Kezdőlap Blog Oldal 139

Márton László az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa

Szerző:
f21.hu
-

A Nibelung-ének című irodalmi mű fordításáért, valamint teljes írói életművéért Márton László kapja az idei Artisjus Irodalmi Nagydíjat. A fődíjas mellett Wirth Imre, Kiss Tibor Noé, Szolláth Dávid és Bódi Katalin vehetnek át elismerést egy-egy kötetükért, négy kategóriában. Alapítása óta összesen 74 kitűnő költő és író kapott Artisjus-díjat.

Az Artisjus Egyesület 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjakat. Az irodalmi nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek alkotómunkájához. Az Artisjus Irodalmi Díj az egyik legjelentősebb hazai irodalmi elismerés, melynek presztízsértéke abban rejlik, hogy maguk a pályatársak szavazzák meg a nagydíjast és a négy alkategória díjazottjait. A korábbi években többek között olyan szerzők kapták meg, mint Takács Zsuzsa, Kovács András Ferenc, Berkovits György, Nádasdy Ádám, Pintér Béla, Tőzsér Árpád vagy Kukorelly Endre. Az elismerések ünnepélyes átadását az év folyamán későbbi időpontra tervezi az Artisjus vezetősége, ha a járványhelyzet engedi.

  • Artisjus Irodalmi Nagydíj – Márton László: A Nibelung-ének (műfordítás)

  • Artisjus Irodalmi Díj (költészet) – Wirth Imre: Lementem egy üveg borért Hajnóczynak

  • Artisjus Irodalmi Díj (próza) – Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj

  • Artisjus Irodalmi Díj (tanulmány) – Szolláth Dávid: Mészöly Miklós

  • Artisjus Irodalmi Díj (esszé) – Bódi Katalin: Éva születése

Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat Márton László kapja a mintegy 800 éves, több mint kétezer strófás A Nibelung-ének című irodalmi mű fordításáért, valamint teljes írói életművéért. Az író, drámaíró, műfordító Márton László 1959-ben született Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar, német és szociológia szakon szerzett diplomát. 2017 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Írásai (novellák, regények, tanulmányok, színművek) az 1980-as évek eleje óta jelennek meg antológiákban és folyóiratokban. Első könyvét 1984-ben adták ki, azóta mintegy 25 kötete látott napvilágot. Első színházi bemutatójára 1987-ben került sor, azóta rendszeresen játsszák színműveit és drámafordításait budapesti és vidéki színházak. Műfordítóként elsősorban a német irodalom klasszikusait ülteti át. Fontosabb műfordításai: Jakob Grimm és Wilhelm Grimm: Gyermek- és családi mesék, Német mondák (Adamik Lajossal); Gottfried von Strassburg: Tristan; Goethe: Faust I–II.; Walther von der Vogelweide összes versei. „Olyan fordítás készült Márton László műhelyében, amely remekül olvasható mai magyar nyelven szólaltatja meg a középkori énekmondást, s ezáltal maiként élvezhető verses regényt teremtett számunkra. Márton a Nibelung-ének kiadványát terjedelmes, filológiailag is rendkívül érdekes tanulmánnyal egészítette ki, amelyben az éneknek egészen újszerű és megrendítően izgalmas interpretációját nyújtja, olyan irodalomértési szempontokat kínálván fel a mű értelmezéséhez, amelyek sok más mű jobb megértéséhez is kulcsot adhatnak, s messze túlmutatnak egy hagyományos utószó igényein” – írja laudációjában Margócsy István.

Artisjus Irodalmi Nagydíj - Márton László: A Nibelung-ének
Artisjus Irodalmi Nagydíj – Márton László: A Nibelung-ének (forrás: Pepita.hu)

Wirth Imre Lementem egy üveg borért Hajnóczynak című verseskötetéért részesül a szerzői egyesület elismerésében. Az író, költő, irodalomtörténész és szerkesztő Wirth Imre 1964-ben született Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar, történelem és esztétika szakon szerzett diplomát. Dolgozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, az ELTE-n, a Műcsarnokban, majd 2016-tól a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusa. A ’80-as évek közepétől jelentek meg versei az Egyetemi Lapokban és a Mozgó Világban. 1990 óta olvashatók kritikái, esszéi különböző folyóiratokban, könyvekben. Történetek az eszkimóháborúból című kisregénye 1994-ben jelent meg, német fordítását 1996-ban és 1998-ban is kiadták (Geschichten aus dem Eskimokrieg). Több mint húszéves kötetcsönd után 2018-ban verseskönyvvel jelentkezett Ő volt a rejtélyes állat címmel. Ezt követte 2020-ban a most díjazott kötet, amelyben gyakran találkozhatunk a gyermekkor megidézésével. „Lett hirtelen egy érett és nagy hatású költőnk, tektonikus készülődések után működni kezdett egy versvilág. Versről versre haladva fölvetül és egyre izgalmasabb a kérdés: hogyan lehet ennyire cikázó természetű az elégia? Hogyan lehet ilyen fölkorbácsoló a végletekig kitartott melankólia? Wirth mozgalmas világokat nyit befelé, amelyek közt ólmos szenvedéllyel, olykor brutálisan átjárásokat vág az olvasónak” – írja Reményi József Tamás a kötetről szóló méltatásában.

Wirth Imre Lementem egy üveg borért Hajnóczynak
Wirth Imre Lementem egy üveg borért Hajnóczynak (forrás: Goodreads)

Kiss Tibor Noé Beláthatatlan táj című regényéért kapja az elismerést. Az 1976-os születésű prózaíró a MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskolájában és a Pécsi Tudományegyetem szociológia szakán végzett. Dolgozott újságkihordóként, közvélemény-kutatóként és hátrányos helyzetű fiatalok futballedzőjeként. 2012 óta szervezi Pécsen az Irodalmi Diszkó elnevezésű programsorozatot. A Jelenkor és a Színház folyóirat tördelőszerkesztője, a Jelenkor Online felelős szerkesztője. Korábban rendszeresen publikált a Magyar Narancsban, a Magyar Hírlapban és a pozsonyi Új Szóban. Szépirodalmi szövegei (tárca, tárcanovella, regényrészlet, vers) számos print és online kiadványban, illetve antológiában olvashatók. Első kötete Inkognitó címmel jelent meg 2010-ben, ezt követte az Aludnod kellene (2014), majd a Beláthatatlan táj (2020). Regényeit cseh, finn, osztrák, lengyel és szlovén nyelven is kiadták. A díjazott kötet egy tragikus családtörténetet mesél el, amely a kitörés lehetetlenségéről, a családi, emberi kiszolgáltatottságról szól. „Nagy tudása, hogy szinte szépen, finoman képes megmutatni a legkegyetlenebb dolgokat is. A szépség, és a költői hang több szólamban át is veszi a dominanciát, a lírai folyamok, szabad asszociációk szinte versnyelvi megformáltságúak. Kiss Tibor Noé egy szörnyű és mindennapi puzzle-t rakat ki velünk, és miközben folyton a hiányokat érzékeljük, mindvégig nagyon közel vagyunk, mindent szinte centikről nézünk. Kiváló regény, fontos munka, 2021 nagy irodalmi történése” – írja méltatásában Grecsó Krisztián.

Artisjus Irodalmi Díj (próza) - Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj
Artisjus Irodalmi Díj (próza) – Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj (forrás: Libri)

Szolláth Dávidot Mészöly Miklós című monográfiájáért díjazzák. A többek között Déry Tibor-díjas irodalomtörténész, kritikus és szerkesztő Kecskeméten, majd Pécsen tanult, ahol a Janus Pannonius Tudományegyetemen diplomázott 2002-ben. Doktori tanulmányait a PTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájában folytatta. Tanított a PTE-n és óraadóként az SzFE-n. 2003 óta kutató az ELKH (korábban MTA) BTK Irodalomtudományi Intézetében. A Literatura irodalomtudományi folyóirat felelős szerkesztője. Részt vett James Joyce Ulyssesének új magyar fordításában. Fő kutatási területei Mészöly Miklós munkássága és a két világháború közti baloldali irodalom. 2011-ben jelent meg első könyve, A kommunista aszketizmus esztétikája. Bábelt kövenként című tanulmánykötete 2019-ben látott napvilágot. A most díjazott, nagyszabású Mészöly Miklós című monográfiája a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának gazdag pályáját és munkásságának sokszínűségét mutatja be. „Egy ideális párkapcsolat rejtelmeibe pillanthatunk bele a monográfia végigolvasása során, amelynek kiegyensúlyozottan lelkes szerzője nem válogat az életmű epikai változatai között, hanem követi őket. Nagyon sokféle megközelítésmódot alkalmaz, szövegelemzéstől hatásvizsgálaton át kultusztörténeti leírásig. Mindeközben rugalmasan használja az értelmezés szempontjait, például az epikai »integráció« és »dezintegráció« változó arányokban működő fogalompárját” – méltatja a díjazott munkáját Bazsányi Sándor.

Artisjus Irodalmi Díj (tanulmány) - Szolláth Dávid: Mészöly Miklós
Artisjus Irodalmi Díj (tanulmány) – Szolláth Dávid: Mészöly Miklós (forrás: Jelenkor Kiadó)

Bódi Katalin az Éva születése című kötetért kap díjat. Az irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő 1976-ban született Salgótarjánban. A Debreceni Egyetem magyar-francia szakán diplomázott, 2005-ben PhD-fokozatot szerzett. A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetében előbb tudományos segédmunkatárs (2003–2005), majd tanársegéd (2005–2011), 2011-től egyetemi adjunktus volt, 2019-ben habilitált docens lett. Kutatási területei: a regény alakulástörténete, a XVII–XVIII. századi regény, levélregény, műfajtörténet, valamint nemi szerepek, nőábrázolás a magyar és a francia irodalomban. A fokozatszerzés utáni években tudományos érdeklődése a klasszikus magyar irodalom mellett a képzőművészet irányába fordult, nevezetesen a nőábrázolások és az aktok történetére. Ezek mellett kritikaírással kezdett el foglalkozni, elsősorban a kortárs prózairodalom, képzőművészet, illetve szakterületének tudományos munkái tárgyában. A XVIII. századi magyar és világirodalmi kurzusok mellett irodalom- és médiaelméleti (drámaelmélet, kritikaírás, sajtódiskurzus-elemzés), valamint képzőművészeti tárgyú (a testábrázolások története, irodalom és társművészetek) kurzusokat oktat. 2019-ben jelent meg az Éva születése című, válogatott esszéket, kritikákat és tanulmányokat tartalmazó kötete. „Hatalmas tudással segít nekünk abban, hogy közelebb kerüljünk a felvilágosodás korának emberképéhez, egyúttal árnyaltabban lássuk, hogyan alakult a testről való beszéd, miként írható le az akt kultúrtörténete, illetve milyen módon lehet a képek elemzését hasznosítani az irodalmi szövegek olvasásában. Remek tanárként, végig visz minket magával. Vele együtt szembesülhetünk vele, milyen az igazi kutató, aki nem a lezárt igazságoknak, hanem a megnyíló továbblépési lehetőségeknek örül leginkább” – írja róla Szilágyi Zsófia méltatásában.

Artisjus Irodalmi Díj (esszé) - Bódi Katalin: Éva születése
Artisjus Irodalmi Díj (esszé) – Bódi Katalin: Éva születése (forrás: Líra)
Kiemelt kép: Márton László (fotó: Gulyás Judit)

Leestek a maszkok alatti arcok – „Szabadkai szindikális operettgála”

Szerző:
f21.hu
-

Komédia, tragédia, operett, szatíra, alternatív színház, befogadói színház, klasszikus, népszínmű, daljáték, kitekintő, görbe tükör, giccs, társadalmi érzékenyítő szerep, tabu. Mi történik akkor, ha ezeket a címkéket és műfajokat a színházban elveszik a nézőktől, majd összemossák, egybegyúrják és kigúnyolják?

Szerző: Némedi Emese

Egy előadás egy színházi formanyelvet alkalmazva a társadalomban élő embereket szólítja meg: mi történne akkor, ha a formanyelv megmaradna, viszont az üzenetet átadók mi magunk lennénk? Mit kezdenénk az önmagunknak küldött üzenettel? A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház A Csókos Asszony Lovagjai című előadásban kérdez, magyaráz, válaszol – igyekszik. Műfajok és témák egymásra fektetett rétegeit láthatjuk, amin keresztül az üzenet irányt váltva, direkt módon tart egyenesen a két szemünk közé. Kérdés, hogy észre akarjuk-e venni.

Az előadás két részre osztható: mikor az Üres Teret a színészek töltik be, és a negyedik fal teljes hiányában hozzánk beszélnek, nekünk mesélnek, majd hirtelen bezárják a dobozt, és az üvegen keresztül hagyják, hogy szemléljük, csodáljuk őket, meghatározzuk értékeiket.

Az Üres Térben állnak

A színészek kijönnek, állnak előttünk és sztereotípiák felsorakoztatásával, más emberek eltérő gondolataival igyekeznek önmagukat definiálni. „Az előadás foglalkozik a nézők által megfogalmazott kritikákkal, ha úgy tetszik, hiedelmekkel, előítéletekkel” – mondta Urbán András, aki ezzel az előadással válaszolt.

Az előadás ebben a szakaszban (is) rétegelt: plusz jelentést ad annak, aki követi a rendező munkásságát. Régi ismerősökként köszöntenek minket a már látott színészek, az újak pedig elnyűtt, színházi/színészi társadalmi hierarchiát gúnyolva mutatkoznak be a nagyérdeműnek. A saját történetekként becsomagolt üzenetek már a kezdetekben elgondolkodtatják a nézőt az előzőekben általuk megfogalmazott „kritikákkal”, ha úgy tetszik, „hiedelmekkel” kapcsolatban. Felmerül a kérdés: vajon ennyire nagyot tévedtem? Ennyire befolyásolnak az el-elkapott suttogások? Egyáltalán, miért számítana? Miért ne számítana? „Sokkal fontosabb a jelenlét, mint maga a tematika: az a színház, amivel én foglalkozom, azt a környezetet mutatja be, amiben mi élünk – mi, akik előadunk, és azok is, akik ezt nézik” – jelenti ki újfent Urbán András, a rendező.

A Black Boxnak egy tökéletes példáját láthatjuk: a színészek teljesen áttörik a kétméteres „vizesárokkal” védett negyedik falat. Az idő- és térkezelést abszolút felülírja az elnagyolt gúny és a direkt káoszkeltés, azonban ez a néző teljes részvételét és koncentrációját kívánja.

Együtt vezethetjük le a külvilágból érkező frusztrációinkat a színészekkel. Azokra azonban gyógyírt nem biztosít az előadás, még egy utat se ad a megoldáshoz, mindössze tomboltat, megnevetett, kiabálásra késztet – melynek nem kell bennragadnia. Ettünk, ittunk, mulattunk! Kell ennél több? Igen, kellene. Kielégíti azokat a színházi vágyakat, mely a közönségben már évtizedek óta feszül. Ennél kell több? Lehet. De ideiglenes megoldást biztosít. Egy estére megfogja a kezünk és táncol velünk, egy életen át azért nem kísért.

„Kegyetlenség, kegyetlenség önmagunkkal szemben – leszámolás, kegyetlen őszinte igazság, amit a színház nem adhat fel. Nincsenek tabuk, kegyetlenül igazat kell mondani” – a rendező.

Felöltözés

Nyakig beöltözve, saját mezítelen testük képével próbálnak. Így tartanak tükröt. Megvarrták a szabók a királynak saját meztelen öltözékét, és felvonulhatott – nem nevettek rajta, a nép ámult, és dicsérte bátorságát, humorát, szomorúságát.

Az átkötő a két magát teljesen más módon definiáló színházi előadás között egy dal. A színész és a rendező kapcsolata egy specifikus kommunikáció függvénye, ami jó esetben hoz egy jó eredményt – bízva bízik a színész is és a rendező is egymásban.

A félig nyitott díszdobozban táncolnak, csinosak

A valóságként artikulált színház önmagát számolja fel, úgy mond le a színházi módszerek használatáról, imitációs fogalmáról, a reprezentáció működtetéséről, hogy közben mégis színházként igyekszik funkcionálni. A nyugati kultúrák elavult sémáit elveti és szeretné megváltoztatni a maga elképzelte színház eszközeivel, viszont közben az eszközül használt színház is e felszámolás áldozatává válik, elemészti önmagát. Színházát a rítusokhoz hasonlítanám: célja, hogy a társadalmi konstrukcióktól megtisztult eszményi színház ugyanabban a társadalomban képes legyen a közönségre radikális felforgató hatást gyakorolni. Az előadók teljes átszellemültsége ösztönös, szélsőséges reakciókat vált ki ezzel a nézőkből.

Ismert operettek és kultúrák alapműveinek felsorakoztatásával szórakoztatja a nézőit – ismét a felszínen. Az előadás ezen pontján felmerül a kérdés: ez kell nekem? Megdobban a szívem az ismerős dallamok alatt? Mit ad ez hozzám? Elvégre a művészet és valóság közti viszonyt illetően a művészet egyszerre elkülöníti magától és foglalkozik is a valóval. Én magam ne tegyem? Ezt kértem?

„A mai társadalomban nem a szépség uralkodik. A színház végeredményben szórakozás, mint az olvasás, egy film megnézése. Az, hogy kinek mi a szórakozás, az viszont nagyon szubjektív” — ugyancsak Urbán András gondolatai.

A dalok kritikát, véleményt fogalmaznak meg, reflektálva a vajdasági ember hétköznapi gondolataira. Témák és ideák sorát kérdőjelezi meg gúnnyal és végletekkel. Sokat markol, de közelről sem fog keveset – bár rengeteg fajsúlyos problémát dob fel, nem hagyja leesni azokat. Nem fejti ki, nem taglalja, átadja a nézőnek, beleteszi a zsebébe és hazaküldi vele. Ezen a ponton a nézőtől/résztvevőtől függ, hogy mit kezd vele. Kidobja az első lépésnél a hazavezető úton, vagy otthon leteszi maga mellé az ágyába.

A Csókos Asszony Lovagjaiszabadkai szindikális operettgála
Forrás: www.kosztolanyi.org

„Mi nem akartunk se hozzátenni, se elvenni, csak úgy mondtam…” — egy néző

A színház tükörként funkcionál, mind a szereplők, mind a nézők, résztvevők számára, hogy azok egymást és egyszerre önmagukat is megvizsgálhassák. A résztvevők benyomásaiból származó közös tapasztalataira és az őket körülvevő – kulturális – közegre támaszkodik a megértéskor, befogadáskor. Könnyen félreérthető a darab – ez volt az első gondolatom. Majd rögtön körbenéztem az előadás után a bejáratnál álldogáló embercsoportokon: volt, aki nevetett, és volt, aki teljes letargiában állt. Mindenki érteni vélte az előadást, a neki valamit jelentő rétegét legalábbis.

„A klasszikus giccsből lehet szépet csinálni, de önmagában nekem nem az, a színházi aktualizálás nem a politikumnak szóló kritika, vagy állásfoglalás” – Urbán András.

Az utolsó kérdés már csak az, hogy kinek mennyire roncsolódott a legalsó réteg az őt elnyomók, fölé tornyosulók alatt.

Felhasznált források:

P. MÜLLER Péter, Társadalmi színház, avagy a tettre kész néző előállítása = Színház és társadalom, szerk.
DERES Kornélia, HERCZOG Noémi, Prae-JAK, Bp., 2018, 257, 248–251.

Szabó Attila, Elméleti alapvetések: színház és/vagy szociológia = Uő: A valós színterei. Színház, közösség, múltfeldolgozás, szerk: Deres Kornélia – Herczog Noémi, SzínText 4, szerk: Deres Kornélia – Herczog Noémi, Bp., Prae, 2019, 26–29.

Jonathan Neelands, Konvenciók, ford. Nagyiványi Nóra – Szauder Erik = Drámapedagógiai olvasókönyv, szerk. Kaposi László, Színházi füzetek/VII., Bp., Magyar Drámapedagógiai Társaság és Marczibányi Téri Művelődési Központ, 1995, 159–161.

Kiemelt kép: www.kosztolanyi.org

Hírek a popkultúra világából – 30. epizód

Szerző:
Vigh Martin
-

Ismét jelentkezünk popkulturális hírösszefoglalónkkal.

Marion Cottilard és Adam Driver filmjével indul a Cannes-i Filmfesztivál

Leos Carax Annette című filmje nyitja idén a Cannes-i Filmfesztivált. A francia kultuszrendező, akinek a nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a Holy Motors vagy a Pont-Neuf szerelmesei, ezúttal Marion Cottilard és Adam Driver főszereplésével készített izgalmasnak ígérkező produkciót. Az Annette főszereplője egy komikus és egy világhírű énekesnő, akik látszólag tökéletes párt alkotnak, az idill azonban különleges képességű lányuk megszületésekor hamar felbomlik. Sajátos műfaji játékra lehet számítani Carax-tól, a film első előzetesét is közzétették a napokban.

Sparks musical with Adam Driver and Marion Cotillard will open Cannes
Forrás: NME

Emilia Clarke és Olivia Colman is szerepet vállalhat a Marvel-univerzumban

A Trónok harca népszerű színésznője, illetve A kedvenc Oscar-díjas sztárja is csatlakozhat a Marvel-univerzumhoz. Mindketten az egyelőre premierdátum nélküli, Secret Invasion című sorozatban vállalhatnak szerepet, melynek középpontjában a Samuel L. Jackson által alakított Nick Fury és Ben Mendelsohn Talosa áll majd. A szériát Kyle Bradstreet írja és rendezi.

Olivia Colman To Star In Irish Pic 'Joyride' – Deadline
Forrás: Deadline

A kamerák előtt nem kell maszkot hordania az Oscar vendégeinek

A mérséklődő amerikai járványhelyzet és az átoltottság miatt az Oscar-gála szervezői úgy döntöttek, hogy a résztvevőknek a kamerák előtt nem kell majd maszkot viselniük, ez vonatkozik a vörös szőnyeges megszólalásokra is. A legfontosabb filmes díjátadót idén rendhagyó körülmények között, szokatlan időpontban, április 25-én rendezik. A jelölteknek csak egy része lesz a helyszínen, a többiek online jelentkeznek be.

Csak 2022-ben jöhet a Stranger Things negyedik évada

2016-ban indult a Netflix egyik legsikeresebb sorozata, a Stranger Things, amely rögtön hatalmas rajongótáborra tett szert, noha maguk a készítők sem bíztak előzetesen a projektben. A harmadik évad 2019. júliusában debütált, és korábban arról szóltak a hírek, hogy a következő 2021-ben jöhet. A Screen Rant értesülései szerint azonban a koronavírus-járvány itt is érezteti a hatását, a forgatás nehézségei miatt könnyen lehet, hogy csak 2022-ben láthatjuk majd az új epizódokat.

Kiemelt kép: Glamour US (Steven Pan)

Mit üzennek a kommentszekciók a társadalom lelkiállapotáról?

Szerző:
Gömbös Zsófia
-

Miért nem látni szinte mást, csak gyűlöletet a közösségi oldalakon? Valóban agresszívabbak vagyunk online, mint a való életben? Mi motiválja a trollokat, és mit tehetünk ellenük? Utánajártunk, miről árulkodnak az internetes hozzászólásaink, és hogyan tükrözik a közösségi média kommentszekciói társadalmunk lelkiállapotát.

Az internet és közösségi média megjelenésével a diskurzusok is hamar átkerültek az online térbe, ami számos előnnyel jár. Nagyobb közösségekhez lehet szólni, többféle ember véleményét lehet megismerni vagy éppen formálni. A sokszínűségnek és a nagy elérésnek köszönhetően azonban nemcsak a pozitív, építő gondolatok nyertek nagyobb teret maguknak, hanem a zaklatás, a gyűlölködés, a bántalmazás is. Több, mint egy éve élünk bezárva, munkánk, tanulmányaink miatt a számítógépek elé kényszerítve, talán ennek is köszönhető, hogy az utóbbi időben még a szokottnál is nagyobb a feszültség az online térben. Ezt mutatja az is, hogy egyre több közszereplő szólal fel a tűrhetetlen állapotok miatt, ki jobban, ki kevésbé jól kezelve a problémát. Vajon mi okozza ezt a hatalmas gyűlölet-hullámot? Ennyire megromlott a társadalmi morál, vagy „csak” a közösségi média felhasználói lépik át túl sokszor a határokat? Egyáltalán mi a határ és kinek a felelőssége megszabni azt?

A kommentek lélektana

Ha a kérdés pszichológiai, társadalomtudományi oldalát nézzük, kutatások bizonyították, hogy az emberek általában bátrabban fejezik ki a véleményüket az online térben, köszönhetően az anonimitásnak. Ez egyfelől lehet magyarázat, de manapság a gyakorlatban már kevés helyen maradunk teljesen névtelenek, hiszen a legtöbb közösségi oldalon olyan személyes adatlapot hozhatunk létre, ami alapján könnyen beazonosíthatók vagyunk.

John Suler hozta be a köztudatba az online gátlástalanság elképzelést, ami kissé kibővíti a jelenségről való gondolkodásunkat. Szerinte a gátlástalanság több tényező következménye is lehet, ilyen például az előbb említett anonimitás, ami felold a felelősségérzet alól, de a valóságérzet elvesztése, a közvetlen visszacsatolás, a testbeszéd és a kontextus hiánya is okot adhat arra, hogy szégyenérzet nélkül fogalmazzunk meg sértő kommenteket. Mivel nem látjuk a beszélgetőpartnerünket, sokszor bele sem gondolunk, hogy egy hozzánk hasonló, hús-vér emberi lény áll a másik oldalon.

Az online diskurzusok számos ponton különböznek a valódi, szemtől szembeni kommunikációtól, ezért a hozzászóló hajlamos megfeledkezni azokról a társadalmi normákról, amelyek utóbbi esetben megszokottak, természetszerűleg jelen vannak. Bár képesek vagyunk a valóéletben és az interneten egész másképp viselkedni, Suler mégis felhívja a figyelmet arra, hogy a különböző személyiségtípusokra különböző módon hathat az online gátlástalanság jelensége, tehát nem arra kell gondolni, hogy a kommentelő „valódibb” énjéről árulkodna egy-egy kegyetlen hozzászólás. Lehetséges, hogy akár akaratlanul is a lavina-effektus vagy valamilyen csoportos nyomás hatása alá kerül. Előbbi azt jelenti, hogy egy trágár komment könnyen maga után vonja az újabb és újabb hasonló hozzászólásokat, egyfajta sormintát indítva, a csoportos nyomás pedig bizonyára nem ismeretlen senki számára. A beilleszkedés vágya meglepően egyszerűen formálja a véleményünket és stílusunkat, különösen akkor, ha csak felületesen vagyunk birtokában az információknak. Mindez nemcsak felhasználók között működhet, de sokszor a média is képes, akár szándékosan generálni.

Kommentszekció
Forrás: medium.com

A gyűlölet drog

A rosszindulat mindig is jelen volt világunkban, ilyen téren kevéssé változnak az emberek, bármennyire is szeretnénk ennek az ellenkezőjét látni, de a platformja is halad a korral. Az, hogy megjelent a kommentelési lehetőség az interneten, magával hozta a fent leírtakat, történetesen azt, hogy bátrabban és többen vállalják nyilvánosan a véleményüket, és ezek egyszerűbben eljutnak a célszemélyhez. De miért több a negatív, mint a pozitív hozzászólás? Hasonló erőfeszítésbe kerülne kedves megjegyzéseket megfogalmazni, mint melegebb éghajlatra küldeni valakit, mégis többen választják az utóbbi lehetőséget. A tudomány válasza erre az, hogy a gyűlölet is képes boldogsághormonok felszabadítására. Elégedettséggel tölti el például az embert, ha megerősítést kap másoktól, ezáltal felsőbbrendűnek érezheti magát a poszt szerzőjénél vagy vitapartnerénél. Katartikus élményt jelent, ha az online szócsatában „legyőzzük” ellenfelünket, de ellenkező esetben olyan frusztráció alakul ki, amit aztán újabb vitában tudunk csak levezetni. Minél nagyobb a zaklatottság, minél kisebbnek és tehetetlenebbnek érzi magát az ember, annál nagyobb az esélye, hogy idegeneken vezeti majd le a felgyülemlett feszültséget.

A kommentelés részben az exhibicionizmusról szól. Egyfajta erőfitogtatás is, hogy „ezt most jól megmondtam”, kiváltképp, ha másoktól ezért elismerést is kapunk. A vírus okozta bizonytalanság, a hatalmas veszteségek, a kilátástalanság értelemszerűen csak tovább növeli az általános társadalmi frusztrációt, amit a bezártságnak köszönhetően is az interneten a legegyszerűbb levezetni.

Ne veszekedj, vitázz!

Mielőtt azonban pálcát törnénk mindenki felett, aki valaha szócsatába keveredett az interneten, tegyük hozzá azt is, hogy az oda nem illő megjegyzések fakadhatnak abból az itthon meglehetősen sokat tapasztalt problémából is, hogy a hozzászóló nem rendelkezik megfelelő vitakultúrával. Nem minden esetben rossz szándékkal ül le a közösségi média elé, van, hogy egyszerűen csak nincs tisztában teljes mértékben a témával, nem tiszteli a partnerét, nem próbálja meg megérteni az ellenkező álláspontot. Ezek aztán hamar félreértést és sértettséget szülhetnek, aminek következtében ismét oda jutunk, hogy előremutató vita helyett csak fröcsögéssel szennyezzük a kommentszekciót.

Az ok ebben az esetben nem a rosszindulat, sokkal inkább a tudatlanság vagy az érdektelenség a másik gondolatai iránt. Ahhoz, hogy megfelelően alátámasztott érvek felsorakoztatásával rendezzük a konfliktusainkat, elengedhetetlen az egymásra figyelés, az empátia, illetve fontos, hogy ne akarjuk mindenáron felülkerekedni a másikon. Sokan nem tudják, hogy nem a saját álláspontunk másokra való ráerőltetése volna a cél, hanem egymás építése, gondolatainak megismerése, jobb esetben a konszenzus. Pszichológusok szerint a nem megfelelő szülői minta igencsak befolyással lehet a gyerek későbbi konfliktuskezelési módszereire, de mint minden más, ez is fejleszthető.

Kié a felelősség?

Egy kommentszekció eldurvulása után gyakran felmerül ez a kérdés, különösen a közszereplők esetében. A legtöbbet hangoztatott érv, ami akkor hangzik el, amikor valaki szembesíti a kommentelőt az oda nem illő stílusával a „ha ilyet ír/posztol ki, tűrje is”, illetve előszeretettel hivatkoznak a szólásszabadságra. Mint annyi minden más, a jog sem képes lépést tartani a rohamos ütemben fejlődő technológiával, így sokáig egyáltalán nem volt gyakorlat arra, hogy internetes jogsértés esetén például hogyan is kellene eljárni. A felelősséggel terhelték már az aktuális weboldal üzemeltetőjét, a profiloldal létrehozóját, de az anonimitás miatt ez egyáltalán nem egyszerű kérdés.

További problémákat vet fel, hogy etikus-e törölni, moderálni mások hozzászólásait, korlátozódik-e ezzel az oly sokat emlegetett szólásszabadság. A felelősség megítéléséhez több szempontot is figyelembe kell venni, például a tartalmat, a kontextust, érdekeket, következményeket, a honlap szabályzatát. A jelenlegi gyakorlat szerint, ha a gyűlöletkeltő vagy testi épséget veszélyeztető kommentek ellen nem tesz lépéseket a szolgáltató, akkor felelősségre vonható, de emellett a közösségi oldalon nyilvánosan megosztott bejegyzések alatti kommentekért a profil tulajdonosa is felelhet. Mindentől függetlenül mindig érdemes szem előtt tartani, hogy a szólásszabadsághoz ugyan jogunk van, de az, hogy mit írunk le, egyéni döntés kérdése. Lehetséges, hogy ami nekünk pillanatnyi elégedettséget okoz, az másoknak életre szóló traumát jelent, vagy éppen az lesz számára az utolsó csepp a pohárban.

Forrás: The Raquet Press

Hogyan érjünk el változást?

Az első, és legfontosabb lépés az önismeret. A szakértők azt tanácsolják, hogy figyeljük meg a kommentelési szokásainkat, tudatosan kísérjük figyelemmel, hogyan változik a személyiségünk, ha időt töltünk az interneten. Gondolkodjunk, mielőtt véleményt fogalmazunk meg, különösen ügyeljünk arra, hogy rendelkezünk-e elég információval a témáról, illetve a stílusra: nem túl támadó, sértő vagy nyers? Azt is mondják, hogy jelentős javulást lehetne elérni, ha több szankciót vonna maga után a gyűlölködés, illetve akkor, ha a közösségek tagjai nyíltan lekommunikálnák, hol a határ, és kiállnának az áldozat mellett. Nyilvánvalóan mindig lesznek olyanok, akiket a rosszindulat vezérel, de a trollokat akkor tudjuk megakadályozni céljuk elérésében, ha nem veszünk részt a játékunkban. A másik fontos dolog pedig a vitakultúra fejlesztése lenne. Ma már számos olyan internetes portál létezik, ami segít abban, hogy érthetően, jól érveljünk, és kommentháborúk helyett értelmes vitákat folytathassunk. Az alábbiakban olvasható néhány ajánlás:

  • Az Instagramon fellelhető Vitateam az intelligens vita fontosságáról és technikáiról oszt meg tartalmat.
  • A School of Tought által készített yourbias.is és yourlogicalfallacyis.com weboldalakon (utóbbi megtalálható magyarul is az a.te.ervelesi.hibad.hu címen) egészen gyorsan és érthetően tudunk tájékozódni az esetleges érvelési hibákról, elfogultságból adódó melléfogásokról, sőt, akár közvetlenül linkelhetjük is őket egy beszélgetésbe a magyarázattal együtt.
  • Az Idea Alapítvány honlapján interaktív feladatokkal tanulhatjuk meg felismerni a trollokat.
  • Ha pedig az online gyűlölködésről, és az az ellen folyó harcról szeretnénk többet megtudni, akkor a No Hate Speech Mozgalom lehet a segítségünkre.

Források:

http://truecenterpublishing.com/psycyber/disinhibit.html

https://mindsetpszichologia.hu/egyel-cianid-kapszulat-avagy-az-online-kommentek-lelektana

https://juratus.elte.hu/ki-felel-az-internetes-kommentekert/

https://divany.hu/intim/2010/10/15/miert_a_neten_vezetjuk_le_a_feszultsegunket/

http://pszichologia.phd.elte.hu/vedesek/Ujhelyi_Adrienn_disszertacio.pdf

https://jog.tk.hu/blog/2016/05/velemenynyilvanitas-szabadsaga-es-a-kommentek

https://wmn.hu/wmn-life/52959-en-csak-oszinte-vagyok-baj–verengzes-a-facebookon-tombolo-eroszak-a-kozossegi-mediaban-is-mi-az-oka-az-elszabadult-indulatoknak

https://index.hu/tech/2015/10/02/a_gyulolet_a_legolcsobb_drog/

http://real.mtak.hu/9008/1/137303.pdf

Kiemelt kép: Financial Times

Több, mint aminek elsőre tűnik – Malcolm és Marie filmkritika

Szerző:
Komáromi Klaudia
-

Adott egy nő és egy férfi. A férfi rendező, éppen bemutatta saját filmjét, mely előre láthatóan pozitív fogadtatásban részesül. Hazaérnek. Már a film kezdetén érezzük: valami nem stimmel. 

A Sam Levinson rendezte romantikus dráma különlegessége nemcsak abban áll, hogy fekete-fehér. A Malcolm és Marie egy kapcsolatot mutat meg, annak minden csúnyaságával, valóságával és fájdalmával együtt. A filmnek nem az a lényege, hogy minél több akciót vonultasson fel: a dialógus az, amely előrébb viszi a cselekményt, ez az egésznek az alapja, mint minden kapcsolatnak: kommunikáció két ember között.

Bátor hangvétel

A film nyelvezete elég erős, szókimondó, a rasszizmus ellen szót emel és olyan kérdéseket vet fel, mint az egyediség kérdése egy alkotásban, vagy a kritikusok hozzáértősége. Emellett olyan problémákról is szót ejt, mint a függőség, a hűség és a verbális bántalmazás.

A Malcolm és Marie több annál, minthogy egy pár veszekszik majdnem két órán keresztül: a kapcsolatuknak olyan mélységébe enged betekintést, mellyel valószínűleg sokan tudnak azonosulni. A kamera követi a két szereplő belső harcát, és abban a pillanatban, hogy a film elején becsukódik az ajtó, tudjuk: most belelátunk abba, amit valószínűleg nagyon sok pár nem mutat meg magáról.

Forrás: laptrinhx.com

A megbecsülés kérdése

De miért is forgatna valaki fekete-fehér filmet 2020-ban, amikor a mai technika lehetővé teszi a színes filmek létrejöttét, sőt, ma már azt sem mondhatjuk, az utóbbi drágább, mintha szimplán fekete-fehérben gondolkodnánk. Amikor csupán az előzetesét láttam a Malcolm és Marienek, azt gondoltam, a rendező valamiféleképpen a „klasszikus Hollywood”-hoz akar visszanyúlni, de amikor elkezdtem nézni a filmet, rá kellett jönnöm,  korántsem erről van szó.

Habár tény, a film egyfajta kritikaként szolgál Hollyoodnak: azok a művészek, akik valamilyen kisebbséghez, vagy más etnikumhoz tartoznak, vagy éppenséggel nők (értsük: nem fehér férfiak), még mindig sokkal kevésbé vannak megbecsülve a szakmában, ezt a tényt Malcolm ki is hangsúlyozza a filmben.

Nem tudom, hogy ez volt-e a rendező szándéka, de a fekete-fehér kép egyfajta reprezentációja is lehet az egyenjogúság kérdésének, hiszen ebben az esetben teljesen mindegy, a színészek afro-amerikaiak, vagy sem: egy film nem lehet emiatt kevesebb. Nem arról van szó, hogy szimplán fekete arcokat pakolunk a filmvászonra, ettől még nem lesz elmondható egy filmről a diverzitás. Csupán két szereplő van, egy helyszín,  egyformán szólalnak meg és szerepelnek a filmvásznon. 

A film végén Marie újra visszatér ahhoz a sérelemhez, amelyet a film legelején elmondott Malcolmnak, ezzel keretet adva a filmnek. Malcolm nem ismerte el Mariet a kritikusok, más emberek előtt a bemutatón, nem fejezte ki szeretetét és köszönetét a barátnője iránt, aki nemcsak hogy a film születésekor, de mindig ott volt a rendező mellett, ráadásul a róla készített film részben az ő drogfüggő múltjáról szól, emiatt úgy érzi, valamitől megfosztották, miközben őt magát a „szőnyeg alá söprik”.

Forrás: businessinsider.com.au

Háttal egymásnak

A két karakter érzelmi hullámvasútját követhetjük végig, miközben tudjuk: ezek után már sohasem lesz ugyanolyan a kapcsolatuk. Ezt alátámasztja az utolsó képsor: Malcolm egyedül kel fel az ágyban, Marie-t keresve megtalálja őt a ház előtt, csendben, háttal állva a hálószobának: háttal mindannak, amik ők ketten együtt voltak.

A cselekmény valós időben bontakozik ki, tehát nem telnek el hónapok, vagy évek: csupán egy este, mely, úgy vélem, szintén hozzátesz a film különlegességéhez. Hozzá vagyunk szokva az olyan filmekhez, amelyek másfél órában száz helyszínen, évek vagy legalábbis hónapok történéseit mesélik el, de sokkal nehezebb olyan filmet érdekessé varázsolni, amely kevés helyszínre, egy idősíkra és pár szereplőre alapoz. 

Összességében egy nagyon erős filmről van szó, sokkal több annál, mint amilyennek elsőre tűnik. Mély mondanivalójával és autentikus képi világával méltán vívta ki a nézők elismerését.

Korábban megjelent kritikánk: 

„Egymás húsába beletépünk” – Malcolm és Marie – kritika

Kiemelt kép: promotions.hu

Lackfi János verse

Szerző:
f21.hu
-
lackfi jános kortárs vers

Kortárs, az f21.hu rovata pályakezdők és rendszeresen publikáló szerzők részére.

Ezúttal Lackfi János versét olvashatjátok.

Múzeumlakás

Szeretek múzeumban lakni.
A nap legfontosabb teendője
a kacifántos kilincsű,
magas ablakokon át beengedni
némi kortárs levegőt.

A posztmodern fény bejön magától,
gondoskodik a kedvező
megvilágításról, mindent újraszül.

Az avas térképeken a leviatán
kora reggel kiissza
a kisebb tavakat és folyókat,
ettől kezdve véreres a tekintete.

A takarítónő tegnap elfelejtette
összehúzni a sarokban
a kereszthivatkozásokat,
melyek pedig sok mindent
bizonyíthatnának.

Egy későgótikus kőfaragvány
repecskes pofáját tapogatja,
ma sem borotválkozott,
ez így, nyolcszáz évesen
a lecsúszás jele.

A történeti hűség nevében
az egyik hátsó terem
ostromgépe gyújtóbombákkal
kezdi bombázni az infópultot,
így jelzi az ebédidőt.

Az ereszkedő délutáni nap
mind későbbre datálja
a korhű öltözékeket,
eltöprengek, milyen vékonycsontúak
voltak eleink, hogy nem verték be fejüket
az ajtófélfába.

Távozás előtt meghúzom
az alabástrom amforát,
ricinusbor tölti ki belülről
a testemet, folyékony üveg.

Az utolsó korttyal a korsó alján
elrejtett kulcs is belecsörren
gyomromba, úgy dereng át bőrömön,
mint egy interaktív tábla.

Lackfi János verse kortárs
Fotó: Molnár Mihály

Lackfi János 1971-ben született, József Attila-díjas író, költő. Hatvanegy kötetet publikált, gyerekeknek, felnőtteknek, verset, prózát. Harmincnyolc műfordításkötete jelent meg,
Kreatív Írást tanít. Hat gyerek, négy unoka, ezer aprócikk.

 

Kiemelt kép: Giorgio de Chirico – Orestes and Pylades (szerkesztett)

„Mindannyian az évszakok ritmusára hangolva éljük életünket” – Sasa Lele interjú

Szerző:
Szollár Zsófia
-
Sasa Lele
A vírushelyzet sokunk terveit megtorpedózta, nincs ezzel másképp a Sasa Lele sem. A feltörekvő zenekarnak több koncertje is elmaradt, mégis töretlen lelkesedéssel dolgoznak a háttérben. A zenekar énekes-gitárosával, Tim Atkinssel és basszusgitárosával, Nick Ponggal beszélgettünk a banda első, Is It The Right Time? című EP-jéről és jövőbeni tervekről.

Meséljetek egy kicsit a Sasa Lele jelenlegi felállásról! Hogyan kezdődött a közös munka?

Tim: Elég régóta tervben volt, hogy szeretnék alapítani egy zenekart, először Szabó Bendegúzzal kezdtem el zenélni 2019 vége felé, és aztán nem sokkal azután Nick is beszállt a csapatba. Akkor még egy másik dobossal zenéltünk együtt, és elég gyorsan rájöttünk, hogy nagyon jó így együtt zenélni, meg dalokat írni, úgyhogy ezt folytattuk. A későbbiek folyamán volt egy dobos váltás, barátságosan váltunk el, nem volt feszültség. Ezután jött a képbe Dobi Vilmos, ő dobol az EP-n is, ám sajnos nem nagyon fért bele az idejébe, hogy próbáljunk és haladjunk, ekkor jött a képbe Pepszi (Bokor Péter), az új dobosunk, aki kb. 4 hónapja van a zenekarban, és egészen elképesztő, hogy milyen gyorsan megtanulta a számokat, és milyen gyorsan beilleszkedett.

Úgy történt az egész, hogy jammeltünk vele egyszer-kétszer, aztán volt egy Hangfoglalós meghallgatásunk, és sajnos Vili is elkapta a vírust, szerencsére abban az időszakban mi nem találkoztunk vele, de így nem tudta vállalni. Beszéltünk a szervezőkkel, azt mondták, hogy nem tudják áttenni az időpontot, úgyhogy Pepszi bevállalta, és vele csináltuk végig a meghallgatást.

Szóval a zenekar 2019 vége óta létezik valamilyen formában, a stílusunkat kicsit nehezen definiáljuk, de nem is ragaszkodunk hozzá, hogy mindenáron ráhúzzunk egy stílust, szerintem nem baj, hogy így az elején még nem kategorizáltuk, ami marketing szempontból lehet nem előnyös. De ez számunkra úgyis többről szól, mint marketing. Egyelőre nagyon élvezzük, hogy különböző stílusú zenéket írunk, de valahogy mégis sikerült megtalálnunk egy hangzást, ami közel áll hozzánk. Dallamos basszus témákkal, többszólamú vokál harmóniákkal, és Beni nagyon érdekes és kifinomult gitártémáival dolgozunk.

Nick: Minden Sasa Lele szám másmilyen, de a hallgatóság mégis indie-rock zenekarként definiál minket. A Vad Art kiállításon játszott előttünk Dennie Wander, én sokkal inkább őket mondanám indie zenekarnak.

Hogyan fogadta a Sasa Lele-t a zeneipar és a közönség, barátok?

T.: Lett volna bemutatkozó koncertünk márciusban, de beütött a vírus helyzet, így ez elmaradt, és nehézséget okozott, de szerintem még annyira nem fogadott sehogy. Nincs sok kiadott dalunk, ez az EP a bemutatkozó anyagunk. A barátainktól nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, de az szerintem még messzebb van, hogy ténylegesen a zeneiparról lehessen beszélni, hogy ők hogy látnak minket. De az, hogy játszhattunk az Ivan and the Parazol előtt, az jelentheti azt, hogy az ő bizalmukat már megkaptuk. Az EP felvételnél Gál Mátéval dolgoztunk együtt, ő volt a producer, és Szabó Szebasztián, mint masteringes vett részt a munkában, tőlük is nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, és az, hogy együtt dolgozhattunk velük, az is azt jelzi, hogy megkaptuk az ő bizalmukat is. Még az elején vagyunk, szóval egyelőre ezekről tudunk beszélni, mint egyfajta elismerés.

Mikor születtek az EP dalai? Tényleg a 2020-as tavaszi karantén alatt írtátok a lemez nagy részét?

N.: Szerintem inkább a tél folyamán született meg a számok többsége, a karantén alatt pedig egyre inkább haladtunk afelé, hogy fel is kéne venni őket. Sok időt töltöttünk a munkálatokkal.

T.: Megírtuk a számok nagy részét még télen, de aztán az, hogy utána egy új dobossal is nekifutottunk, az is továbbfejlesztette a hangzást, amit aztán meg is akartunk örökíteni.

Sasa Lele Is The Tight Time EP itt hallgatható:

Hogy zajlott az EP felvétel?

N.: Ez volt a nyár legjobb hete számomra, produktívak voltunk, jól éreztük magunkat, végre volt valami tennivaló hosszú kihagyás után, és nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk.

T.: Szerintem ellentétben azzal, hogy milyen egyszerűek és gördülékenyek voltak a felvétel napjai, a keverés eléggé elhúzódott, de az első anyagoknál ez sokszor így van. Ilyenkor még nincs semmilyen nyomás, hogy ki kell rakni valamit időre, a producer, akivel dolgoztunk, ő sem ért rá sokat, és nyilván több hetes körök voltak, amikor meghallgattunk egy mixet és kitaláltuk, hogy min kéne változtatni, tehát ez kicsit elhúzódott. A jövőben ezt majd ki kell találnunk, hogy ne nyúljon ilyen hosszúra ez a folyamat. Közben szerintem az sem jó, ha valami olyat adsz ki a kezeid közül, amire nem vagy büszke, vagy vannak részei, amit újra felvennél, vagy másképp kevernéd.

Van egy határ, amit meg kell húzni, hogy most már ez így rendben van, egy idő után már nem is hallod ki a különbségeket annyira, hanem azt mondod, hogy ezt most már így érdemes kiadni, és már gondolkozol is a következő lépéseken, mert egy zenekarban mindig van mit csinálni.

Van olyan pillanat, amikor azt tudod mondani egy kiadott, befejezett Sasa Lele anyagra, hogy ez így jó, ahogy van, és nem változtatnál rajta a későbbiekben sem?

T.: Még korábban csináltunk pár Sasa Lele demó felvételt Ian O’Sullivannel, és kikevert egy eszméletlen jó gitárhangzást a Tricky Situations című számunk intro riffjére, amit Beni játszik, aztán amikor stúdióban a Mátéval vettük fel a számokat akkor meg nagyon sok időbe telt, hogy megtaláljuk, mi is volt az a hangzás. Ian is mondott pár javaslatot, de ő sem emlékezett, egy csomó dolgot kipróbáltunk, de valahogy nem sikerült ugyanazt eltalálni megint, de egy hasonlóan jó hangzást sikerült kihozni belőle.

Ha kiemelnétek egy dalt a lemezről, akkor melyik lenne az, és miért?

T.: Ezzel az EP-vel egy spektrumot akartunk bemutatni, de valahogy mégis a hangzásunkkal egy koherens anyag lett, szóval szerintem mind a 4 szám különböző okok miatt jó és nehezen is tudnék rámutatni, hogy melyik szám tükrözi leginkább a Sasa Lele hangzást.

N.: A Tricky Situations inkább egy popdal, a Bittersweet-ben talán mélyebb gondolatok vannak, és a Swing Baby pedig egy igazi, rockosabb szám, amire mondjuk az emberek egy koncerten megmozdulnak és táncolnak.

„Mindannyian az évszakok ritmusára hangolva éljük életünket”. Milyen jelentést hordoz ez a gondolat?

T.: Ezt egyébként Szabó Bendegúz gitárosunk fogalmazta meg. Észrevettük, hogy elég sok számunkban van utalás az időjárásra, évszakokra, és emiatt azon gondolkoztunk el, hogy valószínűleg nekem, mint szövegírónak, ezek a jelenségek, változások eléggé befolyásolják a hangulatomat, és ez a lemez meg nagyon egy őszi EP szerintem. Ezt is Ian mondta egyébként, hogy valahogy meg kell fogalmaznunk a Sasa Lele-vel, milyen életérzést akarunk feleleveníteni egy számcsokorral. Nekünk ez a kora reggelt jelenti egy hideg őszi napon, amikor már kel fel a nap, sárgulnak a levelek, ködös minden.

Lehet, hogy ez a kijelentés másra nem igaz, de azt megállapítottuk, hogy minket ezek befolyásolnak, és ezek adnak egyfajta támpontokat, hogy igen, így éreztem magam ekkor meg ekkor. A Swing Baby, a Weatherman és a Tricky Situations ősszel íródtak és a Bittersweet pedig kora tavasszal.

N.: Én úgy tudnám leginkább leírni a dalokat, hogy a Tricky Situations az az este, a Weatherman szintén este, de olyan érzéseket keltve, mint amikor összezavarodott vagy és sok mindent kavarog benned, a Bittersweet az a kora reggel és a Swing Baby pedig a ködös hajnal.

Olyan mintha egy estétől reggelig tartó sétára indulnál, és az utad során látod, hogy hogyan változik a város, a hangulatok.

Milyen hosszú és rövidtávú céljaitok vannak?

N.: Szeretnénk majd klipet forgatni a Tricky Situations című számhoz, egy új EP-t kiadni tavasszal, koncertezni.

T.: A legfontosabb, hogy élvezzük, amit csinálunk, hogy olyan lehetőségeket ragadjunk meg, ahol erre van lehetőség. Nyilván valamilyen szinten kell építkezni, hogy a Sasa Lele fenntartsa az izgalmat meg a lelkesedést, de természetesen szeretnénk sokat koncertezni, előzenekarként bemutatkozni a kedvenc zenekaraink előtt, szeretnénk sok jó zenét írni továbbra is, és személy szerint nekem az most a koncertezésnél is fontosabb, hogy felvegyük, megörökítsük ezeket, hogy ténylegesen olyan anyagokat adhassunk ki a kezünk közül, amikre büszkék vagyunk és tükrözik azt az esztétikai világot, amit szeretünk. Szeretnék fejlődni zeneírásban, mind közösen mind egyedül, a többi dolog pedig vagy jön magától, vagy nem.

Kövessétek a Sasa Lele-t Instagramon és Facebookon, a jelek szerint ismét készülnek valamivel!

Kiemelt kép: Sasa Lele

 

A kannabisz az új aloe vera?

Szerző:
Bihari Bernadett Luca
-
Kannabisz

Nemrég Steiner Kristóf újságíró, műsorvezető élő videóját néztem, ahol egy külföldi cég kannabiszból készült termékeinek jótékony hatásairól beszélt, ami már hazánkban is kapható. Felmerült bennem, hogy minden évben akad egy újabb „csodanövény”, amelynek pozitív hatásairól ódákat zengenek. Ilyen volt pár évvel ezelőtt az aloe vera, amit mindenre – külsőleg és belsőleg – ajánlottak, és úgy tűnik, idén a kannabisz vette át helyét, amiről sokaknak rögtön a marihuána jut eszébe. Van már belőle arckrém, sampon, és ehető olaj is. De hogyan lehetséges ez, amikor Magyarországon elvileg illegálisnak számít még a használata is? És miért tartják olyan szuper szernek?

Akkor ez most kábítószer?

A válasz: igen is, meg nem is. Valóban, a hatályos magyar szabályozás szerint a kábítószer – amely csoportba beletartozik a marihuána is – birtoklása, átadása, a vele való kereskedelem, sőt még fogyasztása is bűncselekmény. Azonban, vízválasztó vonalnak számít az ún. THC (tetrahidrokannabinol) tartalom, ami a kannabisz növény fő pszichotrop alkotóeleme. Ez az elsődleges hatóanyag, amely a kannabisz használatával összekapcsolható tudatmódosító hatást, más néven a „betépést” okozza. A természetben a vegyületnek valószínűleg az a szerepe a növényben, hogy megvédje azt a kártevőktől és a kórokozóktól.

A kábítószer előállítására alkalmas növények termesztésére, forgalmazására és felhasználására hazánkban külön kormányrendelet tér ki, amely szerint Magyarországon a maximálisan engedélyezett szint a 0,2%, de ez az érték más európai országokban (kivéve Hollandiában) is maximálisan a 0,2% és 0,3% között mozog, a CBD-tartalom (mely a kannabisz egyik nem tudatmódosító alkotóeleme) pedig 1-5% között van. Így lehetséges az, hogy jelenleg hazánkban is sokféle kannabiszos termék található meg az üzletek polcain.

Kannabisz, vadkender, marihuána, hasis? Tegyük rendbe!

A kannabiszról sokaknak a „vicces cigi” ugrik be elsőként, ellenben a Cannabis szó annyit tesz magyarul, hogy kender. Pontosabban a kenderfélék összefoglaló neve, tudományosabban a kenderfélék családjának névadó növénynemzetsége.

Ezen belül helyezkedik el a vadkendernek, gyomkendernek, vagy ipari kendernek nevezett, alacsony THC-tartalmú fajta, ami szinte bárhol megterem, de tudatmódosítóként való fogyasztásra alkalmatlan. Ez az a kender, amiből általában a ruházati cikkeket, kenőcsöket és olajokat vagy építőanyagokat készítenek. Illetve, az indiaiként vagy nemesítettként emlegetett kender, aminek a vadkenderhez viszonyítva már jelentősebb a THC-tartalma, ezért a kereskedőket és a fogyasztókat is ezek a fajták érdeklik jobban. A hétköznapi nyelvben az ebből készült „termékeket” emlegetik kannabiszként.

Marihuánának az indiai kender szárított virágjából, magjából és leveléből készült keveréket nevezik. A hasis pedig a kannabisz egy másik formája, amit az indiai kender gyantájából készítenek.

A kannabisz hatásai

Az utóbbi években tudományos körökben is nagyobb figyelmet kapott a kannabisz használata – azon belül is leginkább az ipari kender egyik fő hatóanyaga, a CBD.

Kétféle kannabisz-olajat különböztetünk meg. A sima kenderolaj a kender magjából származik és minimális a CBD- és THC-tartalma. A kendermagból kisajtolt olaj étolajnak, vagy szappan, és kozmetikai cikkek készítésére is használható. Az étolajként használt kendermagolaj nagy arányban tartalmaz esszenciális omega-6 valamint omega-3 zsírsavakat is, amik jót tesznek a szervezetnek. A felhasználást illetően kendermagolajban szuper rántott húst süthetünk a vasárnapi ebédhez, illetve salátaöntetnek is tökéletes választás.

A másik fajtája a kannabisz olaj, amit CBD-olajnak is neveznek, és az ipari kenderből (vadkender) nyerik ki. Ezeket az olajokat kendermagolajjal, kókusz vagy olívaolajjal „hígítják”, hogy kereskedelmi forgalomba kerülhessen, illetve erős, „legelőre” emlékeztető íze miatt. Ezáltal a CBD-olaj kevesebb mint 0,2% vagy egyáltalán nem tartalmaz laborban kimutatható THC-t.

Az olajat világszerte étrend-kiegészítő készítményként és nem gyógyszerként forgalmazzák. Egyes kutatások alapján széles körű egészségügyi előnyökkel rendelkezik, viszont kevés nem kívánt mellékhatással és alacsony függőségi kockázattal. Klinikai vizsgálatokban kimutatták epilepszia-ellenes és antipszichotikus hatását, azonban a fogyasztók elterjedten használják többek között bőrbetegségek, ízületi gyulladás, fájdalom, szorongás és egyéb betegségek kezelésére.

Ahogy a belső használattal, úgy a bőrön alkalmazva is kimutatható, hogy a CBD gyulladáscsökkentő hatással bír, valamint táplálja, nyugtatja a bőrt, és ellenállóbbá teszi a környezeti hatásokkal szemben. Nem mellesleg a növényből készült krémek, samponok, tusfürdők még jó illatúak is.

Miként hat a kannabisz a szervezetre?

Tudományos vizsgálatok alapján az emberi szervezet természetesen is állít elő kannabinoidokat (mind a THC, mind a CBD ebbe a kémiai osztályba tartozik), amiket endokannabinoidoknak nevezünk. Ezek gyakran speciális idegvégződésekre, a CB1 és a CB2 receptorokra kapcsolódva fejtik ki a pozitív hatásaikat, amiknek nagy szerepük lehet például a hangulat, az étvágy, a fájdalom és a figyelem szabályozásában. A CB1 receptorok főleg a központi idegrendszerben, a CB2 receptorok az immunrendszerben találhatóak meg. A kannabisz növény hatóanyagai többnyire ezekhez a receptorokhoz kapcsolódnak. A CBD hatással van azokra az anyagokra, amelyek blokkolják vagy stimulálják ezen receptorokat.

Dr. Karácsony Ferenc, orvos-természetgyógyász ezt így magyarázza A Kannabinoid Medicina Világa című könyvében: „Képzeljünk magunk elé egy hullámzó tengert. Ahogy jönnek-mennek a hullámok, úgy az ideg- és immunrendszer is néha túlműködik, néha alul működik. A kannabisz olaj ezeket az alul és túlműködéseket simítja el. Így segíti hozzá a szervezetet az ideális működéshez.”

Rá lehet-e szokni a használatára?

Az Egészségügyi Világszervezet, az Egyesült Nemzetek Közegészségügyi Hivatala szerint a CBD nem okoz függőséget, és azt írják róla: „A CBD-nek nincs olyan hatása, amely függőséghez vezethet, a CBD jól tolerálható és biztonságos az emberi fogyasztásra.” Ennek oka az, hogy a marihuánától eltérően a CBD-olaj csak nyomokban tartalmaz THC-t (kevesebb mint 0,2%-ot), vagyis pszichoaktív kannabinoidot, amely függőséget és eufórikus állapotokat okozhat.

Még a nagy dózisú CBD is biztonságosnak bizonyult. 2011-ben a humán CBD-t tanulmányozó tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a napi 1500 mg-ig terjedő magas dózisú rendszeres dózis jól tolerálható. Bár nagy mennyiségű CBD alkalmazása során nincsenek ismert súlyos mellékhatások, ajánlatos alacsony dózisú kezelést indítani és érzés szerint fokozatosan növelni a CBD bevitelét.

Több forgalmazó felhívja azonban a figyelmet arra, habár a CBD-olaj nem rejt veszélyt, hogy kipróbálása előtt érdemes lehet orvos véleményét kikérni, mivel ő meg tudja határozni, hogy az adott személy szervezete hogyan fog reagálni a CBD-re, és ez alapján szakmailag megbízható CBD-dózist állapíthat meg.

Bár furcsán néztem ezekre a termékekre először Kristóf videójában, mégis felkeltette az érdeklődésemet. Ugyan személyesen még csak kannabiszból készült sampont próbáltam ki, de hosszasabb utánaolvasást, videók megnézését követően nem tűnnek ördögtől valónak sem az olajok, sem a belőle készült kozmetikumok.

Kiemelt kép: Glossybox.co.uk

Magyarázd el, ölelj meg! – Shona Innes: Az élet olyan, mint a szél; A család olyan, mint egy süti – Kritika

Szerző:
Bálint Zsófia
-

„Az élet furcsa dolog. Nagyon kell rá vigyázni” – írja Shona Innes Az élet olyan, mint a szél című, kisgyermekeknek szóló könyvében (Pagony, 2021, ford. Rét Viktória, első magyar kiadás: Kolibri, 2014, ford. Varró Dániel). A lapozó a szerző másik, hazánkban először megjelent művével, A család olyan, mint egy sütivel egyetemben a 3-6 éves korosztálynak szól. Az érzékenyítő kötetek a Pagony frissen induló Ölelj meg! sorozatában kaptak helyet, amelynek ebben a cikkben első kettő, a gyászról és a családról szóló darabját mutatom be. 

A pszichológusként is ismert szerző sorozatának célja, hogy a legkisebbek számára elmagyarázza az élet olyan kérdéseit, amelyeket – az utószót író Szél Dávid pszichológus szavaival élve – a gyerekek még nem értenek, de éreznek. A kis lapozó könyvek egyik legfontosabb célja, hogy bemutassák a világ sokszínűségét, elfogadásra és nyitottságra neveljenek. A kötetek nem tartalmaznak összefüggő történetet vagy cselekménysort, a rövid szövegek egy-egy metafora következetes végigvitele mentén szerveződnek. Az oldalakon a korosztálynak megfelelően kevés szöveg jelenik meg, nagy teret engedve Agócs Írisz színes, gyerekrajzra emlékeztető képeinek. Az illusztrációkon következetesen megjelennek a szöveg által hangsúlyozott metaforák, amelyeket Agócs Írisz kedves, papírsárkányt eregető, lufit röptető vagy süteményt sütő állatfigurák ábrázolásával mutat be, még inkább lehetővé téve, hogy a témára hangolódjunk.

Az élet olyan, mint a szél a halál, az elmúlás és a gyász témáját dolgozza fel, a szövegben a néha feltámadó, néha elillanó szél a szeszélyesen elszökő, láthatatlan, de érzékelhető élet metaforájává válik. Shona Innes a szél-metaforával egy olyan elmúlásképet alkot, ami teret enged bármelyik vallási elképzelésnek, bármiféle különbségtétel vagy értékrend felállítása nélkül: az élet elszáll, de hogy hova tűnik, arról mindenki mást gondol.

A könyvben a gyászfeldolgozás különböző módjainak (imádkozás, emlékek gyűjtése, magányos gondolkodás) bemutatása mellett megjelenik az emlékezés, illetve az élet és a test megóvásának fontossága is. A szerző kifejezetten érzékenyen, világos megállapításokat tesz  egy alapvetően a felnőttek számára is nehezen feldolgozható tabutémáról. A könyv kiemelendő teljesítménye, hogy bár a halálról és a veszteségről beszél, mégis mindezt átszövi egyfajta megnyugtató, felemelő és természetes érzés, ami az utolsó oldalakon könnyet csalhat a felnőtt olvasók szemébe is, ahogy tudatosul bennük: „az életnek el kell illannia, akárcsak a szélnek. El kell szállnia valahova máshova.”

Shona Innes könyvei a Pagony kiadó Ölelj meg! sorozatában.
Az Ölelj meg! sorozat első két darabja. forrás: pagony.hu

Kevésbé torokszorító, de hasonlóan fontos témát boncolgat A család olyan, mint egy süti is, amely a család fogalmát, funkcióját és feladatát mutatja be. A süti-metafora középpontjában az egyediség és közösség viszonya áll: a fontos, egyedi, önmagukban is értékes hozzávalók együtt alkotják meg a finom, utánozhatatlan süteményt. Emellett a szöveg hangsúlyozza az elfogadás és nyitottság fontosságát is: többször is megismétli, hogy minden család különbözik másiktól, és nincs olyan, hogy nem jó család: „A családoddal olyanok vagytok, mint egy irtó finom süti. Minden süti más és más.”

A kötet szerkezete szerteágazóbb, mint Az élet olyan, mint a szélben: miközben a szerző minden oldalról igyekszik megközelíteni a család fogalmát, egy-egy mondat erejéig olyan résztémákat érint, mint a gyermek felelőssége a családban vagy a segítségkérés „okésága”. Bár a sokféle megközelítés középpontjában az elfogadás áll, melynek célja a létező családmodellek egy metafora alá vonása, a téma nagysága miatt a szöveg mégis kevésbé koherenssé, kissé darabossá válik. A kötet célja inkább a tanításban és a szórakoztatásban, mintsem a feldolgozásban definiálódik, így nem hat annyira erősen az érzésekre, mint az előző.

Shona Innes sokszínű sütianalógiája hiánypótló műnek tekinthető nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is, ugyanis olyan családdefiníciót hoz létre – ezáltal megragadva a család lényegiségét és esszenciáját –, amelyet bármilyen családmodellben felnövők magukénak érezhetnek.

A Család olyan, mint egy sütit szintén Agócs Írisz illusztrálta, akinek különböző édességeket készítő állatait látva az olvasó ellenállhatatlan vágyat érez egy szelet epres-habos sütemény elfogyasztására: „Nyamm, de finom!”.

Összegezve, mind Az élet olyan, mint a szél, mind A család olyan, mint egy süti egyszerű, szabadon értelmezhető és bővíthető metaforákon keresztül igyekszik megismertetni fiatal olvasóit olyan kérdésekkel, amelyek bár a mindennapjaink részét alkotják, mégis nehezünkre esik beszélni róluk vagy definiálni őket. Míg az előbbi kötet célja a feldolgozásban és érzékenyítésben, az utóbbié a tanításban, elfogadásra nevelésben ragadható meg. A szövegek rövid, világos megállapításokkal dolgoznak, amik megfelelnek a 3-6 éves korosztály befogadási képességének – ebben sokat segítenek a témákat hangsúlyozó színes illusztrációk. Emellett a könyvekben felvetődő kérdések és állítások az idősebb olvasók számára is élvezhetővé, elgondolkodtatóvá teszik a lapozókat.

A kiemelt kép forrása: Pagony (szerkesztett)

Elhunyt Törőcsik Mari

Szerző:
Molnár Flóra
-

Életének 86. évében ma hajnalban elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze, a Nemzet Művésze, Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. A legtöbbet díjazott magyar színész volt, hazai elismerései mellett filmes alakításait Cannes-ban, Chicago-ban és Karlovy Vary-ban is díjjal jutalmazták.

Törőcsik Mari 1935-ben született a Heves megyei Pély községben, ahol 15 éves koráig nevelkedett. Visszaemlékezései szerint gyönyörű gyermekkora volt itt. Szülei pedagógusok voltak, nagyapja mozit üzemeltetett – így ismerkedett meg a filmek világával. A budapesti Alkotmány utcai közgazdasági gimnáziumban érettségizett. 1954 és 1958 között a Színház-és Filmművészeti Főiskola növendéke volt. 1958 és 1979 között a budapesti Nemzeti Színház tagja volt. Első nagy színházi kiugrása az Iglódi István rendezte Varsói melódiában volt. 1979-től 1980-ig a mai Győri Nemzeti Színház művészeti vezetőjeként tevékenykedett, 1980 és 1990 között a Mafilm színtársulatának, 1990 és 1993 között a Szolnoki Szigligeti Színháznak volt a tagja. Ezután egy évig a Thália Színház igazgatója volt. Többször vendégszerepelt a Katona József Színházban. 2002-től ismét a Nemzeti Színházban játszott.

A művésznő filmes szerepei is rendkívüli sikert arattak. 1976-ban a Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb női alakítás díját kapta. A Maár Gyula által rendezett filmet az USA-ban, Olaszországban és Franciaországban is vetítették. Kora legkiválóbb filmrendezőivel dolgozott, többek között Makk Károllyal, Fábri Zoltánnal, Szabó Istvánnal és Mészáros Mártával.
„Pályám során körülbelül tizenhárom zsenivel dolgoztam” – fogalmazott egy interjúban. – „Az én mestereim között ott voltak a legnagyobb formátumú, legnagyobb sikereket elérő oroszok, ezenkívül dolgozhattam több nagy alkotóval a román iskolából, akik a Ceauşescu-érából menekültek, de rendezett engem a brechti irányzatot képviselő Brigitte Soubeyran is, és akkor a legnagyobb magyar rendezőket, például Zsámbékit, Zsótért és Iglódyt még nem is említettem.”

Töröcsik Mari
Törőcsik Mari Darvas Ivánnal Makk Károly Szerelem című filmjében Forrás: filmarchiv.hu

A színészetről 2017-ben Izsó Zita interjújában így fogalmazott: „A pályám során rengeteg nagy szerepet játszottam, ennek köszönhetően számtalan embertípust megismertem, ami gazdagította az életemet, ugyanakkor az ember mindig saját magából építkezik. És létezni kell a színpadon, nem pedig játszani. (…) Vannak, akik eljátsszák, hogy nevetnek, eljátsszák, hogy szomorúak. Pedig valójában létezni kell, csak ehhez a létezéshez meg kell találni a jó formákat, és az nagyon nehéz.”

Zsótér Sándor rendezésében a Maladype bázisán, a fotón Orosz Ákossal – Forrás: maladype.hu

Törőcsik Marit az egész színházi szakma gyászolja, halálával a magyar kultúra egy meghatározó személyiségét veszítettük el.

Kiemelt kép: mafab.hu

1...138139140...368139. oldal a 368-ból

LEGUTÓBBI CIKKEK

f21.hu - a fiatalság százada
Facebook Instagram Twitter Youtube
0RajongóTetszik
© f21.hu 2017 Minden jog fenntartva