiztosított, ráadásul nem először járnak a Pistons Pubban: néhány hete a mostanihoz hasonlóan degeszre tömték az emeletet. Fashionably late (divatosan késve) belecsaptak a belecsapnivalóba, kaptunk Iggy Popot, Demjént, Egynyári kalandot (ITI), Kistehén Tánczenekart, Seven Nation Armyt, Joan Jettet, egyszóval a menü a megszokott. Aztán egy mozdulattal kiradíroztak két előre megírt bekezdést a cikkemből azzal, hogy Kenderess Csaba felállt, és dobos nélkül hagyta a bandát. Nincs egy dobos a közönség közt? Hogyne volna, vagány szőke fej emelkedik, és látszólag SOS lenyomja a következő fél órát. Kovács Viki nem a szerencsés véletlen, derül ki végül, hanem a nyári pót-Csaba, ebben az ideiglenes felállásban legközelebb július 22-én találkozhatunk velük a szombathelyi Emlékműdombon A rock nagyjai-koncertsorozat fellépőjeként, a Karthago és az Omega utózenekari kíséretében.
Miért járunk ezekre a koncertekre? Jordán Tamásnak nagy vágya volt, hogy Szombathelyen is „Együtt legyenek az emberek, találkozzanak, beszélgessenek egymással, kössenek új ismeretségeket, ami alapja lehet az egyéni életek megváltoztatásának.” A Weöres Sándor Színház honlapján a blogbejegyzésében olvasható, milyen küldetéssel érkezett a városba, hogyan ragadja nyakon azóta is a passzivitásba süppedt, pezsgő Pest után vágyakozó potenciális kultúrtöltelék-népet (Thea-tér, Krúdy Klub). Aztán eszembe jut, hogy valaki egyszer azt mondta nekem, a küldetése csak részben bizonyult sikeresnek, mert a színház és mi, földi halandók valahogy más szférában élünk.
Valóban? Ki viszi át a szerelmet a fogában tartva a túlsó partra, ha nem mondjuk Jámbor Nándor? De tényleg, az ő fogait már igazán jól ismerjük, hiszen ki ne látta volna, ha nem is a szerelemmel, de valamelyik csatakosra tombolt ruhadarabjával a szájában. Küldetés-kultúrmisszió: kell, hogy tudatos legyen? Kell, hogy Csehovval keljen a színházlátogató? Nem hatalmas előrelépés már az is, hogy tömegek zsúfolódnak a Pistons pokol tornáca-emeletén, olyan minimális marketing mellett, ami életem első Mágikus Mintha koncertjére sétálva mókásnak tetszett? Amikor az ember sóhajtozva kesereg a szétesőben lévő MMIK lépcsőin, vagy a Savaria Szálló üvegére tapadva képzeleg régmúlt teadélutánokon, hajlamos elfelejteni, milyen egyszerű dolgokon múlik a lángoló élet, mennyire maga ura az ember, és attól, hogy nem írunk minden eseményről, a berkek alatt róka jár, a szombathelyi ember nem alszik, habár tennivaló mindig van, és ebből mind a Mágikus Mintha színész-zenekara, mind az f21.hu ki fogja venni a részét. Sőt, már ki is veszi.
Vörös Attilával („Vörével”), a társulat elnökével és jó barátommal beszélgettem a körmendi színjátszásról és annak múltjáról. Számomra nem volt idegen a téma, ugyanis én is éveken keresztül koptattam a körmendi színház deszkáit KASZT-os színekben.
