Mit is nézzek? – Sorozatajánló az unalmas hétvégékre

Nagypál Levente 2017. dec. 29. 0 1

Bizonyára ti is jártatok már sokszor úgy – hasonlatosan hozzám- hogy egyáltalán nem tudtátok, mégis melyik sorozat nézésével kellene eltöltenetek felszabadult napjaitokat. Mit tehet ilyenkor az ember? Keresünk, kutatunk, internetes oldalakat böngészünk, vagy éppen kikérünk pár baráti tanácsot, hátha akad valami, ami felkelti az érdeklődésünket. Azonban gyakran még így is előfordul, hogy sorozat nélkül maradunk az unalmas hétvégékre. Mindig is örültem volna, ha találok egy olyan cikket vagy oldalt, ami segít a megfelelő sorozat kiválasztásában, ad néhány információt (műfaj, stílus) a filmről, betekintést nyújt pár jelenetbe. Ezen problémát orvosolva cikkünkkel azon bajbajutott embertársainkon igyekszünk segíteni, akik kifogytak az audió-vizuális táplálékból. A lentebb felsorolt sorozatok közül természetesen megeshet, hogy egyes alkotások nem felelnek meg mindenki ízlésének, de sose lehet tudni, mindig érdemes tenni egy próbát!

Vikingek

A Vikingek -amint a címéből is kiderül- a skandináv térség ősi harcosainak életét mutatja be, amely nem mondható túl hétköznapinak. Életük a harc és a fosztogatás: hatalmas csatákat vívtak és meredek politikai játszmákat folytattak. Főszereplő Ragnar Lothbrok, akinek tettei legendássá váltak népe körében,  de mellettük még olyan szereplőket is  láthatunk, akik szintén  híressé tették ezen különleges népcsoportot pl.  Bart von Rollo, Floki, Björn, Egbert angol király. A sorozat történelmi hűsége olykor megkérdőjelezhető, de mivel maga a mű mitológián és korabeli feljegyzéseken alapul, így az esetleges történelmi eltéréseket talán megbocsáthatjuk neki. Rengeteg izgalom és kiváló történet, érdemes lehet elkezdeni!

Lost – Eltűntek

A Lost című sorozatot (alcíme Pokoli éden) 2004-ben kezdték el sugározni. A sorozat olyan sikeres volt, hogy emberek százezrei sikerült a képernyő elé szegeznie minden héten. A recept nem túl bonyolult (vagy mégis?), adott egy repülőgép-szerencsétlenséget túlélő csapat, akik egy lakatlan szigeten tengődnek, és várják a megmentésüket. Kialakítják életközösségüket és a hétköznapok rendszerét távol a civilizációtól. A sorozat szigeten játszódó jeleneteit flashback szerű visszaemlékezések tarkítják, melyek egy-egy szereplő életéről szólnak a baleset előttről, majd utánról. Később kiderül, hogy nincsenek egyedül a szigeten, egy jókora adag misztikumot is kevernek az amúgy sem egyszerű történetbe. Ez tipikusan az a sorozat, amelyben minden részletre oda kell figyelni, mert a történetszálak a legtöbb esetben találkoznak, kifacsarják őket vagy teljesen elveszítik jelentőségüket. Saját tapasztalatból mondom, hogy a negyedik évadra annyi változás történt a sorozatban, hogy szinte lehetetlen volt nyomon követni, még mindig vannak homályos részletek… Több teória is létezik, mely a sorozatban látható eseményeket magyarázza, az egész széria körül egyfajta mitológia alakult ki, amely véleményem szerint példaértékű. Minden epizód tartalmaz izgalmas jeleneteket, de nem ezen, hanem a történetvezetésen és karakterépítésen van a hangsúly. Iskolapéldája lehet annak, hogy hogyan kell szerepeket bemutatni és azokat az egyhangúságot mellőzve árnyalni. A sorozat egyik fő rendezője és alkotója nem más mint J. J. Abrams, aki igazán minőségi munkát tett le az asztalra. Még egy Lost évadot kellett volna rendezni a VII. Star Wars epizód helyett…

Rengeteg misztikus és fantasztikus elem mellett tudományos és realisztikus elemek is dominálnak, melyek főleg a sorozat első évadati jellemzik. A kaland műfajhoz tartozó túlélési elemek természetesen a katasztrófa túlélését követően befolyásolják a cselekmény alakulását.

Aranyélet

Az Aranyélet a  hazai készítésű sorozatok gyöngyszeme. Mióta Nemes Jeles László filmje megnyerte az Oscar-díjat, azóta sokkal több minőségi filmet (A martfűi rém, Kincsem, Testről és lélekről) és sorozatot (A terápia) készítenek hazánk berkeiben. Az Aranyélet hűen követi a megszokott gengszterfilmeket, mégis más, mint az átlag. Olyan ismerős. A miénk. A budapesti környezet egyszerűen lehengerlő, ez főleg a külvárosi jelenetekben látható. A sorozat a Miklósi család életét mutatja be, ahol a családfő törvénytelen úton keresi meg a betevőnek valót. Betekintést nyerünk egy nem mindennapi család hétköznapjaiba, rengeteg karakter-konfliktust láthatunk drámai fordulatokkal és elemekkel megfűszerezve. Annak ellenére, hogy főként az egyes jellemekre terelődik a hangsúly, nem nyomják el az akciót, így izgalmas fordulatok és események is tarkítják a sorozat palettáját.

Inuyasha

A klasszikus japán mangából készített sorozat sokunk szívéhez áll közel. Gyerekként vasárnap reggel azért keltünk fel, hogy újra a misztikus középkori japánban játszódó epikus kalandot követhessük. A történet szerint egy egyszerű gimnazista lány, Kagome a véletlen folytán visszakerül a múltba, ahol a  családi tradíciók eredete mellett megismer egy varázslatos, szörnyekkel és démonokkal teli világot. Itt megismerkedik a félig-szellem Inuyashával, aki személyes vendettáját akarja végrehajtani. A sors azonban közbeszól, ugyanis Kagome különleges képességére szüksége van a fiúnak, így együtt indulnak a Négy lélek ékkövének szétszóródott szilánkjainak felkutatására.

A személyes érzelmekre való hatás mellett hihetetlen energia lakozik a sorozatban, amely epizódról-epizódra képes megragadni a figyelmünket. A fő hangsúly a kezdetben két főből álló, majd folyamatosan bővülő csoportra terelődik, az ő nézeteltéréseiket, céljaikat és tetteiket ismerhetjük meg a sorozat által.

Breaking Bad-Totál szívás

Ezen sorozat személyes kedvencem. Tökéletes példája a karakterdrámának- és építésnek. A főszereplővel mindannyian képesek vagyunk azonosulni, hiszen mindnyájan vágyunk a sikere, az elismertsége és a boldogságra. A Breaking Bad ügyesen adagolja a feszültséget, de igazi ereje abban rejlik, hogy hagyja szárnyalni szereplőit. Színészei remekelnek a hétköznapi emberek szerepében, véleményem szerint egytől-egyig tökéletes volt a casting. Nem véletlenül zsebeltek be 17 Emmy-díjat. Mégis a két főszereplőt alakító színész Bryan Cranston és Aaron Paul visz mindent. Ez az a sorozat, amit nem látni kell, hanem megnézni. Sokszor.

A történet szerint Walter White középiskolai kémiatanárnál rákot diagnosztizálnak előrehaladott állapotban. A kezelés költséges, a tanári fizetésből és a kocsimosásból nem telik rá, ráadásul a család is el van adósodva. Walter sógora, Hank a kábszereseknél dolgozik, és elviszi a kémiatanárt egy akcióra, ahol összetalálkozik a piti Speed-kotyvasztóval, Jesse Pinkmannel. Walter úgy dönt, belekezd a kábítószergyártásba, melyhez pont kapóra jön jártassága a kémia területén illetve barátja ismeretsége az alvilágban. Célja, hogy minél több pénzt kereshessen, amelyet családjára hagyhat majd a halála után.

A sorozat részletesen bemutatja társadalmunk hibáit, és azokat, akik ezektől szenvednek. Emellett mintát mutat az önfeláldozásról, a bűnről és a siker árnyoldaláról. Az embernek olyan érzése van a sorozat nézése közben, mintha ez egy kalauz lenne arról, hogy hogyan éljük az életünket, vagy éppen hogy hogyan ne.

Daredevil

A szuperhősfilmek etalonja. Egy olyan film, amely mellőzi finomságokat és ideákat, inkább jellemzi könyörtelen ábrázolásmód, amely bemutatja, hogy bizony a hősök keze sem mindig tiszta. A Zöld íjász című sorozattal ellentétben itt nagy szerepet kapnak a különböző helyszínek, így tetten érhető a hatalmas költségbeli különbségek is. Az írók igyekeztek a vak hőst a Bosszúállók érába illeszteni, de megalkottak egy különálló csoportosulást: a Defenders-t. A sorozatok közül az elsőt, a Daredevil-t tartom a legkiemelkedőbbnek, ugyanis ez a rész próbál egy megszokottól eltérő hangvételű szuperhősmozit produkálni. Ez főleg azért érdekes, mivel a Ben Affleck-féle filmfeldolgozás borzalmas, így ujjongva értesültem, hogy újra nyeregben láthatjuk a karaktert.

A történet szerint Matt Murdock gyermekkorában egy baleset következtében elveszítette látását. Érzékszervei feljavultak, így hallása segítségével nélkülözni tudta elveszített érzékét. Miután bokszoló édesapját brutálisan meggyilkolják, ügyvédnek áll, így nappal és éjszaka is a törvényt szolgálja, és igyekszik a Pokol konyháját megmenteni a benne élő bűnözőktől. Az események láncolatának köszönhetően a főhős hivatott megtestesíteni az igazságot -ami a mondás szerint ugye vak- de a főszereplő sem tökéletes.

The Walking Dead

 

Az zombis filmek unalomig vannak ismételve. A műfajnak értékközvetítő szerepe nincs, hiszen csak az agyatlan hentelést és túlélést mutatják be egy teljesen eltorzult világban. A The Walking Dead más, hiszen magának a zombi-jelenségnek egyfajta mélységet hivatott adni. Részletesen bemutatja az apokalipszis mibenlétét, a túlélők mindennapjait és küzdelmeit, sőt ezen is képes túlszárnyalni, így magát a sorozatot egy hatalmas társadalmi kritikaként értelmezhetjük. Olyan, mintha  semmi nem történt volna,csupán mindenki megmutatta, hogy ki, mi is valójában. A monoton életet élő emberek, mai világunk „zombijai” agyarukat vicsorgatják, míg az emeberek egy csoportja olyat tesz az apokalipszist követően, melyet előtte soha: él! Persze, tetten érhetők a műfaj kliséi, így a sorozat színvonala eléggé hullámzó, de rengeteg jó pillanata van. Sajnos a készítők a legnagyobb hangsúlyt pont a gyengeségekre fektették, mint a vég nélküli brutalitás, a meghökkentés és az értelmetlen akciók.

A sztori egyszerű: Rick. az egyszerű sheriff egy akció közben megsebesül és kómába esik. Napokkal később ébred fel, amikor is rádöbben, hogy a világ nem az, ami volt; az utcákat járkáló halottak lepik el, akik a megfelelő alkalomra várnak, hogy egy jót  lakmározhassanak még élő társaikból. Rick családja eltűnt, így a célja az, hogy megtalálja őket. A rögös út rengeteg társat és ellenséget sodor hőseink útjába, akik minden akadályt igyekeznek legyűrni, hogy túlélhessék a katasztrófát.

Stranger Things

A Strager Things egy Netflixen megtekinthető sorozat, jelenleg második évadját futja. Műfaji besorolása összetett, merít a sci-fi világból, de bővelkedik horror elemekben is . A sorozat legfőbb érdeme egy szóban kifejezhető: retro. Bemutatja a 80-as évek Amerikáját, a hangulat, a zene és minden egyéb is ehhez járul hozzá. Ha nem is éltünk akkoriban, ezt a közeget biztosan mindenki megszereti. Egyfajta idill járja át az egész sorozat felépítését. A gondosan megírt és csavarokkal teli történet nem laposodik el, nincsenek unalmas pillanatok. Karakterei tele vannak élettel, szinte hihetetlen, hogy nem a valóságot látjuk, hanem egy előre megírt szkript megtestesülését.

A sorozat főként a 80-as évekre jellemző sci-fi és horror kultuszból merít, melyeket mindannyian jól ismerünk. Utalásokat fedezhetünk fel ikonikus művekre, pl.: Rémálom az Elm utcában, Stephen King történeteire. Maga az alapkoncepció leginkább az utóbb említett szerző Az című művére hajaz (főként mert az egyik főszereplőt alakító gyermekszínész Finn Wolfhard, az említett regény filmváltozatában is feltűnik Richie Torzier szerepében), ahogy gyermekeket állít a középpontba. Ezen gyermekek szemével láthatjuk a történéseket, így mindenkinek kissé személyessé válik az élmény, és elindul az a bizonyos retro-faktor, az ismerős érzések és problémák, melyek kiskorunkat kísérték végig. A Stranger Things az elveszített gyermekkorunkat mutatja be, melyet már nem kaphatunk vissza, de olyan jó érzés újra átélni.

A történet kezdetén egy baráti társaságot ismerhetünk meg, mely négy fiatal srácból áll: Mike, Dustin, Lucas és Will. A bonyodalom ott kezdődik, hogy ez utóbbi fiú rejtélyes módon eltűnik, melyhez a közeli laboratóriumnak lehet köze, ahol állítólag ördögi kísérleteket folytatnak. Innentől kezdve hőseink célja Will megtalálása és hazajuttatása lesz, melyben segítségükre van Jim Hopper nyomozó és egy Eleven (tizenegy) nevű rejtélyes kislány.

A történet segítségével megismerhetjük a szülői gondoskodást és aggódást, azt az érzést, ahogy minden lehetséges módon próbálják megtalálni eltűnt gyermeküket – a reményt melybe oly hosszú idő után is kapaszkodnak. Ezen történetszál teli van feszültségekkel és érzelmekkel, melyek olykor nagyon könnyen magukkal sodorhatják a nézőt. Személyes kedvencem Jim Hopper karaktere és az ő jellemében történő hatalmas változás. A nyomozó szerepére igazán alkalmasnak bizonyult David Harbour, aki már a Sírok között c. filmben is megcsillogtatta kivételes színészi tehetségét.

Trónok harca

Ez az a sorozat, melyet talán senkinek nem kell bemutatnom. Egy epikus utazás a Westeros nevű fantáziavilágba, ami telis-tele van sárkányokkal meg halott kék szemű szörnyekkel.  Az alkotás bemutatja a fantasy műfaj kliséit, de egyben ezeket megfelelően orvosolja. Nincs az, mint ami Tolkien műveiben megfigyelhető, miszerint a rossz szükségszerűen pusztít és ráadásul csúnya is. Itt árnyalt jellemeket kapunk, bemutatják, hogy a fantázia világa sem tökéletes.

A sorozat G.R.R. Martin Tűz és jég dala ciklusának regényeit dolgozza fel, egy évad egy kötetet. A sorozat elkészítésében nagy segítséget jelentett maga az író, hiszen ezen alkotás is az ő elképzelési szerint született. Indokoltabb volt a sorozatgyártás, mint egy film-ciklus készítés, hiszen a könyveknek igazán  nagy terjedelme van, főleg ha a szerepeltetett karakterek olyan hűen akarják ábrázolni, mint a regényekben. Nagy szerencséjükre nem igazán volt szükség forgatókönyvírásra, hiszen ott volt az adaptáció lehetősége, mely annyiban volt más, mint egy film esetében, hogy nem kellet  dramatizálni, hanem készen kapták a koncepciót. Mondanom sem kell, hogy kihozták belőle a maximumot, a sorozat zseniális lett, egészen addig, míg a meglévő könyveket dolgozza fel.  Ugyanis a sorozat készítése jócskán meghaladta Martin bácsi írói képességeit, így a továbbiakban már csak az író elképzelésire támaszkodhattak, így  sajnos ezután egy hatalmas minőségbéli romlásnak lehettünk szemtanúi. Az utolsó évadok elveszítették lendületüket és energiájukat, a sorozat nagy erénye, a kiszámíthatatlanság már teljesen ellaposodott és unalmas lett. Tehát a kiszámíthatatlanság kiszámítható lett. Jelenleg a sorozat meglátásom szerint már csak önmaga árnyéka.

Az események igazából a Stark nemesi család tagjaihoz kötődnek, ahogy egy családi tragédia közepette bekerülnek a politika ármányos vérkeringésébe, és eszeveszetten próbálják egyben tartani azt, ami megmaradt nekik: a családot. Kalandjuk földrészeken át ível, hol találkoznak, hol elveszítik egymást. A történet zseniális, mindenképp piros pont az írónak. A Trónok harca olyan, mint egy nagy sakktábla. Az elején felállítják a bábukat és az egész játék arra megy ki, hogy ezek a bábuk majd valamikor találkoznak, s ez a találkozás a soron következő utolsó évadban várható.

Ripper Street

A Ripper Street a 19. század végén London városában játszódik. A történet középpontjában Hasfelmetsző Jack rémtettei állnak és egy nyomozó, aki igyekszik a városban rendet tenni, miközben az őrült gyilkos nyomában kutakodik. Ez egy bűnügyi sorozat, főként az akción és nyomozásokon van a hangsúly,  így az első részekben kissé sekélyesnek érződik az alkotás. Nagy érdeme a kor ábrázolása, igyekszik hűen bemutatni azt, a díszletek és öltözékek egyaránt tökéletesen illenek a környezetbe. Maga a gyilkos körüli rejtély máig feltérképezetlen, csak sejtéseink vannak, hogy ki lehetett a valódi tettes. E sorozat igyekszik a kíváncsiskodókat kielégíteni, de nem árt a valódi történelmi háttér alapos ismerete. Főszerepben Matthew Macfadyen látható, akit sokan a Büszkeség és balítélet Mr. Darcy-jaként ismernek.

A sorozat epizodikusan épül fel, minden rész egy külön bűnesetet mesél el, így a nagy Poirot rajongónak is teljes szívvel ajánlom. Az epizódokat a főszereplők háttértörténete és a sorozatgyilkos visszatérésétől való félelem kapcsolja össze. Maga a sorozat nem rendelkezik mély történettel, a főszereplődön kívül egy állandó karakter sincs, mégis a kor ábrázolása és az érdekes bűnügyek magával ragadhatják a néző figyelmét.

Remélem ezekkel a szösszenetekkel segítettem valamelyest, hogy kedves olvasóink megtalálják a nekik való sorozatot!

 

Tags: Aranyélet, Breaking Bad, Daredevil, Inuyasha, Lost-eltűntek, Ripper Street, sorozatok, Stranger Things, Trónok harca, Vikingek, Walking dead Categories: POPKULT
Related Posts