A Nyolc Ág Művésztáborharmadik alkalommal nyitja meg kapuit az alkotópalánták előtt. A szervezők idén is négy tematikus napra osztották a programot; ez a négy felvonás kiegészül egy nulladik nappal is, amit az érkezésre szánhatnak azok, akik messziről keresik fel Kámot és a pénteki napon is szeretnének már a kezdetektől részt venni a rendezvényeken.
Emellett idén a lehetőségek keretes szerkezetet teremtettek, mivel az első és utolsó nap egyaránt vegyíteni fogja a képzőművészet és a dráma világát – de mik ezek a lehetőségek és miről szól a Nyolc Ág Művésztábor?
Oké, de mit keres egy művésztábor Kámban?
Az első tábort 2017-ben szervezték az f21.hu szerkesztői és azok barátai, hogy az oldal körül formálódó, ugyanakkor még kiforratlan és zöldfülű társaságot szorosabban kössék össze a személyes ismeretségek és élmények. Az ars poetica leglényegesebb eleme az értékesen, családiasan és kötetlenül eltöltött idő lett – ezt az örökséget vitte tovább a tavalyi, 2018-as találkozó, amely már összeszedettebb, külsősöket is megszólító rendezvénnyé vált.
A 2019-es, harmadik tábor az előző alkalmak erényeit szeretné ötvözni azzal a törekvéssel, hogy a művészet iránt érdeklődő résztvevők a személyes ismeretségek és találkozások útján egyre inkább betagozódjanak a magyar kultúra fősodrába. Ezt a célkitűzést a szervezők relevánsnak érzik, hiszen a táborlakók túlnyomó többsége újságíró, zenész, képzőművész, színházi ember vagy más szoros kapcsolatban áll a művészettel. Az imént említett célokhoz a tábor lentebb olvasható programja is igazodik, amely annak is bizonyítéka, hogy a lassú, fokozatos építkezés kifizetődő és a bizalmat (amellyel akár a hazai zenei vagy irodalmi élet ismertebb nevei tüntetik ki a tábort és a weblapot) csak kemény munkával lehet elnyerni – és ez így helyes. A tábor két védnöke Háy János és Beck Zoltán, a fellépők pedig sokszor a meghívó közösség elveit bőven elegendőnek tartották, hogy megtiszteljék a kámi művésztábort.
Összefoglalva, a Nyolc Ág Művésztábor egy vidéki kezdeményezés, amely családias, de nem bennfentes és csak hidakat szeretne építeni, árkot ásni soha: hidakat a vidék és főváros között, az „élő kánon” arcai és az újabb hullámok fiataljai között. Nagyon fontos, hogy a tábor szimbiózisban létezik a faluval, amelynek közössége és önkormányzata példaértékűen támogatja a kezdeményezést: segítséggel, segítő kezekkel, anyagi eszközökkel és természetesen türelemmel is – a tábor pedig mindent megtesz, hogy országosan is hírét vigye a község szeretetének.
A részletes programterv alatt a tábor nagyon szigorú ökoszempontjai is olvashatóak, amelyek házirendként is értelmezhetőek.
Augusztus 8. – Érkezés
Augusztus 9. – Dráma és képzőművészet
Délelőtt / Horváth Máté – Betekintés a bársonyfüggöny mögé – Drámajátékok, improvizáció, beszédtechnika, mozgástréning és kreatív zene szabadon
13:00 / Ebéd
14:30 / Kiállításmegnyitók: Vad Artés Vincze Márton kiállítása a régi iskola épületében
10:30 / Nyomdázz csomagolásmenteset – Egyedi Laud zsákok készítése
10:30 / Ötvös workshop
13:00 / Ebéd
15:00 / Trashről és Lélekről – Beszélgetés Marton Zitával
19:30 / Herkules sarok – avagy egy szobor élete felolvasószínházi előadás – Előadják: Sipos László Márk, Horváth Nóra
21:00 / Záróbuli
A program teljes ideje alatt lehetőség lesz egy Odüsszeia-beli erőpróbára: Kocsis Marcell vezetésével íjászversenyen mutathatják meg tudásukat azok, akik férfias erőpróbára vágynak – az ókori hős nyomdokain, de Hemingway szellemében. További játékokra, számháborúra, bokszmeccsre és focimeccsre is biztatnak a szervezők – elvégre a Vasi Hegyháton hagyománya van a virtuskodásnak.
Ökoszempontok a Nyolc Ág Művésztáborban
A Föld bolygó és az emberi fogyasztás harcában a Föld vesztésre áll: természetesen vesztésre állunk mi, fogyasztók is: kevés esély van rá, hogy az utánunk jövő emberek olyannak ismerjék meg ezt a kék glóbuszt, amilyennek mi ismertük fiatalon. Mivel az f21.hu-nak és a Savaria Irodalmi Műhelynek inkább csak virtuális lábnyoma van mintsem kézzelfogható, így nagy hangsúlyt fektetünk rá, hogy a Nyolc Ág Művésztábor fenntartható és a környezettel barátságos legyen. Ennek érdekében hoztunk pár egyszerű, erőfeszítés nélkül betartható szabályt a kámi tábor életére vonatkozóan.
1. Nincsenek eldobható műanyag poharak: mindenki gondoskodjon újratölthető műanyag pohárról vagy használja a „kincstári” poharakat. 2. Nincsenek műanyag tányérok és evőeszközök: a mosogatás nemes feladat, amelyből mindenki egyformán veszi ki a részét. 3. A hulladékot szelektíven gyűjtjük, a szemét és hulladék azonnal a megfelelő helyre, a kihelyezett szemetesekbe kerül. 4. A cigaretta sokak elemi élvezte, de a csikk sem bomlik le varázsütésre: számos magunk készítette hamutartó várja őket a táborban. 5. Nincsen pazarlás: annyi áramot, annyi vizet, annyi erőforrást használunk, amennyire éppen szükségünk van. 6. Gondoskodj saját magadról: használj vászonzsákot, vegyél üveges sört, tanulj a workshopokon!
Mindezek mellett pedig egy nagyszerű társaságnak is a részesei lehettek.
A piszkos anyagiak és egyebek
A tábor díja 1500 Ft/fő/nap, ami tartalmazza az étkezést, az eszközöket és az egyéb ellátásokat. Szállás kapcsán a fedett helyszín befogadóképessége korlátozott, így, aki csak teheti, sátorral és hálózsákkal is készüljön – a kámi erdős park felejthetetlen és szabad élménnyel ajándékoz meg.
Főszervező és táborgazda: Vincze Bence, az f21.hu alapítója.
Találkozunk Kámban!
Aki még nem tette meg, töltse ki a jelentkezési űrlapot, a részvétel minden egyes napon regisztrációhoz kötött!
Igazi mecénásváros ez a Kanizsa, egy kissé alvó ugyan, de hatalmas potenciállal. Gyakran mondjuk más magyar városokban sétálva, hogy bizony ha itt kanizsaiak élnének, sokra vihetnék. Nálunk inkább gazdag termőtalaj és lojális szívek várnak. Nincs nagy várunk, csak városfalunk, nincs híres termékünk, vagyis van, de az is már a mindenki dödölléje, nincs színházunk, de remek épületeink és kiváló gimnáziumunk igen, egyszóval szükség van a fantáziánkra, hogy meglássuk azt, amit a boldog békeidőkben minden bizonnyal szabad szemmel is lehetett.
Megközelítőleg ötvenezer fő jut a városra és vonzáskörzetére; a panelfóbiás potenciális érdeklődők remekül fogják magukat érezni, ugyanis a lakások nagy része nem a magasépítészet remekei közül kerül ki, olyan része pedig nincs a városnak, ahol éjszaka a hátam mögé nézegetnék. A közlekedés teljesen korrekt, amíg el nem jön a vasárnapi bolhapiac: az egész országból járnak ide csészékért, Zsolnay-készletért és használt fűnyíróért autóval, és nem félnek használni. Régen a híres műindiánok is ott zenéltek és osztogatták a lemezeiket a pláza előtt, ma már csak egy szebb palántáért folyik hangos harc.
Nálunk a Sáskák nem lerágják a termést, hanem ők hozzák Kiskanizsáról nagy kosarakban reggelente a Vásárcsarnokba. Amikor tizenpáréves voltam, vidékről bejáró, nagyon megmaradt bennem, ahogy azok a törékenynek látszó, nagyszoknyás asszonyok a buszokról leszállva elszántan utat törnek maguknak, akárcsak egy töppedt jancsihad. Egy jogosítvánnyal később már nem találtam semmi vicceset abban, ahogy körül sem nézve átvágtatnak a megtáltosodott nénék azon a nevezetes zebrán, ami a „buszmeget” a „csarnoktól” elválasztja.
Fiatalon ezek a történetek valószínűleg legfeljebb mulattatnak, ám nem sokat mondanak el a városról. Arról, hogy lámpaoltás után mi történik, hová engedhetjük a gőzt, és vár-e vendégszeretet az éjjeli utcákon, megkérdezettjeink mesélnek, válaszaikból megtudhatjuk többek között azt, hogy jár-e Kanizsán az éjjeli pillangó, és milyen éles, illetve azt, hogy lehet-e egy kisvárosban nagy bulit csapni.
Hova jártok a városban szórakozni? A zenés helyeket, kocsmákat, esetleg házibulikat részesítitek előnyben? Van ezekben választék, lehetőség?
Gergő (25): Az Adam’s-be, esetleg a Kanizsa Clubba. Korábban a házibulikat szerettük, jelenleg az egyre inkább színvonalasabb kiszolgálást, magasabb minőségű termékeket. Választék van, de nagyon eltérő színvonalakon. Lehetőség szintén van, de ezek nagy része még kiaknázatlan. Az Adam’s-ben viszont egyre több a zenés est. Merci(23): Én a házibulikat mondanám, mivel Kanizsán a fiataloknak nem nagyon van lehetőségük elmenni szórakozóhelyekre. Fancsi (22): Én személy szerint mindegyiket szeretem, de ha választani kellene, akkor a kocsmákat részesítem előnyben, csak egy hajszálnyival. Diszkó igazából kettő van, abból nincs nagy választék, ellenben kocsmából minden sarkon akad egy. Szerencsére nem egyforma az összes, így mindenki megtalálja a magának valót. Ma már megvannak a törzshelyeink. Szimonetta(24): Közeli barátokkal, családtagokkal, kollégákkal a személyesebb összejöveteleket preferáljuk. Nem hátrány, ha lehet beszélgetni is iszogatás közben, a háttérben hallható kis zene pedig még inkább oldja a hangulatot, úgyhogy ilyen téren sokkal jobb egy kocsmai kiruccanás vagy egy laza grillezés a haveroknál, ami kötetlenebbé teszi az estét és utóbbinál minden, ami ott történik, az ott is marad. Fanni(22): Sajnos a városban rettentően kevés a szórakozóhely. Ha táncolni van kedvünk, akkor a Kanizsa Clubba megyünk a barátaimmal, illetve a házibulikat részesítjük előnyben.
Mik a szórakozási trendek, népszerű helyek, hóbortok a lakóhelyeteken? Milyen és mennyi alkoholt isztok, ha éjszaka szórakozni mentek? Mennyit vagytok hajlandóak költeni egy ilyen alkalommal?
Gergő: Szórakozási trendek? Vendéglátó egységekbe járás, csapatos sportlehetőségek, és a többi. Népszerű helyek nálunk az Adam’s Kávézó, a Kanizsa Club, Jägo Café, Placc. Az alkoholfogyasztás szerintem teljesen egyénfüggő, mennyiséget és minőséget illetően is. A fogyasztás összegét nagyban befolyásolja az adott alkalom, hogy csak egy szimpla baráti beszélgetés, összejövetel vagy nagyobb születésnap, ballagás, diplomaosztó, osztálytalálkozó, buli…. Így pár ezer forinttól akár a 10-15 ezerig is terjedhet. Merci: Szórakozóhely talán már csak egy van, ami népszerű lehet, a Kanizsa Club, előtte pedig szerintem kisebb kocsmákat látogatnak meg, ahol az alacsonyabb árkategóriás piákat tudják fogyasztani, mint a rozéfröccs például. Nem hinném, hogy túl sokat költenének egy-egy éjszaka, a belépő 1000-1500 forint, azelőtt pedig szerintem 2000-3000 a maximum, amit alkoholra költenek. Fancsi: Úgy látom, hogy az én korosztályom inkább a kocsmákat részesíti előnyben. Kevesen járnak diszkóba (sajnos). Így mi is inkább mellőzzük, mert a fiatalabbakkal egyszerűen nem tudunk azonosulni. Én főképp meggysört, pálinkát, vodkát, tequilát iszok, ha bulizni megyek. 5-8 ezer forintnál többet Kanizsán nem szívesen költök, de ez így elég is nekem. Szimonetta: Rendszerint egy jó kocsmatúra, majd egy kis Kanizsa Club – nem hátrány, ha Delta vagy Zero buli van, amik többnyire vonzzák a helyi fiatalokat. Ami az alkohol mennyiségét és minőségét illeti, szerintem ízléstől és anyagiaktól is függ. Szeretem a fröccsöket, egyik kedvencem a rosé, ami egy jó Sprite-tal vagy ízesített vízzel sose rossz… És kifejezetten szeretem a sört, de csak nyáron! Mindkettő itatja magát, de mégsem üt annyira hirtelen, akár kortyolgatva is elvan vele az ember és nem mellesleg az olcsóbb kategóriába tartozik. Szeretem a rövideket is, ebben az esetben Jäger a favorit. Ha már long drink és rövid is, nem ajánlatos ennél jobban keverni: most bölcs leszek és előrelátó – mindent csak mértékkel. Anyagilag hazudnék, ha letagadnám, hogy a nők sokkal kedvezőbben ki tudnak húzni egy ilyen éjszakát, mint a férfiak. Nem tudom megmondani, költöttem-e valaha ötezer magyar forintnál többet egy iszogatás alkalmával. Fanni: Változó, hogy mennyi alkoholt iszunk. Ha bulizni megyünk, inkább alapozunk előtte valahol, mert úgy olcsóbban kijövünk. 3000-5000 forintot költünk egy ilyen alkalommal.
Mennyire érzitek biztonságban magatokat a városban éjjel? Hallottatok-e balhékról, bűnesetről? Találkoztok-e az éjszakai kalandok során kábítószerekkel?
Gergő: Korábban rengeteg incidensnek voltunk kitéve, de hál’ Isten ezek megszűntek. Nem mondom azt, hogy nem futhat bele az ember bármikor egy agresszívabb társaságba, de jóval biztonságosabb az éjszaki élet, mint évekkel ezelőtt. Természetesen minden hétvégén hallani valamiféle balhéról, büntetésről, valamint kábítószer használatról, de ez minden éjszakai életnek velejárója, legyünk akármelyik városban. Merci: Nem hinném, hogy Kanizsán olyan gyakoriak lennének a balesetek. A kábítószer szerintem nem igazán elterjedt errefelé. Fancsi: Egyedül nem merek közlekedni. Mindig kell valaki, legyen az lány vagy fiú. Sokszor előfordulnak bűnesetek. Általában verekedések. Én nem használok drogokat, viszont látok sok olyan ismerőst, aki azért használja, mert máshogy nem tud ellazulni a sok stressztől. Szimonetta: Őszintén szólva, volt már negatív tapasztalatom. Nagykanizsán élünk, a naiv kislányok pedig dacosan átvágnak a legsötétebb kitaposott utakon, csak hogy előbb hazaérjenek, miközben maximum hangerőn tolják az adott év legnagyobb slágereit fülhallgatón. Hiszen egy kisvárosban úgysem történhet semmi. Talán minden fiatal lány tudna mesélni legalább egy kis apróságot a közbiztonság negatív státuszáról. Életemben szerencsére „csak” egyszer volt alkalmam tapasztalni, milyen az, amikor valamit belekevernek az italodba. Kedves srácok voltak, hozták a pohár pezsgőket, de nem előttünk öntötték ki. Szerencsésen megúsztam, köszönettel tartozom a jelenlévő barátnőmnek, tanulópénznek tökéletes volt. Kicsi város, de itt is – ahogy mindenhol – vannak ilyen és ehhez hasonló, netán rosszabb emberek és szituációk. Fanni: Még nem hallottunk balhéról, szerencsére kábítószerrel sem találkoztunk.
Hogyan és kikkel mentek szórakozni, majd miként juttok haza? Gyalog, taxival, esetleg tömegközlekedéssel? Melyik a legpraktikusabb?
Gergő: Személy szerint legtöbbször gyalog teszem meg az oda és a vissza utat is, de van, hogy taxit hívunk, vagy valamelyik barátunk fuvarját vesszük igénybe. Tömegközlekedést csak a bejárósoknak (falusiaknak) kell leginkább igénybe venniük, mivel másképp nem tudják megoldani, és 90%-uk sajnos csak az utolsó buszig, azaz 22:40-ig tud maradni a városban, ami elég elszomorító, hisz az éjszakai életnek így egyáltalán nem tudnak részesei lenni. Pénteken és szombaton biztosítani kellene minimum kettő plusz éjszakai járatot 1 és 3 óra környékén. Merci: A leggyakoribb, hogy valaki gyalog sétál haza, pont a taxi drágasága miatt, még ha nem is az a legkényelmesebb. Leginkább baráti társaságok mennek együtt szerintem, én pedig gyalog mennék haza. Fancsi: Általában autóval vagy gyalog visznek le minket, viszont gyalog vagy taxival megyünk haza. Szerintem a hazajutáshoz a legjobb a taxi. Gyors és nincs veszély. Szimonetta: Ha szórakozni megyek, szeretek magam mellett tudni legalább egy olyan személyt, akiben feltétel nélkül megbízom és tudom, hogy ha úgy adódik, hív egy taxit, leüti az ürgét vagy fogja a hajam a mosdóban. Nálunk nincsenek távolságok, gyalog is egészen könnyen megközelíthető a belvárosból a város akármelyik széle, körülbelül 30-60 perc alatt. Esténként, amikor csak pizzázunk a csajokkal, vagy beülünk egy bambira, kihasználom a tömegközlekedés adta lehetőségeket. Az utolsó busz 22.15-kor megy, szerintem nem olyan rossz, bár néha jól jönne később is, mint az igazi egyetemvárosokban. Ha buliról van szó, vagy elhúzódó iszogatásról – amennyiben nincs olyan megbízható személy, akivel szívesen hazasétálnék – jobban szeretem a taxis megoldást. Fanni: Baráti társasággal megyünk, és általában gyalog. Nagyon ritkán hívunk taxit.
Mesélj egy rövid történetet, személyes sztorit az éjszakai élettel kapcsolatban. Örömök és bánatok is jöhetnek!
Gergő: Ennyi idősen szerintem mindenkinek van bőven élménye mindkét vonatkozásban, így nehéz lenne egyet is kiragadni. Merci: Pont nemrég mesélték, hogy egy idős bácsi elesett az egyik kocsma előtt és négy fiatal ahelyett, hogy segített volna, rugdosni kezdte a tehetetlen férfit. Kicsit elgondolkodtató, hogy rengetegen nézték is a történést és egyetlen ember volt, aki a segítségére sietett. Fancsi: Diszkóban például olyan fordult elő velem, hogy mivel elég alacsony vagyok (159 cm), mellettem táncolt egy nagyon magas srác (illetve elég ittas), aki a könyökével folyamatosan ütögette a fejemet. Először szépen szóltam neki, nem érdekelte, folytatta ugyanúgy. Utána már kicsit erélyesebben szóltam, akkor a srác haverja odajött, helyet cserélt a sráccal és bocsánatot kért. Volt azonban jó élmény is! Nagyon sokszor találkozok régi ismerősökkel, akikkel nagyon jól elbeszélgetek arról, kivel mi történt az elmúlt időben. Rengeteg pletykát tudok meg, ami valljuk be, fontos egy nőnek. Szimonetta: Konkrét sztori most tinédzseréveimből nem igazán jut eszembe, de épp a minap volt egy ismételten jó este kollégákkal, haverokkal. Egyik barátnőmhöz felmentünk iszogatni, de mielőtt mindez megtörtént volna, ötleteltünk, mivel is tudnánk feldobni a házibulit. Találtunk videót az interneten egy – gyakorlatilag – társasjátékról, ami „Na, ki a Jani?”-ra lett keresztelve. Elég beteg volt, aki kitalálta, mert igazából egy meglehetősen jóképű, felfújható pasi Jani, akiről el kell mutogatni, hogy ő például egy légycsapó. Érdekes, de kellő mennyiségű alkohol fogyasztása mellett kifejezetten vicces tud lenni. Na de a lényeg, hogy éjfél, fél 1 környékén meguntuk a bezártságot és elindultunk meglátogatni becses társaságunk kirekesztett tagjait, azaz a másik felünket, akik kénytelenek voltak dolgozni, így szerettünk volna részvétet nyilvánítani, majd elmondani egy imát értük. Szóval elindultunk, fejenként egy doboz sört szorongatva, saját lábon, Despasitót bömböltetve, felfújt Janival a kezünkben, majd indiánszökdelésben átvágtattunk az egyik helyi négysávos út legszélesebb zebráján, ahol amúgy olyankor épp egy lélek sem volt, sem egy autó. És mégis megjelent egy Suzuki a semmiből, leszólítottak minket, hogy szeretnék Janit elvinni egy körre. Nagy szívfájdalommal odaadtuk nekik Janit, teljes bizalmunkkal, azóta is eltűnt személyként van nyilvántartva. Az este viszont ennek ellenére is nagyon jól sikerült! Fanni: Az Emlékek Éjszakája fesztivál nagy sikert arat, minden évben elmegyünk, és jól érezzük magunkat. Csak a kijutással van némi probléma. A taxik túlterheltek, a buszok pedig már olyan későn nem közlekednek, így gyalog szoktunk kimenni a Csónakázó-tóra, ami elég kalandosra szokott sikeredni. Mivel a társaság már nem szomjas, valaki mindig elhagyja valamijét, illetve a gyaloglás tempója is elég lassú (az éneklések és a fotózkodás miatt).
Mik azok a konkrét helyek, ahová mindenképpen érdemes beugrani este, és mikor keressünk társaságot? Melyikben mi a jó?
Gergő: Adam’s Kávézó, Étel- és Koktélbár, Szőlőskert. Előbb említett saját kerthelyiséggel rendelkezik, amely igen csak egyedinek mondható a belváros szívében, mediterrán hangulatot hozva el a kikapcsolódni vágyóknak, színvonalas kávé és koktélkülönlegességekkel, de kézműves hamburgerekben is gazdag a kínálat. Utóbbi szintén színvonalas, ételkülönlegességeit érdemes kipróbálni, hiszen a tulaj sokszor egy horvát tengerparti piacról szerzi be alapanyagait, ezzel színt hozva a kanizsai gasztronómiába. Merci: A legtöbb kanizsai fiatal, ha be szeretne ülni valahova beszélgetni, inni valamit, a Jägo és a Placc közül választhat, ám utóbbi pénteken is csak este 11 óráig áll rendelkezésükre, úgyhogy ha valaki tovább szeretne szórakozni vagy csak iszogatni, mégis jobb, ha a házibulit választja. Fancsi: Nagykanizsán az egyik legjobb hely a Captain Hook Pub (régi Pizzakert). Nagyon jól felújították, friss a kaja, gyors a kiszállítás, változatosak a bulik. Legutóbb például Ganxsta Zolee volt és Vilko. A benti rész kicsit kicsi, de kint nagyon jól el lehet férni! Van darts, csocsó, meg versenyeket is rendeznek. A másik nagyon jó hely a Plakátház (Plakátház Kultúrkocsma és Terasz)! Különleges italok vannak, a meggysör ellenállhatatlan, nem kell a hangerőt visszafogni, hisz nincsenek szomszédok. Valamint nagy a kinti és a benti terület is. Itt is van darts és csocsó. Mindkét helyen megtalálható minden korosztály a tinédzsertől a nyugdíjasig. Nem néznek ki senkit, nem számít, ki hogyan öltözködik, milyen zenét szeret, mit iszik. A lényege mindkettőnek, hogy jól érezze magát az ember függetlenül attól, hogy hány éves. Ezekre a helyekre akár a szüleimmel is szívesen lemegyek! Szimonetta: Nálunk Kanizsán egyelőre nincs akkora kínálat szórakozóhelyekből, jobb kocsmákból talán hármat tudnék igazán kiemelni. A Jägo Caffé egy egészen fiatalos hely, esténként érdemes beülni, de napközben is megfordulnak a diákok „lyukas” óráikban. Van lehetőség biliárdozni, csocsózni, dartsozni, valamint sportrendezvényeket is közvetítenek élő adásban, olyankor különösen megtelik a terasz, amely egyébként fedett és fűthető, utóbbi télen nem hátrány. Aztán van a Baur Söröző, amely hasonló adottságokkal rendelkezik, mint a korábban említett példa, csak más stílust képvisel és nyitott terasza van, de a Kanizsa Club előtt gyakori szomjoltó hely, ugyanis tökéletes elhelyezkedése révén pont félúton van a belváros és a klub között. A harmadik és egyben utolsó példám pedig a Placc lenne, ez az Erzsébet téren található, így főleg a helyi rendezvények során rendkívül felkapott hely, jó nagy terasszal, fincsi koktélokkal, ételekkel. Fanni: Norma kávézó (Norma Coffee Club): minőségi ételek és kávék; Kanizsa Club, ha táncolni szeretnél, mert más ilyen hely nincs a városban.
Van valamilyen javaslatod, igényed, valami, ami hiányzik, de jó lenne, ha lenne? Vannak veszélyes helyek, amiket kerüljünk inkább?
Gergő: Igény, javaslat szerintem folyamatosan jelentkezik mindkét oldalról (tulajdonosok, vendégkör), az egy más kérdés, hogy miket lehet belőle megvalósítani, mikhez kap az ember engedélyt, mi az, amibe érdemes pénzt belefektetni, ami belátható időn belül meg is tud térülni, hisz az adott üzemeltetőknek egyértelműen a profit növelése a cél amellett, hogy vendégeik minél elégedettebbek legyenek. Sajnos ötletekkel nem tárulkoznék ki, mivel már nyúlták le így gondolataimat, de azt elárulhatom, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy Kanizsa turizmusába, programlehetőségeibe minél több színt hozhassak. Merci: Szerintem ilyen durva hely azért nincs, ami no go zóna lenne. Fancsi: Igen, én ilyennek tartom a Szandra-sort. Szerencsére nem voltam még bent, de kívülről láttam, hogy milyen a vendégkör, és őszintén szólva nem az én világom, így inkább elkerülöm. Szimonetta: Egy nyári életképes szórakozóhely, több szabadtéri program, koncertek (a fesztiválokon kívül). Fanni: Egy bowlingpálya jó lenne.
A körmendi Alterába Fesztiválon mindig egyedi és különleges a hangulat (ez a jubileum okán még intenzívebb): ezt mindenki pontosan érezheti, aki ellátogat pár napra és átadja magát ennek a különleges élménynek. Az ember akarva-akaratlanul is belecsöppen ebbe a családias környezetbe, ahol mindenki mindenkinek a haverja. Bárhová nézel, csupa boldogság és jókedv jön veled szembe. Az alábbi galériában, az utolsó három nap képeivel, alátámasztjuk ezeket az állításokat: ha valakinek nem lett volna eddig kedve hozzá, akkor hagyja, hogy a képek meggyőzzék.
A pénteki, negyedik napon esős reggelre ébredtek a fesztiválozók, pedig sokan azt hitték, hogy a 10. születésnap alkalmából kegyesek lesznek az égiek, és megkímélik az egyre fáradtabb Rába-parti szórakozókat.
Mindenesetre a kisszínpad első koncertjére már javában sütött a nap, helyet adva a fiatal tehetségeknek, akik odatették magukat a foghíjas „tömeg” ellenére is. Elsőként a Newtown Feels mutatta meg, ők hogy is játsszák ezt a kicsit blues-rock, kicsit pop-punk stílust, majd a Josef K. lépett a színpadra, akik megjelenésükkel is jelezték, hogy egészen más műfajt képviselnek, hiszen ők egy indie/rock zenekar; a meleg időben kellemes hangulatot teremtettek. Ezután egy keményebb banda, a Phrenesis mutatta meg, mit tud negyven percbe sűrítve, ők pedig nem spóroltak az energiával, és pillanatok alatt kinőtték a színpadot. A metál, hard rock zenéjükkel pedig ízelítőt adtak a szombati rocknaphoz, hiszen teljes bedobással zúztak a fiatalok. A menedéket nyújtó árnyékban, a napernyők alatt kicsit még elcsigázva pihentek az emberek egy gyógysör társaságában, és sokan nézegették a felhős eget az esőt várva, ami vészjóslóan közeledett is, de még messze volt az igazi vihar.
A szokásos menetrendben, délután öttől lépett színpadra a Das Model. A nagyszínpad előtti téren becsülettel élvezte a zenét a közönség, bár igazán csak a Müller Péter Sziámi and Friends koncertje hozta meg a népesebb tömeget, akik interaktívvá tették a programot, hiszen a frontember a kultúra téziseit vetette papírra, az elhangzott sorokat pedig egyesével dobálta a lelkes fesztiválozóknak. A zenekar láthatóan jól érezte magát, örömmel zenéltek, és ez az öröm átragadt az emberekre is.
A szünetekben a pénteki napon a Mátyás Attila Band szólt, és mialatt ők zenéltek, addig meg is érkezett a Vad Fruttik, akiknek már érzékük van arra, hogy esős alteros napon foglalják el helyüket a színpadon. Likó Marcell elmondta, hogy az Alterábáról a különleges pálinkák és az eső jut az eszébe, majd hozzátette, szeret Körmendre jönni és a fesztiválon zenélni, hiszen itt adott a jó hangulat és fontos számára, hogy olyan közönsége legyen, akik érzik a zenéjüket. Hozzátette, régen gyakran figyelte az emberek reakcióit és meg akart felelni nekik, de ma már igyekszik saját magára koncentrálni és ehhez egykori basszusgitárosuk mondatát idézte, miszerint “Más helyett élvezni nem tudok.”, sok minden múlik a közönségen, de a zenekar felé csak egy elvárása van, hogy játszanak, a közönség dolga, hogy élvezzék.
Közben a felhők csak gyülekeztek a rajongókkal együtt, akik már várták, hogy a Pál Utcai Fiúk felpezsdítsék őket, de a türelmetlen időjárás meghozta a záport, az esőkabátok és esernyők tengerében a PUF végül egy igazi, közösen éneklős koncertet adott a kitartóbbaknak. A sátorban az alkohol adott sokaknak meleget, és úgy folytak le a torkokon a pálinkák, mint az eső a sátor oldalán. A hangulat kezdett bizakodóvá válni a Vad Fruttik hangolásakor és mintha az ég is megadta volna magát, így egy szárazabb, de sárosabb zenélés következett. A közönség pedig kezdett feloldódni és sikerült a zenekarnak felrobbantani a színpad előtti teret, bár a technika a végére megfáradt, de a fesztiválozók már átlendültek a holtponton és semmi másra nem vágytak, mint a Bëlgára. A program egy kicsit megcsúszott, de egész sokan maradtak, a Bëlga pedig hűen önmagához feltette a nagy kérdést, hogy “Mit kíván a magyar nemzet?”, mire érkezett is az egyértelmű válasz “Magyar nemzeti hiphop rappet!”
A jubileumi Alterába harmadik napja hasonlóan kezdődött, mint az előző. Fáradt és lassú volt a délelőtt a kempingben, mindenhol nyújtózó emberek, kávéval a kezükben. Kora délután aztán megint elkezdődött a ráhangolódás az estére, ismét feltörekvő zenekarok vették birtokba a kisszínpadot, hogy bemelegítsék a hangulatot a végéhez közelítő fesztiválon.
Elsőként a Combcsont lépett színpadra, akik tavaly már bemutatkoztak itt, akkor még Dindes d’Espace néven. Őket követte a Kalapkabát, majd a Me iLL. Amíg a délutáni program zajlott, a szervezők ismét remek játékokkal szórakoztatták a vendégeket, melyeknek nagy értékű nyeremény volt a jutalma. Eközben a lelkesebbek készíthettek maguknak kitűzőket és kipróbálhatták, milyen részeg-szemüvegben fakockával építkezni.
Az est programja öt órakor kezdődött meg az AŽUR zenekar fellépésével. Remek kedvcsinálónak bizonyult a banda, hiszen egy órán belül nyüzsögni kezdett a fesztivál, gyűltek az emberek. Őket a Csaknekedkislány követte, akiknek már egészen szép rajongótáboruk is volt, akik el is foglalták az első három-négy sort.
Fotó: Herczeg Orsolya
Este nyolc órakor pedig megkezdődött a közönségek kedvenc díva- zenekarjainak maratonja. Elsőként a Magashegyi Underground zenélt. A banda énekese, Bocskor Bíborka elmondta nekünk, hogy az Alterába Fesztiválban legjobban az állandóságot szereti. Minden évben itt vannak és akár unalmas is lehetne nekik is, a közönségnek is, de továbbra is úgy látszik, hogy mindenki nagyon szereti, hogy itt vannak és stabil fellépői a fesztiválnak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a koncert előtt rajongó egész sorai vártak rá, hogy pár szót válthassanak az énekesnővel és készíthessenek egy-egy közös képet. Bíborka pedig nagyon örült ennek és közvetlen volt mindenkivel, nem hiába szeretik őt ennyien.
Egyből a koncert után színpadra szólították Erdélyi Rolikát, azt a kisfiút, aki rengeteg betegséggel megküzdött már, és akit a fesztivál már több éve támogat. Rolika egy esti mesét mondott a közönségnek, amiért hatalmas ováció és szeretet volt a hála. Itt most nálunk újra meghallgathatod a rátóti csikótojás történetét.
A kisszínpadon ezután a Konyha lépett fel, akiket, ha korábbról nem is, a Dal című műsorból ismerhet a közönség. Bár a rutinos AlteRába-arcoknak biztosan nem kell bemutatni Szepesi Mátyás zenekarát, hiszen tavaly nagyszínpadon kápráztatták el a közönséget.
A dívák sorát az Anna and the Barbies folytatta, amely minden bizonnyal az est egyik fénypontja volt. A jubileumi AlteRába mellett Annáék is ünnepeltek, ők a 15. születésnapjukat tartották a fesztiválon. Ennek örömére a szervezők egy tortával is kedveskedtek nekik. A koncert pedig, mondhatni az Annáéktól minden évben megszokott remek hangulatban telt. Amerre a szem ellát lelkes rajongók, boldog fesztiválozók. Szerkesztőségünk által megszólított emberek nagy többsége a “felemelő” szót használta a zenekarra.
A koncert után a Konyha ismét maga köré vonzotta a közönséget, amíg a Péterfy Bori és a LOVE BAND beállt a színpadra. Ők adták az est másik fénypontját és zárták a dívamaratont. A fesztiválozók velük haladtak tovább egy komoly érzelmi utazáson és énekelték Boriékkal a dalokat.
Golyó vállalta magára a nemes feladatot, hogy ezek után egy hatalmas bulit alakítson a kisszínpad elé. A Firkin zenekar pedig nem törte meg ezt a lendületet, az ír zenéjükkel teljes eksztázisba vonták a tömegeket. Végül azoknak, akik éreztek még magukban erőt, hajnalig ismét Golyó nyújtotta a megoldást.
A körmendi Alterába Fesztiválon mindig egyedi és különleges a hangulat (ez a jubileum okán még intenzívebb): ezt mindenki pontosan érezheti, aki ellátogat pár napra és átadja magát ennek a különleges élménynek. Az ember akarva-akaratlanul is belecsöppen ebbe a családias környezetbe, ahol mindenki mindenkinek a haverja. Bárhová nézel, csupa boldogság és jókedv jön veled szembe. Az alábbi galériában, az első két nap képeivel, alátámasztjuk ezeket az állításokat: ha valakinek nem lett volna eddig kedve hozzá, akkor hagyja, hogy a képek meggyőzzék, hiszen még nem késő ennek az élménynek a részesévé válni és felkeresni az ország legnagyobb “kertipartiját”.
A fesztivál második napjára a szervezők napsütést és jó időt rendeltek a remek hangulat mellé. Nem is kellett több, hogy a jubileumi Rába-parti fesztivál gőzerővel dübörögjön tovább az első napi telt házas siker után.
Az első nap hajnalig tartó bulija után a fesztiválozók a kempingben álmosan és fáradtan ébredtek. Ilyenkor egy dolog segíthet: egy kávé, vagy egy gyógyító sör, esetleg egymás után a kettő. Így vagy úgy, de mindenki a maga módján készült és töltődött fel a második napra, hiszen az elsővel magasra tették a partymércét, melyet minden nap meg kell ugrani.
Amíg ők pihentek, néhányan már a fesztivál területén voltak, hiszen idén is lehetőséget kapnak feltörekvő zenekarok, hogy a délutáni idősávban belopják magukat az emberek szívébe és megmutassák, hogy milyen fából faragták őket. Az első ilyen zenekar az Új Nemzedék volt, nem sokkal egy óra után a húrok közé is csaptak. Zenéjük, ami a klasszikus rockzenét képviselte, energiával töltötte meg a levegőt, mindenki új erőt kapott az estéhez. Őket a Görbe Bögre követte, majd a délutáni, ingyenes koncertsorozatot a Galeri zárta. Koncertek közben pedig – hogy véletlenül se unatkozzon senki – a szervezők különböző játékokat szerveztek a fesztiválozóknak, ahol a győztesek értékes jutalmakat szerezhettek.
Nem sokkal hat óra előtt megkezdődött a második nap nagyszínpadi programja. Elsőként az Einstand vette birtokába a pódiumot, hogy zenéjükkel hírül vigyék: elkezdődött a mai nap. Ekkor még nem tolongtak az emberek, de lassan-lassan már csoportokba verődve kitöltötték a fesztivál területét. A zenekar leginkább a dalokat átkötő monológokkal hívta fel magára sokak figyelmét, amellyel a zene mondanivalójára, történetére utaltak.
Utánuk egy kis átszerelés következett a nagyszínpadon, ezért a másik porondon Takács Vilkó szórakoztatta a fesztiválozókat egyszálgitáros produkciójával. Amint az Intim Torna Illegál felkészült, indult is az ő nagy koncertjük. Ekkora már szép számmal érkeztek a bulizni vágyók, ezt pedig a zenekar gyönyörűen ki is használta, ugyanis az energikus, pörgős előadás mellé bevonták a közönséget az éneklésbe. Miután a zenekar végzett, ismét Takács Vilkó állt színpadra, de nem egyedül. Ugyanis egy kisebb meglepetésre, egy dal erejéig Beck Zoltán, a 30Y frontembere is megjelent mellette, így egy eddig soha nem látott felállásban, két gitárral Zoli és Vilkó szórakoztatta a vendégeket.
A nagyszínpadon ezalatt javában folyt a készülődés, hangolt a Kiscsillag. Ha alternatív zene, akkor sok embernek Lovasi András jut eszébe először, nem csoda hát, hogy kezdésre a színpad előtti tér teljesen megtelt rajongókkal. Mielőtt a zenekar a húrok közé csapott volna, Körmend polgármestere, Bebes István köszöntötte a fesztivál résztvevőit. A kicsit több, mint egy órás koncert ideje alatt pedig csak többen lettek, hiszen a zenekar remek formában volt.
A szokottnál is nagyobb tömeg volt a kisszínpad előtt, amikor az Ed Philips and the Memphis Patrol zenélni kezdett. Nagyon sokan szeretik a stílust, amit képvisel a zenekar, sőt, olyan is van, aki csak emiatt érkezik a fesztiválra. Itt bizony egy másodperc sem kellett, hogy a színpad előtere táncra perdüljön.
Fotó: Bánhelyi Judit Léna
Talán nem túlzás azt mondani, hogy az este legjobban várt koncertje a 30Y volt, ahol mindenki, aki ide látogatott, jelen volt. Eltűntek az emberek a bódék elől, a sátorból, mindenki a koncertre sietett. Ezt pedig Beck Zoliék magas minőségű zenével hálálták meg. Kérdésünkre a koncert után Beck László (Zaza) és Sárközy Zoltán (Papa) áradoztak nekünk arról, miért szeretik annyira az Alterábát. Elmondták, hogy a fesztivál főszervezőjét, Hegét gyerekkorukból ismerik, ezért már egyből úgy érezték, hazajárnak a Rába-partra, azóta is mindig ezekkel az érzésekkel indulnak ide. Ahogy Zaza is elmondta: “A többi fesztivállal szemben itt nincsen semmi mű, minden annyira őszinte, tényleg olyan mint egy nagy házibuli, ezért szeretjük annyira.”
Míg Ed Philipsék lefoglalták a közönséget, az est utolsó koncertje következett a nagyszínpadon: Kaukázus. Bár a közönség kissé megfáradt a nap végére, rengeteg ember maradt így is a színpad előtt és énekelte végig a dalokat a bandával.
Ezután persze hajnalig zajlott a buli, a kisszínpadon Golyó nyomta tovább a slágereket.
Szeged városának számos szépségét sorolhatnánk és emelhetnénk ki, de ami e cikk témájához legjobban simul, az az, hogy egy ízig-vérig egyetemi városról van szó. Az ELTE mellett a Szegedi Tudományegyetemet az ország egyik legnevesebb és rangosabb felsőfokú intézményeként tartják számon – minden évben rengeteg hallgató érkezik külföldről is, hogy itt tanulhasson. A város pedig – amely nyáron, az egyetemisták nélkül látványosan üresebb – érezhetően igazodik a diákok igényeihez. Így például szinte minden sarkon papírüzletbe vagy fénymásolóba ütközhetünk, de természetesen a szórakozóhelyek száma, típusa és minősége is minden igényt kielégíteni igyekszik: legyen szó egyetemi kocsmákról, bulizós, vagy csak “beülős” helyekről, e-sport bárokról vagy szabaduló szobákról.
Az egyetemi campus szíve a József Attila Tudományos és Információs központ (TIK). Ebben a modern, üveges épületben van az egyetemi könyvtár, a hallgatói irodák, egyetemi ajándékbolt, kávézó, tan- és konferenciatermek – tehát a legtöbb hallgató sokszor és sokat megfordul itt. A TIK közvetlen közelében egy három egyetemi kocsmából álló “komplexum” csalogatja tanulás után/helyett a hallgatókat: a Nyugi Kert, a Pivo vár és a Campus Beer and More.
Ha megkérdezünk egy hallgatót, hogy hova jár bulizni, vagy csak kikapcsolódni, barátkozni, sokszor úgy kezdődik a válasza, hogy “hát, mivel ezen a karon tanulok, erre és erre a helyre járok” – így a különleges hangulatáról ismert, a főváros híres romkocsmáihoz hasonló Nyugi Kertet “bölcsészes-művészes” helyként tartják számon, de az egyetemisták az idősebb gimnazistákkal is osztoznak a hatalmas, Tim Burton stílusú falfestményekkel díszített, népszerű helyen (valamint a szintén nagyon közkedvelt ParaPark szabadulószobával). Közvetlenül mellette találjuk a szolidabb berendezésű és hangulatú, de hasonló célközönséget bevonzó Pivo Várat, majd az “elegánsabb”, selyem téglákkal és edison-lámpákkal díszített Campust, mely a külföldi hallgatók körében egyértelműen a legnépszerűbb “beülős” hely.
Ha alternatív koncertélmények, akkor Grand Café: a név senkit ne tévesszen meg, a kávézó (ahol kiállításokat is szerveznek) és mozi mellett a hely profilját az egyedi koncertélmények is megalapozzák. Szintén hangulatos “beülős” a Jazz Kocsma, valamint a ZáporKávézó, mely berendezését, valamint látogatóinak széles, össze nem illő repertoárját tekintve is a legeklektikusabb hely egész Szegeden.
Szintén beülős hely a nyugodtabb szórakozáshoz a Lvl Up és a Barcraft e-sport bárok: itt remek társasjáték-esteket lehet tartani. Ha viszont hajt minket a bugi, és egy pörgős, táncolós estéhez van kedvünk, akkor az impozáns és hangulatos Hungi és a SPIRIT Bar felé vegyük az irányt. Vagy a JATE Klub felé, mely nagyon szorosan kapcsolódik az egyetemhez, hiszen itt tartják a kari bulikat, a vizsgaidőszakokat nyitó/záró “iszonyatos tivornyák”-at (V.I.NY.I.T. és V.I.Z.I.T.), az alumni találkozókat az egyetem volt diákjainak, valamint olyan ismeretterjesztő előadás-sorozatokat, mint a JATE Sikersztorik.
De vajon mennyire biztonságosak ezek a szórakozóhelyek és maga a város éjszaka? Ifjúsági véleménykutatásunk keretén belül öt szegedi fiatalt kérdeztünk a témáról, gimnazistákat és egyetemistákat, fiúkat és lányokat is egyaránt.
Hova jártok a városban szórakozni? A zenés helyeket, kocsmákat, esetleg házibulikat részesítitek előnyben? Van ezekben választék, lehetőség?
Rebeka(18): Szegeden a Nyugi Kertbe, a Jazz Kocsmába, a JATE Klubba, a Bohémba és a Záporba járok a barátaimmal. Az a jó, hogy a Jazzben meg a Nyugiban is szoktak zenés estek lenni (vagy kötetbemutatók). A JATE-ba alapozás után szoktunk lekerülni egy-egy minket érdeklő koncertre. Ez egy házibuliban könnyen megoldható, ott a Spotify és már mindenki a közös kedvencet üvölti. A zene egész meghatározó tud lenni. (A Záporban mondjuk nem olyan jó a zene.) Viszont az a baj, hogy a jó házibulihoz jó házigazda kell, és akinek van nagy helye, ahol nyugodtan hangoskodhatunk. Erre azt hiszem az Anna-kútnál bérelni lehet egy kis helyet, többről nem tudok. A barátomnak van egy tetőtere, ahol rendszeresen összerittyenést tart, szóval 65-35%-os arányban kocsmázok és házibulizok. Mindnek van pro-kontrája, mindet élvezem. Tamás (19): Én a házibulikat és a zenés helyeket részesítem előnyben, bár a másodikból nem túl nagy a választék – mármint, ahol olyan fajta zenét játszanak, amit szeretek. A “beülős” helyeket is szeretem, mindig jó a hangulat. Petra(20): Szerintem a szegedi szórakozóhelyek között sajnos nincs nagy választék. A barátaimmal leginkább egyetemi kocsmákban, vagy házibulikban szoktunk összefutni. Csenge (23): Tanítási időben JATE, Sing-Sing, nyáron Dokk, ha diszkóról beszélünk; ha összeülésről, akkor Dokk Café, Campus, Bohém, időnként házibuli (szeretjük a változatosságot). Levente(25): Néha csak arra, amerre visz az utam, de ami sokat nyom a latban, az a társaság és a “Nyugi”.
Mik a szórakozási trendek, népszerű helyek, hóbortok a lakóhelyeteken? Milyen és mennyi alkoholt isztok, ha éjszaka szórakozni mentek? Mennyit vagytok hajlandóak költeni egy ilyen alkalommal?
Rebeka: Szerintem ez személy(iség)függő. Alternatívabb stílusú a Jazz Kocsma, a Nyugi Kert és a Zápor. Az első kettőben jók a koncertek és a háttérzenék is. Ha szórakozási trend és Szeged, akkor Rakpart. A Raki. Bocsánat, de ezt nem bírom. Egyszer rúgtam be a rakparton, akkor is megspékeltük egy ellopott ágyszivaccsal és messze a végén voltunk. Azt hiszem, akkor én söröztem, három lány meg borozott. Általában mind borozunk, egyedül én szeretem a sört. Ha szórakozóhelyen vagyunk, akkor fröccsözünk, a Nyugiban egy ezresből már be lehet csiccsenteni, olyan olcsó az 5:5-ös rosé. Nagyjából kétezer forintot költök egy este, ha mindent magamnak állok, de sokszor meg is hívnak barátok. Tamás: Trendeknek inkább a mai népszerű popzenét játszó helyeket mondanám, amik zsúfoltak és mindenki megpróbál felszedni, de ezeket nem annyira preferálom. Úgy 1.500 forintot költök esténként: sört, tequilát és bort/fröccsöt fogyasztok ebben az összegben. Petra: Nagyon népszerűek a spanyol “nyálas zenés” estek, bár én ezeket nem kifejezetten szeretem. Az italozási szokásaink elég változatosak, leginkább a hangulattól függ, hogy milyen alkoholt és mennyit fogyasztunk: például ha táncos buliba készülünk, akkor kicsit jobban elengedjük magunkat, de egy este alatt 3.000 forintnál nem költünk többet. Csenge: Mindig pár pohárral iszunk, nem cél a berúgás soha, csak hogy jól érezzük magunkat. Általában otthon alapozunk a spórolás miatt, ezért nem költünk sokat, pár ezer forintot maximum. Népszerű helynek számít a Nyugi, a Campus, viszont azokat kerüljük is a zsúfoltság miatt. Levente: Ha trendeket szeretnék követni, bróker lennék, és tőzsde lenne a kiskertem. A kérdés második felébe magam sem merek belegondolni.
Mennyire érzitek biztonságban magatokat a városban éjjel? Hallottatok-e balhékról, bűnesetről? Találkoztok-e az éjszakai kalandok során kábítószerekkel?
Rebeka: Általában három-négy barátnőmmel kell átszelnem Szeged vaksötét utcarészeit, vagy a párommal, de egyik esetben sem viszolygok igazán. Ha beszólnak nekünk, vagy tesznek valami szexista megjegyzést, akkor bizony mi lányok is kiállunk magunkért. Hirtelen nem jut eszembe komolyabb bűneset, mert Szeged tulajdonképpen barátságos és biztonságos: mindenkit szeret, és olyan mint egy kapuzárási pánikos anyuka… Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell vigyázni, de nem is provokáljuk ki a bajt. Drogokkal még nem találkoztam, de tudom, hogy kitől nem (vagy igen) fogadhatok el alkoholt. Tamás: Hallottam már balhés esetekről, de nekem nagy a biztonságérzetem, mert úgy érzem, az olyan helyzeteket szándékosan provokálják ki, én pedig nem tervezek ilyesmit. Találkoztam már kábítószerekkel, bár én szintetikus szereket soha sem fogyasztottam. Petra: Határozottan mondom, hogy Szeged biztonságosabb, mint a fővárosunk. Persze ez nem azt jelenti hogy nincsenek balesetek, lopások vagy bármi más bűncselekmény, de lényegesebben kevesebb ilyen eset történik a budapesti arányokhoz képest. A kedvenc óva-intésem, amit szüleimtől tanultam, és igyekszem megfogadni, hogy csak palackozott italt vegyek, vagy ha nem, akkor nagyon odafigyelek, hogy ne kerüljön más a poharamba. Csenge: Nekem és a barátaimnak szerencsére soha nem volt rossz tapasztaltunk az esti hazajutással. Ha közel van a hely a lakásunkhoz, akkor gyalogolunk, ha messzebb, akkor taxival megyünk, vagy sokszor egyymásnál alszunk barátnőimnél, hogy ne kelljen egyedül hazamenni. Levente: A biztonság nem kérdés (Szeged elég biztonságos), a balhékat pedig bízzuk a “kék-fényre”. A kábítószernél pedig azt kívánom, hogy bárcsak mindenkinek kimerülne a koffeinadagjában…
Hogyan és kikkel mentek szórakozni, majd miként juttok haza? Gyalog, taxival, esetleg tömegközlekedéssel? Melyik a legpraktikusabb?
Rebeka: Mivel a barátainkkal mind másik részén lakunk Szegednek, az esetek többségében két-három egymáshoz közel lakó ember találkozik, és onnan együtt megyünk tovább. Változó a csapat létszáma, én három-négy lányra mindig számíthatok, aztán még ott van a fiúm, neki pedig az ő barátai. Mivel én a külvárosban lakom (7 km-re a belvárostól), vagy a hajnali kettes busszal járok haza, vagy bent alszom egy barátomnál (számomra a legpraktikusabb és kényelmesebb). Még soha nem sétáltam haza, mert az felérne egy gyalogtúrával, a taxi is ki van zárva, mert rámenne a gatyám a “baráti árára”. Akkor már inkább vennem kellene egy biciklit… Tamás: Barátokkal, néha random arcokkal megyünk/megyek szórakozni, ha nem esik a hó, akkor biciklivel. Egyértelműen a legpraktikusabb, nem lassú, ingyen van és nem köt időponthoz. Petra: Leginkább a barátnőimmel ülünk be egy üveg borra a helyi egyetemi kocsmába. Mindenki máshol lakik, tehát van aki a bizonyos „utolsó busszal” megy haza, van aki gyalog, van aki biciklivel megy. Szerintem attól függ, hogy melyik a legpraktikusabb, hogy mennyi alkoholt ivott az illető. Csenge: Barátokkal megyünk mindig, kisebb társasággal, ha ott találkozunk valaki ismerőssel, hozzá csapódunk. Időtől függ, hogy mivel megyünk haza, de nagyrészt taxival, vagy aki közelebb lakik, gyalog. Ha sokáig tart a hepaj, akkor busszal, de az ritkább.
Mesélj egy rövid történetet, személyes sztorit az éjszakai élettel kapcsolatban. Örömök és bánatok is jöhetnek!
Rebeka: Az egyik legkedvesebb élményem talán az, amikor koncert után személyesen is megismerked(het)tem egy magyar zenekar összes tagjával, és még a menedzserrel is! Nem csak, hogy azóta is tartjuk és ápoljuk ezt a kapcsolatot, de kölcsönösen több projektre is beajánlottuk egymást, illetve közös projekteket is készítettünk. Tamás: Az egyik egyetemi kocsmában néhány külföldi hallgató odajött hozzánk, és megkérdezték, hogy leülhetnek-e az asztalunkhoz. Mondtuk nekik, hogy persze, viszont kicsit vonakodtunk, amikor kiderült, hogy a beszélgetésünkbe is be akarnak kapcsolódni, mert éppen csajos “lelkizést tartottunk”. Végül úgy feloldódott a hangulat, hogy egy felejthetetlen, hajnalig tartó házibuliban kötöttünk ki. A cserediákok azóta már hazautaztak a saját országukba, de Facebookon még néha tartjuk a kapcsolatot, és sokat emlegetjük őket és azt a házibulit. Petra: Az én kedvenc történetem egy moziban kezdődött egy vígjátékkal, itt hangolódtunk az estére a barátnőimmel. A rakparton már sokkal felszabadultabban folytattuk, és végül úgy döntöttünk, hogy nem gyalogolunk haza, hanem az egyik barátnőmnél alszunk hárman. Viszont amikor odaértünk hozzá, nem tudtunk bemenni, mert a lány hiába kereste, nem találta a lakáskulcsát. A lány ettől olyan mérges lett, hogy átdobta a táskáját a kerítésen. Nekünk pedig ott a küszöbön kellett megvárnunk, amíg a lakótársa haza nem ért az éjszakai műszakból. Csenge: A kedvenc sztorim evör valószínűleg az, amikor valahogy mind a három exem és a kiszemeltem is összeverődött ugyanabban a buliban, én pedig a mosdóban bújkáltam, olyan kínos volt. Levente: Néha “hullanak a fogak”, de sohasem “hagytuk ott” a fogunk… Kell ennél szebb? *(Magyarázat: Levente egyik barátja egy bulizós este elesett és kitörte a fogát, de szerencsére sikerült visszahelyezni a sürgősségin. A szerk.)
Mi az a fajta szórakozóhely, amit hiányolsz Szegedről? Van olyan, amit láttál/hallottál a fővárosban, vagy akár egy idegen országban, és szerinted nagyon jó lenne nálunk is?
Rebeka: Nekem Szeged kezd kicsit szűk lenni, mondjuk lehet azért, mert itt születtem és nőttem fel. Mondjuk Szegeden is van mindenre lehetőség, de egy idő után már rá lehet unni, a sok ismerős hely és arc után jól jönne egy kis frissesség, ezért engem már nagyon vonz a sok nagyvárosi lehetőség. Tamás: Húha, hát a fővárosban nyilván sokkal több a lehetőség, nekem mindig vérzik a szívem a rengeteg sok színes program kínálattól, de szerintem Szegeden is minden megvan, ami kell. Petra: Lehetnének kültéri mozik, ahol klasszikusokat vetítenek – erre mondjuk a fővárosban nagy a kereslet, és sok a lehetőség is. Csenge: Szerintem nincs igazából semmi olyan hely, amit nagyon hiányolnék Szegedről, bármit szeretnénk csinálni, mindenre találunk megfelelő helyet. Levente: Sosem azt keresem, ami nincs, pusztán a pillanatnyi hangulatom vezérel a program választásban. Bár néha nyáron kedvem támad korcsolyát húzni, és siklani a jégen…
Mi a te személyes kedvenc szórakozóhelyed Szegeden? Rebeka. Attól függ, hogy milyen szórakozásra vágyunk éppen. Ha valami beülősre, akkor a Nyugi. Ha alternatív zenei koncertre, akkor Grand, ha goára vagy valami pszichedelikus stílusra, akkor Pulzus. Tamás: Nyugi és házibulik. Petra: Az én kedvenceim az egyetemi kocsmák, és persze a Borfesztivál és a Bortér. Csenge: Mi barátaimmal legtöbbször JATE-ba megyünk a kari buli miatt. Levente: Ahol a “Nyugi” van.
A jubileumi, 10. AlteRába erősen nyitott. A hangulattól szinte felrobbant az ország legnagyobb kerti partija.
Kicsit borongós, felhős délután mutatkozott, amikor az első dallamok jelezték, valami készülőben van. Fél ötkor megnyitotta kapuit a körmendi Rába-part, elkezdődött a tizedik AlteRába Fesztivál. Egy órával ezután színpadra is lépett az Idegen, aki a fesztivál első bandájaként csapott a húrok közé. A zenekar fő profilja az őszinteség, így nem csoda, hogy a zene mellett egy igazán látványos színpadképet is kaptunk. Mire az egy órás banzáj végére értek, szépen lassan elkezdett megtelni a fesztivál területe az odalátogató vendégekkel. A srácokat egyből a Zaporozsec követte a színpadon. A Vas megyei, helyi kötődésű zenészeket mindig nagy érdeklődés fogadja a fesztiválon, ez idén sem történt másképpen.
Ekkor már egyre hosszabb sorok kígyóztak a jegyeladásnál és a beléptetésnél, ez is mutatja, milyen hatalmas volt az érdeklődés rögtön az első nap iránt is. Rengeteg ember odakint és egyre több ember odabent. Ez volt a helyzet, amikor a kisszínpadon a Koprive nevű banda elkezdte jubileumi koncertjét. A különböző népek zenéjével foglalkozó együttes hamar táncra perdítette a fesztiválozókat. Eközben az ital- és ételstandok előtti tér is megtelt emberekkel. Fesztiválhangulat mindenhol, felfújható gitárok, szelfiző baráti társaságok, extravagáns kinézetű emberek.
Ebbe a remek közegbe üvöltött bele a hangszóróból a Punnany Massif zenekar, az est első nagyágyúja. A tömeg egy emberként fordult a nagyszínpad felé és egy hatalmas emberi masszaként töltötte be a színpad előtti területet. Persze a legnagyobb rajongók és a tapasztaltabbak már korábban elfoglalták a mindennél többet érő első helyeket. A punnanys fiúktól irgalmatlan sok energiát és „házoldalkirúgós” bulit vártunk és kaptunk is. Nem hinném, hogy találunk a fesztiválon elégedetlen rajongót.
Míg a Bagossy Brothers Company felszerelte magát a színpadra, a kisszínpadon a Koprive zenélt tovább. Nem sokkal fél 11 után a csillogó éjszaka ékköve, az este legjobban várt zenekara következett. És tarolt. A fellépés előtt Tatár Attila, a zenekar gitárosa rendelkezésünkre állt pár kérdés erejéig. A banda immáron harmadszor lépett fel az AlteRábán, és elmondásuk szerint kiemelten fontos fesztiválként kezelik, hiszen nagyon szeretik ezt a baráti, családias közeget. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a történet, melyet megosztott velünk:
“Amikor kiszálltunk a buszból, a hangtechnikusunk azt mondta: »Srácok, ti ennyire nem öltöztetek ki a VOLT Fesztiválra sem!« Erre a basszusgitárosunk azt felelte: »De ez az Alterába!«”
Fotó: Herczeg Orsolya
Talán ennek az óriási lelkesedésnek köszönhető, vagy csak egyszerűen zsenik a srácok, de olyan partit csaptak, hogy az agyunkat is eldobtuk tőle. Biztosra veszem, senki sem ment haza rossz szájízzel erről a koncertről.
Aki pedig ezek után sem fáradt el eléggé, folytathatta a fesztiválozást, hiszen a kisszínpadon Johnny hajnalig pörgette a jobbnál jobb alternatív zenéket.
Tizenöt koncert, hat színházi előadás, egy workshop, DJ-k, újcirkuszi produkciók, közösségi programok, tízezernél is több látogató és a lenyűgöző váci Duna-part. Idén is sikerrel zárult a Dunakanyar legnagyobb fesztiválja, a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó, ahol nemcsak a Tankcsapda vagy éppen a Follow The Flow koncertjére voltak többezren kíváncsiak, de a színházi sátor is megtelt az előadások idején.
Hetedik alkalommal rendezték meg a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozót, ami az elmúlt években a visegrádi négyek egyik legrangosabb közös kulturális eseményévé nőtte ki magát. A népszerű hazai zenekarok – Margaret Island, Szabó Balázs Bandája, Intim Torna Illegál, Tankcsapda, Vad Fruttik, Irie Maffia, Follow The Flow – mellett minden nap bemutatkoztak a négy ország feltörekvő együttesei is. A színházi sátorban pedig estéről estére cseh, szlovák, lengyel és magyar társulatok darabjait nézhették meg az érdeklődők. A fesztivál zárónapján mutatták be a négy ország színészeinek közös előadását, amit Blaskó Borbála irányításával egy kéthetes workshop keretében készítettek Vácon. A produkció, amelyben a mozgásszínház és a zene is kiemelt szerepet kapott, a rendszerváltás harmincadik évfordulóját dolgozta fel egyedi, progresszív módon.
A zenei és kulturális programok mellett több közösségépítő esemény is várta a közönséget. A nap közösségi reggelivel indult, lehetett sárkányhajózni és cirkuszi trükköket tanulni, de népszerű volt a könyvkuckó, a Hungarikum játszóház és a dartsfoci is. A Duna-part már önmagában is varázslatos természeti környezetet kínált, esténként azonban különleges fényfestéssel és installációkkal szinte mesebeli hellyé változtatták a helyszínt. Ez a négy nap bebizonyította, hogy az egyre színesebb programkínálattal rendelkező fesztivál évről évre több látogatót vonz Vácra. Így már most érdemes beírni a naptárba: jövőre július 2. és 5. között rendezik meg a VéNégy Fesztivált és Színházi Találkozót a Dunakanyar egyik legszebb pontján, a váci Duna-parton.
