“A nyíltságom által rejtőzködöm” – Beszélgetés Nádas Péterrel

Lutor Katalin 2016. nov. 28. 0 0

“Minden remekműben van repedés.” Bennünk. Emberekben. Állatokban. Emberállatokban. De ez nem feltétlenül probléma, hiszen, ahogy Petri György is mondaná: “a szépség fűszere és forrása – a hiba. Többek között erről is szó esett. Mármint a test szépségeiről.

A színháznak nem az a dolga, hogy tanulságokat mondjon, hiszen azt látjuk. Azt egyszerűen látni kell, hogy mi történik egy testtel. Nem a gondolatok, hanem az élő test kell, hogy központi szerepet kapjon. A társalkodó színház a Monarchia hagyománya, ahol problémákat beszélnek meg, melyeket természetesen a közönség is érezhet a saját bőrén, de ennek még sincs köze közvetlenül a testhez. A tökéletlen test tökéllyé alakulása a színház, bár minden test hibás a maga gyönyörűségében. Dávid is. S hogy mennyire más nem a szobrot, hanem a szobrot kémlelő embereket nézni.

03

S olykor elfogynak a nyelvi tárgyak. Nincsenek eszközök. El kell egyszerűen fogadnunk, hogy minden nem lehet kifejezhető, s mikor ezek a nyelvi tárgyak találkoznak némely kapcsolódási pontokon, s ott létrejön valami korrigálhatatlan hiba, annak a sikertelenségnek is a sikerét kell felfogni, hiszen vannak a nyelvben törések, s ezáltal jönnek létre “önálló, semmivel össze nem hasonlítható kvalitások”.

02

Nádas Péter memoárját – melyre most, idős korára sikerült megérnie – áprilisiban veheti kezébe a nagyérdemű. S bár a művészet nem őszinte, de hiteles, s vannak élettörténeket, melyeket nem is kell megírni, hiszen még élő emberekre lehet hatással. Az élő ember a legfontosabb. A még itt maradó. A memoárban pedig az emlékezet, s a fiktív emlékezet hitelessége. Hisz az ember sosem őszinte, mikor a mondat elejére ezt teszi: “hogy őszinte legyek…” Nem.

01

Kedves Péter, “minden remekműben van repedés”, s mi várjuk, mi lesz az a végső sikeres hiba, mely majd mindent szétszakít.

Categories: IRODALOM, SZÍNHÁZ